at Madach Színház

 Eljött a nap, hogy végre színházba mentünk. Hát kicsit elgondolkodtam, hogy eddig miért nem? Hisz tök jó dolog. Bár kissé gyenge volt az egész díszletileg, ugyanis gyakorlatilag egy helyszínes volt. Ja igen, ami még említésre méltó, hogy én még sosem voltam olyen előadáson, ami három szereplős, de valójában ez egyáltalán nem vett le az értékéből, csak gondoltam megemlítem.
Hilda (aki közöttünk amúgy a legfiatalabb) olyan volt mint egy tyúkanyó, Móval mint két szőke kislány hülyéskedtünk, meg fényképet csináltunk sutyiban (mert ugye azt nem szabad), Hilda csak legyintett, de ő is aranyos volt.

Színház után spontán elmentünk sörözni a körúton egy kis pubba. Jó hangulatba telt, azt bírom, hogy visszatért tényleg a régi humor. Úgyhogy jó este volt... legközelebb musicelre megyünk, remélhetőleg nem is olyan soká :))

 

Mó és Kata  "színtéren" 

Karácsony folytatás

Kedvenc része is eljött a karácsonynak, családozás, kaja itt, látogatás ott. Először is uncsi tesóék jöttek hozzánk. Ahogyan mindig, báttya már piásan érkezett, megvoltak a szokásos témák, "klisék". Aztán gondoltam elővillantom a Tokaji boromat, amit jó szívvel a karácsonyi bulira vettem. Ilyen még nem volt, de gondoltam jó lesz egyet koccintani. Na báttya itt ismét bealakított, kiöntöttem neki is, aztán már nyúlt is a szódáért, hogy fröccsöt csináljon belőle. Konkrétan reflexszerűen kaptam ki a kezéből a szódát, hogy mi'csinál, ez nem "Dankó Pista", amit hígítani kell. Azt mondta, oké, igazam van, erre húzóra ízlelés nélkül lehúzta. Na ennyit a kifinomult családomról :D.

Aztán ültünk az asztalnál, és úgy esett a szó, hogy szóba került Steve Jobs. Annyira durva, hogy senki soha életében nem hallott róla, mamikám meg kapásból vágta, hogy ő az Apple szülő atyja, aki végbél rákban nemrég halt meg. Neeeeeeeeee, ezt a mama honnan a 'csából tudja? Totál besokkoltam. Zseni az öreglány :). Egyszerűen mindent tud. 100% biztos vagyok benne, ha kapna egy számítógépet, még zsonglőrködne is rajta :). Jah, és mindezt Cavinton nélkül. Szóval 78 évesen sztem én csak szeretnék ennyire a szeren lenni.

Aztán este Vasikámékkal találkoztunk. Kimentünk az egyetlen szórakozóhelyre Simontornyán, a "Tomiba" (mert ugye normális neve nincs a helynek). Kikkel találkoztam??? Óriási nagy meglepetésemre 2 régi haverommal, akiket mindig is bírtam. Úgy megörültem nekik. Onnantól végig velük voltam (Vasi és Virág meg egymással). Csocsóztunk, biliárdoztunk, meg bandáztunk, ahogyan régen. Bakker hihetetlen, hogy az összes poénom így vágják. Nagyon érződött a régi összecsiszoltság. ilyenkor csak egy baj van... hogy az este végén vége van, és ismét ki tudja meddig nem találkozunk... talán soha. Mindhárman máshol élünk (Szfvár, Pécs, Bp), ezelőtt hat éve találkoztunk. Hát ez van, de ez még jutott és nagyon élveztem minden pillanatát. Így aztán hajnalban érkeztem haza, ami mostanság igen ritka nálam.

26-a, további család látogatás. Ezúttal Király mamáék. A szokásosnál sokkal feszültebben mentem, mert ugye nov. 1-én a mamának volt egy kis beszólása (csak h emlékeztessen, miért is érzem azt, amit érzek), igazából nem haragszom érte, csak legalább ismét megerősít, hogy a családi szar kapcsolat nem rajtam múlik. Na mindegy, szóval feszülten mentem, mert nem akartam "nincs kalapja" alapon megint kapni. Így viszonylag keveset is beszéltem. Aztán jött a felmentő sereg. Hugi (akit ezúton üdvözlök innen is) és Ákos (unokatesóék). Kb onnantól jött meg a hangulat is, mondhatni jól éreztem magam :)

Ma meg már ismét Pesten vagyok. Kihasználtam a leárazásokat, vettem egy pufi dzsekit (occón), meg egy fekete ruhát, és persze meglátogattam Mót a Váciba. Már nagyon hiányzott :)
Úgyhogy holnap színház, meg Rencsi talcsi... Hello Pest, újra itt vagyok!

Békés karácsonyt mindenkinek!

Fura egy karácsony ez, ugyanis az eddigi összes szokás, érzés és minden pontosan ellentétesen történt mint eddig szokott. Eleve úgy kezdődött, hogy 23-án szabit és karácsonyi pénzt kapott mindenki a cégnél. Ez eddig példátlan dolog az életemben, úgyhogy fokozottan emlékezetes is. Így 23-án "kistestvéremmel" kimentünk Budaörsre végignézni az összes bevásárló komplexumot, hogy megvegyük anyának a mosógépet, amit karácsonyra szántunk. Ikeában kezdtünk, majd irány az többi hiperáruház. Végül a Media Markt-ban sikerült venni egy Elektroluxot. Hozzá tenném iszonyatosan durva, hogy mennyi szar milyen drágén van. Amit mi vettünk ez egy közép kategóriás (azon belül alap) A+-os mosógép. Rájöttem, hogy egészen más szempontokat figyelek, mint egy átlag vásárló. Mikor a srác termék előnyként elkezdte kiemelni az adagoló tálat, akkor kissé elborult az agyam. Bazzeg engem nem a kiszedhető adagoló érdekel, hanem h jól van-e összerakva, hogy egy év múlva vihetem-e a kukába... Na mindegy, így végül úgy gondolom, az árából és a márkájából kihoztuk s maximumot. Anyám örült is :).

Aztán jött a szent este napja. Anya sütögetett, én meg átmentem mamihoz Némedire rétest nyújtani. Hát nagyon élveztem, nagyon szeretem az "öreglányt". hihetetlen mennyire szellemi friss és mennyire képbe van a világgal és mennyire szeret minket. Már alig bírja a keze, de azért süt főz :)

Villámkéz mama

Aztán jött a szent este. Kata feldíszítette a fát. Kivételesen béke van itthon. Este kajáltunk, és beszélgettünk. Anya már 7-kor bealudt. Nem teljesen értem... kb a madarakkal egy időben beálmosodik. De tesóm és mama még jó sokáig eldumálgattunk még. Hát így zajlott. Ma meg banzáj lesz. Jönnek ebédre uncsi tesóék, este meg talán már Vasiékkal találkozom. Úgyhogy folyt köv :)

C10 - Clair party

 

Kicsit sem gáz kép :D (Misi-mentor, Ági, Kata)

Túl vagyunk a Clair bulin. Hááát őszintén, azt hiszem jobbra számítottam. Volt 2 beszéd benne, ami tetszett, meg is örökítettem, beszélgettem Misivel, meg pár közel álló emberrel, aztán ennyi. Számomra olyan erőltetett volt az egész. Így kb nem csoda, hogy viszonylag korán leléptem. Igaziból kicsit csalódott vagyok. Pár embert leszámítva olyan felszínesnek éreztem az egészet. Kár, hogy ilyen érzéssel megyek el karácsonyra. Annyi jó, hogy akikben amúgy is nagyon bíztam, most is csak erősítették.

2011 évértékelés

Talán még egy kicsit korán van hozzá, de úgy érzem el kell kezdenem összeszedni, mert a karácsonyi pörgésben nem lesz rá időm.
Hát. Hosszú, tartalmas és életem egyik legsikeresebb évét tudhatom magam mögött. Kellemes környezettel, igaz barátokkal. De kezdjük az év elején. Tulajdonképpen ebből az évből 3 olyan napom volt, ami a levegőben lógott, nem tartott semerre. Ez az első 3 nap volt, aztán pont suliban voltam, vizsgáztam. Megcsörrent a telefonom. Mostani főnököm, SzaSa hívott (volna), de ugye nem vettem fel, mert vizsga. Aztán utána visszahívtam és közölte a nagy hírt: FELVETTEK A Clair&Curtis-be. Szinte el sem hittem. Ez az évemre radikálisan és a szónak a jó értelmében rá nyomta a bélyeget. Innentől mondanám a felfelé ívelés időszakot. Sikerek következtek, mind szakmailag, mind barátilag. Következő fontos állomás a Zsuzsika esküvője és a nyaralás. Előző nagyon szuper volt, széttáncoltuk magunkat, megfelelően megünnepeltük Zsuzsika nagy napját. Boldog voltam, hiszen tanú lehettem legrégebbi és legjobb barátnőm esküvőjén. Ez egy örök nyomot hagyott bennem, és jó szívvel gondolok rá bármikor. Közben kivégeztem a nyári vizsgaidőszakot, és lezártam a második sulis évet. Ezt követően nyaraltunk. Úti cél Románia. Na igen, ez az év nem sikerült dolgainak egyike, ugyanis mi Istambulba készültünk minden lelkesedésünkkel. Sajnos a járatunkat törölték, így ez nem jött össze, helyette elmentünk Erdélybe. Hát ambivalens érzések keringenek bennem, ugyanis pont egy szar időszakom volt, egy fiúnak köszönhetően. Azt hiszem valamikor évközben ezt az időszakot úgy fogalmaztam, hogy "kiegyensúlyozott időszak, kiegyensúlyozottan szar". Honvágyam is volt, és lelkileg szarul is voltam... és az ország egyszerűen nem tudta pótolni Istambult. Aztán jött az ősz. Ismét elkezdődött a suli, és kiderült, hogy nem vagyok olyan egészséges mint hittem. Erről nem igen beszéltem a blogomban, mert nem akartam egyrészt sem sajnáltatni magam, másrészt meg ez olyan téma, amit saját anyukámnak is két hónap után mondtam el. Természetesen a barátok, közelálló emberek mindenről tudtak és köszönet nekik, nagyon mellettem álltak/állnak. Ez a momentum kicsit belebaszott a lecsóba, de annyit mondhatok, küzdök, legyőzőm és tanulok belőle. Ekkor jött Mó második esküvője és második utam Erdélybe. Amilyen boldog voltam Mó miatt, olyan boldogtalan saját magam miatt, és kicsit elfolytásosan, de megéltük a nagy napot. Úgy érzem, ez a nap amikortól Móval átértékeltük a kapcsolatunkat, és azóta újraépítettük. Ugyanis kiderült, hogy nagyon erősek az alapok és a szeretre épülnek. Ezzel egy időben kilépett egy ember az életemből, de Móval ezt úgy éltük meg, hogy még inkább egymást erősítettük. Azóta töretlen a kapcsolatunk, olyan mint az elején. és mostmár soha nem fogom hagyni, hogy ez változzon, mert utólag rájöttem, hogy kicsit ez is olyan mint a szerelem, jó nagyon ha melletted van. Most, h már mindjárt besírok, meg kell említenem az évem legnagyobb boldogságát, amire egy évig vártam. Na vajon mi lehet az? :D Gergoo, nanana?! Persze, hogy az iPhone 4S. Meglett végre. Azóta konkrétan Gergoovel és Móval always kapcsolatban vagyok... Hát igen a MYPhone minden problémát megold :). És hát eljutottam a jelenig. Ma lesz a karácsonyi party. Lassan egy éve a cégnél vagyok. Boldog vagyok. Jól kerestem, sokat dolgoztam, de soha rosszabb évet! Ha a karácsony és a szilveszter is ilyen boldog lesz, akkor ez az év teljes számomra.

Ami a jövőt illeti, nagyon komoly erőkkel kell nekifutnom a következő évnek, ugyanis nyáron diplomázom. Ezt követően feltett szándékom szakmailag is újabb állomáshoz érkezni, talán végre belekezdek régi nagy vágyamba, a 3D tervezés szakmai elsajátításába. Úgyhogy nem kicsi célok repkednek előttem, de mielőtt bele kezdenénk, jöjjön a várva-várt pihenő.
Ezzel kívánok mindenkinek jó pihenést, kellemes karácsonyt, és természetesen karácsonyi poszt meg még majd érkezik :)

Clair C10 - Christmas party

ez olyan cuki, hogy már fáj :)))

keddi hétfő - hétfői kedd

4 nap után ma jöttem dolgozni. Hmmm... mennyi változás. SzaSának lett új barátnője (ez a vezető hír), Misi szabin van karácsonyig, kaptunk 2012-es naptárt (hahaha... ez ám a juttatás), és egy kicsit kaotikus állapotba került az Oney (a fő márkám, amit egyedül viszek).
Az a durva, hogy én majd szét csattanok a jókedvtől és a lelkesedéstől, de a többiek már tök unalmasak. Valszeg mindenki kimerült, én meg jól kipihentem magam. Fura, de gondolom gyorsan akklimatizálódok majd.

Ami kicsit gáz, hogy leadandó határidőm van, és kurvára nem vagyok kész, pedig ma muszáj lesz leadnom, mert holnap céges karácsonyi vacsora... úúú mekkora elcsúszás lesz az :D. Amúgy meg elvileg felröppent egy olyan hír, hogy a péntek vagy könnyített menet lesz, vagy megkapjuk szabinak... jó volna :)

Egy nap Renikével

Hát ilyen nem volt már középiskolás korunk óta. Úristen de hosszú idő, és amúgy meg kurva jó volt! Sztem mindkettőnknek jót tesz az együtt töltött idő, valahogy tökre feltöltő :). És persze legjobb, mikor egy ilyen nap meg van koronázva egy spontán mozival a Corvinba. Végre csöpöghettünk kedvünkre a "Szilveszter éjjel" című filmen. Amúgy tényleg feltűnően sokat nevettünk, aranyos kis vígjáték. Már csak Mó meg Gergő hiányzott és a legtökéletesebb lett volna :). Egyébként Renike felvetette, hogy valamikor a közeljövőben kellene egy együtt berúgás (a régi szép idők emlékére/megerősítésére) és én teljesen egyet is értek vele... (Gergőt is titokba jól leitatjuk :D)

Majd végül, de nem utolsó sorban meglátogatott engem Miss Chanel :). Mégha nem is full újban, de Hildának köszönhetően ezzel kibírom, míg nem lesz sajátom. Ez úton is THX SO MUCH.

A nevörending vizsgám története

Online technikái című vizsga volt tegnap. A felkészülés (mostmár mondhatom) a szokásos módon történt, azaz aznap vizsga előtt az utolsó pár órában. Ezáltal viszonylag parába voltunk, hogy mi a szösz lesz a szóbeli vizsgán. Vártunk. Vártunk. Vártunk. (már egy óra eltelt a mi vizsga időnkből, de még mindig az előző csapat vizsgázott). Na én ez idő alatt a "teljes parából" eljutottam a "leszaromig". Végül már mint a csövesek ültünk a folyosón mind a 6-an (mert ennyien bírtunk feljelentkezni az első
időpontra). Aztán végre kinyílt az ajtó. És távoztak az előző diákok (meglehetősen idegesen). Bementünk. Innentől számított 10 percen belül végzett a 6-ból 4 ember. Maradt Dorina és végül én. Na mi ketten innentől számított egy órán keresztül vizsgáztunk. Tulajdonképpen csak bólogattunk,
a tanárnak hirtelen szófosása lett. Már percenként néztünk össze Dorinával, hogy mostmár örökre itt kell lennünk és hallgatni a sok faszság sztorit a tanárunk bisztonságtechnikai tapasztalataiból? Aztán nagy nehezen megszületett a 4-es (mindez végül kb egy kérdésből... de az is csak képletesen feltett kérdés, mert mire vettem volna a levegőt, hogy válaszoljak a tanár elkezdte kifejteni). Szóval én eddig azt hittem ilyen nem létezik... hát de :D. Egyébként is az infósok egy külön világ, bámulatos mennyire más :D

Clair döm dö-döm

Tyűűűű, kitűnő napom volt :). Kezdve, hogy nyugi volt a cégnél, folytatva, hogy végül voltam a természetgyógyásznál, ahova már egy hónapja foglaltam időpontot, majd este Clair kocsma. A Széchenyi téren a karácsonyi vásáron kezdtünk egy forralt borral, majd betértünk egy DiVino borozdába (ami kurva jó hely amúgy és nem olyan drága, mint hittem). Én eddig nem tudtam, hogy mennyire passzol az oliva bogyó a borhoz, de Áginak köszönhetően ezt is kipróbálhattam. Szóval nagyon szeretem ezeket a találkozókat. Most csak 5-en voltunk, de pont azok az emberek, akiket nagyon kedvelek a cégtől, akikre felnézek és tökre szívom tőlük a pozitív energiákat, és szeretem az intellektusukat. Mostanában vettem csak észre, hogy mennyire változik az önértékelésem. Pont ezek a beszélgetések hozzák ki és meglepő sikereket érzek...

A természetgyógyász kevésbé hozott újdonságokat, de talán mégis segített, hogy a kép végre egységet alkot a fejemben, mostmár tökéletesen összeállt az egész terv, hogy mit és hogyan fogok csinálni. Most azaz érzésem, hogy minden rendben lesz :)

 (havi egészségadag)

Ego és/vagy bátorság?

Kicsit elbizonytalanodtam tegnap. Mondhatni egészen szar napom volt, főleg este. Ehhez hozzátesz, hogy saját Oney projectemben a prezihez alig kaptam infókat, konkrétan bár az egyik irányvonalt én csináltam, egyszerűen nem láttam az elkészült prezi anyagokat. Kicsit úgy érzem, hogy bizalmat kérnek tőlem, majd ez csak egyirányú. Nem sokszor van ez az érzésem, de most tegnap nagyon rámjött. Ezzel együtt este kicsit bemagányosodtam. Konkrétan szinte azt mondanám unatkoztam, persze ez csak képletesen, hiszen olvastam, de igazából társaságra szomjaztam volna. Sajnos mindenkinek karácsony előtti sűrű a programja, senkinek nem férek bele, így most ez rosszfos.

Ma szerencsére megmentett Renike, akivel beültünk mekizni egyet, meg végig néztük ismét a Dougles kínálatát (mostmár nagyon kevés választ el egy Chanel parfümtől).

A Steve Jobs könyv olvasása közben ismét jöttek gondolatok. Azt hiszem, hogy a leginkább azokat az embereket tudom tisztelni, akik valamilyenek. Tök mindegy, hogy jók vagy rosszak, de legyen egyéniségük. Nos, az ego kérdés elég összetett, mert ez ilyen könnyen félreérthető terület. Ugyanis nem az egoistákra gondolok, akik semmi mást nem imádnak, csak magukat és tőlük kezdődik minden és náluk fejeződik be, hanem arra az egora gondolok tényleg, hogy egyéniség, egyéni megfogalmazott vélemények, gondolatok, tettek. És itt jegyezném meg még a bátorság fogalmát is, hogy mennyire szeretem a bátorságot, akik vállalják a tetteiket, a véleményüket és kiállnak saját maguk hülyesége mellett. Asszem értem, miért áll közel a zseni és az őrült egymáshoz... Na most megyek olvasni, mert tényleg jó a könyv.

Amúgy Misi ütött szöget a fejembe ma, aki kifejezetten Steve Jobs ellenes. Érdekes gondolatokat mondott, de ezt most nincs erőm leírni, pedig fel akarom jegyezni, úgyhogy holnap...

Hello új arculat!

Úgy tűnik félig szándékosan, félig kicsit véletlenül, de sikerült véghez vinnem egy teljes arculati változtatást. Hát ez úgy kezdődött, hogy tegnap próbálgattam pár lehetséges opciót, hogy milyen lenne ha másabb színű lenne vagy másabb skinre húznám rá az egészet. No ez véletlenül olyan "faszán" sikerült, hogy kitöröltem a fejlécet. Mikor ezt felfogtam, rá kellett jönnöm, hogy mostmár nincs más opció, muszáj lesz kiviteleznem amit elkezdtem. Így ki kellett találnom valami fejléc félét, meg ténylegesen az egész stílust. Egyébként ez egy nagyon merev rendszer és elég nehéz azt láttatni, amit valójában akarok. Így egész este ezzel baszakodtam. De a lényeg, hogy sikerült létrehoznom egy nagyon színes, kicsit lolli-popos és az előző feketének az ellentéte érzést, ami amúgy nekem nagyon tetszik (bízom benne másnak is).

Úgyhogy így 4. évben igazából már ideje is volt. Szerintem jobban olvasható és jobban illeszkedik a mostani trendekhez, és jobban tükröz engem.

Hétfői balegyenes

A hétfő reggelekbe az a szar, hogy egy egész hét előtt állsz ismét, ezért kicsit kevesebb ilyenkor a lelkesedés. Ami viszont némiképp javít, hogy ezen a héten csak 4 napot dolgozom, mert pénteken szabin leszek, és utána hétfőn is. Na persze nem pihengetek, hanem keményen vizsgázom és beadandót írok majd. Ami érdekes, hogy reggel megfogalmazódott bennem, hogy mindennek ellenére uralom a helyzetet és nincs az a durván fojtogató satu érzetem. A hétvége bár sok munkával, de nagyon jó hangulatban telt szombaton is és vasárnap is. Érdekes, hogy mostanában nagyon jó a viszonyom szinte mindenkivel. Most minden jó :)

Olvasom Jobs könyvét és annyira lenyűgöz, szinte látom magam előtt mint egy filmet, nagyon élvezem.
A cégnél amúgy minden rendben, van munka mára is bőségesen és már előre láthatóan holnapra is. Nem is bánom, mert most jó lenne, ha a héten nyugi lenne.

Mónikától (és 3/4 részben magamtól) megkaptam a karácsonyi ajándékomat, egy gyönyörű arany fülbevalót. Nagyon tetszik, régóta vágytam már rá! Köszi Móóó <3. Kicsit szerencsétlen a kép (bocs).

Tökmagolajból készült kuglóf

Szuperzöld :)))

Mai tanácsom: a pinkódod sose felejtsd el!

Ma reggel gourmet reggel volt a cégnél, tegnap esti Pödör olaj és ecet kóstolóról maradt egy rakás kaja. Hmmm, de jó jó volt. Hogy őszinte legyek a zöld trutyit azóta sem vágom, hogy mi volt, de nagyon ízlett. Lehetne ilyen többször is.

Iszogatom a cickafark teát, és rájöttem, hogy már nem is olyan rossz az íze, inkább csak ismeretlen volt :).
Úgyhogy kezdődhet a munka lassan. Azaz egyetlen baj, hogy fáradt vagyok, és már most reggel 3 mail vár kurva sok munkával. El kéne jutni holnap moziba... hát nem tudom :(


És hát ma reggel ismét bebizonyítottam mennyire szőke vagyok :). Reggeli sztori, persze mi máson indulhatott volna el, mint h be akarok check in-elni a munkahelyemen. Viszont már tegnap este óta baszakodik egy applikáció (Foursquare) a telómon. Na a reggeli bedurranás, akkor most újraindítom a telómat és ezzel a mozdulattal kikapcsoltam. Igen ám, csak mivel új sim kártyám van, így új pin kódom is. És mikor jutott ez eszembe? Persze, hogy amikor már kikapcsolt a telóm. Már röhögött rajtam a fél iroda, mikor egyszercsak jött a nagy felvilágosodás (már majdnem elkezdtem beírni FB-re, hogy ne hívjon ma senki), hogy vazze én előre gondoltam már erre a szitura és beírtam a noteszembe a kódom (ugye akinek nincs esze? legyen... :D). Na aztán sikeresen vissza kapcsoltam. És mostmár vissza állítottam a régi kódot, csak h legközelebb is meg legyek kicsit zavarodva :D

Mai hírek (köszi Mó) az Origóról:

Ha ez igaz, akkor még akár szerencsém is lehet... de hússzor lekopogom...

Szóval szép feledés mentes napot mindenkinek!
És akkor most belefulladok a munkába :)

cickafark tea

Rossz íze van, ám sok mindenre jó :S

Ági

Közvetlen kolléganőm, és sorstársam a cégnél. Róla szeretnék néhány gondolatot írni, mert egyszerűen csodálom a lényét. Egyrészt a kedvenc - mellesleg bennem is megtalálható - tulajdonságot találom meg benne, empátiát, amivel borzasztó jól kezeli a környezetét. Érdekes, hogy ezt a képességet tudom, h bennem is megvan, mégsem tudom ilyen jól irányítani. Áginál ez olyan durva, tökéletesen átlátja a helyzetem, az érzéseim. Pontosan tudja mikor van szükségem segítségre, vagy éppen mikor kell, hogy egyedül hagyjon. Szóval tényleg egy csoda. Mindig mondja magáról, hogy "de én egoista vagyok", erre szoktam neki mondani, "tudom, tényleg az vagy, de kompenzálod, hogy figyelsz másokra".
Eddig csak 3 emberben találtam meg, magamat is beleszámítva, de ő az egyetlen, aki tud vele bánni. Vajon nálam ott a hiba, hogy nem vagyok elég erős jellemű ember? Vagy a bennem lappangó bizonytalanság? Fura, mert Ági is csak az utolsó félévben változott meg, hihetetlen mértékű fejlődés ívet látok. Egyébként érdekes, hogy közöttünk egy fura emberi kapocs van, tökéletesen megbízunk egymásban, és a munka is iszonyú gyorsan megy, tipikusan fél szavak. Pl: hívnám telón, h kint az anyag a korrektúrában, erre úgy veszi fel a telefont azzal, hogy "látom, köszi"... pedig még meg sem szólaltam. De ez nem véletlen, ehhez kell, hogy az ember koncentráljon és figyeljen a másikra... és így megy ez oda-vissza :)

Hello csizmák, hello Miki!

A hétfői...

...szabadnapnak nincsen párja. Alapvetés, utálom a hétfőket... erre egyetlen kivétel, a hétfői szabadnap. Ennek megfelelően tegnap egy nagyon pihentető napom volt. 1. Reggel végre NEM kellett órára kelni, 2. délelőtt főztem, bevásároltam. Délután bejöttem Móhoz a belvárosba forralt borozni (forró csokizni), majd utána beültem körmöshöz vörös karmokat csináltatni.

Sulilag megvan 3 jegyem (2 db 4-es és 1 db 5-ös), éjó.

Long day

Jogosan mondhatom, hogy ez egy igazán hosszú nap. Dolgoztam, vizsgáztam, este vásároltam. Az utóbbi a napi fáradságért volt kompenzáció :).

Szóval egy vizsga kipipálva, ezennel a vizsgaidőszak elkezdődött (sajnos). Viszont hétfő, szabi nap!

Walter Isaacson: Steve Jobs

Megszereztem a művet. Teljes értékű Jobs, Apple, Mac rajongó lettem :)

Nem beszélek zöldségeket!

Pedig de, nem is keveset :)

Szóval ez egy filmcím, amit tegnap néztünk meg Dáviddal (hello Dávid :D). Szerintem nagyon jó film volt a maga egyszerűségében.
Viszont mostanában jöttem rá, hogy tök szeretem a művész mozikat, úgy az egész érzést, a szar székekkel, a kis vászonnal és mindennel együtt.
Utána átmentünk két helyre, majd olyan fél 12 körül haza értem.

Na de ami reggel történt, még azóta se tudok magyarázatot adni.

Háttér info: minden reggel fél 7-kor bekapcsol magától a számítógépem. Nos, ma reggel valami érthetetlen és megfejthetetlen módon 5 óra előtt bekapcsolt. Természetesen azt hittem idő van és próbáltam magam feléleszteni. Ami feltűnt, hogy nagyon nem megy ma reggel ez. Aztán 5:08-kor ránéztem a szgépem órájára és jött a felismerés, hogy vaze még van másfél órám. Mondanom sem kell, hogy épp már a reggelimet falatozgattam (pedig sose reggelizem, mostmeg nem tudom milyen indíttatásból úgy döntöttem, hogy kéne enni), szóval vissza az egész, ott hagytam csapot-papot és mintha mi sem történt volna visszafeküdtem.

Fél hétkor ismét bekapcsolt a gépem (a kis szenya), de onnan már minden a szokásos :)