Irány Isztambul - Szervezkedés 2.

Nos, olyannyira előrehaladott állapotba kerültünk, hogy már megvan az útlevél (7500 HUF), repjegy oda-vissza lefoglalva, kifizetve (19 680 HUF), szállás - Meddusa Hotel lefoglalva (17 688 HUF). Minden szerencsés, olcsó.
Úgyhogy nincs menekvés, mostmár tuti az ügy :)

Ami még vissza van:
Vizum (15 euro) és az ottani járulékos költségek.

Illúzió

Húsvét van, család, ünnep, találkozások. Mostmár egy ideje szeretem ezeket az ünnepeket, mert valahogy elkezdtem valamit átérezni az idősek viselkedéséből, ami a megértéshez segít közelebb. Elkezdtem értékelni ezeket a perceket. Látni őket, ahogy aranyosan megpróbálnak viccesek lenni és kedvesek. Sok szó esik a múltról. Szeretem hallgatni. Valahogy mostmár egyre többször az jut eszembe, hogy mi lesz nélkülük. Minden más lesz. Rosszabb. Ez a szeletke múlt, ez a szeletke illúzió tart össze minket. Talán az egész családot. Papám 86 éves. Ír. De még hogy. Mikor a kezembe kerül, azt érzem, hogy úgy elolvasnám, és még most is csalódást okozok neki, nem merem azt mondani,hogy adja nekem kölcsön, hadd olvassam át. Várok, arra várok,hogy ne tudja, hogy érdekel... félek tőle. Egy életen át félre ismertek és már felesleges ezt megváltoztatni. Vállalom. Vállalom, amit rólam hisznek, mert már késő a változáshoz.... hát ez jár a fejemben és közben könnyezem, mert egy dolgot tudok, jó emberek én csak fele olyan őszinte és jó szeretnék lenni, ha már úgy lenne, semmi baj nem lenne. Velünk van a baj. A generációnk egy fos... valami ilyesmi.

Breaking news

Az én layoutom lett a Burger King projektunk Key Visual-ja :D, JEEEEEEEEE! Hamarosan látható utcán és Burger Kingben :)

Első Calir-es buli

Rögtön egy idézettel kezdem, amit egy kollegina mondott: "Őszintére ittam magam". De pont ezért szeretem az ilyen céges bulikat, mert olyan dolgokról lehet beszélni, amiről melóban nem beszélünk. Plusz ugye láthatjuk az emberkék másik oldalát is, hogy milyen a privát életben.

Aztán mai tapasztalataim is vannak. Egyrészt, hogy reggel baromi nehéz volt a kelés, másrészt rohadtul kezd elegem lenni az anti toleráns kocsisokból. Ma reggel is tekerve jöttem melóba, és basszus egyszer sem tudok úgy bejönni, hogy egy rohadt kocsis köcsög ne dudálna/ordítana le. Ma konkrétan nevetséges módon a Kacsa utcában szólt be az egyik sofőr. Szegény ostoba nem látja, hogy végig bicaj út van arra felé?! De egyébként is, ha nem lenne, akkor is lenne jogom használni a kocsiutat... na mindegy, száz szónak is egy a vége, SOK A KÖCSÖG és fos a magyar mentalitás.Nos, íme az útvonalam. 12,6 km. Ma olyan 45 perc alatt nyomtam le (sok volt az út akadály). Úgyhogy most megyek is dolgozni. Boldog munkát mindenkinek :)

Két dolog, amit

...biztosan nem csinálnék semmi pénzért ma reggel (miután betekertem a munkahelyemre): nem tudnék rágyújtani és nem bírnék legurítani egy "friss reggeli" sört. 12,5 km/38 perc KIRÁLY :)

Irány Isztambul - Szervezkedés 1.

Nagy kutakodás során konstatáltam magamban, hogy nem nagyon vannak részletes isztambuli útikönyvek, nagy keresgetés árán találtam egy 115 oldalasat, ami úgy ahogy kifejti a lényegesebb dolgokat. Tegnap elhatároztam, hogy az életem során bekövetkező minden nyaralásból szeretnék valami maradandó "értékes" emlék tárgyat és persze útikönyvet. Apropó nagyon vicces, de tegnap Váciba bejött egy török család, akikkel vicces módon Dorothyval tök jól lespanoltunk és elvileg kint majd össze is futunk... Amondó vagyok, nem árt, ha az embernek van bármiféle kapaszkodó ott kint. Amúgy olvastam, hogy ők imádják a Magyarokat... talán túlzottan is :).

Más! Megvan az első vizsgaidőpont. Május 14. Úgyhogy sajnálatos módon ismét itt a vizsgaidőszak a kapuban :(

Irány Isztambul!

Idén végre sor kerül arra, amire már évek óta vágyom és hát ezért vagy azért nem tehettem meg. NYARALOK. Tegnapi nappal letelt a próbaidőm és hát átvettek véglegesre. Ez olyan mintha valami hatalmas kő esne le a vállamról, komolyan mondom, h még a teljesítményem is megváltozott. Tervezgettük már pár hete, hogy kéne valami kiruccanás, így először belőttük úticélnak Prágát... Jó tervnek tűnt, míg egyszercsak leesett, hogy Dorci utazni szeretne, de nem vágyik oda. Így nagy tanakodás indult egyénibe, hogy hova menjünk, ami mindenkinek álom hely. És hát itt jött a nagy ötlet, hogy Isztambul. Én megmondom őszintén, hogy minden idegen kultúrát imádok, így nekem a legfőbb szempont az volt, hogy távol álljon az Europid kultúrától. Nekem kedvelt úticélom lett volna Dubaj is... na de az valami eszement drága, így marad Isztambul - Törökország. Mostmár csak arra várunk, hogy a repülőgép árak minél kedvezőbbek legyenek (ez pedig logikátlan módon következik), aztán foglalás, aztán július 8-11-ig irány Isztambul.
Tettem ki oldalra egy mini Isztambul térképet, csakhogy mindig szem előtt legyen, meg találtam egy nagyon jó blogot a felkészüléshez. Mindent meg szeretnék nézni és irtó sok képet szeretnék csinálni :). Ami az egyetlen negatívum, hogy hiába voltam Libribe/Alexandrába, nem találtam egyetlen normális útikönyvet sem, így valszeg egy szedett-vetett kis formátumú könyvvel kell majd beérnem :(, dehát ez van, majd megpróbálom helyettesíteni a netes anyagokkal valahogy. Szóval így állunk most, de irtóra várom már :)

15 fok árnyékban

Bicajjal kéne már járni. Szép az idő, nem esik (meg a szél is fúj). Tegnap melóhelyen kicsit megint túlcsordultunk. 1 hét van próbaidő végéig, aztán remélem megszűnnek a belső pánikrohamok. Mindenesetre nagyon szép anyagot csináltunk így csapatilag. Nem mondom, hogy nagyon sokat tettem hozzá, de azért egy koncepciót szépen végigvezettem... nekem tetszik.
Ma hazafelé veszem az irányt kemény egy napra. Asszem másfél hónapja nem jártam arra felé. Változás így hírből, hogy tesóm nője hozzánk költözött. Ez is már milyen vívódás. Pár hónapja tesóm költözött hozzá, utána pár hónapot külön, most meg a csaj hozzánk... nem nagyon sikeredik egyik lépésről a másikra jutni. De legalább küzdenek, amit én respektálok.

Ma új könyvbe kezdek (köszi Zsoci, hogy kölcsön adtad).

Féltékeny és szorongató érzésem

Utálom, hogy egyáltalán léteznek bennem ilyen érzések is. Most konkrétan féltékeny vagyok az egyik munkatárslány tehetségére. Egyfolytában az van, hogy ugyanazokra a projektekre csinálunk többféle layoutot (általában 3-man grafikusok) és mindig úgy érzem, hogy ő jobbat csinál, mint én. Most nem tudom, hogy ez csak lányos féltékenykedés, vagy tényleg jobb-e, vagy csak saját magammal küzdök? Na mindegy, remélem eloszlik a felhő.

Először is ez úton is köszönöm...

...Gergőnek, hogy megszabadított az undorító sörényemtől. És már nagyon várom a holnapi Vapianozást veletek :).

Tegnap indult a BAM! (bringázz a munkádba) kampány. 8-szor kell betekerni melóba kampányidőszak alatt... tök izgalmas. Pláne, hogy az Ogilvyben részt vettem ebben és lett oklevelem :).
Más! Szerencsére múlthéten meg a héten elkezdtem bepótolni az elmaradt baráti szálakat, remélem a hétvégéig mindenkivel sikerül felvennem legalább egy minimális szinten a kapcsolatot. Őszintén szólva nagyon zavar, hogy mindenkit elhanyagoltam a túlórák miatt, de talán megértik, hogy nem sok választásom volt... Fura, de mostanában elég sok belső vívódást élek át melóhelyen is, mert ugye közeleg a próbaidő vége, közeleg a kritikus pillanat, mikor kiderül, hogy hogyan tovább. Őszintén szólva olyan jól érzem magam ennél a cégnél, hogy most több évet képzelek ide... sőt, amennyit csak lehet.
Viszont ami egyfolytában nyomaszt, hogy jön a vizsgaidőszak és ezzel együtt az évfolyamdolgozat meg a parahegyek, meg a kevés pihenés, meg a túlélés. Semmi kedvem nincs hozzá, de a kedvemnél csak az energiám kevesebb. Persze ez nem azt jeleni, hogy nem fogom csinálni, csak most valahogy nagyon nehéz neki indulni.