6 OK

A Futóverseny weboldal tervem 6-an okézták le. Lehet ennyien felelősnek érezték magukat a projektben?!!

FF Webterv pályázat - FINALLY

Végre elkészült a Fitness Factory weboldala, amit anno én is megversenyeztem. Becsatolom mégegyszer a pályaművem, majd ezt követően a nyertes alkotást. Azért az a jó, hogy úgy érzem nem kell szégyenkeznem a munkám miatt, mégha nem is nyertem meg.

A mobil verzió tuti, hogy az én ötleteim alapján készült, még a menü megjelenítési forma is szinte egy az egyben az én ötletem és megvalósítási javaslatom... mert szinte esküdni mernék, hogy más pályázó erre tuti nem gondolt, hiszen ez nagyon részlet kérdés.

Sors?!

Veled volt már úgy, hogy valami történt, amit akkor a legrosszabbak éltél meg, és nemsokkal utána történt valami, ami nemhogy kompenzálta, hanem valódi megoldást nyújtott az adott témára? Ez ilyenkor mi? Sors? Véletlen? Néha olyan, mintha az élet önmagától kiigazítaná a hibáidat, vagy adott szituban meggondolatlan döntéseidet. Talán sosem hagy magadra.

Ez a felvezetés most az hétvégéi lakás szívásomhoz kötődik amúgy. Voltam kecót nézni szombaton, és elsőre azt gondoltam, hogy ez a kecó tök jó lesz. Talán annyi, hogy a lakótárs nem volt túl szimpatikus, de szinte egyből megnyerő volt. Ott helyben nem okéztam le, hanem szóltam, hogy másnap fogok visszatelefonálni. Nos, így is tettem, erre közölték, hogy tegnap lefoglalózta valaki előlem. Hát majdnem sírtam abban a pillanatban. Mert bár vártam, de a döntést már tulajdonképpen ott helyben meghoztam. Úgyhogy kétszeres konklúzióm van.

1. Sose várj, ha már meghoztál egy egyértelmű döntést. 
2. Nem ez volt az én lakásom, mert ha az lett volna, akkor nem jöhetett volna közbe egy hirtelen foglaló. Az én kecóm (ami sokkal jobb lesz) még várat magára. 

Aztán a mai reggel a pénteki hajtáshoz képest egészen jó.  Nincsenek ügyvezetőék, két hétig nyaralnak. Ez remek hír. Amúgy logó projektemben egy olyan accounttal dolgozom, akivel még eddig nem dolgoztam. Igazából nem is kedveltem, mert mindig azt hittem, hogy ő ilyen utálkozó típus. Erre most, hogy együtt dolgozunk, teljesen megváltozott a véleményem. Nagyon megkedveltem, és iszonyat profinak tartom. Pont azt a tulajdonságot hozza, amit egy junior account nem tud. Biztonságot. Érzed, hogy megbízik a munkádba és nem ugat bele, és ő meg intézi a sajátját, amibe meg te nem szólsz bele. És így megy ez szinte teljes konfrontáció nélkül. Úgyhogy azt mondanám grafikus szempontból ettől profi egy profi account :)

Fixi

Kész lett Gergő fixije, amihez ezúton is gratulálok. Nagyon szép:

Mostanában kicsit sokat beszéltem a témáról, úgyhogy eljutottam odáig, hogy én is vágyom egyre. Igazi fogyasztói társadalom vagyok, erre megintcsak rá kellett jönnöm, ahogyan a nagy könyvben meg van írva, minél többször találkozol a témakörrel, annál inkább kialakul benned a szükség, majd az igény. Van a neten egy weboldal (köszi P), ahol lehet próbálkozni, úgyhogy ott állítottam össze a saját variámat:

Nem túl olcsó összerakatni, úgyhogy egyelőre szeretném kipróbálni Gergő fixijét, hogy mégis milyen érzés. De tény, hogy egy egészen más életérzés, már ránézésre is.

Aztán a hetem végül borzalmasan záródott, se anyajegy eltávolítás (mert egy új időpont kell), se a projektjeim lezárása. Szóval konkrétan ott tartok, hogy félbeszakítva jöttem el hétvégére, és magammal hoztam egy jó adag stresszt. Na mindegy, igyekszem magamat ma kipihenni, meg megnézni egy kecót, mert a héten találtam egy optimálisat. Optimális helyen, optimális kinézettel. Minden sport tevékenységemhez tökéletesen passzolna, hiszen a sziget mellett lenne az Árpád hídnál. Úgyhogy tudnék bicajjal járni melóba (méghozzá a szigeten keresztül), és tudnék futni is. igazából egyetlen dolgon múlik az egész, hogy elférnek-e a cuccaim egy 13 nm-es szobában, ezt csak élőbe tudom megítélni.

Lincoln

Ennyire még sztem soha nem értettünk egyet film értékelésében. De ne szaladjunk ilyen gyorsan a történet végére. Kezdjük az elején. Akár jelnek is vehettük volna, h példátlan módon a film előtt félórával (foglalás nélkül) gyakorlatilag a terem legjobb helyeit sikerült magunkévá tenni. Leültünk és kezdődött a film... eltelt fél óra, de még mindig csak kezdődött a film. Én azon drukkoltam magamnak, hogy ne kalandozzanak a gondolataim mindenfelé, és olvassam már azokat a párbeszédeket. Majd ezután bekövetkezett a gondolat elkalandozásnál még rosszabb. Hirtelen elálmosodtam és még mindig nem tudtam miről szól a film :). Na jó ennyire azért nem akarok beletúlozni, hiszen a mondanivaló totál egyértelmű volt, és már a második snittből kiderült (törvényes rabszolga felszabadítás).
Aztán egyszercsak nem várt robbanás szerű fordulat és izgalom következett. Megjelent a semmiből a mostanában egyik kedvenc színészem, Joseph Gordon-Levitt. Ezáltal kicsit szűnni látszott a "ki akarok menni most azonnal" érzés, de ez sem tartott túl sokáig. Következett az izgés mozgás időszak, és egyre többet beszélgettünk Móval és Lacussal, majd Laci megszólalt (úgy a film vége előtt kicsit több mint egy órával), mostmár max fél óra van vissza... totál megnyugtató volt, és már a film is érdekesebbnek tűnt. Sőőőt, jött a tetőpont az ominózus "szavazás", ahonnan már tényleg nézhetővé vált (vagy ezek már a megszépült emlékek?), és végre vége lett. Katarzis, öröm, eufória. Szóval, kezdeném a gondolatot újra...
Ennyire még sztem soha nem értettünk egyet film értékelésében. Egyöntetűen megszavaztuk, hogy ez volt eddigi legunalmasabb film, amit láttunk ever. Iszonyat száraz, olyan mint egy Politológia előadás, nehezen emészthető és vontatott. De h mondjak pozitívumot is, a főszereplő nagyon szimpatikus és jó játékot nyújtott, és talán összességében pótolt egy töriórai mulasztást, már ami a rabszolgaság eltörlését illeti. Biográfiának szerintem egy kicsit kevés... Úgyhogy remélem senki kedvét nem szegtem, és csak én vagyok ilyen műveletlen :)

Kellemes mozizást :)

Néha veszítünk.

Hát nem indult túl jól a reggel, ugyanis Gergő lakótárs startból elvette a kedvem. Megkérdezte beszélhetnénk-e. Egyből tudtam kábé miről lesz szó, és persze talált-süllyedt, olyan május-júniusi deadlinenal költöznöm kellene, mert a barátnőjével össze szeretne költözni. Hihetetlen mi minden meg tud változni kevesebb mint félév alatt, dehát ez van, az élet egy körforgás. Ezt a szituációt, mivel már nem először fordul velem elő, már nem tudom mereven kezelni, elvileg meg kell tudnom oldani... és ahogy ismerem magam, viszonylag gyorsan fog ez megtörténni. Egyetlen kis élőlény marad majd, aki nagy űrt fog hagyni, és ő Makika, a cicus. Nagyon fog hiányozni, nagyon-nagyon megszerettem.

Amúgy ez egy hajtós nap volt, de bírtam, tök jó projekteket csináltam. Tipikusan az a nap volt, amikor alig néztem az órára. Most viszont fáradt vagyok, azon gondolkodom, hogy így 10 óra tájt fogom magam és lefekszem :) Helló éjjel, helló álom manó.

Néha nyerünk.

Azt hiszem ma eddigi pályafutásom egyik csúcspontjához érkeztem. Ugyanis mi lehetne jelenlegi életmódomban nagyobb dolog, mint h egy futóverseny (méghozzá elég nagyszabású, mert fesztivál is) logótervezését megnyerni?! Ami még inkább örömmel tölt el, hogy a két legjobb grafikussal indultam. Úgyhogy most tombol bennem a boldogság és az elégedettség. De amúgy tényleg vagány lett... legszívesebben becsatolnám (de ugye nem lehet, majd csak ha már fut a kampány).

Egyébként azt hiszem veszek a bicajomra egy új/menő színű nyerget. Vacillálok a fehér és a kék között... de a futócipőm és a kék bicaj miatt inkább a kék felé hajlok.

Valami ilyesmi:

 

"No brakes. Can't stop. Don't want to, either." (Premium rush, kedvenc gondolat)

Beginning workout

Úgy érzem elkezdődött az idei sportszezon. Ma elmentünk Gergővel futni (mellesleg egy nem éppen rövid szakaszt - 8,5 km). Nem teljesen így terveztük, sőt igazából majdnem csak azt sem gondoltam komolyan, hogy ma ténylegesen futunk, de Gergő egyszercsak írt, hogy már úton van felém :D. Így hirtelen nem volt mit tenni, akkor indulás. De egyáltalán nem bántam, mert délelőtt néztem meg a Premium Rush című bicajos filmet, és így pont meg tudtuk dumálni a friss élményeket, és gondolatokat. Azt hiszem hirtelen megjött a kedvem a bicajozáshoz is meg a futáshoz is, amolyan globális sport iránti vágy. Azért hihetetlenül csapongok, egyik héten maxon tolom a 3D-t, másik pillanatban meg nem érdekel semmi más, csak a sport. Mondjuk nem baj, mert mindegyik hasznos és építő dolog, de hihetetlen gyorsan váltok :D. Szinte minden nap az jár a fejemben, hogy jó lenne, ha már tavasz lenne, nem szeretem ezt az itthoni punnyadást, és egyébként is, mikor sportol az ember, lényegesen több energia szabadul fel.
A sport alapozásaként ma bevásároltam dr. Chen cuccokat, magnézium+ginkót, béres cseppet (ezt tesómtól kaptam), kalciumot és C-vitamint.

Újra itt a post a kávéhoz :)

Mint mindig, most is vegyes érzelmű hétvégém volt Simontornyán. Alapvetően jó hazamenni, mert egy kis otthoni levegő, már eleve pihentető, de mikor szembesülök az otthoni problémákkal inkább már jönnék is vissza.
Aztán ezeket a virágokat kaptam, még mindig szülinapi témakörben, illetve mami sütött nekem tortát. Szegény már alig érzi a kezeit és még mindig tortát süt. Olyan jó, ő egy igazi nagymama, egy igazi nagy érték. Nagyon fog hiányozni, ha egyszer majd nem lesz. Bár anya is ilyen lenne. Valahogy mióta van ez a bizonyos pasi "barátja" egyre nagyobb a távolság közöttünk, kevésbé érzem az érdeklődését, ezért is jöttem ma vissza. De visszatérve nagymamihoz nagyon aranyos volt, mikor átmentem hozzá, mondta nekem, hogy menjünk be a szobába. Gondoltam magamba, vajon mi történhet majd ott :D? Aztán kikötöttünk a cucc szekrénynél. Mama mondta, hogy egyszer minden az enyém lesz ami itt van, mert nekem szánja, de most szülinapomkor válasszak valamit. Itt megtalálható kb minden konyhai felszerelés a késkészlettől egészen a kacsasütőig (méghozzá mindegyik egy bizonyos Bergner márkájú). Hát én kis hezitálás után úgy döntöttem, hogy egyelőre maradnék egy kisebb ajándéknál, így egy nagyon retró forráskor sípoló teafőzőt választottam :). Azért iszonyú jó érzés, hogy valaki ennyire szeret, hogy már gyűjtögeti nekem a majdani konyhám kellékeit.

Nah, jól meg is hatódtam, ahogy írom... úgy tűnik egyre szentimentálisabb vagyok, ahogy öregszem :) Korral jár?

P.S.: Ja igen, végre futottam, végre idén először.

Költségvetés WTF

Elég durva hajtás van a cégnél, és én ráadásul ma vagyok a héten utoljára. Viszont nem erről akartam, írni, hanem arról, amit reggel hallottam a tévében és már startból felcseszte az agyamat. Nem szoktam politikával foglalkozni, mert ez nem tükrözi az érdeklődési körömet, de mostanában minden reggel nézem az M1-en a reggeli műsort, és azért úgy, ahogy képbe kerültem. Nah, ma reggel mit hallok?! Elfogadta a parlament a költségvetést, és méghozzá úgy, hogy hiányt termelünk a következő évben. Tehát, ha jól értelmezem, többet költünk, mint amennyi a büdzsé... azaz volt egy elég jó évünk, már ami az állami adósság rendezésünket illeti, majd lesz egy következő, ahol a felhozott hiányt (ami miatt vidéken az emberek szinte már éheznek) visszacssesszük. Nem értem, miért kell így? Persze lehet, hogy nem látom át a részleteket, de elég világosan beszéltek róla. Úgy láttam, nem igazán értenek egyet a szerkesztők sem, és a meghívott vendégek (ellenzék?) sem. Fuckshit. Jó reggelt.

Ez meg most a kedvenc zeném. Relax.

Most jut eszembe,

hogy pénteken szabin vagyok :). 3 napos pihenős hétvége vár rám, és szombatig hazamegyek Simontornyára. Bakker meg kell hosszabbítanom a személyi igazolványom. Durva, elszaladt 10 év.

Aztán tegnap is, ma is iszonyat sok melóm volt/van. Kicsit jobb az új rendszer, ezt be kell látni, de az árny oldala, hogy a tervezési melóim mellett még mindig ott vannak a napi szarabb melók is, így talán azt mondanám összességében (emiatt) nőt a munka mennyiség, az idő meg ugye maradt ugyanannyi. Amúgy van egy nagyon cool project... egy logótervezés. Maga a téma is fekszik és érzem is, hogy kurva jót csináltam... ma leadom, remélem az én tervem lesz a befutó.

Uccsó XXX szülinapi post

Folytatva szülinapi bejegyzésem, emlitést tennék ajándékaimról, melyek egytől egyig szívhez szóltak, és kivétel nélkül ugyanolyan örömet okoztak. Mellesleg mindegyikből ugyanazt a konklúziót vontam le... jól ismernek :). Elsőként Gergő ajándékát említeném meg, mert nagy meglepetésemre ez olyan ajándék, amiről magam sem tudtam, hogy egyáltalán vágyom rá... ez egy earPod - Apple fülhallgató... már a csomagolása látványától is extázisba kerültem! Ez olyan mint a macskáknál... mikor meghallják az alutasakos kaja dobozának hangját, már alig lehet velük bírni :D
Na de visszatérve, a fülesnek nagyon jó a hangzása, már leteszteltem, és persze mindig velem fog jönni futni, meg mindenhova.

Aztán Renikétől kaptam egy muffin sütőt egy muffinos szakácskönyvvel, ami szintén egy olyan ajándék, ami már régóta hiány cucc volt, úgyhogy sütnöm kell ;), mostmár nincs kibúvó. Nikótól életem legkedvesebb/legcukibb ajándékát kaptam. Egy kulcstartó... de nem akármilyen. Valójában 2 kulcstartó, két kis muffin, és mindegyiken más szöveg, egyiken"BEST", másikon"FRIENDS", és Nikó választhatott melyiket szeretné... nekem nagyon tetszett ez a dolog, olyan mint gyermek korban a lányoknál, és igazából jó így kicsit újra gyermeknek lenni, mégha csak ilyen formában is. Aztán Mótól, drága barátnőmtől meg Lacustól közös ajándékot kaptam. Egy nagyon komoly filofaxot. Első pillanatra talán  ledöbbentem, hiszen most vettem  naptárat pont, de aztán mikor kicsomagoltam, nagyon megtetszett. Egyrészt nagyon stílusos, másrészt meg van belső zsebe, ami külön nagyon hasznos. Szóval ezt is imádom :D. És végül, de nem utolsó sorban ma megköszöntöttek kollégáim is. Igazi meglepetés... csokitorta (nyamm), plusz beneveztek a Vivicittá városi futásra, amit már nem is tudom hányszor megemlítettem, hogy szeretnék nevezni. Nem tudom kinek az ötlete volt, de beletalált. Szóval ezek voltak az ajándékok. Magamnak egy Clinique sminklemosót vettem... tutira mentem, tudtam h örülni fogok neki :P

Aztán pár fotó az AlterEgo Showműsorából... azt hiszem kár kommentet fűzni hozzá :)
Szuper élmény volt ez az egész, mindenkinek nagyon köszönöm, és azoknak is, akik akár levélben vagy bármilyen formában emelték az ünnepem fényét. Így jó harmincnak lenni :)))

Zárásképp unokatesóm megfogó szülinapi gondolata:

"A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, 
hanem hogy mennyi élet volt éveidben."

XXX

Életem legeslegjobb szülinapjában volt részem. Ezúton is köszönöm barátaimnak. Elsőként Mónikának, aki a főszervezője, és tényleg a felejthetetlen élmények nem jöhettek volna létre, ha ő ezt nem egyezteti ezerszer a többiekkel. Aztán ugye Gergőnek is köszönöm a hajat, amit kreált nekem így az utolsó utáni-utáni vendégeként még szombaton és persze minden résztvevőnek, aki megtisztelt jelenlétével, és emelte az este fényét. Igazán baráti és meleg hangulatban telt és ezt az élményt sosem fogom elfelejteni. A vacsora ugyan elsőre furának tűnhet, hiszen tulajdonképpen ez a RingCafe ilyen hamburgerező féle, bár hamburger és hamburger között is van különbség. Hiszen itt minőségi alapanyagból, minőségi módon és tálalással készül az étel.

Aztán éjfél felé bedurvult az este :))). Renikéék hazamentek, mi meg elmentünk egy Meleg klubba, ahol éjfélkor volt showműsor, mely nagyon nyitott és szemérmetlen volt, másrészt meg baromi szórakoztató és látványos. Én soha nem voltam még ilyen helyen, csak filmekben láttam. Amúgy pontosan olyan, mint a filmekben, csak visszafogottabb, kulturáltabb. Én mint heteró ufoként éreztem magam, olyan idegenként, aki kicsit fél, de ugyanakkor kíváncsi is a világra :). Készült is az egyik travival egy közös fotó... ezt az este fő kincsének tekintem, véletlen, hogy el tudtuk csípni :)

Egyelőre ennyi, de folyt. köv. fotókkal.

Ajándék nekem

...a cégtől. Pedig nem is tudják, hogy szülinapom van :D. Szóval megkaptam Popi volt monitorát, így már én is két monitorral nyomulok :) (mint egy afféle átlagos grafikus)

Gondolatok még harminc előttből

Vészesen közelít a szülinapom, kicsit félek is tőle, mert azért mégis a 20-as éveimből lépek át a harmincasba, ami már nem a "fiatalság-bolondság" korszak, ha úgy objektívan belegondolunk. Őszintén szólva tudom, hogy semmi nem fog változni, hiszen nem ezen múlik, hogy belsőleg hogyan érezzük magunkat, de azért mégis csak egy mérő eszköz, ami alapján támpontot nyer az ember, hogy honnan jön és merre tart. Az idő múlásában két jó dolog van. Az egyik azaz állandó változás és körforgás, mely újra és újra frissíti az univerzumot, másik meg, hogy nem egy egyedi dolog, és senkit nem kerülhet el, így élni kell vele és méginkább megtalálni az aktuális időszak szépségét. Én például 30 éves szülinapomra kaptam csak úgy egy virágot. Tökre nem szokványos az én életemben, és tök jól esett... sűrűbben is előfordulhatna, de akkor valszeg elveszne az értéke.

Kiborulás 001.

Tegnap volt a munkahelyen egy kiborulásom, miután azt érzem, hogy most betelt a pohár. Én ilyen akciókat meglehetősen ritkán csinálok, főleg publikusan. Pár napja már fura dolgok mennek, mert a kreatív igazgatónk kicsit nehéz korszakát éli, ami által kissé kivonta magát a forgalomból úgymond, és emiatt a trafficet, meg a vezetést át kellett szervezni. Na most az ilyen átszervezések véleményem szerint minden esetben valaki számára jól sülnek el, valaki számára - adott esetben - hátrányosan. Nos, ez a változás - a tegnapi napig - úgy vettem észre, hogy számomra erőteljesen hátrányosan alakult. Miután már a végére a frusztráltságtól annyira kiborultam, hogy kábé besírtam és kihívtam Misit (aki jelenleg az említett témakört intézi) beszélgetni. Őszintén szólva ez tök eredményes volt, ugyanis megvilágosultam. Például (ami számomra a legfontosabb), hogy elvileg a jövőben normális munkákba is részt vehetek, tervezésileg és egyébként leesett az is, hogy itt a cégnél tulajdonképpen milyen pozícióba is vagyok belepozicionálva (vicces, h ehhez  is két év kellett). Szó szerint azt mondta Misi, hogy az esetem speciális, mert ugye van két ügyfelem, amiből az egyik sok esetben igényel operátori tevékenységeket (ami rendesen visszafog- időben/kapacitásban) is legalább annyira, mint tervezésit, ugyanakkor én valójában mint tervező funkcionálok, mind látásmódban, mind ambícióban is. Úgyhogy, ha jól értem, az új rendszernek köszönhetően lesz egy belső team rendszer, ahol nem egymást felügyeljük, hanem egymást elősegítjük és közösen dolgozunk projekteken. Kíváncsi leszek és remélem nem azt fogom tapasztalni amit mostanában, hogy egyre több felé kell elszámolnom/beszámolnom és egyre több ember szól bele abba, amit már régóta én csinálok, és amiről eddig éveken át semmit nem tudott.

Hipochonder Én

Folytatom a healthy életmódomat, így bejelentkeztem 22-ére bőrgyógyászhoz. Végre eljutottam odáig, hogy megvizsgáltassam az anyajegyeimet és le is szedessek egyet tutira, mert a hátamon van és zavar. Állítólag nagyon jó az időzítés, mert télen a legjobb ezeket intézni. Na meg amúgy is sztem nem árt, ha az ember még időben megröntgeneziteti magát szakemberrel. Van olyan, hogy csoportos kedvezmény, így Móval megyünk karon öltve, szerencsére ilyen téren nagyon azonosan gondolkodunk.

Aztán jövőhét hétfőn megyek rákszűrésre. Természetesen nem állítom, hogy semmi para nincsen bennem, de közérzetileg teljesen oké vagyok.
Ha mindegyik témán túl leszek, lassan el kell mennem szájsebészetre, mert ugye az oké, hogy a fogdoki tavaly elintézte azt az egy tömést, amit 6 év után talált, de van két felső bölcsességfogam, melyek nagyon szerencsétlenül és elérhetetlenül helyezkednek el. A dokikám figyelmeztetett, hogy a többi fogam érdekében jó volna megszabadulni tőlük, meg ugye ha esetlegesen lyuk van, akkor borítékolt, hogy szájsebészeti műtét lesz belőle.

Ma nagyon lájtos napom van, viszont feltelepítettem a benti gépemre a Zbrusht és a Mudboxot... fejlődés, márcsak a Maya hiányzik :)
Most meg keresem a melegbár lehetőségeket, mert szülinapomon kaja után oda szeretnék menni :)

2 év után

....találkoztam Ildi barátnőmmel, akivel most sem találkoztam volna, ha nincs egy rohadt nagy véletlen olyan szerda körül. Valamiért nem közlekedett a metró, vártam a pótlót a Pillangó utcánál, mikor egyszercsak megkocogtatta a vállamat. Igazából az utóbbi félévben már csak azért nem kerestem meg, mert már olyan égő, hogy két éve no infó egymásról, pedig kb 15 éve ismerjük egymást. Jó volt találkozni.

Aztán ma megint nagyot haladtam a 3D fejemen. Viszont nagy észrevétel magammal szemben: többször kellene elmentenem az anyagot, mert ezt kétszer is megszívtam a nap folyamán... hát igen, be kell vallanom se a Maya, se a Zbrush nem egy Maces program, a suliba is Macintoshon tanultunk, de Windows OP rendszerrel... Lassan már komolyan elgondolkodom, hogy nem érné-e meg itthonra is. Most gondolom a PC pártiak jót röhögnek... hát ez van, most 1:0 a PC javára :(
viszont ma nem teszek fel folyamat képet, hogy legközelebb láthatóbb legyen a különbség. Az orromat, meg a csontjaimat pontosítottam amúgy... és még mindig vannak program használati problémáim is, pedig a Zbrush egyáltalán nem nehéz, de annál BUGosabb... ezt a tanárom is mondta anno, nem is érti miért nem fejlesztik már le normálisan.

Myself modelling - step 2.

Egész délután 3D-t gyakoroltam, azaz Zbrush nem létező tudásomat próbáltam felidézni :D. Jó hír, hogy azért vannak alapok, lassan de biztosan visszajönnek a dolgok :)

Itt tartok ma:
 

Összegezve: 
az alapot elkészítettem Mayában, majd átemeltem Zbrushba, megcsináltam a referenciákat (saját fényképemet szemből és oldalról - kb 2 óra alatt jöttem rá, hogyan kell) és végre elkezdődhetett a gyurmázás :)