élni vagy égni

Azért elgondolkodom az életem ezen periódikusan ismétlődő időszakán, hogy mi miért történhet. Durva, hogy milyen szinten kell erősnek lenni manapság egy nőnek. Ma reggel olyan gondolatok keringtek a fejemben, hogy most nem mutathatóm depisnek magamat, mert nem akarom, h megint eltávolodjanak tőlem a barátaim, és akik közel állnak hozzám. De mit kell ilyenkor tenni... fel kell tenni egy álarcot és nem szabad mutatni senkinek? Egyébként meg egyáltalán nem szeretnék magam alá csúszni, bár a tegnapi nap és a heti kudarcok a tegnap esti kiborulásomat azért eléggé indokolttá tették. Ilyen az élet? Mindig fel kell állni? Ez másnak is így van? Nem tudom.

Vizsgaidőszak elég jól megy, leszámítva a jog vizsgámat, ami már UV volt tegnap. Ja erről jut eszembe a vicces történetem. Gyakorlatilag lassan 5 jegyem megvan a 12-ből, ez már mindjárt a fele :). Szóval tegnap képes voltam bemenni vizsgázni személyi nélkül. Na ilyet is csak én tudok csinálni :D. Aztán rohanhattam a TO-ra, hogy szedjenek elő valami igazolást, hogy egyáltalán vizsgázhassak. Jó vagyok!? Aztán külön ki kellett töltenem még egy papírt, mert hát a bürokrácia... és h teljes legyen az irónia, még 3 percet késtem is a vizsgáról. Ilyen sem volt még. Remélem meglesz. Nagyon jó lenne ha nem kéne harmadszor is menni.

Első lépés

...a közös portfólió:

irónia

Nem tudom, valahogy mostanában nem nagyon írtam blogot, mert egyfolytában olyan dolgok történnek, ami nem bevállalható nagy publikum előtt. Nem arról van szó, hogy nem vállalom magamat, csak pusztán másoknak nem akarok fura/szar helyzetet okozni. A legtöbb dolog érzelmi téren történt velem mostanában, de erről továbbra sem fogok itt megnyilvánulni. Tulajdonképp aminek örülök, hogy amikor kell, van ki bátorítson, nem vagyok egyedül. Ez nagyon jó. Erőt ad.

Nosch, akkor most elmondom, mi a harci helyzet. Nem akarom szépíteni. Úgy tűnik megint állás nélkül leszek, ugyanis a próbaidőm kb utolsó napján közölték, nem véglegesítenek. Hogy miért? Recesszió (még mindig bázz) és nem akarnak fizukat nyirbálni, mert már ez egyszer megtörtént, így marad az új lány lapátra tétel. Ágyő... Leszarom. Átéltem már. Ez a munkahely nem volt szerelem, nem születnek életre szóló barátságok, sőt azt hiszem egy embert leszámítva nyomtalanul elfelejtem. Azaz egy ember, akivel maradni fog a kapcsolat, viszont fontos nekem, nem véletlen, hogy találkoztunk és talán miatta kellett ide kerülnöm.

És hogy mit profitáltam? Megtanultam többé-kevésbé DTP-zni. Ilyen téren valszeg nem nagyon fognak már átverni. Mivel megtanultam nagy fájlokon dolgozni bizonyos utak meg is nyíltak/nyílhatnak előttem.

A cég: kevés az ügyfél, nem volt sok portfóliós anyagom, talán csak egy... az be is fog kerülni. A többi feledhető. És itt meg is világosodtam, hogy nem akarok kis cégnél dolgozni többé. Megyek vissza multiba, mindent meg fogok tenni ennek érdekében. Nem tudom még hogyan veszem fel a szálakat, nem tudom hol fogom kezdeni, de nem félek annyira mint ősszel.

Jóval erősebb vagyok.

MÁV - avagy a vis major esete

Nos, ismételten tapasztalatokhoz jutottam a MÁVval való csodálatos és felejthetetlen utazásom során. Elég egy kis szél, egy kis eső, hogy a vasút országosan "beálljon". Reggel, még gyanútlanul mondtam is anyának, hogy tuti lesz valami felső vezeték szakadás, ami miatt majd késik 10-20 percet a vonatom. Nah, így legyen ötösöm a lottón. Szabadegyháza előtt közölték, hogy beláthatalan ideig fog várakozni a vonat, mert felső vezeték szakadás van Ercsi környékén. Na kösz. Még "szerencse", hogy időre mentem (volna) dolgozni. Aztán mikor már kezdett kellemetlenné válni a várakozás, az jutott eszembe, hogy átszállok a mellettünk várakozó IC-re, mert ott legalább meleg van és egyébként is azt fogják előbb indítani. Jah... aszittem a kis naiv :DDDD. Először is megkerestem a kalauzt, hogy elmondjam neki a remek ötletem, hogy ilyen rendkívüli esetben ezt tuti nem okoz-e problémát. Erre mire végre megtaláltam, azt mondta, hogy hát próbáljam meg, ő nem tudja, hogy ilyen esetben ennek van-e következménye. Vagy ha nem akarok kockázatot kérdezzem meg az IC a kolléga kallert. Oké, átszálltam. időközben csatlakozott hozzám egy pali, aki szintén jó ötletnek tartotta ezt. Láthatóan kellemesebb volt az idő a másik vonaton és végre a kalauzt is megtaláltuk. Megkérdeztem tőle is. Erre felháborodva közölte velem, hogy nem kicsit vagyok eltévedve ezzel a gondolatommal. Ugyanis, mivel az IC műszaki okok miatt várakozik, már eleve szabály sértő felszállni rá, ergo 2000 HUF büntetés, plusz kell pótjegy is. Szal annak ellenére, hogy fosszar az idő, áll a vonat, és rohadt sokat késik, még én fizessek 2500 HUF-ot, csak hogy esetleg picit előbb beérjek... na anyátokat, gondoltam magamban és még annyit megkérdeztem, hogy kedves kalauzt, hogy már 2 órája itt állunk, fogja-e a MÁV valamilyen úton módon kárpótolni nekem, vagy mi van ilyenkor. Hát a nagy büdös semmi. Bukó.

Köszi MÁV, ismételten nem csalódtam benned!
Végül 165 perc késéssel, áthűlve megérkeztünk... ilyenkor mérhetetlen vágyat érzek egy saját kocsi iránt.

Vizsgatérkép

Mostanában eléggé el vagyok havazva. Pörögnek a napok, észre sem veszem szinte, hogy megint eltelt egy hét. A héten megkezdődik a vizsgaidőszak. Kapásból a legdurvább vizsgával indulok. Jog. Nem tudom mikor fogok rá tanulni, azaz nem tudom vajon elegendő lesz-e amit itt esténként tudok ráfordítani :(. Aztán heti 1-2-3 vizsga lesz. Már beadtuk az évfolyamdogát (mint beadandót), és a mai napon a prezit is leadom, így 2 vizsga így vagy úgy elvileg kipipálva. Aztán lesz egy szabadon választott tantárgyam, amit nem tudok teljesíteni. Konkrétan el sem fogok menni vizsgázni, ugyanis nem tudtam bejárni az órákra :).

Szóval kezdődik a para :)