2018. május 12., szombat

Futás + kirándulás + biciklizés = boldogság

Ez a mai napom képlete. Fantasztikus nap volt. Imádom ezt az esti fáradtságot...
Oda mentünk fel 
Na de előröl. Elmentünk reggel futni. Zsolti bicajjal jött velem, én meg a szokásos szombat reggeli kis körömet futottam le annyi változással, hogy 1 kilométert emeltem a távolságon, így a mai 8,3 km lett 6"36'-os tempóval. Ezután két úticél között vacilláltunk, vagy Balcsi, vagy Visegrád. Végül utóbbit választottuk, mert amúgy is szeretnénk valamikor menni Zsuzsiékhoz a hetekben, úgyhogy majd akkor fogunk Balcsizni. Én már ezer éve jártam erre felé, gyönyörű helyek. Eszembe jutottak a pilisi bicajtúrák is. Mondtam is Zsnek, jó hogy nem itt lakunk, mert ez után kb minden szarnak tűnne az országban. Felmentünk a fellegvárba, és megnéztük az összes lehetséges látnivalót. Aztán este még hirtelen ötlettől vezérelve mentünk egy kb 15 km-es kis bicaj útra of course itt a 16-ban. Én most totálisan le vagyok merülve, kicsit fájdogálnak a combjaim, mert azért Visegrád sem éppen síkság, mondhatni eléggé fenék formáló terep :D
Ez itt a kilátás
Melóban kemény heteim vannak, szóval jó, hogy végre jó idő van és el tudom engedni teljesen hétvégén. Most azt találtuk ki, hogy megpróbáljuk közösen az egészséges táplálkozást szénhidrátok nélkül. Örülök, hogy Zs is partner, így sokkal könnyebb lesz nekem is az önmegtartóztatás, mert nem fog este mellettem nassolni :D. Összességében én még most sem értem, hogy tud ilyen mértékű összhang lenni közöttünk, én csak álmodtam róla, hogy ilyen létezik, és irtó hálás vagyok, hogy van ő nekem. Most egyébként ilyen totális zent érzek magamban, teljesnek érzem magam, lelkileg tökéletsen kiegyensúlyozottnak.

2018. május 6., vasárnap

Boldog anyák napját!

Ezúton is boldog anyák napját minden anyukának! Köszönjük, hogy vagytok.

Futottam ma is. Hálisten sikerült felszívnom az erőt, és kicsit összeszedtem magamban, amit csak tudtam. Gyönyörűen alakulnak az eredményeim ebben a hónapban, őszintén nem is gondoltam. A watch-on keresztül figyelem a pulzusom és úgy láttam, hogy dominánsan aerob zónában vagyok, kivéve a hegymeneteteknél. Azt nem tudom, hogy a súlyom is csökken-e, mert most nem méregetem magam, de bízom benne, mivel könnyedebben megy a futás, az annak is köszönhető, hogy kevesebb a felesleg, na és persze több az izom. Ameddig csak tudom szeretném tartani az edzések intenzitását, aztán meglátjuk mit hoz a sors.

Tegnap adóztam a szépségiparnak, egy Mülleres 15+15%-os kedvezmény által sikerült egy ránctalanító/feszesítő Clarins arckrémet megszereznem nagyon jó áron. Volt már samplingem ebből a krémből, úgyhogy nem véletlen esett erre a választás. Amúgy jó nagy tömeg volt, úgy tűnik rajtam kívül mindenki tudott a Müller szombat létezéséről :D

2018. május 2., szerda

Kimaxolt május 1.

Ritka tartalmas napunk volt tegnap (is). Este meg is beszéltük, hogy ennyi aktivitás már régen fért bele egyetlen napba. Én hétfőn is, kedden is lefutottam a kis körömet, ez volt mindkét napom indítója. Az eredményeim gyönyörűen javulnak, a tegnapit már egészen tudtam élvezni, mert végre nem a túlélésről szólt, és tudtam hozni a 6"45'-ös átlagot úgy, hogy közben még a pulzusom is relevánsan aerob zónában volt. Tegnap már éreztem, hogy valszeg zsírégetés szempontból is most kezdődött a hatékonyság. Jó lenne, ha még hét közben is rá tudnám venni egyszer magam, hogy ne hétvégére koncentrálódjon a maradék két futás, mert szerintem úgy lenne hatékonyabb. Aztán jött megint PRS, ugyanis meglátta, hogy a konnektorok és a kapcsolók nincsenek felszerelve az egész lakásban, és felajánlotta, hogy ő megcsinálja. Nagyon örültem neki, ugyanis konkrétan villanyszerelőt akartam hívni emiatt. Aztán miután ő elment, mi szépen elindultunk egy kis lokálpatrióta bicajtúrára. Tök jó volt, meg is beszéltük, hogy simán tudunk ilyen hétvégi napokon esténként is kicsit tekerni, ugyanis nagyon frankón ki vannak építve itt bicaj utak, meg tényleg tök jó egészségügyileg is. Meg is van a következő útvonal már. Aztán ezután kimentünk a majálisra. Egész 16. kerületi kertváros számára pont az utcánkban van ez az ünnepség. Ilyenkor igazi kis nyuggernek érzem magam :D
Tavaly is voltunk, emlékszem szinte ez volt az első helyi élményünk költözés után, úgyhogy nekünk itt eleve van egy ilyen nagyon pozitív feelingje az egész majálisnak. Kajáltunk, söröztünk, aztán még sétáltunk egy nagyot. Azt hiszem este mindketten gyorsan kipurcantunk :D Jó nap volt, viszont ma már munka, az egyetlen vigasz, hogy rövidített hét van, aztán Zs-nak ismét szabi, méghozzá egy egész hét.

2018. április 30., hétfő

Vendégsereg

Jó tartalmas napunk volt tegnap, ugyanis vendégeskedés volt nálunk egész nap. Először is Zsolti szülei jöttek ebédre. Örültem nekik nagyon, jó hogy így néha jönnek látogatni. Meg persze hoztak egy csomó hazai cuccot, ami külön cool dolog. Aztán ez volt kb fél 3-ig, ezt követően 4-kor jöttek PRSék. Na ők most voltak először, nagyon készültem rájuk, mert ráadásul Hanna étel érzékenysége miatt csak mentesből tudtam sütni, ez egy külön kihívás volt. Igazából több napig gondolkodtam, hogy mit csináljak, még véletlen sem szerettem volna, ha készítek valamit és valami elkerüli a figyelmem, és egy egyéb összetevőben ott az allergén, így egyrészt tutira mentem és a már jól bevált Rossmannos ellenőrzött bio brownie-t készítettem el, amihez PRS-nak (meg nekünk) vanília fagyi volt, meg mindenkinek (Hannának is) eper. Most nem akartam forró gyümi szószt csinálni, valahogy úgy éreztem, hogy így tavasszal többet ad a friss gyümölcs. Aztán nem akartam ilyen könnyedén megúszni, meg amúgy is már nagyon régóta szerettem volna gyümölcstortát sütni, úgyhogy vettem végre gyümitorta formát, és Rencsi tuti receptje alapján (rizslisztből, eritritből, rizstejből, mentes pudingból) készítettem el. Sokat tanultam belőle, kimondhatjuk, hogy nem lett olyan tökéletes mint a brownie, de PRS 4 szeletet is megevett belőle, szóval én végül sikernek könyveltem el.
Aztán Hannától kaptam egy két ilyen vendégségi ajándékot, nagyon aranyos tőle, illetve egy bambuszt, ami ugye a hiedelem szerint úgy hoz szerencsét, ha ajándékba kapod, úgyhogy annak is nagyon örültem, és tökéletes helyet találtam neki az előszobában.

Összességében nagyon jól éreztem magam (remélem ők is), amennyire elfáradtam a vendéglátásban, annyira fel is töltött lelkileg... és most már kicsit kezdem úgy érezni, hogy egyre jobb vagyok ebben a házigazdáskodásban is.
Jövőhéten pihi lesz, Zs megy haza kocsit karban tartani (mert ugye 90 000 fölé került a km állás, és hát van pár alkatrész, amit ajánlatos cserélni - noha gond eddig nem volt velük), aztán utána héten meg csömöri barátai jönnek lazulni, ha minden igaz.

Ami külön jól esett, hogy Rencsiéknek is múlt héten, meg Hannáéknak is most nagyon tetszett a lakásunk, külön megjegyezték még utólag, ez egy óriás visszacsatolás löketet ad az embernek, szuper érzés. 
Mátyásföld / Futó útvonalam
Még a hosszú hétvége első felébe egy futás is belefért, most már rendesen nyomom a 7 km-es tavalyi rutin körömet, szóval valamennyire visszanyerték az izmaim az erejüket, így még ma is szeretnék egyet, illetve Zsoltival azt beszéltük, hogy holnap este kimegyünk a majálisra Beatrice-re :D, illetve elmegyünk egy kisebb bicaj túrára itt a környéken. Alig várom :)

2018. április 23., hétfő

A hálószoba elkészült!

A konyhánál kicsit erősebb alakítás történt a hálószobában. Itt mondhatni mindent újragondoltam. Elsőként nyílászárócsere történt, majd egy teljes festés, új függöny, új parketta, és teljesen új bútorok. Az ágyról írtam már, az egy külön projekt volt. Még egy jó szőnyeget szeretnék a szekrény elé (meg ha esetleg lenne majd baba, akkor még lesz kis varia), de azt majd csak akkor, ha megtaláltam ami elsőre szerelem, egyelőre még nincs ilyen, de szőnyeg nélkül is teljesen oké.


Aztán most már legközelebb a nappalit szeretném ugyanígy összemontázsolni, de ott még két dologra is várunk, mindkettő a legbensőbb körből fog elkészülni, szóval "kitudja mikor" :D az egyik a dohányzó asztal, ami elvileg nagyon extra lesz, a másik pedig egy festmény, amit Zsuzsi barátnőm készít el nekünk.

Gergő 35. B-day

Szülinapoztunk tegnap. Gergő és az én szülinapomat. Már egészen régen találkoztunk, aztán Gergő levágta a hajamat is. Nem lett annyira rövid, mint amennyire szerettem volna, de ez még így egyáltalán nem probléma, sőőőt talán jobb, hogy fokozatosan, hiszen ugye használat során, ha megbánom, akkor könnyebben visszanő, ha meg megszeretem, akkor meg mehet legközelebb kicsit meredekebbre, aztán Rencsiék is megérkeztek, jól betortáztunk, jól éreztem magam. Gergővel futottunk egyet még így extraként :)

2018. április 17., kedd

Esküvő - 2018.04.14.

Uncsitesóm megnősült. Jó kis kiruccanás volt, tartalmas volt, megható volt, szeretem őket.
Az ifjú pár
Mi

2018. április 9., hétfő

Hűtőmentés - DIY

Nagyon ügyes voltam. Nekimentem zsíroldóval a hűtőnek, mert gondoltam majd azzal milyen fantasztikusan le fogom tisztítani... hát nagyon fantasztikus lett. Ment az egész felület is, csak a szemléletesség kedvéért így:


Egy egész délutános agyalás következett, hogy most ilyenkor mi van?! Ajtó csere? Valami matrica?

Ajtó csere 2/3 annyiba kerülne, mint jelenleg a hűtő új ára, és nem mellesleg jelenleg nem rendelhető.
Második megoldás matrica... na de milyen? Aztán eszembe jutott, hogy amúgy szeretnék már elég rég óta egy kréta táblát, miért ne a "szétcssztt" ajtóra tennénk fel? És végül a megvalósítás:

Szerintem egészen jó mentés lett :) ...és totál hasznos.

2018. április 4., szerda

Áprilisi programsor

Elég sok programunk lesz áprilisban, főként hétvégéken, de azért hét közepére is jut a jóból. Most hétvégén indulunk az anyagbeszerzésekkel, majd jövő hétfőn jönnek a parkettások, aztán Zs névnapja, majd hétvégén esküvőre megyünk, aztán következő héten jönnek Rencsiék+Gergő, és végre megünnepeljük a szülinapomat így két hónap csúszással (amúgy egybe kötjük Gergő szülinapjával). Gergő kérdezte mit szeretnék, és mondtam neki, hogy egy új hajat. Nem tudom milyen lesz a vége, de ha jól értettem még brazilozni is fog, mert kell a frizurámhoz, hogy jól tartson. Egyébként Gergő már Hajasnál dolgizik január óta, nagyon büszke vagyok rá, 3 hónap alatt felfejlődött úgy, hogy Ő csinálja Hajas FB-t. Visszatérve utána hétvégén Peerosék jönnek lakásnézőbe, aztán vége is a hónapnak. Nekik is nagyon örülök, hogy végül nem szakad a kapcsolat. Sokat vártak a lakásnézővel (kerek egy évet), de velük megdumáltam már az elején, hogy akkor jönnek, ha már valahogy kinéz a lakás.

Hétvégén elkezdtem a futást. Mély szintről indultam, először az 5 km is megerőltetett, de aztán másodszorra már izomláz nélkül ment a 6 km. Szeretnék menni heti 2-3x, hogy ne kelljen diétázni, na meg azért már 35 évesen látszanak az évek. Amúgy lelkileg is jól esik, levezetés, merengési idő.

Tegnap random vettem egy kabátot, miközben az esküvőre keresgettem valami ruhát. Ezermillió éve vágyom egy sötét kék (picit elegánsabb, de azért nem nagyon) kabátra, piros minimál betétekkel és tegnap megtaláltam:

2018. április 3., kedd

Házálmok

Jó lenne, ha lenne egy...

Gardrobe szoba

Háztartási szoba
Ahova minden olyan dolgot be lehet suvasztani, ami a takarításhoz és a mosáshoz kell, na és persze az egyéb dolgok, amiknek nincs máshol helye.

Kreatív szoba
Az irodám és a kis kreatív műhelyem, a saját szobám, ahol dolgozom és ahova kerül majd egyszer a zongora és minden szellemi termékem, ami elkészült vagy esetleg a jövőben készül.

Sok lámpa
Ez egy új dolog nálam, sok kis asztali/állólámpa, szeretem a hangulat fényeket.

+ Extra: Óriás lépcsőház
Imádom az emeletes házaknál ha van egy nagy közös tér... persze ez utóbbi már csak egy "non plus ultra" volna :)

2018. március 30., péntek

DTK - haiku

Cool challenge, DTK egy éven keresztül minden nap ír egy haikut. Imádom, követem. A tegnapi nagyon erős:

És én itt nem azt a kérdést teszem fel magamnak, hogy "mennyi ilyet látok magam körül?", hanem azt, hogy "vajon én is közéjük tartozom?" ...Persze a kérdés csak költői, hiszen jól ismerem magam :)

Politika?

Úgy kezdem, hogy nem akarok politizálni... de...

Nem vagyok egy politikai szakértő, nem mondom, hogy követem szervesen, közel sem látom át a helyzeteket elemzői szinten, így maximum csak rátippelni tudok, illetve a médiumok által gerjesztett dolgokra tudok hagyatkozni, mint amúgy sokan mások, akik ugyanezt vagy beismerik, vagy nem. Nem célom másokat bírálni, hiszen azt sem tudnám kire gondoljak, miközben írom, inkább csak saját magam gondolatait és tapasztalatait szeretném összegezni.
Mi legtöbb esetben, mikor (instant módon) híreket szívunk magunkba a Hír TV-t és a közmédiát szoktuk nézni. Én kifejezetten szeretem a reggeli beszélgetős műsorokat, meg Kálmán Olgát is este, bár teljes mértékig ellentétes az álláspontja az enyémmel. Visszaemlékezve még az előző rendszert is tapasztaltam, ahol volt egy gazdasági válságunk, durva leépítések, egy 20 milliárd eurós IMF hitel, és én magam is elveszítettem az állásom. Innen indulok, és amit látok, hogy ezt a szar világot örökölte meg a jelenlegi rendszer, és itt vagyunk most IMF hitel nélkül (aminek persze volt ára), állami deviza adósság 50%-ról lement 22%-ra (szemléletesség kedvéért 2022-re 10% körüli állapot van prognosztizálva), van egy rakás EU-s vidékfejlesztési pályázat (az ismeretségemből van olyan aki így sok milliót nyert vállalkozás indításhoz), van a CSOK, van a családi adókedvezmény (ami szintén a GYED/GYES alatt szemmel látható, és kifejezetten a dolgozókat támogatja, nem a segélyre pályázókat), szintén nagycsaládosoknak diákhitel hitel valamilyen mértékű elengedése. Persze ez így nem minden (meg kicsit felszínes), csak ami nagyon hirtelen eszembe jutott. Ezen felül én egyet tapasztalok, de azt erősen, hogy jobban élünk és emiatt hálás vagyok. Vidéket nem látom őszintén szólva ilyen mértékben, de itt Pesten nincsen olyan rossz helyzet, az embereknek marad tartalék (már aki gondol rá). Szóval mi a gond? Az, hogy lopnak? Ha a másik párt kerül oda, ő tuti nem fog? Hogy a nagy közbeszerzési pályázatokat irányítottan nyerik? Igen, ez gond, én is így látom, de mint magánembert ez engem eddig azt hiszem nem érintett, a családi támogatások viszont igen (remélhetőleg). Nekem nincs okom a váltásra, én egy elégedett ember vagyok, mióta élek most látom a legjobb körülményeket, miért kellene ezt megkockáztatnom? ...Így gondolom most, aztán persze ez változhat bármikor, meg persze lehet nem jól látom, de ez a pillanatnyi álláspontom.
Ezenkívül állampapír párti vagyok. Babakötvény párti vagyok. Nem mindegy mivel indul majd 18 évesen a (majdani) gyermekem, aztán persze lehet elszórja, de akkor is az már az övé, ha nekem lett volna egy ilyen kis kapott tartalékom akkor a lakáspiac válságát tökéletesen meglovagolhattam volna és a lakáson keresztül vagyonosodtam volna. Nem volt. Vagy ahogy egyik barátom mondaná: "ha öreganyámnak kereke lett volna, elgurult volna".

2018. március 29., csütörtök

Luck is an attitude...

Ezzel a gondolattal találkoztam ma reggel, és kicsit merengtem rajta... tetszik :)

2018. március 21., szerda

Tavasz

Lazult a munkám intenzitása, azt hiszem múlt szeptember óta ez az első igazi laza időszak. Szerencsére ilyen időszakokban legtöbbször jól jön ki, és ilyenkor aktívodnak be az ügynökség ügyfeleim. Így van ez most is. Egy nagyon hálás projektet kezdtem el most márciusban, egy több évig tartó rendezvénysorozat magyarországi grafikáját viszem. Gyerekeknek készült a zöldség fogyasztás népszerűsítése érdekében. Többet még nem nagyon szabad mondanom, hiszen még csak most lesz publikálva a dolog, de már ennyiből is kiderül, hogy hálás projekt egy igazán jó insight-tal. Viszont mivel sok nemzeti és nemzetközi szervezet benne van, és az összes partnerrel kell az összes megjelenést egyeztetni, plusz van egy bizonyos EU-s alap, így szívunk az alapok felállításával rendesen. Ezenkívül kezdek rendbe jönni most már lelkileg is. Majd amikor már úgy ítélem, talán írok is egy hosszabb gondolatsort arról, amit átéltem, de még nincs itt az ideje. Zsvel jól vagyunk és ahogyan nézem a naptárt pontosan egy éve költözött haza, azaz egy éve élünk együtt. Fantasztikus év, a legjobb dolog ami történhetett velem az életemben. Soha nem éreztem még ilyen harmóniát saját emberi kapcsolatomban, és igazából szinte elmondhatom, hogy családon belül sem láttam ilyent. Szóval tudom, hogy jól választottam (vagy jól választottuk egymást), és jó időben. Nem tudom, hogy mások is elemzik-e így saját kapcsolatukat, illetve van-e ilyen konklúziójuk, de én ezt tényleg teljesen őszintén 100%-ból mondom. Már nagyon várom a tavaszt és most végre jó helyzetben indulunk. Április 9-én jönnek a parkettások a nappaliba és ha minden igaz, szinte teljesen kész lesz a lakásunk. Végül lettek kompromisszumok, amiket én nem így terveztem az elején, de nem bánom (BTW kb 2 millió spórolás), már így is nagyon kellemes lesz és rá tudunk feküdni a házprojektre. Nagy projekt lesz, de hiszek benne, hogy elérjük egyszercsak. Nem vagyok elégedetlen, így is jó, de mivel én magam is házban nőttem fel, azt hiszem a család mellett az lenne a legbelső álmom megvalósulása.

Új hajat szeretnék, valójában már 2 éve gondolkodom rajta, de a következő vágásnál szeretném is ha Gergő megvalósítaná, megérett az idő, most már sztem nem fogom megbánni.

Aztán most már hétvégén talán jó idő lesz és talán egészségügyileg is teljesen rendben leszek, azaz kezdem végre az idei futásokat. Mélyről indulok, volt kiesés, de nincsenek magammal szemben elvárások, csak amennyit a test megkíván, de már vágyom rá mentálisan is.

2018. március 19., hétfő

A várva várt PAX - werk

A háló is hamarosan kész, már csak pár apróság hiányzik (kép a falra, kis körszőnyeg, éjjeli lámpák és egy kis virág)... aztán készítek before/after képet :) ...És végre nem dobozokból öltözöm!



2018. március 13., kedd

Jóban rosszban

Aki rosszban is veled van, az tartozik hozzád.

2018. február 24., szombat

Rév

Révbe érni. Nem tudom mit jelent ez a szókapcsolat. Árnyalatok vannak, életszakaszok, projektek, aminek a végére érünk. De mikor érünk Révbe? Mikor elvégezzük a főiskolát? Mikor lakásunk lesz? Mikor párkapcsolatban megtaláljuk az igazit? Vagy mikor gyermekünk születik? Amikor elértük, utána tulajdonképpen készen vagyunk? Szerencsések vagyunk? Nem tudom.
Azt tudom, hogy eddig bármelyik célom elértem, utána mindig érkezett egy újabb cél. Eddig még nem volt olyan, hogy azt mondtam volna révbe értem, készen vagyok. Most azt érzem ilyen nálam nem is lesz. Úgy tűnik küzdenem kell mindenért. Még nem született olyan szegmense az életemnek, ahol a célomért nem kellett volna vért izzadnom, a fájdalommal megküzdenem. Ez jó? Valamire biztos. Talán mindig megtanít az élet, hogy minden, amit ad, azt becsüljem meg. Lehet ez az élet egyik jó receptje. Nem tudom. Az út mindig rögös, és mindig van olyan, hogy azt hiszem feladom, de aztán jön egy szép nap, és jön az újult erő. Szóval én nem tartozom a mázlisták közé, viszont aki csak az eredményt látja, és neadjisten elirigyel tőlem valamit, az a szenvedést/munkát is irigyelje hozzá, amit én elviselek... így igazságos*.


*(utolsó mondatom csak egy általános társadalom kritika)

2018. február 16., péntek

A konyha elkészült!


Eljutottunk a konyha végleges állapotáig. Úgy döntöttünk, hogy ebben a lakásban már nem fogunk konyhabútort cserélni, viszont ami történt: nyílászárócsere, csempefestés, falfestés, fali tartó felszerelése, és rejtett lámpa felszerelése a pult megvilágítására. A bútor ugye adott, nem feltétlen az ízlésemet tükrözi, de úgy hogy letisztítottuk a környezetét, szerintem kihoztuk belőle a maximumot.

2018. február 6., kedd

Beindult a festés projekt!

1. napon volt azt hiszem a legsokkolóbb élményben részem:

A második napom még ilyemsi a szoba, gletteléssel... aztán holnap elvileg már jön a szín (0919) a falra. Alig várom, hogy lássam mellette a fehér bútort :)

2018. január 29., hétfő

2018. január 24., szerda

52,3 kg - tizennyolcadik nap

...És megyek tovább lefelé, és már mindjárt itt a vége. Jó érzés.

2018. január 23., kedd

Pillanatok, melyek könnyeket csalnak a szemembe

Így volt ez velem, mikor a kezembe került a Simontornyai Bőrgyárról készült könyv, melyben megláttam édesapám fiatalkori képét (balra). Egyből felismertem, pedig ekkor még valószínű én nem is éltem. Jófej figura, nem? :)
Ezen a képen úgy látom, hogy sok vonásom hasonlít rá kinézetre (is).

Amúgy Zs-nek mondtam, hogy van egy érdekes emlékem apámtól,  és mikor erre emlékezem, nagyon sok endorfin szabadul fel bennem. Mosógépen ültem, ő meg szárította a hajam :D, ezt egyébként emlékeim szerint mindig ő csinálta, imádtam és mikor Zs szárít, valahogy ezt idézi bennem, boldog pillanatok. Ezt majd egyszer szeretném tovább vinni a mi gyerekünk felé, már amennyiben persze lány lesz :D. Szeretném, hogy neki is legyen az apjával ilyen bensőséges pillanata, amit később mindig vissza tud idézni.
Amúgy ide kapcsolódik, hogy Zs vett az eBay-en egy basszusgitárt, és most elkezdett rajta gyakorolni. Ez is jó érzés. Belső boldogság kap el, mikor hallom a basszusgitár hangjait... sosem gondoltam volna. Egyébként itt jött az elhatározás, ha valaha is lesz házunk, akkor szeretnék magamnak egy szobát, az én kis ART műhelyemet, ahol majd lesz egy zongora (és ismét zongorázásba kezdek), és ott lesz az irodám és a könyvespolcok. Az ott csakis az én birodalmam lesz, ott fogok dolgozni és alkotni, mert még az is nagy vágyam, hogy visszatérjek a rajzoláshoz is... egyszer. De egyelőre még nem itt tartunk, most még ezért nagyon sokat kell dolgozni, csak jó érzés néha gondolni rá. :)

2018. január 22., hétfő

52,6 kg - tizenhatodik nap

Egész hétvégés stagnálás, vasárnapi futás és extra megszorítás után ma beléptem az 52-esek klubjába. Ez a súlyom kb tavaly január óta nyár végéig (ugye utána nem mértem, és kúszott szépen felfelé). Úgyhogy most már nincs messze a cél, egy bő másfél kiló, tippre olyan másfél hét, ha tudom a tendenciát tartani. Pont mire a szigorú candida diéta lejár. Azt követően sem fogok visszatérni az előző életmódhoz, hiszen akkor kb ennyi idő alatt vissza is jönne, talán csak annyi, hogy a vitaminokat gyümölcs formájában is fogyaszthatom végre, és néha beiktathatok némi krumplit (amimár nagyon hiányzik), illetve persze a mennyiség, ugyanis a mennyiség gyakorlatilag most iszonyatosan kevés. A mai fogyás egyébként mutatja, hogy a sport mennyit rá tud dobni, ha utána nem kajálod tele magad.

Nyílászárósok szombaton ismét nem végeztek, remélhetőleg hét elején jönnek valamikor... háááááát.

2018. január 20., szombat

53 kg - tizennegyedik nap

Tegnap volt az első olyan nap, mikor nem fogytam, és nem is stagnáltam, hanem híztam. 53,6 kg volt reggel a mérlegen. Ez annyira szarul esett, hogy nem is tudtam írni róla. Ma viszont ismét visszatért a fogyó tendencia, ahogy a mellékelt ábra mutatja 53 kg a reggeli súly. Két hét alatt 2,5 kg, márcsak 2 kg kell és megvagyok. Látszik már rendesen, főleg a hasamon és talán a fenekemből is ment le. Nadrágjaim még alapvetően feszülnek, de azért látom, hogy könnyebben jönnek fel.

Ma SEM végeztek a nyílászárósok... a 3,6 méteres párkány helyett hoztak egy 1,2  méterest. Erre vélemény??? Dilettáns szar cég. Plastic world Hungary a cég neve. Aki jót akar, nagyon messziről kerülje. De majd még írok erről egy blogbejegyzést, hátha a google beSEOzza azt a postot, mert amúgy a weboldalukon kommentelni nem lehet... gondolom nem véletlen, és az ilyen cégeknek nincs helye az iparban.

2018. január 18., csütörtök

53,2 kg - tizenkettedik nap

Tegnap kicsit hedonista estém volt, mert Lacussal találkoztam, és megittam másfél pohár bort (alkohol tiltólistás), illetve egy szép adag cézár salátát, de ennek ellenére is sikerült egy picit fogyni mára. 20 deka ugyan, de legalább a tendencia megvan. Az a megfigyelésem, hogy minden második nap van eredmény, tehát egy nap stagnálás, egy nap fogyás, és így tovább. Na még 2,5 kiló lemehetne és készen is lennénk, ez azért szerintem lesz még egy 15-20 nap. Ha tudnék futni, szerintem gyorsabb lenne, ez a heti egy futás csak arra jó, hogy az izmaim karba legyenek tartva.

2018. január 16., kedd

53,4 kg - tizedik nap

Ismét áttörés, hamarosan elérem a nyári súlyom. Mától a tejet leváltottam rizstejre (diéta része a tejtermékek teljes elhagyása). Egészen oké, nincs hiányérzetem. Egyébként úgy kell elképzelni, hogy az egésznapi kajám kb egy átlag ember korrekt reggeli mennyisége.

Festővel lefixáltuk tegnap az időpontot, február második hete lesz, és egy hét meló, illetve ablakosok meg most szombaton érkeznek (hetedszerre).

2018. január 15., hétfő

53,8 kg - kilencedik nap

Igazából ez a diétám nemcsak a hízás miatt indult, de persze ez volt a végső löket. Már egy fél éve fejemben van, ugyanis még nem bizonyított, de erős gyanúm van hogy candidás vagyok, erre van pár tünetem, mint pl a migrén, haspuffadás stb, csak hogy néhány tipikus tünetet említsek, de persze több más is, másrészt meg van egy erős félelmem az inzulinrezisztenciára, ami meg szintén jó pár szar indítója lehet. Szóval erősen indokolt volt. Ennyire drasztikus diétát egyébként nem olyan könnyű elkezdeni, mert iszonyú sok holtponttal és lemondással jár, ha nem jött volna h besokkolok a súlyomon, akkor talán bele sem tudtam volna kezdeni. Ma van a 9. nap, őszintén szólva már nem olyan nehéz. Eddigre már kialakul, hogy mit ehetek, mit nem ehetek, mikor és mennyit. Ezenkívül segít, hogy már összeszűkült a gyomrom. A kemény diétát szeretném addig tartani (függetlenül a candida tünetek enyhülésétől), míg le nem fogyok 51 kilóig, aztán utána is szeretném tartani, de már mennyiségi korlát nélkül ha van rá lehetőség és nem történik semmi extra az életemben, akkor mondjuk olyan fél évig. Nyilván bizonyos étkezési kultúráról jó lenne egy életre lemondani, de ezt ígérni kicsit erős lenne, de majd meglátjuk, hogy alakul.

2018. január 14., vasárnap

Matracok - Cardo vs. minden más

Idei évünk második projektje az ágy kérdés, és méginkább a matrac kérdés. Egész életemben arról álmodoztam, hogy egy kérdésben nem fogok tudni kompromisszumot kötni, mert azt gondolom, hogy nagyon sok minden abból indul ki, hogy milyen minőségben aludtuk ki magunkat, ráadásul így, hogy már nem egyedül alszom, így mégtöbb tényező befolyásolhatja az alvásom minőségét és mennyiségét. Na meg a szokásos magas minőség utáni vágyam is benne van. Egy szó mint száz, ezt a kérdést egyáltalán nem szerettem volna rutinként kezelni, és egyáltalán nem szerettem volna árérézkenyen kezelni, bevallom így utólag persze lett belőle egy kis kompromisszum, de ennek csak az volt az egyetlen oka, hogy ha ezt nem tesszük meg, akkor az ágyunk 600 000 feletti tétel lett volna. Nos, mivel ez egy ilyen kiemelt projekt volt az életemben, ezért természetesen nagyon hosszas kutakodás előzte meg. Kipróbáltam az elérhető basic márkákat: Jyisk, Ikea, ahogy mentem nézelődni, ráfeküdtem. Az első nagyobb problémám, és ez a végső tapasztalatom is, hogy legtöbbjük besüppedős, illetve a kemény matrac sem igazán kemény. Aztán végig interjuztam a barátaimat, ki milyet használ, így némi nemű háttér tudásra is szert tettem (főleg Rencsitől, őt külön szeretem a szakszerűségéért). Illetve olvasok egy DIY blogot, és onnan is befogadtam a véleményeket, így a végére kialakult, hogy szombaton (azaz tegnap) két üzletet fogunk meglátogatni a Materasso-t és a Cardo-t. Cardo-ba már voltam egyébként kb fél éve, szóval ott tudtam már előre, hogy biztosan tudnék válogatni, de először irány Vecsés, Materasso. Ez egy olasz cég, olasz és török áruval, 30 éves tapasztalattal. Megmondom őszintén éreztem némi idegenkedést a török miatt, de ez igazán nem számított. Inkább a tapasztalat. Egy hagyományos zsákrugós/kemény példánnyal indultunk. Hmmm az érzés, oké... gondoltam. Semmi extrája nem volt a betétnek csak ennyi, ZS mellém huppant és megrengtem én is :D, láttam ZS-n is hogy nem tudja mit kell érezni, jó-jó de semmi több nem jut eszébe. Aztán próbálgattunk párat, egyre jobban tetszettek (és persze árban is egyre felfelé araszolt), majd bementünk a másik szobába. Véleményem szerint itt lehettek a prémium matracok. Hmm igen, ez már klassz, ez már nem zsákrugós volt, hanem valami hideghabos nemtom milyen cucc (szintetikus). Elmesélte a nő a technológiát és tetszett is, itt kb egy matrac olyan 100 000 kategória volt. Kerestünk hozzá ágyat is, 3 ágy tetszett, azok árai 150 000-300 0000-ig, így összesen ha a legfullosabbatt vettük volna keretből és matracból, akkor 400 000-nál álltunk volna meg (talán pár ezer föle volt). Elégedetten jöttünk el, mert én amúgy pontosan ennyit lőttem be magamnak. Irány a Cardo. Sosem fogom elfelejteni az első reakciókat, miután az első matracra ráfeküdtünk. A materasso legjobb betéte nem közelítette meg a Cardo legstandardabb betétét. Ráfeküdtem és rágyógyultam, szinte aludtam volna. Ahogy próbálgattuk, nagyon gyorsan megtaláltuk a legjobbat, ami mindkettőnknek egyből beütött. Energy plus volt a neve, kemény matrac és kb 30 cm vastag, és 375 000 az ára (leárazva). A szívem szakadt meg, hiszen így a matrac majdnem annyiba kerül, mint amennyit az egész projektre szántam, ellenben ég és föld a különbség a fekvő minőségben. Dilemma. Átmentünk a 14. kerületi Cardo-ból a 13-ik kerületibe, mert emlékeztem, hogy ott több ágy van kiállítva, mert ugye kellene ágykeretet is nézni. Nos ott, valahogy a kiszolgálásban is sokkal jobbat kaptunk, meg valahogy az üzlet is átláthatóbb. A nőci megmutatta melyik mit tud. Amúgy januári akció van (ennek örültem, hogy kereskedelmi holtszezonba mentünk), és néhány matrac ilyen 30-40% leárazásban van, sőt, ha ággyal együtt vesszük, akkor a kisebbik feláron jöhet velünk.

GOLD kategória - Glamour matrac, ezt a matracot vettük
Alapvető különbség a Cardo jó matracai és a többi általam ismert között, hogy ha melletted fekszik valaki és mozog, az nem hat át a másik oldalra. Továbbá nem szintetikus, hanem természetes anyagból készült, levegőzés szempontból ez nagyon jó, nem kell forgatni, illetve a többféle keménység váltakozik, tehát az érzékenyebb felületeinknél (medence, derék) más a keménység, mint a többi ponton, és végül a 100 éves tapasztalat. A lényeg végül, hogy az Energy plus matracot nem tudtuk megvenni, ami a prémiumok prémiuma volt, de a Gold kategóriából, a legalsóbb szintet sikerült, nem volt olyan nagy különbség ezek között már, mint a Cardo és a többi márka között, illetve mondta nekünk a nő, hogy ez itt már mindegyik prémium kategória és egészségügyi szempontból mindegyik azon a bizonyos szinten felül van, tehát már mindegyik biztosítja az egészséges alvást, egyébként legyen az félkemény vagy kemény. Mi keményet vettünk, mert én egyébként kemény matrac párti vagyok, de ez már csak ízlés dolga, egészség szempontból nem számít. Így végül az ágyunk az összes kedvezménnyel 473 000-nél állt meg (kb 770 000 helyett). Azt hiszem ezzel ki is merítettük a kérdést, lehetett volna cizellálni még sokáig, de arra már nem volt keret, az már túlnyújtózás lett volna, ami meg nem a mi világunk. Elégedetten jöttünk el és már alig várjuk, hogy megérkezzen (kb márc 2-án).

2018. január 12., péntek

54 kg - hatodik nap

2 napos stagnálás után ma reggel egy 60 dekás fogyás. Éhség érzet nem nagyon van, mert nulla cukor/nulla szénhidrátot viszek be, így mivel nincs a vércukor ingadozás, így nincs a rosszullét sem. Azért kemény, és ezt a másfél kilót még nem érzem a nadrágjaimon, de bíztató. Az éhség érzetet persze azért jelzi a szervezet, tehát a gyomrom a korog, meg azért éhes vagyok, de nem kap el rosszullét.

2018. január 9., kedd

To do list

2018 eddigi legfontosabb változása (és egyébként nem tudatos), hogy elkezdtem leírva "TO DO" listát készíteni, amit napi szinten követek és pipálgatom, ami kész. Névnapomra kaptam ezt a dizájner naptárt + pénzügyi tervezőt és imádom. Egyrészt kíváncsi lennék, hogy így hatékonyabb-e az ember, másrészt valakinek ez tudom, hogy nem járható út, mert ehhez sztem egy bizonyos embertípus kell, én ilyen vagyok. Amúgy ahhoz képest, hogy memória problémáim vannak, általában a munkahelyi dolgokat nagyon pontosan vezetem, nagyon ritka ha elfelejtek valamit...

2018. január 8., hétfő

54,8 kg - második nap

Leugrott 0,7 kg 2 nap alatt, ez azt jelenti, hogy marhára sok a víz!

2018. január 7., vasárnap

2017-es leltár

Minden évben szoktam írni egy kis összesítést, ezt szeretem, mert utólag visszaolvasva tökéletesen fel tudom idézni az évet. Erre az évre csak annyit tudok mondani, hogy a változások éve volt. Egyetlen ilyen évet sem tudnék felsorolni, ahol ekkora változás történt. Lehet nem is lesz több ilyen, hiszen a legnagyobb változás, hogy albérletből saját lakásra váltottunk. Ez a változás egy olyan cél, amit kb már 10-15 éve megfogalmaztam magamban, és egy ilyet elérni nem minden nap adatik meg az embernek. Mondjuk emlékszem, hogy költözés napján ünneplésként bontottunk egy Martini ASTI-t, és kicsit ürességet éreztem. Vagyis nem éreztem azt az eufóriát, amit elképzeltem, hogy majd érezni fogok. De persze ez több dolog miatt is lehet, mert éppen szinkronban engedtem el az előző életem. Sosem tudtam gördülékenyen viselni a változásokat, meggyászoló típus vagyok, aki végigéli az érzelmi palettát. De amúgy nem is itt kezdődött ez az egész történet, hanem január 2-3 környékén, ugyanis ott döntöttük el, hogy ez lesz a mi lakásunk. Január 18-án írtuk alá a szerződést, és ZS március közepén végleg hazakötözött (hozzám). Akkor egyébként volt egy félelmi pont, ZS meló kérdése, emiatt kicsit mindketten feszültek voltunk. Ez a momentum árnyékot vetett akkor a boldogságunknak, bár tudtuk, hogy az én keresetemből jól el vagyunk ketten is, de csak hogy itt is jelen legyen Murphy, pont ezekben a hónapokban kerestem kb 20%-kal kevesebbet, ez ilyen furcsa együttállás volt, meg ugye nekem közben felmerültek költségek, ügyvéd/illeték/mosógép, úgyhogy ettől az időszaktól kezdve, jópár hónapig koppanásig mentünk anyagilag. Aztán szerencsére nagyon gyorsan lett ZS-nek munkája, és nekem is visszaállt a keresetem. Sőt nyár végére meg tudtuk rendelni a nyílászárókat, illetve rendeztük adósságainkat. Igazából ez is lett a vége az évnek, a mérlegünk egyensúlyba került. Ez egy nagy cél volt nekem, szerettem volna a 2018-as évet úgy kezdeni, hogy ne legyen visszatartó erő, se anyagi, se egyéb. Így most a lakásunk még mindig sehol nincs, de kész a terep, elkészültek az alapok, idén már csak be kell fejezni.

Autó. Ez is egy nagy változás. Szeptember eleje környékén köszöntöttük az új családtagot, erről írtam is. Azóta egészen jól visszaszereztem a régi vezetési rutinom, és hát sokkal kényelmesebb lett az életünk. Pl egy IKEA körhöz nem kell tesómat felszervezni, és nem kell a heti vásárlást haza cuccolni kézben, illetve Stornyára is rugalmasabb az utazás, nagy könnyebbség.

Sport. Nem éppen erős évet zártam, persze nem is lett volna könnyű dolgom, hiszen 2016-ban nagyon durván toltam. 120 km-es hónapot legyűrni nem könnyű, és nem is sikerült, ellenben hízni azt sikerült. Kb 5 kilót. Látszik igen, nem is érzem jól magam tőle. A futás nyáron visszaállt heti 2-re (3 helyett), és most télen a heti 1 arányt tartom. Kevés, de legalább valami, több mint a semmi.

Tervek. A lakás rendbeszedése, és ha Isten is úgy akarja, akkor jó lenne saját családot alapítani. Utóbbi persze nem csak rajtam áll, úgyhogy azt tervszerűre nem tudom magam elé támasztani, inkább csak mint vágyat. Ezeken kívül ezt egy alapozó évre szánom ismét, mert későbbiekre vannak új tervek, a lakást egyszer jó lenne házra cserélni, én már erre szeretnék alapozni.

BTW: Móniéknak ezúton is gratulálok a gyermekáldáshoz, ez is 2017-hez tartozik, napi szinten éltem végig ezt a történetet, és emlékszem a pillanatra, mikor megláttam az első fényképet az Instagramon, könny szökött a szemembe,akkor esett le, hogy minden egyes gyermek születése egy csoda.

BÚÉK 2018-ra is, és szívből kívánom mindenkinek a legjobbakat, és hogy a vágyak váljanak valósággá!

2018. január 6., szombat

55,5 kg - a szembesülés pillanata

Több hónapja nem álltam mérlegre, mert tudtam, hogy híztam. Felbátorodtam és jött a szembesülés, 55,5 kiló. Úgyhogy drasztikus diéta következik. Ez így nem jó.

2018. január 5., péntek

Csempefestés - DIY

Két nappal karácsony előtt belevágtunk Móni bíztatására egy számunkra igen komoly kihívásba, a konyhai csempe lefestésébe. Igen egyszerű, de annál látványosabb változást lehet vele elérni, viszont nagyon fontos, hogy minőségi alapanyagokkal dolgozzunk, és nemcsak a zománcfesték minősége, hanem az alapozó minősége is lényeges, mivel semmiképpen sem szeretnénk, hogy az idő elteltével lepattogzódjon a felület. Móni barátnőm részletesen elmesélte, hogy ők hogyan csinálták, illetve adott nekem tippeket az alapanyag kapcsán is. Otex alapozó festék, és fedésként Tikurilla magasfényű zománcfesték. Az Otexet mi Harzóval helyettesítettük, mert nekünk azt tanácsolták, hogy ez mégjobb alapozó festék, de ez persze sosem fog kiderülni, hogy tényleg így van-e. Aztán ezek már csak a szubjektív tapasztalataim, illetve gondolataim, de én nagyon fontosnak tartottam a tisztítást, így alaposan lemostam a felületet alapozás előtt. Majd szépen körbemaszkoltuk és már tettük is fel az alapozó festéket. Már ezt is próbáltuk a lehető legegyenletesebben feltenni, különös figyelmet fordítva a fugára, mert azt aztán végképp nem akartam, hogy a fuga résznél ne legyen egyenletes. Ezt követően pihentettük egy órát. Tapasztalat, hogy az alapozó gyorsan szárad. Ezt követően 2 rétegben felfestettük a zománcfesték rétegeket (közötte két órát pihenve), majd ezt követően vártunk ismét 4 órát, és eltávolítottuk a maszkoló szalagot. A helyiség ekkor már KBSZTT büdös volt, úgyhogy egy kb 24 órás alapos szellőztetés következett, majd 24 óra elteltével feltettük a falra szerelt cuccot is. Egyébként nagyon élveztük csinálni, illetve a végeredményt látva megjött a kedvünk további DIYkodáshoz is. Csatolom sorba a képeket:

Régi csempe
Alapozó után
Meló közben
Elkészült fal (lehet, hogy ez még csak első réteg után)
Végeredmény
végeredmény
Sajnos az ablakosok még mindig nem végeztek, így még mindig várjuk őket egy következő körre. Elfelejtették elhozni az ablakpárkányt, így ez még nincs cserélve, illetve a szúnyoghálót az erkély ajtóra életveszélyesre tették fel (visszavág erősen), illetve elszabták a méretet (ezt is). Egyébként a festőt mára várom, hogy felmérje a dolgokat, és adjon ajánlatot, és elvileg hó végén/február elején jönnek festeni. A konyha (ha már ez a post erről szól) hófehér lesz.

2017. december 31., vasárnap

Xmas holiday 2017


Első karácsonyi linezerem
Első önálló karácsonyfánk
Első közös Szilveszterünk

2017. december 16., szombat

Szürkítenek a hétköznapok, de...

....néha mikor megállok egy gondolatra, pontosan tudom, hogy soha senkit nem szerettem még jobban, mint Zs-t, és ez másfél év távlatából sem enyhült, egy cseppet sem. Minden este várom, hogy hazaérkezzen munkából, és a napom legjobb része, mikor kicsit rácsimpaszkodhatok, olyankor azt érzem, hogy biztonság és szeretet vesz körül, és azt hiszem ez a világon a legjobb érzés.

2017. december 15., péntek

Nyílászáró ötödszörre is

Egy villanásra vége az évnek. Hihetetlen. Megint egy év. De azért eredményes év. Nyílászáró projekt még mindig nem zárult le, ötödszörre jönnek a nyílásosok, ezúttal 22-én (igen karácsony előtt, vicc), ugyanis mint kiderült 3 dolog is el volt szabva. A konyhai ferde redőny azért volt ferde, mert 3 cm-re szélesebb volt a redőny, mint a tokja. Az erkély ajtóra készült elhúzható szúnyogháló magasabb, mint a hely, ahova szerelhető (plusz hiányoznak hozzá elemek) és a párkány, ami előző postomban részleteztem, ebből viszont egy szélesebbet rendeltem most, hogy lehessen rá pakolgatni dolgokat, virágot stb. Egyszer csak a végére érünk.

Aztán Zsuzsi barátnőmmel megbizniszeltem egy festményt. Pont volt egy kis magánbizniszünk, és cserekereskedelemben megbizniszeltük, hogy készít nekünk egy absztraktot, egy 120 x 70 cm-eset. Alig várom. Na az sokat fog dobni sztem a nappalin.

Melóim elkezdtek lazulni. Nem bánom, igazából lepörgettem a januári akciókat, úgyhogy jöhet a hátra dőlés. Ez a része már nagyon jó az ünnepek előtt. Készítettem a biztonsági mentéseket, számláztam mindenkinek, akinek még van elmaradása, kifizettem én is minden szolgáltatónak mindent, és megjött az összes kariaji is. Már csak ügyfeleméknek kell beugrasszak csokit (mint minden karácsonykor), aztán jöhet az ünnep. 20-tól Zs szabin van (én vagy 20-tól, vagy 21-től jan 1-ig). Ez az évnek azon szakasza, amikor tényleg lelkiismeret furdalás nélkül teszem le a munkát, mert tudom, hogy ügyfélék sincsenek gép előtt.

Jó kis év volt. Jól éreztem magam. Élményből lehetett volna több és kicsit kevesebb munka, de nem panaszkodom, tudom, hogy ezt most kell nyomni, amíg lehet, mert ezzel szinkronban nagyot haladtunk. Nincs adósságunk semerre, ez brutálisan nagy lelki megnyugvás, hoztuk az éves tervet. A lakásunk tavaly 28-án néztük meg, úgyhogy lassan azt is elmondhatom, hogy már egy éve eldőlt, hogy itt fogunk élni. Szeretem, még rengeteg újítandó van, de alakul lassan, és ez már a mi otthonunk, és manapság sztem ez is egy érték, ha az embernek van ilyen.

2017. november 29., szerda

Mesteremberek

Nagy bajok vannak itt Magyarországon. Szinte ki merem jelenteni, hogy nem csak az egészségügy van szarban, hanem az építőipar is. Nem sok tapasztalatom van, de ami van, az egyenlő a tragédiával. Megtörtént a nyílászáró csere, amire 6 hetet  14 hetet vártunk. Már itt eltört a mécses, mert az ígéretekkel nem volt gond, nyár közepén direkt úgy rendeltük meg ettől a cégtől, hogy ők fogják tudni hozni a határidőket. Hát ez nem sikerült. Augusztus eleje óta november végére sikerült ide esniük. 9-11 közöttre ígérkeztek, de én már mondtam Zs-nek, hogy sztem örüljünk, ha 2-re ideérnek... Nos, nem sikerült elég vadat képzelnem. Délután 15:30-ra érkeztek ide, halál idegesen. Majd behányták a helyére a konyha ablakokat. Néhány csempét levertek (de erről volt is szó, hogy benne van), a belső párkányt sikerült 2 cm-rel rövidebbre szabni, így a sarokban van egy sziloplaszt trutyi, mert ugye ezt nagy mellénnyel mondta is a "mester" gyerek, hogy nincs olyan elbaszás, amit ezzel ne lehetne helyre hozni. Majd jöttek másnap. Reggel (nem késtek). Felhányták a konyhába a redőnyöket... a 4 redőnyből még jelenleg is az egyik ferde, és nem lehet felhúzni (remélhetőleg javítják, már jeleztük). Aztán estig ment a meló. Hálószobában elszabták az ablakot, vagyis elfelejtette felírni a felmérő faszi, hogy van karnis, és kellett volna ilyen toldó elem, hogy ne a plafonig érjen az ablak, mert egészen egyszerűen nem lehet kinyitni az ablakot a karnis miatt. Nos, ez történt, lazán. És ezt simán úgy közölték velünk, mintha ez a mi hibánk volna. Megoldási javaslat, hogy cseréljünk karnist, aminek nincs belógó része. Oké kompromisszum... Kata hétvégén két kört is tett Ikeába ez ügyben, mert nem mertem kockáztatni, mértem és mértem, és meghoztam a karnisokat. Második nap ismét nem végeztek. Hétfő, harmadik nap, srácok érkeztek ismét. Össze-vissza csapkolódtak, előttünk fikázták a következő ügyfelet (aki állítólag őrjöngött már, mert nem nálunk, hanem már ott kellett volna kezdeniük), szóval nincsenek illúzióim, valszeg a hátunk mögött rólunk is így beszéltek. Szóltam, hogy a konyhában szar a redőny, azzal valamit kéne kezdeni... oké megcsinálja (még nincs azóta se kész amúgy), de előtte a szobák. Felkerültek a redőnyök... természetesen ott is egy el lett baszva, és itt tartunk. A szúnyogháló szintén 2 cm-rel elszabva, így emiatt újra kell jöjjenek, két redőny ferde, az egyik nem is működik, a nappali karnisok nincsenek feltéve. Szóval még vagy fél napos munka vissza van, mindezt szemmel nagyon jól látható összegért. A karnisokat elvileg térítik, de bizalom nincs, nem tudom mikor jönnek, félünk, feszülünk, reménykedünk, hogy megcsinálják. Mivel ilyen mondatok hangzottak el tőlük a következő ügyfelükre, "ha nagyon hisztizik, nem lesz ma ablakja", ezért mi megpróbáltunk türelmesek és jó fejek lenni, ne tegyenek több kárt, mint hasznot. Nos, ez az építőipar. Zománcfestéket akartam venni, ott is az átbaszás volt a tapasztalat, és ez nem fog változni, mert megtehetik, mert nagyon pörög nálunk a biznisz, leszarják az ügyfél vesztést, és nem dolgoznak ezen iparban intelligens emberek, így nincs mit várni. Elkeserítő. Főleg azért, mert még a felújítás elején vagyunk. Ha valaki tud jó fürdő/wc szakit, jelezze léccci léccci (mindegy mi az ára, csak jó legyen)!

Ha végeztek folyt köv képekkel.

2017. november 24., péntek

Rencsi szülcsi

35. szülinap. Rencsi megkezdte a sort. Szuper élmény ez mindig.  :)



2017. november 22., szerda

Légy a magad ura! Vagy mégse?

És most leírom az egy személyes cég előnyeit és hátrányait, mivel jelenleg mindkét oldal kezd extrém méreteket ölteni esetemben.

Ez most egy állapot, vagy ha úgy tetszik folyamat... aztán majd változik... vagy nem :D

Először is a hátrányok. Legfontosabb hátrány, az idő hiánya. Ugyanis míg alkalmazott vagy (főként multinál jellemzően), neked csak egyetlen feladatod van, a területeden lévő feladatokat elvégezni. Ez pl account esetében a kapcsolattartás, kreatív esetében a tervezés, pénzügy esetében a könyvelési dolgok, sales esetében a new business/tárgyalások bonyolítása. Mit tesz az egyszemélyes cég? A felsoroltak mindegyikét, egyszerre, határidőre. És mi van olyankor mikor beüt egy kampány időszak (vagy esetleg mikor két ügyfélnél egyszerre)? STRESSZ. Kikerülhetetlen. Ilyenkor mi kerül háttérbe? Család, barátok, szabadidő, szórakozás. Rettenetes nehéz megtalálni a balanszot mert mindenhol a maxot kell hozni, és ilyenkor az ember a munkát helyezi előtérbe (hiszen abból élünk), és nem marad az intim szférájából semmi. Nos szeptember eleje óta ebben élek kb. Irtó nehezen egyensúlyozom, azt vettem észre, hogy mindent sebesen végzek, az élet legtriviálisabb dolgait is, mint mondjuk takarítás. Ez bizonyos szempontból jó, mert két dolgot biztosan megtanul az ember. Koncentrálni a figyelmet, és az alázatot. Önérzetesen/egóval ez nem megy. És akkor jönnek az előnyök is, ha az ember kellően megdolgozik érte, a siker és a pénz, ami elősegíti a céljaink megvalósítását, és táplálja az önbizalmat. Ugye mennyire minden mindennel összefügg? Ilyenkor az ember könnyen beleesik, hogy irigyli a másik embert, akár az idejéért, vagy akár a pénzéért, de mindegyik egy bizonyos áldozattal jár, kivéve, ha az abban a szerencsés helyzetben van, hogy erős anyagi vagy egzisztenciális háttérbe születik.

Aztán a legvégén az ember egy választás eredményeként a saját áldozatainak gyümölcsét szüreteli, így vagy úgy.

2017. november 16., csütörtök

Karácsonyi készülődés


Már november közepén teljesen karácsonyi hangulatom van. Ehhez persze segítenek a plázák is, de persze a legnagyobb motiváció itthon van. Életemben először lesz saját karácsonyi dekorációm, saját Karácsonyfám, és életemben először én vagyok a felelőse a karácsony érzésnek itthon. Úgyhogy nem tétlenkedtem, már összekomponáltam, hogy hol/milyen dekoráció lehetne, és kineveztem egy fiókot, ahol a lakásdekorációk kerültek tárolásra. Öröm oda benézni :D Úgy döntöttem, hogy a kedvenc lakás színeim fognak uralkodni: fehér/arany/ezüst. Ezenkívül a teljesség érzését az illatpálcák fogják megadni. Vettem fahéj illatú Zara home-os pálcákat, illetve megvan már a Karácsonyfa. Kicsi fa lesz, viszont élő és gyökeres.

2017. november 7., kedd

40. B-day


Nem nekem, Zs-nek. Emlékszem a tavalyira, még távkapcsolatban éltük meg, és én videó üzenetet küldtem, aztán persze mikor jött megünnepeltük. Jó volt nagyon, de most még jobb, teljesebb. És mivel azért ez egy szép kerek szám, igyekeztem én is kitenni magamért a meglepetéseket illetően, így egy iphone-al leptem meg a drágám. Úgy örült neki, mint egy gyermek, egész este azt nyomogatta. Nem volt annyira titkos ajándék, de mi úgy vagyunk az ajándékozás fogalmával, hogy szeretünk hasznosan, mert akkor tuti az öröm. Aztán persze megünnepeltük egy vacsival. Aztán alakulunk itthon is kicsit. Vettünk iroda székeket... bevallom nekem ez már kínosan régi kérdés, ugyanis itthon dolgozom és mégsem volt egy normális székem. Ez a szék most kényszerít a jó tartásra, nem tudsz benne úgy ülni, hogy az ne legyen a gerincednek jó, és ezzel be is jött a kiegészítő szín a lakásunkba. A kék.

2017. október 2., hétfő

Imádom a hétvégéket!

Szuper hétvégénk volt. Én 2x is futottam, és egyébként szerintem a világ legátlagosabb programjain vagyunk túl, szombat -> vásárlás, takarítás, vasárnap ->főzés, filmezés, kocsimosás.

Éééééés persze volt idő arra is, amit egész héten terveztem, DIY-kodás. Már egy ideje rájöttem, hogy nálunk központi próbléma, hogy "mi legyen a kaja"? És persze mindig problémát jelent kitalálni, sőt olyan is volt, hogy amiatt nem főztem, mert nem tudtunk mit kitalálni. Szóval ez  témakör inspirálta a következő grafikai alkotásomat a konyhába. Két kép kajákkal, vagyis kajafeliratokkal. :D
(egyelőre ezeket tudom főzni, de a lista majd biztosan bővülni fog, és akkor csak újranyomtatjuk)

Ezenkívül a nyílászárósok bekaphatják, mert csütörtökön jött a telefon, hogy 1 hónapot fognak csúszni kb... ez milyen? Nem járna kárpótlás? Így örülhetünk, ha mire bejönnek a fagyok készen lesz. Sztem Zs szülinapja (nov. 1.) előbb bekövetkezik, mint mire ezek ideérnek. Jelezném, augusztus elején megrendeltük.

2017. szeptember 25., hétfő

Allergiás vagyok...

... a nikkelre. Ez derült ki az egy hétig tartó allergia tesztemből.

2017. szeptember 23., szombat

Stand grafikának indult indult...

....aztán sokminden lett belőle.

nálunk már 2018 van...

2017. szeptember 22., péntek

Kényelem

Kispolgári életünk egyik pozitívuma.

Eljött a pillanat, mikor esőben két utcával feljebb kocsival mentem (csak 7 perc gyalog), és a bőrgyógyászatról várással együtt bruttó 15 perc alatt megfordultam, és a melóból nem történt kiesés. Biztosan lassan megszokom, de most még irtó jól esik ez a fajta kényelem, illetve hogy hétvégén sem leszünk időhöz kötve sehol, pedig nagyon sok uticélunk lesz (Simontonya, Tolnanémedi, Kaposvár).

Nagyon jó projekteken pörögtem a héten, illetve a hetekben, kicsit néha már sok is volt, de csak amiatt, mert totál fullon vagyok. Szuper visszajelzéseket kapok, és ezek nagyon feltöltenek. Ezt egy új ügyfél írta tegnap (Food Base):

"Én szeretek veled együtt dolgozni, az elmúlt hónapba te vagy az egyetlen „szolgáltató” akinek úgy érzem érdemes fizetni, mert minőségi munkád van."

Ilyenkor érzem, hogy van értelme ennyit dolgozni, na meg persze akkor is, mikor jövök ki az ikeából telepakolva :D

Sajnos a héten vasárnap is melózni fogok így csak egy napos lesz a megszakítás, de talán az sem olyan rossz, illetve Zs, ha minden jól megy jövőhéten szabin lesz, úgyhogy ha még dolgozom is, de legalább egy légtérben leszünk.

2017. szeptember 14., csütörtök

Erő

Na nem az, ami testi, hanem ami a lelki. Mindenki kerül krízis helyzetbe néha, kár is azt hinni, hogy most jó, akkor örökre ilyen lesz minden. Az én tapasztalatom, hogy mindig fordul a kerék, szerencsére mikor szarul vagyunk akkor is. Én most szerencsés vagyok, mert kb kisebb problémákon kívül úgy érzem egy jó ideje csak jót kapok az élettől, persze azért vannak dolgok, bizonyos egészségügyi dolgok, ami engem is padlóra küldenek néha, de még mindig azt mondom, hogy egy ideje komolyabbat nem kaptam. Viszont az élet mindig frissíti a memóriát, (hálisten) nem feltétlen saját dologgal, de engem a közvetlen környezetemben ért szarok is megérintenek, ahogy a jó is persze. Ma volt egy dolog, ami nagyon visszarántott, és kicsit át kellett értékelnem a dolgokat. A végső konklúzió nem titok, az hogy nagyon kell vigyázni egymásra, és nagyon kell figyelni, és minden percben felelősnek lenni. Ha ezt nem teszed, úgyis jön a tanító lecke, melyből úgyis kénytelen leszel tanulni. De ha mégis beüt a baj, akkor viszont összpontosítani kell, oda kell az erő.
Egyébként, igaz a mondás, hogy "Ma ültetsz, és KÉSŐBB aratsz!" - a mag törvénye. Valahol azt, hogy most ilyen jól érzem magam annak köszönhetem, hogy 12 évig keményen dolgoztam. Egészen pontosan átgondoltam, hogy 3 éve érzem jól magam, még akkor is, hogy ha volt közben egy kb 7 hónapos mély fájdalmú időszak, mert azaz időszak már valaminek a kezdete volt, akkor már tudtam az érzéseimről beszélni, alapvetően tudtam mit csinálok, és miért csinálom. Jártam pszichológushoz, ami bizonyára sok ember számára lesújtó, mert aki odajár, az biztosan nem normális, de ha valaki jobban ismer, az tudja, hogy sajnos nem volt jó a hozott anyag, és mióta van Zs, ezt azóta még inkább tudom. Azelőtt is gondoltam, de csak azt láttam, ami nálunk otthon van, most már látom azt is, ami másoknál van, és persze látom saját kapcsolatunkat, és tudom milyen, mikor két ember megtalálja a harmóniát (na innen nézve a hozott anyagom még gázabb). Engem mindig is zavart, ha kívülről mást láttat valaki, mint ami bent van. Ez lehet azért van, mert nálunk így zajlott, és emiatt nem kaptam megértést, mert látszólag minden szép volt. Talán ezért is lettem igaz ember, mert taszítom a hazugságot, és nem is gyűjtök magam köré olyan embereket, akik bármilyen szempontból is nem igazak, és így megtörténhetetett az én boldogságom is. Rettenetesen sokat vártam rá, tizenvalahány évet. Volt egy elképzelt életképem, ahogyan majd én fogom csinálni, de nem akart jönni a szerelem, sőt még egy gyengébb kapcsolat sem. Aztán bejött a képbe egy jelölt, aki utólag már látom, hogy csak annyi funkciót töltött be, hogy megmutatta, mit nem akarok, mi a méltatlan, mi a szenvedés, és milyen hibát ne kövessek többé el újra. Ez tök jó amúgy, és kell is, én őszintén mondom, hogy tanultam belőle. 7 hónap volt utána, és egy csomó kérdés, amit nem értettem sokáig, de már ebből a távlatból azt mondom, örülök, hogy így történt, és most még ebből is profitáltam. Mert amúgy az is igaz, hogy az ember a rossz dolgokból tudja a legtöbbet tanulni. Aztán, hogy ki mit kezd a tudásból, az már az övé. Lehet, hogy egoistának tűnik, de én érzem, hogy jól csinálom amit csinálok, konkrétan 2015 óta azt hiszem, talán azóta is érzem, hogy jön az önbizalmam is, mind szalmailag, mind mint nő, pedig tudom, hogy nem lettem szebb (sőőőőt híztam, ráncosabb vagyok, és igénytelenebb is talán mint pár éve), de a jónőségnek egyébként szerintem a legkevesebb köze van kizárólagosan a szépséghez... persze ezt is így 30+osan értettem meg. Na mindegy, viszont tegnap éjszaka érdekeset álmodtam. Két volt Ogilvys munkatársam benne volt, a többi nem is releváns valójában. Egyik Misi a mentorom, akit örökké tisztelni fogok, és egyébként álmomban is egy remek dolgot talált ki, de még ez sem releváns, hanem a másik ember Réka volt, aki azóta egyébként a Geometry Global magyar CEO-ja. Álmomban annyi történt, hogy mint account tolt nekem át munkát, és valami hasonlót mondott a Misinek, hogy nem aggódik ha nekem küldi, mert eddig mindegyik ügyfél visszajött, akinek én dolgoztam. Ennyire emlékszem, vagyis ez volt az álmom releváns mondanivalója. Azért ez elgondolkodtató, mert ez egy vélemény magamról, magamnak, nem kisebb személy bőrébe bújva, mint az egyik magyarországon jelenleg működő ügynökség vezérigazgatója nevében. Ez valahol szerintem már önbizalom (a javából) szakmailag. És ez jó, ezt teszik az évek, ezt teszi a sok felelősség, és ezt teszi az önhit, ami épül. És valószínűnek tartom, ha ezt gondolom magamról, akkor más is valami hasonló kisugárzást láthat. Mert egyébként bár mindig titkon félek, hogy az utóbbi évek sikere múlandó, de aztán eszembe jut, hogy ha jó vagyok, miért kellene kudarcot vallanom? Ez a fajta önbizalom fontos, azt hiszem, ha ez nincs meg, akkor az ember gátolja magát a sikertől. Na szépen elkanyarodtam az indulástól... csak elkapott az flow és csak írtam.

2017. szeptember 11., hétfő

Kocsi inda hausz

Zs szülei segítségével új családtagot köszönthetünk ismét. Fel sem fogom, a kuncsorgásoknak, üzletekből cuccolásoknak, soha véget nem érő vonatozásoknak ezennel vége. Életünk kényelmesebbé válik. El sem hiszem, 34 évesen már olyan régóta tömegközlekedem, hogy még idő kell az átszellemüléshez. Tegnap hazaugrottunk érte, és persze én is teszteltem már. Ugye 17 évesen készült a jogsim, aztán napi szinten használtam kb 22-23 éves koromig, de aztán volt egy nagy szünet, mikor csak ha hazamentem, akkor vezettem, szóval ennek a tesztelésnek ilyen szempontból volt létjogosultsága :D
Zs-vel azon poénkodtunk, hogy most váltunk magyar kispolgárokká. Hálás vagyok... végtelenül.


De hogy ennél kicsit kulturálisabb dologról is beszámoljak, ami szintén lelkileg sokat ad, megjelent a pszichológusom párjának posztumusz könyve. 1000 oldal, lebilincselő. Sosem ismertem őt, nem is lett volna módom, mert mire pszichológushoz kezdtem járni, ő már nagyon beteg volt. Minden porcikámmal elismerem a tudását és a műveltségét, nagy embernek tartottam. A könyv kicsit biográfia is, meg pszichológiai is egyben. Úgyhogy most volt pár olyan este, mikor teáztam és olvastam, Zs meg csinálta a blogjait, meg a saját dolgait, nagyon jó érzés volt, azt hiszem ilyenkor belső békét érzek és talán ez lehet érzésben a legtökéletesebb érzés, ami megtörténhet. Én azt kívánom soha ne érjen véget, amit érzünk egymás iránt Zs-vel és maradjon meg örökre ez a harmónia.

2017. szeptember 4., hétfő

Felavatás

Ház urának ez volt az első dolga, miután elkészültünk a kanapéval:D