2009. június 30., kedd

Holnaptól ÁFA változás.

Hatásai? Vajon süllyedni kezd majd az életszínvonal? Kafatéria? Sztem az lesz, mint mindig... felfelé tartjuk a fejünket, köpünk egy kibaszott nagyot, és csodálkozunk, h csupa nyál lesz az arcunk... mert a gravitációval, mint fizikai törvénnyel nem számolunk.

2009. június 29., hétfő

Szt&RE*

Szombat.
Elég jó nap volt 0-24-ig. Pircsikével kiruccantunk, mert végre volt idő. Bár az időjárás csak részben kedvezett, de azért volt pár kellemes pillanat.

(azonos vagy kontraszt? :) )
(PRS és a mikró-makróóó)
(ez a legkedvencebb... véletlen és mégse)
(Piacoztunk, nyám-nyám málna)
(Kata harcos vezér)
(photographer)
(photographer II.)
(és a tourista)
Talán majd csinálok egy fénykép galériát is, de ez még várat magára...

* Szentendre

Hibák

Nem tudom miért szaladok ugyanabba a csapdába többször. Nem tudom miben hiszek ilyenkor... a csodában.(?)

A magyarázat talán félúton. köszi Mó:
"Semmire nincs garancia az életben, még a holnapra sem, de ha nincsenek érzések, élet sincs; álló vízben megposhad az ember!"

2009. június 26., péntek

FelpróbáLAKK

Gabesznál voltunk. Ezek őrültek, de sztem lassan én is. Gabesz titokban egész brutál felszerelést tart otthon. Ennek részleteivel szép lassan, minden alkalommal találkozom. Most előkerült a dominafelszerelés... amit persze én nagy lelkesen egyből magamra öltöttem:
(egyszer mindent ki kell próbálni alapon). Hozzátartozik a dologhoz, hogy olyan magas sarkú a csizma, hogy konkrétan nem tudtam benne kiegyenesedni.

Misi meg (meló nagyfőnök) békát tenyészt. Már négy van neki otthon (medencében), egyszercsak beköltöztek és osztódnak :).

peace Jacko.

2009. június 24., szerda

mélypontON túl

Egy hete depressziós vagyok már, vagyis úgy igazán ez csak tartós rossz kedv... Egy biztos, lefogytam a csúcs súlyom, de talán már kifelé tartok a gödörből, a mélypont 2 nappal ezelőtt volt.

(szerk.)
Voltam munka után Moncsinál dumálni, nem bírtam nélküle tovább :). Ezt követően landoltam PRSnál, eljött elém a Ferenciek terére, majd ronggyá áztunk...
Esőfénykép, PRSnál (by PRS).
Kifeküdtünk az ablakba, kitalálta PRS, hogy esőt kéne fotózni, én meg h esőcseppet, ahogy cseppen.

2009. június 22., hétfő

átrendezve - átszervezve

megtörtént a költözés. Rájöttem, nem is maga a költözés para, hanem a cuccolás be-ki.

Na ki a sunnyogó statiszta a képen?? :D PRS, bír-LAKK!
(picture by Berta S.)

2009. június 21., vasárnap

"Lúzerekre szükség van!"

Ez az idézet Csernus dok könyvében található. Ez a hétvégém kábé erről a könyvről szólt. Meglehetősen sokszor mosolyogtam.
Kis kitérő: Csernus dokit már nagyon régóta követem, már a "Drogma" c. könyve előtt óta, pedig az sem most volt, kb 6 éve. Nem is a médiából vagy a könyveiből ismertem meg, hanem egy páciense volt akkor az egyik barátnőm... gazdag szülők elkényeztetett gyereke volt, fü problémákkal küzdött (amúgy állítom, hogy a csaj ma is füvezik). Szal az Ő pszichológusa volt Csernus doki, és én először csak azt hallottam, hogy mennyire egy fasz, mert egy agresszív köcsög. Majd a következő héten már azt hallottam a csajtól, hogy ő halálosan szerelmes Csernusba. Na ez már kíváncsivá tett, hogy mit tudhat ez az agresszív köcsög. Aztán pont akkor megjelent az első könyve. A megjelenés után rögtön elolvastam. Iszonyúan megragadott, pedig nem drogozom és mégis magaménak éreztem mindent, amit leírt. Azóta felkapta a média, szinte mindenki ismeri. Megosztó figura... bakker most angolon beszélgettem a tanárnénimmel a könyvről és hihetetlen, hogy neki is az jött róla át, hogy egy agresszív média-kurva. Szerintem meg nem. Szerintem egy átkozottul szelíd ember, nagy toleranciával, hiszen hülyébbnél hülyébb alakok gyógyítására esküdött fel. Az egyetlen dolog, amit nem tolerál: a hazugság. Megfigyeltem, hogy addig nyugisan beszélget, míg nem jön a kamu... abban a pillanatban, hogy megérzi, elkezd támadni, egyre durvábban, míg porig alázza a pácienst. Szeretem ezt a támadást és látni azt, hogy a legerősebbnek tűnő emberek is egy fostalicskává válnak. Kurva egyszerű a módszer és a végső döfés, hogy közli, hogy Ő csak örül, ha nem változik a páciens, hiszen lúzerekre is szükség van, jót tesz a relativitásnak, hogy milyen nem szeretne lenni. Hehehe... számtalanszor mosolyra állt a szám, ahogyan olvastam. Lehet, hogy csak egyszerűen én is kegyetlen ember vagyok? Nehezen hiszem. Szerintem csak bizonyos szempontból őszintébb vagyok, mint sokan mások, és erre büszke vagyok, számtalan olyan lépést meg mertem már lépni, amit saját anyám nem mert (persze ez rossz példa, kár őt belevonni), de ettől független a megalkuvás az nem az én asztalom. Persze rengeteg gyengeségem van, amitől próbálok megszabadulni, de majd idővel. Ma délután volt egy több órás beszélgetésem Dorcival. Mostanában rájöttem, hogy a személye őszinteségi rohamot vált ki belőlem. Ugyanazt a folyamatot látom Dorciban, mint amit én produkáltam pár éve. Ez egyrészt a beszélgetéseink következményeképp egy óriási sikerélmény, másrészt egy óriási felelősség, hiszen ő mindösszesen 22 éves és a személyiség fejlődésének azt hiszem a legfontosabb szakaszában áll... pláne, h óvónéninek készül. Visszatérve Csernushoz, olyan szimpatikus példákkal találkoztam a könyvben, mint a Mátrix elmélet, ami nekem is kurvára tetsző elmélet volt, és említett egy írót "Richard Dawkins"-t, és egy könyvét, "Önző gén" címmel. A könyv mellesleg az ősöktől hozott génekről szól, de a lényeg, h bazzeg ismerem az írót. Olvastam tőle egy nagyon brutál könyvet, amit talán fel sem fogtam egészében "Az isteni téveszme" címmel.Iszonyat nehéz olvasmány, az én intelligenciám kevés hozzá. A vallásban kételkedő időszakom meghatározó könyve volt. Egészen biztos, hogy az "Önző gén", lesz a következő könyv, amit megszerzek... kíváncsivá tett. Összesítve a lényeg annyi, hogy én is az őszinteségben hiszek. Próbálok olyan emberek közelében lenni, akik be merik vállalni ugyanezt, mert tényleg ha erre képes vagy, akkor hiteles vagy.

Amen.

2009. június 20., szombat

eSSő

Mi ez az anti emberbarát köcsög buzi időjárás? (BOCS)

Egyébként meg a héten dupla rekordot állítottam fel korán kelés szempontból... a mai 6:30, oh jee, köszi isi...


Ha már így kicseszett a mai programommal az időjárás, elkezdtem archiválgatni a családi fotókat. Eszembe jutott drága első szerelmem. Találtam pár cuki-ari-édi-bédi képet.

Figyelem! A következő képek
megzavarhatják Önt és nyugalmát :)
(valamikor 2000 körül)

(valamikor 2003 körül)

2009. június 19., péntek

költözés 2.0

Mekkora szívás... este elmentünk lazulni Moncsiékkal, nem kicsit megcsúszva, most meg már 8:40kor itt ülök melóhelyen. Mondanom sem kell, hogy még nincs senki és még vagy egy órán keresztül nem is lesz.
Tegnap bakker hoztam a jól megszokott formámat. Szervezés az nulla. Meló után elmentem Dorcihoz filmeket másolni, jobban mondva megosztani, mert ugye én is vittem párat, miközben Hilda hozott nekem vacsorát, de a tripla csavar kedvéért Moncsihoz vitte, mert ők együtt jöttek. Mi meg szarakodtunk a töltögetéssel, majd mire végeztünk, abban állapodtunk meg, hogy majd a Liszten találkozunk valahol. Na én persze ebéd óta egy falatot sem ettem, vártam a halacskámat (by Hilda), csak éppen lemaradt a számításból, hogy így már Hilda nem cipelgeti nekem a Liszre. Így konkrétan éhgyomorra piáltam tegnap. Mostanában elég sok probléma van a melóhelyen, meg a lelkivilágomban is, úgyhogy nem fogtam vissza magam.
Kábé most úgy ülök itt a gép előtt, mint egy rakás szar. Jól megoldottuk elméletben az élet nagy problémáit ismét, habár a véletlen/sors téma most is bukott. Az egész Isten/sors elméletre, továbbra is egyetlen érv van, ami megdönthetetlen: ez pedig maga az élet. Boncolhatjuk ezt az ősrobbanástól, a mikroorganizmusokig, akkor is... egyszer csak a nem élőből (kvázi halottból) élő szervezet születik. Erre nincs magyarázat. Vagy ha van, azt nagyon figyelmesen meghallgatnám. Nah mindegy, persze ez most nem számít, ettől még szarul vagyok. Ráadásul annyira bekészültem, hogy hazatekerni sem bírtam... azaz bírtam volna, de az egy életveszély lett volna. Így PRS-nál aludtam, aki szerencsére a belvárosban lakik. Konkrétan ez az oka annak is, hogy most itt ülök már "hajnalok hajnalán".
Ma meg megint költözik az iroda. Januárban lentről fel, mostmeg fentről le. Na ennek meg mi értelme... számomra kezd nevetséges lenni ez a folyamatos átszervezés. Ráadásul utálok költözködni. Én a szokások rabja embertípus vagyok, nem nagyon bírok gyorsan asszimilálódni. Na mindegy, majd megszokom, ahogyan máskor is. Dobozolás yeah!

2009. június 18., csütörtök

sors vagy véletlen?

ebben a kérdésben még nem világosultam meg :)

Persze, ha visszatekerném életem filmjét és lassan elölről végignézném, megvolna a logikai vonal, de persze ez lehet azért van, mert alapba minden mindennel összefügg. De azért nekem tetszene a "nagy terv elmélet".

2009. június 17., szerda

Vitaminpótlás

Nem akarok minden post-ban a biciklizés témával kapcsolatosan írni, de olvasgattam a neten és érdekes dolgokat találtam, miután észrevettem magamon pár tünetet. (Példul tüneteim: izomgörcsök, szemrángás, esetenként látászavarok.) Arra emlékeztem, hogy ez valamelyik vitaminnak a hiánya.

A sportolás következtében az embernek fokozottan figyelnie kell a szervezetére, ugyanis nagyon durva adatokat olvastam. Pl. dupla mennyiségű vitaminra van szükség! Az én esetemben - aki ezer éve nem mozogtam semmit és most hirtelen bicó - ez különösen érvényes. A szervezetem jelez.

Szemrángás: tipikus tünete a kalcium hiánynak.
Izomgörcsök: ugyanígy a magnézium hiánynak. Sőt a magnézium hiány még stresszt és alvászavarokat is okozhat.
Ezenkívül, most elkezdtem étel kiegészítésképp vasat szedni... ebből bajom nem lehet.

2009. június 16., kedd

női sofőrök

...kevésbé előzékenyek, mint a férfiak. Mióta bicajozom megfigyeltem, hogy figyelmességet női sofőrtől ne várj. Sőt, ha mobil van a kezébe, akkor rettegj, mert simán eléd kanyarodik, hiszen konkrétan észre se vesz. Ez a figyelmetlenség, talán abból is adódik, hogy megszoktuk, hogy az ajtónál is előreengednek minket?! Persze vannak kivételek (...akik erősítik a szabályt)!

AXA bankügyek kipipálva :), már csak TAJ kártyát kell csináltatnom.
Héten várható programok: egy lányos este (Móniékkal), meg egy fiús este (PRS+Gabesszel).

2009. június 15., hétfő

Évfordulás van ma

Ehh, épp a munkaidőm végén jutott eszembe, hogy ma vagyok egy éve a cégnél. Kérdezte Zsutti: nem írok róla blogot? Mondtam neki: max annyit írok, hogy ma vagyok egy éve... Erre ő: csak ennyi?... hááááát végülis, ha belegondolok: NEM. Nemcsak ennyi... sokkal-sokkal több, hiszen egy éve változott meg gyökeresen az életem.

Emlékszem, alapvetően ez egy nagyon nehéz döntés volt, mert ugye nekem volt egy szarul fizető, ám de stabil grafikus állásom. Ha konkrétan ki kell fejeznem a pozíciót, asszem DTP operátor lehettem. Utólag jöttem rá, hogy mennyire nem voltak jogaim, életem. Volt, hogy éjszaka is dolgoztam, meg hétvégén, lófasz pénzért. Most ha néha belegondolok, h egy 200 oldalas kiadványt 40 000 (azaz igen, jól olvasod negyvenezer) ft-ért csináltam meg, úgy hogy 3 nap határidővel, éjjel-nappal dolgozva, és lelkiismeret furdalással, ha csúsztam akárcsak egy órát is. Szabadság nem volt. Táppénz nem volt. Bejelentés csak a végén. Kaja jegy, BKV bérlet nem volt. ÚÚÚ bazz így utólag, ez gyötrelmes... szal megtapasztaltam, mi a szar. Első tapasztalatom Ogilvynél, hogy mindenki olyan problémátlan. Egy nagy közösség szinte naiv, rendes emberekből. Igen ezt elmondhatom, a kollégáim mind rendes, jó emberek. A másik, hogy nagyon sok könnyebbedést jelentett jó körülmények között dolgozni. Eleinte még annak is örültem, hogy céges vizet kapunk, meg van saját telefon mellékem, saját user nevem, és a nyomtatónál ezt kiírja a nyomtató. Így most már ez vicces, de akkor nekem mind-mind több volt, mint ami addig volt. Aztán 2 hét laza meló után jött a "feketeleves". A pannonra tendert írtak ki. Ott egy világ dőlt bennem össze, hogy otthagytam az állásom önként és most itt is elveszíthetem. Ez a szorongás 2 hónapig raktározódott, majd pszichoszomatikus tüneteket produkáltam. A nyakamon lett egy nyirokcsomó. (amiről tudni kell, hogy olyan, mint a mandula: a test őrzője, ha jelez, utána már durvább következik). So, lett egy műtétem, ami következtében átértékeltem, hogy mi valójában a fontos az életemben. Onnantól lazultam be. Majd megnyertük a tendert. Az életem egyik legboldogabb napja. Akkor rájöttem, hogy ez a cég sokkal többet jelent nekem, mint egy átlag embernek a saját állása. Én szeretem ezt csinálni, és tényleg hivatásból csinálom, nem muszájból. Szeretem ezt a szakmát, szeretem, hogy a vezetőimtől rengeteget tanulhatok és iszonyúan felnézek rájuk (rád is Zsutti). Megváltoztam, mert nyilvánvalóan más dolgok lettek fontosak számomra és más emberi tulajdonságok is. Azóta átéltük még a recesszió kezdeti hatásait is, konkrétan két zúzós leépítést, egy felköltözést majd most (következő) hétvégén egy leköltözést. Rengeteg faszság ügyfélkommentet, melyet menthetetlenül teljesíteni kellett, de sztem mindegyikünk épült tőle. Ha máshogy nem is, legalább empatikusan. Hiszen néha a legnehezebb dolog más ízlésébe beletalálni, vagy eldönteni, hogy mi fontosabb: a határidő vagy a minőség. Szal Zsutti köszönet neked még ezerszer is.

Úgyhogy ennyi, kívánok még ebben a szakmában magamnak vagy 35 évet, és akkor elégedett leszek :)

A nap kérdése:

DVajon miért van két teljesen ugyanolyan billboard egymás mellett a Dagály fürdőnél?

2009. június 14., vasárnap

2009.06.13. - Evil9 @ MokkaCuka

Hazaértem. Imádok így este bicajozni. Ilyenkor kivételesen jól érzem magamat egyedül is, pedig általában durván bedepiződöm egyedül akár fél nap alatt is. Viszont bicózás közben olyan boldog vagyok. Amúgy fura ez, de olvastam, hogy a boldogság érzés alkotóeleme alapvetően nem feltétlen egy személyt jelent, hanem egy életérzés inkább vagy nem tudom (biológiailag endorfin termelődés, de azt ugye ki is kell váltani valamivel). Ettől független mostanában sokszor érzem magamat egyedül. Nem szeretem ezt az érzést, ehhez hozzátesz a bizonytalanság érzés, és h mostanában sokszor eszembe jut fater is. Hiányzik. Tegnap szemtanuja voltam egy autóbalesetnek, ahol több kocsi ütközött (Tatai úton) és egy kisfiút elgázoltak. Szegény kisfiú olyan védtelenül feküdt ott. Egyből az jutott eszembe, mit fog majd ezután átélni az anyukája, ha ezt megtudja... valszeg halott volt már. Ennyi egy emberi élet. Egy pillanat műve és mindennek vége. Én is átéltem. Apánál. Mostanában többször is eszembe jut, hogy milyen jó lenne tanácsot kérni, és olyan konyhai beszélgetéseket folytatni, mint anno. De sajna soha nem lesz már több ilyen. Ide kívánkozik, hogy ma végül megvettem az új Csernus könyvet (A férfi). Nos, ő apám helyett is apám, vagy (plátói) szerelmem, vagy nem tudom micsodám...apa komplexusom talán. Hiszek benne. Sokak utálják a stílusa miatt. Én meg azt mondom, hogy kábé sok ember ezt érdemli, amit kap, mert sajna a szép beszéd egyik fülön be, a másikon ki. Így talán szerencsés esetben van foganatja, bár sokszor még így se. Az emberek nagy része sötét, a többi meg sznob :D. A maradék meg a barátom :)... úúúú ez de bölcs volt. Most röhögök magamon. Visszatérve Csernusra, nekem minden szava szentírás és maximálisan próbálok úgy élni ahogy ő "tanítja", de tudom h bennem is van probléma, hiszen a normális felnőtt emberek párkapcsolatban élnek Én meg SE. Pedig mennyire igényelném... állítólag egy embernek egy nap 17 érintésre van szüksége, ezt olvastam (Albert Györgyi: Miért pont Én?), nos ebből a nulla valszeg nem elegendő az átlag élethez. Ez van. Valszeg az én hibám. Félek. Azért jó lenne helyrehozni az arányt. És itt le is zárom a tragédiázást.
Tegnap voltunk Evil9-on. Úristen de édespofa azaz ember. Mintha csak horizontálisan összenyomták volna, de egy halál aranyos véreredmény sikeredett belőle, 2 méter magas és mindene olyan hosszúkás :). És a zenéje ott van. Ha már zene, akkor talán megpróbálom kronológiai sorrendben értékelni az estét. Először is Palotai srác vezette be az estét, ami külön meglepetést okozott, mert most nagy tömeg előtt elég szépen kitett magáért. Átélhető volt és éreztem rajta, hogy ma talán ő is élvezi amit csinál... persze ez az arcán ismételten nem látszódott. Tudom, hülye vagyok, h nézem a dj-k fejét. Mert amúgy nem kellene számítson, de sztem az arcra minden le van írva, csak olvasni kell belőle. Nos, Palotait 10 perc erejéig Bergi követte, aki gyorsan elrontotta a felépített "gyomorbanérzemazenét" fílinget, majd szerencsére megérkezett Evil9. Nem vagyok egy reggelig bulizó típus, de míg ott voltam élveztem, és a tömeg is, mert azt már nem is mondom, hogy kurva sokan voltak. Én még ennyi embert MokkaCukában nem láttam. PRS és Én közös sorunk Soundhead-en nézhető. És ezzel zárom is ezt a nem túl rövidre sikerült post-ot, ma esküszöm nem bírok kifogyni a szóból. Megyek olvasok egy kis Csernust, holnap meg feldolgozom még a maradék partiképet...

2009. június 12., péntek

sárvédő/sárhányó

Lett.
...BLŐŐŐŐŐŐŐŐEEEEEEEE, már most utálom.

betört...

a lábujjamon a köröm.

fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck.

2009. június 11., csütörtök

Dugó

Egyszerűen kivagyok tőle, hogy az emberek mennyire tudják használni a kreativitásukat a reggeli dugóban (vezetés közben). Ma reggel mentem körmöshöz és bámultam kifelé a villamosból. Azt már egyszer PRS-sal megbeszéltük, hogy simán újságot olvasnak az emberek, úgyhogy a kormányra van rakva az újság és mikor indulni kell, akkor rutinos egyujjas mozdulattal tekerik/akrobatáznak a kormánnyal. De hogy a reggeli sminkelést is araszolgatás közben csinálja pár egyén, ez már talán kicsit sokKkK. Ezenfelül ma reggel láttam falatozgató egyént, vén faszt+plázacicát (biztos true love).
Másrészt iszonyúan idegesít, hogy mennyi olyan kocsi van, amelyben csak egy ember ül. Úgy vagyok vele, ha egy ember miatt képesek kocsizni (akármilyen rövid/hosszú távot), akkor meg is érdemlik, hogy ott üljenek órákig, és bohócot csináljanak magukból (a sminkelésükkel pl).

2009. június 10., szerda

Céges Örség kiruccanás vs. Angol+Evil9+vasárnapi meló

Nah, vajon melyikre esik a választás?
Bármennyire is szeretnék menni Örségbe, ez most sajna kiesik. Azért kárpótol az Evil9 (buli), de talán most a kötelezettségeim fontosabbak. Így csak féltékenykedve hallgatom majd hétfőn a sztorikat... ez van.

2009. június 8., hétfő

2009.06.06. - AltTrend2009 @ Gumigyár

Először is én a részemről imádom az indusztriál bulikat. A helyszín töKkKéletes volt. PRS-sal ismételten sztereóban fotóztunk. Ez a Soundhead-nek nem kifizetődő, mert ugye egy ember munkája kiesik, viszont kb én így semmit nem keresek belőle, szal az igazi vesztes én vagyok... ennek megfelelően a fotózás részét is jól ellinkeltem. Mostanában kicsit úgy veszem észre, hogy nem is veszem annyira komolyan az egészet, mint ahogy azt kellene. most is mit csináltam? Nagyjából szórakoztattam magamat, meg találkoztam pár kolléga arccal (2.), velük is dumáltam, meg a koncentráló PRS-t is szórakoztattam. Apropó PRS... ő állvánnyal jött fotózni (1.). Ezzel lekőrőzve az eddig valaha élt partifotósnemzedéket :D. A koreográfia sosem lehet elég :))), de ezt az exhibicionizmust bírom benned, szal PRS ne változz meg soha plíz :))).
Zene:
A dárenbéz garázs kifejezetten jó volt. Ismerem ezt a dj gyereket (4.), voltam már egy olof palme házos bulijába is... ott is tetszett és itt is. Bár PRS szerint szegényke ilyen "elő- vagy utózenekar", sose fő dj. Palotai (3.)... jézus, bakker most már nem tudom minősíteni. Úgy néz ki, mint egy mozgássérült. Ezenfelül a feje is ilyen szétunt és a zenében is megnyilvánult ugyanez. Tudom! Mindenki Palotain nőt fel, tisztelni kell, na de akkor is, tudni kell(ene) a csúcson abbahagyni.
A többi helyszínen nem töltöttem sok időt, úgyhogy no comment.

és íme a dárenbéz táncom:

Jaaaa, és a képsor nézhető, klikk.

2009. június 7., vasárnap

53 kg

Túlszárnyalva az eddigi (52 kilós) versenysúlyomat, 53 kiló lettem.

2009. június 6., szombat

Oral-b rezgő-bigyó

Új fogkefém van. Mostmár van elektromos, manuális és ez az "átmenet". Tegnap Ildinél aludtam. Tőle szoktam a szájápolás cuccosokat szerezni (mert egyik rokon valakijének a valakije tudja beszerezni), így most is. Nah, szóval a legújabb szerzemény egy manuális fogkefe, melyen a kis lapátkák elektromosan rezegnek. Megjegyezném valszeg sok értelme nincsen a kis erőtlen gumi lapátoknak, de legalább így el lehet adni, mint innováció... és nem occsó: 1300 HUF keményen!

Előkaptam angolon, mivel a fogdoki volt az óra egyik részletének témája, és asszem mindenkinek bejött a kis haszotalan cucc. Egy srác meg is jegyezte, hogy ez valójában a fogkefének álcázott hordozható vibrátorom, ne tagadjak... hehehe nakösz.

Persze, a T reklámban is legyen puzzle... véletlen(?)!

vs.

2009. június 5., péntek

Róna

...valaki hallotta már ezt a sörmárkát? Mert én krvára nem. Szóval tegnap mentünk lányokkal Ráday utcába kiülni, és mivel kicsit kikészítő napom volt, úgy gondoltam legurítok egy sört (hehe, ez most nem kicsit hangzott úgy mintha atom alkesz lennék :))) ).
Nos, itt csak "Róna" márkájú sör volt csapolva... hadd ne mondjam, hogy az íze milyen fos volt.

A meló helyemen is csak a bonyodalom van. Mióta itt vagyok hullámszerűen 2 havonta van egy ilyen félelem időszak... STABILIZÁLÓDÁST szeretnék már, csak egy kicsit.. hogy nemá penge él legyen egyfolytában.

És itt az első panaszom a Mac-re. Munkámban is, otthon is Mac felhasználó vagyok, és eddig biztonsággal állítom, hogy nem volt semmiféle kompatibilitás beli gáz a Mac-kel (mert ugye ezzel riogatják az embereket). Viszont most egyéb befolyásoló tényezők következtében bankot váltottam és úgy gondoltam, hogy igénybe veszem az iternetbanki szolgáltatásokat, mert ugye így majd mennyivel könnyebb lesz az élet... Hát a nagy szrt. Egyelőre a AXA intenetbank programját nem optimalizálták Mac-re, így se melóba, se otthon nem tudom aktiválni. Bár van egy laptopom, ami PC, de az meg ugye Stornyán van. Szal így most megy az agyalás mi legyen, mert én akkor is internet bakos felhasználó akarok lenni :S

2009. június 2., kedd

egy picit otthon

otthon? Úgy értem Simontornyán otthon. Pár dolog nyomott hagyott bennem mostani kiruccanásomon, pedig akár átlagosnak is mondhatnánk... de persze nem volt az, vagy csak a felfogásom változott... vagy korral jár, franc tudja. Régebben, iskolás koromban, heti több alkalommal is feljártam Pestre, így napi volt a vonatozás, most viszont azt érzem, hogy egy-egy ilyen kirándulós kör elég komoly lelki felkészülést jelent. Hiába, már én sem vagyok a régi. Viszont mikor már ismerős tájakat látok (már amennyit sötétben :) ), belső boldogsággal telik meg a szívem. Ezt az érzést nem tudom másként leírni, csak ilyen szentimentálisan. Mikor leszálltam a vonatról megcsapott a tipikus vidéki tavaszi illat, amit mindig is úgy imádtam, és most először nem törődve senkivel mosolyra állt a szám. Talán emlékek törtek fel, vagy csak szimplán egy feelingel azonosultam, nem is tudom. Otthon végre nem a civakodás várt. Szinte már furán idilli (azóta sem tudom, hogy miattam erőltette meg magát kiscsaládom vagy mostanában így élnek-e), végre olyan érzésem volt, hogy jó helyen vagyok, itt feltétel nélkül szeretnek.
Szóval aktív pihenős. Ma meg már jöttem vissza, reggel, álmosan, vonattal. Végig az arcomba sütött a reggeli nap. Ez is kellemes volt, csak bámultam ki és süttettem az arcomat, mikor kibírtam nyitni a szememet (a fénytől), akkor a tájat néztem.

Hát így telt.


Mától visszajött egy layout operátor terhességből, így már ketten vagyunk, bízom benne, h minden okés lesz és jól alakul, de ugyanakkor félek is, hogy mitől? attól, h majd félnem kell.