Xmas holiday 2017

Első karácsonyi linezerem

Első önálló karácsonyfánk

Első közös Szilveszterünk

Szürkítenek a hétköznapok, de...

....néha mikor megállok egy gondolatra, pontosan tudom, hogy soha senkit nem szerettem még jobban, mint Zs-t, és ez másfél év távlatából sem enyhült, egy cseppet sem. Minden este várom, hogy hazaérkezzen munkából, és a napom legjobb része, mikor kicsit rácsimpaszkodhatok, olyankor azt érzem, hogy biztonság és szeretet vesz körül, és azt hiszem ez a világon a legjobb érzés.

Nyílászáró ötödszörre is

Egy villanásra vége az évnek. Hihetetlen. Megint egy év. De azért eredményes év. Nyílászáró projekt még mindig nem zárult le, ötödszörre jönnek a nyílásosok, ezúttal 22-én (igen karácsony előtt, vicc), ugyanis mint kiderült 3 dolog is el volt szabva. A konyhai ferde redőny azért volt ferde, mert 3 cm-re szélesebb volt a redőny, mint a tokja. Az erkély ajtóra készült elhúzható szúnyogháló magasabb, mint a hely, ahova szerelhető (plusz hiányoznak hozzá elemek) és a párkány, ami előző postomban részleteztem, ebből viszont egy szélesebbet rendeltem most, hogy lehessen rá pakolgatni dolgokat, virágot stb. Egyszer csak a végére érünk.

Aztán Zsuzsi barátnőmmel megbizniszeltem egy festményt. Pont volt egy kis magánbizniszünk, és cserekereskedelemben megbizniszeltük, hogy készít nekünk egy absztraktot, egy 120 x 70 cm-eset. Alig várom. Na az sokat fog dobni sztem a nappalin.

Melóim elkezdtek lazulni. Nem bánom, igazából lepörgettem a januári akciókat, úgyhogy jöhet a hátra dőlés. Ez a része már nagyon jó az ünnepek előtt. Készítettem a biztonsági mentéseket, számláztam mindenkinek, akinek még van elmaradása, kifizettem én is minden szolgáltatónak mindent, és megjött az összes kariaji is. Már csak ügyfeleméknek kell beugrasszak csokit (mint minden karácsonykor), aztán jöhet az ünnep. 20-tól Zs szabin van (én vagy 20-tól, vagy 21-től jan 1-ig). Ez az évnek azon szakasza, amikor tényleg lelkiismeret furdalás nélkül teszem le a munkát, mert tudom, hogy ügyfélék sincsenek gép előtt.

Jó kis év volt. Jól éreztem magam. Élményből lehetett volna több és kicsit kevesebb munka, de nem panaszkodom, tudom, hogy ezt most kell nyomni, amíg lehet, mert ezzel szinkronban nagyot haladtunk. Nincs adósságunk semerre, ez brutálisan nagy lelki megnyugvás, hoztuk az éves tervet. A lakásunk tavaly 28-án néztük meg, úgyhogy lassan azt is elmondhatom, hogy már egy éve eldőlt, hogy itt fogunk élni. Szeretem, még rengeteg újítandó van, de alakul lassan, és ez már a mi otthonunk, és manapság sztem ez is egy érték, ha az embernek van ilyen.

Mesteremberek

Nagy bajok vannak itt Magyarországon. Szinte ki merem jelenteni, hogy nem csak az egészségügy van szarban, hanem az építőipar is. Nem sok tapasztalatom van, de ami van, az egyenlő a tragédiával. Megtörtént a nyílászáró csere, amire 6 hetet  14 hetet vártunk. Már itt eltört a mécses, mert az ígéretekkel nem volt gond, nyár közepén direkt úgy rendeltük meg ettől a cégtől, hogy ők fogják tudni hozni a határidőket. Hát ez nem sikerült. Augusztus eleje óta november végére sikerült ide esniük. 9-11 közöttre ígérkeztek, de én már mondtam Zs-nek, hogy sztem örüljünk, ha 2-re ideérnek... Nos, nem sikerült elég vadat képzelnem. Délután 15:30-ra érkeztek ide, halál idegesen. Majd behányták a helyére a konyha ablakokat. Néhány csempét levertek (de erről volt is szó, hogy benne van), a belső párkányt sikerült 2 cm-rel rövidebbre szabni, így a sarokban van egy sziloplaszt trutyi, mert ugye ezt nagy mellénnyel mondta is a "mester" gyerek, hogy nincs olyan elbaszás, amit ezzel ne lehetne helyre hozni. Majd jöttek másnap. Reggel (nem késtek). Felhányták a konyhába a redőnyöket... a 4 redőnyből még jelenleg is az egyik ferde, és nem lehet felhúzni (remélhetőleg javítják, már jeleztük). Aztán estig ment a meló. Hálószobában elszabták az ablakot, vagyis elfelejtette felírni a felmérő faszi, hogy van karnis, és kellett volna ilyen toldó elem, hogy ne a plafonig érjen az ablak, mert egészen egyszerűen nem lehet kinyitni az ablakot a karnis miatt. Nos, ez történt, lazán. És ezt simán úgy közölték velünk, mintha ez a mi hibánk volna. Megoldási javaslat, hogy cseréljünk karnist, aminek nincs belógó része. Oké kompromisszum... Kata hétvégén két kört is tett Ikeába ez ügyben, mert nem mertem kockáztatni, mértem és mértem, és meghoztam a karnisokat. Második nap ismét nem végeztek. Hétfő, harmadik nap, srácok érkeztek ismét. Össze-vissza csapkolódtak, előttünk fikázták a következő ügyfelet (aki állítólag őrjöngött már, mert nem nálunk, hanem már ott kellett volna kezdeniük), szóval nincsenek illúzióim, valszeg a hátunk mögött rólunk is így beszéltek. Szóltam, hogy a konyhában szar a redőny, azzal valamit kéne kezdeni... oké megcsinálja (még nincs azóta se kész amúgy), de előtte a szobák. Felkerültek a redőnyök... természetesen ott is egy el lett baszva, és itt tartunk. A szúnyogháló szintén 2 cm-rel elszabva, így emiatt újra kell jöjjenek, két redőny ferde, az egyik nem is működik, a nappali karnisok nincsenek feltéve. Szóval még vagy fél napos munka vissza van, mindezt szemmel nagyon jól látható összegért. A karnisokat elvileg térítik, de bizalom nincs, nem tudom mikor jönnek, félünk, feszülünk, reménykedünk, hogy megcsinálják. Mivel ilyen mondatok hangzottak el tőlük a következő ügyfelükre, "ha nagyon hisztizik, nem lesz ma ablakja", ezért mi megpróbáltunk türelmesek és jó fejek lenni, ne tegyenek több kárt, mint hasznot. Nos, ez az építőipar. Zománcfestéket akartam venni, ott is az átbaszás volt a tapasztalat, és ez nem fog változni, mert megtehetik, mert nagyon pörög nálunk a biznisz, leszarják az ügyfél vesztést, és nem dolgoznak ezen iparban intelligens emberek, így nincs mit várni. Elkeserítő. Főleg azért, mert még a felújítás elején vagyunk. Ha valaki tud jó fürdő/wc szakit, jelezze léccci léccci (mindegy mi az ára, csak jó legyen)!

Ha végeztek folyt köv képekkel.

Rencsi szülcsi

35. szülinap. Rencsi megkezdte a sort. Szuper élmény ez mindig.  :)

Légy a magad ura! Vagy mégse?

És most leírom az egy személyes cég előnyeit és hátrányait, mivel jelenleg mindkét oldal kezd extrém méreteket ölteni esetemben.

Ez most egy állapot, vagy ha úgy tetszik folyamat... aztán majd változik... vagy nem :D

Először is a hátrányok. Legfontosabb hátrány, az idő hiánya. Ugyanis míg alkalmazott vagy (főként multinál jellemzően), neked csak egyetlen feladatod van, a területeden lévő feladatokat elvégezni. Ez pl account esetében a kapcsolattartás, kreatív esetében a tervezés, pénzügy esetében a könyvelési dolgok, sales esetében a new business/tárgyalások bonyolítása. Mit tesz az egyszemélyes cég? A felsoroltak mindegyikét, egyszerre, határidőre. És mi van olyankor mikor beüt egy kampány időszak (vagy esetleg mikor két ügyfélnél egyszerre)? STRESSZ. Kikerülhetetlen. Ilyenkor mi kerül háttérbe? Család, barátok, szabadidő, szórakozás. Rettenetes nehéz megtalálni a balanszot mert mindenhol a maxot kell hozni, és ilyenkor az ember a munkát helyezi előtérbe (hiszen abból élünk), és nem marad az intim szférájából semmi. Nos szeptember eleje óta ebben élek kb. Irtó nehezen egyensúlyozom, azt vettem észre, hogy mindent sebesen végzek, az élet legtriviálisabb dolgait is, mint mondjuk takarítás. Ez bizonyos szempontból jó, mert két dolgot biztosan megtanul az ember. Koncentrálni a figyelmet, és az alázatot. Önérzetesen/egóval ez nem megy. És akkor jönnek az előnyök is, ha az ember kellően megdolgozik érte, a siker és a pénz, ami elősegíti a céljaink megvalósítását, és táplálja az önbizalmat. Ugye mennyire minden mindennel összefügg? Ilyenkor az ember könnyen beleesik, hogy irigyli a másik embert, akár az idejéért, vagy akár a pénzéért, de mindegyik egy bizonyos áldozattal jár, kivéve, ha az abban a szerencsés helyzetben van, hogy erős anyagi vagy egzisztenciális háttérbe születik.

Aztán a legvégén az ember egy választás eredményeként a saját áldozatainak gyümölcsét szüreteli, így vagy úgy.

Karácsonyi készülődés

Már november közepén teljesen karácsonyi hangulatom van. Ehhez persze segítenek a plázák is, de persze a legnagyobb motiváció itthon van. Életemben először lesz saját karácsonyi dekorációm, saját Karácsonyfám, és életemben először én vagyok a felelőse a karácsony érzésnek itthon. Úgyhogy nem tétlenkedtem, már összekomponáltam, hogy hol/milyen dekoráció lehetne, és kineveztem egy fiókot, ahol a lakásdekorációk kerültek tárolásra. Öröm oda benézni :D Úgy döntöttem, hogy a kedvenc lakás színeim fognak uralkodni: fehér/arany/ezüst. Ezenkívül a teljesség érzését az illatpálcák fogják megadni. Vettem fahéj illatú Zara home-os pálcákat, illetve megvan már a Karácsonyfa. Kicsi fa lesz, viszont élő és gyökeres.

40. B-day

Nem nekem, Zs-nek. Emlékszem a tavalyira, még távkapcsolatban éltük meg, és én videó üzenetet küldtem, aztán persze mikor jött megünnepeltük. Jó volt nagyon, de most még jobb, teljesebb. És mivel azért ez egy szép kerek szám, igyekeztem én is kitenni magamért a meglepetéseket illetően, így egy iphone-al leptem meg a drágám. Úgy örült neki, mint egy gyermek, egész este azt nyomogatta. Nem volt annyira titkos ajándék, de mi úgy vagyunk az ajándékozás fogalmával, hogy szeretünk hasznosan, mert akkor tuti az öröm. Aztán persze megünnepeltük egy vacsival. Aztán alakulunk itthon is kicsit. Vettünk iroda székeket... bevallom nekem ez már kínosan régi kérdés, ugyanis itthon dolgozom és mégsem volt egy normális székem. Ez a szék most kényszerít a jó tartásra, nem tudsz benne úgy ülni, hogy az ne legyen a gerincednek jó, és ezzel be is jött a kiegészítő szín a lakásunkba. A kék.

Imádom a hétvégéket!

Szuper hétvégénk volt. Én 2x is futottam, és egyébként szerintem a világ legátlagosabb programjain vagyunk túl, szombat -> vásárlás, takarítás, vasárnap ->főzés, filmezés, kocsimosás.

Éééééés persze volt idő arra is, amit egész héten terveztem, DIY-kodás. Már egy ideje rájöttem, hogy nálunk központi próbléma, hogy "mi legyen a kaja"? És persze mindig problémát jelent kitalálni, sőt olyan is volt, hogy amiatt nem főztem, mert nem tudtunk mit kitalálni. Szóval ez  témakör inspirálta a következő grafikai alkotásomat a konyhába. Két kép kajákkal, vagyis kajafeliratokkal. :D
(egyelőre ezeket tudom főzni, de a lista majd biztosan bővülni fog, és akkor csak újranyomtatjuk)

Ezenkívül a nyílászárósok bekaphatják, mert csütörtökön jött a telefon, hogy 1 hónapot fognak csúszni kb... ez milyen? Nem járna kárpótlás? Így örülhetünk, ha mire bejönnek a fagyok készen lesz. Sztem Zs szülinapja (nov. 1.) előbb bekövetkezik, mint mire ezek ideérnek. Jelezném, augusztus elején megrendeltük.

Allergiás vagyok...

... a nikkelre. Ez derült ki az egy hétig tartó allergia tesztemből.

Stand grafikának indult indult...

....aztán sokminden lett belőle.

nálunk már 2018 van...

Kényelem

Kispolgári életünk egyik pozitívuma.

Eljött a pillanat, mikor esőben két utcával feljebb kocsival mentem (csak 7 perc gyalog), és a bőrgyógyászatról várással együtt bruttó 15 perc alatt megfordultam, és a melóból nem történt kiesés. Biztosan lassan megszokom, de most még irtó jól esik ez a fajta kényelem, illetve hogy hétvégén sem leszünk időhöz kötve sehol, pedig nagyon sok uticélunk lesz (Simontonya, Tolnanémedi, Kaposvár).

Nagyon jó projekteken pörögtem a héten, illetve a hetekben, kicsit néha már sok is volt, de csak amiatt, mert totál fullon vagyok. Szuper visszajelzéseket kapok, és ezek nagyon feltöltenek. Ezt egy új ügyfél írta tegnap (Food Base):

"Én szeretek veled együtt dolgozni, az elmúlt hónapba te vagy az egyetlen „szolgáltató” akinek úgy érzem érdemes fizetni, mert minőségi munkád van."

Ilyenkor érzem, hogy van értelme ennyit dolgozni, na meg persze akkor is, mikor jövök ki az ikeából telepakolva :D

Sajnos a héten vasárnap is melózni fogok így csak egy napos lesz a megszakítás, de talán az sem olyan rossz, illetve Zs, ha minden jól megy jövőhéten szabin lesz, úgyhogy ha még dolgozom is, de legalább egy légtérben leszünk.

Erő

Na nem az, ami testi, hanem ami a lelki. Mindenki kerül krízis helyzetbe néha, kár is azt hinni, hogy most jó, akkor örökre ilyen lesz minden. Az én tapasztalatom, hogy mindig fordul a kerék, szerencsére mikor szarul vagyunk akkor is. Én most szerencsés vagyok, mert kb kisebb problémákon kívül úgy érzem egy jó ideje csak jót kapok az élettől, persze azért vannak dolgok, bizonyos egészségügyi dolgok, ami engem is padlóra küldenek néha, de még mindig azt mondom, hogy egy ideje komolyabbat nem kaptam. Viszont az élet mindig frissíti a memóriát, (hálisten) nem feltétlen saját dologgal, de engem a közvetlen környezetemben ért szarok is megérintenek, ahogy a jó is persze. Ma volt egy dolog, ami nagyon visszarántott, és kicsit át kellett értékelnem a dolgokat. A végső konklúzió nem titok, az hogy nagyon kell vigyázni egymásra, és nagyon kell figyelni, és minden percben felelősnek lenni. Ha ezt nem teszed, úgyis jön a tanító lecke, melyből úgyis kénytelen leszel tanulni. De ha mégis beüt a baj, akkor viszont összpontosítani kell, oda kell az erő.
Egyébként, igaz a mondás, hogy "Ma ültetsz, és KÉSŐBB aratsz!" - a mag törvénye. Valahol azt, hogy most ilyen jól érzem magam annak köszönhetem, hogy 12 évig keményen dolgoztam. Egészen pontosan átgondoltam, hogy 3 éve érzem jól magam, még akkor is, hogy ha volt közben egy kb 7 hónapos mély fájdalmú időszak, mert azaz időszak már valaminek a kezdete volt, akkor már tudtam az érzéseimről beszélni, alapvetően tudtam mit csinálok, és miért csinálom. Jártam pszichológushoz, ami bizonyára sok ember számára lesújtó, mert aki odajár, az biztosan nem normális, de ha valaki jobban ismer, az tudja, hogy sajnos nem volt jó a hozott anyag, és mióta van Zs, ezt azóta még inkább tudom. Azelőtt is gondoltam, de csak azt láttam, ami nálunk otthon van, most már látom azt is, ami másoknál van, és persze látom saját kapcsolatunkat, és tudom milyen, mikor két ember megtalálja a harmóniát (na innen nézve a hozott anyagom még gázabb). Engem mindig is zavart, ha kívülről mást láttat valaki, mint ami bent van. Ez lehet azért van, mert nálunk így zajlott, és emiatt nem kaptam megértést, mert látszólag minden szép volt. Talán ezért is lettem igaz ember, mert taszítom a hazugságot, és nem is gyűjtök magam köré olyan embereket, akik bármilyen szempontból is nem igazak, és így megtörténhetetett az én boldogságom is. Rettenetesen sokat vártam rá, tizenvalahány évet. Volt egy elképzelt életképem, ahogyan majd én fogom csinálni, de nem akart jönni a szerelem, sőt még egy gyengébb kapcsolat sem. Aztán bejött a képbe egy jelölt, aki utólag már látom, hogy csak annyi funkciót töltött be, hogy megmutatta, mit nem akarok, mi a méltatlan, mi a szenvedés, és milyen hibát ne kövessek többé el újra. Ez tök jó amúgy, és kell is, én őszintén mondom, hogy tanultam belőle. 7 hónap volt utána, és egy csomó kérdés, amit nem értettem sokáig, de már ebből a távlatból azt mondom, örülök, hogy így történt, és most még ebből is profitáltam. Mert amúgy az is igaz, hogy az ember a rossz dolgokból tudja a legtöbbet tanulni. Aztán, hogy ki mit kezd a tudásból, az már az övé. Lehet, hogy egoistának tűnik, de én érzem, hogy jól csinálom amit csinálok, konkrétan 2015 óta azt hiszem, talán azóta is érzem, hogy jön az önbizalmam is, mind szalmailag, mind mint nő, pedig tudom, hogy nem lettem szebb (sőőőőt híztam, ráncosabb vagyok, és igénytelenebb is talán mint pár éve), de a jónőségnek egyébként szerintem a legkevesebb köze van kizárólagosan a szépséghez... persze ezt is így 30+osan értettem meg. Na mindegy, viszont tegnap éjszaka érdekeset álmodtam. Két volt Ogilvys munkatársam benne volt, a többi nem is releváns valójában. Egyik Misi a mentorom, akit örökké tisztelni fogok, és egyébként álmomban is egy remek dolgot talált ki, de még ez sem releváns, hanem a másik ember Réka volt, aki azóta egyébként a Geometry Global magyar CEO-ja. Álmomban annyi történt, hogy mint account tolt nekem át munkát, és valami hasonlót mondott a Misinek, hogy nem aggódik ha nekem küldi, mert eddig mindegyik ügyfél visszajött, akinek én dolgoztam. Ennyire emlékszem, vagyis ez volt az álmom releváns mondanivalója. Azért ez elgondolkodtató, mert ez egy vélemény magamról, magamnak, nem kisebb személy bőrébe bújva, mint az egyik magyarországon jelenleg működő ügynökség vezérigazgatója nevében. Ez valahol szerintem már önbizalom (a javából) szakmailag. És ez jó, ezt teszik az évek, ezt teszi a sok felelősség, és ezt teszi az önhit, ami épül. És valószínűnek tartom, ha ezt gondolom magamról, akkor más is valami hasonló kisugárzást láthat. Mert egyébként bár mindig titkon félek, hogy az utóbbi évek sikere múlandó, de aztán eszembe jut, hogy ha jó vagyok, miért kellene kudarcot vallanom? Ez a fajta önbizalom fontos, azt hiszem, ha ez nincs meg, akkor az ember gátolja magát a sikertől. Na szépen elkanyarodtam az indulástól... csak elkapott az flow és csak írtam.

Kocsi inda hausz

Zs szülei segítségével új családtagot köszönthetünk ismét. Fel sem fogom, a kuncsorgásoknak, üzletekből cuccolásoknak, soha véget nem érő vonatozásoknak ezennel vége. Életünk kényelmesebbé válik. El sem hiszem, 34 évesen már olyan régóta tömegközlekedem, hogy még idő kell az átszellemüléshez. Tegnap hazaugrottunk érte, és persze én is teszteltem már. Ugye 17 évesen készült a jogsim, aztán napi szinten használtam kb 22-23 éves koromig, de aztán volt egy nagy szünet, mikor csak ha hazamentem, akkor vezettem, szóval ennek a tesztelésnek ilyen szempontból volt létjogosultsága :D

Zs-vel azon poénkodtunk, hogy most váltunk magyar kispolgárokká. Hálás vagyok... végtelenül.

De hogy ennél kicsit kulturálisabb dologról is beszámoljak, ami szintén lelkileg sokat ad, megjelent a pszichológusom párjának posztumusz könyve. 1000 oldal, lebilincselő. Sosem ismertem őt, nem is lett volna módom, mert mire pszichológushoz kezdtem járni, ő már nagyon beteg volt. Minden porcikámmal elismerem a tudását és a műveltségét, nagy embernek tartottam. A könyv kicsit biográfia is, meg pszichológiai is egyben. Úgyhogy most volt pár olyan este, mikor teáztam és olvastam, Zs meg csinálta a blogjait, meg a saját dolgait, nagyon jó érzés volt, azt hiszem ilyenkor belső békét érzek és talán ez lehet érzésben a legtökéletesebb érzés, ami megtörténhet. Én azt kívánom soha ne érjen véget, amit érzünk egymás iránt Zs-vel és maradjon meg örökre ez a harmónia.

Felavatás

Ház urának ez volt az első dolga, miután elkészültünk a kanapéval:D

Zsákbamacska

Mondanivaló az mindig van, tudom mostanában leszűkült kicsit a posztjaim témája, de ez csakis azért van, mert folyamatban vagyunk. Elég nagy erőt és anyagi hátteret és sok munkát kíván, hogy tudjunk megfelelő mértékben haladni. Én rommá dolgozom magam, szeretem, ez nem panasz, csak úgy érzem, hogy el vagyok fáradva. Nem voltunk szabin nyáron. Zsének még nem volt, mert ugye próbaidő, nekem meg nagyjából soha nincs, mert magánzó vagyok. Viszont érzem, hogy mikor ennyire fáradt vagyok, akkor nehezen megy, vagyis több erőt kell kifejtenem. Hétvége viszont szuper lesz, mert érkezett hozzánk egy vendég, és őt fogjuk összerakni + kicsit szépítgetünk itthon, DIY. Nem árulok zsákbamacskát, ő egy kanapé.

Aztán remélem lassacskán eljutunk addig, hogy más dolgokat is be tudjunk iktatni. A félmaratonról úgy látszik kezdek lecsúszni. Az elhúzódó bőrgyógyászati problémám úgy tűnik továbbra sem enged edzeni, úgyhogy ezt most tudnom kell elengedni. Úgy tűnik nem mindig úgy alakul, ahogy akarjuk, de én már régen megtanultam, hogy felesleges feszülni, majd legközelebb másként lesz, valamiért ennek most így kellett lennie. 

Munka // státusz

Hó elején volt egy kis lazításban részem, most viszont az utóbbi két hétben ismét azt érzem, hogy teljesen kipurcantam, megint közelít a sok munka után érzett kiégés, amit nem szeretek. Ilyenkor idegileg és lelkileg is kitudok sülni, mert állandó feszülésben vagyok a határidők miatt, illetve a folyamatos megfelelés, hogy az ügyfélnek tetsszen, amit készítek. Véget ér lassan idén is a siófoki Óriáskerék nyitvatartása, így az egyik ügyfelem szezonális munkájának lassan vége, egy súly tehát lekerül. Viszont a lakás miatt ugye tart még jó pár bevállalás, amiket ugye végig kell csinálni. Kiszámoltam, és már így is nagyon szépnek tűnik ez az év eredményekben. A saját vállalkozásom óta ugye két egész/befejezett évem van, az első egy nagyon erős, a másik egy hajszállal gyengébb, kíváncsi leszek erre a harmadikra, mert ugye itt nagy hátránnyal indultam, mert áprilisig az ügyfelem erősen stoppolt, ellenben a többi ügyfelem viszont több munkát hozott. Szóval nem tudom merre dől a mérleg nyelve, viszont ami biztos, hogy magamhoz képest azt hiszem eddig hozom amit erre az évre terveztem. Egyébként az "Isten pénze nem elég" egy lakás felújításnál, erre is rá kellett jönnöm. Mondjuk ezt eddig is gondoltam, de most azért sikerült a gyakorlatban is megtapasztalni. Konkrétan ha belépünk a lakásunkba olyan mintha még semmi nem történt volna, vannak kicsi részletek, amik elkészültek, de egyelőre elnyomja még a "hozott anyag". Szóval minden csak a fejemben van meg kompaktul.

Nézegettem ikea konyhatervező programot, és már nagyjából megvan a fejemben, miként szeretném a Konyhát, de még van több opció is persze, nem egyszerű, és őszintén, ha nem átlagos konyhát szeretnél, akkor egészen sokat kell próbálkozni. Van egy referencia az ikeában be is csatolom, ezt szeretném követni "csak kicsibe", de mivel az eleve egy nagyon nagy konyhához van tervezve, így csak bizonyos mértékben tudom, és vélhetően egy szépség hibája is lesz, a mosógép, mivel nekünk ezt muszáj volna konyhába beépíteni (a fürdőbe mozdulni se lehet tőle). Egyébként releváns dolgokban ugyanígy, metrócsempe, világítások is így, és persze ez a típus.

Nyílászáró project ON

Megrendeltük tegnap. 6-8 hét. Mire bejön a fűtésszezon meglesz. Ismét egy újabb utolsópillanatozás :D És ezzel végülis lezárul az idei utolsó nagy projektunk lakásfelújítás téren. Persze lesznek berendezés béli változtatások, de ennyire nagy már nem.

1 év együtt

Fellini / Római-part

Igen, augusztus 4.-e volt a mi évfordulónk. Eltelt egy év. Boldog vagyok, egy év alatt az érzéseim nem csökkentek, csak folyamatosan hatványozódnak. Szerencsésnek érzem magam, értékelem őt, jól érzem vele magam. Szeretek vele élni. Egész életemben nem éreztem ezt soha, minden a helyén van.

A hétvégén voltunk otthon, így ennek következtében egy pici apróság ismét változhatott. Megérkeztek nagymamám könyvei, melyeket rám örökített a családból. Színtiszta világirodalom, egységes kötésben, az összes kötelező olvasmány, és a nagy klasszikusok. Kincs! És abban biztos vagyok, hogy ez örök érték lesz nálunk, és remélem, hogy egyszer én is tovább adhatom majd, mint ahogyan nekem a nagymamám. Az ember azt gondolná, hogy ez az elmúlásról is szól, de nem, éppen hogy arról szól, hogy tovább él, velünk és bennünk :)

Mama örült neki, hogy jó helyre került, és talán azt is érzem, hogy egy pipa ismét megtörtént az elvégzendő dolgok listájáról. Hálát érzek, szeretetet érzek, még ha túlcsordulóan szentimentálisnak is tűnik.

Egészség pontról pontra

Gyógyászkodás időszakom van megint. Most elhatároztam, hogy végigmegyek az összes göngyölt gyógyász ügyemen. Hát már most szép összegnél tartok, mert pár fontos szűrésen már túl vagyok, de még a durvábbak vissza vannak. Mennem kell szájsebészetre végre elintézni a már 3 éve javasolt bölcsességfog eltávolításokat, illetve szeretnék egy pici szépészeti fogászkodást is. Ezenkívül itt a 16. kerületben szeretnék berendezkedni új dokikkal. SZTK-ba már bejelentkeztem (3 perc a lakásunktól), illetve már megvan a bőrgyógyász is. Most így gondolkodom, rendbe akarom tenni magam, ha szeretnénk családi projektra is gondolni a következő időszakban. Illetve még ha lehetne, szeretnék HPV oltást is. Mostanában volt pár egészségügyi problémám, úgyhogy most végig szeretnék menni szépen, szisztematikusan.

Egyébként gyermekáldást látok mindenhol, persze lehet csak én lettem érzékenyebb a baba témakörre, ami cseppet sem lenne fura, hiszen 34 éves vagyok, meg amúgy is érzem, hogy így is nagyon boldogok vagyunk, de családban lenne teljes az érzés. Haladunk a lakással, amennyire csak lehet, de sok cél van szinkronban, és hát a keretek végesek. Az éves tervem elvileg pontosan halad.

Összességében ennyire boldognak még sohasem éreztem magam, minden egyes nap hálát érzek a sorsnak, hogy így alakult minden, ahogy alakult. Nyugodt vagyok és kiegyensúlyozott, erre vártam mindig is.

Valerian - 3D

Moziztunk. Keményen mindketten szemüvegre szemüveg :D
Egyébként megérte 3D-ben nézni, mert a látvány elragadó volt, kicsit mint az Avatar.

TV állvány indahausz

Sikerült megszerezni a Tv állványt, pici előrelépés :) Ismét kicsit közelebb a célhoz. Én nagyon szeretem. Egyébként a koncepció továbbra is az, hogy a két könyves egymás mellé kerül, de ez csak festés után (halvány szürkés bézs szín lesz egyszer majd, amitől elvileg a fehér bútorok még szebben érvényesülnek), mivel most a jobb oldali fel van rögzítva a falhoz, egyelőre inkább nem piszkáljuk.

Késeinkről.

Jamie Oliver készletünk lett. Összegyűjtöttük a SPAR pontokat, és így "elvileg" jelentősen olcsóbban jutottunk hozzá. Hozzá tenném így sem volt olcsó. De örülünk nekik, és jól funkcionálnak, remélem sokáig velünk lesznek :)

Napi öröm

Rendben van a rákszűrés eredményem. Azt hiszem ennél jobb hírrel nem is indulhatott volna a napom. Egy évig nyugi :)

Újabb gyönyörűségek

Kicsit be voltam úszva júniusban, hálisten mert ugye ez később látszik az ember pénztárcáján, úgyhogy ennek következtében most ismét egy kicsit újítunk. Egyelőre most csak pár apróságot vettem, egyik ez a gyönyörűséges virág, a másik a kulcs és csekk tartó (ami egyébként mindkét funkciójában nagyon hasznos) :)

Hétvégén jönnek drága barátaim Rencsi family+Gergő látogatóba, addigra még szeretnék új étkészletet, mivel éppen két főre tudunk egyelőre tálalni, remélem sikerül... aztán indul a nyílászáró project :)

Erkély virágaimról.

Új lakók költöztek az erkélyünkre.  

Még szeretnék egy harmadikat erre a polcra.

Linkgyűjtemény

Ebben a postban fogom gyűjtani a lakásfelújítással kapsolatos linkeket. Ez a post így folyamatosan bővül.

Fürdőszoba:
Dizájncsempe
Modern fürdőszoba szalon
Lámpa

Nyílászáró:
Ablakland

Fal:
Falburkolat

Egyéb:
Szőnyeg
Hűtő
Burkolat
Lámpa előszoba
parketta

Virágokról.

Szerintem az egyik legszebb projekt az életben a család és az emberi kapcsolatok mellett az otthon kialakítása. Tapasztalatból mondom, hogy egy otthon az ember nyugalmának 50%-át adja. Ez ilyen lelki nyugalom féle. Nehéz szavakba öntenem, de mióta Zs-vel itt lakunk, érzem, hogy minden rendben van. Sőt észrevettem magamon, hogy egy kicsit tisztaság mániássá váltam. Nem durva szinten, de egészen más az indíttatásom mint az egyik-másik albérletemben. Mai projekt teljes mértékben az erkélyről fog szólni, ugyanis jönnek ma anyukámék és növényeket fogunk ültetni/átültetni... alig várom. A héten már egyébként is beszereztem néhány növényt az Ikeából teljesen random, tök olcsón, ezeket:

Igen, cica van az ablakban, egyébként Aloé

Igen, sárkányfa... gazdája után szabadon :D

Fürdő inspiráció

Azt hiszem megvan a fürdőre és wc-re a végleges koncepcióm. A fehér és a fekete kombinációja + metrócsempe, mint ahogyan egyébként a fehér a lakás egészének alapja (lesz).

Igazából nagyon fontos nekem inspirálódásnál mindig, hogy ugye nem egyedül élek, hanem egy férfival, aki pasi a javából. Először is tök más a dizájnról alkotott képünk, és ezt nem jó/rossz értelemben mondom, csak mint egy olyan pontot, amit mindenképpen egymáshoz kell hangolni. Így pl a csajoskodás (pl rózsaszín kiegészítők) eleve nem jöhetnek szóba. Egyébként nekem Zs ízlése is tetszik, csak inkább egy agglegény lakás stílusába passzolna, mert ő nagyon szereti a minimál dolgokat, egyedi dolgokat, térképeket, és az ilyen militari dolgokat. Viszont úgy vettem észre, hogy a fehér egy közös pont, amire majd tök jól tudunk építkezni, igazából ez a háttértörténete ennek a fürdőszobai koncepciónak is.

Előszobáról.

Helyére került az egyébként nem túl nagy méretű előszobánkba a bútor, nagyon boldog voltam mikor tegnap végre elkészült. Olyan széééééép :) És egyúttal elkészítettem az első DIY cuccot is, egy grafikát a falra, amin a wifi kód olvasható (nem ez a végleges helye, csak itt volt csavar a falba) :D

Cipőtartó

"Bukás nélkül nincs siker"

Csak, hogy egy ilyen szép közhellyel indítsak, de annyira igaz, és mikor ennyire közhelyeket olvasunk szerintem legtöbbször már bele sem gondolunk, pedig a sikerhez/fejlődéshez tényleg csak úgy juthatsz, ha közben többször elbuksz. Na de nem is erről akartam beszélni, hanem most reggeli közben gondolkodtam az életemről, hogy tulajdonképpen teljesen teljes az életem. Belegondolva (és mindenféle nagyképűségi allűrök nélkül) azt kell mondjam, hogy az álmaimat élem. Mindenem megvan, amiről valaha is álmodtam, persze materiálisan biztosan van bőven hova fejlődni, de tudom, hogy nagyságrendekben, mikor anno álmodoztam, Zs-ről álmodoztam, és hogy legyen saját lakásom, legyen egy cicusom, alakíthassak ki otthont, és legyen jó munkahelyem. Na persze álmaim része volt a saját család is, meg kertes ház, de még nem tartunk itt. Móni mondta nekem, mikor meglett a lakás, hogy ne siettessem a belső átalakítást, éljem meg. Tök nagy igazságot mondott, és már nem siettetem, megy olyan ütemben, ahogy tud, és minden apróságnak örülök. Szerintem hiba mikor az ember olyan dolog miatt nem tudja kiteljesedettnek érezni magát, aminek még nincs itt az ideje. És a megtett út. Hosszú, és még csak egy részénél tartok, de meg kell élni, mert a végén arra jön rá az ember, hogy rövid az élet, rövid a fiatalság. De persze az idősebb korral sincsen bajom, minden kornak van szépsége, előnye és hátránya. Sőt tegnapi futásom közben azon gondolkodtam, ha lesz gyerekem, útravalóként felkészítem rá, hogy a 20-as évei amilyen szépek lesznek, annyira küzdelmesek is valszeg, mert az embernek saját magának kell kikaparni a saját gesztenyéjét, megtanulni a felelősségeket, vagy hogy hogyan végezze jól a munkáját, na meg egyáltalán kitalálni önmagát, hogy mi az a foglalkozás, amit a hobbijának is tud érezni, mert tehetséges benne, vagy mert szereti. Most így 34 évesen arra jöttem rá, hogy a legnagyobb hiba, ha az ember többnek akar látszani, mint amennyi. Ördögi kör, mert sose lesz elégedett, mindig ott lesz a szégyenérzet, miközben fenn kell tartani az illúziót, ami sok energia, csak önmagunkat verjük vele át, persze lehet innen nekem könnyű ezt mondani, hiszen a mostani életemben nincs ilyenre szükség, mert ott vagyok, ahova vágytam, csak emlékszem, hogy 20-as éveimnek főleg az elején nagyon nem ezt éreztem, és a személyiségem szerintem emiatt kicsit zavart is volt, és bántottak külső vélemények. Ja igen ez meg a másik, hogy a megfelelési kényszer elmúlt, talán ez a dolog oldja fel az embert legjobban, ha a megfelelési kényszert az elégedettség felváltja... és szerintem ez látszik már messziről. Szóval én magamról egyértelműen azt tudom mondani, hogy boldog vagyok és mindenkinek ezt kívánom, mindig megéri dolgozni érte, amikor azt hiszed nem jön el, akkor is hinni benne, hogy eljön, és el is jön.

#mood

De még milyen. Tökéletes pillanataim egyike azt hiszem. Este lazultunk az erkélyen, és már az idő is szuper volt :)

Maki és a gyertyák

#Naplás tó // #home // #running

Könyvekről.

Vettünk Ikeában két Billy könyvespolcot, az én ízlésemre vitrineset, mert már megvan az élettapasztalat, hogy könyvek porosodása a könyveket is amortizálja, illetve nem is olyan jó program porolgatni folyton. Bár az a tapasztalat, hogy 1/4 annyi itt a por, mint Óbudán a 8. emeleten, és ezért eleve össze teszem a két kezem. Szóval egyelőre így állítottuk be a két polcot, míg nincsen meg a többi berendezési dolgunk, de a koncepció mindenképpen az, hogy egymás mellé szeretnénk tenni a két könyves polcot (az ablaknál lévő mellé), és én szeretnék rá polcvilágítást is. Illetve koncepcionálisan is megvan a terv, hogy fehér bútorokat szeretnénk, és bézses falat. Egyelőre még nagyon kopasz minden, de már szedjük össze magunkat lassan. Egyébként a következő nagy projekt a nyílás zárók cseréje, még idén remélhetőleg.

Konyhánkról.

Most, hogy végre van saját konyhám, és akkor megyek ki, amikor akarok, egyből megjött a kedvem a főzéshez. Gyakorlatilag eddig mindennap ettünk meleg kaját és összesen csak egyszer rendeltünk. Ez azt jelenti, hogy a többi napon én főztem (vagy együtt főztünk). Kezdem kicserélni az itthoni alapanyagokat egészségesre, így elsőként a lisztet cseréltem le zablisztre. Én másfél hete nem eszem szénhidrátot, illetve cukrot, úgyhogy ez egy kicsit muszáj cselekmény volt. Indul a zabliszt tesztelés :).

A konyhánk beköltözés után így néz ki (ez az előtte állapot). Én egészen más típusú konyhát szeretnék, illetve szeretnék majd dekorációs elemeket/képeket, de már ebben is nagyon jól érzem magam.

Hivatalokról.

Nos, maga a költözésnél már csak egy botrányosabb dolog van lakás vásárlásnál, a bürokrácia. Először is az alapok. Lakásszövetkezet átírás, ELMŰ, Főgáz. Reggel 7-kor találkoztunk április 20-án a tulajjal, hogy átadja a kulcsokat, majd átírjuk a közműveket. Egy szóval tudnám az összes ilyen hivatalt illetni Sz...ás. Várni kell az összes helyen, a főgáznál az indigós sokszorosítás helyett képesek több példányban kitöltetni velünk a végeláthatatlan űrlapot. Mindenhova vigyél magaddal adásvételit, és az összes mérőállás legyen nálad (ha lehet befotózva is). Elműnél vártunk a legtöbbet, egy kb 20 m2-es helyiségben, ahol rettenet sokan voltak, egyébként megjegyezném, azóta sem működik az online felületem. Főgáznál úgy kezeltek, mintha neked mindent tudnod kellene az ilyen átírásokról és ha visszakérdeztél, rendesen hülyének nézősen lekezelő kedvességgel tájékoztattak.A legproblémamentesebb a lakászövetkezet volt, akik magyarán szólva a lakás gondnoki funkcióját töltik be. Ezen felül intézni kellett internetet, amit a következő hét hétfőjén kötöttek be, és érkezett a mosógép. De még itt sem volt vége. Következő lépés az állandó lakcím készítése volt (úgyhogy ez úton is Budapesti lakos lettem), azóta nekem már az összes hivatalos értesítés idejön. Lakcímkészítés = okmányiroda (új neve kormányablak). Okmányiroda nekem két körös volt, ugyanis sorszámos rendszer van, és én első alkalommal már nem kaptam sorszámot. Előre időpont foglalás NINCS. Így másodikra lett siker, egy másfél órás várás után egy nagyjából 10 perces folyamat eredményeként. És még mindig nincs vége. Következő lépés már csak nekem perszonalizált, ugyanis elveszítettem a TAJ kártyám mintegy 10 éve. Most, mivel szeretnénk majd ide tartozni a szomszédban lévő SZTK-hoz, így rávettem magam, hogy készíttessek új TAJ kártyát. 3000 HUF illeték, de gyorsan ment, majd 10 percet vártam - Teve utca OEP központ.

És most tartok a jelennél. Zs-ek megérkezett a lakásvásárlási illeték, és nekem is a postai értesítő, úgyhogy holnap én is átveszem. Nem szaroztak sokat, napra pontosan 1 hónap. Elég zúzda az összeg, lehet fellebbezni (feltételezem a részletfizetés miatt), de az is plusz pénz, nem is kevés. Úgyhogy ennyi, ezt fogjuk következő lépésben intézni. Nem szívesen kezdeném előröl mostanában.

Mosógépről.

Átköltöztünk. Csepegtetem lassan a részleteket. Elsőként a szerzeményem, amire nagyon büszke vagyok. Mosó- szárítógép. És igen, ez egy csoda! A ruhák szárazon kerülnek ki a mosógépből :)

4 nap

Finishben vagyunk. Azt hiszem ez az utolsó post költözés előtt. Már szépen összepakoltunk, szinte üres minden, csütörtökön megkapjuk a kulcsokat, és pénteken cuccolunk. Azt hiszem muszáj volt megörökítenem ezt a helyet, ahol több mint 4 évet töltöttem, és egyben ez utolsó albérletem is (remélhetőleg) ebben az életben. Nem szomorkomodm, hiszen valaminek a vége, az valaminek a kezdete is egyben. Semmi elképzelésem nincs milyen lesz, és tapasztalatom sincsen milyen a párommal együtt élni, úgyhogy új a terep, de őszintén én nagyon boldog vagyok, egész életemben erre készültem. Az élet tökéletes!

A cuccaim egy része dobozokaban

A lakásunk képei, már eladási sorban...

Reklámszakma

Nagyon sokat dolgoztam az elmúlt hetekben, és eszembe jutott egy nagyon régi emlék. Szinte az első, ami a reklámos életem folyamán ért. Még az Ogilvyben hallgattam két senior kollégám beszélgetését. Misi a mentoromét és PiZsóét, akik arról beszélgettek, hogy Misi ácskodni szeretne, a másik kolléga meg tetoválni (utóbbi egyébként meg is csinálta azóta). Nem értettem. Úgy éreztem, hogy a világon a legkirályabb munkájuk van, és mégis egy "kétkezi szakmát"  csinálnának inkább. Azóta ezzel a jelenséggel többször találkoztam, és azt hiszem néha-néha rájövök én is, hogy ez a vége. De nem csak ez volt, amit nem értettem, hanem, hogy tendenciális megfigyelés volt, hogy minden reklámügynökségben dolgozó kollégám előbb-utóbb magánzóvá/szabadúszóvá válik (ha nem is örökre, de van egy ilyen korszaka), és lám én is az lettem. Szóval ezzel az egésszel csak azt akarom kinyögni, hogy most így 10 év távlatából kezdem érteni és megérteni a kétkezi munka iránti igényt. Mindez a stressz miatt van, a határidők, felelősség és a bizonytalanság miatt. Lehet jól keresni, lehet sikeresnek lenni, de nagyon oda kell tenni magunkat, és nincs megállás, mindennap egy koncentrációs harc. Nekem legalábbis is ilyen egy ideje ismét. Megint érzem a kiégést. Jó, hogy jön a költözés, mert ott egy néhány napig teljesen másra fogok koncentrálni, és addig is elvonatkoztatom magam a márkáktól és a gondolkodástól. És egyébként egyre inkább érzem én is, hogy kell egy másik vállalkozás is, ami egészen más alapokon nyugszik, és nem kell a jelenlétem, mert bár jelenleg jól keresek, de minden filléremért megdolgozom.

Szösszenet

Zs megszárította a hajam, azt hiszem tényleg szeret :)
(22 nap)

Deadline

Megvannak a végső határidők. Lakótársamék is találtak új lakást, és Zs is lefoglalta a repjegyét. Ezt szeretem, mikor végre látom a dolgokat és tudok tervezni. Most azt mondom, szeretet engem a Jóisten. De tényleg. Cakkra pontosan megvannak a dolgok, mindenki pontosan megtalálta a számítását, és pontosan egyszerre hagyjuk el a fedélzetet. Megnyugodtam kicsit... és jön a tavasz. 30 nap :)

Egyszerű vagyok

Erre kezdek rájönni az utóbbi napokban. Vagy csak kezdek már fáradni a várásba, ami még mindig 41 nap. Nincs másfél hónap, de nagyon lassan telik. És a találkozásunk a legrosszabb forgatókönyv alapján látszódik, azaz akkor találkozunk, ha letelt az idő. Alig bírom ki, nagyon hiányzik már. A hétvégéim és a heteim is teljesen hasonlóan telnek. Hétközben most elég sok külsős munka jön be, aminek nagyon örülök, mert minden pénzre szükségem van, hétvégén meg ha nem dolgozom, akkor futok és Ikeázom, vagy valamilyen hasonló bolt, ahol matracok, vagy bútorok vannak. Egyelőre nem vásárlási célból, csak szimplán inspiráció. Mivel nem vagyok lakberendező, így már a nappalira csináltam vagy 5 tervet számítógépen arányosan. Próbálok figyelmes lenni a jó ötletekre, hogy ne csak valahogy nézzen majd ki, hanem tényleg kellemes és stílusos legyen. Persze ez sem mostanában lesz még, mivel most a pénzforrásaink kimerültek. De nem érdekel minket, mert a lényeg megvan, belátható időn belül vége az albérletes életnek.

Futottam hétvégén szombaton is és vasárnap is. Katasztrofális az erőnlétem tavalyhoz képest. Lehet azért mert van 2 kiló plusz rajtam, de lehet azért is mert bár nem hagytam télen teljesen abba, de heti 1 futásra redukáltam, és hát úgy tűnik az nem elég, leépülős. Számszerűsítve kb egy egész másodpercet romlottam kilométerenként, és mindehhez szar a pulzusom is.

Ismét "A", már másodszor :)

Az M2-es metró és a H8-as hév összekötése

Tegnap találkoztam Lacussal és egy remek hírt mondott nekem. Nem új a hír, csak eddig egyrészt nem érintett, másrészt én nem tudtam róla. Állítólag tervbe van véve a kettes metró és a H8-as hév összekötése, ami azt jelenti egészen pontosan, hogy szinte a lakásunknál lesz egy metrómegálló. Igazából lakás téren ennél nem nagyon tudott volna fantasztikusabb hír érni, mert a közlekedés így irtóra felgyorsulna (kb. 15 perccel), a belváros baromi gyorsan elérhető lenne. Ez persze egyből az ingatlanok felértékelődését jelentené, állítólag. Úgyhogy ennek most minden téren nagyon örülök. Már csak az a kérdés, hogy mikor kezdik el... mert arról még nem szól a fáma, csak hogy 2014-2020 közötti EU-s pénzügyi ciklusra várható, hogy a források elérhetővé válnak.

Szóval ez menő :)

Tizenév albérletben

62 nap van kölözésünkig, és azt gondoltam itt az idő, hogy összefoglaljam az albérletes életem tapasztalatait. Összesen 13-14 évet éltem így különböző minőségekben, és különböző tipikus tapasztalatokkal. Nem mondom, hogy minden része rossz, de már rettenetesen elfáradtam benne. Nem tudom megélni saját magamat, pedig ez a legfontosabb szerintem az ember életében, mert alkalmazkodni kell. Sőt igazából mióta lakótársamnak barátnője van, azóta a hétvégéim sajnos egyáltalán nem pihentetőek, leginkább menekülök itthonról, mivel még szabadon mozogni sem tudok a lakásban, mert a 2 m2 konyhánk 3 ember számára már túl kicsi, na meg amúgy is, tök szar érzésem van, mikor kimegyek és mondjuk ők éppen ebédelnek, olyan mintha az intim szférájukba lépnék. Ezenkívül hallgatom a nevetéseket, tv-t, ha korábban kelnek, vagy ha később fekszenek, üveg ajtóm van, így minden látszik/hallatszik. Hangsúlyoznám nem velük van a bajom, ők teljesen normális és aranyos emberek, maga a szituáció inkább, hogy ez már ennyi idősen nem normális. Az emberek ebben a korban saját konyhát/lakást alakítanak ki, családot terveznek, én meg most itt hétfő reggel ülök a tegnapi este 10-es vacsora szagában, mert késő estére tele ment vele a lakás. Több albérletem is volt, mindegyiknek megvoltak a jellegzetességei. Pl Izabella utcában a belső udvarra néző lakás, ami le volt pukkanva, az volt az első albérletem miután visszaköltöztem Pestre, és szörnyű volt, nem így nőttem fel, ott nem volt fény, reggel éjszakai sötétre ébredtem, és nem voltak normális bútorok. Aztán Újpest, ami a környék szempontjából hírhedt Budapesten, nekem mégis egy nagy előrelépés volt, mert volt saját szobám, világos volt. Cserében laktunk 3-man. A végére 4-en. Nem szerettem, hogy ennyien vagyunk. A takarítást nagyjából megoldottuk, de folyamatosan dugulások voltak konyhában, fürdőben, mert nem figyelt senki a hajakra. Volt mikor aludni szerettem volna éjszaka, de házibulit tartottak, még a szomszéd is átjött... amivel teljesen egyet értettem, hiszen én is szinte sírtam, mert nem tudtam pihenni. Aztán Zugló, ahol bár csak fél évet laktam, de az egy nagyon kellemes időszak volt, a 4 főből átugrottunk 2-re. Ketten már egészen más 50 m2-en. Ráadásul Gergőt barátomnak is tekintettem, és nagyon kedves típusú ember volt, de ott igen kevés időt töltöttem, fél év. Mennem kellett, mert közben neki lett barátnője. Aztán célba is értem, ide Óbudára. 4 éve lakom itt, és ebből két éve van barátnő is. Eleinte barátok is voltunk lakótársammal, de aztán ahogy lett a barátnő, ez teljesen elhalt, már csak lakótársi viszony, nincs vita, nincs túl sok kommunikáció, kompromisszum van, mindenki mindenkinek mindent tolerál. Ez egyrészt jó, mert gondolom nekem is vannak hülye dolgaim. De másrészt egy teljes mértékű visszafolytás. Szinte kizárólag én takarítok, ami nagyon fárasztó 3 ember után, főleg úgy, hogy a konyhai dzsuvák 0%-át csinálom én, ennek ellenére folyamatosan kell tűzhelyet sikálnom. De ami ennél is rosszabb, a hajak. Ha nem szedegetném ki minden egyes héten a fürdőkádból a barna hajszálakat, akkor dugulásunk lenne nagyon gyorsan. Mert bár ott a szűrő a kád mellett, majd kiüti a szemet, csak én használom. Amivel nincs baj, csak a vizes, síkos, cuppogós hajat kihalászni elég undorító dolog, néha vissza kell fojtanom a hányingert magamban. És ez hétről hétre van. És most jön a hab a tortára, ami Óbudai létemet végig kíséri valami teljesen orbitálisan furcsa módon, és ez a lakásfelújítások. Konkrétan mióta dübörög a lakáspiac folyamatosan van. Pechemre a szomszéd lakást újították kb fél éve, és most még egy záró akkordként február 14-től március végéig a közvetlen felettünk lévő lakást. A múlt héten minden egyes nap reggel 9-től 16 óráig, az agyam is kiment a légkalapácstól, vagy az ütve fúrótól... halvány gőzöm nincs melyiket hallottam, de kiabálva sem lehetett beszélgetni, annyira rettentő hangos. És ma ez vár ismét rám. Már előre rosszul vagyok, hogy pont mire végre egyedül leszek, és kezdeném a munkát, jön a hangzavar.

Szóval ezért költözünk mi egy csendes utcába, ahol nem lakik felettünk senki. Ahol ha kimész az erkélyre (mert van), akkor a palotavárost látod, és zöldet, és nem a Szentenderi út zaját és dübörgését. Nem kívánom már, és a belvárosban élést elképzelhetetlennek tartom. Én a nyugalmat szeretem, vidéki a szívem. A gangos házakat meg egyenesen utálom. Utálom a penésszagot a lerobbant lépcsőházban, és nem szeretem már a paneles papír falakat sem. Nyugalmat szeretnék a szerelmemmel és ennyi, ne kelljen havonta fizetni a lakhatásért, és hogy olyan legyen a környezetem, ahogyan én azt megteremtem magamnak. Nekem már ez a boldogság, és már csak 62 napra vagyok tőle. Nagyon hosszú és napról-napra számolom, de egyszer le fog járni és végre új világ kezdődik, azt hiszem az lesz életem legboldogabb napja.

Szülinapom Rencsiéknél

Nagyon boldog vagyok, hogy lett egy ilyen hagyomány Gergővel és Rencsivel, hogy az ünnepeket "megüljük" együtt, és kajálunk egy nagyot. Kaptam tőlük tortát is, ami külön öröm volt, mert azért mégis úgy igazi egy szülinap, ha van torta :) Készült pár fotó.

BTW: Egyébként Móval is megünnepeltük, csak ott nem készült fotó :(





 

34

Szülinapom van. Az évek múlása már nem esik jól, de nem vagyok hajlandó ezt depresszíven fogadni. Ami nekem isznyatosan jól esett, hogy reggel mikor megnéztem a telefonomat, két üzenet is várt, mindkettő alig éjfél után érkezett, egyik Zs-től, másik Zsuzsi barátnőmtől. Első gondolatom az volt, hogy ők szeretnek a legjobban. A lényeg, hogy idén teljesen más érzelmeim vannak, mint tavaly, és köszönöm a sorsnak, hogy ez így megváltozhatott. Boldog vagyok.

Márcsak 73 nap :)

Kitérő

Úgy látom ez a tél tett egy kis kitérőt a megszokott zord hidegből, és meglepő módon mindezt hétvégére időzítette. Kiélveztem a pár napos enyhe időt és elmentem futni pénteken is, szombaton is. Ma meg izomlázzal ülök itthon. De nem baj, mert megérte, sőt ha nem lennének fájdalmaim, még ma is elmennék. Jöjjön már a tavasz :)

Egyébként gyönyörű Budapest, a Margitsziget, a kedvenc helyem itt.