Annyira jó volt ez a nap,

...hogy muszáj írnom róla. Reggel korán keltem, mert már tegnap elterveztem, hogy mivel újra futhatok, ezért futok is egy Szigetkört. Na ez persze nem így lett :). Helyette elmentem szoliba, meg a Hervisbe futó cuccokat nézni. Először Mammutba, aztán az Arénába, és megállapítottam, hogy nincsenek jó cuccok, vagyis inkább kiba kicsi a választék. Na nem baj, mivel akció volt (25%), így vettem egy futó felsőt, meg egy futógatyát, mert ha már futok, akkor kell a körítés :). Aztán nézegettem futócipőket. Nagyon gyér és gáz a felhozatal. Az emberek nem futnak, vagy mivan? Vagy ennyire nincs pénz? Na mindegy, mivel nem találtam olyant, amire vágyom, így nem vettem, várom az igazit. De a futószettem nagyon jó :), tényleg van is fotóm, becsatolom.

Szóval béna kép, de azért látszik. Aztán utána ellátogattam Móhoz. Na ilyen még sohasem volt, pedig nagyon jó volt. Csinált ebédet meg söröztünk. Aztán Philipkében találtam egy kullancsot, ami azt eredményezte, hogy kellett keressünk egy kutyakórházat. Szerencsénk volt, mert nem számoltak fel ügyeleti díjat, és még egy kullancs ellenes oltást is kapott a kutty. Aztán kiültünk a dunapartra. Szépen megsütött minket a nap, de beszélgettünk is egy csomót. Jó volt, már rég töltöttünk együtt ennyi időt. Aztán rohantam a szigetre, hogy lefuthassam a mai tervet, ehhez csatlakozott hozzám PRS is. Ő bicajozott, én meg futottam. Közben hülyültünk, mint rég. Kár, hogy mostanában ritkán találkozunk, de ezt a kicsit jól kihasználtuk. Aztán mint egy hulla tértem haza. Szépen le is égtem (hiszen szinte egész nap kint voltam), és leamortizáltam magam a szónak a jó értelmében.

Ami a jó hír, hogy megjött a szövettanom és szerencsére jó híreket kaptam. Ez nem azt jelenti, hogy már egészséges vagyok, van még utókezelés, de a lényeg, hogy már a legrosszabbtól nem kell félnem :).

Ma meg megyek haza Simontornyára (idén először), várom már h találkozzam a családdal és az otthoni barátokkal :)))

Szakdoga pipa

Nem túl szimpatikus mikor valaki ezekkel a szavakkal jellemzi a szakdogát vagy az államvizsgát. Ez álszerény kifejezés, olyan mintha nem lenne benne munka, vagyis nem is, olyan mintha a benne lévő munkát csípőből lazán, úgy mellesleg tettük volna, miközben valójában ez nem így van. Munka mellett ez kibaszott nehéz dolog. Főleg, hogy nekem még mellé esett a betegségem is, ami önmagában annyi stresszt okozott, hogy már bőven az is elég lett volna. Szóval a lényeg, hogy nagy kínszenvedések árán, de túl vagyok rajta. Nagy meló, nagy projekt. És  még így sem vagyok elégedett vele, sokkal sokkal lehetett volna jobb, ha a konzulensem nem szart volna bele és ha én is kicsit jobban oda tettem volna szívvel-lélekkel. De a lényeg, hogy készen van. És nemcsak hogy készen van, de már be is van kötve, és hétfőn (az utolsó dátummal) le is lesz adva. Amúgy ma adtam volna le, be is mentem suliba, dehát az én sulim titkársága nem erőlteti meg nagyon magát nyitvatartásilag... mire beérkeztem a bekötött anyaggal, már zárva voltak. Úgyhogy hétfőn mehetek vissza leadni. Aztán a bürökratikus része még a nem gyenge. Kell plágium nyilatkozat, a tanár hitelesítése, hogy védésre bocsájtva, és a külső szakmai gyakorlat igazolása. Komolyan mondom az ember azon izgul végig, hogy melyik banánhélyon csúszik el... szóval nem egyszerű, koncentrációt igényel. Aztán lesz még 5 vizsgám, az államvizsga, meg a diploma védés, és konec :)

És erről jut eszembe a nagy bölcsesség a kedvenc filmemből, a Mátrixból (2perc 14-nél) :)))