2015. december 13., vasárnap

Bizalmi kérdés?

Sokat beszéltem a bizalomról eddig az évek folyamán, de csak most jöttem rá, hogy miért. Mert azt hiszem kórosan bizalmatlan ember vagyok. És ha valaki elnyeri a bizalmam, majd visszaél vele, azt utána akaratlan eltaszítom (örökre?), mert lezárok. Bezárom magam érzelmileg, és ezt nem tudom irányítani. Kérdés, meg tudok valaha újra nyílni? És ha olyan emberről beszélünk, aki valójában úgy vesztette el a bizalmam, hogy még igazán azelőtt meg sem "nyerte", akkor sikerülhet? Minden jel arra utal, hogy nem, de szeretnék hinni benne, hogy én is változom, és egyszer már valami nem kiszámíthatóan, és szarul sül el.

2015. december 12., szombat

Terápia 2.

Megtörtént a második alkalom. Nehéz róla beszélni, igazából semmi "extra" dolog nem történt, gyermekkor volt a téma. Szeretem-e a nevem, betegségek, bölcsi, ovi, gyermekkori barátok, és persze a szülők. Volt házifeladatom. Rajzolnom kellett boldogság grafikont az életemről. Dilidokim mondta, két szempontból sem látott még SOHA ilyent. Egyrészt hogy nem a nullától kezdődik az érzelmi állapotom ábrázolása, hanem előtte, ami tökéletes ábrázolás, hiszen létezik a prenatális szakasz, születés előtt, de még soha SENKI nem ábrázolta, másrészt, hogy a gyermekkorom kb 35%-os boldogságra helyeztem, ami megint csak atipikus, mert általában mindenki a "boldog gyermekkornak" ábrázolja elsőre, majd persze kijön, hogy nem is volt olyan boldog, de én mégis iszonyatosan alacsony szintre helyeztem már elsőre...


Következő téma, betegségek. Gyermekkori betegség, felnőttkori betegség, ami ugye nekem volt egy elég komoly. Megkérdezte a doki, hogy kivel csináltam végig, mondtam hogy azt hiszem nagyjából egyedül, de azért persze barátok is velem voltak. És ki járt velem dokihoz? Mondtam senki, én egyedül... Végig csináltam egyedül egy majdnem rákos betegséget?! Mondta, hogy ez nagyon durva! Mondtam, hogy anyukámnak kb a 3. hónap után mondtam el, hogy egyáltalán beteg vagyok...

Beszéltünk a migrénről (amiben szenvedek egyébként), volt egy állításom a fejfájás típusomról, hogy szerintem cluster. Dokim mondta, hogy ő is szenved migrénben, és rengeteg típusa van. Voltam-e fejfájás klinikán? Mondtam nem, nem tudom miért. Mondta, hogy a cluster az a legdurvább és kevesebb mint 1%-nak van, és általában férfiaknak. Mondtam tudom, de a neten ahogyan olvastam, erre passzolnak a tüneteim. Erre ő, hogy szoktam verni a fejem a falnak, mikor fáj? Mondtam nem. Erre ő, szerinte migrénes vagyok, és ha úgy van, akkor szülés után jó esélyekkel meg is szűnhet. De ő nem szakorvos, ezt ki kell vizsgáltatni. Mikor jött elő először? És mikortól rendszeres, ezek voltak a következő kérdések, és hogy van e kiváltó ok...

Aztán valahogyan véletlen eljutottunk addig, hogy én mennyire különbözöm a családomtól. Doki kérdezte, miért érzem ezt? Mondtam egy példát. Hogy pl higiéniában. Mondta pszihomókus, hogy ezt bontsam ki konkrétan. Erre mondta, hogy pl már 7-8 évesen én takarítottam otthon rendszeresen, mert szégyelltem, hogy nincs soha tisztaság. Erre a doki mondta, hogy volt-e még olyan felnőtt munka amit én végeztem. Mondtam erre, hogy minden reggel fél 6-kor keltem, és 6-ra mentem a boltba bevásárolni magamnak és a tesómnak (iskola napokon). Erre mondta, és ezenkívül volt még valami? Mondtam, hogy hát megtanultam füvet nyírni, és szoktam is néha, tudok szépen nyírni, fater megtanította, hogyan kell. Erre mondta a dilidokim, hogy szerintem ez-e a feladata egy 8 éves gyereknek? Itt egy pillanatra elakadt a szavam. Tartott egy kis szünetet, és mondta, hogy ennek a jelenségnek van neve: parentifikáció. Most nem írom le ennek kihatásait, mert egyelőre csak azt tudom, amit netről olvastam. Dokim megkérdezte, hogy érzek-e dühöt szülőm felé? Mondtam, hogy igen. De egyből folytattam, hogy a dühöm az alkoholizmusuknak szól (mert ugye mindkét szülőmet érinti). A dokim folytatta, nemcsak. Elvették tőlem, ami egy gyereknek jár, a gyermekkort...

Nem bontottam ki részletesen a témákat, de hasonlóan zajlik, most csak a lényeges pontokat emeltem ki, nem biztos, hogy teljesen élethűen. Egyébként most bűntudatom van, hogy ezeket leírtam, viszont ez is én vagyok.

2015. december 7., hétfő

Terápia

Elkezdtem. Kettős érzelmek zajlanak bennem. Mármint nem a terápiával kapcsolatban, hanem úgy en bloc a lelkivilágomban. Nem tudom, hogy mi fog történni, ez okozza. Rájöttem (vagyis ezt eddig is tudtam), szeretem a kiszámítható dolgokat, és most nem látom, hogy mi lesz, viszont ami biztos, nincs bennem félelem. Az első alkalom nagyon gyorsan elment. Először is teljesen más, mint ahogy filmekben látjuk, nemcsak én beszélek magamról, hanem a pszichológus is felvázol dolgokat, magyaráz el működéseket, és nem fekszem egy ágyon, hanem ülünk szemtől szemben. És nemcsak ő kérdez és magázódunk, hanem teljesen mellérendelten én is kérdezhetek akár róla is. Egyelőre azt hiszem addig jutottunk, hogy tipizáltuk a problémát, mivel periodikusan visszatérő problémám van, így ez bíztató, mert jól kezelhető legalábbis így értelmeztem. Kaptam házifeladatokat. Egy boldogság grafikont kell készítenem az életemről és egy több száz kérdésből álló teszt. Ez a teszt blokkokra van osztva 10-20 kérdésenként, és teljesen jól láthatóan minden csoport egy bizonyos problémakörre mutat, gondolom ebből majd jól lehet látni a problémám természetét. Várom már a következő alkalmat,várom, hogy merre indulunk el. De egy biztos, mikor kiléptem az ajtón, úgy éreztem, hogy jó az irány, és már sokkal előbb meg kellett volna tennem.

Drága?! Igen, éves szinten szemmel jól látható összeg lesz, és úgy tűnik (persze ez még csak az általam kikényszerített sacc) egy/másfél év a várható idő intervallum.

2015. december 6., vasárnap

Havasi Symphonic - 2015. december 5.

Nagyon nagy élményben volt részem. Tegnap voltam életem első havasi koncertjén. Brutálisan nagy volumenű volt a komoly zene és a populáris között félúton, egy teljesen sajátos stílusban. Havasi nekem olykor kicsit giccsesnek tűnik, de ugyanakkor meg nagyon egzakt, és egy nagyon egyedi látásmód. Olyan volt, mintha belekerültünk volna a fejébe ezzel az audió-vizuális élménnyel. És nem mellesleg egyik kulturális vágyam teljesült is. Az álmok valóra válnak, ha hiszünk benne, és ha teszünk érte. Azt hiszem ez az egyik legfontosabb, amire ráébredtem. Én az utóbbi években tulajdonképpen nem teszek mást, mint sorról sorra megvalósítom az álmaimat. Jó érzés. Talán nagyképűnek hangzik, de így van.

A koncert végén volt egy életre szóló pillanatom, mikor valahogy apukámra gondoltam, aki már nincs közöttünk, és valamiért úgy éreztem, hogy abban a pillanatban mégis velem van, ezután minden egyes szerettemre gondoltam, azt érzem ezen a világon ez a leges legfontosabb. Ezek a pillanatok leírhatatlanul katartikus pillanatok, és ami még nagyon fontos nekem, hogy mindezt a legrégebbi, gyermekkori barátnőmmel, Zsuzsival éltem át, akivel eltétel nélküli és őszinte a barátságunk. Na csak ennyit akartam hozzáfűzni, de valójában nincs mit magyarázni, ha valaki ismeri, önmagáért beszél.

2015. december 2., szerda

Mini cooper


Ő egyik óriási vágyam. Álmodozni jó, és kell is, mert előre visz. Talán jövőre :)

2015. december 1., kedd

December 1.

A tél első napja, és egyben az első nap, mikor úgy érzem, hogy képes vagyok az újrakezdésre. Az utóbbi hetekben úgy éreztem, hogy az én életemnek egészen egyszerűen nincs értelme. Még labilis az érzés, és félek, hogy még lesznek ingások, de végre érzem magamban a képességet. És most szisztematikusan és lassan fogok végig menni, és minden ponton rendbe teszem az életem. Ehhez meghoztam egy nagy döntést, pszichológus segítségét fogom kérni. Igazából ma délelőtt fogom leegyeztetni az első időpontot. Úgy érzem, hogy a családi helyzetem hiánya miatt szükségem van egy olyan emberre, aki képes úgy rám koncentrálni, aki észre veszi azt is, amit én nem, illetve átsegít azon a bizonyos gáton, ami periodikusan visszatér az életembe. Továbbá két ponton is nyertem visszaigazolást ennek a magánéleti válságnak köszönhetően, ugyanis nagyon erős tükröt állított elém. Az első és legfontosabb, hogy a barátaim rettenetesen erős alapot adnak, már nemcsak mondom, hanem érzem is, igazán mélyen, nagyon erős támaszt nyújtottak nekem, és már-már szerintem sírhatnékuk volt a nyöszörgésemtől, mégis mindig türelemmel és odaadással segítettek, és pozitívan, ami a legfontosabb. Amire külön büszke vagyok, hogy nekem az átlaghoz képest több ilyen igazi barát van, és egyikük sem illúzió, valódi barátok. A másik amire rettenetesen büszke vagyok, azt munka területen élem meg. Nemcsak a letett valódi eredményeimre gondolok, hanem a fejlődésre, amit személyiségben sikerült az elmúlt majdnem két évben elérnem. Eljutottam odáig, hogy ki merem mondani, hogy JÓ VAGYOK abban, amit csinálok. Ez a dolog hitet ad arra, hogy az ember bármely területen képes a fejlődésre. Bár minél kifejlettebb a személyiség, annál nehezebb, de meg tud történni! Dolgozni kell érte.

2015. november 24., kedd

2015. november 2., hétfő

"Ott kezdődik az élet, ahol véget ér a félelem."

Ez a mai mottóm. Ma sokkal jobb hangulatra ébredtem. Azt hiszem, hogy elértem a mélypontot. Bármi is vár rám, most nem félek.

A póz :)

2015. november 1., vasárnap

Összetörve

Azt hiszem egy hete elszakadt nálam valami. Azóta folyamatosan rossz passzban vagyok. Azóta nem érzem, hogy feljebb kerülnék. Sőt! Igazából egyre mélyebben vagyok. Iszonyatosan antiszociális vagyok, és a barátaimat szerintem már kikészítem a kesergésemmel. Ki kell ebből lépnem valahogyan, csak nem tudom, hogyan. Elvesztettem az objektivitásom, minden amit hirtelen gondolok, utána később rájövök, hogy hülyeség. Nem tudom mikor éreztem magam utoljára így. Elvesztettem a hitem, és bélyeget tettem magamra, hogy ennyi vagyok. Engem nem lehet szeretni. Akinek odaadtam "mindenem" és a bizalmam, összetört. Haldoklik a lelkem, agónia.

2015. október 22., csütörtök

Hazugság.

Az emberben egy genetikusan kódolt tulajdonság.

2015. október 14., szerda

Iphone 6S inda háusz

Nagyon vártam már, és imádom :)


2015. október 5., hétfő

Félemeid elől nincs menekvés!

Folyamatosan vívódom. Rájöttem egy nagy igazságra. Kikerülhetetlen ez a törvényszerűeség az életben. A félelmeid mindig szembejönnek veled. Egészen addig, míg nem tudod legyőzni őket. Egyszerűen nincsen más út. Hiába adod fel többször is, akkor is újra megtalál. Szóval el kell határozni, és megtalálni a megoldást. Azt hiszem egy ilyen szituáció van most velem (ismét), nem jöttem még rá a kulcsra, vagyis már elkezdődött a megértési a szakasz, és azt hiszem arra épül, hogy erősítenem kell az egómat, de ugyanakkor az önzetlenségnek is meg kell maradnia. A szituáció alapja egy másik embert átsegíteni egy bizonyos élethelyzeten, aminek érintőlegesen te is (azaz én) részese vagy. Nem akarsz beleavatkozni, de mégis szükség van rád, a te erődre, a te mentális stabilitásodra. Ami abban az esetben egyszerű, ha van ilyened :D. Nekem nagyon erőltetnem kell magam, és iszonyatosan nagy lelki erőket kell megmozgatnom magamban, viszont nem hátrálhatok ki, mert nincs értelme annak az élethelyzetnek, mert nem old meg semmit, ráadásul az én szempontomból egy kudarc élményt generálna. Szóval tanulok folyamatosan. Mai konklúzióm, hogy tulajdonképpen az erő bennem van, de ugyanakkor a személyiségem alap defektjeiből kiindulva ötszörösen kell erőltetnem a hitet. És azt hiszem mikor gyengülök, akkor kellene valami stabil ponthoz nyúlni, valamilyen racionális stabil ponthoz. Most már van 3-4 ilyen pont, amit meg tudok fogni szerencsére. Egyébként nagyon durva mikor ennyire racionálisan és objektívan látod magad kiemelkedve a helyzetből. Egyébként ez a másik kulcs. Ezt most magamnak jegyeztem le, mert tudom, hogy ebben a szituációban szükségem lesz még saját "bölcs" gondolataimra, úgyhogy most saját magamnak adtam tulajdonképpen tanácsot a jövőre nézve :)

2015. szeptember 26., szombat

Harmadik TOMS cipőm

El se hiszem, hogy megszereztem :)
Már majdnem úgy volt, hogy hátsó utakon Amcsiból megrendelem Angliába és onnan elhozzák nekem... mert Toms nem szállít Magyarországra. Úgyhogy széles volt a mosolyom tegnap.



"Tiszteld a pénzt, Ő is tisztelni fog téged."

Mindennap tanul az ember. Én mostanában sokat, ráadásul többnyire magamról. Van egy oldalam, amit tökéletesen ismerek, ez pedig a racionális énem. Pontosan ismerem, milyen logika alapján hozok döntéseket, honnan jövök, merre tartok, mennyit és miért dolgozom. Tudom, mik a céljaim, milyen úton érjem el, de milyen lehet az emocionális énem? Van ilyen? Elmúlt 10 évemben stabilan állíthatom, hogy olyan 80/20% arányban a racionális énem vezetett, és közben észre sem vettem, hogy az emocionális oldalam nemcsak háttérbe szorult, hanem konkrétan nem is ismerem. 32 évesen, mikor azt hiszed, hogy pontos képet tudsz leírni magadról egyszercsak beüt egy ilyen, hogy olyan reakciók és dolgok jönnek mélyről, amik létezéséről nem is tudtál, akkor egy kicsit meglepődsz. Először is felül kell bírálnod az egész képedet, amit magadról hittél, és újra kell értékelned az egészet. És ahogy egyre több emóció tör fel, egyre inkább érzed át, hogy fordul az arány és kezdi átvenni az irányítást. Pontosan ezt érzem. Így tehát ha összegeznem kell, ismeretlen területen vagyok, ismeretlen erők irányítanak, és félsz is, de ugyanakkor tudod is, hogy ez így van rendben. A héten támasztottam egy objektív arányt ració/emóció arányban, és jelen pillanatban 60/40 az arány, még a ració irányít, bár már érzi, hogy nem kimondott és erős a hatalma. Egyébként feltételezem az ideális arány az 50/50 lehet, de azt is feltételezem, hogy nagyon kevés embernél lehet ez az arány. Ez is embertípus függő, vannak a megalkuvó típusok, az álmodozó típusok, a materiális típusok és még ki tudja milyenek. Egy bizonyos, a két legfelsőbb erő mégis a szeretet és a félelem, ez a két érzés irányítja a raciót is és az emóciót is. Nem tudom lehet-e szabályozni melyik érzésből kapjunk többet, ezt sajnos úgy érzem, hogy körülmény függő is, és nem mindig vagyunk rá hatással (sőt néha semmilyen szinten sem). Ezért kicsit azt is gondolom, hogy esetemben a ració azért tudott ilyen elképesztő hatalmat kapni, mert az emócióm folyamatos kudarcokat produkált a ració sikereivel szemben. Most érzem először, hogy van esély megtalálni az egyensúlyt.

2015. szeptember 13., vasárnap

30. Wizz Air Budapest Félmaraton

Done, with Gergő.

(13 km)

NIKE, Y U NO DO IT?!

2015. augusztus 30., vasárnap

Szakmailag.

Sose szállj el magadtól, mert nem csak felfelé visz az út.

2015. július 19., vasárnap

Készülünk a félmaratonra!

Gergővel nyomjuk ismét a futást ezerrel. Idén ismét élvezetből futok. Ezt betudtam az 5 kiló mínuszomnak tavaly ősz óta, valószínű a zsírpárnák visszafogtak, most egyszercsak azt vettem észre, hogy alig vagyunk még túl a hó felén, de nekem már több mint 60 lefutott kilométerem van... szerintem a száz mindenképpen meglesz, több nem is kell, ha ez és a következő hónap is így alakul, simán meglesz a félmaraton.

Kaptam ma Gergőtől egy bluetooth-os pulzusmérőt ajándékba, így most már óra nélkül össze tudom szinkronizálni a telómat és a mérőt, és a Nike app mutatja a pulzusomat futás közben! Nagyon boldog vagyok, óriási örömöt szerzett ezzel :)

Egyébként a helyzet változatlan, kicsit beállt a droidélet. Iszonyat munka mennyiséget nyomok, de nem sírok, mert jobbnál jobb projektek találnak meg, egy ismerősöm mondta: "szopatnak, és te még élvezed is", pontosan ez a helyzet :)
Bár a következő héten szeretnék túllenni, mert van két leadásom, amitől kicsit fosok, egyik ismét egy tender, másik meg egy logo, amivel nagyon nem szeretnék csalódást okozni. Supermarket kampány lassan a végéhez ér, úgyhogy itt az ideje, hogy feltegyek egy képet a nők lapja megjelenésről (mamánál találtam Nők lapjában). Nem életem layoutja, de csak mert vannak ugye bizonyos korlátok, és összességében mégis sikersztori nekem, ügyfél elsőre szerette.


2015. július 15., szerda

Tendert nyertünk

az én kreatívommal :)
Eddig 3/3!

2015. június 28., vasárnap

Ismét vasárnapi meló

Én meg alig tudtam felkelni, és csak húzom az időt. nincs kedvem/erőm dolgozni, pedig muszáj, mert holnap két határidőm is van. De közeleg a július, közeleg a pihenés. Csak nem tudom elég motiváció-e hazamenni a fosba "pihenni" :/

Kibaszott perfekcionista vagyok mostanában. Onnan jöttem rá, hogy csinálom ezt a supermarketes anyagot, és látom mikor az ügynökség is hozzátesz valamit (pl egy anyagot küldtek, amiből termékeket kell majd kivennem, de már a kampány arculatommal csinálták), hibákat látok. Embereknél, akiket kurva jónak hittem, és felmagasztaltam azt látom, hogy kevesebbel is elégedettek, én meg csalódom bennük. Nem tudom hová vezet ez az út, de eddig egyetlen dolog, amiben még nem csalódtam, az saját magam, úgyhogy persze így fog tovább menni.

A héten visszamondtam egy új melót. Nah ilyen sem történt, hogy valamit ne vállaljak el, de úgy érzetem az elmúlt tapasztalataim után, hogy nemcsak az lényeg, hogy elvállalj egy munkát, hanem az is, hogy felelősséggel tedd. Így a supermarket kampány után úgy érzem, kell egy szünet. Kicsit pihennem kell. Át kell gondolnom mit akarok és azt hogyan, így most nem jó.

2015. június 25., csütörtök

Pofára estem...

Kétszer is. Tegnap futás közben. Nem tudom milyen koordinációs problémákkal küzdöttem tegnap, de sikerült először a semmiben egy óriásit esnem, majd később Nikóba beleakadva ismét. Emlékszem, az első botlásnak indult, aztán már nem tudtam megakadályozni az esést, nem lett bajom, inkább csak ijedség, ahogy szupermen pózban fekszem a betonon. Alig volt égő. Aztán meg találkoztunk Nikóval és relatíve gyors sebességben végignyomtuk a Margitkört (külön, mert Nikó gyorsabb sebességben), aztán a végén összetalálkozva megbeszéltük sprinteljünk egyet, de ez nagyon szerencsétlenül jött össze, mert végül egymás mellett futottunk, és nekem nem jutott beton, csak a murva, és kezdtem megcsúszni rajta, és lassítottam, fel akartam lépni a betonra, és ahogy felléptem, elértem valahogy Nikó lábát, erre összeakadtunk, és én csak kicsit térdeltem be, de Nikó hatalmasat esett. Hát ez így jött össze. Úgy definiálom én vagyok a hibás, bár ha nem lépek fel, én akkor is estem volna... így meg mindketten.

Szóval Nikóval öregasszony korunkban lesz miről beszélni a Fény utcai piacon :)

És a kávé mellé üzenném a kérdést egy illetőnek, mikor találkozunk? :D

2015. június 21., vasárnap

3. kampány

Idén kicsit erős évem van melóban. Most készítem a 3. kampányom, és még csak az év felénél tartunk. Júliusban fog indulni nagy márkának készül, nagy kampány lesz, ez most eddig a legnagyobb. Úgyhogy fáradt vagyok. úgy volt, hogy csak a kulcs vizuált csinálom én, de aztán úgy belelendültünk, hogy az egészet én tolom végül, a videón és a sorsjegyen kívül. Nem firtatnám milyen napjaim voltak a héten... olyan is volt, hogy éjfélkor végeztem és reggel 4-kor keltem. Elég sok holtpont volt, és nagyjából mindenkit irigyeltem, aki kicsit lazábban él. Viszont ez mindenképpen szükséges volt referenciának, mert hogy őszinte legyek bár a pénz is motivált, de első sorban a referencia értékén volt a hangsúly. Következő hét is még zúzós lesz, aztán elvileg júliustól indul az egyik legismertebb supermarketben.

Ezzel együtt lelkileg kicsit megint túllőttem a célon. Volt motivációm, de mára már csak megint a futás maradt. Ma 6.20 perc/km-el végigfutottam 8,3 km-t. utólag láttam csak, hogy mit műveltem, ez közel egy másodperccel jobb idő, mint az átlagom. Ma még pihenek, aztán hétfőtől ismét indul a zúzda, és még ha minden igaz reggel 10-re megyek egy logo projektet átbeszélni valahova a belvárosba (mert ugye nem vagyok még elég terhelt).

Nagyjából ennyi, aztán meg szeretnék pihenni. Valahol.

2015. június 20., szombat

ERŐ

Nem vagyok olyan erős, mint amilyennek látszom.

2015. június 5., péntek

Nike evolution

Szerintem ilyen a jó brand evolúció... persze ezzel most nem mondtam egy nagyon nagyot, csak véletlen találtam egy szemléletes gif-et.
(és "pipa" megáll ma már mindenféle szövegi támogatás nélkül)


2015. június 2., kedd

TOMS

Új szerelem :) A fekete már megvan. Még egy kell... de vajon melyik? Nem tudok dönteni.


2015. május 20., szerda

"Eccerélünk"

Mostanában vannak olyan napok az életemben, mikor valahogy minden szabállyal szembe megyek és pár órán át "azt csinálok, amit akarok". Tegnapi estém is ilyen volt. Azt hiszem régebben ez a tipusú nyitottság egyáltalán nem volt meg bennem, de mióta valahogy magamtól rákaptam erre óriási (stressz, szorongás) oldásokat tesz az életemben. Tegnap esti találkozóm egy sima pastázós vacsorának indult, de jött egy nem várt pillanat, mikor már leadtam a rendelelésem, egy huszárvágással mondtam a pincérnek, változtatnék, KAGYLÓT kérek. Ezt én magam sem értettem, és nincs is rá magyarázat. Mikor legutóbb kagylót ettem, óriási undorral egyetlen falatot is alig tudtam lenyelni és most mégis. És mi a durva? Ízlett bakker. nem ez lesz a kedvenc kajám, de megettem és jól esett. Az este további része is szürreálisan alakult, örülök, hogy engedtem a pillanatnak.

Ezúton viszont szeretném megragadni a lehetőséget, és kicsit szégyellve magam (mert elkéstem), utólag is szeretnék boldog szülinapot kívánni Huginak, fater húgának (remélem olvasol még, és eljut hozzád az üzenet). Ez úton is sok puszit küldök!

2015. május 12., kedd

2015. május 10., vasárnap

Nem vagyok elégedett.

Sosem vagyok elégedett. Most, ha belefeszülök se jut eszembe, hol olvastam ezzel kapcsolatban egy idézetet (ami egyébként nem is illik ide), de azért leírom valahogy: az elégedettséggel összefügg az agilitás, ily módon az "elégedettség hátráltat az ambíciókban" (nem pontos az idézet).

Na de én nem csak ambíciókban nem vagyok elégedett, hanem úgy általában. Nem érzem magam elég okosnak, műveltnek, nem érzem magam elég profinak, nem szeretem már az albérletes életemet sem. Kevésnek tartom az érzelmi életem, és ezek miatt úgy érzem lemaradok valamiről (mindenről?). Nem tudom mások hogy csinálják, mások is küzdenek ilyen problémákkal? Ezeket én okozom magamnak? Vagy ez csak azért van, mert szar helyre születtem?

Nem találom a válaszokat (ha releváns egyáltalán), de egyébként ahhoz is erő kell, hogy a kérdést felvállaljam saját magam előtt. 

2015. május 9., szombat

11év 11km - Futóverseny

Sikerült ismét "bealakítanunk"... utolsóként rajtolnunk, mivel mikor kell vizet keresnünk "méggyorsanfutáselőtt"? Persze, hogy rajtoláskor. Így végig "sereghajtók" voltunk, de végül abszolváltuk, megvan az 5. érem :)

2015. május 8., péntek

Internet Profi - SEO/AdWords oktatás

Ez a SEO előadás arra jó volt, hogy eltöltötem egy napot munka nélkül, mert az ott hallottak nagy részét eddig is tudtam. Úgyhogy inkább ez amolyan összefoglaló volt, bár volt egy borzalmas előadó, akit inkább nem illetnék jelzővel. Nekem legjobban mégis a "parasztvakítás" része tetszett, amikor a google marketing igazgató (aki egyébként tényleg jó prezentőr) felvázolt pár érdekes statisztikát, meg egy kis jövő képet, hogy milyen irányba fejleszt a google pl.
A statisztikákkal engem mindig meg lehet fogni, úgyhogy fel is jegyeztem. Mondjuk nem kellett sokat jegyzetelnem a nap folyamán, mert túl sok fontos infó tényleg nem hangzott el, az egész nap olyan volt inkább, mint egy Google önpromó. Viszont jó volt az ingyen kávé :D

A konklúzió viszont az, lassan ismét el kell kezdenem tovább fejleszteni magam, mert be fog következni az elkerülhetetlen... túlságosan digitális világot élünk (amit persze imádok),  úgyhogy a mobil fejlesztés lassan előrébb kerül, mint bármi egyéb (nesze neked reklámszakma). A google legalábbis már előrébb vette mobilra a fejlesztést, mint desktopra. Természetesen Magyarország szokás szerint ebben is szépen le van maradva, de itt már nem 10 éves különbségek vannak, csak 1-2 :D
Úgyhogy UX tanfolyam van kinézőbe... egyelőre még csak a fejemben.

Holnap futóverseny, nagyon durván rá vagyok már izgulva!

2015. május 5., kedd

Fodrász körút

Köszönet szokás szerint Gergőnek! És úgy tűnik lassan annyira egoista vagyok, hogy egyfolytában magamat fotózom. :D

2015. május 3., vasárnap

Kelemen Anna: Harminc nap a nép szolgálatában

A hétvégi olvasmányom. Igazából egy délutános könyv, de pontosan erre a célra is vettem. Nem értek egyet sok mindennel. Az ember sok szart hoz otthonról, de az nem ok rá, hogy az elbaszott jövője miatt hibáztassa a szüleit. Szerintem ez csúsztatás és kifejezetten nem fair dolog. Hogy mik mennek a felsőbb körökben, az meg megint arra bizonyíték, hogy nem erre földre kellett volna születnem, sehol nem érzem jól magam, se a vidéki nyomorban, se a pesti felszínen.

Gergőnek viszont szülinapja van, úgyhogy ezúton is Boldogot (bár ő ezt nem hiszem, hogy olvassa)! Ettől független holnap élőben is :)

2015. május 1., péntek

Munka ünnepe

Én meg dolgoznék. Gáz? Gáz. :)

2015. április 30., csütörtök

Hullámvölgy

Atom nagy hullámvölgyön vagyok túl. Asszem muszáj visszamennem a történet elejére, hogy érthető legyen. Szóval felkértek egy applikáció tervezésére, ami amúgy egyszerűen hangzik, de mivel nem területem, így kicsit eleve olyan, mintha kb szakácsnak hívtak volna az Onyx étterembe. Tudok főzni, de nem profin. Az egész történetbe úgy csúsztam bele, hogy jöttem haza BKV-n és közben hívtak telón, és hogy X összegért elvállalok 4-5 layout készítését? Mondom igen, de miről van szó? Még nem mondhatja el. Oké, akkor a levegőbe beszéltünk. Eltelt pár hét, akkor meg már azt vettem észre, hogy egyszercsak be vagyok hívva egy meeetingre, ahol tulajdonképpen a briefelés történik. Hibák: Ügyfél eleve dilettánsként kezelt bennünket, miközben jófejkedő stílusba csomagolta magát, én mivel nem területem az app készítés, eleve nem kellett volna elvállalnom, aztán végül startból lett egy 2 hetes csúszás a app váz tervezése miatt. Emiatt lett egy alaphangulat, egy olyan stílus, amitől kb kifordult a gyomrom (ügyfél és a mi teamünk között). Ez okozott bennem egy folyamatos szorongást, mert én személy szerint nem szerettem volna kapni a prosztó stílusból. Aztán megérkezett a várva-várt félelmem. Az volt a pillanat, mikor azonnal visszadobtam a projektet. Ez nem csak dac volt tőlem. Sokkal komplexebb. Először szakmai kudarcnak fogtam fel, aztán rájöttem, hogy nem az. Az lett volna a szakmai kudarc, ha erőltetem és létrehozunk egy szörnyszülöttet. Egy nap kellett, hogy talpra álljak utána, de már oké vagyok, vissza erősödtem és egy tapasztalatot sikerült begyűjtenem, ami úgy néz ki: nem vállalunk el munkát BKV-n pontos paraméterek nélkül, nem vállalunk el munkát, ami nem a szakterületünk, és egyáltalán nem kell minden munkát elvállalni, amit hoz az élet.

Most nyugodt vagyok ismét, ügyfelemmel elkészültünk a májusi kampányra, úgyhogy pár nap pihenő következik :)

2015. április 26., vasárnap

Racioidealizmus

Ez vagyok én :)

2015. április 16., csütörtök

Használhatatlan Buda.

Le van zárva minden fontosabb út (tudnék anyázni)... Oldd meg! Kösz! :/

2015. március 23., hétfő

Infografika / kedvenc műfaj

Ez egy olyan munkám volt, amit imádtam csinálni... és egyébként is imádom az infografikákat.


2015. március 12., csütörtök

Post, kávé mellé

A mai napom teljesen szürreális, és tulajdonképpen bármi történt, minden végül jól sült el. Először is eltávolították a hátamból a varratokat, így mos már gyógyultnak minősítem magam. Hétvégétől az edzést is elkezdem. Egyébként végére értem a banki ügyeimnek is, és minden munkámmal úgy haladok, ahogyan kell.

Sokat gondolok mostanában rá, hogy egy folyamat játszódik le bennem. Úgy látszik ez is korral jár, és tényleg olyan dolgok kezdődnek 30 felett, amit fiatalabb koromban leginkább tök cikinek láttam. Egyszerűen kezdek sokkal konzervatívabb lenni, és nem csak lelkileg, hanem a környezetemet is kezdem átalakítani ilyenre (itt materiális környezetre gondolok). De a nagy változás nem ez, hanem hogy ezt kezdem is felvállalni, és nem igazán foglalkoztat, hogy más mit gondol erről. Mónival mostanában úgy érzem, hogy ez a folyamat közösen zajlik bennünk. És be kell vallanom, először nem hittem ennek az egésznek valódiságában, de most már beismerem. És ezért is nagyon szeretem őt, mert mindig együtt haladunk mentálisan, sosem zökkenünk ki egymás üteméből. Jó dolog.

Mostanában sírok filmeken.

És bánt ahogyan az egyik ügyfél indokolatlanul bunkón bánik velem. Pont ő, akit régebben mikor elkezdtem fotózni példaként követtem. Totál elismertem szellemi felsőbbrendűségét. Most meg azzal szembesülök, hogy igazságtalan és prosztó a stílusa. Ez ilyen teljesen illúzió foszlás, és nem ez az első mostanában. Tavaly ugyanígy elveszítettem egy gyermekkori példaképet, csak az volt a különbség, hogy ő szerelmem is volt. Úgy tűnik el az illúzió, mint a füst, elszáll és nincs többé, SOHA.

Szerencsére vannak emberek, akikkel az idő közelebb hoz, és van akitől az idő sem tud elszakítani. Hát ez ilyen egyszerű. És most az jutott eszembe, hogy a világon a legváltozóbb dolog valójában a legállandóbb: AZ IDŐ.

2015. március 8., vasárnap

Schwarzenegger: Emlékmás

Sajnos mostanában nem mondhatnám, hogy sokat olvasom, ami eléggé zavar, mert szeretek olvasni, és egész életemben ez része is volt a mindennapjaimnak. Ma megvettem Schwartzi életrajzi könyvét, úgyhogy reményeim szerint belendülök ismét.

Alapvetően imádom a biográfiákat, könyvben is, filmben is. Ráadásul a sikeres emberek mérhetetlen inspirációval hatnak rám, jó látni, hogy ők hogy csinálták.

2015. március 7., szombat

Apropó anyajegy...

...volt, nincs :)


Hitelek

Ez a témakör nagyon erősen foglalkoztat egy ideje, Moncsi barátnőmmel nap mint nap beszélünk róla, mind lakás, mind kocsi témakörben. Egész életemben hitel ellenes voltam, egy fiatalkori tapasztalatomból kifolyólag. Mikor felköltöztem Pestre és még nem volt normális állásom, volt egy pofára esés, mikor részletre vettem telefont, már nem is tudom milyent, meg hogy hány hónapra. Akkoriban nem kaptam otthonról támogatást, miközben még saját lábamra is alig tudtam állni, és hát nem tudtam fizetni a telefonszámlám, aztán egyirányúsították a telefonom, majd pár nap múlva kaptam az értesítőt, hogy ha nem fizetem ki a számlám, akkor egy összegben kell a telefont kifizetni. Nah, hát az egy nagyon nagy szorongó érzés volt. Akkor valahogyan (már nem emlékszem hogyan), kifizettem a számlát, és megfogadtam SOHA többé nem lesz hitelem. Tartom a fogadalmam.

Ha nem lett volna ez a tapasztalalat, szerintem már lenne lakáshitelem, vagy ilyesmi, de így kicsit megnehezítettem saját dolgom, de ugyanakkor Mónit is meg tudom érteni, ki azt mondja, hogy nincsen más esély legtöbb embernek. Csak hát ára van, mert utána akár 20 évig sem vagy szabad. Könyvelőm mesélte tegnap, hogy ők belecsúsztak a devizahiteles ház dologba, és hát konkrétan elvitte a bank. De ezt megelőzően egy éven keresztül kb aludni se tudott, akkora volt a nyomás. Hogy miért? Mert nem csak az volt a tét, hogy elveszítik a házat, hanem hogy adósok is maradnak. Igen nagy felelősség. Felelősség úgy felvenni hitelt, hogy közben tudod, hogy a bank nem ad biztosítékot kb semeddig, van úgy hogy esetleg 5 évre mondd valami fixet, de utána semmit, és benne van a pakliban, hogy az öt év fixét utána leveri rajtad. Szimplán a lekötött kamatozás is havi szinten változik akár egész százalékokat... a bank, ami a megbízhatóságot kellene tükrözze, számomra pont a bizonytalanságot, a kockázatot tükrözi.

Persze akkor mit vegyünk alapul? Hát maximum azt, hogy stabilizálódik a gazdaság, vagy legalábbis ez az illúzió. De mi a biztosíték? Semmi, mivel már átéltem egy válságot, ahol kb 2 hónap alatt éltem meg egy multi cégnél, hogy lefeleleződött a cég, így nem hiszem, hogy ezekre gazdasági mutatókra sokat építhetek, mert addig tényleg nincsen baj, míg minden szépen megy, akkor van baj, ha beüt valami. De akkor mi a teendő? Türelem, megalkuvás, várás, álmodozás. És mégis szerencsésnek érzem magam, mert szabad vagyok és talán a lehetőségeimre már nem is kell sokat várni, csak győzzem addig is le a megalomániát és hogy mellettem mindenkinek van már mindene (még ha hitelekkel is).

2015. március 6., péntek

Bank

Az utóbbi napokban sok időm elment a banki ügyek intézésére, főleg, mert mai nappal elhagytam eddigi kedvenc bankom egy sokkal igénytelenebb bankért, akinek az online felülete egy kicsit sem ügyfélbarát. Mindezt tisztán racionális okokból tettem, ami a kondíciókat jelenti egészen pontosan. Bevallom rossz érzésem van, szeretem a magas minőségű, igényes dolgokat, és most úgy érzem, hogy kicsit a tömegkultúrához léptem visszább, de persze Zsuzsi barátnőm mondott nekem egy olyan gondolatot, hogy ezek nem kőbevésett dolgok, ha nem leszek maradéktalanul elégedett, az én döntésem, bármikor visszaléphetek.

Megszokások embere vagyok, ez megint csak bebizonyosult, minden változás kicsit a lelkemből is elvesz, pedig a lelki világom nem szeretném pusztítani, bőven elég amit már lepusztított belőle az élet. Kezdek a témától elkanyarodni, de egyébként mostanában érzem, hogy szűkül le azon emberek köre, akikben megbízom, és elfogadom a véleményét, illetve akiket valóban barátnak tekintek, és már nem elég a szó, a tetteken múlik. Nincs igazán szükségem a lelketlen emberekre, sem egoistákra, akik csak lehúznak, csak ugye el kell jutni addig, míg beismeri az ember.
Egyébként ezek a gondolataim nem panasz és kiábrándultság, csak valahogy témába vágott :D

Reggel voltam könyvelőnél. Jó volt, mindig kapok tőle megerősítést, meg tanácsokat, amelyek mögött mindig úgy érzem, hogy tapasztalat áll, nem pusztán elvi elképzelések. Hatnak rám. Ma reggel is.

2015. március 3., kedd

Szilikon

Öregedésem első jeleként megjelent az első szilikonos arc szérum a készletemben... ez most egy termék ajánló post lesz.

Mostanában kezd zavarni a homlokomon megjelenő rácok, melyek amúgy a tök felesleges homlok ráncolásom következményei, de most sikerült egy olyan termékhez jutnom, ami már szinte 2 nap a alatt rendbe vágta. Szegény termék különböző fórumokon kapott hideget/meleget, mivel nagyon sok összetevőt tartalmaz, köztük szilikont is, de nálam teljesen egyértelműen SEMMI allergikus tünet, semmi mellékhatás, csak a simult ráncok és szerintem 5 év mínusz :D

Clinique Smart Custom-Repair Serum

2015. február 20., péntek

6 nap múlva kés alá fekszem...

... Hál'isten csak egy mini beavatkozás fog történni. Végre eltávolíttatom az anyajegyet a hátamról, ami már évek óta frusztrál. Durva, hogy már kb 3 éve is volt bejegyzésem ezzel kapcsolatosan.

Na igen, ez most a "lassú víz..." és a "jobb később..." esete :)

2015. február 16., hétfő

Szülinapom - Lokálbár

Kata, Nikó, Lacus és fotó by Mó


Ez egy nagyon szürreális buli lett végül... a részleteket le se merem írni.

És még fotók a megelőző bowlingról (Moncsiról megint nincs... eskü nem diszkrimináció) :)

2015. február 10., kedd

2011, avagy a Neo citrán esete

Mai őrültségem: megittam egy 4 éve lejárt szavatosságú neo citránt.

konklúzió: Jobban vagyok, hatott!

2015. február 8., vasárnap

32

 
Torta, még mindig mama :)

2015. február 5., csütörtök

2015. január 26., hétfő

Skatulya versus önbizalom

Sokkal előbb kezdődik, mint hinnénk. Mondják a pszichológusok, minden gyermekkorban kezdődik. No hát, én ma jöttem rá egy konkrét összefüggés sorozatra. Egész életemben folyamatosan találkozom azzal a gondolattal, hogy az emberek lebecsülik a képességeimet, vagyis valahogy sokkal kevesebbet hisznek rólam, mint ami ténylegesen bennem van. Ez akár lehet egy rögeszme is, vagyis esetenként még erre is gondoltam, hogy ez valami önvédelmi mechanizmus, és tényleg nincs bennem több, de aztán valahogy végül jön valami, ami engem igazol. Már általános iskolában találkoztam ezzel a jelenséggel, ahol is a tanároknak szerinte óriási felelőssége van a gyerek sikeressége szempontjából. Szerintem egyetlen tanárnak sem szabadna egyetlen gyereket sem skatulyába helyezni. Pedig ez megy, már kb 5-6 évesen megkapjuk az első legitimált bélyegünk, ami persze mindenkinek más. Nekem több is volt. Mivel apám egy zenész együttes tagja volt, és a felmenőkben is tehetséges zenészek vannak, én már egész kicsi koromban megkaptam azt a jelzőt, hogy van hallásom, tehetséges vagyok. Ez amúgy tök pozitív, és az a durva, hogy életem folyamán sosem kérdőjeleztem meg, és éreztem én is, hogy így van, pedig őszintén szólva nem volt túl sok ösztönös zenei ambícióm (érdekes, hogy inkább ez mostanában jön elő),  viszont ez egy siker példa, amiből sajnos kevesebb van, ugyanis ugyanígy megkaptam a negatív jelzőket, pl megvolt általános iskolában az osztály "elit",  és oda nem lehetett bekerülni, oda születni kellett :D. Természetesen ezek is a családok alapján voltak meghatározva. Szóval nálam valahol itt születhetett a szorongás/önbizalom hiány az anyai figyelem hiányán kívül. Ez lehet sok gyereknek nem hagy ilyen mély nyomot, csak bennem van egy mélységekre menő perfekcionizmus, egy ösztön, ami esetenként mérgez, ha nem tudom elérni...
Egyébként van egy példám, ami majdnem megbélyegezte az életem, és ha a tanáron múlik, akkor most biztosan nem vagyok a szakmában. Ez arra az időszakra visszavezethető, amikor a gyermek kijárja az általános iskolát, és életében először választás elé áll. Anyukám akkor érdekes mód kezembe adta a döntést, ami amúgy nagyon jó döntés volt (mégha szerintem ez csak azért is történt, mert nem vállalt felelősséget az életemre). Szóval nekem kellett döntenem 14 évesen, mit akarok az élettől, és én akkor mélyre nyúltam és egy ösztönös dolgot mondtam: grafikus akarok lenni. Anyám is nézett nagy szemekkel, de a rajztanár ennél sokkal drasztikusabban reagált. Azt mondta anyámnak, hogy Katának esélye sincs, hiszen nem is járt rajzszakkörre, mit akarok én, miért nem inkább zongorázom tovább? Nagy volt a túljelentkezés, azt hiszem senki nem hitt bennem, de sikerült, felvettek... azt már nem is mondom, hogy 4.-es koromban én képviseltem az osztályunk OKTV-n rajzból, szóval nem hiszem, hogy nem lett volna ott helyem. Tehát ezek a skatulyák nagyon kártékonyak tudnak/tudnának lenni, és persze szakmai küzdelmeim során folyamatosan találkozom ezzel, de igazából nem csak szakmailag, szerintem baráti kapcsolatokban is megvannak ezek, és nem állítom, hogy csak engem skatulyáznak, én is skatulyázok és szörnyű, hogy ebből legtöbb esetben lehetetlen kitörni, olyan mint a skarlátbetű, beég. Na de mi a megoldás? Egyetlen megoldás van szerintem, és minél súlyosabb a kialakult szorongás, annál könnyebb a visszaesés. Az önbizalom kérdés, mint bármely szorongás, félelem alapú, ezt a félelmet csak pozitív visszacsatolásokkal lehet helyrehozni. Az alapokat kell ilyen módon megerősíteni, aztán lehet építkezni.

Moncsi barátnőmmel beszélgettünk saját démonjainkról, és arra jöttem rá, hogy ezek a gyenge pontok mindkettőnknél nagyon érzékenyek, mindkettőnket szerintem ki lehetne végezni vele, ha valaki ellenünk akarná fordítani. Egyébként érdekes, de mindketten a komplexusunk miatt zárkózottak vagyunk. Az a baj, hogy ezektől a démonoktól mi magunkat nem tudjuk megszabadítani, kell hozzá küldő segítség, bátorítás és őszinte pozitív visszacsatolás. Nálam szakmailag nagyon erős a különbség. És itt szeretném lekopogni, de a legjobb dolog az volt, hogy kiszakadtam az ügynökségi életből, ugyanis ha valahol, na hát ott megvan a folyamatos versengés, az önérzet- és hatalmi harcok, és persze az "erősebb farkas..." esete. Ezért ha nagyon objektíven akarom nézni, esélyem sem lett volna megerősödni, sőt a Clair-re visszanézve nagyon ügyesen odafigyeltek, hogy belepréseljenek egy bizonyos skatulyába, hogy csak egy fogaskerék legyek a gépezetben, és semmi több. Ez akkor nem baj, ha Te a lelkedben elégedett vagy, de ha érzed, hogy ez nem te vagy, ennél te sokkal több vagy, akkor ez egy idő után teljesen felemészt, és sosem leszel boldog ember. Szerintem ezen a csatornán sosem beszéltem még a Clair-től való elválásomról, nem is tudom miért, talán szégyelltem, vagy nem is, egyszerűen féltem elmondani, és lojalitásból inkább nem firtattam, pedig az eltávolításom még egy igazi bulvár történet. Lényegében Mikivel való team-ünk sikere bökte a csőrét az egész kreatív osztálynak, és a csapat és hozzátartozó emberkék (így én is) eltávolítása után még tortáztak is bent a bennmaradottak. Nekem szörnyű megalázás volt, de ha a szívemre teszem a kezem, tudtam, hogy nem az én hibám, és nem is rólam szól a történet, megtettem a megfelelő lépéseket, és összességében nekem ez kellett a saját boldog "új élethez".

Apropó, ma elkészültem a saját web látványaival, úgyhogy a ideashop.hu nemsokára mostmár tényleg normálisan fog üzemelni, harmadik nekifutásra sikerült végre azt a minimalista stílust kialakítani, ami tényleg én vagyok.