2010. december 22., szerda

2010-es leltár

Ez az év legolyanabb postja, amit idén nagyon keserű szájízzel teszek. Mielőtt belecsapnék a lecsóba, mesélek kicsit, hogy mi is zajlik magánélet fronton. Nem tudom mennyire szabadna ide írnom (mivel saját elveimet köpöm szembe), de végre pasi fronton boldogságot érzek. Már 3 hete. Nem nagy idő, de amit érzek a srácom mellett az stabilitás, nyugalom. Mióta van nekem, egészen másként élem meg a mindennapjaimat, a sulit és mindent. Minden rosszat kompenzál a boldogság, amit ő okoz. Még nem akarom leírni a nevét és nem akarok többet beszélni róla ezen az oldalon, de annyit mondhatok, hogy eddig úgy érzem, hogy talán a másik felem. A suli jól megy. Eddig 3 db 5-ös (társadalmi komm, médiakritika, vizuális komm), egy 4-es (sajtóműfajok) és egy 3-mas (filmklub). A 11 vizsgából 5 megvan, egy folyamatban. Kemény hét volt, majdnem minden napra jutott vizsga/izgulás, de a boldogságomból erőt merítettem és olyan teljesítményt hoztam, mint amilyenre boldogtalan állapotban képtelen lennék. Meló, hát ez továbbra is satnya kérdés. Nem igazán tudom mi lesz. Saját vállalkozásunk nagyon lassan alakul, de annyit mondhatok, hogy azért alakulgat. Most voltam hétvégén fotózni egy esküvőn, ami már a saját portfóliónkat is gazdagítani fogja. És ugyanide csináltam meghívót is. Úgy tűnik megvan a sales-es emberkénk is, úgyhogy márcsak magunkat kell összelogisztikázni. Két ünnep között valahogy rendbe tesszük magunkat elvileg és januártól beindulunk. Ez az év már kifut a semmibe, én boldogkodok, családozom, meg ilyesmi.


De lássuk ezt a siralmas évet. Hosszú volt, fárasztó, kiábrándító. Az iskolán kívül semmi nem ment simán. A főiskola az egyetlen olyan siker, ami erőt ad bízni. A karrierem romokban. Év elején látszólag rendeződött az életem ilyen téren. Az Ogilvy után jött egy lehetősége egy kicsi ügynökségnél, ahol azt hittem jó lesz nekem. Nos elég gyorsan kiderült, hogy ez félresiklás. Nyár elején kirúgtak. Másodszor életemben. Feldolgozni szinte lehetetlen. A legrosszabb, amit ez az egész hozott a remény elveszítése és a kiábrándultság, innen felállni lehetetlen... aztán voltam pszichiáternél, kúrálom magam. Azt hiszem jót tesz. Túl vagyok a kúra felén és lelkileg teljesen normálisnak érzem magam. Elmúltak a szorongások, felesleges félelmek. Azt vettem észre, hogy még állásinterjún sem félek már. Voltam pár interjún. Voltam többször második fordulós. Aztán most évvégén egy nagy szünet. Kizárólag a sulira koncentráltam, és h fent tudjam tartani magam... a lehetőségeimhez mérten. Hogy mit várok 2011-től? Nagyon sokat. Azt h megoldódjon a meló kérdés és a szerelem, szerelemmé váljon. Hogy a sulim úgy folytatódjon, ahogyan eddig, és jövő ilyenkor belekezdhessek a véghajrába... a szakdolgozatírásba. Szeretném, hogy a lelkesedésem visszatérne és a saját vállalkozásunk beindulna. Az alapjai úgy érzem erősek, már ami az én munkámat illeti. Úgy érzem, erősen megalapoztam a saját arculatunkat, és Dorothyban is bízom. Azt hiszem ennyi. Ha még eszembe jut valami fontos, akkor írom.

Egyébként ma van fater 5. halál évfordulója. Reggel gyújtottam gyertyát neki. Szeretettel gondolok rá.

2010. december 2., csütörtök

itt van a vizsgaidőszak újra

Hajtás időszak van. Itt a vizsgaidőszak és dolgozni is tudok elég sokszor. Ami mostanában volt: Misiék visszahívtak állás ügyileg. Így voltam első, majd második fordulón. most várás van... mert már csak a végeredmény hiányzik. Elvileg 6-8 ember közül választanak. Tulképp jól sikerült a próbamunka, hát meglátjuk. Nem tudok egyelőre mondani semmit. Aztán sulira leadtam már egy beadandót, meg már készül a második és megnéztem filmklubra az összes kötelező művészfilmet, megjegyzem ebből volt olyan, amit japán hanggal és angol felirattal... csodálkoztam is, hogy ilyen jól megy az angol olvasva :). A filmek témája a halál. Atyaúristen, ha tavaly vettem volna fel, akkor a szerelem lett volna a téma, na mindegy, valahol biztos ettől is művelődtem, mondjuk arra rájöttem, hogy nem szeretem a művészfilmeket, és a művészmozikat sem, ja mert volt szerencsém ott is megfordulni a hetekben...

Közben elkészült a médiakritika, amit ígértem, hogy olvashatóvá teszem, így most kép formában feltöltöttem, hogy ne legyen zavaró, hátha nem mindenki akarja olvasni :)