Tévé inda hausz

Tegnap testvéremékkel megvettük az álomtévémet, meg hozzá egy tévéállványt. Nagyon durván okos ez a tévé :). Van rajta böngésző, youtube, facebook, twitter... össze lehet kötni számítógéppel, de a kedvencem az, hogy van hozzá mozgásérzékelős távirányító. Megérte a jobbik tévét venni, konkrétan annyit tud, amennyit még le se bírtam teszteli. Úgyhogy majd a napokban. Addig meg a MinDig tévét nézem, mert még nincs a UPC-hez kötve. Kellemes ünnepeket mindenkinek :)))

2012 összegezve

Évértékelő post. Huh, ehhez a posthoz minden évben nagy levegőt kell vennem. Nah, szóval. Először is összességében nézve nagyon szép íve volt ennek az évnek.

Január
Először is a nagy betegségemről, ami már a tavalyi évem felétől jelen volt az életemben, és a leküzdése nem kevés áldozatot követelt tőlem, ennek fényében januárban egy elég kemény diétával kezdtem, azaz nem ettem szénhidrátot, és cukrot, szerencsére utóbbi megmaradt. Sajnos ez a diéta és az egészséges életmód nem volt elég a gyógyuláshoz, de ne szaladjunk ennyire előre. Alapvetően nem volt okom a panaszra, dinamikusan mentek a dolgok.

Február
Az első szívás itt jelentkezett. Megtudtam, nemhogy javult volna az állapotom, inkább romlott. Azaz a rákszűrés eredményeképp kiderült, hogy azonnali műtét kell, különben a folyamatok visszafordíthatatlanná válnak. Olyan napjaim voltak, hogy igazán visszaemlékezni sem szeretek rá. Iszonyatosan féltem. Életembe először ráeszméltem, hogy milyen sérülékeny az emberi élet. Egyetlen pillanaton múlik minden, és soha nem tudhatjuk, hogy meddig tart, ezért luxus elpazarolni az IDŐt.

Március
Eseménydús. Várakozás a műtétre, miközben nyakamon a szakdolgozat. Tele félelemmel és várván az optimista jövőt, hogy legyen már ennek vége. Aztán eljött a műtét. Szeretet övezett, barátok és család, mindenki egy emberként mellettem. Azt a szeretetet amit akkor átéltem, még talán soha nem éreztem ennyire egységben. Fura, de azóta is az egész, globálisan jó emlékképp maradt meg. Még a nődokim is, ahogy láttam a műtőasztalon, hogy tudja mit csinál, majd utána a számtalan kozultáció és a hülyébbnél-hülyébb kérdéseim tömkelege... Aztán a lábadozás. Otthon, közben szakdolgozatot írva. Tudtam, hogy ott, és akkor be kell fejeznem, mert nem lesz rá idő...

Április 
Elékészült a szakdolgozatom, természetesen az utolsó utáni időpontra. Mert Katáéknál így szokás :). Következett az utolsó vizsgaidőszak, miközben készültem a (minden eldöntő) szövettanra és a nyári államvizsgára (lelkileg). És elkezdődött egy mindent megváltoztató folyamat. Sportolni kezdtem. Heti kétszer, majd később háromszori futással. Az erőnlétem egyre javult és ezzel együtt a közérzetem is. Azt hiszem nem létezik ennél jobb feszültség levezető módszer. A hó végén megjött a szövettan. Nagyon indokolt volt a műtét, és minden oké. Már csak az ellenőrző szűrés van vissza.

Május
Végeztem az utolsó vizsgákkal is, emlékszem h mennyire kimerült voltam, és valahogy nehezemre esett látni, hogy még vissza van az opponensi értékelés és az államvizsga, no meg a rákszűrés. Azt hiszem a május más érdekeset nem tartogatott... ja de, még valami, csak azt nem oszthatom meg mert az magánéleti :).

Június
Az államvizsgám hónapja. Mindent ennek rendeltem alá. Nagy hajtás ment, azt hiszem júniusig nem is voltam Simontornyán. A közérzetem alapvetően jó volt, főleg miután kijöttem 22-én a vizsgáról. Jaj ez vicces öngól volt egyébként. Azzal a logikával, hogy úgysem lehet javítani UV-zni, mi az utolsó dátumra megyünk, csak azt nem vettük figyelembe, hogy az össszes államvizsgázó osztálytársunk sikerét végig kellett néznünk úgy, hogy mi még tanulni se keztünk rá :). Na de meglett végül. Ez volt a csúcspontja az évemnek. A sikerélmény, eljutni az űberfostól, a finishig nagyon jó volt, és nem éreztem azt, mint érettségin, hogy "vége, és?!", hanem azt éreztem, hogy végre nekem is megvan a diploma, mostmár én is értelmiség vagyok.

Július
Diplomaosztó, Balaton sound. Asszem ezzel a két szóval le is írtam.

Augusztus
Eldöntöttem, hogy idén még beváltom egyik vágyamat, jelentkezem a Mesharray suliba Maya mester kurzusra. Így utólag talán jobb lett volna egy félévet pihenni előtte, viszont olyan értelemben meg nem bánom, hogy lassan túl leszek rajta. Nem könnyű, küzdök vele rendesen, de hiszek benne, hogy lesz értelme.

Szeptember
Ezt mindig úgy élem, meg hogy vége a nyárnak, egy újabb kezdet. Idén most a 3D digital sulim kezdete. Innentől lett nagyon sűrű az évem.

Október-November
Hajtás időszak, az utolsó törlesztőt is kifizettem suliba.

December
2 embert kirúgtak a munkahelyemen, plusz egy felmondott, tenderezés ezerrel, sok munka, no bónusz. És ezzel elértem az évvégéig. Most kis pihi van, meg két ünnep között megveszem végre az álom tévémet.

Összességében sikeres évet zártam, nem volt könnyű, de azért soha rosszabbat :)

Whatever :)

Fogorvosnál 2.0

Pár hete átestem a bölcsesség fogíny eltávolításán, ami kb kisebb műtétnek is megfelel, már nem is mondom, hogy kb 6 napig irdatlanul fájt (ezt kicsit magamnak is köszönhetem minekután a felírt antibiotikumot nem igazán akartam beszedni, majd az 5. napon, mikor már úgy éreztem, hogy ez nemhogy nem javul, hanem egyre szarabb, végül átestem az antibiotikum kúrán). Mondanom sem kell, hogy mellé küldtem kísérőként probiotikumot, meg mindenféle vitaminokat, hogy túléljem egyéb nem várt mellékhatás nélkül. Aztán végül megúsztam. Aztán ma ismét voltam, és betömték a bal 8-as bölcsességfogamat. A rossz hír, hogy van két felső bölcsesség fog, amivel nem nagyon tudom, hogy mit lehet tenni, ugyanis vízszintesen vannak kinőve, és a dokim azt mondta, azt sem látja milyen állapotban vannak. Kell röntgeneztetni szájsebészeten, illetve ha bajuk van akkor nagy para van, mert az oldalra növés miatt nem lehet hozzájuk férni. Szal az ügy még nem zárult le, jövőre folytatás következik.

Aztán tegnap előtt volt céges buli. Kegyetlenül berúgtunk. Zsével, aki a művészeti vezetőnk, egész sokszor táncoltunk együtt, úgyhogy idén a vele megörökített pillanatot mutatom meg :). Jó volt!

Céges karibuli MA

Tegnap voltam ügyfélnél, és szomorúan vettem tudomásul egy megrázó hírt, de persze még nem aktuális, úgyhogy titkos :(. Remélem jó lesz a mai céges buli, vagy legalábbis jobb mint a tavalyi.
Tegnap elkezdtem írni az év-végi összesítő postot (már tradíció). Idén kicsit hosszabb lesz, mint szokott és másabb tagolású, dehát ez is azt mutatja, hogy kicsit sűrűbb év volt és elég sok fordulat volt a többihez képest. Aztán márcsak 3 nap és ebben az évben leteszem a lantot :)

A mai nap életérzése: 

Lávmi tendör

Tenderezünk. Elvileg jól sikerült a prezi. Többet nem tudok, de nem is mondhatok, mert ugye titoktartás van. De minden esetre tegnap éjfélig bent voltunk. A durva, hogy a végére konkrétan már jól éreztem magam, és az sem zavart, hogy dolgozunk. Ma mondjuk olyan vagyok, mint a mosott szar. Közelít a karácsony.

Vívódás

Azt hiszem leesett a tantusz. Minden (azaz MINDEN) megtalálható az interneten, amit csak kereshetsz. Az emberek vívódnak. Még azok, akikről azt hiszed nem is emberek. Fura, de ez az új megvilágítás feldobja a napomat.

Néha azt érzem, hogy úgy bandáznék a túloldallal... valószínüleg meglepően jól esne.
(Ezt most lehet, h egy ügyfélre értettem?!) ;)

Évvégi hajtás

Ritkán írok mostanság megint, mert nincs időm. Bár az utolsó hajtás végére ért, de még az utolsó simítások hiányoznak. Azaz a suliból még három hétvége, és persze még kb 10 munkanap. Aztán új év. Mindenképpen meg szeretném idén venni a tévét (a tv elképzelésem megint változott), hogy jövőre egyetlen cél maradjon, mégpedig a pénz gyűjtés. Érdemes lesz összegeznem ezt az évet, sok volt, szélsőséges, és jó nagy része szólt az egészség témakörről. De ezt majd valamikor a jövőhéten szedem össze. Ja meg még lesz a céges kari is, ugyanott mint tavaly, ugyanazzal a programmal mint tavaly, az egyetlen ami változott (negatívan) a társaság. Ebben az évben mondhatni kb 8 ember hagyta el a céget, ami mondjuk egy 40 fős ügynökségnél nem kevés.

Na vissza  a munkához. Mert még ennek az évnek nincs vége...

A REKLÁM

"A reklám szórakoztatás. Szürrealizmus. A jó reklám majdnem logikus, mégis van benne olyan elem, amire azt mondod, hogy úristen, miért?"
(Robert Senior)

FF Webterv pályázat

Ez volt a beadott tervem a FF pályázatára, ami ma kiderült, nem volt elég a győzelemhez. Kíváncsian váram a győztes pályaművet :)

Mikor beléd hasít a felismerés...

Rájöttem, hogy vezetés szinten engem szarra se néznek a munkahelyemen. Asztakurva de szar érzés. :(

Hálás cica

Tegnap este éreztem, mennyire szeret a kis Makika. Bár reggel szét szadizta a karomat, és kábé úgy néz ki a karom, mint aki oroszlánnal harcolt, de valahogy nem érdekel, mikor este jön és szinte belém bújik. Este konkrétan elkísért zuhanyozni. Én nem gondoltam, sőt azt hittem, ha meghallja a víz csobogását, majd jól kiszalad, de nem :), végig őrzött a fürdőben, majd mikor átjöttem a szobába, akkor is elkísért az ágyamig. Majd jött szépen és befészkelődött mellém. Így megy ez, aztán alvás reggelig. Egyébként már azt is megfigyeltem, h ha én alszom, ő is alszik, ha felkelek, ő is mocorog :). Szóval ilyen, nagyon lehet szeretni ezeket a kis élőlényeket.

Áginak drukkoló csapat

Csipet-csapat összetart (többiek szabin :D)!!! Ex-kolléganőnknek szorítva :)

(Fentről Gergő, Popi, Krisztika, Nikó, Yucus és én)

Tévé kérdés

Egy ideje nézegetem már a tévéket neten is, üzletben is, és rá kellett csodálkoznom, milyen különbségek vannak. A kiszemelt tévé jelenleg Media Marktban 209 900 HUF, a neten 157 450 HUF... némelyik cég - bátran kijelenthetjük - POFÁTLAN!

A sport...

kitisztítja az elmét, és önbizalmat ad. Az egyetlen bajom csak az, hogy semmi másra nem marad idő. Pl most péntekre 4 program torlódott egymásra, melyekből tulajdonképpen nem a preferencia sorrend szerint választottam, hanem aszerint, hogy milyen sorrendben lett kitalálva. Remélem nem lesz belőle sértődés. Kicsit húzós időszak ez, úgy telnek hetek, hogy egyetlen szabadnapom sincsen. Viszont mostmár lassan vége. Márcsak 26-ig kell kibírni szünet nélkül, aztán utána lesz egy csomó szabi, plusz jövőre már normálisan fogok pihenni, mert a hétvégék is szabadok lesznek, mint másik normális embereknek.

A héten voltam fogorvosnál, a jó hír és mondjuk úgy "nagy véletlen", hogy a választott dokinál, tök véletlen az asszisztens egy ismerős lány, így némi protekcióra tettem szert startból, de egyébként is nagyon jó a fogdoki, több forrásból is csupa jót hallottam róla. A rossz hír (nekem), hogy van két lyukas fogam, ami önmagában még nem lenne gáz, hiszen kb 6-7 éve nem voltam fogdokinál, viszont az egyik lyukas fogam pont az egyik bölcsesség fogam, melyre rá van nőve az ínyem. Azaz le kell operálni előtte a bőrt, majd utána lehet csak betömni. 29-ére van időpont, akkor lesz reggel megejtve az ominózus beavatkozás. Ou Ou :(

Babák mindenütt

Tegnap megszületett legrégebbi barátnőm első kisfia, Huba néven. Igen, gyakorlatilag Mót leszámítva az összes barátnőmnek van már gyermeke. Szép, ugyanakkor elkeserítő rám nézve, mert kábé ez az a dolog, amire a legjobban vágyom. Amúgy ez a gondolat kellemetlen hatással van általában az életemre, mert nem tudok tényleg önfeledten örülni más ilyen jellegű boldogságának, pedig őszintén szeretnék.

"Minél többet vásárolok, annál többet spórolok"

Valamelyik idióta Lidl reklámban hangzott el ez a mondat, ha jól emlékszem, ám én most pontosan ezt az elvet követtem és szerintem, bár látszólag költekeztem, de valójában rengeteget spóroltam. Plusz tudtam jótékonykodni egy ismeretlennel (egy 2000 Ft-os kuponnal), ami külön jól esett, mert  ráadásként, egy jó emberrel tettem. Szóval, először is nyertem Spar Facebook nyereményjátékon 10 000 Ft-ot, amit tegnap elvásároltam otthoni dolgokra/kajára, vettem egy szolibérletet 5 700 Ft-ért (spóroltam vele 1 200 Ft-ot), vettem egy régóta vágyott Clinique 3 lépés szettet 2 000 Ft-os kupon+1 800 Ft Törzsvásárlói kedvezmény+ajándékdoboz=14 700 Ft (ajándékdoboz tartalmával kb. 30 000 Ft eredeti áron), így összesen megspóroltam az egész vásárlással 18 700 Ft-ot+10 000 Ft Spár vásárlást+1 200 Ft szoli, azaz összesen 30 000 Ft-ot. Azt hiszem soha nem csináltam még ilyen jó üzletet :)

Ezenkivül él már az AllYouCanMove kártyám, amivel már egyszer benéztem egy edzőterembe és a héten Jógáztam. Majd ezt is össze fogom számolni, hogy mennyit spóroltam... rá kellett jönnöm, hogy megéri nagyobban gondolkodni, és megéri odafigyelni a kedvezményekre :)

Amúgy a Jóga zseniális volt, nem tudok elmenni mellette. Én nem hittem benne, hogy ennyire jót tesz a testnek, pontosan emlékszem, hogy az óra végén olyan lassú volt a légzésem, hogy szinte csodálkoztam, hogy egyáltalán élek. Valószínű, hogy már önmagában emiatt sokat számít, de persze az utána két napig érezhető hátizomláz is beszédes. Szóval csak ajánlani tudom. És Köszi a szuper társaságot lányok :)

Myself modelling - step 1.

Ez egy sorozat post lesz, elkezdtem magamat lemodellezni. Első lépés az oldalon látható referenciák befotózása, és a kiinduló polygon (azonbelül polysphere) magyarul gömb :D

Túl hosszú vegetáció

Egy gondolat bánt engemet. Mostanában egyre több embernek változik meg mellettem az élete, saját lakás/ház tulajdonosa lesz, gyermeke lesz, meleg családi érzések, miért van az, hogy nekem ezek a dolgok egyáltalán nem mozdulnak előre? És hogy lehet az, hogy egészen jól keresek, mégis a nálam rosszabbul kereső embereknek már mindenük megvan? Egyszerűen, hogyan? Lakótárs kollégám is már megjegyezte, mióta együtt lakunk, hogy én semmit nem pihenek, és hogyhogy nem purcanok ki soha? Nem tudom. Így hogy nincs semmi időm, így sem fejlődök, neki meg tök sok ideje van, pihen, feltöltődik, mégis nemcsak lakása van, hanem kocsija is, meg minden. Mondjuk biztos sokat számít, hogy ki-mit örököl családtól (én konkrétan semmit), de elszomorít, hogy nincs már egy saját kuckóm pl, ahol ne kellene valakitől függeni... sőt saját macskám sincs, most is azon rettegek, hogy esetleg elviszi az eredeti tulajdonosa (mert már van róla szó). Szóval így kicsit szar, változzon már valahogy :(

Mesharray Oklevél - 1. modul

Sulim felén túl vagyok és egy meglepő dolog történt, kaptunk a suli első feléről egy oklevelet, méghozzá az Autodesk állította ki a nemzetközi központból. Kicsit felkészült a rendszer, és mielőtt elküldte az oklevelet, kitöltetett egy tesztet, hogy mennyire vagyunk elégedettek. Iszonyat szimpatikus az egész, már eleve ez az online oklevél dolog, annyira dinamikus...be is csatolom, mert büszke vagyok rá:

ki fogom nyomtatni ma ben a cégnél, és jól kiakasztom :)

Apró sikerek, avagy jól indul a péntek

Nagyon jó lett a kedvem ma reggel, bár rengeteg meló van, de most több olyan tervezési projektem is van, ahol az én verzióm lett a befutó a leadottak közül. Az az Auchan ajándékkártya cucc, a másik a KK karácsonyi megjelenés, és végül egy szintén Auchan-Oney plakát történet. Olyan jó, mert ezeken az anyagokon több grafikus is dolgozott, mindegyiken. Aztán a másik jó hír, hogy tegnap kifizettem a sulim utolsó részletét is, úgyhogy örömmel jelenthetem, nincs több sulira költés (legalábbis mostanában). Úgyhogy végre elkezdhetek gyűjteni más dolgokra is.

Ezen a hétvégén már a suli feléhez érkeztem. Animáció.

Maxi a.k.a. Makika

Íme az én kis kölcsönmacskám, akit nap-mint-nap gondozhatok, cserébe rengeteg örömöt és boldogságot okoz nekem:

Lángos először

Zseniális napom volt ma :). Lévén, hogy hosszú hétvége van, végre azt csináltam, amihez kedvem volt, mint pl moziztam ma Móval, sütöttem-főztem, és végre megalkottam az első önálló 3D projektem. Szóval megjegyezném, iszonyatosan pozitív évem van, eddig majdnem minden tökéletesen és terv szerint alakul. Nagyon gyermeki szinten vagyok még a 3D-ben, de legalább már kezdem megérteni a folyamatokat és kezdem elfogadni, hogy mennyi mindent kell még megtanulni, számszerint eddig 5 programot használtunk egymás mellett kisebb-nagyobb átfedésekkel. Úgyhogy már értem miért is éreztem, hogy ez nehezebb ügy lesz, mint másik grafikai dolgok.

Ez csak egy nyers képernyőfotó, de talán mutatja mennyi meló van mögötte, voala a mai remekművem:

Ha elkészül, megszólalásig úgy fog kinézni mint egy igazi szem. Azért csináltam, mert holnap elkezdem saját magamat lemodellezni Mayával, meg Zbrushsal. Na persze az sokkal hosszabb projekt lesz, mint ez a szem. Jelenleg a karakter modellezés hoz lázba a 3D műfajain belül :).

Aztán ma főztem fokhagymakrém levest, meg lángost. Vittem be Mónak is, azt mondta, finom volt... remélem nem csak udvariasságból... de amúgy benne volt szívem-lelkem, mégha kissé sótlan is lett. Aztán miután kajált Mó, elmentünk mozizni. Óriási ez a film. Kb egy éve nem nevettem ennyit. A franciák valahogy könnyeden egyszerűek és vidámat. Megtalálják a szépséget az életben, a pillanatban. Egészen elvarázsolt.

Holnap sport nap lesz :). Reggel futok, majd bicajozni szeretnék...

Új a csizmám

Szééééép, Esprit

AYCM

YES. Megrendeltem végre az All You Can Move kártyát (Gerő által), november-decemberre. Így a téli sportolási lehetőségek ezennel biztosítottak, mostmár csak járni kell.

Nagyon gyorsan megy az idő, és nagyon kevés van belőle. Én nem tudom, hogy mit kellene tennem, hogy valahogy többet tudjak pihenni, jó volna csak úgy dögleni legalább egy napig. Most hétvégén ismét suli, múlt hétvégén dolgoztam, következő hétvégén dolgozom... 7 szabadnapom van még, jó lenne úgy megtartani, hogy karácsonykor legyen egy hosszabb pihenő.

Egyébként 100%-osan eseménytelenek a napjaim, gyakorlatilag úgy telik az idő, hogy elvégzem a kötelességeket... és ez már az év végéig így lesz.
Osztán jövőre minden más lesz.

"Nagyon gáz!"

Tegnap volt egy brutális félreértésem bent a cégnél, ami egy szörnyű estét eredményezett. A lényeg, hogy a céges referenciaoldalt frissítették, és úgy volt, hogy felkerül egy munkám, amiről azt hitte a művészeti vezetőnk, hogy egy másik grafikus csinálta, így odament hozzá és megkérdezte, hogy merre találja a  látványtervet? Erre a grafikus kolléga azt válaszolta, hogy ne ez a terv menjen fel, hanem egy körrel ezelőtti, amit 3D-ben csinált, mert ezt nem ő csinálta, és egyébként is "nagyon gáz"! Mikor meghallottam a szívembe belehasított egy mély, rossz érzés, hogy az én munkám nagyon gáz??? És ezt így mindenki előtt fennhangon kijelenti? Nem szóltam semmit, hazamentem és nem tudtam feldolgozni. Azt éreztem, hogy ennyire nagy szakmai megalázást még sosem éltem át. Másnap, azaz a mai reggel eljutott a Zsocihoz (aki a művészeti vezető) a hírem, hogy kicsit kivagyok és behivatott. Pont ezt nem akartam, egy átlátszó kínos magyarázkodást, hogy ne érezzem magam annyira szarul, úgy gondoltam, ezen a szitun nincs mit menteni. Majd Zsoci elmondta, hogy egy nagy félreértés történt, ugyanis nem a munkám gáz, hanem maga az amit terveztünk, hogy az ügyfél egy kreatív cuccot lecsupaszítva azt terveztette, amiből végül én csináltam a látványtervet. És ha ilyen van bármikor is, nyugodtan menjek át hozzá, mert ez a terv ahhoz képest, hogy nem 3D tervező programban készült nagyon szép... sőt Jucus, aki a legjobb grafikus, azt hitte, hogy 3D tervező progiban készült... szal ez akár egy elismerés is... úgyhogy utólag tegnap amilyen szarul éreztem magam, ma annyira nagy kő esett le a szívemről, és igazából már hálás vagyok a sorsnak, hogy ez kiderült.

Na de itt a látványterv, amiről eddig beszéltem:

Mindennek ára van, te mennyibe kerülsz?

Mindig szarul esik és leesik az állam, mikor a szakmámba megtudom mennyivel többet keresnek bizonyos emberek ugyanazért a munkáért, amit én is elvégzek. Ilyenkor több mint csalódott vagyok, úgy érzem teljesen mindegy mit csinálok és mennyire próbálom a maxot kihozni, sosem fogom utolérni őket, de mondjuk nem is az a célom, hogy utolérjem őket, csak hogy ha már ennyit dolgozom, ne kelljen foglalkozni a pénz kérdéssel. Valahol igazán szerintem csak akkor lehet az ember boldog, ha ez a kérdés nem frusztrálja minden nap. Persze ez nem panasz, mert tudom, hogy az átlag magyarnál még így is többet keresek, de ezt a szintet csak úgy tudom hozni, hogy a hétvégéimet is beáldozom, ez meg már lassan kezd nagyon fárasztó lenni, kezdek belefáradni. Ezért gondolkodom abban, hogy ha végzek a 3D sulival, tényleg váltani kellene. Tegnap az új lakótárssal megbeszéltük egymás fizetését (ugyebár ő kollégám és programozó), és totál ledöbbent mert majdnem 100 000-rel többet tippelt, mint amennyit tényleg keresek. És mondta, hogy nagyon alá vagyok fizetve ahhoz képest, hogy egyetlen nap se tudtam előbb eljönni, pedig úgy volt, hogy akinek nincs melója elmehet minden nap picit előbb. Erre ma mehetek melózni a táskába, mert a sulim miatt ráadásul ebben a hónapban konkrétan többet költöttem eddig, mint a fizetésem. Ez van :(, nehéz a bányászok élete.

IDŐ

Vagyis az idő hiánya a problémám. Mióta átköltöztem, olyan mintha valami más időzónába exportáltam volna magam. Egyszerűen nincsen semmire idő. Igaz a Maya rohadt sok időt elvesz az életemből, és mint egy megszállott tegnap este is baszakodtam vele, sajnos a félmaraton óta a futást is hanyagoltam és ami a legfontosabb a barátaimat is. Egyszerűen nem elég az életem, pedig nem sokat alszom, mégis el vagyok csúszva... mondjuk lehet a hétvégi szabadidő hiányzik, de valahogy meg kell oldanom ezt a 6 hónapot, amíg a suli tart.

Megmutatom mit tanultunk a hétvégén. Ez egy modellezési stádiumban lévő Chevrolet Camaro, 3 nap alatt eddig jutottunk. Nagy meló és újra akarom csinálni, csak h gyakoroljam a tool-okat és a technikát. Tegnap este egy szemet modelleztem tutoriál alapján. Maga a modellezés készen van, de egyszerűen nem tudtam megcsinálni a textúrát élethűre... úgyhogy ezzel még kell kicsit szórakozni.

Amúgy elkezdtem végre hétvégén olvasni a Trónok harcát. Nagyon jó és alig tudom letenni, no de hát ugye kevés az idő, így BKV-n és WC-n is olvasok :D

Hétfőn viszont itt volt anya, nagyon jó volt. Elmentünk az ARC kiállításra, meg a Margitszigetre és kajáltunk egy nagyot. Nagyon jó nap volt, azóta anya minden telefonbeszélgetésben ezt emlegeti. Tök jó érzés.

Szükség, igény, akarom!

Most jutottam el odáig, hogy szükségét érzem egy olyan dolognak, amit eddig évekig kizártam teljesen az életemből, ez pedig egy TV. Valószínűleg azért nem gondoltam rá, mert nem is volt rá helyem, illetve mert nem igazán volt sok szabadidőm tévé nézegetésre. Az utóbbi most sem lett több, viszont nagyon vágyom arra a régi családi érzésre, amit a tévé nyújtott, hogy szombat este nézhessem pl. az X-faktort, vagy vasárnap este a "vasárnap esti filmet". Szóval ez. És mivel kb 10 éve tévé nélkül élek, így egy kicsit lemaradottnak érzem magam technikailag. De már elkezdtem a nézelődést :)

Ma suli, félek, fosok. Remélem nem lesz űbergáz és tudom követni, tegnap gyakoroltam, de internet nélkül kicsit nehézkes. Remélem ma már lesz net.

Véleményem spontán

Ez a post a munkahelyi dolgaimról fog szólni, mert elég erős ingerek értek ma már startból. Egyrészt felmondott a produkciós részleg igazgatója, ami őszintén szólva egyáltalán nem ráz meg, másrészt ma második hír, hogy felmondott Ági is, az én accountom, akit ráadásul iszonyatosan bírtam, tiszteltem, és rohadtul felnéztem rá, mert egészen egyszerűen úgy él, ahogy én csak szeretnék élni. Nem tudom hogyan lesz ezután, kinek adja át a fő ügyfelemet, illetőleg nem tudom, hogy ki veszi át, de az biztos, hogy olyan gördülékeny már többé nem lesz, mint eddig volt... legalábbis nem tudom elképzelni, hogy úgy menjen a munka, mint eddig. Ami részemről megvetendő, az a produkciós kollegina felmondása, ugyanis ahogyan hallottam, az inkább büszkeségi és önmagát túlpozicionálás miatt történt, tehát nemcsak megvetendő, hanem ultra gáz is... na mindegy meglátjuk, egy biztos én tudom értékelni ennek a munkahelynek az előnyeit, a kollégákat, talán a munka már kicsit rutin jellegű és majdnem unalmas néha, de a biztonság és a jó hangulat kárpótol, és nem utolsó sorban több emberre is barátként tekintek, és persze itt van Misi mentorom, ami nagy ajándék (remélem sokáig így is marad).

ui.: amit múltkor gondoltam egy bizonyos másik kollegánkról (a "berohasztó" kollégáról), méginkább igazolva látszik!

Újpesten már ne keress!

Mert nem lakom ott :). Fájdalmas és ugyanakkor szükségszerű volt ez az elhatározás, költöznöm kell. Lakótársak már riogattak, hol azzal, hogy lakást vesznek, hol azzal, hogy el szándékoznak költözni, de a lényeg, hogy a végén már érezhető volt, hogy előbb-utóbb valamilyen változás lesz. Szerencsémre pont ezzel egy időben az egyik kollégám pénzproblémákkal küszködött és felajánlotta, hogy költözzek oda hozzá. Így ez lett. Most ketten lakunk (plusz egy cicus), és Újpest helyett Zuglóban. Közel, kényelmesen, és jó környéken. Alig várom már az első futásomat :). Régi lakás hiányzik, főleg a saját kis szobám, mely az otthonomat jelentette több mint 5 évig. Nos ez van, remélem jövőre már gondolkodhatok sajátban... de ez még távoli. Itt a elköltözésem pár emléke, és a beköltözésem bizonyítékai :D

Az újpesti exotthonom

Ezek meg már az új szobám képei

Ez az új könyvespolc asztalom, imádom (by ikea)

 

27. Nike Félmaraton

Úristen de nagy élmény volt. Bár csak váltóban, viszont azt annál jobb idővel. Életem legjobb ideje: 11,3 km; 6,01 perc/kilóméter, 1:09:38 perc összesen.

De van sok fotó:

Imádom ezt a csávót

 

 Joseph Gordon-Levitt 

...és nem mellesleg egész jó színész. Következő filmjéig (Looper) márcsak párat kell aludni... persze, hogy megyek rá :)

Fuss Budapest (második felvonás)

Nagy napok előtt állok! Szombaton költözöm, vasárnap Nike félmaraton. Izgalmas, és az a furcsa, hogy minél jobban közeledik, annál jobban várom. Az életem fenekestül felfordul, és minden ami Újpesthez kötött megszűnik, és a munkámon kívül minden új.

Hello Új élet!

Ez meg a mai termés. Gergővel és Makikával voltunk a Nike félmaraton edző buliba. Imádom a kompromitálónak látszó képeket :D

Ősz: ON

Kicsit régen írtam már. Többször belekezdtem, de annyi minden volt, hogy erre nem maradt időm. Tegnap és ma volt az első sulis hétvégém (és még holnap is folytatódik). Nosh, hát durvább, mint gondoltam. Ez a Maya egy olyan grafikus program, mellyel gyakorlatilag bármilyen 3D-s dolgot meg lehet tervezni, ezzel a programmal készülnek bizonyos reklámfilmek, vagy hollywoodi filmek. Alapvetően két ilyen 3D tervező program terjedt el, az egyik a Maya, a másik a 3D studio Max, én azért választottam a Mayát, mert ezt inkább a film készítők használják, míg a 3D S Maxot inkább a játékfejlesztők. Első szembesülésem, mivel ez nem az Adobe cég programja (hanem az Autodesk-é), hogy minden gyorsbillentyű, amit eddig gyakorlatból használtam, kábé felejtős. Tehát az egész programot és a felépítési elvet is újra kell tanulnom. Nem beszélve arról, hogy iszonyatosan bonyolult és többszintű a kezelőfelülete, bonyolultabb sokkal, mint pl a Photoshopnak vagy az InDesignak. Úgyhogy bátran és bölcsen kijelenthetjük, "nagy fába vájtam a fejszémet", és nincs visszaút (pedig napközben többször is átfutott az agyamon), meg kell küzdenem saját agyammal. A tanár alapvetően gyorsan halad, egyszerre kell figyelni a projektort, jegyzetelni és közben a saját gép előtt abszolválni. Szóval nincs más hátra, előre.

Aztán itt van az ősz ismét, megint eltelt egy év, és már nem indulok újabb fősulis évadban... egyrészt öröm, másrészt meg bevillan, hogy mennyire gyorsan elment 3 év. Hát ez van, tényleg meg kell élni a pillanatot (míg lehet), mert elszalad felettünk az élet.

New running record

 
Ez a táblázat mutatja mennyit futottam az elmúlt 30 napban, szembeállítva egy átlag női és egy Nike futóval. Egyébként ma egy "laza" 14,1 km-es futással készültem a félmaratonra, de egyelőre az a konklúzió, hogy a jelenlegi edzettségemmel nem tudom MÉG lefutni a félmaratont (21 km).

Memoriam Apa

Ma (azaz 14-én) volna apa szülinapja (62.), de mostmár régóta nincs velünk, csak időnként eszembe jut  mennyire hiányzik az életemből. Vannak dolgok amiben csak ő tudott tanácsot adni, egyébként nem akarom szinte minden évben ugyanazt leírni, de ezen a napon különös szeretettel gondolok rá vissza és olyan jó volna ha most rám tekinthetne, és látná merre tartok... néha csak annyi hiányzik, hogy "igen Kata, jól csinálod, küzdj mert megéri", vagy most a költözésem előtt, hogy ne féljek ennyire, hogy vajon mi lesz. De ugyanakkor tudom, hogy mik lennének apa válaszai, hiszen sosem kételkedett bennem, mindig csak biztatás hangzott el a szájából, és egyszerűen azért is hiányzik, mert hiányzik a régi család.

Döntés

Minden döntésünk befolyásolja jövőnket, azaz egy összefüggésspirált indít el, mely véglegesen változtathat kellemes és kellemetlen irányban.

...Azt hiszem ezért nem szeretek nagy döntéseket hozni, főleg úgy, hogy olyan helyzetből kell ezt tennem, amit alapvetően szerettem. Viszont most válasz út elé kerültem és hoztam egy végleges döntést. Elköltözöm. Azt már felfogtam, hogy egyébként is új korszak kezdődött el az életemben a főiskola befejeztével és az új suli megkezdésével, viszont nagyon úgy tűnik azt is fel kell fognom, hogy lakás szempontjából is új élet kezdődik. Mivel ez is albérlet lesz, így sajnos nagyon úgy tűnik nem ez életem végső állomása, viszont szívből remélem, hogy kellemes lesz és nyugalmas. Az már biztos, hogy - mivel csak egy lakótársam lesz, aki hasonló beállítottságú mint én - könnyebb lesz az egyetértés, illetve bizonyos dolgokban talán könnyebben tudunk majd egymásnak segíteni mint az eddigiekben...

Más! Megjött a futócipőm, végre! Természetesen otthon már fel is avattam (beletettem már kábé 20 km-t). Tényleg egészen más. A talpamnál és a térdemen érzem elsődlegesen, és mostmár kicsit sajnálom, hogy 4,5 hónapig speciális cipő nélkül nyomtam.

Mó, avagy a "Krisztusi kor"

Moncsinak ma van a szülinapja, úgyhogy ezúton is kívánok neki nagyon boldogot :) <3 br="br">

vau vau

Olimpia 2012, London

Ennyire mint most, még sosem izgultam Olimpián. Az utóbbi napokban egyfolytában a közvetítéseket nézem, és az összes eredményünkkel képben vagyok. Mondhatom, hogy a sport iránti hozzáállásom azóta változott, mióta aktívan futok. Valahogy megértem a belefektetett munkát, és hogy a saját határaid legyőzése milyen sikerélmény. Egyébként nem mellesleg nagyon jó lehet élsportolónak lenni, mert a sport endorfint szabadít fel, stresszt vezet le, és elérni egy szintet óriási sikerélmény lehet, és akkor még nem beszéltem arról, hogy szép és sokáig fiatal test párosul hozzá. De visszatérve a témához, a mai állapot szerint, 10.-ek vagyunk az éremtáblázaton, egy pici ország, aki világ szinten a 10. helyre küzdi fel magát, szerintem óriási dolog. Csak így tovább, HAJRÁ MAGYAROK!

Vajon a női megérzés mennyire jelez pontosan?

Ez a kérdés jár a fejemben egy céges dologgal kapcsolatban. Nagyon szívesen belemennék a részletezésbe, de nem nagyon merek (mert ugye egyszer már rátaláltak kollégák a blogomra). Viszont maga az érzés része azért foglalkoztat. Eleve az, hogy valakivel szemben a kezdetek óta rossz érzéseim vannak, hogy azt érzem, "Kata vigyázz vele", mert nem őszinte, és később be is bizonyosodik, de mire más észre veszi már borzalmas pusztításokat végzett a cégnél, és mindezt úgy, hogy a mi "emberközpontú" cégünk emberei totálisan hidegen hagyják és legszívesebben szerintem elkezdené kiirtani a népet. Ami a legrosszabb, hogy szerintem bőven elég egy ilyen ember, és hosszútávon pontosan meg tudja honosítani a félelmet és ezáltal el tudja venni a lelkesedést, és szerintem még az összetartást is szét tudja cseszni (ami pl egy SOS munkánál nagyon fontos tud lenni, hogy emberi dolgokat ne említsek). Szóval lényegében az érdekelne, hogy miért érzem ezt, illetve miért éreztem már a második mondatváltásnál? Valahogy olyan, mikor beszélek vele, valahogy bezárom az energiáimat és a beszélgetéseink gyorsan el is halnak, mert valahogy érződik, hogy egyikünk sem akar beszélni a másikkal. Ösztönösen nem akarok támadási felületet hagyni neki. Viszont az egy jó visszaigazolás nekem, hogy még amikor mások pozitívan álltak hozzá, és bedőltek a mézmáznak, én már akkor kiszúrtam, h nem oké. Vajon mi lesz a vége? Elég kevés esélyt látok rá, hogy megváltozzon... hiszen az ember alaptulajdonságai, hogy jóindulatú/rosszindulatú, nem válatozik. Szerintem. De persze tévedhetek.

No have time

Kicsit eseménydús napok vannak mögöttem. Egyrészt tegnap volt egy laza túlóra cégnél, fél 12-re értem haza... taxival... tényleg "laza", de cserébe szerintem nagyon színvonalas prezit állítottunk össze. Talán éppen most folyik a prezi, hajrá Misi (ő prezentál) :)

Tegnap előtt reggeltől volt egy fura erősödő hátfájásom, így estére úgy elkapott a hypochonder para (már h egyáltalán azt sem tudom megállapítani, hogy a gergincem, a gerginc melletti izmom, vagy a vesém fájt), hogy elmentem az esti ügyeletre, ahol a "kedves doktor" megállapította, hogy vesekövem van, de ne aggódjak ad beutalót a Honvéd kórházba, meg fognak gyógyítani, max megműtenek. Na mikor ez így elhangzott, besírtam. Aztán irány az urológia. Ahol életem legjobbfej dokija csinálta meg az ultrahangot, mely egyértelműen kimutatta, hogy semmiféle vesekő nincsen. Aztán nem is tudom hogyan, de szóba elegyedtünk, és a végén már a BalatonSoundról beszélgettünk... igen, ilyen is van.

Egyébként ma már jól vagyok, és egy egészen fura konklúzióm van az eset kapcsán: azt hiszem lassan tényleg hypochonder vagyok, minden szarral egyből doktorhoz megyek, miközben azt hiszem halálos betegségben szenvedek. Így utólag iszonyat vicces, hogy mennyire durván felállítom az öndiagnózist, amit kiegészítek pszichoszomatikus tünetekkel. Arról nem is beszélve, hogy emellett rengeteg vitaminnal tömöm magam. Szóval ideje elgondolkodni :)


Úgy egyébként minden oké, ma be kell fizetnem a suli árának felét, ez kicsit frusztrál, de egyébként minden ok. Jó lenne hétvégén mozizni egyet Móval :)

Maya mesterkurzus

Hát kb 2 hétig tartott a szabad élet. Ma beiratkoztam a 3D suliba (Mesharrey Digital school), amiről már legalább 2 éve ábrándozom. Nagy döntés volt ez, sőt igazából át kellett gondolnom, hogy belefér-e ez most, de mivel volt egy 10%-os nyári akció, plusz Ági kolléganőm  adott egy lelkestő löketet, így úgy döntöttem nincs min gondolkodni. Itt a lehetőség, nincsenek kötelezettségeim, független vagyok, nincsenek tartozásaim, mikor ha nem most?! Aztán ha ezt elvégeztem még arra is lehet esélyem, hogy dupla ennyit keressek, ugyanis 3D szakemberekből nagyon kevés van, és talán a cégnél is tudom egyszer majd kamatoztatni a tudást... na mindegy ennek részleteibe nem akarok egyelőre nagyon belemenni.

Itt a suli és a Maya mesterkurzus leírása.

BalatonSound 2012

Életemben először voltam Soundon, óriási élmény. Nemrég értem haza, és most kábé mozogni sem tudok, de gondoltam addig írok róla, mg frissek az élmények. Niki nagyszüleinél szálltuk meg Balatonfenyvesen, úgyhogy gyakorlatilag a legneccesebb része nekünk eleve megoldott volt, és ami külön öröm számomra, hogy halálosan jó fejek a kis öregek. Aztán maga a fesztiválozás terve úgy nézett ki, hogy előtte találkozunk Nikó barátjával, kajálunk, piálunk, aztán lesz ami lesz. Addig működött is a terv, hogy beültünk pizzázni meg sörözni, majd utána kb minden terv dőlt. Maga a helyszín nekem nagyon hasonlít a Pepsi-szigethez, csak annyi különbséggel, hogy itt nem koncertek vannak, hanem elektronikus zene és DJ-k. Nikóval szépen végigmentünk a stílusokon, végigbuliztuk kb az összes sátort.
Persze nem voltunk szomjasak :D. Először a drum'n'bass sátorban, majd egy újabb kajálás/piálás kör után mentünk az egyik fő DJ-re, Paul Kalkbrennerre. Ultra szar volt. A tömeg borzalmas volt és úgy láttam, hogy nem választékos (stílusos?) a tömeg, valszeg ez olyan mint David Guetta, divatzene. Na mindegy, szal szépen lassan egyre kijjebb mentünk, nem lehetett már táncolni, túl nagy volt a népsűrűség. Átmentünk Budaira. Nekem ez volt az este legjobb része. Nagyon jó zenét csinált, viszonylag kevesen is voltak, és tényleg az volt mint anno, hogy egész testemmel élveztem a zenét. Aztán mentünk ismét kajálni/piálni (mondanom sem kell, hogy fél órát álltam sorba minimum), aztán jött a buli szívás része. Eleredt az eső. Eleinte egyáltalán nem volt gáz, de mikor vissza akartunk menni az arénába, akkor már jöttek a problémák. Az eső miatt az emberek állatokká váltak. A tömeg az eső erősödésével egyre agresszívebben nyomult az aréna bejáratán és konkrétan a szűkítőkorlátnál szegény Nikót olyan durván odapréselték, hogy a biztonsági Őrnek kellett kiszednie. Konkrét halálközeli élmény, neki is és nekem is, ahogyan végignéztem. Aztán nagy nehezen visszajutottunk (ekkor már vagy Carl Cox vagy Hot X volt, nem tudom melyik, még nem voltam egyiken sem). De sajnos ahogy (az eső elöl) jöttek be az emberek, egyre kellemetlenebb volt egyrészt a pára, másrészt meg ismét elviselhetetlen lett a tömegnyomor, úgyhogy úgy döntöttünk hazamegyünk. Öreg vagyok én már ehhez a tömeghez.

Szóval szakadó eső (a kép demonstrálja mennyire áztunk el), futás, fázás, szél, késő vonat, majd végül kipurcanás.


Összességében nagyon jó élmény volt, találkoztam fotós ismerősökkel (ennek külön örültem), és megállapíthatom, hogy a party élet nem igen változott az elmúlt két évben, sem a DJ-k, sem a közönség, sem a zene... valahogy olyan volt, mintha még mindig 2010-et írnánk :)

Az élet szép...

...és most végre nekünk! Ugyanis megjött a rákszűrésem eredménye, és mostmár hivatalosan is kijelenthetem: egészséges vagyok! Vége a procedúrának! Hihetetlen boldogság. A leges-legfontosabb az egészség, és én most úgy tűnik kaptam egy második lehetőséget az élettől :)

Diplomaosztó 2012.07.07.

Hát ezen is túl vagyunk. Nagyon jó élményekkel gazdagodtam. Igazából mostanában voltam jópár ilyen nagyobb eseményen, mint esküvő, leánybúcsú, soha nem engem ünnepeltünk, és már lassan el is felejtettettem, milyen felemelő, mikor végre én vagyok a központ...
Igazán megható volt az ünnepség, jól megszervezve, szépen lebonyoltva. Teljesen elégedett vagyok. Miközben hallgattam a beszédeket, az járt a fejemben, hogy valósznű ilyen jellegű ünnepség most van az életem folytán utoljára, és h ezt a pillanatot most maximálisan át kell élni. Szinte libabőröztem, mikor kimondták nekünk az "útravalót", na és persze az oklevél átadása... Na az baromi felemelő, mikor kezetfogsz minenkivel és a bojtot át teszed jobb oldalról bal oldalra, és a kalapdobálás... szóval mindenkinek át kellene élnie, tényleg fennkölt esemény.

(Family és barátok, Gergő nagyon hiányzik a képről, de képzeletben velünk) 

Aztán utána átmentünk a Trófeába kajálni. Az is nagyon szuperül sikerült. A családom maximálisan jófej volt, a barátokról nem is beszélve. Mótol kaptam könyv utalványt (mindig tudja mire vágyom), Rencsi+Gergoo+Gábortól egy Polár pulzusmérőt. Annyira örültem neki, mint mostanában nem is tudok visszaemlékezni, h mi volt hasonló. De tudom miért örültem ennyire, mert egyáltalán nem számítottam rá, legmerészebb álmomban sem, pedig iszonyatosan vágytam rá... így a futásaim mostmár tuti aerob zónában lesznek, mert figyelem ezerrel. Szóval nagyon boldog vagyok, jó volt együtt lenni a családdal és annyira jó érezni, hogy vannak emberek akik már biztos hozzám tartoznak az életben, akármi is lesz :)

Még egy fotó, aztán majd lesz Picasa album is, ha feltöltöttem a képeket kiteszem a Linket:

                                                                              Az én kis Spimommal

Szerk.:
 És még egy bónusz celebfotó Nyári Alízzal:

Nike bolt a WCC-ben?

Július 26-án fog végre Nike bolt nyílni a Westendben. kicsit gáz, hogy pár éve nincs az országban egyetlen speciális Nike bolt sem. Egyébként tegnap voltam a Hervisbe és meglepetéssel néztem, hogy egyáltalán nem lehet futócuccot találni, még annyit sem mint tavasszal. Vagyis feketét biztos nem. Néztem saját márkásat, ha már nem találok Nike feketét, akkor egye fene "elkurvulok", de sajnos a saját márkásból sincs. De ezt nem értem... a futók akkor most arra vannak kényszerítve, hogy fitness cuccban fussanak? Vagy tömjük szépen külföld zsebét és rendeljünk a netről (amitől még mindig félek kicsit, mert nem tudom felpróbálni).

200-on túl

Felhő

Gyalogoltam Újpestig, tegnap is, ma is. Mivel elég melankolikus reggelim vannak, így nagyon jót tesz. Mellé vocal chillout (mostanában az a menő nálam), és ilyen teljesen fura állapotba kerültem. Ma pl azon gondolkodtam, hogyan alakul át a felhő esővé? Mi történik akkor? Hogy válik le? Ez ilyen ovis kérdés, na de akkor is. És persze nem vagyok túl jól, megint felmerült a szokásos lelki kérdés, merre tart az életem, hol vannak az álmaim? Na de persze nem panaszkodom, hiszen alapvetően nincs miért sírni... Egyébként volt ma egy nagyon jó beszélgetésem egy kolléganőmmel. Nagyon feltöltő volt, és nem azért mert poénkodtunk vagy ilyenek, hanem mert rájöttem, hogy tökmindegy honnan jöttél, milyen családból, milyen neveltetésből, milyen materiális környezetből, ugyanazzal a problémával kell szembenézni. Bár tudom, hogy mindketten más módszerekkel próbáljuk megoldani, az a tudat, hogy nem vagyok egyedül ezen a kibaszott bolygón, már önmagában egy visszacsatolás. A lényeg, hogy korban és gondolkodásban nagyon hasoníltunk, ezekszerint tehát  az olyan gondolkodású emberek mind én, mind azt élik át, mint én?!

Aztán holnap lesz közös mozi kollégákkal, plusz szombaton a diplomaosztó. Nagyon sok filmben láttam, és mindenképpen át akartam élni a kalapdobálást.

Önbeteljesítő jóslat 2.

Fasza. Ma ismét megtörtént az, amit gondoltam, hogy előbb-utóbb meg fog történni, de azért reméltem, hogy mégsem. Egy kollégám rátalált a blogomra. Ez azt indította el, hogy több kollégám is megtalálta. Nem örülök. Miért? Mert ez itt az őszinte énem. Kicsit olyan, mintha védtelenné válnék. Első gondolatom az volt, hogy lekódolom az egészet, de aztán rájöttem, hogy nem. Tulajdonképpen ez is én vagyok.

Másnaposok

Nikókával tegnap este úgy döntöttünk megünnepeljük a diplománkat, ha már így együtt végigszenvedtük. Hát ma így néztem ki (Zsoci frankón megörökítette szenvedéseimet):

Államvizsga pipa

Már fél éve tudom, hogy ez lesz ennek a postnak a címe :). Szóval igen, tulajdonképp nyelvvizsga nélküli diplomás lettem. Az elégedettség szó nem is elég kifejező... ez most ilyen elégedettség és eufória, kombinálva a "nagy kő esett le a szívemről" érzéssel. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Úgy indult a reggel, hogy hajnali 2:30-tól olyan vihar kerekedett, hogy a villámok összefüggően csaptak le egymás után, persze erre én jól felébredtem, és arra gondoltam, hogy mi ez itt, ha nem a világvége? Diploma nélkül fogok meghalni? Ez nem lehet... aztán utána kb már semmit nem aludtam, majd 6-kor szépen felkeltem, elkészültem. Rohanás be suliba. Ott már rengetegen voltak, és fogadott a "jó" hír, hogy a leggecibb vizsgabizottságba kerültem. Éjó, nagyon jó kezdés, gondoltam. Aztán várás-várás-várás. Majd Nikókának mondtam, hogy mindent tudok, csak a 9. tétellel lehet beszívatni. Vajon melyik tételt húztam? Igen, a 9-est. pedig taktikával mentem oda, mármint ami a tétel húzást illeti, de ott abban a másodpercben úgy döntöttem, hogy inkább rögtönözök. Hát nem belehúztam a 9-esbe?! Egyből beidegesedtem. Aztán elkezdtem előszedni a kulcsszavakat (mert szerencsére közvetlen vizsga előtt a biztonság kedvéért ezt a tételt néztem utoljára át), aztán elkezdtem kifejteni. Érdekes, hogy egész sokat tudtam írni így is. A szakdoga védéssel kezdtem, ami annyit jelent, hogy le kellett prezentálni az egész szakdolgozatot. És igen, elkezdődött amire számítottam. A tanár minden második mondatomba belekapaszkodott és kérdezgetett, kötekedett, sz*p*tott. Nem mondom, hogy nem voltam feszült... kb 20 percig prezentáltam. Majd jött a tétel. Elmondtam. Természetesen újabb kérdés... gondoltam magamban, innentől indul a jegyem lefelé. És nem, végre egy olyant kérdezett, amire nemhogy tudtam a választ, még nevet is tudtam hozzá kötni (köszi humánetológia UV, első évfolyam :D). Úgyhogy ennek következtében azt mondta a genyótanár, hogy köszöni, ez szép volt. És ennyi... alig hittem el, fél órás vizsgázás után végeztem. Ezt követően volt egy csoportos értékelés, majd Nikóval kivonultunk a vécébe meghúzni a butykost :D, mert ez volt a terv legfontosabb része :D. íme a fotók:

 Butykos és a ZSKF vécéje :)

 Makika és Kata szokásospóz

Poén kép, mintha atomrészeg lennék (mert az is vagyok)

Kata ZSK előtt sapkába

Nikóka is csinált poén vécé képet