Ez egy gyomorideges nap.

Ma lesz meg az orvosi eredményem. Félek, ideges vagyok, kb majdnem a hasmenés kerülget. Már hívtam egyszer a dokit, de nem vette fel, úgyhogy délután próbálkozom megint. Kurva sok múlik ezen. Már harmadjára élem át ezt az élményt, és egy picit sem tudom lazábban megélni egyik alkalommal sem.

Holnap színház nap :)

Itt a tavasz, kezdődhet a mozgás!

Ezzel együtt szerencsére ismét feléledt bennem a mozgás iránti igény. Tegnap este meg is történt az első futás. Fantasztik jó volt! Letöltöttem a telómra a Runtastic applikációt, úgyhogy GPS alapon ezután látni fogom, hogy milyen paraméterek mellett futottam, mennyi kalóriát égettem stb. Ha bejön az applikáció, akkor letöltöm az 5 eurós PRO verziót. Úgyhogy ma reggel nagyon kellemes izomfájdalamaim vannak, lájkolom az érzést, ja és egyébként zenére futni 40% többletérzés :). Ma viszont szakdoga írás, és mostmár nincs X.

Boldog vasárnapot!

Védhetetlen vs. Frida

Két filmet is láttam a tegnap óta. Teljesen különbözőek. Egy akció film moziba (Védhetetlen) és egy művészfilm itthon, a Frida. Ő egy festőnő volt. Nagyon tetszett mindkét film amúgy. Úgy látszik mostanában minden film tetszik :). Az utóbbi kicsit jobban. Ezek a művészfilmek valójában sohasem a cselekményről szólnak, metafóra, az a kérdés érted-e mit akar elmondani. Ha igen, akkor vagy gondolkodsz rajta, vagy elkap az érzés ami nyomot hagy. Ha egyiket sem érzed, akkor egészen biztosan nem értetted meg a filmet. Ebben a pillanatban is hatás alatt állok és inkább postot írok, mint a szakdogámat :(

Csizma. Búcsút kell intenem neki, ugyanis nincs mit tenni vele, úgyhogy egy tavaszi cipő lesz belőle, mert lakótárs már ragaszkodik hozzá, hogy kártéríteni akar. Na nekem ez is egy kellemetlen dolog. Egyrészt nem vagyok hozzászokva, hogy bármilyen károm is van, azt valaki kártéríti, másrészt meg bűntudatom van, hogy elveszem az ő pénzét. Hát ilyen világban élünk, minden kifejezhető pénzben és meg kell fizetnünk. Szép. Kár.

Egyébként a Frida c. filmre visszagondolva sajnálok egy dolgot és ezt tök őszintén mondom, vagyis kettőt. Egyrészt azt, hogy nem születtem valamiből egy iszonyatosan kiemelkedő tehetségnek, másrészt, hogy a túlzott önuralmamnak köszönhetően nem tudok hirtelen levezetéseket csinálni (mint pl ablak kitörés, vagy teló földhöz baszás). Irigylem azokat az embereket, akik a következményekre nem gondolva bármit megtesznek... és egyébként rendre ezek az emberek ezekből végül jól jönnek ki. Na ennyit a mai filozófiáról, még a film hatása alatt.

Rejtély megoldva!

Hihetetlen, hogy végre egyszer pozitív tapasztalatom van az emberekkel. Valahogy már teljesen kiábrándultam és nagyon negatív képem van kevés kivétellel, viszont most kicsit lelkileg jólesett a tegnapi tapasztalat. A tagadó lakótársam nemcsak bevallotta, hogy ő volt, hanem azt is mondta, hogy vesz nekem egy csizmát. No persze ezt nem fogadtam el, mert nagyon bízom benne, hogy lehet valahogy javítani, viszont ami rossz hír, hogy sajnos a folt olajos jellegű, ugyanis kiderült, hogy beigazolódott az egyik teóriám, azaz a táskából folyt ki. Úgyhogy most úgy állunk, hogy holnap megyünk cipészhez és lesz ami lesz.

Aztán annyi a jó hír, hogy holnap holnapután szakdogát írok. Mert mostmár MUSZÁJ! Megint kezdődik a túlélőtábor érzés :(

Ami viszont lelkesít, hogy tavasz érzésem van! Hihetetlen megkönnyebbülés és jókedv tör rám miatta. Hirtelen megjön mindenhez a kedvem (ettől csak még inkább fogság érzés a dogaírás) és úgy csinálnék mindent. Nemsokára felkészítem a bicajomat az első útjára és az a tervem, hogy idén mégtöbbet akarok tekerni mint tavaly, valahogy jó lenne rászokni, hogy azzal járjak be dolgozni.

Mi történt a csizmámmal?

Egy nagyon fura rejtély előtt állok (értetlenül), ugyanis valami nagyon nem szokványos dolog történt. Valaki/valami leöntötte/rátett valamit a csizmámra, amitől ilyen lett:

Egyébként reggel a sírás és az ordítás kombinációja kerülgetett, mert az egyik lakótárs tagad, a másikat nem érdekli. De tudom, hogy nem én voltam, így csak a többiek lehettek. Nagyon gáznak érzem, ha ebből a mini közösségből nem derül ki a tettes, és legfőképp, hogy mi a franc ez rajta. Most még nagyon remélem és bízom benne, hogy víz és estére kiszárad, de mi van, ha nem... mi van ha valaki valami olajosat csöpögtetett rá??? Még jó, hogy van 4 csizmám és van mit felhúznom... de mindenképpen ezt a szituációt most gáznak és méltatlannak érzem :(

Hogyan kell életben tartani egy mandarinfát?

Micsoda ritka meglepetésben volt tegnap részem :)... tök véletlenül hazafelé menet belebotlottam Laciba. Kb 100 éve nem találkoztunk, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy gyorsan ha már így alakult, akkor beülünk egyet valahová. Megbeszéltük gyorsba, hogy hogy megy az ügynökségi élet, ki hova tenderezik :D, meg a szokásos dolgokat. Jó volt. Bírom az ilyen spontán dolgokat. Ennek örömére meg is beszéltük, hogy beiktatunk egy mozit valamikor, hiszen jó volna valahogy kicsit sűrűbbre venni a találkozást... mint rég :).

Kaptam a kollégáktól mandarinfát szülcsinapomra. Felmerül a kérdés: hogyan kell életben tartani? Ma a gazdasági igazgató beállított egy fujkodóval, hogy tudjam néha vízzel fujkodni a leveleit, ezzel biztosítva a megfelelő körülményeket. Bakker mindenki számít rá, hogy erről a mandarinfáról gyümölcsöt fogunk enni... csak én nem. Valahogy nem nézem ki magamból, hogy életben tudom tartani :).

at wonderland

Ez a kép eredetileg nem rólam készült, de mivel én csináltam és az én fejem szüleménye, így beleillesztettem magamat :)

Viszlát Jobs!

Kivégeztem tegnap a Jobs könyvet. Nagyon megható volt a könyv utolsó fejezetének utolsó gondolatai. De igazából csak az érti, aki az egész könyvet elolvassa. Viszont aki elolvassa annak valszeg ütni fog... engem kirázott a hideg konkrétan. Úgyhogy mostmár csak szakirányú könyveket fogok olvasni míg a szakdogával és a sulival nem végzek. Ez egyelőre számomra teljesen olyan, hogy el sem tudom képzelni, hogy ez valaha is be fog következni. Van még 6 tantárgy, amiből úgy néz ki kettő könnyű lesz, a többiről még no info vizsga szempontból. Hétfő van. Ehhez képest úgy érzem kivételesen van energiám. Beszéltem Zsociékkal, hogy szükségem lesz tanulmányi szabadságra amennyiben támogatja a cég az államvizsgámat, de ha nem, akkor egy rakás szabadságot fel kell élnem. Azt vettem észre, hogy legalább mostmár elkezdtem tervezni, hogy hogyan írom meg a szakdogát, eddig csak az "odázás" ment. De amúgy tényleg a héten már legalább 5-10 oldalt készen szeretnék tudni. Szóval mostmár legalább érzem a nyomást, ami eddig hiányzott. Amúgy munka már most van rengeteg, úgyhogy unatkozni tutira nem fogok a héten.

A Hatás

Nagyon érdekes tapasztalatom van tegnapról, mégpedig nem másról, maga a hatásról. Mondjuk elég vicces így (úgymond) reklámszakemerként a befolyásolásról és a hatásról tapasztalatként beszélni... de azt hiszem bele kerültem én is a "darálóba".

Hozzávalók: egy nagyon alap reklámeszköz, a sampling (termékminta) és a Word of mouth - WOM (szóbeszéd), ami köztudott, hogy a lehető leghatékonyabb reklámeszköz.

Aktivitás: Kata nézelődik a szaturnba hajsütővasat, hűtőt, tévét... olyan tárgyakat, amire a későbbiekben talán majd vágyni fog, erre átkeveredik a kávé szektorba. Ahol egy gyönyörű lány DolceGusto hostess pultban várakozik mosolyogva. 1. van kávéfőzőnk, 2. aznap 3 (!) kávén voltam túl. Leszólít a lány, hogy nem szeretném-e megkóstolni a DolceGusto kávét? Gyors, egyszerű elkészítés stb. Első gondolat: ingyen van?! Akkor igen, mindig is kíváncsi voltam rá (mit nekem, hogy már a 4. kávé lesz ma). Közben a lány pár kulcsszót is elsütött, ami az egyszerűségre, tisztaságra, pontosságra - azaz hogy mindig ugyanazt kapod, ergo elbaszhatatlan - hajazott, és h 107 HUF egy adag. Aztán a kávé nagyon ízlett!!! Szóval a vezérhangya (már) elindult. Aztán délután mentem suliba és közben smseztünk Gergoovel, akivel pont feljött ez a téma és mesélte, hogy ő vett egy Nespresso gépet. Összefüggés: mindkettőnknek nagyon ízlik, és Gergoo is elsütötte a kulcsszót, kb 107 HUF egy töltény. Nos, átértékelődött minden a fejemben. Egy nap alatt és különösebb erőszakos behatások nélkül hoztam meg a döntést, hogy tetszik a töltényes kávé, ízlik és ha veszek, akkor ilyet veszek. Hát nem zseniális a befolyásolás? És ennél nem zseniálisabb, hogy pontosan tudom milyen folyamatokon megyek keresztül és mégis belehabarodok?

Túlórák

Tegnap és tegnap előtt is fél 9-ig túlóráztam. Jeeee, unlike. De azért legalább volt értelme, legalábbis remélem volt értelme. Ma reggel már bejártam a Duna Plázát, hogy vegyek magamnak pár fontos dolgot. Találtam is, nem is. Ilyenkor elég vicces, hogy elfelejtek bizonyos dolgokat (mint pl fültisztító pálcika) és veszek bizonyos dolgokat amire semmi szükségem (hővédő szérum, hajra). Na mindegy, ez most így alakult. Délutánra viszont be kell menjek suliba. Már most sajnálom magamat, mivel tudom ki fogja tartani az órát és tudom mennyire lesz unalmas... a végtelenségig. Most elvileg szakdogát kéne írnom... már most látom, hogy ebből súlyos szabik vannak kilátásban, mert kezdek beleszaladni a határidőkbe. De amilyen hetem volt, muszáj pihennem. Egyébként kurvára remélem, hogy megnyerjük a tendert, ami miatt túlóráztunk, mert rohadtul sok meló és hit van benne.

Aztán ma már jobban vagyok testileg, nincs az a szar közérzet, viszont sokszor melegem van, ami azt jelenti, hogy valszeg küzd a szervezetem, dehát küzdjön is, mert kap vitamint dögivel.

Harcra fel!

impossible

...és mégis. Nem tudom hogyan sikerült, de összehoztam. Lebetegedtem. Tegnap megfájdult a torkom, ma már a fejem is és lázban égek. FcuKK. Jó, hogy féléve irreálisan sok vitamint eszek, csak kérdés: HOL A RÉS A PAJZSON!?

A gyűjteményem következő darabja, Szandrától szülinapomra :). Köszönet érte mégegyszer!

Hubble (bubble)

Na, eddig nem tudtam, de ez a neve annak az teleszkóp/űrtávcsőnek, ami brutális felbontásban készít a mai napig képeket és videót az űrről. Ezzel kapcsolatban néztünk meg egy filmet D-vel az Arénában IMAX-ben. Nagyon jó volt, ez az első NORMÁLIS 3D élményem, ahol tényleg nagyon komolyan működött. Aztán D-nek köszönhetően kajáltunk. Köszönet érte mégegyszer!

Aztán a héten kibaszott sok a munka. Ezért is nem nagyon írok. Meg mióta megy a vállalat irányítási rendszer mindent perc regisztrálva van. Az a jó a hétben, hogy nemcsak az uncsi márkáimat csinálom, hanem kicsit belekóstolhattam másikakba is. Mint pl Miss Sporty. Egyébként nincs semmi. Szakdogát kellene írni, megy a szenvedés... persze ez gondolom általános jelenség. Csak jó volna túlesni rajta, meg ezen az egész államvizsga procedúrán. Már nagyon nyomasztó és nagyon erőtlennek érzem magam hozzá.

Aztán ebben az évben először érzem azt, hogy kicsit lefelé megyek lelkileg. Ez az érzés kötődik a szülinapomhoz, de legfőképp az idő múlásához, és hogy rohadtul nem tartok ott, mint amit megálmodtam magamnak. Ez ilyenkor kicsit félelem... félni attól, hogy abnormálisan élek, miközben valójában nem erre vágyom és ugye, hogy csak egyetlen életem van, jó lenne maxot kihozni.

at Szépművészeti múzeum

A kis csapat jobbról: Bálint (Zsuzsi tesó), Évi (Bálint barátnő), Zsuzsika és Én

COOLtúrMIX

Ez a hétvége brutál kultúra dózist adott a már amúgy is elég emelkedett kultúra éhségemnek :). Szóval még mindig a szülinapom jegyében teltek a napok, csak most drága barátnőmmel Zsuzsival, akinek én voltam nyáron a tanúja. Először is péntek este jött hozzám vonattal, majd itthon rendeltünk pizzát, meg a szokás kedvéért becuppantottunk két üveg bort. Mondhatom filozófusra ittuk magunkat :). Megint sikerült egy új fogalmat tanultam, amit majd még utána kell néznem mit is jelent egész pontosan... szóval az "ősi tudás"... bármit is jelentsen, nagyon benne maradt a fejemben. Amúgy nagyon érdekes volt végre egy olyan emberrel beszélgetnem az Isten vs. tudomány kérdés körről, aki minden porcikájával Isten oldalát és a hagyományt képviseli. Az volt végig bennem, hogy valahol iszonyatosan irigylem ezt, hogy egyáltalán nincsen szkeptikusság, csak tiszta hit. Aztán szombaton - nem meglepő módon - jó másnaposan keltünk, nem tudtuk mit fogunk egészen pontosan csinálni, de egy biztos, adózni szeretnénk a kultúrának. Mostanában nagyon sokszor érzem ezt, csak sosincs hozzá partnerem, úgyhogy ez most végre adott lett. Így azt találtam ki, megmutatom Zsuzsinak a VAM dizájn centert, hátha el tudunk csípni valami kiállítást, óriási szerencsék lett, mert egy kiállítás áráért nem is egyet, hanem konkrétan 3 kiállítást tudtunk meglátogatni. Egy bronz kiállítást, egy formatervező/lámpatervező fénykiállítását, és a Mexikó kiállítást, ami az aktuális fő kiállítás most a VAM-ban. Aztán a programunk következő állomása a Westendbe szólt, ugyanis foglaltam mozijegyet a Borotvaélen című filmre. Kurva jó a film, pontosan az ízlésem, komoly de van benne szarkazmus és humor is.

Aztán mentünk shopizni, mert bár kajálni akartunk, de még Zsuzsi nem volt éhes, na meg amúgy is lányok vagyunk... ezt nem lehet kihagyni :). Aztán persze jól bevásároltunk... főleg Zsuzsi. Úgyhogy jöhet a kaja. Zsuzsi szülinapi ajándéka az volt, hogy meghívott vacsorázni a Leroyba. Előételnek ettem valamilyen füstölt sajtos levest, ami nagyon ízlett, majd a kísérő bor jól meghozta az étvágyamat, azt találtuk ki sushizzunk, persze ez kb 20 perc főétel válogatás következménye volt... már azon röhögtünk, hogy kb fél órája az a beszélgetésünk témája mit együnk. Szóval sushi. Tulképp nem vagyok oda érte, de gondoltam adok még egy sanszot a japán ételeknek, hátha most megszeretem. Aztán rendeltünk még bort mellé kísérőnek. Végül nem mondom, hogy életem kulináris élménye volt, de azért jó volt. Azért elég érdekes volt, hogy a pálcikával való kajálás mennyire nem megy :). Ja egyébként közvetlenül a mellettünk lévő asztalnál Kasúba L. Szilárd vacsorázott a kis családjával, de erről is kb 20 perc után tudtunk megbizonyosodni, mert Zsuzsi sokáig azt hitte, hogy csak hasonlít rá, aztán pont úgy jött, hogy valakinek be kellett mutatkozni, és akkor hallottuk, hogy ő az. Aztán 11 felé hazajöttünk. Ma ismét kultúra nap volt. Délelőttre azt terveztük elmegyünk a Szépművészeti múzeumba kiállítást látogatni. El Grecótól Rippl-Rónaiig kiállítás van. Úgyhogy ott találkoztunk Zsuzsika öccsével és a barátnőjével, aztán - ismét nem csalódva magunkban - úgy döntöttünk, hogy előbb kajálni kellene. Így a szépművészeti kajázdájában reggeliztünk egy nagyot, plusz kávéztunk... egyébként NEM mellesleg nagyon jó a kapucsínó, úgyhogy ha erre járok majd bármikor, tuti ismét be fogok térni egy kávéra :). Aztán bementünk a kiállításra. Látvány orgazmusom volt. Csináltunk is csapat fotót, remélem mihamarébb küldi Zsuzsika tesója, úgyhogy majd azt is feltöltöm... aztán vége lett a hétvégének. Totálisan aktívan kipihentem magam és fel vagyok töltve energiával. Holnap megyünk Dáviddal moziba, már azt is várom. Még mindig azt mondom jó ez az év és a szülinapom is teljes volt, feltöltött lelkileg.

29

Jaj de szép anti kerek szám :). Imádom ezt a szülinapom, mert még 2-vel kezdődik és mert tudtam mi vár rám a nap folyamán, Gergo+Rencsi+Moncsival. A lehető legjobb felállás :)

Először is nagyon hálás vagyok a figyelmes ajándékokért, ugyanis azt kell mondjam jól ismertek, pont ezekre vágytam, bár szolgáltam némi segítség infókkal, de az alapötleteket nem én adtam, se Mónak, se Gergő+Renikének.

Íme az ajándékok:

És a kötelező bizonyíték fotó a szülinapomról:

A 400-ban kezdtünk, majd mivel nem kaptunk kaját (mert valami céges buli miatt ki volt bérelve a hely, és csak nekik főztek :(. Na mindegy így maradt a Szimpla. Tulképp előny, hogy olcsó és nagy adag kajákat lehet szerezni, ami még finom is, és mindezt leöblíteni borral (aminek a minőségével már vannak fenntartásaim, de nem ez számít), ez most kocsmás szülinap lett... és köszi barátok, hogy eljöttetek.

Mai tanácsom: ne hagyd otthon a sapkát!

A keddi hétfők mindig feszülten indulnak. Nem tudom miért, ez egy nagyon hülye berögzültség, ezt még az Ogilvyből hoztam és nem akar múlni. Mitől lehet? Pedig ma nem vészes a nap eddig és úgy látom a tegnapi munkáim nagyjából meg is maradtak, senki nem nyúlt hozzájuk.

Kész lett a nagy projektem. A kezemben foghatom a nyomdából kijött verziót, jó érzés, 13 ország infói vannak összehozva egy kiadványba, 13 országgal dolgoztunk egyszerre (francia nyelven) :)

zen

Uralkodó érzés bennem már napok óta. Vajon ez minden a kineziológusnak köszönhető? Furcsa, mert a kiegyensúlyozottságnak is vannak fokozatai, persze minden esetben belülről kell fakadjon, de most úgy érzem, hogy tényleg teljes az összhang testileg és lelkileg. Ez amikor az ember lelke egyensúlyba van a külső kommunikációjával. Ez érződik, nem lehet megmanipulálni. És a legjobb tükör a környezet. Csak kedves emberek vannak a közvetlen környezetemben akik szeretnek és akikkel fúzióban állok valamilyen szempontból. A negatív emberek teljesen eltűntek. És ebben az állapotban nem érzed rossznak vagy hátrányos helyzetűnek azt sem, hogy esetleg nem élsz luxusban, sőt semmilyen materiális javak nem hoznak lázba. Remélem sokáig fent marad ez az állapot. Egyelőre ez az év nagyon figyelemre méltó :)

Agyleszívás

Nagyon kemény napom volt tegnap. Mármint munkába. Eszement sok a munka. Ami szerencse, hogy ma éjjel végre normálisan aludtam. Hallelúja, így most teljesen kipihent vagyok.

Van két új kollégánk. Mindketten nagyon szimpatikusak, főleg az új programozó. Szerény, miközben úgy tippelem, hogy kurva ügyes, pont ez a jó ide és az ELTÉn végzett programozó szakon, úgyhogy azt gondolom biztató. A csapat sztem még jobb lesz. Egyébként néha jó az ilyen vérfrissítés. Nem csak csocsó szempontból :D

Az új dizájner lámpám az irodába :)

Szülinapi meghívó kiküldve!

Butlers havi adagja :)

Tegnap voltunk Gergőnél hajazni Renikével. Nagyon jó volt. Nagyon szép lett a hajam és végre nem töredezik már, úgyhogy ez úton is köszönet, ha olvasol G :). Előtte hódoltam új szenvedélyemnek és fogadalmamnak, vásároltam ismét a Butlers-be a konyhai készletemhez egy újabb résztvevőt (vagyis kettőt, mert ezek most kicsik), voilà:

Kineziológusnál 3.

Ez volt a 3. alkalom. Nem tudom milyen folyamatok zajlanak le bennem. Egy biztos. Felvázoltuk az elmúlt egy hónapot és vitathatatlan a változás. Azt mondta Klári, hogy nálam a folyamatok sokkal gyorsabban mennek végbe, mint másoknál. Valakinél fél év után is alig van változás, nálam meg már három hónap után jelentős dolgok történtek. Úgyhogy jó az út, szerencsére kellő képpen nyitott vagyok. Egyébként én is úgy érzem, hogy állandósult a változás. Mostanában azt vettem észre, hogy pontosan az történik az életemben amit gondolok, hogy fog történni. Képes vagyok nagy erőket megmozgatni, a racionalitást és testem törvényszerűségeit is képes vagyok legyőzni. Nos ki így, ki úgy... erős az akaraterőm, és az öntudatom, így nekem ez az út, így kell győzedelmeskednem a "démonok" felett. Egyébként az ember legnagyobb akadálya saját maga. Ha magadat kell legyőznöd, akkor pontosan olyan mértékű erővel állsz szemben, mint saját magad. Azaz bele kell adnod mindent, sőt többet. Ki kell egészítened magad egy olyan többlet fejlődéssel, ami leveri a félelem oldalad (azaz saját magad). Szóval fejlődnöd kell, össze kell integrálni a tudatosságot és az ösztönt és közben meg kell fognod a pillanatokat, nem szabad elveszíteni a fejed. Erre jöttem rá tegnap.
Nagy tisztelője vagyok a kineziológusomnak, mikor nála vagyok, megszűnik a színház világ, az jön ki belőlem ami kell, amiről a belsőm meg akar nyilvánulni. Szóval nagyon jó... sokat segít a belső béke keresésében.

Aztán utána közvetlen mondhatni az egyik jó programból mentem át egyből a másikba. A tetovált lányt néztük meg a WCC-be. Szegény D aludt egy órát, az amúgy majd 3 órás filmen. Majd utána hazament és megivott egy kávét, az új kávéfőzőjéből. Érdekes egy rendszere van D-nek, kicsit fordítva működik... nem mindennapi :). De amúgy maga a film pár unalmas részletet leszámítva nagyon jó volt, a feszültség végig élt, így egy percig nem ülhettünk nyugalomban...