Számoljuk a napokat.

Elkezdtem végre én is összeszedni magam. Most már az áprilisi költözés éltet. Nagyon lassan alakulnak ki a dolgok, és még mindig nem látom a végét pontosan. Egyet tudunk, hogy új élet kezdődik, és hogy féltjük egymást. Nem tudom, hogy másoknál is így megy-e, de nekem minden nap eszembe jut, hogy mennyire hálás vagyok ezért... az egészért, hogy eljutottunk idáig, és hogy önerőből. Nem írtam ebben a hónapban, azt hiszem mert káosz volt kicsit. Tipikusan az, amikor minden nap más a szitu, nem jó ilyenkor a folyamat közepén leírni konkrét véleményt, mert a folyamatos mozgás miatt úgyis változik minden. Azt tudom csak mondani, hogy lelkileg rendben vagyok. Tömöm magamba a vitaminokat, mert hát mégis csak most jön a télnek az a része, mikor az emberek kezdenek kifogyni a tartalékaikból. Lakótársamék szinte folyamatosan betegek felváltva, emiatt fokozottan sokszor mosok kezet és hétvégék után végig fertőtlenítem a lakást. Mást nem tehetek. Sajnos sportban nem jeleskedem ebben a hónapban. Nem vettem bérletet edző terembe, első sorban financiális megfontolásból, most nincs pénz "luxusra", kint viszont nem normális -7 celsiusban futni, meg kb rávenni sem tudom magam, az én mazochizmusomnak is vannak határai. De ahogy jön a jobb idő beindulok. Ez a hónap már elment... el is engedtem. Más nincs nagyon. Stagnálok, dolgozom, várok és várok, várom ennek a szakasznak a végét.