13. hét

Viszlát első trimeszter, hello második trimeszter! :)
Ez egy csoda volt. 12+3 héten voltam genetikai UH-n és megtörtént a kombinált teszt és a nifty teszt is. Egyelőre még csak a genetikai UH eredményének vagyunk birtokában, úgyhogy még mindig várat magára a postolás, de eddig tökéletesen alakult minden. Ez egy nagyon különleges élmény. Persze az elején tele voltunk félelemmel, már legalábbis én, emiatt iszonyatosan feszült voltam, mert én még azt is beképzeltem magamnak, hogy már ott sincs a babóca, aztán mikor elkezdte a szonográfus nő a nézelődést és egyre-egyre mondta, hogy mit ellenőriz és minden normális, egyre nyugodtabb lettem. Ahogyan láttam a pici kis combocskáit, én ismét megint azt éreztem, hogy ennél aranyosabb látvány nem létezik a világon. Kaptunk egy csomó képet, meg videót is pendrive-on, de csak párat töltök fel, de ezen is látszik, hogy áll a kis drágaságunk.

Súlya/nagysága alapján 13+4 napos lennék, tehát előnyben van picit, de ezek itt persze csak milliméterek. Most CRL: 7,45 cm, súlya kis 30 grammos :)

Fejlődik szépen, és szép az orrcsontja, meg a tarkóredők is rendben vannak, ezek a down-kór miatt fontos infók. A szervek szépen működnek, végtagok is megvannak. Szíve 157 bpm-el ver.

Én is kicsit megkönnyebbültem, a múltheti róka óta mondhatom, hogy egyre ritkább a hányinger és egyéb rosszullétek, illetve volt már egy olyan nap is, amikor minden tünet elmúlt... őszintén az meg a másik véglet, és azon kezdtem aggódni, hogy nehogy baj legyen.

Összességében virgonc kis baba, imádatos látni, ahogyan ficánkol, és végre berendelhetem az első kismama dolgokat is, mint biztonságiöv terelő, meg gatyák végre. Boldogok vagyunk és hálásak, hogy eddig minden rendben zajlik.

Téli üzemmód

Átkapcsoltam. Elkezdtem figyelni a karácsonyi dekorációk kínálatát, és minden este teázom, igazából ma már napközben is. Idei karácsonyi dekor színünk a piros és a fehér lesz. Fehér dolgaink már vannak, pirosat meg inkább ilyen textil formában szeretnék, mint asztali futó, meg díszpárna. Már ki is választottam. Ezen felül szeretnék négy ágú gyertyatartót, és függöny alá kicsi izzósorokat, persze nem akarom giccsig túltolni. Ünnep van ma, Zs természetesen dolgozik, mert ez csak nekünk magyaroknak ünnep, ő meg ugye az angol csapatban van, így valszeg napközben én is dolgozom kicsit, de most még visszafekszem a kis teámmal és nézek pár részt az egyik sorozatból.

Jó végre megállni kicsit, erős melós időszakom van, és ahogyan nézem erős évem is, annyi ügyfél van szinkronban (hál'isten), hogy a munkanapokon kb fél óra kiesés sem fér bele, mert akkor elkezdenek összecsúszni a dolgok, volt pár ilyen napom, olyankor mindig feszül a nap vége.

Voltunk otthon, felmerültek ötletek ingatlan témakörben, érdekes hogy egy szimpla beszélgetés eljut odáig, hogy elkezdesz ténylegesen gondolkodni benne. Az ötlet, hogy esetleg ha eladnánk a lakásunk és hozzátennénk, akkor az agglomerációban új építésű házunk is lehetne... aztán persze jött egyik ötletből a másik, hogy tulképp már Pesten belül is találnánk új építésű sorházat ennyiért (kb 85 m2), mi lenne ha... nem tudom. Ugyanakkor bennem van még így másfél év távlatából is, hogy milyen nagy herce-hurca volt, és hogy utána pár év múlva volna még egy ugyanilyen, mert hát nem ez volna a végső cél. Melyik jobb, a szép lassan lépegetés, vagy a kivárás és nagyobbat lépés? És ha lesz család, akkor elég lesz a mostani lakás? Szóval ezeken gondolkodom, és végül mindig a biztonság felé hajlom, mert ha most lépnénk egyet, akkor anyagilag ismét kiszolgáltatottá válnánk, és olyankor a biztonság érzet csökken, ami stressz. Szóval valszeg nincs még itt az idő, úgyhogy talán egyelőre nem ez volna a prioritás, főleg mert kettőnknek pontosan elég az 50 m2, mint rezsi, mint takarítás téren. Az egyetlen, ami mindig is hiányozni fog, az a kert. Egyébként elégedett vagyok így is, és igazából az évek kivárása sem okoz törést, ugyanis én mindig is az "életpálya modell" híve voltam, hogy legyen folyamatos fejlődés, nem fontos egyszerre minden. Szeretem,  ha a dolgok kialakulnak, megfontoltak, átgondoltak, és ugyan egy életünk van, de mint ezt közhelyekből is tudjuk nem a cél a lényeg, hanem az út, és aki ezt összetéveszti, az talán nem fogja az értéket és a katarzist érezni.

Meglátjuk... ez most még csak ötlet volt, vagyis még annyi se, csak egy beszélgetés, nem ez a prioritás jelenleg, csak hát ugye, az ötletekből lesznek később a nagy dolgok :)

12. hét

Ma betöltöttem. A hét végén átlépek elvileg a második trimeszterbe. A héten rengeteg dolgunk van. Most lesz a nagy genetikai UH és hát nem tudom, hogy a Nifty teszt is, ez még majd ott derül ki, hogy azt lehet-e már most, olvasmányaim szerint igen, ebben a védőnő bizonytalanított kicsit el.

A múlt héten bár én már azt hittem végig viszem a terhességet hányás nélkül, ha már a terheléses cukor vizsgálaton is vissza tudtam gyűrni, de végül nem sikerült. Szombat reggel váratlanul kb a semmiből rám jött, ráadásul Zs a wc-n ült, úgyhogy szégyen szemre a mosdókagylóba kellett bonyolítanom, és még odáig sem jutottam el...

Azt mondják ez a hét közérzet szempontból is fordulópont lesz. Tulajdonképpen úgy ahogy már javul a közérzetem úgy általánosságban, de ezek a hirtelen rosszullétek, hashúzódások azért még meg-meg érkeznek.

Más úgy nem volt az elmúlt héten. Nagyon sokat dolgoztam, így sokszor fáradt voltam, jellemzően este 10 előtt ágyba kerültem, mert nem nagyon bírtam fent maradni. A héten nagyon izgulok a vizsgálatok miatt, és ha minden rendben lesz, akkor valszeg postolom is az eddig megírtakat, mert azt mondják innentől publikus a dolog, innentől lehet egy kicsit hátradőlni. Adja Isten, hogy így legyen.

Egyik első hirdetésem :)

Egyenesen Annától, Bentről a HVG-ből! Azt hiszem ilyenkor kell kicsit megállni és megélni, örülni :)

#lovemyjob

11. hét

Ma betöltöttem. A terheléses cukor hete van mögöttem. Fejfájás csillapodott. Herpesz ismét bujkál bennem, az első bizsergéstől nyomom a telvirant, ugyanis voltam bőrdokinál és személyesen is átbeszéltük, hogy azonnal szedni, mert a vírus ilyenkor iszonyú gyorsan osztódik, és a gyógyszer azonnal tudja stoppolni. Viszont a hét a terheléses cukorvizsgálat hete, illetve megvannak az időpontok. Október 25 az ominózus genetikai UH, okt. 27 EKG.

És hát a nagy döntések időszaka, hogy milyen vizsgálatot is szeretnénk. Van választás, kombinált teszt, integrált teszt, Nifty-teszt. Árban úgy néz ki, hogy az első kettő 20-40 000 között, a Nifty 185 000. Tulajdonképpen az összes vizsgálat a legfontosabb kromoszóma elváltozásokat vizsgálja (Down-kór, Patau-szindróma, Edward-szindróma), illetve a Nifty egy sokkal kiterjedtebb és pontosabb vizsgálat mint az előbbiek, más szisztémával, ugyanis itt anyai vérből vizsgálnak, és 99,9%-os pontosságú eredményt kapunk a végén, kiegészítve nagyon sok egyéb kromoszóma elváltozás vizsgálatával, koraszülés esély vizsgáltalával, illetve meg tudják határozni a gyerek nemét is.

Szóval nagyon sok mérlegelés után mi végül felvállaljuk ezt a vizsgálatot. Ezek nem könnyű döntések, illetve ez az a kategória, amit mindenki maga dönt el, nincs másnak joga bírálni, hogy melyiket döntöd, de mi mivel minden kockázati tényezőben benne vagyunk (35 év felettiek, vetélésen túl), így szerintem egyáltalán nem váratlan a döntés.

Dokim véleményét kikértem ez ügyben, és ő azt mondta, hogy nem szeretne befolyásolni, ugyan most felemelték a kockázati kort 35-ről 37 évre az elmúlt években, de véleménye szerint nem véletlen volt eddig az a 35.

Visszatérve terheléses cukor. Ez az a vizsgálat, amire nem kaptam háziorvostól beutalót, ugyanis ő kicsit viccesen felülbírálta a nődokimat, hogy erre még most nincs szükség, csak a huszon valahányaik héten, így én ennek tükrében mentem vissza a dokimhoz, aki be is pöccent a háziorvosra, ugyanis szó szerint azt mondta, hogy ő viszi a felelősséget, hadd döntse már ő el, hogy milyen vizsgálatok kellenek, ezenfelül benne van az orvosi protokollba, hogy 30 felett már indokolt a terheléses cukor vizsgálat az első trimeszterben. Úgyhogy felkínálta a lehetőséget, hogy házon belül is el tudják készíteni, emiatt nem szükséges még egyszer beutalóért, majd az SZTK-ban sorban állni. Így kedden el is készült. Én nagyon féltem, mivel reggeli hányingeres vagyok, hogy majd most is rosszul leszek a sok cukor bevitele után, és hát nem is tévedtem. Kb 15 perc után olyan erős hányingeres rosszullét jött rám, hogy konkrétan csapzottam az izzadságban és hát a nyálam már egybefolyt a mindennel, de végül vissza tudtam szorítani magamban. A laboros és a recis nő nagyon rendesek voltak (Mátyásföld klinikát ez úton is ajánlom továbbra is mindenkinek), kiköltöztettek a levegőre és negyedóránként jöttek megnézni, hogy vagyok, majd végül megtörtént a második vérvétel is, és az eredményeim szerint nincs inzulin problémám, jók az eredmények.

Első hivatalos kismama képem, egy picit már látszik. Majd tervezem a normális fotókat is, de 3 hónaptól, azaz 12. héttől, ha esetleg elkészülnek a genetikai dolgok.

Ma voltam védőnőnél, 57,9 kg-os vagyok. Ezennel 4 kilót felszedtem. Az első trimeszterben 3 klió az átlagos, úgyhogy vehetem intő jelnek, és annak is veszem. Védőnő prognosztizálta már előre a terhes diabéteszt, úgyhogy innentől kezdve kicsit kevésbé fogom magamnak megengedni, hogy azt egyek, amit kívánok, hízékony lettem, azt hiszem... hiányzik a futás, más ez az életmód így.

Új ügyfél inda hausz

Még mindig csak félve merem leírni, de már a 3. munkámat is leadtam egy új ügyfélnek, méghozzá nem más mint a HVG. Egy account havernőn keresztül érkezett a lehetőség, és hát csináljuk is ezerrel. Szeretnék nekik megfelelni, eddig nem rossz a belépő. Magas a léc, szigorúak a marketing osztályon, de talán összecsiszolódunk hamar.

És hát ahogyan tavaly is, októberrel megérkezett a sok melós időszak. Megint be-be esik egy kis hétvégi meló. Nem baj, de azért ilyenkor eléggé el tudok fáradni, és ugye ilyenkor jönnek azok a hétvégék mikor még ráadásul ledolgozós szombat is van, szóval semmiképpen nem tudom azt mondani, hogy unatkozom. Ezenkívül készülünk Rencsi szülinapjára is. Már alig várom, idén nagyon különleges lesz már előre tudom, és nemcsak az extra torta miatt :), de ez már november, addig még Zsolti szülinapja is lesz, ami szintén nagy ünnep nekünk, már a harmadik szülinapját fogjuk közösen tölteni, ezt is alig várom. Ki is találtam már az ajcsiját, csak még nem akarom leírni, nehogy olvassa. Aztán jönnek az ünnepek, számomra elképesztő, hogy ilyen gyorsan eltelt egy év. Nemrég hallottam, hogy nem véletlen azaz érzet, hogy az ember minél idősebb, egyre gyorsabban érzi elszaladni az éveket, nem emlékszem magára a tudományos hipotézisre, csak hát a tényre, tényleg egyre gyorsabbnak érzem. Ez a nyár mintha nem is lett volna. Aminek örülök, hogy az éves terveimet cakkra pontosan tudom hozni, ami nem elkiabálva, de néhány év múlva akár azt is jelentheti, hogy házunk lesz, na persze addig még ezer változó beüthet, de mi erre a szintre tettük az álmainkat, és hát minél magasabb a cél, annál többet tud az ember megvalósítani.

Zajlik az élet, kicsit kevesebbet írtam mostanság, rengeteg dolog kimarat. De az emlékek élmények az írástól független velem maradnak. Nem vagyok túl "filozófus" mostanában, kevés időm marad, vagy franc tudja, lehet egyszerűbb lettem, kevesebb vagy letisztultabb gondolatkörben mozgom. Ennyi, most a HVG miatt boldog vagyok, talán munkaügyi szempontból ez az évem fő eredménye.

És hát persze idén is elkészült a naptár a már visszatérő FOOD BASE ügyfélnek :)

10. hét

Megtörtént az UH, amitől féltem már hetek óta. Hát ez valami csodálatos volt. Hatalmasat fejlődött a kis magzatkánk. Megvan keze-lába, persze még nem látszottak az ujjacskák, csak maga a végtagok. Nagyon kis cukorfalatka volt, és lüktetett a szíve ezerrel.

Mérete 3 cm kereken, ami 10+0-ás méret, miközben mi ezen a napon 9+3-n voltunk, de ez teljesen normális, és doki szerint az csak jó, ha inkább picit előrébb van, mintha hátrább lenne.

Aludt, majd mondta a doki, hogy akarjuk, hogy felébressze? Mondom egyből persze, és bejátszotta a saját szívhangját neki... persze ő gondolom csak a rezgést érzékelte és felébredt. Elkezdett ezerrel járni a kis keze-lába, nem tudom leírni az érzést, amit éreztem. Valahogy leesett két dolog, egyrészt, hogy ő tényleg él és már vannak kis funkciói, másrészt meg leesett, hogy ő már érzékel mindent, ha zaklatott a környezet felébred, ha nyugi van alszik stb, felelős vagyok már érte is, hogy nyugodtan fejlődhessen.

Viszont van egy érdekesség, ami egyáltalán nem tudatos, nem tudom talán a rosszulléteim váltották ki, vagy nem tudom, de sokkal kevesebb kávét iszom. Eredetileg napi 3 kávé volt az adagom lattéban, és ez most lecsökkent napi max 1-re, de általában még az egyet sem tudom meginni, ma is fele ott maradt.

Hangulatom/közérzetem változékony. Az elmúlt hétben 7 napból 5 nap fájt a fejem, migrénes és tenziós váltakozásában, nagyjából sztem 50% arányban. Hányingereim tetőfokon. Én már látom a pocakomat és hát következő héttől vagy a 12. heti UH-tól kezdve fotózni is fogom.

9. hét

Az elmúlt héten visszajött a hányinger erősen, minden napos és ma reggel már ahogy kinyitottam a szemem, egyből. Éjszaka fájt a hasam, mesni szerűen és kisugárzott a combomig, úgyhogy elég ramaty éjszakám volt. Az időjárás közben teljesen őszire fordult, úgyhogy lassan kellene őszi dolgokat venni... na de mit vegyek? Merjek már kockáztatni és kismamis dolgokat? A héten megyek bőrgyogyóhoz és nőgyógyászhoz is. Utóbbitól félek rendesen, mert tulképp 3 hete nem látott senki, és ugye volt közben a herpeszem. Zsolti kénytelen volt beavatni a főnökét, hogy eltudjon jönni velem, így egészen más a hozzáállás. Ami nagyon jól esik, mert hát nagyon nem szeretnék egyedül menni... a téli tapasztalatok miatt.

Múlt héten volt nálunk védőnő, semmi extra, csak lakásnéző, meg egy kérdőív. Leleteim elvileg kész, ma elkellene menni értük.

Elkezdtek szűkösek lenni a ruhák, főleg a hasamnál. Nem tudom megállapítani, hogy sokat eszem-e, mert bár először azt gondoltam zabálok, de aztán inkább rájöttem, hogy nem eszem nagyon sokat, hanem inkább folyamatosan telítettség érzetem van, meg puffadás szerű feszülés, így kicsit összekeveredik a jóllakott napközis állapottal. Zsolti látja már a pocakom alakulását, valójában én is, és szerencsére eddig úgy látszik, hogy nem szélességre terebélyesedem, hanem hasirányban, de persze ez még változhat. Következő hét körül elkezdem csinálni a hasfotókat is. 

Jó lenne túllenni a heti vizsgálaton, félek tőlük, ettől független a rosszulléteim valamelyest visszacsatolnak, hogy valami még van.