Asztal nélkül

Így néz ki jelenleg a szobám. nagyon kell oda még valami :)

 

BTW, bútorok mozgatásától a karom és a hátam összes  izma fáj.

Péntek.

A péntekről szerettem volna még mindenképpen, ugyanis elég fontos nap volt céges szinten. Végre sikerült előrelépnünk a benti team kérdésben. Sőt nem csak előrelépni, hanem konkrétan szinte azt sikerült elintézni, amit megálmodtunk magunknak. M és én is külön-külön is és együtt is beszélgettünk az új kreatív igazgatóval ez ügyben, és óriási szerencsénkre a kreatív igazgató pontosan ilyen kis teamekben gondolkodik, mint a miénk volna, így olyan szinten támogatja, h jövőhéten ismét költözöm a cégnél egy másik szobába, Málykihoz. Ez lesz már a negyedik helyem a cégnél. Sztem ez most tök jó. Egyébként már kétszer ötleteltünk együtt és fura mód sztem tökre működik, persze még érződik a kezdeti stádium, de én pl érzem magamban, hogy nincs az a fojtottság érzés, amiről pont az előző postomban írtam. Úgyhogy a hét baromi küzdelmes volt, és mindenféle kétségekkel szembe kellett kerülnöm, de összességében úgy érzem, sínen vagyunk. Sőt őszintén pénteken kicsit sajnáltam is, hogy már péntek van, és most is szinte várom a hétfőt, hogy végre alkossunk már :). Na ilyen mikor az ember motivált.

Egy érdekes szakmai statkó @ kreativ.hu

Csak egy genyó kérdés... mit keres ott az Ogilvy? :D

Fojtva

Tudom, hogy nagyon hülyén hangzik ez a szó, én is így érzem, de globálisan érzem ezt az életemben. Totál nem csinálhatom azt, amit akarok. Munkahelyen kitaláltuk ketten, hogy teambe szeretnénk dolgozni, látszólag kaptunk jogokat tegnap előtt, majd tegnap reggel kijavítva megkaptuk, hogy nevezhetjük teamnek, de ettől függetlenül adott esetben mással is kell dolgozni. Komolyan el kellett ezen gondolkodnom, hogy ezt miért gondolták át ilyen módon? Ezt tetőzve az első ötletelésünk után (ami egyébként marha jól sikerült) az egyik vezető konkrétan így támadott rám, mikor megtudta, hogy málykival teamezünk:  "titeket bárki is feljogosított, hogy együtt agyaljatok?"
Ezt olyan ember mondta amúgy, akitől különösen rosszul esett. És csak félig halkan annyit tudtam válaszolni: igen.
Egyébként nem csak munka területén érzem ezt, hanem minden téren, ha nem lennének a láthatatlan falak, melyek körbe vesznek, brutál sok mindenre képes lennék (és ezt nem egóból mondom). Csak ki kellene találni, hogy miként lehetne ezeket a falakat megsemmisíteni...

SÓ 2.0

Nem tudok bánni a sóval, valahogy mostanában amint a kezembe kerül, önálló életet kezd élni. Lakótárs e szavakkal illetett FB-n:

"Lakótárs feltalálta a só-sprayt: nem jött, nem jött, hát megnyomta... három fúvásra úgy besózott egy tepsi parázsburgonyát, hogy öröm volt nézni :-D"

Gyűrűk ura vs. Candy crush

Ezen a hétvégén végre rávettem magam, hogy megnézzem a gyűrűk urát. Körülbelül olyan 5 éve tologatom ezt, mert sehogy sem az én stílusom, na meg a rész 3-szor 3 óra, tehát kell hozzá jópár szabad óra. Konklúzió? Ezen is túl vagyunk, nagyon erős látványban (pedig 2001-2003-ból van), de összességében nekem nem világom ez az összecsapós, kaland jellegű stílus.
Egyébként ma szabin voltam és nem csináltam semmi számottevőt. Annyi jó történt, hogy ma jelentkezett valaki vaterán az asztalomra, így közelebb kerültem a vágyott ikeás antik asztalomhoz. Már csak valahogy szét kell szednem a mostanit (ha  sikerül megegyezni), meg az új asztalt valahogy haza kell juttatni, de örülök, hogy 3 hét után valaki jelentkezett.

Mai tanácsom:
Mindig kerüld el a Candy crush-t... különben rabul ejt. Múlthéten incepcionálták belém a gondolat magját, miszerint tök jó játék, és én hülye még le is töltöttem. Hiba volt :)

SHMTBT pro

Közben a pro logó is elkészült:

Gerilla akció, avagy variációk egy témára

Májki kollégámmal ennyire szeretnénk egy grafikus teambe kerülni a cégnél... valaki hallgassa már meg kívánságunk :D

(Első Miki műve, utána az enyém)

  szerk.: NEM BÍRTAM MAGAMMAL...még egy uccsó kép.
A kép címe: cMyK

Útravaló Lacusnak!

Lacus már Szaúd-Arábiában! Kitartás, vigyázz magadra, ügyes legyél, aztán várlak itthon névnapozni/szülinapozni :)

Alkotás

Ideális azaz állapot, mikor nem vonja el a pénz a figyelmed a kreativitásról.

Az SHMTBT itt járt.

SH MTB TEAM - beavatás!

Ez a túra volt a beavatási szertartásom. Pénteken este érkeztünk munka után Petiék telkére 5-en, már egész nap alig bírtam a munkát, vártam, hogy elengedhessem a munkahelyi stresszt és végre ne kelljen foglalkozni semmivel, csak ami jólesik. Én voltam az egyetlen, aki nem ismert P-n kívül senkit (csak az egyik srácot közvetetten), úgyhogy azért nekem ez pár órás szocializálódást is jelentett. Némi pihenő után elmentünk egy gyors felderítésre, no meg persze futni egyet, hamár kint vagyunk a friss levegőn. Ezt követően a kajáé és a piáé volt a főszerep :D. Másnap reggel viszonylag korán keltünk, amin csodálkoztam, mert meg voltam győződve, hogy itt lesz az első elcsúszás, de nem. És itt említeném meg, hogy tökéletes volt a vendéglátás (köszönet). Aztán indultunk a nagy túrára. Mindöszesen 25 km-nek igérkezett, de ez itt nem éppen a "Pilisi vízszintes", szóval nem volt ez lazítás. Aztán felérkeztünk a rakétabázishoz, ami tulképp egy kilátó. Látható volt Pomáz, és  a horizont szélén Budapest is. Készitettem egy Panorámát:

Innen indultunk tovább Dobogókőre, ez még egy "kis" emelkedőt jelentett. Ott némi felfrissülés után megnéztük a "csakrát", ami a Dalai Láma által megjelölt kaput jelenti, ahol ha átmész, feltöltődsz energiával (a Láma szerint), úgyhogy ennek értelmében át is bicajoztunk rajta, ahogyan azt kell. Aztán irány a büfé végre, a lelki töltődés után végre kajával is feltöltődtünk. Ettünk egy jó nagy szelet zsíros kenyeret, meg hozzá sört, majd irány a túra legkellemesebb rész, a lefele út. Igazi Mountain bike túra jelleggel, bent az erdőben. Egy 3 méteres, legalább 25%-os hirtelen lejtővel kezdődött, itt vagy leszállsz a bicajról és lemászol, vagy lendületből nekimész és lesz ami lesz... persze, hogy az utóbbit választottuk többnyire. Hatalmas élmény (részemről ez volt a fénypont, mindig is tudtam, hogy mazochista vagyok), utána aztán még volt egy kb 1-2 kilométeres lejtő terepkörülmények között, majd kis pihenő, szikla, körbenézés. Azt hiszem itt dőlt el, hogy az SH MTB TEAM "basic" logó mellé kell készíteni egy "PRO" logót is (ami csak annak jár, aki túléli a pro megpróbáltatásokat bicajon), és lesz valami microsite is, ahova majd mehetnek a fotók a túrákról :). Persze ebből csak a logó tuti, mert azt én csinálom, és a fejemben már megvan a terv.

Végül kiértünk az aszfaltos útra. Még egy utolsó úti célunk volt: egy elhagyatott "búvóhely" szerű valami, ahol egy nagy faragott katona szobor található, fej nélkül. Nekem már a cél belövésénél jött az ötlet, hogy szeretnék valami poén fotót. Aztán végül annyira belejöttünk, hogy mindenkiről készült a szoborral fotó... aztán werkfotó... aztán a werkfotó werkfotója :D

(katonásan, némi effektel)

Peti fotóz, én meg őt, ahogyan fotóz

(Kata, ahogyan fotózza, ahogy Peti fotóz)

Szóval ez ilyen túra volt. Ezt követően egy levezető 25 km-es hazatekeréssel le is zártuk ezt a napot. Nagyon jól éreztem magam, köszönöm, hogy részt vehettem.

és még a "hadosztály" a végére:

Pilisi rakétbázis meghódítása

Remek-jó hétvége van kinézőben, ugyanis csupa jó programok vannak szervezésben. Egyrészt vasárnapra Orsi kolléga lánnyal libegőzés, másrészt meg a főprogram, bicajtúra. Úgyhogy a hétvégén felmegyünk a hegyekbe... Na, szóval tök örülök neki, hogy végül engem is sikerült beleszervezni, ugyanis konkrétan részemről erre semmi esély nem volt, ugyanis odáig eljutni csomagokkal+bicajjal csak kocsival lehet, nekem meg ugyebár nincs. Szóval úgy tűnt ezzel a logisztikai problémával az egész részemről nem kivitelezhető, szerencsére azért vannak őrangyalaim, akik ezt megoldották, ezúton is köszönöm.
Úgyhogy várom a hétvégét, és remélem azért bírni fogom majd. Ja igen, így átgondolva, én még nem is voltam ilyen túrán.

Fontosabb elintéznivalók kipipálva:

• bicaj átnézetés (különös tekintettel fékre, váltóra)
• összepakololás
• pót kerékbelső
• bukósisak
• no és persze mobil app az útvonal felméréséhez :)

Csapatépítő

-nek álcázott, ismerjétekmegazújkollégákat pikniken készült kép, melyen enyhén szólva egy furcsán kitekert/görnyedt pozícióban tündöklöm :D

Érzékeny én.

Nem szeretnék panaszkodni, hiszen azt olvasni, és visszaolvasni is rossz, de én ma szarul vagyok.
Viszont készült egy új fejléc.

QR world

Szombati nap fő témája számomra a QR kód generálásban merült ki, azonkívül, hogy dolgoztam a táska boltban. Nagyon humoros dolgokat lehet vele, a kód maga beolvasás után tud mutatni web címre, GPS koordinátára, vagy csak egészen egyszerűen egy rövid szöveges üzenetre. Nem kell más hozzá, csak egy QR kód olvasó... na de ezeket az infókat elég sokan tudják, csak gondolom (ahogyan én is) nem nagyon használták.

Végül a vasárnapi program némi kavarodás után úgy alakult, hogy Gergővel+Renikével+Gáborral körbejártuk a várost katasztrófa turistaként (azt hiszem így hívják most), fotóztak Renikéék, mi meg Gergővel bicajoztunk. Szépen leégtünk, legalábbis én... még most is lángol az arcom meg a karom. Amúgy nagyon jó volt újra találkozni, így a régi "csapattal", és persze Gergő megint jól meginspirált  fixi ügyileg. Úgyhogy a héten kitalálom a részleteket, és kérünk időpontot, végül mégiscsak nyáron megcsináltatom. A végső verzióm így néz ki eddig (talán annyi, hogy a markolat inkább fehér lesz, nem kék):

Árvízhelyzet vs. bicajosok

Ma reggel végre bicajjal jöttem ismét melóba. Hát ismét fantasztikus tapasztalatokkal kellett szembesülnöm. Amellett, hogy iszonyúan felkészültünk erre a helyzetre (mert ugye kb a csapból is ez folyik), azért én mégiscsak tapasztaltam pár szubjektív észrevételt, méghozzá az emberi tényezők tekintetében. Sztori: Kedvesen, kémlelődve tekerek be melóba a felső rakparton, majd egyszer csak a bicikli úton egy egész hadseregnyi "okos" emberbe ütköztem, akik közül az egyik kapásból beszólt, hogy "szájjá le a bicikliről!". Jó. De azért azt gondoltam magamban, bazzeg egyelőre ti foglaljátok el a számunkra kijelölt utat, ki vagy te, hogy itt utasítgatsz. Hát persze egy alsó kategóriás ember, akinek nem az számít, hogy rendben zajlik a közlekedés, hanem az, hogy itt játssza az "Istent". Gondoltam magamban, utálok ilyenekkel egyáltalán szóba is elegyedni, így leszálltam, de sajnos jött a következő. Egy faszi, aki beállt egy teherautóval (továbbra is a bicikli úton), majd össze-vissza dudálgatott, minden egyes biciklisnek, aki kikerülni merészelte. Úgyhogy mondhatni, ez az árhelyzet tényleg KATASZTRÓFA... és nem maga a víz miatt :)

Aperol bónusz szemcsi

Tegnap kaptam, mert dolgoztam egy Aperol anyagon :). Nah, talán majd eCCer jó lesz a strandra :D

Sok kicsi kékség

...érkezett a városba. Kérdés vajon ki vette észre rajtam kívül? A város több mint 100 új BKV busszal bővült. Hétvégén volt szerencsém kipróbálni egyet (ugyanis felénk is jár). Őszintén? Ha a szívemre teszem a kezem, elégedettséget érzek. Soha nem gondoltam volna, hogy én valaha így nyilatkozom a BKV-val kapcsolatban, de most azt mondom, hogy respect. Respect, hogy végre lecserélődtek a metrószerevények a 2-es vonalon, respect, hogy ilyen mennyiségű busz adag érkezett. Akárhogyan is nézem, ez jelentős mennyiség, és legalább 10 milliárdos beruházás (a 100 busz). Már napok óta gondolkodom bicajozás közben, hogy ez a város milyen szép, és az új buszok mostmár csak úgy hemzsegnek a belvárosban. De tényleg bakker, nap-mint-nap a parlamentet látom a Duna túloldalán, és végig a rakparton, minden reggel melóba tekerve ez a látvány tárul elém. Észre kell venni a kicsi változásokat is, és örülni, nemcsak fikázni. Azt sokkal könnyebb.

Egyébként nemcsak Budapest változásaival vagyok elégedett, hanem a politikával is. Bár nem szeretnék politikai véleményeket felvonultatni, de teljes szívemmel hiszem, hogy az ország jó felé tart. Kikerültünk a recesszióból, az Unió általi túlzott deficit eljárás alól, az infláció 1,9%-on, a költségvetés hiány 3% alatt. Az ország felfelé tart. Csak így tovább :)

Egyébként dolgos napok. Mondhatom, hogy szét dolgoztam magam, de ez még mindig nem panasz, hiszen tudom miért teszem, és vannak céljaim, az áldozatok meg sajnos szükséges hozadékok, ez van. A mai nap kifejezetten nehéz volt. Bent a cégnél meghatározó változások indultak meg. Sokat gondolkodom, hogy mi lesz a vége? Néha azt hiszem, baj lesz, mert a belső rendezkedés lassan nagyobb hangúlyt kap, mint maga az elvégezendő munka. Aztán van 1-2 ember, aki lezörgeti az egész melót. Köztük vagyok én is, és ez az én biztonságom egyben. Viszont a pénteki szabim (ami már nagyon kellett) után ma jó volt mégis visszamenni. A legfontosabb kapcsolataim jók, a legfontosabb embereket továbbra is közel érzem magamhoz, amíg ez így van, addig megéri küzdeni magunkért.

Tegnap megkezdtem Vaterás pályafutásom. Eladom az asztalom, és végül úgy döntöttem ilyent veszek az IKEÁból.