Mucika képei...

 ...felkerültek a helyükre :)

És ha már egyedül vagyok ma reggel, akkor kicsit még adok az egészségnek, ahogy azelőtt, ha reggeli, akkor próbáltam mindig valami egészségeset. Hol van ez már... 

Ennyit az egóról, aztán ma vissza a régi kerékvágásba :)

Folytatódik a hét

Végül nyár óta nem volt ilyen, de végül segítségre volt szükségünk és egy nyári megoldáshoz hasonlóan Zsolti hazament anyukájához Marcival, így én egy nap teljesen "szabad" vagyok. Rettenetesen sokat adott ez a nap. Munkáimat becsületesen el tudtam végezni, kitakarítottam itthon (ami nagyon kardinális kérdés most, hogy Marci is itthon van folyamatosan), és még egy igazán hosszú jógára és meditációra is volt időm. Ennek vagyok most a végén/hatása alatt. Úgy érzem kicsit kitisztult az elmém, és visszakerültem a flow-ba, amit most már régen nem éreztem, pedig rettenetes fontos. Tiszta bennem a kép, hogy még egy ideig erre az érzésre és ezekre az időkre ajándékként kell tekinteni, és megbecsülöm, ugyanakkor mégis hálás vagyok érte, hogy vannak nekem ők, a kis családom. Kicsit visszakerültem a nyári jó szériás érzésekbe és most ez jól emlékeztetett, hogy mit kell tennem. Egyébként ma a nyomdám is többször eszembe jutott, amit Kistarcsán találtam. Nagyon nehéz kérdés volt és nagyon nem akart meglenni, de tudtam, hogy meglesz, csak keresnem kell. És meglett. Pontosan olyan (sőőőt jobb), mint ahogy elképzeltem. Állnak össze a dolgok lassan. Szeretném, hogy minden jó legyen.

Gyötrelem - szerk.:

Reggel 5-ös postomat követően volt még egy órácskám átgondolni, hogy mit csináljak, majd nyúltam a mostanában legjobb fegyveremhez, a jógázhoz. Egy kifejezetten stresszoldó/meditációs jógát csináltam meg, aminek következményeként megjött azaz erő, amit reggel még nem éreztem. Most elkezdtem a hetet...

Gyötrelem

Hajnalban keltem, és nem a munka miatt, hanem mert egyszerűen nem tudtam aludni. Csináltunk egy hülyeséget. Nem én csináltam, de nem fékeztem meg. A már szinte teljesen gyógyult gyerekkel kimentem egy órára a -1 fokba (úgy egyébként, hogy nem akartam). Zsolti mondta menjünk el, mert éppen egy Ikeás cuccot szerelt össze (amit meg ő nem akart). Megfázott a gyerek, és mindezt úgy, hogy már teljesen gyógyult volt, és már csak egy napig akartuk itthon fogni. Úgy csináltuk a betegséget végig, hogy nem volt egyetlen ember segítségünk sem. Nem akarom taglalni, hogy ez mennyire fárasztó két dolgozó embernek a minimum 8 óra munka mellett. Végül Zsolti nem is bírta végig, eljött táppénzre a héten csütrörtök-péntek. Most kezdjük az elejéről, ugyanis a gyerek egész éjjel köhögött. Édesem megfázott, és per pillanat azt sem zárom ki, hogy nem lett-e komolyabb, mint az előző orrfolyásos náthája. Félek. Pusztán azért, mert ezt most magunknak csináltuk és konfliktus van belőle, és attól félek marad, míg meg nem gyógyul Marci, de addig meg el fog hatalmasodni!? Ami biztos, hogy én most be fogok állítani egy szisztémát a tegnap elhangzottak alapján. A megoldásra kell koncentrálni és valahogy a kapcsolatunkat is vissza kell állítani ebben a konfliktus helyzetben. Még nem tudom hogyan, de ezt egy-két napon belül meg kell oldani, mert ennek következményei lehetnek, ha nem történik meg. Csináltam most egy jegyzetet magamnak, reggel ahogy felkel a család ezt meg kell beszélnünk Zsoltival. Ezt a szituációt most intelligensen kell kezelni, mert szerintem szenzitív helyzet. Ráadás tervek, hogy a héten most már deadline programozóhoz kell menjen az oldalam. Már van annyi termék (240), hogy tud indulni az oldal, működik az Insta is, szóval meg kell nyitni.

Múlt héten a elkészítettem a köszönőkártyákat is, a nyomda remekül teljesít (ezért hála), szóval már csak abszolút a csomagolás és a web programozói oldala van hátra. Ma fel is hívom Tamást, hogy esetleg nézzen rá, hogy fel tudja vázolni mire kell számítanom.
Egyébként én mindig eddig hátrány helyzetből kovácsoltam a legnagyobb előnyt, szóval szeretném a héten is így csinálni. A lelkiismeretemmel kell rendeződnöm, ami Marci megfázását illeti, illetve persze lelkierő kell egy újabb kemény és pihenés nélküli héthez, de végig kell csinálni. Egyébként ma startból megjött a heti KHK (vállalatirányítással kapcsolatos) hírlevelem, amit egyből reggel 5-kor olvastam és pont az önidőről szólt, hogy mennyire kell, hogy az ember minden nap vissza tudjon töltődni, hogy csak kiüljön akár a levegőre egy órára, vagy bármi, de egyedül legyen a gondolataival, és egyébként én ezekben a pillanatokban pont egy ilyenen vagyok és ahogy írom ezeket a sorokat érzem, hogy már koncentrálok a megoldásra és rakom rendben fejben a dolgokat. Szóval kell. És ez nem egó dolog. Egyszerűen nem szűnhetsz meg létezni, mert ha szarul vagy és gyötrődsz, akkor azt akaratlan a gyerekre is átadod, és ő a világon a legfontosabb, fontosabb mint "én" (egó), mert olyan végtelen szeretet nem létezik több, mint amit a felé érzek. Ezzel kapcsolatban még van egy bűntudatom. A tegnap esti konfliktus Zsoltival, ami altatás előtt volt és a gyerek is hallotta, nem szabadott volna, ugyanis megzavarta. Egyébként ezen konfliktus helyzet ráébresztett arra, hogy ez a gyerek igazán sosem volt még ilyenben, ami meg büszkeség, mert egyből magyarázatot is ad rá, hogy miért ilyen kiegyensúlyozott gyerek, de ez tényleg most gyötrő, remélem, hogy rá nem vetült olyan mértékben, mint rám. Szóval most még van egy órám kb, hogy összerakjam a hetet fejben, mert ismét nehéz lesz. Kifejezetten nem érzem jól magam lelkileg, fáradt vagyok, ami biztos, hogy este se lesz jobb a fél 5-ös kelés miatt, de menni kell előre, most össze szedem magam, megiszom a kávét és átgondolom mégegyszer a hetet. Egyszer vége lesz, és utána remélem ebből fogok tudni táplálkozni.

Irány 2022 - remélhetőleg ez már a ház éve... legalábbis a kezdeteké

Újabb év. Új ötletek.

Mostanában megint elkezdtem fellelkesülni a ház kérdés miatt az építészet és a belső építészet irányába és újra elhatároztam maradunk a modern/klasszikus stílus mellett, mert ha csak 2017-ig visszatekerem az időt, mikor ide költöztünk (pedig ez nem volt régen), már ahhoz képest is rengeteget változott a trend. A váltakozó trendeknél jóval időállóbbat kellene csinálnunk, illetve ösztönösen bennem mindig a klasszikus irány volt, ami a leginkább szívmelengető. Egy ház legyen otthonos, ez az alap, főleg, ha gyerek nyüzsgi körül. Ami most már évek óta nem változott bennem, az a fekete, fehér és bézses árnyalatok. Így ennek mentén fogok haladni azt hiszem. Persze telek még sehol, de addig is jó érzés a részleteket is kigondolni.
A másik, ami biztosan kellék lesz, az pedig a klasszikus fali panelek... ettől lehet Zsolti első pillantásra ki fog szaladni a világból, de talán bízik bennem annyira, hogy szar nem lesz a vége. Ezek ráérnek a vége után felkerülni, amikor már újra lesz pénzünk. 

Webshop is közben készül és egyébként ez ezzel a témával nagyon is összefügg, rengeteg inspirációt nézegetek ilyen téren, mert tulajdonképpen design otthonokba szeretnék bekerülni a képeimmel és Breaking news, hogy meglett a nyomdám! Na ez egy nagy mérföldkő, mert ugyanis nem vállaltak el itt a helyi nyomdák, így végülis város határon kívüli lett (Kistarcsán), de nagyon maximális elégedettséggel eddig.

Szóval mi hiányzik?

1. programozói munka (fizetési rendszer, számlázó összekötése a webbel)

2. csomagolás (maga a csomagoló anyag és technika)

Minden más alapszinten már megvan, mert közben a csomagküldő is megvan már. Így sztem egyre reálisabb cél a márciusi indulás. 220 termék feltöltve, szerintem márciusig meglesz a 300.