Pokémon hype

Baj, hogy engem nem érdekel? Semmilyen szinten.

Az én nyaram

Tökéletesen hozza magát ez az év. Pont úgy, ahogy gondoltam. Panaszkodni nem szeretnék, mert ahogy Lacus fogalmazott, sokan cserélnének velem, de azért ára van. Jelen pillanatban a boldogság szikráját sem érzem. Ami némiképp boldoggá tud tenni, az a munka, illetve a legyűrt akadályok. Két héttel ezelőtt ügyeletet tartottam egy ügynökségnél full service, rendesen account/grafikus. Rettenetesen megterhelő volt, mondhatni a határaimat súrolta. Péntekre nagyon közel álltam a kiboruláshoz, pszichológusom a végére kapott is egy kis adagot belőle. Bár utólag rendes volt, mert azt mondta, hogy "örüljek, hogy nem a hisztizésből keresem a pénzem, mert valszeg csóró lennék", nagyon kedves volt tőle. Az a hét egy erőpróba volt, igazából az elejétől kezdve tudtam, hogy értelme nem sok van, mert referencia hiányom nincsen, maga a kihívás részét meg már tudtam, hogy képes vagyok megugrani. Aztán tart még az Óriáskerék projektünk, 2,5 hónapja dübörög az együttműködés egy rendezvényszervező ügynökséggel. Valahol szeretem őket, mert sallangmentesek, nincsenek plusz körítések, csak letisztultan a munka. Empáia. Azt hiszem egy grafikusnak van rá szüksége. Sokszor godnolkodtam, hogy alig van olyan terület, ahol jól jön az empátia, aztán végül rájöttem nem látom a fától az erdőt, hiszen az én szakmám pont ilyen. Ha nem érzed/érted az ügyfeled, akkor nem fog menni, hiába vagy írtózatosan tehetséges. Ebben a szakmában, ha azt akarod, hogy elégedettek legyenek veled, akkor nem lehet feltétlen öncéluskodni, önkifejezni. Kurvák vagyunk. Szolgáltatunk pénzért. És aki adja a pénzt, ő diktál, mindig, kivétel nélkül. Ráadásul ezen a világon minden leszületett ember dizájner (vagy legalábbis midenkiben van ilyen irányú önhit). De empátiával jól el lehet ebben a környezetben élni. Nem csattanok a jókedvtől, fáradt vagyok, ez az alaphangulatom, megy az idő kivárása, és ez még így fog menni vagy fél évig.

EB2016 with KIA

Néha nem csak a művészi érték a fontos, hanem a jelenlét. Nekem ez szeretett meló projektem. Kia ledfal/kocsi branding (Bp, Szeged, Veszprém, Győr, Pécs, Székesfehérvár, Debrecen).

#‎HUN

120 km

Ez vagyok én. Hó elején kitűztem, majd megcsináltam. 120 km, 15 futás (átlag 8 km/alkalom), azaz minden második nap, na ezt nem sikerült felfognom, mikor kitaláltam, aztán meg viseltem következményeit :)

Egyébként tök fontos, hogy az ilyen challengeket végigcsinálja az ember (szerintem). Legalábbis magamból kiindulva, mert itt két tét van, siker vagy kudarc. Siker=önbizalom, kudarc=bukás. Cserében egyébként marha jó formában vagyok, a lábamon rendesen látszódnak az izomtónusok, ha befeszítem, néha el sem hiszem, hogy a saját lábamat látom.

Jó volt, de ilyen elvetemült célokat mostanában nem csinálok :D