Boldog ünnepeket!

Idén nem szokásos képeslappal, hanem Zitával a táskaboltban készített öncélú kreatív videónkkal :)

A jövő már elkezdődött

Ez lehetne a 2013-as évem búcsú mondata. Változások. Jönnek-mennek. De akkor mi marad? Az amit már megtettél, és ami a fejedben van. A többi süllyed az enyészetbe. Az én életem sorsdöntő fordulatot hozott. Vajon az következik, amit mindig is megálmodtam magamnak? Vagy beigazolódik a félelem? Lássuk, már nincs visszaút, belevágtam!

Félelem

A héten azt vettem észre, megint kicsit filozofikus korszakom kezdődött. Több témám is van, amiről eszmefuttatást szeretnék végezni, első a félelem. Hétfőn olvastam az új Csernus könyvet, melyben tulajdonképpen elég hosszas elemzés van a Facebook hatásairól. Minden hatással egyetértek, és kaptam egy  tök jó önigazolást, melyet éreztem, de nem tudtam pontosan megfogalmazni. Na de a konkrét gondolatok. Szöget ütött a fejemben az a gondolat, hogy a közösségi oldalak, lájkolások, virtuális visszaigazolások kapcsán (is), egyre uralkodóbb érzés az emberekben a türelmetlenség. A türelmetlenség erős kapcsolatban áll a félelemmel. Visszaigazolást várunk, azonnali visszaigazolást, ha ezt nem kapjuk meg, azt hisszük nem szeretnek minket, irigykedve nézzük, hogy a másikat jobban szeretik, mert több lájkot kap. Mérő érték lett a lájk. Mi meg a fostalicska önbizalmunk miatt azt hisszük ennek van jelentősége. Kedden bejöttem dolgozni (hétfőn szabin voltam, egész nap agyaltam, rendbe tettem magam mentálisan, futottam) és ahogy haladtam a folyosón, depressziós embereket láttam. Az emberek körül nem volt aura, csak valami szürke, kihűlt izé. Láttam, hogy egyes emberek hogy néznek a másikra és valamiért (irigység?) egymással foglalkoznak. No nem olyan tekintetben, hogy ki/milyen jót alkotott, hanem hogy hol hibázott. De szinte sorra szembesültem vele, hogy az emberek oktatni akarják egymást, győzködni a maguk igazáról, esetenként kellemetlen helyzetbe hozni a másikat, hogy elvegyék az önbizalmát. Mondjuk erre nem tudom mi szükség, hiszen alapvetően amúgy sincs senkinek önbizalma. Pedig nagyjából külön-külön a maga területén mindenkit profinak tartok. Kedden nem szállt rám a negatív hatásból, mert képes voltam objektívan megközelíteni a helyzetet és egyáltalán nem engedtem, hogy hassanak rám ezek a hatások, sőt mosolyogtam és kedvesen szóltam a kollégákhoz, ami ugye megint csak fura volt másoknak, de meglepően tapasztaltam, hogy kedvességre kedvesség a válasz. Na de félelem. Félelem szerintem a létező legnagyobb démon, amit el tudok képzelni. Teljesen eltorzítja a valóságot. Úgyhogy én hoztam egy döntést a minap... pontosan akkor, mikor elindultak bennem félelem miatti folyamatok. Pontosan olyan sorrendben, ahogy azt egy dokumentum filmben láttam, úgy döntöttem nem fogok félni, megpróbálok kilépni a testemből és kívülről látni a helyzetet, megpróbálok más szemszögből magamra nézni, és azon lepődtem meg, hogy megy :)

Macskafiam úgy szeretem, majd megeszem :)

Nemtom hányszor...

kezdtem már el írni ezt a postot. Vagyis mindig mást írtam, meg is van piszkozatban, csak aztán valamiért nem lett postolva. Sokat dolgoztunk mostanában. Volt is esélyem, de most valami megváltozott, azt hiszem, hogy hiábavaló volt a sok munka, ismét visszatérünk a régi kerékvágásba. Elegem lett, úgyhogy csinálom a dolgom, csinálom azt, amit becsukott szemmel is tudok. Baj: nem vagyok féktelenül konfrontálódó, és nem vagyok gátlástalan. Ha az lennék menne, így meg marad a háttér.

Viszont aki meg ismer, tudja, hogy ez csak egy bizonyos szférában lehetséges, a privát életemben elképzelhetetlen, úgyhogy nagyobb különbséget fogok tenni a kettő között, a sérülések elkerülése végett.

"Nem vagyok én már olyan pici,

de még mindig a gazdi fejénél szeretek aludni."

Cannes Lion reklámos gálaest

A képen a teamem (Mike), a kreatív igazgató és én :) (szokás szerint űbergáz fejet vágok). A Cannes-ben versenyző magyar "oroszlánok" tartottak előadást a tapasztalataikról, és volt egy majdnem 2 órás vetítés különböző reklámokból (újabbi és régebbiekből). Nagyon inspiratív volt, de legközelebb lehet kicsit józanabbul kellene odamennünk :D (köszi Miki :D).

52,7 kg

Benevezetünk egy reklámversenyre, két munkám szerepel (remélem elérünk valamilyen helyezést). Téma: Kevés nő dolgozik a reklámszakmában.

53,5 kg

Diéta fut. Kata éhes. Cica mica.

Diéta. Mától. 53,8 kg a napisúly

Mától ismét diétába kezdek. Kell. Kicsit elszaladt velem a ló, már hetek óta. Úgyhogy még nem érzem, de megint kemény hétnek nézek elébe. Ma meló helyen megint kicsit kiakadtam, úgy látszik ez most már mindig így lesz, az elnyomásom nem szűnt meg... és úgy látom, hogy az utolsó esélyem sem változtatott, csak lett mellém még egy ember, akinek néha csapat társa vagyok, néha pedig az árnyékában élek. A végső konklúzió, hogy ebben a szakmában az erősebb farkas... (farkas törvény). Én meg nem vagyok erősebb.

Más. Hétvége nagyon jó volt. Több dologra rájöttem, ami azért is volt jó, mert valami visszajött a gyermekkorból. Érzések. Most jöttem rá, hogy az elmúlt években mi volt az, ami a legjobban rányomta a bélyegét az életemre. A családi helyzet. Undorító hangulat volt otthon, és a helyzet teljesen élhetetlen volt. Nem írtam le ebben a blogba, mert talán nem is ide való, de volt olyan, hogy rohanva jöttem vissza Pestre egy nap után, mikor megtehettem volna, hogy még napokig otthon vagyok, de jöttem, mert lelkileg kicsit meghaltam minden egyes hazamenetelnél. De szerencsére idén történt egy változás. Normál esetben nem feltétlen örülnék ennek, de ez esetben nagyon. Anya elköltözött. A hangulat alapjaiban megváltozott. Ez nem azt jelenti, hogy anya hibája, hanem hogy együtt nem megy. Két dudás (anya+tesó) nem fér meg egy légtérben. Ez van, ezt el kell fogadni. Most, hogy "tesómé" a ház, teljes béke lett, normális hangulat, és visszaállt az a családi érzés, mint azelőtt. Így most Moncsival mentem haza, és egyszerűen zseniális volt. Nem is emlékszem, hogy mióta meghalt fater volt-e ilyen jó érzésem otthon. Igazából tök mindegy milyen baráti vagy haveri társaságban vagyok, az otthoni érzés, az otthoni érzés. Nem akarom én ezt elfejeteni, sőt jó volna, ha itt a közvetlen környezetemben is létezhetne ilyen feltétel nélküli bizalom. Jah. Itt csak azt tapasztalom, hogy érdekek vannak, ha valaki valamit tesz a másikért az viszonzást vár, vagy lekötelezettséget, nincs szív, nincs bizalom. Cserébe van egó, meg eszméletlen mennyiségű okoskodás. Mintha bármelyik is emberi érték lenne.

Na de ennyi filozófia után leírom végre az eseményeket. Móval külön-külön mentünk haza, mert én már péntek este mentem, ő meg szombat reggel. Első napunk programja nagy családi banzájozás volt. Mondtam is Moncsinak, hogy most belecsöppent a családi HARDba :D. Családi ebéd mamánál. Bátyja persze most is alakított. Most nem mondom, hogy olyan nagyot mint szokott, de azért volt pár megszólalása... szerintem már túl volt pár pálinkán, így már nem volt vészes a természete... no persze azért meg kellett jegyezni rajtam pár dolgot, mert anélkül nem lehetett volna meglenni. Na de már nem is reagáltam rá, illetve csak tűrtem mosolyogva, hogy véletlen se érjen célt a találat. Más maradandó nem volt... Mama megalkotta ismét a tradicionális tortát, amit mindig. Olyan aranyos, hogy pontosan ugyanolyanra képes megcsinálni minden évben, minden családi eseményre. De mondjuk most ez egy nagy családi hármas ünnep, úgyhogy ez nem is lehetett volna másként :)

Aztán vasárnap. Tyűűűűűűű, ez a nap annyira durván jó volt, ha csak visszagondolok, már visszafordítanám az idő kerekét, hogy mégegyszer átéljem. Szerencsére idén volt több ilyen nap is, de ez viszi a pálmát azt hiszem. Reggel meg volt beszélve Vasival meg Virággal, hogy Moncsival megyünk fél 10-re a bicajokért, aztán indulás a túrára. Ez a terv csak addig működött, hogy fél 10-re mentünk Vasiékhoz, de már a módja is rögtönzéses, mivel késésben voltunk, mert a tesóm reggel jött rá, hogy a barátnője bicajának a hátsó kerekében van egy 8-as, így ő maradt otthon bicajt szerelni, én meg Moncsival kocsival mentünk a bicajokért. Vasiék néztek is, hogy most hogyan is :D, aztán időzve kicsit bedobtuk a két bicajt a csomag térbe és irány haza (már a bicajokkal). Kistestvérem persze még sehol nem tartott Krisztike bicaj szerelésével, de már nyakig olajos volt. Aztán fél óra múlva megjöttek Vasiék is bicajokkal... ekkor indulás helyett elkezdődött egy szűk 3 órás hülyéskedés, mert az a bicikli még mindig nem készült el. De ekkor más tesóm tudta, hogy ő nem viszont nem biciklivel jön, hanem motorral és a kiskutyát is hozza majd táskába. Fúúúú én nem gondoltam, hogy ez a része tényleg meg fog valósulni, de végül így lett. Na de nem szaladok előre, olyan 12:30 körül végre el is indultunk. Mindenkinek a bicaja elkészült, úgyhogy irány a világ vége :D.

Mikor kiértünk Kisszékelybe természetesen első utunk a kocsmába vezetett, ahol kedvünkre oltottuk szomjunk. Ez a terep nem olyan durva mint a Pilis, de azért itt is vannak dombos részek. Ekkor felhívtuk tesómat, hogy merre jár még... Ja igen, a bicaj szerelés után szegénykém motort kellett szereljen, mert reggel állítólag Krisztika megszívatta a kuplungot (vagy mi), úgyhogy a motor is szerelésre szorult. De aztán mintegy óra várakozás után befutott az én kistestvérem is és persze a kis házi kedvenc is, úgyhogy nem maradt otthon senki :D

Aztán mikor teljes létszámban voltunk ismét, indulás a tópartra, ahova egy kisebb lakomára készültünk, ekkorra mára a hangulat nagyon jó volt, nem emlékszem, hogy mikor nevettem ennyit egy nap alatt. Láttam Moncsi is jól érzi magát, és persze tesómék is, meg Vasiék is. Ezt követően még mindig volt egy kis program, mert hazafele menet kellett tennünk egy kis kitérőt a mama felé Némedire, ugyanis a lelkemre kötötte, hogy ugorjunk be a kajáért, mert pakolt nekem Pestre egy kis hazait, úgyhogy elindultunk. Tesóm egy kisebb előnyre tett szert, mert mire mi is odaértünk, ő elindult velünk szembe ismét, csak azzal nem számolt, hogy Kata kitalálja, hogy vágjunk le egy szakaszt, menjünk mellékúton :D, így gyönyörűen elkerültük egymást, majd csak h még "tökéletesebb legyen" a sztori, szegény tesóm a Simontornya tábla előtt sikeresen lerobbant ismét a motorral, de most már végleg... a kuplung felmondta a szolgálatot, úgyhogy a nap végére mire mi hazatekertünk, kb egy időben ő is hazatolta a motort. Otthon utána volt még egy kis flikk-flakk, mert a motor dolog miatt a kutya ott maradt Némedin, plusz tulképp végül a kajám is, mert közben szólt anya, hogy hozzá is ki kell ugrani, mert ott is van csomagolt kaja, így a bicajokat visszaszállítva még visszamentünk a kutyáért, meg a kajákért, aztán rohanás a vonatra. És így lett vége ennek a napnak :)

Rájöttem...

A grafikusok nagy része, nem tud logót tervezni.

Macska inda hausz

 Hello Chucky :)

28. Nike Félmaraton - kép futanetről

 

28. Nike Félmaraton with Gergő

Ja igen, félmaraton... Óriási élmény volt ismét, de persze nem volt teljesen akadály mentes. Gergővel neveztünk, ő egyénileg is, meg velem váltóban. Én azt találtam ki magamnak, hogy mostmár egész életemben minden évben szeretnék valamilyen formában indulni. És ha lehet egyszer szeretnék eljutni az egyéni nevezéshez már végre. De erre még várni kell. A mostani  indulás kicsit döcögősen ment, ugyanis Gergő 9 óra előtt 2 perccel, azaz rajt előtt két perccel hívott, hogy otthon maradt a champion chip, ami számlálja az időnket, és ez alapján kerülünk fel az eredmény listára. Na engem egy kisebb infarktus kapott el, mert tudtam, hogy itt már nincs mit tenni. A lényeg meglesz (azaz az érem  meg az élmény), aztán a többit el kell engedni. Aztán Gergő nem hagyta annyiban, szólt Aurélnak, aki energiát nem spórolva elment Gergőhöz, majd elment az chippel a strarthoz, hogy elindítsák a számlálómat, hogy legalább a rám eső szakasz érvényes legyen, majd átrepült a váltóhelyhez, és Gergőnek átadva a számlálót, egy gyors váltással elvileg beépített a versenybe engem újra. Persze ez a helyszínen közel nem volt ilyen gördülékeny, hiszen eközben a tömeg besűrűsüdütt és nem utolsó sorban mindhárman különböző helyen voltunk logisztikailag. Gergő futás közben, Aurél akcióban, én meg a váltóhelyen. Mondanom sem kell, hogy a stressztől muszáj volt besorolnom egy Toy-toy wc-hez, aminek egyébként a megközelítésétől is futkos a hátamon a hideg. No de végül hepiend. Gergővel együtt futottunk be a célba, jó volt, és persze mindketten egyetértettünk, hogy ha érvénytelen is lesz a chip, akkor is valszeg az idei félmaraton lesz a legemlékezetesebb az összes közül :)

SHMTBTEAM - Geocaching túra @ Dobogókő

Tyű de rég írtam. Megint kezdem a lustulást ilyen téren.Először is, nem mehetek el a hétvégi események felett, hogy ne írjak róla. Ismét voltunk bicajtúrán. Nagyon fáradtan indultam neki, sőt azt mondanám, hogy voltak pillanataim, mikor azt éreztem, hogy talán jobb lenne, ha ezt most kihagynám, és helyette pihennék. De végül rávettem magam, és indultam. A túra extra hard volt, mert három sráccal mentem, és hát azt hiszem nem igen vették számításba, hogy gyenge lány vagyok. De aztán végül néha rinyáltam, de mindent megcsináltam, amit ők. Természetesen most is voltak emlékezetes pillanatok, így pl hogy startból elszakadt a bicajom lánca. Vicces volt. Engem elkapott a pánik, Peti meg megőrizve hidegvérét, elhárította a problémát. Előugrasztott egy rejtett pótláncszemet a táskájából... megjegyezném, ez a táska igen speciális :D. Első ránézésre úgy néz ki, mint egy átlagos táska, de valójában kb egy egész biciklis boltot tartalmaz. Aztán elkezdtük a kincsvadászatot. Én még sosem voltam ilyen jellegű túrán. Jaaaaa van video:

Meg készültek fotók is:

 

És a geocaching logó, mert az nem maradhat el :)

Fati nap!

My Father's b-day. In memoriam.

GondoLATTba

Laza ez a hét. Talán azért, mert csak a magam munkáját kell csinálnom, abból sincs túl sok most. Aztán persze ez bármikor megváltozhat, de most így. Cicusom érkezését nagyon várom már, igazából elkezdtem hozzáigazítani az életem már előre. Elolvastam egy könyvet a macskákról, hogy értsem, hogyan gondolkodik... erre persze lehet azt mondani, ha ismered a macskád úgy is tudod, de sztem ez nem így van, ahhoz hogy igazán boldog legyen, nemcsak a testbeszédét és az egyértelmű jeleit kell tudni, ismerni kell a kisebb dolgokat is, amik esetleg őket úgy feszélyezik, hogy mi nem is gondolnánk, hogy egyáltalán hatnak rájuk. Én azt gondolom, ha már egy élőlényért felelős vagy, az azt jelenti, hogy csak akkor lehetsz nyugodt, ha ő boldog és kiegyensúlyozott, hiszen ezért vagytok egymásnak, nemcsak hobbiból vagy mert menő.

Amúgy átlagos napjaim vannak, már-már túlságosan is. Pont tegnap számoltam be Nikónak arról, hogy alapvetően se jó, se rossz értelemben nem történik velem semmi. Pedig nem volna rossz, mert inspirálna így vagy úgy. Jelenleg egyetlen dolog inspirál(na) igazán, az pedig a Májkival egy közös projekt, ami amúgy egyébként a sok szabi miatt konkrétan áll. Persze azért én agyalgattam rajta, meg le is jegyeztem, de ehhez kell a meeting, hogy valamivé alakuljon is.

New asztal Katánál by IKEA

És igen, elkészült :)

Chucky Wilee

Szeretném bemutatni titokban született Chucky Wilee-t, aki a Spiller-Keikó dinasztia első generációja, és Kata első önálló családtagja. Isten hozott :) (már csak pár nap és itt!)

Holiday at (original) home 1.

Megtörtént múlthéten vasárnap az ominózus "minden évben megrendezésre kerülő kerti sütés". Nagyon örülök, hogy sikerült egy ilyen tradíciót kialakítani. Egyébként ezenkívül egyetlen ilyen statikus happening van, ez pedig a karácsony. Jó volna több ilyen konkrét eseményt kialakítani, azt hiszem ezt a jövőbeni terveim közé építem :)

Az otthon lét nagyon pihentető volt, meglepően konfliktus mentesen, azt kell mondjam óriási átalakulások vannak. Egyrészt sok időt együtt töltöttem a tesóm barátnőjével, így megállapíthatom, hogy nagyon rendes lány, nagyon pozitívan áll az élethez, pedig ha valaki, akkor ő igazán nehéz sorsú múlttal rendelkezik. De nagyon fontos dolog, hogy megbecsüli a jót, nem hisztizik, csinálja, és úgy éreztem, hogy figyelembe veszi amiket mondok pl a kutya nevelési dolgokban stb, és láttam nem csak figyeli, de utána úgy is csinálja. Szóval azt mondom kedvelem őt. Aztán testér vs. mother viszony is rendeződni látszik. Igaz nem jó, ha túl sokat vannak egymás társaságában, de határozott javulást látok, ez nagy öröm nekem, így sokkal szívesebben megyek haza már. Aztán Vasiék  szintén végig otthon voltak, és szerencsére egészen sok időt tudtunk együtt tölteni, sörözgettünk esténként, meg beszélgettünk egy csomót. Vasi a kerti sütés napján pont szarul volt, így alapvetőleg ez rá is nyomta a bélyegét a hangulatra, de ettől független azért összességében jól sikerült. A tavalyit persze nem lehet űberelni, azt hiszem eddig bőven az vitte a pálmát hangulati szempontból.
Aztán a kiskutya... ááááá, hát ő valami borzasztóan imádnivaló, értelmes, okos kis élőlény. Nagyon jól idomítható, imád játszani. Tipikusan az a kutya, akinek ha eldobsz egy tárgyat, visszahozza. "Sajnos" nem úszta meg a fürdetést, de azt mondom, hogy hősiesen állta. Na de mostmár csatolom a képeket.

 Fürdés

Ház előtt, előkészületek, plusz sör 

Zsömi a.k.a. Májki

 Kert 

Virág, Kata

 az utolsó adag sütés

 Kaja után :)

Zöldteás csoki - CULINARIS élmény :)

Teamtársamtól kaptam, egy ilyen üzenettel: KUSSOL, NEM RÖHÖG, MEGESZI!

Köszi MyQ :D

Eladó ingatlan hirdetés - AKTÍV!

Mostmár minden csatornán elérhető. Ingatlan.com és blogoldal.

Nyócker a.k.a atyaég

Huh, de elszoktam a város veszélyesebb pontjaitól. Ma be kellett mennem ügyintézni a nyolcadik kerületbe, és mivel már lejárt a BKV bérletem, így bicajjal mentem. Az egy dolog, hogy össze-vissza közlekednek, dugó van, és mindenki ideges, de ahogyan megálltam, egyből részesévé váltam egy "szokásos" nyóckeri életképnek. Cigány faszi ordít, veri az asszonyt, jön a rendőr, ordít a rendőrrel. Szegény rendőrök, ezzel mit lehet kezdeni? Újpesten azért láttam ezt-azt, de most jöttem rá, hogy mennyire jó helyen is lakom. Szeretlek harmadik kerület. Ahogy visszafelé bicajoztam, erősödött a biztonság érzetem, és azt gondolom ez jó így.

Más. Otthon voltam hétvégén. Vagyis péntek este és szombaton egész nap. Persze ez nagyon kevés idő, és elég feszesre sikeredett a program, de nagyon jó volt. Reggel fél 8-ra mentem mamához, mert megígértem neki (meg még pár öreglánynak), hogy elviszem őket a három faluval odébb lévő templomba, ahol ilyen speciális mise volt, másfél óra. Igazából jó volt elmenni, mert ott valahogy az ember valamiért magába száll kicsit. Most is a prédikáció része volt amit igazán vártam. Egy kisebb nyelvészeti előadásnak is megfelelhetett volna, hiszen  Szűz Mária nevét elemezgette a pap, meg kötött hozzá pár érdekes kitérőt. Tesómmal párszor össze is néztünk (ja mert végül ő is eljött). Aztán rohanás haza, gyors futás levezetésképp, majd chill a kertben, kaja szintén a kertben, aztán jött Vasi, akivel ígértem, hogy megyünk bicaj túrára Kisszékelybe.

Egyébként új kiskutyánk van. Menhelyről származik, szerintem palota pincsi és chihuauha keveréke, majdnem felnőtt és nagyon picike, és irtó jó fej. Én nem is gondoltam, hogy ilyen kicsi kutya is lehet értelmes, és lehet szeretni való. A tapasztalat egyébként, iszonyat szeretet éhségük van, és tényleg full kontaktusosak, azt szeretik a legjobban ha az öledben vannak.
Na aztán lényeg a lényeg, elmentünk bicajozni, majd miután már totál kipurcantunk, beültünk a Tulipánba egy kajára. Ide szintén csatlakozott a testvérem is, aminek külön örültem. Aztán vasárnap reggel irány Budapest ismét, meló táska boltba (BTW megtudtam, hogy be vagyok jelentve full time - meglepő pozitív élmény). Aztán most hétfő, még egy uccsó pihenő nap a munkás hét előtt :)

Forgatás - ma!

El is felejtettem megemlíteni, hogy a héten, azaz ma mi vár rám. Tolle forgatás, amiben statisztaként szerepelek. Bátran kimondhatjuk, hogy ez életem fő színészeti megnyilvánulása. Kíváncsi vagyok mi lesz, majd csinálok csinálok fotót... sztem belecsúszik az éjszakába.

Aztán megtörtént az átköltözés a cégnél, éjóó. Pár fotót csináltam. Mondjuk úgy, kezdjük belakni a teret :).  Az első két nap eddig zseniális volt. Most (persze ez lehet ideiglenes) nincsenek feszültségek. Bár közös feladatok még nemigen vannak.

Ajtó

 

Candy Cata már fent a falon :)

Z világháború @ WCC

Már majd egy hete nem postoltam. Nem is tudom miért, na de mégis. Eléggé pörögnek a napjaim. Megkeresett Angliából egy régi barát, hogy csináljak neki egy webtervet, mert egy gasztró oldalt szeretnének indítani, és már két "'grafikus" csődöt mondott. Igen, gondoltam magamban, ez tipikus példája, hogy mindenki dizájnernek érzi magát, és igazából pontosan az ilyen emberek miatt csökken a szakmánk színvonala. Nyilván tudtam, hogy nem a lehetetlen kérések miatt nem tudták elvégezni a feladatot, hanem mert arc van, mögötte tudás az meg nincs. Aztán persze élvezettel még a határidő előtt megcsináltam az oldalt, és most ott tartunk, hogy ha ma sikerül a javításokat befejezni, akkor már megy is programozóhoz, és jövőhéttől éles. Addig viszont nem akarom feltenni a dizájnt, mégiscsak egy közösségi oldal :)

Aztán a héten újabb izgalmak várhatóak, ugyanis keddem megtörténik az ominózus költözés itt a cégnél. Új iroda, új módszer, team rendszer. Mikivel (a teamemmel) szinte már túlmotiváltan viselkedünk, de sztem most ezt mindketten nagyon élvezzük. Múltheti premier munkánk baromi jól sikerült, úgyhogy izgalommal várom mik a határaink, de egy biztos, szerintem ez a legjobb konstrukció ever, ami ennél a cégnél létrejöhetett.

Tegnap viszont social mozizást tartottunk, azon kívül, hogy ismét nem sikerült normálisan lefoglalnom a jegyet, minden nagyon fasza volt. A film (Z világháború) végig pörgött, és a feszültség végig kísért. Voltak amatör és/vagy szürreális dolgok, de imádtuk. Egyetlen dolgot tudnék megemlíteni, ami durván irritáló volt, mégpedig Stohl Buci, mint Brad Pitt magyarhangja... úgyhogy talán szerencssebb lett volna szinkron nélkül. Egyébként résztvevőknek ezúton is köszönöm a részvételt :)

for Los Angeles

Következő alkotásom karitatív jelleggel Tominak amcsiba, a készülő weboldalához. Egyelőre logó, aztán meg még meglátjuk mit hoz az élet :)

Vatera éljen sokáig :)

Lebonyolítottam életem első vatera üzletét. Tökéletesen, gyorsan sikerült. Kata elégedett.

Asztal nélkül

Így néz ki jelenleg a szobám. nagyon kell oda még valami :)

 

BTW, bútorok mozgatásától a karom és a hátam összes  izma fáj.

Péntek.

A péntekről szerettem volna még mindenképpen, ugyanis elég fontos nap volt céges szinten. Végre sikerült előrelépnünk a benti team kérdésben. Sőt nem csak előrelépni, hanem konkrétan szinte azt sikerült elintézni, amit megálmodtunk magunknak. M és én is külön-külön is és együtt is beszélgettünk az új kreatív igazgatóval ez ügyben, és óriási szerencsénkre a kreatív igazgató pontosan ilyen kis teamekben gondolkodik, mint a miénk volna, így olyan szinten támogatja, h jövőhéten ismét költözöm a cégnél egy másik szobába, Málykihoz. Ez lesz már a negyedik helyem a cégnél. Sztem ez most tök jó. Egyébként már kétszer ötleteltünk együtt és fura mód sztem tökre működik, persze még érződik a kezdeti stádium, de én pl érzem magamban, hogy nincs az a fojtottság érzés, amiről pont az előző postomban írtam. Úgyhogy a hét baromi küzdelmes volt, és mindenféle kétségekkel szembe kellett kerülnöm, de összességében úgy érzem, sínen vagyunk. Sőt őszintén pénteken kicsit sajnáltam is, hogy már péntek van, és most is szinte várom a hétfőt, hogy végre alkossunk már :). Na ilyen mikor az ember motivált.

Egy érdekes szakmai statkó @ kreativ.hu

Csak egy genyó kérdés... mit keres ott az Ogilvy? :D

Fojtva

Tudom, hogy nagyon hülyén hangzik ez a szó, én is így érzem, de globálisan érzem ezt az életemben. Totál nem csinálhatom azt, amit akarok. Munkahelyen kitaláltuk ketten, hogy teambe szeretnénk dolgozni, látszólag kaptunk jogokat tegnap előtt, majd tegnap reggel kijavítva megkaptuk, hogy nevezhetjük teamnek, de ettől függetlenül adott esetben mással is kell dolgozni. Komolyan el kellett ezen gondolkodnom, hogy ezt miért gondolták át ilyen módon? Ezt tetőzve az első ötletelésünk után (ami egyébként marha jól sikerült) az egyik vezető konkrétan így támadott rám, mikor megtudta, hogy málykival teamezünk:  "titeket bárki is feljogosított, hogy együtt agyaljatok?"
Ezt olyan ember mondta amúgy, akitől különösen rosszul esett. És csak félig halkan annyit tudtam válaszolni: igen.
Egyébként nem csak munka területén érzem ezt, hanem minden téren, ha nem lennének a láthatatlan falak, melyek körbe vesznek, brutál sok mindenre képes lennék (és ezt nem egóból mondom). Csak ki kellene találni, hogy miként lehetne ezeket a falakat megsemmisíteni...

SÓ 2.0

Nem tudok bánni a sóval, valahogy mostanában amint a kezembe kerül, önálló életet kezd élni. Lakótárs e szavakkal illetett FB-n:

"Lakótárs feltalálta a só-sprayt: nem jött, nem jött, hát megnyomta... három fúvásra úgy besózott egy tepsi parázsburgonyát, hogy öröm volt nézni :-D"

Gyűrűk ura vs. Candy crush

Ezen a hétvégén végre rávettem magam, hogy megnézzem a gyűrűk urát. Körülbelül olyan 5 éve tologatom ezt, mert sehogy sem az én stílusom, na meg a rész 3-szor 3 óra, tehát kell hozzá jópár szabad óra. Konklúzió? Ezen is túl vagyunk, nagyon erős látványban (pedig 2001-2003-ból van), de összességében nekem nem világom ez az összecsapós, kaland jellegű stílus.
Egyébként ma szabin voltam és nem csináltam semmi számottevőt. Annyi jó történt, hogy ma jelentkezett valaki vaterán az asztalomra, így közelebb kerültem a vágyott ikeás antik asztalomhoz. Már csak valahogy szét kell szednem a mostanit (ha  sikerül megegyezni), meg az új asztalt valahogy haza kell juttatni, de örülök, hogy 3 hét után valaki jelentkezett.

Mai tanácsom:
Mindig kerüld el a Candy crush-t... különben rabul ejt. Múlthéten incepcionálták belém a gondolat magját, miszerint tök jó játék, és én hülye még le is töltöttem. Hiba volt :)

SHMTBT pro

Közben a pro logó is elkészült:

Gerilla akció, avagy variációk egy témára

Májki kollégámmal ennyire szeretnénk egy grafikus teambe kerülni a cégnél... valaki hallgassa már meg kívánságunk :D

(Első Miki műve, utána az enyém)

  szerk.: NEM BÍRTAM MAGAMMAL...még egy uccsó kép.
A kép címe: cMyK

Útravaló Lacusnak!

Lacus már Szaúd-Arábiában! Kitartás, vigyázz magadra, ügyes legyél, aztán várlak itthon névnapozni/szülinapozni :)

Alkotás

Ideális azaz állapot, mikor nem vonja el a pénz a figyelmed a kreativitásról.

Az SHMTBT itt járt.

SH MTB TEAM - beavatás!

Ez a túra volt a beavatási szertartásom. Pénteken este érkeztünk munka után Petiék telkére 5-en, már egész nap alig bírtam a munkát, vártam, hogy elengedhessem a munkahelyi stresszt és végre ne kelljen foglalkozni semmivel, csak ami jólesik. Én voltam az egyetlen, aki nem ismert P-n kívül senkit (csak az egyik srácot közvetetten), úgyhogy azért nekem ez pár órás szocializálódást is jelentett. Némi pihenő után elmentünk egy gyors felderítésre, no meg persze futni egyet, hamár kint vagyunk a friss levegőn. Ezt követően a kajáé és a piáé volt a főszerep :D. Másnap reggel viszonylag korán keltünk, amin csodálkoztam, mert meg voltam győződve, hogy itt lesz az első elcsúszás, de nem. És itt említeném meg, hogy tökéletes volt a vendéglátás (köszönet). Aztán indultunk a nagy túrára. Mindöszesen 25 km-nek igérkezett, de ez itt nem éppen a "Pilisi vízszintes", szóval nem volt ez lazítás. Aztán felérkeztünk a rakétabázishoz, ami tulképp egy kilátó. Látható volt Pomáz, és  a horizont szélén Budapest is. Készitettem egy Panorámát:

Innen indultunk tovább Dobogókőre, ez még egy "kis" emelkedőt jelentett. Ott némi felfrissülés után megnéztük a "csakrát", ami a Dalai Láma által megjelölt kaput jelenti, ahol ha átmész, feltöltődsz energiával (a Láma szerint), úgyhogy ennek értelmében át is bicajoztunk rajta, ahogyan azt kell. Aztán irány a büfé végre, a lelki töltődés után végre kajával is feltöltődtünk. Ettünk egy jó nagy szelet zsíros kenyeret, meg hozzá sört, majd irány a túra legkellemesebb rész, a lefele út. Igazi Mountain bike túra jelleggel, bent az erdőben. Egy 3 méteres, legalább 25%-os hirtelen lejtővel kezdődött, itt vagy leszállsz a bicajról és lemászol, vagy lendületből nekimész és lesz ami lesz... persze, hogy az utóbbit választottuk többnyire. Hatalmas élmény (részemről ez volt a fénypont, mindig is tudtam, hogy mazochista vagyok), utána aztán még volt egy kb 1-2 kilométeres lejtő terepkörülmények között, majd kis pihenő, szikla, körbenézés. Azt hiszem itt dőlt el, hogy az SH MTB TEAM "basic" logó mellé kell készíteni egy "PRO" logót is (ami csak annak jár, aki túléli a pro megpróbáltatásokat bicajon), és lesz valami microsite is, ahova majd mehetnek a fotók a túrákról :). Persze ebből csak a logó tuti, mert azt én csinálom, és a fejemben már megvan a terv.

Végül kiértünk az aszfaltos útra. Még egy utolsó úti célunk volt: egy elhagyatott "búvóhely" szerű valami, ahol egy nagy faragott katona szobor található, fej nélkül. Nekem már a cél belövésénél jött az ötlet, hogy szeretnék valami poén fotót. Aztán végül annyira belejöttünk, hogy mindenkiről készült a szoborral fotó... aztán werkfotó... aztán a werkfotó werkfotója :D

(katonásan, némi effektel)

Peti fotóz, én meg őt, ahogyan fotóz

(Kata, ahogyan fotózza, ahogy Peti fotóz)

Szóval ez ilyen túra volt. Ezt követően egy levezető 25 km-es hazatekeréssel le is zártuk ezt a napot. Nagyon jól éreztem magam, köszönöm, hogy részt vehettem.

és még a "hadosztály" a végére: