2017. augusztus 7., hétfő

1 év együtt

Fellini / Római-part
Igen, augusztus 4.-e volt a mi évfordulónk. Eltelt egy év. Boldog vagyok, egy év alatt az érzéseim nem csökkentek, csak folyamatosan hatványozódnak. Szerencsésnek érzem magam, értékelem őt, jól érzem vele magam. Szeretek vele élni. Egész életemben nem éreztem ezt soha, minden a helyén van.

A hétvégén voltunk otthon, így ennek következtében egy pici apróság ismét változhatott. Megérkeztek nagymamám könyvei, melyeket rám örökített a családból. Színtiszta világirodalom, egységes kötésben, az összes kötelező olvasmány, és a nagy klasszikusok. Kincs! És abban biztos vagyok, hogy ez örök érték lesz nálunk, és remélem, hogy egyszer én is tovább adhatom majd, mint ahogyan nekem a nagymamám. Az ember azt gondolná, hogy ez az elmúlásról is szól, de nem, éppen hogy arról szól, hogy tovább él, velünk és bennünk :)


Mama örült neki, hogy jó helyre került, és talán azt is érzem, hogy egy pipa ismét megtörtént az elvégzendő dolgok listájáról. Hálát érzek, szeretetet érzek, még ha túlcsordulóan szentimentálisnak is tűnik.

2017. augusztus 1., kedd

Egészség pontról pontra

Gyógyászkodás időszakom van megint. Most elhatároztam, hogy végigmegyek az összes göngyölt gyógyász ügyemen. Hát már most szép összegnél tartok, mert pár fontos szűrésen már túl vagyok, de még a durvábbak vissza vannak. Mennem kell szájsebészetre végre elintézni a már 3 éve javasolt bölcsességfog eltávolításokat, illetve szeretnék egy pici szépészeti fogászkodást is. Ezenkívül itt a 16. kerületben szeretnék berendezkedni új dokikkal. SZTK-ba már bejelentkeztem (3 perc a lakásunktól), illetve már megvan a bőrgyógyász is. Most így gondolkodom, rendbe akarom tenni magam, ha szeretnénk családi projektra is gondolni a következő időszakban. Illetve még ha lehetne, szeretnék HPV oltást is. Mostanában volt pár egészségügyi problémám, úgyhogy most végig szeretnék menni szépen, szisztematikusan.

Egyébként gyermekáldást látok mindenhol, persze lehet csak én lettem érzékenyebb a baba témakörre, ami cseppet sem lenne fura, hiszen 34 éves vagyok, meg amúgy is érzem, hogy így is nagyon boldogok vagyunk, de családban lenne teljes az érzés. Haladunk a lakással, amennyire csak lehet, de sok cél van szinkronban, és hát a keretek végesek. Az éves tervem elvileg pontosan halad.

Összességében ennyire boldognak még sohasem éreztem magam, minden egyes nap hálát érzek a sorsnak, hogy így alakult minden, ahogy alakult. Nyugodt vagyok és kiegyensúlyozott, erre vártam mindig is.

2017. július 30., vasárnap

Valerian - 3D

Moziztunk. Keményen mindketten szemüvegre szemüveg :D
Egyébként megérte 3D-ben nézni, mert a látvány elragadó volt, kicsit mint az Avatar.


2017. július 24., hétfő

TV állvány indahausz

Sikerült megszerezni a Tv állványt, pici előrelépés :) Ismét kicsit közelebb a célhoz. Én nagyon szeretem. Egyébként a koncepció továbbra is az, hogy a két könyves egymás mellé kerül, de ez csak festés után (halvány szürkés bézs szín lesz egyszer majd, amitől elvileg a fehér bútorok még szebben érvényesülnek), mivel most a jobb oldali fel van rögzítva a falhoz, egyelőre inkább nem piszkáljuk.

2017. július 14., péntek

Késeinkről.

Jamie Oliver készletünk lett. Összegyűjtöttük a SPAR pontokat, és így "elvileg" jelentősen olcsóbban jutottunk hozzá. Hozzá tenném így sem volt olcsó. De örülünk nekik, és jól funkcionálnak, remélem sokáig velünk lesznek :)

2017. július 12., szerda

Napi öröm

Rendben van a rákszűrés eredményem. Azt hiszem ennél jobb hírrel nem is indulhatott volna a napom. Egy évig nyugi :)

2017. július 5., szerda

Újabb gyönyörűségek


Kicsit be voltam úszva júniusban, hálisten mert ugye ez később látszik az ember pénztárcáján, úgyhogy ennek következtében most ismét egy kicsit újítunk. Egyelőre most csak pár apróságot vettem, egyik ez a gyönyörűséges virág, a másik a kulcs és csekk tartó (ami egyébként mindkét funkciójában nagyon hasznos) :)


Hétvégén jönnek drága barátaim Rencsi family+Gergő látogatóba, addigra még szeretnék új étkészletet, mivel éppen két főre tudunk egyelőre tálalni, remélem sikerül... aztán indul a nyílászáró project :)

2017. június 15., csütörtök

Erkély virágaimról.

Új lakók költöztek az erkélyünkre.  
Még szeretnék egy harmadikat erre a polcra.

2017. június 12., hétfő

Linkgyűjtemény

Ebben a postban fogom gyűjtani a lakásfelújítással kapsolatos linkeket. Ez a post így folyamatosan bővül.

Fürdőszoba:
Dizájncsempe
Modern fürdőszoba szalon

Nyílászáró:
Ablakland

Fal:
Falburkolat

Egyéb:
Szőnyeg
Hűtő

2017. június 10., szombat

Virágokról.

Szerintem az egyik legszebb projekt az életben a család és az emberi kapcsolatok mellett az otthon kialakítása. Tapasztalatból mondom, hogy egy otthon az ember nyugalmának 50%-át adja. Ez ilyen lelki nyugalom féle. Nehéz szavakba öntenem, de mióta Zs-vel itt lakunk, érzem, hogy minden rendben van. Sőt észrevettem magamon, hogy egy kicsit tisztaság mániássá váltam. Nem durva szinten, de egészen más az indíttatásom mint az egyik-másik albérletemben. Mai projekt teljes mértékben az erkélyről fog szólni, ugyanis jönnek ma anyukámék és növényeket fogunk ültetni/átültetni... alig várom. A héten már egyébként is beszereztem néhány növényt az Ikeából teljesen random, tök olcsón, ezeket:
Igen, cica van az ablakban, egyébként Aloé
Igen, sárkányfa... gazdája után szabadon :D

2017. június 8., csütörtök

Fürdő inspiráció

Azt hiszem megvan a fürdőre és wc-re a végleges koncepcióm. A fehér és a fekete kombinációja + metrócsempe, mint ahogyan egyébként a fehér a lakás egészének alapja (lesz).

Igazából nagyon fontos nekem inspirálódásnál mindig, hogy ugye nem egyedül élek, hanem egy férfival, aki pasi a javából. Először is tök más a dizájnról alkotott képünk, és ezt nem jó/rossz értelemben mondom, csak mint egy olyan pontot, amit mindenképpen egymáshoz kell hangolni. Így pl a csajoskodás (pl rózsaszín kiegészítők) eleve nem jöhetnek szóba. Egyébként nekem Zs ízlése is tetszik, csak inkább egy agglegény lakás stílusába passzolna, mert ő nagyon szereti a minimál dolgokat, egyedi dolgokat, térképeket, és az ilyen militari dolgokat. Viszont úgy vettem észre, hogy a fehér egy közös pont, amire majd tök jól tudunk építkezni, igazából ez a háttértörténete ennek a fürdőszobai koncepciónak is.

2017. június 6., kedd

Előszobáról.

Helyére került az egyébként nem túl nagy méretű előszobánkba a bútor, nagyon boldog voltam mikor tegnap végre elkészült. Olyan széééééép :) És egyúttal elkészítettem az első DIY cuccot is, egy grafikát a falra, amin a wifi kód olvasható (nem ez a végleges helye, csak itt volt csavar a falba) :D



Cipőtartó

2017. június 4., vasárnap

"Bukás nélkül nincs siker"

Csak, hogy egy ilyen szép közhellyel indítsak, de annyira igaz, és mikor ennyire közhelyeket olvasunk szerintem legtöbbször már bele sem gondolunk, pedig a sikerhez/fejlődéshez tényleg csak úgy juthatsz, ha közben többször elbuksz. Na de nem is erről akartam beszélni, hanem most reggeli közben gondolkodtam az életemről, hogy tulajdonképpen teljesen teljes az életem. Belegondolva (és mindenféle nagyképűségi allűrök nélkül) azt kell mondjam, hogy az álmaimat élem. Mindenem megvan, amiről valaha is álmodtam, persze materiálisan biztosan van bőven hova fejlődni, de tudom, hogy nagyságrendekben, mikor anno álmodoztam, Zs-ről álmodoztam, és hogy legyen saját lakásom, legyen egy cicusom, alakíthassak ki otthont, és legyen jó munkahelyem. Na persze álmaim része volt a saját család is, meg kertes ház, de még nem tartunk itt. Móni mondta nekem, mikor meglett a lakás, hogy ne siettessem a belső átalakítást, éljem meg. Tök nagy igazságot mondott, és már nem siettetem, megy olyan ütemben, ahogy tud, és minden apróságnak örülök. Szerintem hiba mikor az ember olyan dolog miatt nem tudja kiteljesedettnek érezni magát, aminek még nincs itt az ideje. És a megtett út. Hosszú, és még csak egy részénél tartok, de meg kell élni, mert a végén arra jön rá az ember, hogy rövid az élet, rövid a fiatalság. De persze az idősebb korral sincsen bajom, minden kornak van szépsége, előnye és hátránya. Sőt tegnapi futásom közben azon gondolkodtam, ha lesz gyerekem, útravalóként felkészítem rá, hogy a 20-as évei amilyen szépek lesznek, annyira küzdelmesek is valszeg, mert az embernek saját magának kell kikaparni a saját gesztenyéjét, megtanulni a felelősségeket, vagy hogy hogyan végezze jól a munkáját, na meg egyáltalán kitalálni önmagát, hogy mi az a foglalkozás, amit a hobbijának is tud érezni, mert tehetséges benne, vagy mert szereti. Most így 34 évesen arra jöttem rá, hogy a legnagyobb hiba, ha az ember többnek akar látszani, mint amennyi. Ördögi kör, mert sose lesz elégedett, mindig ott lesz a szégyenérzet, miközben fenn kell tartani az illúziót, ami sok energia, csak önmagunkat verjük vele át, persze lehet innen nekem könnyű ezt mondani, hiszen a mostani életemben nincs ilyenre szükség, mert ott vagyok, ahova vágytam, csak emlékszem, hogy 20-as éveimnek főleg az elején nagyon nem ezt éreztem, és a személyiségem szerintem emiatt kicsit zavart is volt, és bántottak külső vélemények. Ja igen ez meg a másik, hogy a megfelelési kényszer elmúlt, talán ez a dolog oldja fel az embert legjobban, ha a megfelelési kényszert az elégedettség felváltja... és szerintem ez látszik már messziről. Szóval én magamról egyértelműen azt tudom mondani, hogy boldog vagyok és mindenkinek ezt kívánom, mindig megéri dolgozni érte, amikor azt hiszed nem jön el, akkor is hinni benne, hogy eljön, és el is jön.

2017. május 20., szombat

#mood

De még milyen. Tökéletes pillanataim egyike azt hiszem. Este lazultunk az erkélyen, és már az idő is szuper volt :)

Maki és a gyertyák
#Naplás tó // #home // #running

2017. május 18., csütörtök

Könyvekről.

Vettünk Ikeában két Billy könyvespolcot, az én ízlésemre vitrineset, mert már megvan az élettapasztalat, hogy könyvek porosodása a könyveket is amortizálja, illetve nem is olyan jó program porolgatni folyton. Bár az a tapasztalat, hogy 1/4 annyi itt a por, mint Óbudán a 8. emeleten, és ezért eleve össze teszem a két kezem. Szóval egyelőre így állítottuk be a két polcot, míg nincsen meg a többi berendezési dolgunk, de a koncepció mindenképpen az, hogy egymás mellé szeretnénk tenni a két könyves polcot (az ablaknál lévő mellé), és én szeretnék rá polcvilágítást is. Illetve koncepcionálisan is megvan a terv, hogy fehér bútorokat szeretnénk, és bézses falat. Egyelőre még nagyon kopasz minden, de már szedjük össze magunkat lassan. Egyébként a következő nagy projekt a nyílás zárók cseréje, még idén remélhetőleg.

2017. május 13., szombat

Konyhánkról.

Most, hogy végre van saját konyhám, és akkor megyek ki, amikor akarok, egyből megjött a kedvem a főzéshez. Gyakorlatilag eddig mindennap ettünk meleg kaját és összesen csak egyszer rendeltünk. Ez azt jelenti, hogy a többi napon én főztem (vagy együtt főztünk). Kezdem kicserélni az itthoni alapanyagokat egészségesre, így elsőként a lisztet cseréltem le zablisztre. Én másfél hete nem eszem szénhidrátot, illetve cukrot, úgyhogy ez egy kicsit muszáj cselekmény volt. Indul a zabliszt tesztelés :).

A konyhánk beköltözés után így néz ki (ez az előtte állapot). Én egészen más típusú konyhát szeretnék, illetve szeretnék majd dekorációs elemeket/képeket, de már ebben is nagyon jól érzem magam.

2017. május 12., péntek

Hivatalokról.

Nos, maga a költözésnél már csak egy botrányosabb dolog van lakás vásárlásnál, a bürokrácia. Először is az alapok. Lakásszövetkezet átírás, ELMŰ, Főgáz. Reggel 7-kor találkoztunk április 20-án a tulajjal, hogy átadja a kulcsokat, majd átírjuk a közműveket. Egy szóval tudnám az összes ilyen hivatalt illetni Sz...ás. Várni kell az összes helyen, a főgáznál az indigós sokszorosítás helyett képesek több példányban kitöltetni velünk a végeláthatatlan űrlapot. Mindenhova vigyél magaddal adásvételit, és az összes mérőállás legyen nálad (ha lehet befotózva is). Elműnél vártunk a legtöbbet, egy kb 20 m2-es helyiségben, ahol rettenet sokan voltak, egyébként megjegyezném, azóta sem működik az online felületem. Főgáznál úgy kezeltek, mintha neked mindent tudnod kellene az ilyen átírásokról és ha visszakérdeztél, rendesen hülyének nézősen lekezelő kedvességgel tájékoztattak.A legproblémamentesebb a lakászövetkezet volt, akik magyarán szólva a lakás gondnoki funkcióját töltik be. Ezen felül intézni kellett internetet, amit a következő hét hétfőjén kötöttek be, és érkezett a mosógép. De még itt sem volt vége. Következő lépés az állandó lakcím készítése volt (úgyhogy ez úton is Budapesti lakos lettem), azóta nekem már az összes hivatalos értesítés idejön. Lakcímkészítés = okmányiroda (új neve kormányablak). Okmányiroda nekem két körös volt, ugyanis sorszámos rendszer van, és én első alkalommal már nem kaptam sorszámot. Előre időpont foglalás NINCS. Így másodikra lett siker, egy másfél órás várás után egy nagyjából 10 perces folyamat eredményeként. És még mindig nincs vége. Következő lépés már csak nekem perszonalizált, ugyanis elveszítettem a TAJ kártyám mintegy 10 éve. Most, mivel szeretnénk majd ide tartozni a szomszédban lévő SZTK-hoz, így rávettem magam, hogy készíttessek új TAJ kártyát. 3000 HUF illeték, de gyorsan ment, majd 10 percet vártam - Teve utca OEP központ.

És most tartok a jelennél. Zs-ek megérkezett a lakásvásárlási illeték, és nekem is a postai értesítő, úgyhogy holnap én is átveszem. Nem szaroztak sokat, napra pontosan 1 hónap. Elég zúzda az összeg, lehet fellebbezni (feltételezem a részletfizetés miatt), de az is plusz pénz, nem is kevés. Úgyhogy ennyi, ezt fogjuk következő lépésben intézni. Nem szívesen kezdeném előröl mostanában.

2017. május 11., csütörtök

Mosógépről.

Átköltöztünk. Csepegtetem lassan a részleteket. Elsőként a szerzeményem, amire nagyon büszke vagyok. Mosó- szárítógép. És igen, ez egy csoda! A ruhák szárazon kerülnek ki a mosógépből :)

2017. április 17., hétfő

4 nap

Finishben vagyunk. Azt hiszem ez az utolsó post költözés előtt. Már szépen összepakoltunk, szinte üres minden, csütörtökön megkapjuk a kulcsokat, és pénteken cuccolunk. Azt hiszem muszáj volt megörökítenem ezt a helyet, ahol több mint 4 évet töltöttem, és egyben ez utolsó albérletem is (remélhetőleg) ebben az életben. Nem szomorkomodm, hiszen valaminek a vége, az valaminek a kezdete is egyben. Semmi elképzelésem nincs milyen lesz, és tapasztalatom sincsen milyen a párommal együtt élni, úgyhogy új a terep, de őszintén én nagyon boldog vagyok, egész életemben erre készültem. Az élet tökéletes!

A cuccaim egy része dobozokaban



A lakásunk képei, már eladási sorban...

2017. április 4., kedd

Reklámszakma

Nagyon sokat dolgoztam az elmúlt hetekben, és eszembe jutott egy nagyon régi emlék. Szinte az első, ami a reklámos életem folyamán ért. Még az Ogilvyben hallgattam két senior kollégám beszélgetését. Misi a mentoromét és PiZsóét, akik arról beszélgettek, hogy Misi ácskodni szeretne, a másik kolléga meg tetoválni (utóbbi egyébként meg is csinálta azóta). Nem értettem. Úgy éreztem, hogy a világon a legkirályabb munkájuk van, és mégis egy "kétkezi szakmát"  csinálnának inkább. Azóta ezzel a jelenséggel többször találkoztam, és azt hiszem néha-néha rájövök én is, hogy ez a vége. De nem csak ez volt, amit nem értettem, hanem, hogy tendenciális megfigyelés volt, hogy minden reklámügynökségben dolgozó kollégám előbb-utóbb magánzóvá/szabadúszóvá válik (ha nem is örökre, de van egy ilyen korszaka), és lám én is az lettem. Szóval ezzel az egésszel csak azt akarom kinyögni, hogy most így 10 év távlatából kezdem érteni és megérteni a kétkezi munka iránti igényt. Mindez a stressz miatt van, a határidők, felelősség és a bizonytalanság miatt. Lehet jól keresni, lehet sikeresnek lenni, de nagyon oda kell tenni magunkat, és nincs megállás, mindennap egy koncentrációs harc. Nekem legalábbis is ilyen egy ideje ismét. Megint érzem a kiégést. Jó, hogy jön a költözés, mert ott egy néhány napig teljesen másra fogok koncentrálni, és addig is elvonatkoztatom magam a márkáktól és a gondolkodástól. És egyébként egyre inkább érzem én is, hogy kell egy másik vállalkozás is, ami egészen más alapokon nyugszik, és nem kell a jelenlétem, mert bár jelenleg jól keresek, de minden filléremért megdolgozom.

2017. április 1., szombat

Szösszenet

Zs megszárította a hajam, azt hiszem tényleg szeret :)
(22 nap)

2017. március 23., csütörtök

Deadline


Megvannak a végső határidők. Lakótársamék is találtak új lakást, és Zs is lefoglalta a repjegyét. Ezt szeretem, mikor végre látom a dolgokat és tudok tervezni. Most azt mondom, szeretet engem a Jóisten. De tényleg. Cakkra pontosan megvannak a dolgok, mindenki pontosan megtalálta a számítását, és pontosan egyszerre hagyjuk el a fedélzetet. Megnyugodtam kicsit... és jön a tavasz. 30 nap :)

2017. március 13., hétfő

Egyszerű vagyok

Erre kezdek rájönni az utóbbi napokban. Vagy csak kezdek már fáradni a várásba, ami még mindig 41 nap. Nincs másfél hónap, de nagyon lassan telik. És a találkozásunk a legrosszabb forgatókönyv alapján látszódik, azaz akkor találkozunk, ha letelt az idő. Alig bírom ki, nagyon hiányzik már. A hétvégéim és a heteim is teljesen hasonlóan telnek. Hétközben most elég sok külsős munka jön be, aminek nagyon örülök, mert minden pénzre szükségem van, hétvégén meg ha nem dolgozom, akkor futok és Ikeázom, vagy valamilyen hasonló bolt, ahol matracok, vagy bútorok vannak. Egyelőre nem vásárlási célból, csak szimplán inspiráció. Mivel nem vagyok lakberendező, így már a nappalira csináltam vagy 5 tervet számítógépen arányosan. Próbálok figyelmes lenni a jó ötletekre, hogy ne csak valahogy nézzen majd ki, hanem tényleg kellemes és stílusos legyen. Persze ez sem mostanában lesz még, mivel most a pénzforrásaink kimerültek. De nem érdekel minket, mert a lényeg megvan, belátható időn belül vége az albérletes életnek.

Futottam hétvégén szombaton is és vasárnap is. Katasztrofális az erőnlétem tavalyhoz képest. Lehet azért mert van 2 kiló plusz rajtam, de lehet azért is mert bár nem hagytam télen teljesen abba, de heti 1 futásra redukáltam, és hát úgy tűnik az nem elég, leépülős. Számszerűsítve kb egy egész másodpercet romlottam kilométerenként, és mindehhez szar a pulzusom is.

2017. március 9., csütörtök

2017. március 4., szombat

Az M2-es metró és a H8-as hév összekötése

Tegnap találkoztam Lacussal és egy remek hírt mondott nekem. Nem új a hír, csak eddig egyrészt nem érintett, másrészt én nem tudtam róla. Állítólag tervbe van véve a kettes metró és a H8-as hév összekötése, ami azt jelenti egészen pontosan, hogy szinte a lakásunknál lesz egy metrómegálló. Igazából lakás téren ennél nem nagyon tudott volna fantasztikusabb hír érni, mert a közlekedés így irtóra felgyorsulna (kb. 15 perccel), a belváros baromi gyorsan elérhető lenne. Ez persze egyből az ingatlanok felértékelődését jelentené, állítólag. Úgyhogy ennek most minden téren nagyon örülök. Már csak az a kérdés, hogy mikor kezdik el... mert arról még nem szól a fáma, csak hogy 2014-2020 közötti EU-s pénzügyi ciklusra várható, hogy a források elérhetővé válnak.

Szóval ez menő :)

2017. február 20., hétfő

Tizenév albérletben

62 nap van kölözésünkig, és azt gondoltam itt az idő, hogy összefoglaljam az albérletes életem tapasztalatait. Összesen 13-14 évet éltem így különböző minőségekben, és különböző tipikus tapasztalatokkal. Nem mondom, hogy minden része rossz, de már rettenetesen elfáradtam benne. Nem tudom megélni saját magamat, pedig ez a legfontosabb szerintem az ember életében, mert alkalmazkodni kell. Sőt igazából mióta lakótársamnak barátnője van, azóta a hétvégéim sajnos egyáltalán nem pihentetőek, leginkább menekülök itthonról, mivel még szabadon mozogni sem tudok a lakásban, mert a 2 m2 konyhánk 3 ember számára már túl kicsi, na meg amúgy is, tök szar érzésem van, mikor kimegyek és mondjuk ők éppen ebédelnek, olyan mintha az intim szférájukba lépnék. Ezenkívül hallgatom a nevetéseket, tv-t, ha korábban kelnek, vagy ha később fekszenek, üveg ajtóm van, így minden látszik/hallatszik. Hangsúlyoznám nem velük van a bajom, ők teljesen normális és aranyos emberek, maga a szituáció inkább, hogy ez már ennyi idősen nem normális. Az emberek ebben a korban saját konyhát/lakást alakítanak ki, családot terveznek, én meg most itt hétfő reggel ülök a tegnapi este 10-es vacsora szagában, mert késő estére tele ment vele a lakás. Több albérletem is volt, mindegyiknek megvoltak a jellegzetességei. Pl Izabella utcában a belső udvarra néző lakás, ami le volt pukkanva, az volt az első albérletem miután visszaköltöztem Pestre, és szörnyű volt, nem így nőttem fel, ott nem volt fény, reggel éjszakai sötétre ébredtem, és nem voltak normális bútorok. Aztán Újpest, ami a környék szempontjából hírhedt Budapesten, nekem mégis egy nagy előrelépés volt, mert volt saját szobám, világos volt. Cserében laktunk 3-man. A végére 4-en. Nem szerettem, hogy ennyien vagyunk. A takarítást nagyjából megoldottuk, de folyamatosan dugulások voltak konyhában, fürdőben, mert nem figyelt senki a hajakra. Volt mikor aludni szerettem volna éjszaka, de házibulit tartottak, még a szomszéd is átjött... amivel teljesen egyet értettem, hiszen én is szinte sírtam, mert nem tudtam pihenni. Aztán Zugló, ahol bár csak fél évet laktam, de az egy nagyon kellemes időszak volt, a 4 főből átugrottunk 2-re. Ketten már egészen más 50 m2-en. Ráadásul Gergőt barátomnak is tekintettem, és nagyon kedves típusú ember volt, de ott igen kevés időt töltöttem, fél év. Mennem kellett, mert közben neki lett barátnője. Aztán célba is értem, ide Óbudára. 4 éve lakom itt, és ebből két éve van barátnő is. Eleinte barátok is voltunk lakótársammal, de aztán ahogy lett a barátnő, ez teljesen elhalt, már csak lakótársi viszony, nincs vita, nincs túl sok kommunikáció, kompromisszum van, mindenki mindenkinek mindent tolerál. Ez egyrészt jó, mert gondolom nekem is vannak hülye dolgaim. De másrészt egy teljes mértékű visszafolytás. Szinte kizárólag én takarítok, ami nagyon fárasztó 3 ember után, főleg úgy, hogy a konyhai dzsuvák 0%-át csinálom én, ennek ellenére folyamatosan kell tűzhelyet sikálnom. De ami ennél is rosszabb, a hajak. Ha nem szedegetném ki minden egyes héten a fürdőkádból a barna hajszálakat, akkor dugulásunk lenne nagyon gyorsan. Mert bár ott a szűrő a kád mellett, majd kiüti a szemet, csak én használom. Amivel nincs baj, csak a vizes, síkos, cuppogós hajat kihalászni elég undorító dolog, néha vissza kell fojtanom a hányingert magamban. És ez hétről hétre van. És most jön a hab a tortára, ami Óbudai létemet végig kíséri valami teljesen orbitálisan furcsa módon, és ez a lakásfelújítások. Konkrétan mióta dübörög a lakáspiac folyamatosan van. Pechemre a szomszéd lakást újították kb fél éve, és most még egy záró akkordként február 14-től március végéig a közvetlen felettünk lévő lakást. A múlt héten minden egyes nap reggel 9-től 16 óráig, az agyam is kiment a légkalapácstól, vagy az ütve fúrótól... halvány gőzöm nincs melyiket hallottam, de kiabálva sem lehetett beszélgetni, annyira rettentő hangos. És ma ez vár ismét rám. Már előre rosszul vagyok, hogy pont mire végre egyedül leszek, és kezdeném a munkát, jön a hangzavar.

Szóval ezért költözünk mi egy csendes utcába, ahol nem lakik felettünk senki. Ahol ha kimész az erkélyre (mert van), akkor a palotavárost látod, és zöldet, és nem a Szentenderi út zaját és dübörgését. Nem kívánom már, és a belvárosban élést elképzelhetetlennek tartom. Én a nyugalmat szeretem, vidéki a szívem. A gangos házakat meg egyenesen utálom. Utálom a penésszagot a lerobbant lépcsőházban, és nem szeretem már a paneles papír falakat sem. Nyugalmat szeretnék a szerelmemmel és ennyi, ne kelljen havonta fizetni a lakhatásért, és hogy olyan legyen a környezetem, ahogyan én azt megteremtem magamnak. Nekem már ez a boldogság, és már csak 62 napra vagyok tőle. Nagyon hosszú és napról-napra számolom, de egyszer le fog járni és végre új világ kezdődik, azt hiszem az lesz életem legboldogabb napja.

2017. február 14., kedd

Szülinapom Rencsiéknél

Nagyon boldog vagyok, hogy lett egy ilyen hagyomány Gergővel és Rencsivel, hogy az ünnepeket "megüljük" együtt, és kajálunk egy nagyot. Kaptam tőlük tortát is, ami külön öröm volt, mert azért mégis úgy igazi egy szülinap, ha van torta :) Készült pár fotó.

BTW: Egyébként Móval is megünnepeltük, csak ott nem készült fotó :(





 

2017. február 9., csütörtök

34

Szülinapom van. Az évek múlása már nem esik jól, de nem vagyok hajlandó ezt depresszíven fogadni. Ami nekem isznyatosan jól esett, hogy reggel mikor megnéztem a telefonomat, két üzenet is várt, mindkettő alig éjfél után érkezett, egyik Zs-től, másik Zsuzsi barátnőmtől. Első gondolatom az volt, hogy ők szeretnek a legjobban. A lényeg, hogy idén teljesen más érzelmeim vannak, mint tavaly, és köszönöm a sorsnak, hogy ez így megváltozhatott. Boldog vagyok.

Márcsak 73 nap :)

2017. február 5., vasárnap

Kitérő

Úgy látom ez a tél tett egy kis kitérőt a megszokott zord hidegből, és meglepő módon mindezt hétvégére időzítette. Kiélveztem a pár napos enyhe időt és elmentem futni pénteken is, szombaton is. Ma meg izomlázzal ülök itthon. De nem baj, mert megérte, sőt ha nem lennének fájdalmaim, még ma is elmennék. Jöjjön már a tavasz :)

Egyébként gyönyörű Budapest, a Margitsziget, a kedvenc helyem itt.

2017. január 30., hétfő

Számoljuk a napokat.

Elkezdtem végre én is összeszedni magam. Most már az áprilisi költözés éltet. Nagyon lassan alakulnak ki a dolgok, és még mindig nem látom a végét pontosan. Egyet tudunk, hogy új élet kezdődik, és hogy féltjük egymást. Nem tudom, hogy másoknál is így megy-e, de nekem minden nap eszembe jut, hogy mennyire hálás vagyok ezért... az egészért, hogy eljutottunk idáig, és hogy önerőből. Nem írtam ebben a hónapban, azt hiszem mert káosz volt kicsit. Tipikusan az, amikor minden nap más a szitu, nem jó ilyenkor a folyamat közepén leírni konkrét véleményt, mert a folyamatos mozgás miatt úgyis változik minden. Azt tudom csak mondani, hogy lelkileg rendben vagyok. Tömöm magamba a vitaminokat, mert hát mégis csak most jön a télnek az a része, mikor az emberek kezdenek kifogyni a tartalékaikból. Lakótársamék szinte folyamatosan betegek felváltva, emiatt fokozottan sokszor mosok kezet és hétvégék után végig fertőtlenítem a lakást. Mást nem tehetek. Sajnos sportban nem jeleskedem ebben a hónapban. Nem vettem bérletet edző terembe, első sorban financiális megfontolásból, most nincs pénz "luxusra", kint viszont nem normális -7 celsiusban futni, meg kb rávenni sem tudom magam, az én mazochizmusomnak is vannak határai. De ahogy jön a jobb idő beindulok. Ez a hónap már elment... el is engedtem. Más nincs nagyon. Stagnálok, dolgozom, várok és várok, várom ennek a szakasznak a végét.

2016. december 30., péntek

2016 vége

Na ez az év megint megér pár szót. Ugyanis azt hiszem sikerült végig mennem a teljes érzelmi palettán. Szörnyen indult az évem. Már év elején sikerült lemennem a legmélyebb szintekre, már ami az érzelmeket illeti. Úgy tűnt el valaki az életemből, hogy azt se kívánta mondani "csá", és mindezt olyan 8-9 hónap után. Nem, ez nem megbocsájtható, legalábbis sok idő kellett hozzá, hogy kijöjjek lelkileg ebből az állapotból. Hónapokon át csak azt éreztem, hogy szarul vagyok és nem változik semmi, és csinálom a dolgaimat, csak nem tudom miért. A közhelyektől hánytam, mint pl "az idő mindent megold", mert tudtam, hogy igaz, de nem éreztem, hogy napról napra könnyebb vagy jobb lenne. Élesen bennem van, hogy mit éreztem akkor. Gyűlöltem a lányt, aki miatt történt, pedig aztán ő nem tehet róla, nem is ismer engem, nem ellenem irányult az ő kibékülésük. Azt hiszem olyan nyár körül kezdtem jobban lenni, ami nem azt jelenti, hogy jól éreztem magam, hanem inkább csak azt, hogy túl tudtam élni. A munka addigra már jól ment, év elején az is döcögősen indult, de aztán beindult a dolog. Mindig rá kell jönnöm, az én szakmámban nincsen megállás, tolni kell végig és folyamatosan építkezni. Aztán szerencsére eljött a nyár közepe, mikor is a múltamból kopogtatott be Zs, akivel már évek óta semmit nem beszéltünk, pedig nagyon jóba voltunk mindig is, mindig volt közöttünk egy ilyen láthatatlan kötelék, azt hiszem kiemelten figyeltünk a másikra. Én persze oda voltam érte, de túl tudtam lenni rajta és barátként is jók voltunk. Viszont most ahogy belépett a képbe egyetlen percnyi kérdőjel sem merült fel, egyértelmű volt, hogy innentől közelebbi lesz a kapcsolat. Azt hiszem egyikünk sem tudta, hogy hová tart a dolog, csak hogy ez így nagyon jó. És én azóta minden nap csak hatványozást érzek. Totál értem a személyiségét, hogy mit/miért tesz, vagy mikor éppen mire gondol, simán átlátom, mert hasonló. És ez az alap elméletem mindig is, a hasonló a hasonlót vonzza. Most együtt töltöttünk 9 napot és egy percig nem éreztem azt, hogy most kicsit egyedül szeretnék lenni, vagy hogy kicsit sok belőle. Inkább azt éreztem, hogy még mindig csak mélyül a dolog. Vannak hibái, nem szeretném túl magasztalni, de úgy érzem csak olyan hibák, mint bárki másnak, tökéletes nincsen és a fontos dolgokban egyet értünk. Lakás téma... az aktualitás, ez is halad. Folyamatban vagyunk, de bizakodó vagyok. Én úgy érzem, hogy most minden lehetőség úgy áll össze, hogy a 2017 perfect év lesz. Egyszerűen olyan alapok álltak össze hozzá, hogy az út adott. És bár ez az év nagyon nagy fájdalommal indult, most mégis azt mondom, hogy a boldogságom átbillentette a mérleget, és ezt az évet is jónak tartom és eredményesnek, és optimistán várom a következő évet, amitől ismételten nagyon sokat várok :).

2016. december 29., csütörtök

Megjött a Jézuska

...és hozott nekem egy Instax printert, aminek én úgy örültem, mint egy gyerek. Már beindultunk a nyomtatással. Ez volt a legelső kép. Rettenetesen fotogének vagyunk :D

2016. december 19., hétfő

52,7 kg - már reggel

Dagadt vagyok. Nem tudok futni normálisan. Frusztrált vagyok emiatt. Hízok és hízok. Nem hiába mondják, hogy a boldogság hizlal. Nem tudom mi a pszichéje, de biztos valami olyasmi, hogy nyugodtabb vagy. Amúgy rám ez nagyon igaz. Na meg persze a sport hiánya. Egész hétvégén ezen agonizálok, hogyan oldjam meg a sportot, mert mínusz van kint, az edzőterem gondolatától is már rosszul vagyok, úgyhogy valszeg egy szigetkört fogok valahogy szétfagyva leerőltetni magamon. Muszáj. Kritikán alulinak érzem magam. És ugye jön a karácsony, ami nem éppen a diétáról szól (bár nekem arról is fog). És utána a január/februárt végig fogom diétázni, mert így most nem érzem jól magam.

2016. december 17., szombat

2016. december 6., kedd

Névnapi levél

Angliából érkezett ma. Névnapomra. Ahogyan olvastam, annyira meghatódtam, hogy taknyom-nyálam egybecsordult. Sosem hittem, hogy én valaha kapok ilyen ajándékot, azt hittem ilyenekről a nők csak álmodni szoktak. És mellé a levélben egy kis mellékelt ajándék, egy watch szíj. Boldog vagyok, és életem leggyönyörűbb ajándéka ez.

2016. december 1., csütörtök

Számítanak rám

Hálisten. Sosem szoktam elfelejteni honnan jöttem, és azt sem, hogy milyen úton mentem keresztül, hogy milyen nehézségek, küzdelmek és meghasonlások kísértek, míg végre elérkeztem a pályám forduló pontjáig. Nem is értem azokat az embereket, akik egyszercsak, ha "véletlen" egy jó pozícióba kerülnek, Istennek hiszik magukat. Az én elméletem, amit az életem megtanított velem, hogy mindenki pótolható, nem szabad abba az illúzióba keveredni, hogy te kivétel vagy. Ez a motor, ezért van, hogy a legfontosabb policy-m, hogy minden ügyfelemnek, minden munkánál a maximum odafigyelést kell kapnia, teljesen pénztől függetlenül. És talán ez lehet, amiért visszatérnek hozzám. Amikor én is szolgáltatást (vagy terméket) veszek, a pénzemért én is szeretem a legjobbat kapni. Így nekem tegnap este 7-kor még egy ingyen kérés is fontos volt, és bár mai határidőt kaptam rá, már este elküldtem. Amellett egyébként, hogy szeretem, ha tökéletesen abszolválom a feladatot, örömet jelent jót csinálni, és ez adja a magabiztosságom, hogy minden ügyfél ugyanazzal az érzéssel távozik. Azt hiszem ki merem jelenteni, hogy nálam az üzlet csak másodlagosan szól a pénzről, elsősorban a lényeg a feladat. Ez visz előre, és egyébként minden elvégzett munkának van értelme, még az ingyen munkának is. Tanulsz belőle, vagy akár új ügyfelet is hozhat. És itt jegyezném meg, hogy nekem ez egyetlen esetben esik nehezemre, ha egyébként is be vagyok havazva, mert akkor priorizálni kell. Bevallom volt pár ilyen napom (hetem) az elmúlt időben.

Idén először fektettem pénzt adventi koszorúhoz alapanyagokba. Úgy tűnik kezd számomra is fontos lenni, hogy meleg környezet legyen körülöttem. Mindjárt itt az év vége, ilyenkor már szoktam  az üzleti dolgokat is rendbe tenni, készülni az üzleti év zárására, könyvelőhöz menni stb. Idén muszáj beeszközölnöm pár változtatást, sajnos és szerencsére. Sajnos, mert érzelmileg hat rám, szerencsére, mert egy jobb lehetőség került a horizontomba. A jövő év tényleg a változásokról fog szólni, ahogy nézem, a jövő évtől várom életem meghatározó változásait. Úgy tűnik a lakás témát idén már nem sikerül sínre tenni, de nem baj, az lelki életem helyre került és ez fontosabb mindennél.

Szerk.: Ma reggeli öröm mámor, Bársony Bence fotós instagramján láttam meg a képet... a kép szépsége, hogy a háttérben lévő telefonos layoutot én csináltam... hétfőn :D

2016. november 25., péntek

Terápia. Az utolsó.

Mai nappal - ha nem is örökre, mert ugye "soha ne mondd, hogy soha" - lezárult egy korszak. Ma befejeztem a terápiámat pszichológusomnál. Az ilyen változásoktól mindig kicsit tartok, de hosszas mérlegelés, és közel 4 hónapos kiegyensúlyozott élet és párkapcsolat során úgy éreztem megérett az idő. Nem lehet szavakba önteni mennyit adott nekem ez a terápia, azt hiszem nem kevesebb múlott ezen, mint hogy most elmondhatom, boldog vagyok, és azt hiszem soha nem éreztem ilyen mértékű egyensúlyt az életemben. Erősödtem. Persze szerencse is kellett hozzá, de vissza nézve egy nagyon kemény időszakot csináltam végig úgy, hogy kihoztam belőle a maximumot. Ez rettenetesen sok önhitet ad. Hogy higgyek az ösztöneimben, higgyek a megérzéseimben, és hogy sose féljek kimutatni az érzéseimet. Az élet szép, csak észre kell venni a szépségét. Nagyon megható volt a mai alkalom. Azt mondta a pszichológusom, hogy úgy érzi, hogy a döntés jogos, látja ő is a változást. Elővette a jegyzeteit az első alkalomról, és végig mentünk a fontos pontokon, és újra feltette a kérdéseket. A válaszok változtak. Ehhez kellett, hogy ezért én is dolgozzak. Én bevallottam, hogy úgy jöttem az első alkalomra, hogy szerettem volna a változást, de nem is mertem elhinni, hogy sikerülhet, és sikerült, nem vagyok magányos, és azt érzem, hogy mindenem megvan, amire egy ember vágyhat lelkileg. Stabilnak érzem magam, és optimistának. Volt benne meló, mert Tominak (a pszichológusnak) sikerült egy olyan időszakot kifognia nálam, ami a leghardabb, ripityára törték a szívem, és ő ezt a folyamatot végig nézte. Teltek el hetek, mikor azt hittem, hogy nem megyek előre, de ugyanakkor racionálisan meg úgy éreztem, hogy egyetlen út létezik, és az idő nekem dolgozik. Szóval nagyon nehéz volt ma nekem, mert megszerettem Tomit, hiányozni fog, de így az egészséges, ahogyan egy gyereknek is, nekem is eljött a pillanat mikor el kell engedni a kezem, és nem utolsó sorban most már van mentális támaszom, aki egyben a szerelmem is.

2016. november 22., kedd

Aktuális ügyek - elmélkedés

Zs itt volt múlt héten. Vannak most már aktuális témáink. Egyelőre úgy tűnik, nem tudjuk megoldani még a távolság kérdést. Futtatjuk végig a stratégiákat, hogyan lehetne az egész helyzetet okosan megváltoztatni veszteségek nélkül, és ha lehet biztonságban. Ehhez vannak nehezítő tényezők, például az én lakhatási kérdésem, ami nem is kérdés, hogy tökéletesen alkalmatlan arra, hogy bármit is alapozzunk rá, hiszen itt jelen pillanatban nincs másra mód, csak a közösségi életre. Szóval azon kívül, hogy magyarországra kell Zs-t átlogisztikázni, kell neki itthon munka, és kellene egy közös bázis is. Látom, hogy törekszik, ahogyan én is, de jelen pillanatban még nem látom, hogyan fog pontosan kibontakozni ez a kérdés. Ami óriási szerencse, hogy őt támogatják a szülei, szóval adott esetben azért nem olyan szörnyű a helyzet, illetve nyilván támogatnám én is, bár erről ő igazából hallani se akar (legalábbis én így érzékelem). Meg ugye keresünk lakást is, ami szintén nem egy laza projekt, tekintve, hogy az árak el vannak szállva, illetve ez egy komoly kérdés, ezt egy több éves kapcsolatban sem egyszerű konszenzusra hozni, így a mi fiatal kapcsolatunkban nagyon kell vigyáznunk, hogy ne legyenek sérelmek vagy ne menjen rá konkrétan a kapcsolatunk. Múlt héten már mindketten éreztük, hogy lazítani kell, mert túl sok lett hirtelen a görcs. Én végül mindig arra gondolok, hogy a helyzetünk alapvetően jó, ezt már csak jól kell értékesíteni, csak ugye az igények... na azok azért változtak. Pár héttel ezelőtt olvastam a Figyelőn egy cikket a használt és az új lakásokkal kapcsolatosan, ami felnyitotta a szememet. Mégpedig, hogy a használt lakások árai - ennek az "ingatlan lufinak" (?) köszönhetően - elérték szinte az új építésű lakások árait. Na most ez igaz. Szinte. Úgyhogy stratégiát változtattunk, ugyanis mi ezt tényleg lufinak gondoljuk, azaz pár éven belül elképzelésünk szerint lefelé fognak sebesen indulni az ingatlan árak... de nem az új építésűeké, mert azok végig stabilan tartják a szintet, nem ingadoznak egyik irányba sem. A lényeg a lényeg, hogy jelenleg úgy gondolom, hogy ebből kifolyólag (meg egyébként is) az új célpont mindenképpen az új építésű. Hálistennek az ízlésvilágunkat össze tudtuk eddig egyeztetni, úgyhogy bízom benne, hogy már nem sok van vissza ebben az állapotban, mert most nagyon érződik, hogy ez így csak átmenetileg életképes állapot, valamerre mindenképpen kell mozdulni, főleg ha később esetleg családot is szeretnénk.

2016. november 19., szombat

New apple stuff

Megérkezett végre az apple watch-om. Már egy hónapja megrendeltem, és végül csütörtökön kaptam meg. Ma meg is futtattam. Imádom! Végül én a drágább verziót rendeltem, a rozsdamentes acélt, ez is egy hosszú vacilálási folyamat végeredménye lett.


Tapasztalatok: egy biztos, ha nálam van, nem maradok le semmilyen információról, ugyanis tényleg mindenről értesít, ami bármilyen csatornán történik. Tudok rajta telefonálni, futásnál kéznél van és minden infóval kisegít + plusz a pulzus adatokkal is, úgyhogy többé pulzusmérő sem kell. VISZONT ennek hátránya is van, pl tegnap észre vettem, hogy akaratlan is, ahogy jött az értesítés, odanéztem. A bolt közepén, mikor éppen beszélt hozzám az eladó. Ez egy ritka tapló viselkedés volt tőlem, de ez valszeg még az első tapasztalatlanság, figyelni fogok erre.

Nagyon jó cucc, geek vagyok :D

2016. november 9., szerda

Drága Rencsi szülinap

Megint eltelt egy év és ünnepeltünk ismét. Idén Daubner tortánk volt, iszonyatos durván finom. Készült néhány kép. Szeretem őket.

Barátok: Rencsi (+Alíz), Gergő, én
Készülünk a művészi fotóhoz
Elkészült a nagy alkotás :D

2016. november 8., kedd

Biztos

A lehető legkedvezőbb módon megkapta Zs a karácsonyi szabit melóhelyén. Kb másfél hetet együtt tölthetünk, és már 20-ától. Ez az álmaim netovábbja volt, bele sem mertem gondolni, és most megvalósulni látszik. Erre csak annyit tudok mondani: köszönöm.

2016. november 5., szombat

Tegyél rendet a fejedben... ez a titok.

Új cipőm van, új gatyám van, a sapkám a régi, de a kedvencem.

Futottam ma. Nem jó már. Fázik már a fülem és a torkomat bántja a hideg. Már csak tényleg pár alkalom van a szabadban, és jön az edzőterem, amihez nincs kedvem. Iszonyatosan leromlott a teljesítményem. Dehát ez van, téli szezon. Csak szarul esik, mert idén sok melóm volt benne. De amúgy próbálom a kar edzéseket ismét kicsit intenzívebbre venni, hogy a kondimnak egy része vesszen csak el.

Nagyon sok tervem van. Annyi, és olyan nagyok, hogy szinte le se merem írni. A legközelebb állok eddig az életem legnagyobb vágyához, de még mindig nincs itt. A héten a munka is kevesebb volt. Próbálom ilyenkor fejben rendbe tenni magamat. Mert egyébként minden oké. A közérzetem oké. Nagyon várom már a pillanatot, hogy meg legyen az új otthon, a saját. Most már ilyen szemmel nézem az ingatlanokat. Nemcsak ábránd. Rengeteg belső építészeti inspirációm van már, így pontosan tudok bizonyos részleteket. Nem lesz olcsó. Ez már biztos. Sajnos itt is hozom a szokásos formámat, a legjobb kell mindenből, nehezen alkuszom, és ha nem muszáj, akkor nem is teszem. Zs-vel eddig úgy érzem, hogy mindenben egyet értünk és ha nem, képesek vagyunk a kompromisszumra sértés nélkül, és csaták nélkül. Nagyon szeretném ezt a kapcsolatot így menedzselni, megőrizni anélkül, hogy bántanánk egymást, mert ez a legfontosabb hosszú távon szerintem, az intimitáson kívül. Otthon témában voltak már különböző gondolataink, de könnyen tudjuk egymáshoz igazítani azt hiszem. Ő nagyon rugalmas dizájn szempontból, szóval ott kedvemre évényesíthetem majd a saját elképzeléseimet, cserébe nyitott lettem egy olyan város részre (XVI. kerület), amit én már régen kizártam a lehetséges opciók sorából. Aztán meglátjuk. Végülis sehol nem tartunk, csak egyet tudunk, szeretnénk minél hamarabb együtt és egy helyen lenni, és ha lehet, ne legyen közöttünk 2000 km.

2016. november 1., kedd

És közben elmúlt 11 év

Zs-nek szülinapja van ma, és halottak napja is. Úgyhogy ezentúl nekem ez már a halál és a születés napja is. Teljesen ikonikus, és tökéletesen szemlélteti a körforgást, amiben egyébként is hiszek. Meghalni nem tragédia, hanem az élet része, az állandó körforgásé, melytől ez az egészen annyira pontosan működik.

A mi történetünk viszont valójában nem most nyáron kezdődött, hanem több mint 10 éve, azt hiszem talán 13 éve is már. Zs 11 éve költözött ki Angliába, amit azt hiszem az akkori fejemmel még nem kezeltem sehogy, kicsit zavarodott és hebrencs voltam. Viszont azaz egy dolog akkor is állandó volt, ami most is, a figyelem... persze a magam módján. Hogy enyhítsem a honvágyát, készítettem neki egy karácsonyi videót, amiben az akkori (rettenetesen bonyolult) gondolataimat mondtam el neki, és ma ezt a szülinapján megismételtem, ugyanis bár a távolság kilométerekben ugyanaz, de érzésekben egészen más. Ezeket a videókat soha nem látta senki más, csak mi ketten :)

2016
2005
Azt hiszem büszke vagyok, hogy van egy ilyen történetem, mert ez azt hiszem nem általános, és megismételhetetlen, és valahol számomra szép is. Vannak emberek, akiket ha meglátsz az életben, az első pillantás után tudod, hogy ő az, hogy aztán az lesz-e, az lehet csak 11 év múlva derül ki. Az élet néha ilyen.

Boldog születésnapot :*

2016. október 31., hétfő

Üres már a pálya...

Hát igen, érződik. Erőteljesen jön a tél, a levelek már hullanak, az emberek meg már eltűntek a futópályáról. Ez a Margitsziget október végén. Csak pár ilyen elmebeteg fut még kint, mint én, akik utálunk edzőterembe járni. Pont így gondoltam, jön a november, jön az edzőtermi edzés. Gyorsan elment ez a szezon. Sokat edzettem idén, az eddigi legtöbbet.


Bár ez a hónapom már gyengébb lett, de azért folyamatos. Tegnap miután reggel elmentem futni az egész napom energikus volt, azt hiszem ZEN állapotban voltam, békében voltam mindennel, ami körülöttem van és áradt belőlem az energia. Sosem tudom, hogy ehhez van-e köze a futásnak, de néha úgy érzem, hogy felszabadít a bennünk lévő energiákból, endorfinból. Aztán ez lehet hülyeség.

Aztán voltam vásárolni. Új jelenség költözött az életembe a vásárlási szokásaimat illetően, és ezen is már csak mosolygok, ugyanis már nem csak a női osztályra megyek nézelődni, hanem bizony átnézek a férfi osztályra is. Sőt volt az outletben olyan üzlet, ahol csak a férfi részleget néztem meg. Én ilyen vagyok, gondoskodó típus, a magam körül lévő dolgokra szeretek figyelni, szeretek segíteni, és ez nem fáradtság, ez boldoggá tesz.

2016. október 27., csütörtök

Kedvenc ünnepem a karácsony

Kicsit korai ez a post, már eleve a karácsony gondolata még kb az üzleteken sem látszik, de köztünk már ez a téma, mivel nem tudunk mindennap találkozni (Zs Angliában él... még). Eddig nagyon szerencsésen jött össze, mert legutóbb két hetet találkoztunk egy huzamban, de azelőtt is nagyjából két hetente tudtunk találkozni. Viszont most már nekünk azon kell gondolkodni, hogy mikorra kell foglalni a gépet, na meg a melók és a szabik. Eddig a karácsony nekünk halva született ötlet volt, ugyanis Zs karácsonykor is és Szilveszterkor is dolgozik a beosztás szerint. Viszont pár napja kiderült, hogy az egyik ünnepet igényelheti szabinak. Nem tudom elmondani az érzést, amit a karácsony gondolatára éreztem. Eddig bele sem mertem gondolni, hogy mi együtt tölthetnénk, és hogy én megélhetem boldogságban a számomra legkedvesebb ünnepet. Még persze várunk visszajelzést, mert még csak az igényt nyújtotta be, de én nagyon boldog vagyok. Egyébként ez lesz az első szent este, melyet nem otthon töltöm a családdal, hanem a szerelmemmel. Tegnap így már elöntött a gondolat, hogy lesz saját Karácsonyfánk, meg csinálok karácsonyi vacsorát és minden.


Mondta Zs, hogy neki van ilyen giccses amcsi karácsonyi kötött pulcsija (mint a képen), mondtam neki, hogy mindenképpen hozza magával :D Szóval nagyon várom.

2016. október 26., szerda

"A legjobb bosszú...

...az elsöprő siker." (Frank Sinatra)

2016. október 24., hétfő

2016. október 22., szombat

Hosszú volt az út.

Felhőtlenül boldognak érzem magam. Nem is tudom, azt hiszem talán még a tizen éves koromban volt ilyen utoljára. Őszintén szólva nem hittem volna év elején, hogy ez az év még lehet jó is, viszont most úgy érzem, megérkeztem. Valójában most érzem, hogy tényleg csak a szeretet adhat meg mindent, amire vágysz. Hiába van anyagilag meg mindened, ha szeretet nincs, akkor semmi sincs. Kegyetlen ez, főleg egy olyan ember számára, aki folyamatosan a boldogságot keresi, és az nem talál rá. Nekem is ez volt egy évtizeden át. Igazából most érzem először, hogy az életem normálissá vált, hogy olyan dolgok járnak a fejemben, mint a korosztályomban a többi nőnek. És a legfontosabb, hogy a vágyaim megvalósítására látom a lehetőséget. Erre mondom én, hogy szép az élet. És igaz a  mondás is, hogy a jó dolgok egyszerűek. A jó dolgokért nem kell taktikázni, nem kell az univerzumot kicselezni, hanem egyszerűen csak hagyni kell megtörténni, még akkor is, ha első ránézésre már azt hiszed késő. A boldogsághoz sosincs késő.

Egyébként dolgozom. Állítólag durva lesz az évvége a 3-as számú ügynökségnél, úgyhogy oda kell tennem magam. Ügyfelem most azt hiszem az átlagot hozza. Van egyéb privát munkám is, úgyhogy pl a mai napon azt kell gyúrnom itthon, pedig egyébként semmi kedvem hozzá, de túl leszünk rajta, a lényeg, hogy pontosan tudom miért csinálom, és hát azért míg az ember a munkáját hobbijának tekinti, addig azt hiszem nincs miért sírni.

2016. október 20., csütörtök

Simple.

Thank you so much.

2016. október 17., hétfő

Kepes András: Világkép

Új könyvem, alig várom, hogy belekezdjek. Soha nem olvastam még Kepes Andrástól, de mindig is szerettem volna. Most azt érzem, hogy pont ez a könyv a megfelelő, amivel beléphet az életembe.

2016. október 11., kedd

Szentendre kirándulás


Zs itthon van végre 2 hétig, ebből az első 4 napot nálam töltötte, aztán most hazament (és persze hamarosan jön vissza). Viszont ittléte alatt megtörtént az első közös kirándulásunk Szentendrére. Nem hittem volna, hogy mi kultúra napot fogunk már így egyből tartani, mert szinte teljesen spontán ötlet volt az egész eleve. Először csak szentendrei romantikázásnak indult, meg majd kajálunk egyet, meg sütizünk, de aztán felfedeztünk egy kiállítást, ahol a néni felhívta figyelmünket, hogy most nagyon sok kiállítás van a városban, és tudunk olyan kombinált jegyet venni, ami mindegyikre érvényes. Hátmégjóhogy! Úgyhogy elindultunk a kultúrába. Így összeszámolva minimum 6 kiállítást jártunk be. Ebből nekem 3 volt nagyon emlékezetes. Első a Shiota (balra egy kép), ami valójában egy több szobán át tartó installáció. Mint egy pókháló, csak vörös fonalból és kulcsokkal. Voltak rajzai is Shiotának, de az nem maradt meg így, nekem ez ilyen sokkoló volt valamiért. Aztán a második az "elvesztegetett idő" kiállítása (alább kép a helyszínről), itt ez az egész ház bejárható volt, nagy festmények, fényjátékok, hanghatások. Azt beszéltük, hogy mindkettőnknek ez tetszett valójában legjobban. A végére már konkrétan szakértettük a képeket :D


És a harmadik kedvenc nem maga a kiállítás miatt volt, hanem mert a baromkodásaink eredményeképpen Zs véletlenül leverte az egyik kiállított képet (Asztalos Zsolt fénykép reprodukció volt egyébként). Egyből jött a biztonsági őr, biztosan nagyon prosztónak tartott minket mindenki, mi is egyébként saját magunkat. Utána megbeszéltük, hogy ezt nem mondjuk el senkinek, de mire hazaértünk, addigra már tudtuk, hogy ez lesz az a sztori, amitől az egész emlékezetes. Szóval nagyon jó volt, én nagyon boldog vagyok (balra egyébként a kiállítások prospektusai). Azt találtam ki, hogy lesz egy projektünk így kirándulásként, végig járjuk magyarország borvidékeit. Remélem hamarosan el tudjuk kezdeni :) És remélem barátok is csatlakoznak majd hozzánk néha, ha úgy össze lehetne hozni (de ez már csak az én vágyam volna).