szabadon

Azért jók a brutál kihívások, mert ha legyőzöd, szabad vagy és a sikerélmény előre visz. Én most valami olyasmivel küzdöttem meg, amit nem néztem ki magamból. De nem akarok olyan unalmas lenni, hogy csak a munkáról írjak, meg talán nem is akarok...

Inkább egy kis mese. Lányokkal hosszú-hosszú idő után beültünk csütörtök este egy helyre a Király utcához közel. Annyira aranyosak voltak. A mi kapcsolatunknak jót tesz néha egy kis szünet, mert így tényleg annyira bele tudunk lendülni, hogy élmény marad az egész. Már hetek óta ez a baráti tali inkább moziba fullad ki, amit szintén nem bánok, mert mozizni is imádok. Na meg meg kell mondjam, elég jó filmek mennek mostanában. A mostani talinkban is megtárgyaltuk a pasikat, hogy milyenek és h azért mindegyőnk hisz még a szerelemben, Mó és Dorci talán meg is találta már aki kell :).

Péntek, azaz tegnap ügyintézés. Besöpörtem a dicsérő szavakat a sikeres kampányainkért a cégnél, leadtam a papírokat és várom a folytatást... állítólag lesz még valami, hát várunk... (úr isten most akkorákat tüsszentek, hogy alig bírom tüdővel... és igen, az 5ödik). Aztán délután elmentünk Csabbal webezni kicsit egy ÜFhez. Jó volt, kifejezetten sikeresnek érzékeltem, na de ne ítéljünk előre :).

Ma meg ismét suli, házik készen, lassan készülődés... a menü: nyelvészet és politológia - fincsi!! :))

kemény kihívások...

...állnak előttem. Most egy kicsit bef_stam, de azért is megküzdök az aggyal (és a határidőkkel)!

Szombat, avagy a csúf igazság

Visszatértem a régi kerékvágásba - még ha lappangó gondolatokkal is - felpezsdült az életkedvem. Ma megyek Móval és Dorcival mozizni a Csúf igazság c. filmre. Voltam angolon is, szépen visszafejlődtem, de ma nagyon kedves volt a tanárnénim, kva sokat beszéltetett. Azért így jó, mert a végére már mertem is beszélni... úúú az eleje szánalmas volt :). Jövőhétre rengeteg dolgom lesz. Intézkednem kell munka ügyben is, lesz egy randim is, meg 23.-án is túlórázás lesz.

Most meg el kellene indulnom valami nagykabát félét venni, de lehet alszom egyet előtte, így az angol után, mindig le van szívva az agyam :).

ismét pozitív életkép

Egy hete dolgozom egy reklámügynökségnél. Eddig nem nagyon mertem írni semmit, mert nem tisztultak bennem le a dolgok, és ugye az ismerkedés... De már kezd kialakulóban lenni a véleményem és amin nagyon csodálkozom, hogy iszonyatosan pozitív a véleményem. Ugyan a cég vizuálisan nem néz ki olyan jól, mint az Ogilvy, de a belső struktúrája sokkal-sokkal dinamikusabb. Nem tudom, Ogilvynél talán a menedzsmenttel van a probléma, vagy a szerepek rossz elosztásával, vagy csak az én szemszögemből, mint layout oprátor tűnt így. Itt most egészen más a pozícióm. Itt gyakorlatilag Jr. Art Director-nak vettek fel, ami az elején kis keveredést okozott a fejemben is és a munkámban is. így most azt gondolom, hogy az Ogilvyben iszonyatosan le volt folytva kreativitás szempontból. Persze cserében védelem alatt álltam és felelősség vállalás nélkül, de a végére már ez nem igazán elégített ki (ha őszinte akarok lenni). Kicsit az volt az érzésem, hogy van egy szint amire eljutottam és most ott toporgok. Persze ezt csak így utólag tudom megítélni, akkor ez egyáltalán nem volt nyomasztó. Viszont az új helyen önálló projekteket kapok, önálló kampányokat, túlzás nélkül mondom, hogy most 4 kampányon pörgök és még hétfőn brief-elnek következőkre. Szal eddig állom a sarat, sőt saját magamon is meglepődöm, hogy milyen kreatív ötleteim vannak a legváratlanabb pillanatokban :)), valami elkezdett kattogni... a mai napot nagyon élveztem, teljesen önállóan kezdtem bele egy tervezésbe és úgy ment el a nap, hogy egyszercsak azt vettem észre, már senki nincs az irodában, vagyis csak páran vagyunk. Ami sajnos mindig kijózanít ebből az extázisból, hogy 1 hónap és vége. Utána persze nem tudom mi lesz, de az biztos, hogy szinte minden itteni anyagom portfóliós. Várom a hétfőt, hogy folytathassam a munkát :). Ja és ami nagyon fontos számomra, amitől kicsit tartottam: a csapat. Nagyonjó!!! Látszik, hogy rutinos és ami feltűnt, hogy sokkal lazább, mint az Ogilvyben. Lehet, hogy rosszul látom, de Ogilvyben sok volt a felesleges para... Nos ennyi a mai véleményem, vagyis inkább csak gondolataim. Jaaaaa, és utóírat a felhők fölé: jól jönne egy kis segítség onnan fentről, hogy ide valami véletlen folytán véglegesítsenek :)!

néha rám tör a magány...

...Pl. mikor meglátok egy kicsit romantikusabb filmet. Twilight-ot mindenkinek ajánlom, aki ilyen érzelmesebb típus (10/10 !). Rossz, h most egyedül érzem magam. Ma valahogy a barátaimat is távolabbiak. Hiányoztok! PRS, Rencsi, Gergő, Mó, Dorci...

Tegnap este moziztunk Rencsivel+Gergővel, nagyon aláteljesítettem. Szar hangulatom volt, anti humorérzékkel, fáradt voltam nagyon, unalmas vagyok ilyenkor. Csak az jár a fejemben, hogy velem mi történik, nem sikerült oldódnom. Este szegény PRSnak is ezzel tömtem a fejét, nemcsak Rencsiéknek. Félek, hogy így a barátaim is lassan elfordulnak. Pedig szükségem van rájuk nagyon.

Mó meg Párizsban van. Azt hiszem neki van most a legjobb dolga... a romantika városában... úú én mindig is arról álmodoztam, h ott kérjék meg a kezem, az Eiffel torony tetején, vagy a Szajna parton, a háttérben szinte hallom Párizs hangját és a város illatát. Érezd jól magad Mó, aztán majd lássuk a képeket :*

ámeneti új munka

Hát mit mondjak, mostanában nagyon kevés post-om van, ez egyrészt köszönhető annak, hogy szarul vagyok/voltam, másrészt meg, h nem sok időm van. Utóbbi pl az elmúlt 2 napomra maximálisan igaz. Új reklámügynökséghez kerültem, sajnos csak külsősként, ami tényleg csak egy átmeneti megoldás, míg nincs más. A mai napom nagyon kemény volt. Most szembesültem vele először, hogy magam maradtam. Ogilvynél azért mindig ott volt nekem Frigyes, akitől bármit megkérdezhettem, vagy ha nem volt valamihez rutinom, egyből segített. Nos itt most nincs senki. Mondja egy okos mondás: "teher alatt nő a pálma". Hát ebben lehet valami. Úgy belecsobbantam itt a közepében, hogy két napja azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány, de h őszinte legyek, a mai napom elég nagy sikerélmény, megcsináltam valamit, amiről én magam sem gondoltam, h képes vagyok rá. Délben még nagyon idegenkedtem mindentől, mert nehéz volt a feladat, kevés határidő, meg még a honvágy is rámtört az Ogilvy iránt, de aztán ahogyan sikerült megoldanom a feladatom és a kollégákkal is kommunikálgattam, változott a helyzet (szerencsére).

Ennyi mára, azért próbálok majd kicsit sűrűbben írni :).

2009.10.03-04. Exekkel @ Őrség

Nah a hétvégén aztán sikerült lazítani. ExOgilvys munkatársakkal kiruccantunk az Őrségbe.

(úti társak: Laci/Én/Krisz/Frigyeske)

Valójában csak másfél nap volt végülis, és a második nap kb azzal telt el, hogy pakoltunk meg utaztunk. Csodálkozom milyen jó a csapat, olyan mintha semmi nem változott volna, pedig valójában már szinte mindenki elosztódott másik ügynökségekhez.
Kaja: lecsó. Én világ életemben utáltam a lecsót, ehhez képest itt most 2 tányérral becsaptam. Frigyes volt a séf-mester, mi meg páran a konyhai asszisztensek. Apropó tábortűz, nem értem én ezt, 4-szer mostam meg a hajam és még mindig töményen füstszagú... mit lehet ezzel tenni?? Lakótársam már jótanácsolta, hogy vágassam kopaszra. Ha-ha-ha nagyon vicces. Szóval visszatérve a lecsóra, csillagos 5-ös volt. Ezt követően kezdődött a csoportos berúgás (Ogilvy módra), szerencsére nem hazudtolta meg magát senki, így másnap nem is égő már az egész :). Hogy őszinte legyek, van pár perc (vagy sok perc) amire nem is emlékszem egészen konkrétan. Amikor Frigyes tósztot mondott, hogy "mi egy nagy család vagyunk"... valahol akörül kezdett elveszni a vezérfonal. Állítólag készült csoportkép és én is szerepelek rajta... nos ez nincs meg, talán majd hiszem, ha látom. Zsuttival közösen dobtuk össze a fényképezőt (az ő fényképezője+az én külső vakum), hogy a lehető legjobb minőségben legyenek meg az "emlékek".
Azt kell mondjam nagyon jól éreztem magam... remélem nem ez volt az utolsó, és talán űberelhetjük még ezt az őszi (nem túl meleg) hétvégét :)

Képek következnek majd, amint le tudom nyúlni Frigyeskétől vagy zsuttitól :)