Cica - KELL!

Egy feljegyzés magamnak: legjobb burgerek itt.

Jövőhéten lesz egy Claires beülés, melyet úgy szervezünk, hogy kedvenc exprogramozó kollégák (egyben exlakótárs) is jönnek, erre Gergő - miközben leveleztünk -  küldött egy fotót Makikáról, én meg abban a pillanatban bekönnyeztem. Úgy érzem ez azt jelenti, hogy kell egy macska és pont.

Amúgy sztem életem legeseménytelenebb hetét zártam, ha így visszatekintek. Lehet színesebb lehetne, ha nem dolgoznék ennyit?!?

Surprise

A moziban kapott 3D szemüveg jó a tévémhez is :)

Tanuld meg a kreszt!

...vagy légy szabálytalan, de "könyörgöm" dinamikus! 

Kifejtés:
Igazából mióta bicajozom, többszörösen megfogalmazódott bennem, hogy valójában kik a legveszélyesebbek a közúton. Két kategóriára osztanám a lehetőségeket, egyrészt a nők 95%-a (függetlenül attól, hogy autóban vagy biciklin ülnek) másrészt azok a vezetők, akik telefonálnak. Előbbiek általában képtelenek a helyzeteket felismerni, és h két választásuk van, vagy nagyon szabályosan haladnak, és akkor talán nem okoznak közúti fennakadást, vagy ha már bármi miatt a szabálytalanságot választják, akkor ne fossanak be az utolsó pillanatban ha kocsit/gyalogost/bármit megpillantanak, hanem haladjanak.
Utóbbi kategóriát - a telefonosokat - azt hiszem nem kell részletezni, egyértelmű, hogy a telefon legalább a figyelem 50%-át elvonja. Rengeteg olyan szituáció van az emlékezetemben, ahol telefonálás közben kereszteződésnél nem veszik észre a bicajost, vagy rosszabb esetben (pl. ma) beragad a zebrába, mert nem veszi észre, hogy már rég piros a lámpa.

Life is simple.

Időutazás

Az egyetlen kérdés az maradt, hogy a múltba vagy a jövőbe? Lacussal némi vacillálás után a múltat választottuk, így a "Star trek" és "A nagy Gatsby" közül az utóbbi nyert. Ezer  éve voltam moziba utoljára, úgyhogy külön öröm, hogy ezt a filmet választottuk. Megfogott a látásmód, ahogyan a 20-as évek hangulatát összekeveri a mai zenei és képi világgal. nagyon ütött. A film első órája kifejezetten a látványról és a zenéről szólt. Meglepő volt azonban, hogy 3D-s film, de aztán persze így utólag persze ez is teljesen jogos. Nem akarom lelövögetni a poénokat, csak ajánlani tudom. Aztán beültünk Lacival egy helyre, ahol már tudtuk, hogy nagyon kevés időnk lesz, ha az utolsó BKV-t el szeretnénk érni, hát így is lett, nagyon felpörgetve tudtuk csak megbeszélni, hogy mi a helyzet, tehát folytatás következik.

Mostanában egyre később fekszem, reggel meg alig bírok kikeveredni az álomból. Ma ismét munka.

Eurovízió

Ma futottam, főztem (megint), takarítottam, megnéztem a Star Treket (hogy elmehessek moziba az új részére), és éppen az Eurovíziót nézem a tévében. Azon gondolkodom, hogy mit is gondolok én valójában a magyar ByeAlexről? Azt hiszem, hogy óriási mázlista :D, aki röhög a markában, és véghez viszi az elképzeléseit. Igazából az esélyeket tekintve valszeg a végén fog végezni (mert mindig a végén szoktunk), de legalább egy dolog tuti: ez most akárhogyan is nézem, legalább egyedi dal.

Ma rengeteg időm volt gondolkodni. Szeretem az ilyen napokat, mert rendbe tudom tenni a fejemben, hogy merre is tart az életem, jó-e amit csinálok stb. Szakmailag összeszedettnek és stabilnak érzem magam, meg lelkileg is megvan az egyensúly, ami amúgy a legfontosabb állapot az én álláspontom szerint, csak pici dolgok hiányoznak, de összességében rend van.
Holnap, holnapután munka vár, úgyhogy el kéne már húznom aludni... Hello éjszaka!

"Csak annyit mondok: só"

Munkaköri leírás

Ma végre 2,5 év után megkaptuk. Egyébként még mindig gagyi grafikus vagyok a cégnél, és totál elkeserít ennek papírra égetése. Mondta Misi olvassam át, majd holnap átbeszéljük. Mit beszéljünk meg? Hogy egy utolsó senki vagyok a cégnél és mindenki utasíthat, bármivel? 3 márkát vezetek mostmár segítség nélkül, de ez még mindig kevés a jobb megbecsüléshez. Nem tudom, néha kicsit elegem van, mert azt érzem, hogy ennél jobbak a képességeim. És abból is elegem van, hogyha kicsit is hibázol (ja igen, hibázni is az tud, aki dolgozik), akkor meg vagy érte basztatva. Ma véletlen bementem az accountokhoz, és pont elcsíptem, hogy a mai nyomdai hibámat beszélgették a hátam mögött. Ehhez persze csak gratulálni tudok... és ösztönösen mit csináltam? Szabadkoztam, hogy véletlenül nyomtam el valamit stb... gááááz ez ami itt lett. Úgyhogy csalódottság jellemzi a napomat, már ami a munkát illeti.

Kupon napok

Jól beleszaladtam a hétvégi kuponnapokba, és megint elköltöttem egy zsák pénzt Clinique cuccokra. Egyszerűen tökéletes a cég üzletpolitikája, és hozzátenném nem azért mert a lehúzást állítja központba, hanem mert ad lehetőséget arra, hogy úgy kipróbáld a termékeit, hogy közben ne kelljen direktbe megvásárolnod. Most igazából egy majdnem 15 000-res szemránckrémet vettem magamnak, de a kuponoknak és a törzsvásárlói kedvezménynek köszönhetően kaptam még egy 8500 Ft értékű csomagot (6 kisebb kiszerelésű termékkel)+ 2000 Ft kedvezményt még külön. Teljesen elégedett vagyok, a Nike és az Apple mellett a Clinique a harmadik legkedvencebb márkám.

Egyébként alapvetően dolgos hétvége volt, nem mondom hogy nem sunnyantottam el a hétvége felét, de azért szakítottam időt melóra, és most elmondhatom, hogy a két verzió közül az egyik elkészült.

BAM!

Bringázz a munkádba kampány. Úgy nézem a tegnapi nappal teljesítettem a kötelezettségeimet, már ami arra vonatkozik, hogy jogosult legyek az oklevélre. Egyébként még 26-ig tart a kampány, úgyhogy ha nagyon szigorúan vesszük, még az is tudja abszolválni, aki most kezdi.

Egyébként tegnap kicsit undorító nap volt itt a cégnél. Megint beindultak a szervezkedések és az elmarási dolgok. És sztem a vége megint tisztító tűz lesz. Nem akarom kifejteni, hogy kinek a szervezkedése, de megint a hányinger kerülget az eljárástól. De egyébként jó is történt, hiszen tudtam négyszemközt beszélgetni az accountommal, Krisztával és Misivel. Krisztával rendeztük a kapcsolatunkat és őszintén elmondtam neki, hogy mit érzek a céggel kapcsolatban és Vele. Majd Misi átjött hozzám és elkezdtünk beszélni a státuszomról. És elmondta mi volna az elvárása tőlem. Amit eddig abszolút nem tudtam, hogy nekem koordinálnom kell operátorokat, és olyan szinten kell ezt, hogy ellenállásba ütközöm, akkor is véghez kell vinnem és erre a módszereket meg kell találni magamnak. Illetve Yucussal (a szobatárssal sokkal többször kell egyeztetnünk munkákról.

Rákkattantam a francia zenékre.

Auchan szülinap Billboard (No.1)

Kicsit levágták az alját és a tetejét. De egyébként ez az első felvonás, még lesz kettő :)

Ilyen csengő - KELL!

WIEN 2013

Schönbrunni szökőkút

Gloriette

Schönbrunni szoborcsoport

Végre feldolgoztam egy adag fényképet a bécsi utunkból. Még jönni fog egy adag, de egyelőre ennyire futotta. A fotók érdekessége, hogy iPhonnal készültek, egyáltalán nem állítgattam semmit, majd rátoltam egy kis otthoni utómunkát. Sajnos szar volt az idő (borús, szeles), ez a fotózásnak sem segített (enyhén szólva). Itt a baloldali képen sikerült a Gloriette kilátóban megörökíteni az én kis családom, háttérben a város... bár ezt kimondaná meg :)
Egyébként nagyon tetszett a Schönbrunni kastély, igazából kb felét sikerült normálisan megnéznünk ennyi idő alatt, mivel baromi nagy. Szóval ide is vissza kell még térni :) A labirintus volt azt hiszem a legjobb élmény. Főleg testvéremen láttam, hogy egészen visszament a gyermekkorba, ő volt a felderítő :D. Nagyon jó volt. Bécsi tapasztalat: drága parkolás, hasonlóan szép város, mint Budapest, átlagos árak, Pubokban LEHET dohányozni (ez már furcsa volt nekem, és inkább negatív).

Holiday in may

Túl vagyunk az idei első szabadságon. Természetesen nem hazudtoltam meg magam, mert azért az utolsó kettő nap a biztonság kedvéért munkával telt. Nem bánom, mert ugyebár az idei terveim egyike minél több pénzt keresni a majdani lakásom megszerzése érdekében, így hát be kell iktatni az áldozatokat. Viszont a szerda-csütörtök-péntek zseniálisan sikerült. Mostanában már más hozzáállással indulok haza, belátom, hogy a dolgok megváltoztak, nem szabad h különleges elvárásaimnak lennie, és ha így megyek, akkor pozitív lehet az élmény.

Szerdán majálisoztunk otthon, mely nem sikerült olyan jól mint tavaly, mert valahogy most a városban nem volt olyan nagyszabású a rendezvény mint  tavaly, de azért nem volt rossz, fagyiztunk, söröztünk, ahogyan azt kell. Aztán persze meglátogattam mamát is. Sütött nekem meggyes pitét, a kedvencemet. Természetesen hozta a szokásos magas színvonalt :).

Csütörtökön kerti sütés Vasiékkal, náluk. Mondjuk vicces, mert tulajdonképpen azonkívül, hogy kint kajáltunk, minden bent készült. Vasi aranyos volt, mert kikészítette a grillezőt, majd végül megállapította, hogy nincs kedve utána takarítani, meg amúgy is bármikor eshet az eső, így inkább a kaját bent csináltuk. Fantasztikus finom lett. Fel is jegyeztem a receptet, talán a héten újra is csinálom, isteni. Aztán futottam is mindkét nap, úgyhogy a sok elfogyasztott kaja miatt nincs olyan brutál lelkiismeret furdalásom, de még így is felszedtem sztem egy kilót.

Legszebb szó

Ma reggel miközben hazafelé indultam (Simontornyára), az jutott eszrmbe, h vajon melyik számomra a legszebb szó? Nyilván ugye ez ilyen formában akaratlan is elindít egy mélyebb gondolatmenetet, mert ugye itt már nem csupán a hangzásról van szó, hanem a szubjektív gondolkodásról (akár hitvallásról) is. Végül letettem a voksom, gyorsan és egyöntetűen. Nekem a legszebb szó: napfény. Mondhatni megtaláltam az alapok alapját :), hát így.