2018. január 23., kedd

Pillanatok, melyek könnyeket csalnak a szemembe

Így volt ez velem, mikor a kezembe került a Simontornyai Bőrgyárról készült könyv, melyben megláttam édesapám fiatalkori képét (balra). Egyből felismertem, pedig ekkor még valószínű én nem is éltem. Jófej figura, nem? :)
Ezen a képen úgy látom, hogy sok vonásom hasonlít rá kinézetre (is).

Amúgy Zs-nek mondtam, hogy van egy érdekes emlékem apámtól,  és mikor erre emlékezem, nagyon sok endorfin szabadul fel bennem. Mosógépen ültem, ő meg szárította a hajam :D, ezt egyébként emlékeim szerint mindig ő csinálta, imádtam és mikor Zs szárít, valahogy ezt idézi bennem, boldog pillanatok. Ezt majd egyszer szeretném tovább vinni a mi gyerekünk felé, már amennyiben persze lány lesz :D. Szeretném, hogy neki is legyen az apjával ilyen bensőséges pillanata, amit később mindig vissza tud idézni.
Amúgy ide kapcsolódik, hogy Zs vett az eBay-en egy basszusgitárt, és most elkezdett rajta gyakorolni. Ez is jó érzés. Belső boldogság kap el, mikor hallom a basszusgitár hangjait... sosem gondoltam volna. Egyébként itt jött az elhatározás, ha valaha is lesz házunk, akkor szeretnék magamnak egy szobát, az én kis ART műhelyemet, ahol majd lesz egy zongora (és ismét zongorázásba kezdek), és ott lesz az irodám és a könyvespolcok. Az ott csakis az én birodalmam lesz, ott fogok dolgozni és alkotni, mert még az is nagy vágyam, hogy visszatérjek a rajzoláshoz is... egyszer. De egyelőre még nem itt tartunk, most még ezért nagyon sokat kell dolgozni, csak jó érzés néha gondolni rá. :)

2018. január 22., hétfő

52,6 kg - tizenhatodik nap

Egész hétvégés stagnálás, vasárnapi futás és extra megszorítás után ma beléptem az 52-esek klubjába. Ez a súlyom kb tavaly január óta nyár végéig (ugye utána nem mértem, és kúszott szépen felfelé). Úgyhogy most már nincs messze a cél, egy bő másfél kiló, tippre olyan másfél hét, ha tudom a tendenciát tartani. Pont mire a szigorú candida diéta lejár. Azt követően sem fogok visszatérni az előző életmódhoz, hiszen akkor kb ennyi idő alatt vissza is jönne, talán csak annyi, hogy a vitaminokat gyümölcs formájában is fogyaszthatom végre, és néha beiktathatok némi krumplit (amimár nagyon hiányzik), illetve persze a mennyiség, ugyanis a mennyiség gyakorlatilag most iszonyatosan kevés. A mai fogyás egyébként mutatja, hogy a sport mennyit rá tud dobni, ha utána nem kajálod tele magad.

Nyílászárósok szombaton ismét nem végeztek, remélhetőleg hét elején jönnek valamikor... háááááát.

2018. január 20., szombat

53 kg - tizennegyedik nap

Tegnap volt az első olyan nap, mikor nem fogytam, és nem is stagnáltam, hanem híztam. 53,6 kg volt reggel a mérlegen. Ez annyira szarul esett, hogy nem is tudtam írni róla. Ma viszont ismét visszatért a fogyó tendencia, ahogy a mellékelt ábra mutatja 53 kg a reggeli súly. Két hét alatt 2,5 kg, márcsak 2 kg kell és megvagyok. Látszik már rendesen, főleg a hasamon és talán a fenekemből is ment le. Nadrágjaim még alapvetően feszülnek, de azért látom, hogy könnyebben jönnek fel.

Ma SEM végeztek a nyílászárósok... a 3,6 méteres párkány helyett hoztak egy 1,2  méterest. Erre vélemény??? Dilettáns szar cég. Plastic world Hungary a cég neve. Aki jót akar, nagyon messziről kerülje. De majd még írok erről egy blogbejegyzést, hátha a google beSEOzza azt a postot, mert amúgy a weboldalukon kommentelni nem lehet... gondolom nem véletlen, és az ilyen cégeknek nincs helye az iparban.

2018. január 18., csütörtök

53,2 kg - tizenkettedik nap

Tegnap kicsit hedonista estém volt, mert Lacussal találkoztam, és megittam másfél pohár bort (alkohol tiltólistás), illetve egy szép adag cézár salátát, de ennek ellenére is sikerült egy picit fogyni mára. 20 deka ugyan, de legalább a tendencia megvan. Az a megfigyelésem, hogy minden második nap van eredmény, tehát egy nap stagnálás, egy nap fogyás, és így tovább. Na még 2,5 kiló lemehetne és készen is lennénk, ez azért szerintem lesz még egy 15-20 nap. Ha tudnék futni, szerintem gyorsabb lenne, ez a heti egy futás csak arra jó, hogy az izmaim karba legyenek tartva.

2018. január 16., kedd

53,4 kg - tizedik nap

Ismét áttörés, hamarosan elérem a nyári súlyom. Mától a tejet leváltottam rizstejre (diéta része a tejtermékek teljes elhagyása). Egészen oké, nincs hiányérzetem. Egyébként úgy kell elképzelni, hogy az egésznapi kajám kb egy átlag ember korrekt reggeli mennyisége.

Festővel lefixáltuk tegnap az időpontot, február második hete lesz, és egy hét meló, illetve ablakosok meg most szombaton érkeznek (hetedszerre).

2018. január 15., hétfő

53,8 kg - kilencedik nap

Igazából ez a diétám nemcsak a hízás miatt indult, de persze ez volt a végső löket. Már egy fél éve fejemben van, ugyanis még nem bizonyított, de erős gyanúm van hogy candidás vagyok, erre van pár tünetem, mint pl a migrén, haspuffadás stb, csak hogy néhány tipikus tünetet említsek, de persze több más is, másrészt meg van egy erős félelmem az inzulinrezisztenciára, ami meg szintén jó pár szar indítója lehet. Szóval erősen indokolt volt. Ennyire drasztikus diétát egyébként nem olyan könnyű elkezdeni, mert iszonyú sok holtponttal és lemondással jár, ha nem jött volna h besokkolok a súlyomon, akkor talán bele sem tudtam volna kezdeni. Ma van a 9. nap, őszintén szólva már nem olyan nehéz. Eddigre már kialakul, hogy mit ehetek, mit nem ehetek, mikor és mennyit. Ezenkívül segít, hogy már összeszűkült a gyomrom. A kemény diétát szeretném addig tartani (függetlenül a candida tünetek enyhülésétől), míg le nem fogyok 51 kilóig, aztán utána is szeretném tartani, de már mennyiségi korlát nélkül ha van rá lehetőség és nem történik semmi extra az életemben, akkor mondjuk olyan fél évig. Nyilván bizonyos étkezési kultúráról jó lenne egy életre lemondani, de ezt ígérni kicsit erős lenne, de majd meglátjuk, hogy alakul.

2018. január 14., vasárnap

Matracok - Cardo vs. minden más

Idei évünk második projektje az ágy kérdés, és méginkább a matrac kérdés. Egész életemben arról álmodoztam, hogy egy kérdésben nem fogok tudni kompromisszumot kötni, mert azt gondolom, hogy nagyon sok minden abból indul ki, hogy milyen minőségben aludtuk ki magunkat, ráadásul így, hogy már nem egyedül alszom, így mégtöbb tényező befolyásolhatja az alvásom minőségét és mennyiségét. Na meg a szokásos magas minőség utáni vágyam is benne van. Egy szó mint száz, ezt a kérdést egyáltalán nem szerettem volna rutinként kezelni, és egyáltalán nem szerettem volna árérézkenyen kezelni, bevallom így utólag persze lett belőle egy kis kompromisszum, de ennek csak az volt az egyetlen oka, hogy ha ezt nem tesszük meg, akkor az ágyunk 600 000 feletti tétel lett volna. Nos, mivel ez egy ilyen kiemelt projekt volt az életemben, ezért természetesen nagyon hosszas kutakodás előzte meg. Kipróbáltam az elérhető basic márkákat: Jyisk, Ikea, ahogy mentem nézelődni, ráfeküdtem. Az első nagyobb problémám, és ez a végső tapasztalatom is, hogy legtöbbjük besüppedős, illetve a kemény matrac sem igazán kemény. Aztán végig interjuztam a barátaimat, ki milyet használ, így némi nemű háttér tudásra is szert tettem (főleg Rencsitől, őt külön szeretem a szakszerűségéért). Illetve olvasok egy DIY blogot, és onnan is befogadtam a véleményeket, így a végére kialakult, hogy szombaton (azaz tegnap) két üzletet fogunk meglátogatni a Materasso-t és a Cardo-t. Cardo-ba már voltam egyébként kb fél éve, szóval ott tudtam már előre, hogy biztosan tudnék válogatni, de először irány Vecsés, Materasso. Ez egy olasz cég, olasz és török áruval, 30 éves tapasztalattal. Megmondom őszintén éreztem némi idegenkedést a török miatt, de ez igazán nem számított. Inkább a tapasztalat. Egy hagyományos zsákrugós/kemény példánnyal indultunk. Hmmm az érzés, oké... gondoltam. Semmi extrája nem volt a betétnek csak ennyi, ZS mellém huppant és megrengtem én is :D, láttam ZS-n is hogy nem tudja mit kell érezni, jó-jó de semmi több nem jut eszébe. Aztán próbálgattunk párat, egyre jobban tetszettek (és persze árban is egyre felfelé araszolt), majd bementünk a másik szobába. Véleményem szerint itt lehettek a prémium matracok. Hmm igen, ez már klassz, ez már nem zsákrugós volt, hanem valami hideghabos nemtom milyen cucc (szintetikus). Elmesélte a nő a technológiát és tetszett is, itt kb egy matrac olyan 100 000 kategória volt. Kerestünk hozzá ágyat is, 3 ágy tetszett, azok árai 150 000-300 0000-ig, így összesen ha a legfullosabbatt vettük volna keretből és matracból, akkor 400 000-nál álltunk volna meg (talán pár ezer föle volt). Elégedetten jöttünk el, mert én amúgy pontosan ennyit lőttem be magamnak. Irány a Cardo. Sosem fogom elfelejteni az első reakciókat, miután az első matracra ráfeküdtünk. A materasso legjobb betéte nem közelítette meg a Cardo legstandardabb betétét. Ráfeküdtem és rágyógyultam, szinte aludtam volna. Ahogy próbálgattuk, nagyon gyorsan megtaláltuk a legjobbat, ami mindkettőnknek egyből beütött. Energy plus volt a neve, kemény matrac és kb 30 cm vastag, és 375 000 az ára (leárazva). A szívem szakadt meg, hiszen így a matrac majdnem annyiba kerül, mint amennyit az egész projektre szántam, ellenben ég és föld a különbség a fekvő minőségben. Dilemma. Átmentünk a 14. kerületi Cardo-ból a 13-ik kerületibe, mert emlékeztem, hogy ott több ágy van kiállítva, mert ugye kellene ágykeretet is nézni. Nos ott, valahogy a kiszolgálásban is sokkal jobbat kaptunk, meg valahogy az üzlet is átláthatóbb. A nőci megmutatta melyik mit tud. Amúgy januári akció van (ennek örültem, hogy kereskedelmi holtszezonba mentünk), és néhány matrac ilyen 30-40% leárazásban van, sőt, ha ággyal együtt vesszük, akkor a kisebbik feláron jöhet velünk.

GOLD kategória - Glamour matrac, ezt a matracot vettük
Alapvető különbség a Cardo jó matracai és a többi általam ismert között, hogy ha melletted fekszik valaki és mozog, az nem hat át a másik oldalra. Továbbá nem szintetikus, hanem természetes anyagból készült, levegőzés szempontból ez nagyon jó, nem kell forgatni, illetve a többféle keménység váltakozik, tehát az érzékenyebb felületeinknél (medence, derék) más a keménység, mint a többi ponton, és végül a 100 éves tapasztalat. A lényeg végül, hogy az Energy plus matracot nem tudtuk megvenni, ami a prémiumok prémiuma volt, de a Gold kategóriából, a legalsóbb szintet sikerült, nem volt olyan nagy különbség ezek között már, mint a Cardo és a többi márka között, illetve mondta nekünk a nő, hogy ez itt már mindegyik prémium kategória és egészségügyi szempontból mindegyik azon a bizonyos szinten felül van, tehát már mindegyik biztosítja az egészséges alvást, egyébként legyen az félkemény vagy kemény. Mi keményet vettünk, mert én egyébként kemény matrac párti vagyok, de ez már csak ízlés dolga, egészség szempontból nem számít. Így végül az ágyunk az összes kedvezménnyel 473 000-nél állt meg (kb 770 000 helyett). Azt hiszem ezzel ki is merítettük a kérdést, lehetett volna cizellálni még sokáig, de arra már nem volt keret, az már túlnyújtózás lett volna, ami meg nem a mi világunk. Elégedetten jöttünk el és már alig várjuk, hogy megérkezzen (kb márc 2-án).

2018. január 12., péntek

54 kg - hatodik nap

2 napos stagnálás után ma reggel egy 60 dekás fogyás. Éhség érzet nem nagyon van, mert nulla cukor/nulla szénhidrátot viszek be, így mivel nincs a vércukor ingadozás, így nincs a rosszullét sem. Azért kemény, és ezt a másfél kilót még nem érzem a nadrágjaimon, de bíztató. Az éhség érzetet persze azért jelzi a szervezet, tehát a gyomrom a korog, meg azért éhes vagyok, de nem kap el rosszullét.

2018. január 9., kedd

To do list

2018 eddigi legfontosabb változása (és egyébként nem tudatos), hogy elkezdtem leírva "TO DO" listát készíteni, amit napi szinten követek és pipálgatom, ami kész. Névnapomra kaptam ezt a dizájner naptárt + pénzügyi tervezőt és imádom. Egyrészt kíváncsi lennék, hogy így hatékonyabb-e az ember, másrészt valakinek ez tudom, hogy nem járható út, mert ehhez sztem egy bizonyos embertípus kell, én ilyen vagyok. Amúgy ahhoz képest, hogy memória problémáim vannak, általában a munkahelyi dolgokat nagyon pontosan vezetem, nagyon ritka ha elfelejtek valamit...

2018. január 8., hétfő

54,8 kg - második nap

Leugrott 0,7 kg 2 nap alatt, ez azt jelenti, hogy marhára sok a víz!

2018. január 7., vasárnap

2017-es leltár

Minden évben szoktam írni egy kis összesítést, ezt szeretem, mert utólag visszaolvasva tökéletesen fel tudom idézni az évet. Erre az évre csak annyit tudok mondani, hogy a változások éve volt. Egyetlen ilyen évet sem tudnék felsorolni, ahol ekkora változás történt. Lehet nem is lesz több ilyen, hiszen a legnagyobb változás, hogy albérletből saját lakásra váltottunk. Ez a változás egy olyan cél, amit kb már 10-15 éve megfogalmaztam magamban, és egy ilyet elérni nem minden nap adatik meg az embernek. Mondjuk emlékszem, hogy költözés napján ünneplésként bontottunk egy Martini ASTI-t, és kicsit ürességet éreztem. Vagyis nem éreztem azt az eufóriát, amit elképzeltem, hogy majd érezni fogok. De persze ez több dolog miatt is lehet, mert éppen szinkronban engedtem el az előző életem. Sosem tudtam gördülékenyen viselni a változásokat, meggyászoló típus vagyok, aki végigéli az érzelmi palettát. De amúgy nem is itt kezdődött ez az egész történet, hanem január 2-3 környékén, ugyanis ott döntöttük el, hogy ez lesz a mi lakásunk. Január 18-án írtuk alá a szerződést, és ZS március közepén végleg hazakötözött (hozzám). Akkor egyébként volt egy félelmi pont, ZS meló kérdése, emiatt kicsit mindketten feszültek voltunk. Ez a momentum árnyékot vetett akkor a boldogságunknak, bár tudtuk, hogy az én keresetemből jól el vagyunk ketten is, de csak hogy itt is jelen legyen Murphy, pont ezekben a hónapokban kerestem kb 20%-kal kevesebbet, ez ilyen furcsa együttállás volt, meg ugye nekem közben felmerültek költségek, ügyvéd/illeték/mosógép, úgyhogy ettől az időszaktól kezdve, jópár hónapig koppanásig mentünk anyagilag. Aztán szerencsére nagyon gyorsan lett ZS-nek munkája, és nekem is visszaállt a keresetem. Sőt nyár végére meg tudtuk rendelni a nyílászárókat, illetve rendeztük adósságainkat. Igazából ez is lett a vége az évnek, a mérlegünk egyensúlyba került. Ez egy nagy cél volt nekem, szerettem volna a 2018-as évet úgy kezdeni, hogy ne legyen visszatartó erő, se anyagi, se egyéb. Így most a lakásunk még mindig sehol nincs, de kész a terep, elkészültek az alapok, idén már csak be kell fejezni.

Autó. Ez is egy nagy változás. Szeptember eleje környékén köszöntöttük az új családtagot, erről írtam is. Azóta egészen jól visszaszereztem a régi vezetési rutinom, és hát sokkal kényelmesebb lett az életünk. Pl egy IKEA körhöz nem kell tesómat felszervezni, és nem kell a heti vásárlást haza cuccolni kézben, illetve Stornyára is rugalmasabb az utazás, nagy könnyebbség.

Sport. Nem éppen erős évet zártam, persze nem is lett volna könnyű dolgom, hiszen 2016-ban nagyon durván toltam. 120 km-es hónapot legyűrni nem könnyű, és nem is sikerült, ellenben hízni azt sikerült. Kb 5 kilót. Látszik igen, nem is érzem jól magam tőle. A futás nyáron visszaállt heti 2-re (3 helyett), és most télen a heti 1 arányt tartom. Kevés, de legalább valami, több mint a semmi.

Tervek. A lakás rendbeszedése, és ha Isten is úgy akarja, akkor jó lenne saját családot alapítani. Utóbbi persze nem csak rajtam áll, úgyhogy azt tervszerűre nem tudom magam elé támasztani, inkább csak mint vágyat. Ezeken kívül ezt egy alapozó évre szánom ismét, mert későbbiekre vannak új tervek, a lakást egyszer jó lenne házra cserélni, én már erre szeretnék alapozni.

BTW: Móniéknak ezúton is gratulálok a gyermekáldáshoz, ez is 2017-hez tartozik, napi szinten éltem végig ezt a történetet, és emlékszem a pillanatra, mikor megláttam az első fényképet az Instagramon, könny szökött a szemembe,akkor esett le, hogy minden egyes gyermek születése egy csoda.

BÚÉK 2018-ra is, és szívből kívánom mindenkinek a legjobbakat, és hogy a vágyak váljanak valósággá!

2018. január 6., szombat

55,5 kg - a szembesülés pillanata

Több hónapja nem álltam mérlegre, mert tudtam, hogy híztam. Felbátorodtam és jött a szembesülés, 55,5 kiló. Úgyhogy drasztikus diéta következik. Ez így nem jó.

2018. január 5., péntek

Csempefestés - DIY

Két nappal karácsony előtt belevágtunk Móni bíztatására egy számunkra igen komoly kihívásba, a konyhai csempe lefestésébe. Igen egyszerű, de annál látványosabb változást lehet vele elérni, viszont nagyon fontos, hogy minőségi alapanyagokkal dolgozzunk, és nemcsak a zománcfesték minősége, hanem az alapozó minősége is lényeges, mivel semmiképpen sem szeretnénk, hogy az idő elteltével lepattogzódjon a felület. Móni barátnőm részletesen elmesélte, hogy ők hogyan csinálták, illetve adott nekem tippeket az alapanyag kapcsán is. Otex alapozó festék, és fedésként Tikurilla magasfényű zománcfesték. Az Otexet mi Harzóval helyettesítettük, mert nekünk azt tanácsolták, hogy ez mégjobb alapozó festék, de ez persze sosem fog kiderülni, hogy tényleg így van-e. Aztán ezek már csak a szubjektív tapasztalataim, illetve gondolataim, de én nagyon fontosnak tartottam a tisztítást, így alaposan lemostam a felületet alapozás előtt. Majd szépen körbemaszkoltuk és már tettük is fel az alapozó festéket. Már ezt is próbáltuk a lehető legegyenletesebben feltenni, különös figyelmet fordítva a fugára, mert azt aztán végképp nem akartam, hogy a fuga résznél ne legyen egyenletes. Ezt követően pihentettük egy órát. Tapasztalat, hogy az alapozó gyorsan szárad. Ezt követően 2 rétegben felfestettük a zománcfesték rétegeket (közötte két órát pihenve), majd ezt követően vártunk ismét 4 órát, és eltávolítottuk a maszkoló szalagot. A helyiség ekkor már KBSZTT büdös volt, úgyhogy egy kb 24 órás alapos szellőztetés következett, majd 24 óra elteltével feltettük a falra szerelt cuccot is. Egyébként nagyon élveztük csinálni, illetve a végeredményt látva megjött a kedvünk további DIYkodáshoz is. Csatolom sorba a képeket:

Régi csempe
Alapozó után
Meló közben
Elkészült fal (lehet, hogy ez még csak első réteg után)
Végeredmény
végeredmény
Sajnos az ablakosok még mindig nem végeztek, így még mindig várjuk őket egy következő körre. Elfelejtették elhozni az ablakpárkányt, így ez még nincs cserélve, illetve a szúnyoghálót az erkély ajtóra életveszélyesre tették fel (visszavág erősen), illetve elszabták a méretet (ezt is). Egyébként a festőt mára várom, hogy felmérje a dolgokat, és adjon ajánlatot, és elvileg hó végén/február elején jönnek festeni. A konyha (ha már ez a post erről szól) hófehér lesz.

2017. december 31., vasárnap

Xmas holiday 2017


Első karácsonyi linezerem
Első önálló karácsonyfánk
Első közös Szilveszterünk

2017. december 16., szombat

Szürkítenek a hétköznapok, de...

....néha mikor megállok egy gondolatra, pontosan tudom, hogy soha senkit nem szerettem még jobban, mint Zs-t, és ez másfél év távlatából sem enyhült, egy cseppet sem. Minden este várom, hogy hazaérkezzen munkából, és a napom legjobb része, mikor kicsit rácsimpaszkodhatok, olyankor azt érzem, hogy biztonság és szeretet vesz körül, és azt hiszem ez a világon a legjobb érzés.

2017. december 15., péntek

Nyílászáró ötödszörre is

Egy villanásra vége az évnek. Hihetetlen. Megint egy év. De azért eredményes év. Nyílászáró projekt még mindig nem zárult le, ötödszörre jönnek a nyílásosok, ezúttal 22-én (igen karácsony előtt, vicc), ugyanis mint kiderült 3 dolog is el volt szabva. A konyhai ferde redőny azért volt ferde, mert 3 cm-re szélesebb volt a redőny, mint a tokja. Az erkély ajtóra készült elhúzható szúnyogháló magasabb, mint a hely, ahova szerelhető (plusz hiányoznak hozzá elemek) és a párkány, ami előző postomban részleteztem, ebből viszont egy szélesebbet rendeltem most, hogy lehessen rá pakolgatni dolgokat, virágot stb. Egyszer csak a végére érünk.

Aztán Zsuzsi barátnőmmel megbizniszeltem egy festményt. Pont volt egy kis magánbizniszünk, és cserekereskedelemben megbizniszeltük, hogy készít nekünk egy absztraktot, egy 120 x 70 cm-eset. Alig várom. Na az sokat fog dobni sztem a nappalin.

Melóim elkezdtek lazulni. Nem bánom, igazából lepörgettem a januári akciókat, úgyhogy jöhet a hátra dőlés. Ez a része már nagyon jó az ünnepek előtt. Készítettem a biztonsági mentéseket, számláztam mindenkinek, akinek még van elmaradása, kifizettem én is minden szolgáltatónak mindent, és megjött az összes kariaji is. Már csak ügyfeleméknek kell beugrasszak csokit (mint minden karácsonykor), aztán jöhet az ünnep. 20-tól Zs szabin van (én vagy 20-tól, vagy 21-től jan 1-ig). Ez az évnek azon szakasza, amikor tényleg lelkiismeret furdalás nélkül teszem le a munkát, mert tudom, hogy ügyfélék sincsenek gép előtt.

Jó kis év volt. Jól éreztem magam. Élményből lehetett volna több és kicsit kevesebb munka, de nem panaszkodom, tudom, hogy ezt most kell nyomni, amíg lehet, mert ezzel szinkronban nagyot haladtunk. Nincs adósságunk semerre, ez brutálisan nagy lelki megnyugvás, hoztuk az éves tervet. A lakásunk tavaly 28-án néztük meg, úgyhogy lassan azt is elmondhatom, hogy már egy éve eldőlt, hogy itt fogunk élni. Szeretem, még rengeteg újítandó van, de alakul lassan, és ez már a mi otthonunk, és manapság sztem ez is egy érték, ha az embernek van ilyen.

2017. november 29., szerda

Mesteremberek

Nagy bajok vannak itt Magyarországon. Szinte ki merem jelenteni, hogy nem csak az egészségügy van szarban, hanem az építőipar is. Nem sok tapasztalatom van, de ami van, az egyenlő a tragédiával. Megtörtént a nyílászáró csere, amire 6 hetet  14 hetet vártunk. Már itt eltört a mécses, mert az ígéretekkel nem volt gond, nyár közepén direkt úgy rendeltük meg ettől a cégtől, hogy ők fogják tudni hozni a határidőket. Hát ez nem sikerült. Augusztus eleje óta november végére sikerült ide esniük. 9-11 közöttre ígérkeztek, de én már mondtam Zs-nek, hogy sztem örüljünk, ha 2-re ideérnek... Nos, nem sikerült elég vadat képzelnem. Délután 15:30-ra érkeztek ide, halál idegesen. Majd behányták a helyére a konyha ablakokat. Néhány csempét levertek (de erről volt is szó, hogy benne van), a belső párkányt sikerült 2 cm-rel rövidebbre szabni, így a sarokban van egy sziloplaszt trutyi, mert ugye ezt nagy mellénnyel mondta is a "mester" gyerek, hogy nincs olyan elbaszás, amit ezzel ne lehetne helyre hozni. Majd jöttek másnap. Reggel (nem késtek). Felhányták a konyhába a redőnyöket... a 4 redőnyből még jelenleg is az egyik ferde, és nem lehet felhúzni (remélhetőleg javítják, már jeleztük). Aztán estig ment a meló. Hálószobában elszabták az ablakot, vagyis elfelejtette felírni a felmérő faszi, hogy van karnis, és kellett volna ilyen toldó elem, hogy ne a plafonig érjen az ablak, mert egészen egyszerűen nem lehet kinyitni az ablakot a karnis miatt. Nos, ez történt, lazán. És ezt simán úgy közölték velünk, mintha ez a mi hibánk volna. Megoldási javaslat, hogy cseréljünk karnist, aminek nincs belógó része. Oké kompromisszum... Kata hétvégén két kört is tett Ikeába ez ügyben, mert nem mertem kockáztatni, mértem és mértem, és meghoztam a karnisokat. Második nap ismét nem végeztek. Hétfő, harmadik nap, srácok érkeztek ismét. Össze-vissza csapkolódtak, előttünk fikázták a következő ügyfelet (aki állítólag őrjöngött már, mert nem nálunk, hanem már ott kellett volna kezdeniük), szóval nincsenek illúzióim, valszeg a hátunk mögött rólunk is így beszéltek. Szóltam, hogy a konyhában szar a redőny, azzal valamit kéne kezdeni... oké megcsinálja (még nincs azóta se kész amúgy), de előtte a szobák. Felkerültek a redőnyök... természetesen ott is egy el lett baszva, és itt tartunk. A szúnyogháló szintén 2 cm-rel elszabva, így emiatt újra kell jöjjenek, két redőny ferde, az egyik nem is működik, a nappali karnisok nincsenek feltéve. Szóval még vagy fél napos munka vissza van, mindezt szemmel nagyon jól látható összegért. A karnisokat elvileg térítik, de bizalom nincs, nem tudom mikor jönnek, félünk, feszülünk, reménykedünk, hogy megcsinálják. Mivel ilyen mondatok hangzottak el tőlük a következő ügyfelükre, "ha nagyon hisztizik, nem lesz ma ablakja", ezért mi megpróbáltunk türelmesek és jó fejek lenni, ne tegyenek több kárt, mint hasznot. Nos, ez az építőipar. Zománcfestéket akartam venni, ott is az átbaszás volt a tapasztalat, és ez nem fog változni, mert megtehetik, mert nagyon pörög nálunk a biznisz, leszarják az ügyfél vesztést, és nem dolgoznak ezen iparban intelligens emberek, így nincs mit várni. Elkeserítő. Főleg azért, mert még a felújítás elején vagyunk. Ha valaki tud jó fürdő/wc szakit, jelezze léccci léccci (mindegy mi az ára, csak jó legyen)!

Ha végeztek folyt köv képekkel.

2017. november 24., péntek

Rencsi szülcsi

35. szülinap. Rencsi megkezdte a sort. Szuper élmény ez mindig.  :)



2017. november 22., szerda

Légy a magad ura! Vagy mégse?

És most leírom az egy személyes cég előnyeit és hátrányait, mivel jelenleg mindkét oldal kezd extrém méreteket ölteni esetemben.

Ez most egy állapot, vagy ha úgy tetszik folyamat... aztán majd változik... vagy nem :D

Először is a hátrányok. Legfontosabb hátrány, az idő hiánya. Ugyanis míg alkalmazott vagy (főként multinál jellemzően), neked csak egyetlen feladatod van, a területeden lévő feladatokat elvégezni. Ez pl account esetében a kapcsolattartás, kreatív esetében a tervezés, pénzügy esetében a könyvelési dolgok, sales esetében a new business/tárgyalások bonyolítása. Mit tesz az egyszemélyes cég? A felsoroltak mindegyikét, egyszerre, határidőre. És mi van olyankor mikor beüt egy kampány időszak (vagy esetleg mikor két ügyfélnél egyszerre)? STRESSZ. Kikerülhetetlen. Ilyenkor mi kerül háttérbe? Család, barátok, szabadidő, szórakozás. Rettenetes nehéz megtalálni a balanszot mert mindenhol a maxot kell hozni, és ilyenkor az ember a munkát helyezi előtérbe (hiszen abból élünk), és nem marad az intim szférájából semmi. Nos szeptember eleje óta ebben élek kb. Irtó nehezen egyensúlyozom, azt vettem észre, hogy mindent sebesen végzek, az élet legtriviálisabb dolgait is, mint mondjuk takarítás. Ez bizonyos szempontból jó, mert két dolgot biztosan megtanul az ember. Koncentrálni a figyelmet, és az alázatot. Önérzetesen/egóval ez nem megy. És akkor jönnek az előnyök is, ha az ember kellően megdolgozik érte, a siker és a pénz, ami elősegíti a céljaink megvalósítását, és táplálja az önbizalmat. Ugye mennyire minden mindennel összefügg? Ilyenkor az ember könnyen beleesik, hogy irigyli a másik embert, akár az idejéért, vagy akár a pénzéért, de mindegyik egy bizonyos áldozattal jár, kivéve, ha az abban a szerencsés helyzetben van, hogy erős anyagi vagy egzisztenciális háttérbe születik.

Aztán a legvégén az ember egy választás eredményeként a saját áldozatainak gyümölcsét szüreteli, így vagy úgy.

2017. november 16., csütörtök

Karácsonyi készülődés


Már november közepén teljesen karácsonyi hangulatom van. Ehhez persze segítenek a plázák is, de persze a legnagyobb motiváció itthon van. Életemben először lesz saját karácsonyi dekorációm, saját Karácsonyfám, és életemben először én vagyok a felelőse a karácsony érzésnek itthon. Úgyhogy nem tétlenkedtem, már összekomponáltam, hogy hol/milyen dekoráció lehetne, és kineveztem egy fiókot, ahol a lakásdekorációk kerültek tárolásra. Öröm oda benézni :D Úgy döntöttem, hogy a kedvenc lakás színeim fognak uralkodni: fehér/arany/ezüst. Ezenkívül a teljesség érzését az illatpálcák fogják megadni. Vettem fahéj illatú Zara home-os pálcákat, illetve megvan már a Karácsonyfa. Kicsi fa lesz, viszont élő és gyökeres.

2017. november 7., kedd

40. B-day


Nem nekem, Zs-nek. Emlékszem a tavalyira, még távkapcsolatban éltük meg, és én videó üzenetet küldtem, aztán persze mikor jött megünnepeltük. Jó volt nagyon, de most még jobb, teljesebb. És mivel azért ez egy szép kerek szám, igyekeztem én is kitenni magamért a meglepetéseket illetően, így egy iphone-al leptem meg a drágám. Úgy örült neki, mint egy gyermek, egész este azt nyomogatta. Nem volt annyira titkos ajándék, de mi úgy vagyunk az ajándékozás fogalmával, hogy szeretünk hasznosan, mert akkor tuti az öröm. Aztán persze megünnepeltük egy vacsival. Aztán alakulunk itthon is kicsit. Vettünk iroda székeket... bevallom nekem ez már kínosan régi kérdés, ugyanis itthon dolgozom és mégsem volt egy normális székem. Ez a szék most kényszerít a jó tartásra, nem tudsz benne úgy ülni, hogy az ne legyen a gerincednek jó, és ezzel be is jött a kiegészítő szín a lakásunkba. A kék.

2017. október 2., hétfő

Imádom a hétvégéket!

Szuper hétvégénk volt. Én 2x is futottam, és egyébként szerintem a világ legátlagosabb programjain vagyunk túl, szombat -> vásárlás, takarítás, vasárnap ->főzés, filmezés, kocsimosás.

Éééééés persze volt idő arra is, amit egész héten terveztem, DIY-kodás. Már egy ideje rájöttem, hogy nálunk központi próbléma, hogy "mi legyen a kaja"? És persze mindig problémát jelent kitalálni, sőt olyan is volt, hogy amiatt nem főztem, mert nem tudtunk mit kitalálni. Szóval ez  témakör inspirálta a következő grafikai alkotásomat a konyhába. Két kép kajákkal, vagyis kajafeliratokkal. :D
(egyelőre ezeket tudom főzni, de a lista majd biztosan bővülni fog, és akkor csak újranyomtatjuk)

Ezenkívül a nyílászárósok bekaphatják, mert csütörtökön jött a telefon, hogy 1 hónapot fognak csúszni kb... ez milyen? Nem járna kárpótlás? Így örülhetünk, ha mire bejönnek a fagyok készen lesz. Sztem Zs szülinapja (nov. 1.) előbb bekövetkezik, mint mire ezek ideérnek. Jelezném, augusztus elején megrendeltük.

2017. szeptember 25., hétfő

Allergiás vagyok...

... a nikkelre. Ez derült ki az egy hétig tartó allergia tesztemből.

2017. szeptember 23., szombat

Stand grafikának indult indult...

....aztán sokminden lett belőle.

nálunk már 2018 van...

2017. szeptember 22., péntek

Kényelem

Kispolgári életünk egyik pozitívuma.

Eljött a pillanat, mikor esőben két utcával feljebb kocsival mentem (csak 7 perc gyalog), és a bőrgyógyászatról várással együtt bruttó 15 perc alatt megfordultam, és a melóból nem történt kiesés. Biztosan lassan megszokom, de most még irtó jól esik ez a fajta kényelem, illetve hogy hétvégén sem leszünk időhöz kötve sehol, pedig nagyon sok uticélunk lesz (Simontonya, Tolnanémedi, Kaposvár).

Nagyon jó projekteken pörögtem a héten, illetve a hetekben, kicsit néha már sok is volt, de csak amiatt, mert totál fullon vagyok. Szuper visszajelzéseket kapok, és ezek nagyon feltöltenek. Ezt egy új ügyfél írta tegnap (Food Base):

"Én szeretek veled együtt dolgozni, az elmúlt hónapba te vagy az egyetlen „szolgáltató” akinek úgy érzem érdemes fizetni, mert minőségi munkád van."

Ilyenkor érzem, hogy van értelme ennyit dolgozni, na meg persze akkor is, mikor jövök ki az ikeából telepakolva :D

Sajnos a héten vasárnap is melózni fogok így csak egy napos lesz a megszakítás, de talán az sem olyan rossz, illetve Zs, ha minden jól megy jövőhéten szabin lesz, úgyhogy ha még dolgozom is, de legalább egy légtérben leszünk.

2017. szeptember 14., csütörtök

Erő

Na nem az, ami testi, hanem ami a lelki. Mindenki kerül krízis helyzetbe néha, kár is azt hinni, hogy most jó, akkor örökre ilyen lesz minden. Az én tapasztalatom, hogy mindig fordul a kerék, szerencsére mikor szarul vagyunk akkor is. Én most szerencsés vagyok, mert kb kisebb problémákon kívül úgy érzem egy jó ideje csak jót kapok az élettől, persze azért vannak dolgok, bizonyos egészségügyi dolgok, ami engem is padlóra küldenek néha, de még mindig azt mondom, hogy egy ideje komolyabbat nem kaptam. Viszont az élet mindig frissíti a memóriát, (hálisten) nem feltétlen saját dologgal, de engem a közvetlen környezetemben ért szarok is megérintenek, ahogy a jó is persze. Ma volt egy dolog, ami nagyon visszarántott, és kicsit át kellett értékelnem a dolgokat. A végső konklúzió nem titok, az hogy nagyon kell vigyázni egymásra, és nagyon kell figyelni, és minden percben felelősnek lenni. Ha ezt nem teszed, úgyis jön a tanító lecke, melyből úgyis kénytelen leszel tanulni. De ha mégis beüt a baj, akkor viszont összpontosítani kell, oda kell az erő.
Egyébként, igaz a mondás, hogy "Ma ültetsz, és KÉSŐBB aratsz!" - a mag törvénye. Valahol azt, hogy most ilyen jól érzem magam annak köszönhetem, hogy 12 évig keményen dolgoztam. Egészen pontosan átgondoltam, hogy 3 éve érzem jól magam, még akkor is, hogy ha volt közben egy kb 7 hónapos mély fájdalmú időszak, mert azaz időszak már valaminek a kezdete volt, akkor már tudtam az érzéseimről beszélni, alapvetően tudtam mit csinálok, és miért csinálom. Jártam pszichológushoz, ami bizonyára sok ember számára lesújtó, mert aki odajár, az biztosan nem normális, de ha valaki jobban ismer, az tudja, hogy sajnos nem volt jó a hozott anyag, és mióta van Zs, ezt azóta még inkább tudom. Azelőtt is gondoltam, de csak azt láttam, ami nálunk otthon van, most már látom azt is, ami másoknál van, és persze látom saját kapcsolatunkat, és tudom milyen, mikor két ember megtalálja a harmóniát (na innen nézve a hozott anyagom még gázabb). Engem mindig is zavart, ha kívülről mást láttat valaki, mint ami bent van. Ez lehet azért van, mert nálunk így zajlott, és emiatt nem kaptam megértést, mert látszólag minden szép volt. Talán ezért is lettem igaz ember, mert taszítom a hazugságot, és nem is gyűjtök magam köré olyan embereket, akik bármilyen szempontból is nem igazak, és így megtörténhetetett az én boldogságom is. Rettenetesen sokat vártam rá, tizenvalahány évet. Volt egy elképzelt életképem, ahogyan majd én fogom csinálni, de nem akart jönni a szerelem, sőt még egy gyengébb kapcsolat sem. Aztán bejött a képbe egy jelölt, aki utólag már látom, hogy csak annyi funkciót töltött be, hogy megmutatta, mit nem akarok, mi a méltatlan, mi a szenvedés, és milyen hibát ne kövessek többé el újra. Ez tök jó amúgy, és kell is, én őszintén mondom, hogy tanultam belőle. 7 hónap volt utána, és egy csomó kérdés, amit nem értettem sokáig, de már ebből a távlatból azt mondom, örülök, hogy így történt, és most még ebből is profitáltam. Mert amúgy az is igaz, hogy az ember a rossz dolgokból tudja a legtöbbet tanulni. Aztán, hogy ki mit kezd a tudásból, az már az övé. Lehet, hogy egoistának tűnik, de én érzem, hogy jól csinálom amit csinálok, konkrétan 2015 óta azt hiszem, talán azóta is érzem, hogy jön az önbizalmam is, mind szalmailag, mind mint nő, pedig tudom, hogy nem lettem szebb (sőőőőt híztam, ráncosabb vagyok, és igénytelenebb is talán mint pár éve), de a jónőségnek egyébként szerintem a legkevesebb köze van kizárólagosan a szépséghez... persze ezt is így 30+osan értettem meg. Na mindegy, viszont tegnap éjszaka érdekeset álmodtam. Két volt Ogilvys munkatársam benne volt, a többi nem is releváns valójában. Egyik Misi a mentorom, akit örökké tisztelni fogok, és egyébként álmomban is egy remek dolgot talált ki, de még ez sem releváns, hanem a másik ember Réka volt, aki azóta egyébként a Geometry Global magyar CEO-ja. Álmomban annyi történt, hogy mint account tolt nekem át munkát, és valami hasonlót mondott a Misinek, hogy nem aggódik ha nekem küldi, mert eddig mindegyik ügyfél visszajött, akinek én dolgoztam. Ennyire emlékszem, vagyis ez volt az álmom releváns mondanivalója. Azért ez elgondolkodtató, mert ez egy vélemény magamról, magamnak, nem kisebb személy bőrébe bújva, mint az egyik magyarországon jelenleg működő ügynökség vezérigazgatója nevében. Ez valahol szerintem már önbizalom (a javából) szakmailag. És ez jó, ezt teszik az évek, ezt teszi a sok felelősség, és ezt teszi az önhit, ami épül. És valószínűnek tartom, ha ezt gondolom magamról, akkor más is valami hasonló kisugárzást láthat. Mert egyébként bár mindig titkon félek, hogy az utóbbi évek sikere múlandó, de aztán eszembe jut, hogy ha jó vagyok, miért kellene kudarcot vallanom? Ez a fajta önbizalom fontos, azt hiszem, ha ez nincs meg, akkor az ember gátolja magát a sikertől. Na szépen elkanyarodtam az indulástól... csak elkapott az flow és csak írtam.

2017. szeptember 11., hétfő

Kocsi inda hausz

Zs szülei segítségével új családtagot köszönthetünk ismét. Fel sem fogom, a kuncsorgásoknak, üzletekből cuccolásoknak, soha véget nem érő vonatozásoknak ezennel vége. Életünk kényelmesebbé válik. El sem hiszem, 34 évesen már olyan régóta tömegközlekedem, hogy még idő kell az átszellemüléshez. Tegnap hazaugrottunk érte, és persze én is teszteltem már. Ugye 17 évesen készült a jogsim, aztán napi szinten használtam kb 22-23 éves koromig, de aztán volt egy nagy szünet, mikor csak ha hazamentem, akkor vezettem, szóval ennek a tesztelésnek ilyen szempontból volt létjogosultsága :D
Zs-vel azon poénkodtunk, hogy most váltunk magyar kispolgárokká. Hálás vagyok... végtelenül.


De hogy ennél kicsit kulturálisabb dologról is beszámoljak, ami szintén lelkileg sokat ad, megjelent a pszichológusom párjának posztumusz könyve. 1000 oldal, lebilincselő. Sosem ismertem őt, nem is lett volna módom, mert mire pszichológushoz kezdtem járni, ő már nagyon beteg volt. Minden porcikámmal elismerem a tudását és a műveltségét, nagy embernek tartottam. A könyv kicsit biográfia is, meg pszichológiai is egyben. Úgyhogy most volt pár olyan este, mikor teáztam és olvastam, Zs meg csinálta a blogjait, meg a saját dolgait, nagyon jó érzés volt, azt hiszem ilyenkor belső békét érzek és talán ez lehet érzésben a legtökéletesebb érzés, ami megtörténhet. Én azt kívánom soha ne érjen véget, amit érzünk egymás iránt Zs-vel és maradjon meg örökre ez a harmónia.

2017. szeptember 4., hétfő

Felavatás

Ház urának ez volt az első dolga, miután elkészültünk a kanapéval:D

2017. szeptember 1., péntek

Zsákbamacska

Mondanivaló az mindig van, tudom mostanában leszűkült kicsit a posztjaim témája, de ez csakis azért van, mert folyamatban vagyunk. Elég nagy erőt és anyagi hátteret és sok munkát kíván, hogy tudjunk megfelelő mértékben haladni. Én rommá dolgozom magam, szeretem, ez nem panasz, csak úgy érzem, hogy el vagyok fáradva. Nem voltunk szabin nyáron. Zsének még nem volt, mert ugye próbaidő, nekem meg nagyjából soha nincs, mert magánzó vagyok. Viszont érzem, hogy mikor ennyire fáradt vagyok, akkor nehezen megy, vagyis több erőt kell kifejtenem. Hétvége viszont szuper lesz, mert érkezett hozzánk egy vendég, és őt fogjuk összerakni + kicsit szépítgetünk itthon, DIY. Nem árulok zsákbamacskát, ő egy kanapé.


Aztán remélem lassacskán eljutunk addig, hogy más dolgokat is be tudjunk iktatni. A félmaratonról úgy látszik kezdek lecsúszni. Az elhúzódó bőrgyógyászati problémám úgy tűnik továbbra sem enged edzeni, úgyhogy ezt most tudnom kell elengedni. Úgy tűnik nem mindig úgy alakul, ahogy akarjuk, de én már régen megtanultam, hogy felesleges feszülni, majd legközelebb másként lesz, valamiért ennek most így kellett lennie. 

2017. augusztus 23., szerda

Munka // státusz

Hó elején volt egy kis lazításban részem, most viszont az utóbbi két hétben ismét azt érzem, hogy teljesen kipurcantam, megint közelít a sok munka után érzett kiégés, amit nem szeretek. Ilyenkor idegileg és lelkileg is kitudok sülni, mert állandó feszülésben vagyok a határidők miatt, illetve a folyamatos megfelelés, hogy az ügyfélnek tetsszen, amit készítek. Véget ér lassan idén is a siófoki Óriáskerék nyitvatartása, így az egyik ügyfelem szezonális munkájának lassan vége, egy súly tehát lekerül. Viszont a lakás miatt ugye tart még jó pár bevállalás, amiket ugye végig kell csinálni. Kiszámoltam, és már így is nagyon szépnek tűnik ez az év eredményekben. A saját vállalkozásom óta ugye két egész/befejezett évem van, az első egy nagyon erős, a másik egy hajszállal gyengébb, kíváncsi leszek erre a harmadikra, mert ugye itt nagy hátránnyal indultam, mert áprilisig az ügyfelem erősen stoppolt, ellenben a többi ügyfelem viszont több munkát hozott. Szóval nem tudom merre dől a mérleg nyelve, viszont ami biztos, hogy magamhoz képest azt hiszem eddig hozom amit erre az évre terveztem. Egyébként az "Isten pénze nem elég" egy lakás felújításnál, erre is rá kellett jönnöm. Mondjuk ezt eddig is gondoltam, de most azért sikerült a gyakorlatban is megtapasztalni. Konkrétan ha belépünk a lakásunkba olyan mintha még semmi nem történt volna, vannak kicsi részletek, amik elkészültek, de egyelőre elnyomja még a "hozott anyag". Szóval minden csak a fejemben van meg kompaktul.

Nézegettem ikea konyhatervező programot, és már nagyjából megvan a fejemben, miként szeretném a Konyhát, de még van több opció is persze, nem egyszerű, és őszintén, ha nem átlagos konyhát szeretnél, akkor egészen sokat kell próbálkozni. Van egy referencia az ikeában be is csatolom, ezt szeretném követni "csak kicsibe", de mivel az eleve egy nagyon nagy konyhához van tervezve, így csak bizonyos mértékben tudom, és vélhetően egy szépség hibája is lesz, a mosógép, mivel nekünk ezt muszáj volna konyhába beépíteni (a fürdőbe mozdulni se lehet tőle). Egyébként releváns dolgokban ugyanígy, metrócsempe, világítások is így, és persze ez a típus.


2017. augusztus 18., péntek

Nyílászáró project ON

Megrendeltük tegnap. 6-8 hét. Mire bejön a fűtésszezon meglesz. Ismét egy újabb utolsópillanatozás :D És ezzel végülis lezárul az idei utolsó nagy projektunk lakásfelújítás téren. Persze lesznek berendezés béli változtatások, de ennyire nagy már nem.

2017. augusztus 7., hétfő

1 év együtt

Fellini / Római-part
Igen, augusztus 4.-e volt a mi évfordulónk. Eltelt egy év. Boldog vagyok, egy év alatt az érzéseim nem csökkentek, csak folyamatosan hatványozódnak. Szerencsésnek érzem magam, értékelem őt, jól érzem vele magam. Szeretek vele élni. Egész életemben nem éreztem ezt soha, minden a helyén van.

A hétvégén voltunk otthon, így ennek következtében egy pici apróság ismét változhatott. Megérkeztek nagymamám könyvei, melyeket rám örökített a családból. Színtiszta világirodalom, egységes kötésben, az összes kötelező olvasmány, és a nagy klasszikusok. Kincs! És abban biztos vagyok, hogy ez örök érték lesz nálunk, és remélem, hogy egyszer én is tovább adhatom majd, mint ahogyan nekem a nagymamám. Az ember azt gondolná, hogy ez az elmúlásról is szól, de nem, éppen hogy arról szól, hogy tovább él, velünk és bennünk :)


Mama örült neki, hogy jó helyre került, és talán azt is érzem, hogy egy pipa ismét megtörtént az elvégzendő dolgok listájáról. Hálát érzek, szeretetet érzek, még ha túlcsordulóan szentimentálisnak is tűnik.

2017. augusztus 1., kedd

Egészség pontról pontra

Gyógyászkodás időszakom van megint. Most elhatároztam, hogy végigmegyek az összes göngyölt gyógyász ügyemen. Hát már most szép összegnél tartok, mert pár fontos szűrésen már túl vagyok, de még a durvábbak vissza vannak. Mennem kell szájsebészetre végre elintézni a már 3 éve javasolt bölcsességfog eltávolításokat, illetve szeretnék egy pici szépészeti fogászkodást is. Ezenkívül itt a 16. kerületben szeretnék berendezkedni új dokikkal. SZTK-ba már bejelentkeztem (3 perc a lakásunktól), illetve már megvan a bőrgyógyász is. Most így gondolkodom, rendbe akarom tenni magam, ha szeretnénk családi projektra is gondolni a következő időszakban. Illetve még ha lehetne, szeretnék HPV oltást is. Mostanában volt pár egészségügyi problémám, úgyhogy most végig szeretnék menni szépen, szisztematikusan.

Egyébként gyermekáldást látok mindenhol, persze lehet csak én lettem érzékenyebb a baba témakörre, ami cseppet sem lenne fura, hiszen 34 éves vagyok, meg amúgy is érzem, hogy így is nagyon boldogok vagyunk, de családban lenne teljes az érzés. Haladunk a lakással, amennyire csak lehet, de sok cél van szinkronban, és hát a keretek végesek. Az éves tervem elvileg pontosan halad.

Összességében ennyire boldognak még sohasem éreztem magam, minden egyes nap hálát érzek a sorsnak, hogy így alakult minden, ahogy alakult. Nyugodt vagyok és kiegyensúlyozott, erre vártam mindig is.

2017. július 30., vasárnap

Valerian - 3D

Moziztunk. Keményen mindketten szemüvegre szemüveg :D
Egyébként megérte 3D-ben nézni, mert a látvány elragadó volt, kicsit mint az Avatar.


2017. július 24., hétfő

TV állvány indahausz

Sikerült megszerezni a Tv állványt, pici előrelépés :) Ismét kicsit közelebb a célhoz. Én nagyon szeretem. Egyébként a koncepció továbbra is az, hogy a két könyves egymás mellé kerül, de ez csak festés után (halvány szürkés bézs szín lesz egyszer majd, amitől elvileg a fehér bútorok még szebben érvényesülnek), mivel most a jobb oldali fel van rögzítva a falhoz, egyelőre inkább nem piszkáljuk.

2017. július 14., péntek

Késeinkről.

Jamie Oliver készletünk lett. Összegyűjtöttük a SPAR pontokat, és így "elvileg" jelentősen olcsóbban jutottunk hozzá. Hozzá tenném így sem volt olcsó. De örülünk nekik, és jól funkcionálnak, remélem sokáig velünk lesznek :)

2017. július 12., szerda

Napi öröm

Rendben van a rákszűrés eredményem. Azt hiszem ennél jobb hírrel nem is indulhatott volna a napom. Egy évig nyugi :)

2017. július 5., szerda

Újabb gyönyörűségek


Kicsit be voltam úszva júniusban, hálisten mert ugye ez később látszik az ember pénztárcáján, úgyhogy ennek következtében most ismét egy kicsit újítunk. Egyelőre most csak pár apróságot vettem, egyik ez a gyönyörűséges virág, a másik a kulcs és csekk tartó (ami egyébként mindkét funkciójában nagyon hasznos) :)


Hétvégén jönnek drága barátaim Rencsi family+Gergő látogatóba, addigra még szeretnék új étkészletet, mivel éppen két főre tudunk egyelőre tálalni, remélem sikerül... aztán indul a nyílászáró project :)

2017. június 15., csütörtök

Erkély virágaimról.

Új lakók költöztek az erkélyünkre.  
Még szeretnék egy harmadikat erre a polcra.

2017. június 12., hétfő

Linkgyűjtemény

Ebben a postban fogom gyűjtani a lakásfelújítással kapsolatos linkeket. Ez a post így folyamatosan bővül.

Fürdőszoba:
Dizájncsempe
Modern fürdőszoba szalon
Lámpa

Nyílászáró:
Ablakland

Fal:
Falburkolat

Egyéb:
Szőnyeg
Hűtő
Burkolat
Lámpa előszoba
parketta

2017. június 10., szombat

Virágokról.

Szerintem az egyik legszebb projekt az életben a család és az emberi kapcsolatok mellett az otthon kialakítása. Tapasztalatból mondom, hogy egy otthon az ember nyugalmának 50%-át adja. Ez ilyen lelki nyugalom féle. Nehéz szavakba öntenem, de mióta Zs-vel itt lakunk, érzem, hogy minden rendben van. Sőt észrevettem magamon, hogy egy kicsit tisztaság mániássá váltam. Nem durva szinten, de egészen más az indíttatásom mint az egyik-másik albérletemben. Mai projekt teljes mértékben az erkélyről fog szólni, ugyanis jönnek ma anyukámék és növényeket fogunk ültetni/átültetni... alig várom. A héten már egyébként is beszereztem néhány növényt az Ikeából teljesen random, tök olcsón, ezeket:
Igen, cica van az ablakban, egyébként Aloé
Igen, sárkányfa... gazdája után szabadon :D

2017. június 8., csütörtök

Fürdő inspiráció

Azt hiszem megvan a fürdőre és wc-re a végleges koncepcióm. A fehér és a fekete kombinációja + metrócsempe, mint ahogyan egyébként a fehér a lakás egészének alapja (lesz).

Igazából nagyon fontos nekem inspirálódásnál mindig, hogy ugye nem egyedül élek, hanem egy férfival, aki pasi a javából. Először is tök más a dizájnról alkotott képünk, és ezt nem jó/rossz értelemben mondom, csak mint egy olyan pontot, amit mindenképpen egymáshoz kell hangolni. Így pl a csajoskodás (pl rózsaszín kiegészítők) eleve nem jöhetnek szóba. Egyébként nekem Zs ízlése is tetszik, csak inkább egy agglegény lakás stílusába passzolna, mert ő nagyon szereti a minimál dolgokat, egyedi dolgokat, térképeket, és az ilyen militari dolgokat. Viszont úgy vettem észre, hogy a fehér egy közös pont, amire majd tök jól tudunk építkezni, igazából ez a háttértörténete ennek a fürdőszobai koncepciónak is.

2017. június 6., kedd

Előszobáról.

Helyére került az egyébként nem túl nagy méretű előszobánkba a bútor, nagyon boldog voltam mikor tegnap végre elkészült. Olyan széééééép :) És egyúttal elkészítettem az első DIY cuccot is, egy grafikát a falra, amin a wifi kód olvasható (nem ez a végleges helye, csak itt volt csavar a falba) :D



Cipőtartó

2017. június 4., vasárnap

"Bukás nélkül nincs siker"

Csak, hogy egy ilyen szép közhellyel indítsak, de annyira igaz, és mikor ennyire közhelyeket olvasunk szerintem legtöbbször már bele sem gondolunk, pedig a sikerhez/fejlődéshez tényleg csak úgy juthatsz, ha közben többször elbuksz. Na de nem is erről akartam beszélni, hanem most reggeli közben gondolkodtam az életemről, hogy tulajdonképpen teljesen teljes az életem. Belegondolva (és mindenféle nagyképűségi allűrök nélkül) azt kell mondjam, hogy az álmaimat élem. Mindenem megvan, amiről valaha is álmodtam, persze materiálisan biztosan van bőven hova fejlődni, de tudom, hogy nagyságrendekben, mikor anno álmodoztam, Zs-ről álmodoztam, és hogy legyen saját lakásom, legyen egy cicusom, alakíthassak ki otthont, és legyen jó munkahelyem. Na persze álmaim része volt a saját család is, meg kertes ház, de még nem tartunk itt. Móni mondta nekem, mikor meglett a lakás, hogy ne siettessem a belső átalakítást, éljem meg. Tök nagy igazságot mondott, és már nem siettetem, megy olyan ütemben, ahogy tud, és minden apróságnak örülök. Szerintem hiba mikor az ember olyan dolog miatt nem tudja kiteljesedettnek érezni magát, aminek még nincs itt az ideje. És a megtett út. Hosszú, és még csak egy részénél tartok, de meg kell élni, mert a végén arra jön rá az ember, hogy rövid az élet, rövid a fiatalság. De persze az idősebb korral sincsen bajom, minden kornak van szépsége, előnye és hátránya. Sőt tegnapi futásom közben azon gondolkodtam, ha lesz gyerekem, útravalóként felkészítem rá, hogy a 20-as évei amilyen szépek lesznek, annyira küzdelmesek is valszeg, mert az embernek saját magának kell kikaparni a saját gesztenyéjét, megtanulni a felelősségeket, vagy hogy hogyan végezze jól a munkáját, na meg egyáltalán kitalálni önmagát, hogy mi az a foglalkozás, amit a hobbijának is tud érezni, mert tehetséges benne, vagy mert szereti. Most így 34 évesen arra jöttem rá, hogy a legnagyobb hiba, ha az ember többnek akar látszani, mint amennyi. Ördögi kör, mert sose lesz elégedett, mindig ott lesz a szégyenérzet, miközben fenn kell tartani az illúziót, ami sok energia, csak önmagunkat verjük vele át, persze lehet innen nekem könnyű ezt mondani, hiszen a mostani életemben nincs ilyenre szükség, mert ott vagyok, ahova vágytam, csak emlékszem, hogy 20-as éveimnek főleg az elején nagyon nem ezt éreztem, és a személyiségem szerintem emiatt kicsit zavart is volt, és bántottak külső vélemények. Ja igen ez meg a másik, hogy a megfelelési kényszer elmúlt, talán ez a dolog oldja fel az embert legjobban, ha a megfelelési kényszert az elégedettség felváltja... és szerintem ez látszik már messziről. Szóval én magamról egyértelműen azt tudom mondani, hogy boldog vagyok és mindenkinek ezt kívánom, mindig megéri dolgozni érte, amikor azt hiszed nem jön el, akkor is hinni benne, hogy eljön, és el is jön.

2017. május 20., szombat

#mood

De még milyen. Tökéletes pillanataim egyike azt hiszem. Este lazultunk az erkélyen, és már az idő is szuper volt :)

Maki és a gyertyák
#Naplás tó // #home // #running

2017. május 18., csütörtök

Könyvekről.

Vettünk Ikeában két Billy könyvespolcot, az én ízlésemre vitrineset, mert már megvan az élettapasztalat, hogy könyvek porosodása a könyveket is amortizálja, illetve nem is olyan jó program porolgatni folyton. Bár az a tapasztalat, hogy 1/4 annyi itt a por, mint Óbudán a 8. emeleten, és ezért eleve össze teszem a két kezem. Szóval egyelőre így állítottuk be a két polcot, míg nincsen meg a többi berendezési dolgunk, de a koncepció mindenképpen az, hogy egymás mellé szeretnénk tenni a két könyves polcot (az ablaknál lévő mellé), és én szeretnék rá polcvilágítást is. Illetve koncepcionálisan is megvan a terv, hogy fehér bútorokat szeretnénk, és bézses falat. Egyelőre még nagyon kopasz minden, de már szedjük össze magunkat lassan. Egyébként a következő nagy projekt a nyílás zárók cseréje, még idén remélhetőleg.

2017. május 13., szombat

Konyhánkról.

Most, hogy végre van saját konyhám, és akkor megyek ki, amikor akarok, egyből megjött a kedvem a főzéshez. Gyakorlatilag eddig mindennap ettünk meleg kaját és összesen csak egyszer rendeltünk. Ez azt jelenti, hogy a többi napon én főztem (vagy együtt főztünk). Kezdem kicserélni az itthoni alapanyagokat egészségesre, így elsőként a lisztet cseréltem le zablisztre. Én másfél hete nem eszem szénhidrátot, illetve cukrot, úgyhogy ez egy kicsit muszáj cselekmény volt. Indul a zabliszt tesztelés :).

A konyhánk beköltözés után így néz ki (ez az előtte állapot). Én egészen más típusú konyhát szeretnék, illetve szeretnék majd dekorációs elemeket/képeket, de már ebben is nagyon jól érzem magam.

2017. május 12., péntek

Hivatalokról.

Nos, maga a költözésnél már csak egy botrányosabb dolog van lakás vásárlásnál, a bürokrácia. Először is az alapok. Lakásszövetkezet átírás, ELMŰ, Főgáz. Reggel 7-kor találkoztunk április 20-án a tulajjal, hogy átadja a kulcsokat, majd átírjuk a közműveket. Egy szóval tudnám az összes ilyen hivatalt illetni Sz...ás. Várni kell az összes helyen, a főgáznál az indigós sokszorosítás helyett képesek több példányban kitöltetni velünk a végeláthatatlan űrlapot. Mindenhova vigyél magaddal adásvételit, és az összes mérőállás legyen nálad (ha lehet befotózva is). Elműnél vártunk a legtöbbet, egy kb 20 m2-es helyiségben, ahol rettenet sokan voltak, egyébként megjegyezném, azóta sem működik az online felületem. Főgáznál úgy kezeltek, mintha neked mindent tudnod kellene az ilyen átírásokról és ha visszakérdeztél, rendesen hülyének nézősen lekezelő kedvességgel tájékoztattak.A legproblémamentesebb a lakászövetkezet volt, akik magyarán szólva a lakás gondnoki funkcióját töltik be. Ezen felül intézni kellett internetet, amit a következő hét hétfőjén kötöttek be, és érkezett a mosógép. De még itt sem volt vége. Következő lépés az állandó lakcím készítése volt (úgyhogy ez úton is Budapesti lakos lettem), azóta nekem már az összes hivatalos értesítés idejön. Lakcímkészítés = okmányiroda (új neve kormányablak). Okmányiroda nekem két körös volt, ugyanis sorszámos rendszer van, és én első alkalommal már nem kaptam sorszámot. Előre időpont foglalás NINCS. Így másodikra lett siker, egy másfél órás várás után egy nagyjából 10 perces folyamat eredményeként. És még mindig nincs vége. Következő lépés már csak nekem perszonalizált, ugyanis elveszítettem a TAJ kártyám mintegy 10 éve. Most, mivel szeretnénk majd ide tartozni a szomszédban lévő SZTK-hoz, így rávettem magam, hogy készíttessek új TAJ kártyát. 3000 HUF illeték, de gyorsan ment, majd 10 percet vártam - Teve utca OEP központ.

És most tartok a jelennél. Zs-ek megérkezett a lakásvásárlási illeték, és nekem is a postai értesítő, úgyhogy holnap én is átveszem. Nem szaroztak sokat, napra pontosan 1 hónap. Elég zúzda az összeg, lehet fellebbezni (feltételezem a részletfizetés miatt), de az is plusz pénz, nem is kevés. Úgyhogy ennyi, ezt fogjuk következő lépésben intézni. Nem szívesen kezdeném előröl mostanában.

2017. május 11., csütörtök

Mosógépről.

Átköltöztünk. Csepegtetem lassan a részleteket. Elsőként a szerzeményem, amire nagyon büszke vagyok. Mosó- szárítógép. És igen, ez egy csoda! A ruhák szárazon kerülnek ki a mosógépből :)

2017. április 17., hétfő

4 nap

Finishben vagyunk. Azt hiszem ez az utolsó post költözés előtt. Már szépen összepakoltunk, szinte üres minden, csütörtökön megkapjuk a kulcsokat, és pénteken cuccolunk. Azt hiszem muszáj volt megörökítenem ezt a helyet, ahol több mint 4 évet töltöttem, és egyben ez utolsó albérletem is (remélhetőleg) ebben az életben. Nem szomorkomodm, hiszen valaminek a vége, az valaminek a kezdete is egyben. Semmi elképzelésem nincs milyen lesz, és tapasztalatom sincsen milyen a párommal együtt élni, úgyhogy új a terep, de őszintén én nagyon boldog vagyok, egész életemben erre készültem. Az élet tökéletes!

A cuccaim egy része dobozokaban



A lakásunk képei, már eladási sorban...