bye-bye Ogilvy

Nah... ma letettem a lantot. Féltem ettől a naptól, mert ismerem magam, attól féltem a legjobban, hogy a legváratlanabb helyzetben fogok majd elérzékenyülni. Tapasztalat: a multiknál igen gyorsan megy ez a leszámolás kérdés; pénzügy, egy rakás papír aláírás, belépő kártya leadás és csá, mehetsz. Elhatároztam, ha megvannak a papírok, megírom a búcsú levelem, kikapcsolom a gépem és elhúzok. Frigyes áthúzta a tervet, beelőzött, búcsú ajándékot adott nekem. A legendás teafőző edényét. Azt hiszem ez megtiszteltetés tőle, nagyon szép darab, nagyon fogok rá vigyázni. Ezután viszont visszatértem a tervhez: levél küldés és tűzés. Kikapcsoltam a gépem, majd Frigyi kikísért, csatlakozott hozzá Zsutti is, na ekkor valami nagyon mélyről előtört bennem, próbáltam visszafolytani, de nem nagyon sikerült, taknyom-nyálam egyben volt, egy épkézláb mondatot nem bírtam kinyögni, elrohantam. Ez olyan megható jelenet volt, hogy sosem fogom elfelejteni...

A búcsú levelemre is ugyanez a két ember írt választ, amire nem is számítottam:
Frigyest megsirattam :) - "mássehiányzottnekemTekis......megríkattál...."
...és zsuttitól egy sms, hogy majdnem megkönnyezte a levelem!

Hát így kerek a történet, volt eleje, közepe és vége. Nagy tanítómese volt ez nekem, folytatás, valahol máshol...
Egészen biztos vagyok benne, hogy Zsuttival és Frivel marad a kapcsolat és talán szegről-végről a többiekkel is :)

bye-bye Ogilvy, bye-bye

new look

így néz ki az új szemüvegem. Ma meglett végre... jól meg is könnyebbültem (főként anyagilag):

(photo by PRS)

szellemi megpróbáltatások

Bár lelkileg rom vagyok, tegnap mégis elmentünk Gergővel és Rencsivel szórakozni picit. Megnéztünk egy filmet... az életem első 3D filmjét: A végső állomást. Maga a technológia véleményem szerint még bőven tud fejlődni, de azért 10 évvel ezelőtt tuti nem tudtam volna elképzelni, hogy ilyen is létezhet valaha. Az este ismételten szuperre sikeredett. Rencsi és Gergő ismételten egy hullámon rezgett velem. Szeretlek benneteket srácok (L)...HEY! Mozi után összefutottunk PRSsal, így be is tudtam mutatni őket egymásnak, majd beültünk egy mekibe (hova máshova). A téma mindvégig teljes izgalommal töltött el, ugyanis a természet feletti dolgokról és a szellem világról osztottuk meg tapasztalatainkat és egyéb hiedelmeinket. A legérdekesebb mindenféleképpen ez a fénykép, melyek azóta sem sikerül megfejtenem:
Szerinted hány embert tartalmaz? Jól nézd meg!!! A helyes válasz kettőt (és egy szellemet?). Rencsi biztosan állítja hogy, ő csinálta a képet és csak két embert fotózott le, továbbá nem is volt rajta kívül lány még a környéken sem (pedig a képen jól látható, hogy a középső lány. Ezenkívül kicsi az üreg... hogy férne el a harmadik ember? Szal ha valaki egy kézzel fogható/okos választ tudna, azt nagyon kiváncsian meghallgatnám.

Ma meg agytágítás volt... extra kimerítő. 12 óra. Ezt az adag szellemi terméket nem tudom hova tenni... lehet lassan elkezd nőni a fejem?

egyre lentebb

Iszonyúan szar időszakot élek át, mióta felszámolták a munkahelyem. Köztudottan nem csak egy munkahelyet jelentett számomra az Ogilvy, hanem valamiféle szerelmet. Ahogyan Moncsi mondta, éppen azt élem át, mint egy átlag ember akivel éppen szakítottak. Eljött azaz idő, hogy fogalmam sincs mit kezdek magammal, mi a következő lépés. Hazajöttem Simontornyára, hogy gondolkodjak mit/hogyan kellene tennem lelkileg, hogy jobban érezzem magamat, de egyelőre azzal szembesülök, hogy (tudom h furán hangzik) egyrészt durván munkamániás lettem és már most félek a munka nélküli napoktól, másrészt félek, h túl kevés időt töltöttem a szakmában, hogy megfelelő kapcsolatrendszerem legyen. Ebben a válságos időben akinek jó a kapcsolata, az is nehezen tud elhelyezkedni. Lépten nyomon azt tanácsolják, hogy fel a fejjel, lesz még jobb is, de hogyan kell arra a szintre eljutni? És persze (nyilván panaszként) meg kell jegyeznem, hogy két elkezdett iskolát görgetek magam előtt... nyelviskola és főiskola, utóbbi félévente keményen pénzes, szal nem mondom, hogy fényes a helyzet. Valaki azt is mondta, hogy ami nem öl meg az megerősít, ebben is van igazság, de aki ezt modnta, nyilván nincs tisztában, hogy én honnan jöttem/mit éltem azelőtt át, és h mi az a szint ahová nem szeretnék visszaesni. Ennek tükrében egyelőre múltatom a napokat és próbálok mindenféle káros szenvedély és segédanyagok nélkül túllendülni az önsajnálat időszakon, hogy a saját agyam után megküzdhessek az univerzummal is :).

Misinek üzenem, ha esetleg visszatévedne az oldalamra, h köszönöm a biztató szavakat (mint mostanában mindenen) ezen is rendesen meghatódtam, az Őrség hétvégére meg mindenképpen szeretnék elmenni (bár a két sulim közül az egyikkel egész biztosan egybe fog esni), de tudom, hogy ez a csapat valszeg utoljára lesz így együtt ebben a formában :(.

Becstelen Brigantyk @ Moziünnep

Moziztunk Rencsivel(+barátjával)&Gergővel. Hát a film nézhető, de nem mondanám, hogy mégegyszer látni akarom. Egy jó 6/10-es. Részletek itt!

valami véget ér, valami fáj

Hosszú hallgatás után (ami megjegyzem nem véletlen volt), ismét itt vagyok. Felvázolom mi zajlott az elmúlt napokban. Szóval 2 hónapos küzdelem után elveszítettük legfőbb ügyfelünket a Pannont... az Ogilvy-re gyászos jövő vár, ami első lépésben annyit jelent, hogy éppen drasztikus mértékű leépítés zajlik. Ennek én is áldozatul esetem. A mai napon az én sorsom is eldőlt: Ki vagyok rúgva! Soha nem életem át még ilyent, és nem is szeretnék. Egyelőre próbálom magamat összeszedni, aztán ha már tudom mi lesz, ismét írok, addig is talán kell egy kis áramszünet... :'(

Ülj le, eGGYes!

Nem is tudom, hogyan bontsam részletekre az újonnan szerzett főiskolai tapasztalataimat... hm, azt hiszem vegyük a napokat. Persze ígérem nem fogom ilyen részletesen többé, de ez fölött most nem tudok elmenni.

Péntek. Évnyitó. Első előadás (nem túlzok 350 ember), szép kilátások. A mai szocializálódási arányom egyelő a nullával. Konkrétan mindkét próbálkozásom kudarcot vallott. Ennek egyik (és egyben fő) oka, hogy túlnyomórészt lányok vannak (itt is). Mostmár teljesen egyértelművé vált számomra, hogy képtelen vagyok lányokkal ismerkedni/közeledni. Balra tőlem kiszúrtam első ránézésre intellektuálisnak tűnő, szimpatikus, kicsit elvont gondolkodásúnak tűnő srácot, aki mellett ott volt egy buzi nagy objektív táska, és egy fényképező táska... ó gondoltam, ez az én emberem. Megkönnyebbülés, öröm. Leszólítottam (bízva benne, hátha jó beszélgető társ lesz). Nosch, szinte zokon vette, mikor megkérdeztem milyen fényképezője van, és még rontottam a helyzetem, mikor közöltem, én is fotózom. Majd mivel elég szűk szavú volt, én meséltem, hogy hobbiból, stb stb ... partyfotózom pont. Erre ő: az M1-nek dolgozik, nem foglalkozik ilyen nevetséges dolgokkal, mint parti (anyád, gondoltam). Szal gyorsan rájöttem, hogy ez egy nagyképű, köcsög gecifasz. Szegény azt hiszi, egy kategóriával feljebb van, de nem sajnos ugyanabba a padba ülünk kispajtás. Innentől, gyorsan lehet asszociálni, hogy rövidre záródott a kommunikáció, és én a kudarcot nyugtázva nem is próbálkoztam tovább.

Szombat. Azonkívül, hogy nagyon élveztem a pszichológia előadást, és már kicsit sikeresebb volt az ismerkedés is (bár még mindig nem találtam meg az én klikkemet) ismét rá kellett jönnöm, hogy az emberek idióták. Most velem van a baj? Komolyan néha azt érzem, hogy nekem nem erre a világra kellett volna születnem... Tudományos írásmód előadás. Már előre közölték velünk, hogy ez csak egy tréning és bár 3 előadás van, nem szükséges megjelenni, sőt jó lenne ha inkább a mai plusz egy alkalmon lenne mindenki és akkor kisebb csapat. Így a 120 embert le kéne osztani 2 részre, és akkor a main mindenki itt van, és ezenkívül még egyszer. A figyelem koncentráltabb lesz. Na erre egy okos benyögte, hogy akkor inkább legyen 3 csapat és akkor csak 1szer kell mindenkinek bejönni. Tanár egyből, oké. Na én már itt fogtam a fejemet, hogy akkor most szépen az lesz a következő problemtakia, hogy mindenki ma akar maradni... és lám igazam lett. Erre kitalálta a tanár, hogy a 3 padsor szerint leszünk a három dátumra szortírozva, van 5 perc a mozgolódásra. Na én ekkor már majdnem röhögőgörcsöt kaptam, mikor mindenki ment a mai napi padsorhoz... nemtok mást mondani OSTOBÁK! Így épp a cél nincs megint elérve. És fel se fogják, hogy közben a saját előadás idejük rövidül ezzel is. Én már az elején beírtam magam a következő alkalomra, mert (velük szemben) nekem ez nem élet-halál kérdés :))), viszont ismételten konstatáltam magamba, hogy az emberek 90%-a buta, következetlen, rövidtávú haszon hajhász... és ez van főiskolán, akkor mit várhatunk más területeken...

készíts képet magadról.

majdnem :)

Falra mászok tőletek!

Tegnap debütáltam a falon Rencsivel és Gergővel. Most viszont iszonyatos izomlázam van! Nagyon jó volt a hangulat, annak ellenére, hogy én a munkahelyi problémáimmal mindent megtettem annak az érdekében, hogy elrontsam (Bocsi srácok, ha dili voltam)! De szerencsére most is, kicsírázott, majd eluralkodott rajtunk a jókedv.

A résztvevők:

...majd mászás közben:
Jah, és természetesen az arc csere nem maradhatott el:
Remélem sok ilyen szuppper találkozónk lesz még! :*****

Bónusz video:

vesztettünk

Ma elvesztettük legfőbb ügyfelünket. Nem tudom hogyan tovább :'(

Ogilvy: bye-bye buli 100

Megint búcsú buli volt pénteken. Ezúttal egy minősíthetetlen helyen! Kuplung, ez a neve. Nosh, a legdurvább amit megjegyeznék, hogy ilyen kritikán aluli mosdó még a legcsövesebb helyen sincsen... még talán egy toy-toynak is jobban örültem volna. A lényeg, hogy most 4-5 kollégának volt egyszerre bulija, mert időközben szépen lassan majdcsak elfogyunk... Ami viszont nagyon elszomorított (és egyben a múltheti pánik rohamom oka is volt), hogy Misi (is) felmondott. Misi a példakép :(. Vele megint kitépett a sors a szívemből egy darabot, nem tudok mást mondani, meghatározó ember volt számomra! Sajnálom!
Visszatérve a bulira, rengeteg exOgilvys ismerős arc felbukkant. Jó közösség vagyunk(tunk)... sokat veszítünk minden egyes emberrel. Másrészt viszont még mindig próbálok optimistán hozzáállni a dolgokhoz és bízni a szerencsében és a legfőbb ügyfelünk döntésében... bízom benne eljön még a mi időnk és kisüt még a nap!

(a montázs alkotója: zsutti)

új séró, régi barátok :)

Elérkezett a várva-várt csütörtök. Rencsivel elmentünk Gergőhöz, hogy mindkettőnk haját megdizájnolja. Gergő sikeresen mindkettőnkből kihozta a maximumot... ő a legügyesebb fodrász, az egész világon. Miközben dolgozik, minden egyébre is odafigyel, például megjegyezte még régről, h én infarktust kapok, ha meglátom h egy 10 centis hajtincs távozik a fejemtől... persze ez most meg is történt, de kellett, hogy a forma tökéletes legyen :). Persze nemcsak ezért volt érdekes ez az este, hanem mert Gergővel és Renivel kb 2 éve találkoztunk így hárman legutóbb. Én nagyon féltem az estétől, mert a munkahelyemen teljes a káosz, pattanásig feszül a húr és hát ennek megfelelően nagyon felzaklatva érkeztem meg a szalonba. Viszont legnagyobb meglepetésemre ez a rossz hangulat legfeljebb 5 percig tartott. Nagyon jól megfogalmazta Gergő a blogjában az egész találkozónkat, azt hiszem ilyen tökéletesen én nem is tudom, de megerősíthetem, ugyanazt éreztem, mint ő. Feltöltődést, energiát, boldogságot és szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen barátaim vannak. Nagyon gyorsan oldódott a hangulat, egymás után röpködtek a poénok, mindhárman szakadtunk a röhögéstől. Olyan jó, hogy lesz folytatás és a twitternek köszönhetően napi szinten tudjuk tartani a kapcsolatot.

következő állomásunk, next szerda... falmászás :)

Találkozások

Tegnap este sörözés ürügyén találkoztunk Móval, kivel mostanában egyre ritkábban sikerül összehoznunk ezeket az élő talikat. Kiültünk a Duna partra a naplementében. Kellemes volt az időjárás is és a beszélgetés is. Mostanában nagyon felgyorsult az életem, így ha egy hét is kiesik, már egy csomó élményről kell beszámolnom.

Egyébként ma is kapcsolat tartó napom van: Uncsitesómmal ebédeltem. Nagyon jó kajázdát találtunk. A kilátás pazar (Parlament), a kaja is nagyon jó, és ahhoz képest, h Kossuth tér, még az árak is megfelelőek. Az a baj az ilyen kajálós talikba, hogy nagyon kevés idő van a beszélgetésre, és esetünkben most az egész nyarat be kellett pótolni... hát maradt téma jövőhétre is :). Viszont meghívtam Zsoltit már most az stornyai szüretre, aminek most is (mint ahogy tavaly is) nagyon örült.

Holnap Gergő+Rencsi tali lesz hajvágással egybekötve, és valamikor elvileg PRS is hazaérkezik már Ibizáról, ergó vele is lesz valami program. Pénteken meg lesz céges bye-bye buli. Úgyhogy program van bőséggel, csak energia is legyen hozzá :).

itt van az ősz, itt van újra...*

Ősz. Nekem erről mindig a megújulás jut eszembe. Friss erő, új tanév. Remélem nagyon gyorsan belém kötlözik ez az érzés, mert szükségem lesz rá. Egyelőre csak a fáradtságot, fásultságot érzek. Bár az igazi évszakváltás az időjárásban még nem nyilvánult meg, biztos ez is késlelteti az ősz érzést.

Csütörtökön megyek Gergőhöz fodrászkodni, várom már :), ma meg talizom este Móval.
*Petőfi Sándor: Itt van az ősz