2011. február 28., hétfő

Harcra fel!

Ha összegeznem kellene a múlthetet, akkor azt mondanám, hogy kb 1 hét alatt 2 hét munkáját végeztem el. Volt egy fél 11-ig túlórám, meg a többi nap is 8-nál nem igen értem haza előbb. Úgyhogy egyrészt bocs, hogy el vagyok tűnve, másrészt viszont félő, hogy még a hét is rázós lesz. Na de a lényegek. Mondhatni ismét beütött a krach, Brigi+Gábor bejelentette, hogy költöznek. Fasza. Ismét kezdődhet a már szokásos albitárs keresés, festés, alkalmazkodás, szarakodás mizéria. Viszont én is döntést hoztam. A két ember helyett egy fog költözni, és az én szobámba, ugyanis költözöm Brigiék exszobájába. Valszeg a héten elmennek, így hétvégén felújítás lesz, jön festeni uncsitesóm, aztán meg költözöm. Amúgy inspirálóag hat az egész, ugyanis végre lesznek tereim. Azt hiszem veszek egy új szekrényt is, plusz talán egy szőnyeget is.

Más! Tegnap megnéztük "A király beszéde" című filmet. Gondolkodtam rajta, tetszett. Sztem megérdemli az Oszkár díjakat... már amennyiben a 12 jelölésből kap valamennyit. Csak olyan embereknek ajánlom, akik komolyabb filmekre vágynak.

Bakker itt valahol valami kurvára rohad, iszonyat büdös szag terjeng az iroda folyosóján :S

2011. február 23., szerda

Rohan az idő

Rohan ez a hét... tegnap elég brutkó túlórát nyomtunk le, ma meg elvileg a hét csúcspontja várható ilyen szempontból. De ezt már hét elején ledealeltük a kreatív igazgatóval. Tenderre is készülünk, meg iszonyat sok a meló. Úgyhogy tulképp sok más dolog nem is történik velem. Viszont szerencsére nem érzem azt, hogy leterhelnek a dolgok, sőt tegnap 8 magasságában is úgy éreztem, hogy jól vagyok és egy picivel sem lennék otthon szívesebben.

Aztán a másik nagyon fontos üzenetem Lacusnak szólna (ha véletlen olvasna). Köszönöm szépen a szövegeket, még nem sok időm volt belekukkantani, de nagyon hálás vagyok! És jó volna minél hamarabb találkozni, de már előre borítékolom, h ez a hét nekem fullon van :(.
Szóval addig is majd valahogy keep in touch :)

2011. február 20., vasárnap

Pénzről és az életről

Ma reggel kicsit filozofikusan ébredtem és elkezdtem gondolkodni, hogy úgy általában (anyagi szempontból) mi a jó?! Jobb, ha az ember kuporgat későbbi célokra, vagy elver minden fillért és ÉL, vagy egy megfelelő egyensúlyt tart fent ezzel lelassítva a céljai elérésének végső időpontját? Egy szűkös félév után könnyű beleesni a "szeretnék egy darabig élni" kategóriába, hogy mindegy kiegyenlítsem az egyensúlyt, de valszeg ezzel a saját magamnak támasztott elvárásaimat úgy szembeköpném, ahogy van. Valahol mindenképpen, minden döntés hoz magával előnyöket és hátrányokat. Engem sokszor mondanak anyagiasnak, ami néha nagyon rosszul esik, mert nem érzem azt, hogy szűkmarkú vagy kis stílű lennék ilyen téren, viszont baromságokra tényleg nem szeretem szórni a pénzt. Erre most biztos lenne aki azt mondja, hogy akkor mi a fenéért van szükségem ilyen drága egérre vagy 4000 ft-os samponra. Nos igazából az én gondolkodásom valahogy úgy működik, hogy az általam fontosnak tartott dolgokból szeretem magaménak tudni a felső kategóriát, főleg ha szakmámról van szó, akkor sztem ez teljesen indokolt is. Viszont vannak bizonyos dolgok, amire nagyon skót vagyok és odafigyelek a tartalékokra. Ez abból is adódik, hogy én egyáltalán nem nőttem fel gazdagságban és az életem egy bizonyos szakaszában igenis meg kellett gondolnom, hogy mire is költöm azt a keveset, ami volt. Mostanában inkább már arra figyelek, ha olyan helyzetek állnak elő, mint pl tavaly nyáron a hirtelen kirúgásomkor, ne kelljen éjszakákat virrasztanom, hogy miből fizetem ki a telefon számlám... mert egy dolog biztos, anyagilag egyetlen személy sem áll mögöttem. Sok olyan ember adott nekem jó vagy rossz tanácsot a pénzről, akinek végső esetben (ami akár be is következett a közelmúltban) mindig volt valaki a háttérben, egy férj, egy szülő, egy bárki, aki mellé odahúzódhatott (és oda is húzódott)... nekem senki ilyen nincs. Sőt újabban azt tapasztalom a saját családban is, hogy az örökség és az uccsó 5 fillér is számon van tartva és a még nem is aktuális kérdés miatt, akár egy családi ebéd is undorító stílusba megy át. Most úgy érzem, hogy szerencse, hogy egyedül is eljutottam eddig is és nem vagyok senki pénzére ráéhezve és h őszinte legyek valszeg az össz családi értékből vagy idézőjeles vagyonból is ki fogok maradni, mert egyszerűen csak az a tiszta, ami az enyém, amiért senki neve nem fűződik. És hogy végül válaszoljak saját magamnak, igyekszem megtartani az optimális egyensúlyt, ami közben jól is tudom érezni magam és ha szükségem van bármire vagy csak szórakozni szeretnék, nem kérdés, hogy csinálom-e.

2011. február 19., szombat

Kolléganő jön a céghez

Aki nem más, mint (ismét) egy osztálytársam. Múlthéten találkoztunk véletlen(?) a T-mobile-ba, mikor a számlámat akartam kiegyenlíteni és lemondani az előfizetésem, és miközben várakoztam, egyszer csak összefutottunk. Megkérdezte, mi járatban vagyok... aztán szó szót követett és végül előre kerültem általa a sorban és elintézte a befizetésem. Erre másnap írt, hogy ő szeretné ott hagyni a munkahelyét, és hogy olvasta, hogy nálunk felvétel van... aztán zajlottak az események, és most ott tartunk, hogy március elsejével kezd nálunk. Az a fura, hogy nagyon örülök, hogy segíthettem valakinek. Tényleg jobb adni mint kapni. Már csak az a kérdés maradt, hogy ezek a dolgok véletlenül történnek? Vagy van egy felsőbb erő, aki/ami irányítja?

Valahogy mostanában sokszor bizonyosul igaznak, hogy a jó dolgok (amiknek meg kell történnie), tökre sikamlósan zajlanak és pontról pontra minden stimmel. Jó, hogy vannak ilyenek :)

2011. február 18., péntek

Borzalmas...

...filmet néztünk meg tegnap. "A negyedik". Azaz érzésem volt közben végig, hogy ennek a filmnek nincs egy összefogott sztorija, plusz egyáltalán nem volt katarzis érzésem a főküzdelem során, nem volt idegtépő harc és semmi. Na mindegy, a lényeg, hogy a barátokkal voltam. Nagyon szeretek mindenkit. Éreztem a rezgést, a csít :)

Amúgy Rencsivel sikerült kicsit hosszabban beszélgetni kicsit. Sokat röhögtünk és ez mindig úgy feltölt.

Ma meg zúzós nap lesz... De ledaráljuk :). Apropó, a hétvégén kis karitatív meló vár rám... egy kolléganőnek esküvői meghívót kell tervezni... lassan nagyüzemet nyitok :D, ez mostmár a 3. esküvői meghívóm. Egyébként élvezem nagyon!

Tegnap megkeresett az Ogilvy egyik exkreatív igazgatója, és munkát ajánlott. Tök jó, mióta felvettek csak úgy repkednek az ajánlatok. Mindenesetre nagyon kellemes visszacsatolás volt, és valahol mélyen nagyon örültem, hogy egyáltalán rám gondolt.

2011. február 17., csütörtök

Óje óje, mozi nap van!

Remélem nem kell túlóráznom ma, bár mindegy, mert szóltam, hogy 8-ig mindenképpen oda kell érnem a WCC-be, szóval nem parázom :). Sok a munka. De egy cseppet sem bánom, legalább pezseg az élet. Tegnap volt egy nagy megvilágosodásom melóilag: a szobatársam srác egy jótét lélek. Nem gondoltam volna, sőt gyanakodva nézte erre a finomkodó stílusra, de tegnap leesett, hogy ő valóban egy ilyen igazi jó szándékú kedves emberke.

Tesómék románca egy pillanatra megingott, tesóm lelépett (ideiglenesen?)... kérdés, hogy ez csak egy sima balhé vagy vége a jegyességnek?
Bulvár híreinket hallották... a pontos idő: 10:21 :)))

Kaka kóla

A nap híre, felfedték a Coca-cola receptjét (vagy egy újabb félrevezetés?)!

2011. február 15., kedd

Új illat a Versace-tól

Vettem egy párfjűmöt tegnap:
Mó segített a választásban és persze kicsit tőle is kaptam, mert a szülinapi ajándékra szánt pénzt beledobta, úgyhogy köszi Mó, meg a segítséget is! Az egyetlen baj, hogy nem érzem magamon az illatát. De már hallottam olyant is, hogy ez akkor van, amikor passzol az illat hozzánk.

Amúgy ma már kezdem megszeretni az új helyem, csak még nagyon hiányoznak a csajok az account szobából. Amúgy elvileg annyi meló lesz, hogy túlórázunk ma... Úgyhogy lelkileg fel vagyok készülve mindenre :).

2011. február 14., hétfő

Új helyen ülök (ismét)

Ma elvileg elnyertem végső helyem a cégnél. Nagy asztal, nagy monitor (PC sajnos, nem Mac), új szoba. Tök nehezen élem meg az ilyen jellegű változásokat, nem tudom miért. Valahogy nagyon megkedveltem a lakótársakat (pedig accountok voltak), dehát így kell lennie, a kreatívnak a kreatív szobában a helye.

Amúgy meg egy jó pörgős hétvégém volt. Péntek este rohanás haza Simontornyára, szombaton nagy családi kajálás/szülinap ünneplés. Vasárnap meg plusz meló, azaz ismét Pest. A családot most sem akarom firtatni, de nagybátyámból megint sikeresen kijött a primitív (állat?), nehezem megy ennek elviselése, és egyre kevésbé viselem el, hogy egész nap míg egy légtérben vagyunk egyfolytában karcolgat. A végső lökés az volt, mikor megkérdezte, hogy mikor megyek már férjhez. Basszus szerencse, hogy ezután márcsak 3 percet találkoztunk, mert különben előbb-utóbb valszeg robbantam volna. Na erről ennyit. Vannak dolgok amik változnak, és vannak amik nem.

De ma szerencsére újult erővel kezdjük a hetet, remélem minden oké lesz és remélem Dorcival sem lesz feszültség, mert kicsit pénteken összesurolódtunk, de részemről nem volt szándékos, inkább csak a késői tehetetlenség miatt csurrant ki az a pohár.

2011. február 11., péntek

Egy érdekes eset

Amit leírok, nem feltétlen jó tapasztalat. A téma: beprotezsálás. Egy kedves ZsKF osztálytársamat account traineenek próbáltam beprotezsálni, mivel embert kerestünk. Erre bakker óriási mák, be is hívták, majd annyira szimpatikus lett, hogy egyből tejes állást kínáltak neki. Nos az eredmény az lett, hogy végül felvették és ő gondolta meg magát, visszautasította az állást (arra hivatkozva, hogy nem akar visszaköltözni pestre), ami egy szempontból akár érthető is lenne, de basszus ha már azt veszem, hogy akkor mi értelme volt az egész procedúrának? Ilyenkor azon gondolkodom, hogy ez amúgy egy általános jelenség... kb így rontja el sok ember élete lehetőségét, ilyen lehetőség nincs minden utca sarkon, pláne ha arra gondolok, hogy milyen írtó nehéz ebbe a szakmába bekerülni. Na mindegy 100 szónak is egy a vége, a konklúzió: nagyon erős bizalom kell ezentúl ahhoz, hogy én bárkit is megpróbáljak beprotezsálni bárhova is.

2011. február 9., szerda

28 - egy kerek szám

Nagyon boldog szülinapom volt ma, talán még életemben nem volt ennyire. Egyszerűen minden tökéletesen sikerült. Munkahelyen kaptam egy mini tortát meg egy virágcsokort. Egy hónapja dolgozom itt és máris ilyen figyelmesek... ez azért sztem sokat elmond. Aztán este drága barátaimmal beültünk a Columbus hajóba egyet vacsizni meg sörözni. Jól sikerült nagyon és ráadásul még a leves is nagyon fincsi volt. Készült pár csodás fotó:

(Nabi segített Gergőnek csomagolni)

(szokásos borzalmasan sikerült fotók :) )
Szóval ez életem legboldogabb szülinapja, és megfogadtam hogy mostantól másként fogok rá tekinteni... nem félig üres a pohár, hanem félig tele a pohár effektussal :). Hiszen egyébként is, ahogyan apám mondta: annyi idős az ember, amennyinek érzi magát!! :)

2011. február 8., kedd

Egészséges(ebb) életmód

Próba cseresznye alapon már egy hete megpróbálok kevesebb szénhidrátot fogyasztani, illetve este 7 után nem enni, ami úgy nagyjából össze is jön, és kicsit jobban is érzem magam... meg talán már az 54 kiló is lejjebb ment kicsit. Aztán pénteken Dorothyval (elsősorban egy ismerősének) adunk vért. Fosok tőle, mert nem adtam vért még életemben. Egyrészt a tűtől is félek, másrészt meg a fájdalomtól is.

2011. február 6., vasárnap

Tegnap tárgyaltam...

...egy faszival meló ügyben, na nem akarom még a részleteit leírni, de úgy tűnik, hogyha minden jólmegy, szereztem egy állandó külsős melót a leendő cégünknek... pörög az agyam, és azt érzem, hogy jól mennek a dolgok (a saját cégünk alapozásában). Így ma folytatom a weboldalunk grafikáját, aztán ha igaz, meg kéne csinálni a levélpapirt is, meg PPT alapot vagy valami prezi alapot, amiben mutogatunk ügyfélnek.

Egyébként rájöttem, képtelen vagyok sokáig aludni. Ma addig aludhattam volna, ameddig csak akarok, én mikor keltem? Fél 8-kor :D. Na nem is baj, mert sztem jó az a mondás: "aki sokat alszik keveset él!"

Ja igen, hirtelen felindulásból giga leárazásban vettem tegnap két szoknyát, az egyik képét becsatolom, mert nagyon extra, a másik csak sima fekete:Soha életemben nem szerettem a szoknyákat, mostanában meg szinte csak azokat nézem, nem tudom... úgy látszik az ember meghülyül így 28 felé :D.

2011. február 5., szombat

200 Ft

Elkezdtem gyűjteni a fém 200-asokat. Minden egyes darabot félreteszek, és a nyáron (talán) nyaralok egyet belőle :)

Magic world

Kitakarítottam, de nem kicsit, hanem úgy, hogy szinte illatozik a lakás :). Ez mindig jó érzés, és csak az elején kezdek nehezen a takarításnak.

Tegnap Gergőcske közreműködésével megérkezett amcsiból a Magic mouseom :). Gyönyörű darab, és kurva jó! Sokkal több mint egy szimpla egér. Most nem akarom részletezni a tudását, mert az olyan lenne, mintha itt a blogomon is reklámot csinálnék, de a látvány magáért beszél:
A hét nagyon kellemes volt, elkészült a cégnél az első Óriás plakátom, és az első kampányom, nyomdában, nemsokára kint lesz (Auchan) :)