c. filmet néztük meg. Ez volt eddig a legelvontabb művészfilm, amit valaha láttam. Még talán most sem vagyok lelkileg elég fejlett a művészfilmekhez, viszont ami durva, hogy a film az egész délutánomra rányomta a bélyeget, a hangulata és az érzések hatása alatt maradtam annyira, hogy amint hazaértem olvasnom kellett a filmmel kapcsolatosan, mert hiányzott valami. A film maga az életet mutatta be, az univerzumot, a körforgást, az érzéseket amiket megélünk. Ami nagyon dominánsan hatott rám, az a film
zenéje. Full klasszikus, de film közben többször borzongott végig a hátam a zene miatt. Maga társaság már inkább ellentétes érzéseket váltott ki, valahogy Rollal (mivel az exem) sosem lesz olyan a kapcsolatom mint egy olyan emberrel, akivel semmi nem volt. Ráadásul éreztem, hogy teljesen más hullámon rezgünk, és ez amúgy is egy rossz közérzetet sugall (akár felesleges feszültséget, nyugalom helyett).
Lassan mennem kell. Ma megint
Steve Jobsal randizom egy hosszabbat a táskák között :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése