Példakép most

Mindig vannak példaképeim, ez jellemzően úgy érzem változásban van időnként. Most egy ideje már Blaskó Niki az ACG reklámügynökség tulajdonosa. Nem csak a szakmai dolgai miatt, hanem úgy globálisan. Nagyjából úgy csinálja, ahogyan én csak szeretném egy tökéletesebb világban. Vannak dolgok, amit másként gondolok, de számomra ő kivitelezi azt, amit én nem tudok.

Évvégi (lélek) leltár

Testileg és lelkileg nagyon sokat öregedtem az elmúlt években, testileg főleg ebben az évben. Nem tudom, hogy a futás hiányának köszönhető-e, vagy hogy semmi időm magamra, vagy egyszerűen csak a gondok, vagy tényleg ez elfogadandó, hogy egyszer csak beindul és elkezd mindig látványosabbá válni. Ha legutóbbi, akkor tényleg az embernek nincsen más dolga vele, mint elfogadni. Visszanéztem ma reggel fényképeket 2016-ig. 2017 volt életem legszebb éve, ezt most már kijelenthetem. Nem lesz több olyan év, azaz önfeledt, szabad és Zsoltival a kapcsolatunk csúcsán. Jó emlékezni rá, de tisztán látszik, hogy megváltozott minden. Ez persze nem jó vagy rossz, hiszen vagy egy csodálatos gyermekünk, hanem csak tény. Azt hiszem ez az, amit meg kell jegyezni egy életre és mindig jó szívvel emlékezni rá. Bízom benne, hogy még nagyon sok gyönyörű év vár ránk, és persze lehet, hogy más miatt lesz még olyan boldog, de az biztos, hogy ebben benne volt még a fiatalság. Most már a B oldalon vagyunk. Reményeim szerint a jövő évben nagyon sok dolog fog előre mozdulni majd a későbbi terveink felé, én tervezgetek ezerrel. Évvégén az utolsó hónapban sok jó dolog történt, ami arra mutatott, hogy jövő év más lesz. Így évvégén végülis van időm leereszteni kicsit teljes nyugalommal. 

B oldal - üzenet az A oldalon lévőknek. 
A B oldalon kevés idő vár. Ez az éjszakai alvásra is kihatóan érvényes. Nagyon ritka, amikor azt csinálod, amit szeretnél. Igen, ebben benne van, hogy még néha wc-re se akkor mész :D Kevesebbet vagy a barátaiddal (szerencsére az online csatornáknak köszönhetően, ez jól megoldható), hajmosás, smink nem feltétlen prior. Ebédfőzés időre, vásárlás időre, körmöshöz menni időre... tehát nincs lébecolás, jellemzően célirányosság van. Otthon a takarítás folyamatossá válik és akkor sincs SOHA olyan kép, mint azelőtt, mikor minden a helyén volt. Fáradtság folyamatos. És megjelenik egy plusz aggodalom a gyermeked iránt, ami annak előtt egy ismeretlen érzés volt. Jelenleg ez a B oldal árnyoldala. Aztán rengeteg szépsége is van. Gyermeked a jövő, ő te magad kivetülése. Egy csoda. Ahogyan fejlődik, minden apróságon meghatódsz, tiszta, őszinte szeretet, ő már örökre veled van. Felelősség, jó embert faragni belőle, hogy ne sérüljön (legalábbis általad ne), hogy szeressen. Soha nem mennék vissza az A oldalra, de az biztos, hogy más, nehezebb élet, erre meg kell érni. 

Boldog karácsonyt 2020

Végül bevezették a 16. kerületbe...

 ...azt az építési szabályt, hogy egy besorolást leszámítva sehol nem lehet ikerházat építeni. Gyanítottuk, hogy ez bekövetkezik, és már fent is van a jogszabály, januártól hatályba kerül. Így akkor 3 opció maradt:

1. Abba az egy körzetbe építkezünk, ahol meghagyták ezt az opciót
2. Nem ikerházat építünk (ami évekkel tolja el a projektet... akár 5 év is szerintem)
3. Elköltözünk a kerületből

Lehet válogatni majd, egyelőre ragaszkodnék az elsőhöz.

Rinyapost

Beteg a gyerek... ősz óta ez a legjellemzőbb dolog, amit el tudok mondani. És hogy ez mit jelent? Az életünk egy merő logisztika. Zsolti már dolgozik, én is szokásosan, segítség nincs, csak a Dorothy, amikor már sehogy nem tudjuk megoldani. Most hétvégére terveztem a nagybevásárolásokat karira, a maradék kari ajándék megvételét és egy IKEÁzást magunk karácsonyi ajándékát, illetve tervben volt, hogy segítünk Dorothyéknak költözni.. Na ez így az egész OFF. Marci beteg és a doki azt mondta, hogy nem hagyhatja el a lakást, mert most neki állandó hőmérséklet kell. Na ezzel a kijelentéssel mi totál meg lettünk lőve. Az egy dolog, hogy egy hete nem mozdultam ki, de a bevásárlásokat jelenleg nem is tudom, hogy megfognak-e történni (mármint nyilván kaja vásárlás igen), IKEA szerintem totál off, költözésben csak Zsolti vesz részt (ez jelenleg zajlik éppen), én meg valszeg totális depressziót kapok a monotonitástól és hogy ide be vagyok zárva szegény babámmal, aki már velem együtt unja az összes játékát. A lelkem sikítana ilyenkor egy nagymamáért, hogy segítsen már valaki, mert megfulladunk, de ez van. Egész héten (pénteket leszámítva) 5-kor keltem melózni estig, ma meg egész nap egyedül vagyok Marcival, ha mozoghatnánk, ezzel semmi para nem lenne. Össze kell szednem magam, kell a lelki erő. Most alszik a kisfőnököm, addig valahogy rendbe kell tennem magam mentálisan.

Nem tudom milyen ünnepek lesznek, most így nem indul igazán jól, vagyis eddig időm nem volt rá, hogy egyáltalán gondoljak rá. Egyébként még dolgozom 22-ig, Zsolti péntektől szabim van (kivette az összegyűlt GYED szabikat). Nagytakarítás tuti nem lesz, majd a takarítónő januárban, ezt már elengedtem, a főzést még nem akarom elengedni, meg még az ikeát sem.

120%

A látásom mértéke (mindkét szememen).
Sosem volt még ilyen, hálás vagyok. Következő kontroll január 7. Mostmár érheti víz, de csakis víz és az sem sugárban. hajmosás trükkösen :D

2020 évvégi post

Ismét eltelt egy év, bár még nincs évvége, de már a tapasztalat azt mutatja, hogy akkor kell megírni ezt a postot, amikor van idő... főleg gyerekem születése óta. Hát mondhatnék szuper dolgokat, de ez az év minden téren nehéz volt, lelkileg is, anyagilag is. Pont visszagondoltam, hogy 2010 volt ugyanilyen szörnyű lelkileg, mikor az Ogilviből kellett mennem. Ugye akkor javában válság volt, a munkaerő piac rottyon volt. Most anyagi téren ebben az évben erős visszaesés volt, de talán így évvége fele tudom, azt mondani, hogy ez jellemzően a Covid megjelenése után volt a legérezhetőbb. Akkor volt egy hónapom, ami 60% visszaesés tavalyhoz képest. Persze a tavalyi év az csúcskategória volt, így hát hálátlan ahhoz hasonlítani, na de ez van. Szóval év elején Zsoltitól már viszonylag korán, kb január végén értesültem a koronavírusról, de akkor még csak Kínában olvasott róla Zsolti, hogy decemberben felütötte a fejét és kb lassan túl vannak rajta. Akkor még csak poénkodtunk rajta, hogy milyen durva lenne, ha világjárvány lenne belőle, mint a filmekben. Számomra morbid volt embereket maszkban látni mászkálni az utcán... aztán ide is betört... a többit nem is akarom firtatni, mert hát átéltük/átéljük. Szóval év elején rengeteg kétség gyötört szinkronban. Marci fejlődése, anyagiak, járvány.

Elmondhatom, hogy szinte egész évben nem éreztem jól magam, ha már más eredményt nem tudok ebből az évből kihozni, megpróbálok rendesen visszafogyni, és rendbe teszem a halogatott egészségügyi dolgaimat. Így jelentkeztem be a Sasszemklinikára alkalmasságira. Ott azt az eredményt kaptam április magasságában, mivel romlott a szemem (2014 óta), kell fél évet várni, hogy meglássák van-e újabb romlás, ha nincs, akkor jöhet a műtét. Ok, ekkor próbálkoztam kontaktlencsével (nem jött be), majd csináltattam egy újabb szemüveget az új értékekkel. 

Nyáron közben elindítottam a fogprojektet is. Nagy nehezen rávettem magam, ha kell a bölcsességfog húzás, akkor essünk túl rajta, de akkor is elindítom a fogszabályzást. Így most a fogszabályzó fent van, de a bölcsesség fogaim továbbra is húzásra várnak (januárban megyek szájsebészetre).

Marci mindeközben megtette nagy mérföldköveit, a hibás kúszás után szépen elkezdett mászni (4,5 hónapot mászott villámgyorsan), felállt és elindult, ahogy a nagykönyvben, és még bőven időben. Egy következő nagy mérföldkövén aggódtam nagyon sokat, a mutogatáson. Általában ugye egy éves kor körül elkezdenek mindent megmutatni a mutatóujjukkal, ha kérnek valamit, ha tetszik nekik valami, így kommunikálnak. Ez etológia szintű dolog (majmoktól jön), ennek hiánya vezető tünete lehet az autizmusnak, ahol is ugye a szociális kapcsolat zavara miatt nem törekszenek az ilyen fajta kifejezésre. Nos, ez nálunk 16. hónapra alakult ki. 4 hónapot voltam ebben a feszületben, hogy miért nem csinálja Marci. Azóta persze mondanom sem kell, ha kell, ha nem mindent mutogat, most a beszéd előtt ez a kifejező kommunikációja.

Jelen. Sok rossz napunk volt ebben az évben, kapott a kapcsolatunk is. Minden nehézséget kettőnknek kellett megoldani, és akárki akármit mond, egy gyerek menedzselésénél ez brutál nehezítő tényező. Jó lett volna, ha van úgy mama a háttérben, aki esetleg segít Marci gardírozásában, mikor én havazásban vagyok, és mikor Zsolti kicsit jobban depi már a bezártságtól. Ez kapcsolatrombolóan hatott ránk, ennek ellenére nagyon figyeltünk, hogy Marci szintjéig ne jusson. Zsolti hétfőtől, azaz holnaptól dolgozik, ismét egy új korszak nyílik életünkben. 

Amiért hálás vagyok. Hálás vagyok a barátaimért. Hálás vagyok, hogy igazán számíthatok rájuk, itt kiemelten Zsuzsival való egymásnak segítséget (mind munkában, mint babáknál a sok cuccal oda-vissza), hálás vagyok Dorothynak, aki kihúzott minket párszor a pácból, mikor Marci felügyeletét nem tudtuk megoldani. Hálás vagyok, hogy sikerült a szemműtétem, hálás vagyok, hogy munkában is az összes ügyfelem megmaradt ennek a nehéz helyzetnek ellenére is.

Jövő évi terveim. Amik persze, vagy sikerülnek, vagy nem. Most már nagyon szeretném, ha a ház projekt is valahogy előre mozdulna, jó lenne valahogy telekhez jutni. Várjuk az építési szabályzások módosítását itt a kerületben, illetve a megfelelő pillanatot. Jó lenne, ha tudnánk profitálni a családtámogatásokból. Nagyon várom Marci első szavait, mert hát azt hiszem az a leges legnagyobb mérföldkő egy kisember életében, mikor igazán megszerzi a kapcsolatot a világgal. Munkában nagyon szeretném, ha nem is teljesen, de egy megközelítő szintet elérni, amilyen a tavalyi évben volt. Magammal szemben csak annyi, hogy megőrizni a megszerzett éles látást, a fogaim is talán a helyükre kerülnek jövőre és nagyon szeretném, ha nem is a régi szintre, de mondjuk heti egyszeri futás szintjére jó lenne stabilan visszakerülni. Az élet nagyon rövid, minden év számít. Ezekkel a gondolatokkal le is zárom ezt az évvégi összesítő postot. Még szeretnék írni, de ez mindig Marci és időfüggő, most ennek is örülök, hogy ezt sikerült így monitorra vetni.

Bízom 2021-ben, de addig is még jöhet a karácsony, a covid miatt egy visszafogott ünneplés és persze egy kis pihenés. Jaj és persze december 6-a van, boldog Mikulást mindenkinek :)

Utóirat:
Milyen vagyok szemüveg nélkül? 

 Ilyen... szemüveg, retus és smink nélkül.

Sasszemű én

Sikerrel hétfőn átestem a lézeres szemműtéten. Boldogságom határtalan, látásom balszemre 100%, jobbra 120% (jelen pillanatban, az első kontroll alapján). Még mindig van esély javulásra, ugyanis első hónap végégig folyamatos a tisztulás, javulás. Nem kergetek illúziókat, a műtét ideje nem életem percei, de közel nem olyan szörnyű, mint amilyennek elképzeltem. A megelőző vizsgálatok sokasága viszi el az idő domináns részét, maga a műtét kb 2-3 perc/szem. Ezen belül a lebeny felvágása/felhajtása 20 mp, a lézerezés maga kb 10 mp (1,5 mp/dioptria). Összesen ez a két időintervallum míg a gép munkát végez a szemen. A többi előkészület, illetve nagyon pontos munka a műtősök részéről.

A Sasszemklinika egyébként láthatóan iszonyatosan törekszik a maximális precizitásra. Az embernek lehet egy nagyüzemi érzése, mert nagyon sok különböző szakember kezén megy keresztül. Minden vizsgálatot, minden kis etapot más csinál. Tehát nincsen ilyen lélekvezetőd, aki úgymond átkarol, de nagyon dinamikus a rendszer, és működik. Minden szakember a kis etapjárért felel. Egyébként elképzelésem szerint így lehet a legpontosabb munkát végezni. Nem maradnak az emberben kérdések, minden infó birtokába kerülsz az ott töltött idő alatt.

Olcsónak nem mondanám, de azt gondolom az ember szeme világa minden pénzt megér. Ez annak a ki jól lát elképzelhetetlen.

Most rettenetesen vigyázok rá, minden utasítást nagyon pontosan betartok, és nagyon bízom benne, hogy marad az éles látás, és jó hosszú időre sasszemű maradok :)