YucciLand

Popi kollégánk búcsúajándéka Yucusnak. És az én grafikai alkotásom is egyben. A lényeg, hogy Popi utolsó napját tölti a cégnél, és saját szobájukat egy birodalomnak tekintette, és mostantól ezt az ajtóra kihelyezett ajtódísszel meg is pecsételte :D

...büszke vagyok rá, ez az eddigi egyik főművem :)

Post, a reggeli kávé mellé

Gondolkodtam ma a visszajelzéseken, amit a blogommal kapcsolatban kaptam mostanában, miről is kellene írni, hogy az valamiféle értelmet is adjon az olvasóknak, de arra jutottam - önkritikát gyakorolva -, hogy egyáltalán nem tudok írni, sőt igazából nem hiszem, hogy hosszútávon kiegyensúlyozottan szolgálni tudnék mélyen szántó gondolatokkal, és egyébként meg ki tudja, lehet aki olvas, nem is ezek érdekelnék, hanem pont az, amit spontán érzek a világ dolgaival kapcsolatban. Egyébként is elsősorban nem másnak írok, hanem magamnak... de őszintétlen lenne elsiklani a tény felett, hogy azért bennem van, hogy örömmel tölt el, ha ezt bárki is elolvassa.

Ma nagyon jól indult a reggelem. Bent a cégnél két pozitív gondolattal lettem gazdagabb, melyeket két kolléganőm tett irányomba. Egyik az én barátném Nikó, aki végtelen kedvességgel bókolt az új Facebook profilképemmel kapcsolatban, másik meg Krisztika, aki elmesélte, hogy velem álmodott és nem árulja el mit, csak annyit, h nagyon jó álom volt és azért nem árulja el, hogy teljesüljön. Nah, ezért is szeretem a munkám és nem tudom elképzelni, hogy (3D ide vagy oda) bármikor is önszántamból elmenjek. Másrészt meg erről eszembe jutott, hogy én is álmodtam. Álmomban bár tudom tél volt, mégis volt egy olyan nap, mikor sütött a nap és meleg volt. Valahol Simontornya környékén lehettem, és felszenzorozva elindultam futni. Azt a szabadság érzetet, amit álmomban éreztem, már nagyon régen tapasztalatam a való életben, nagyon pozitív nyomot hagyott, még a levegő illatára is emlékszem... talán jelzett az agyam, hogy szüksége van már a futás adta endorfinra?!

Ez volt ma, meg szinte egésznapos ötletelés. Három vivendő koncepcióból kettőhöz alapötlet szinten is van közöm... de holnap innen folytatjuk bent. Kell ez a tender, kell.

3D suli, DONE!

Véget ért a sulim hétvégém. Megmutatom mit csináltunk. Egy sima fényképbe illesztettünk be egy full 3D testet. Mi csináltuk a fényelését, árnyékokat, tükröződéseket és maga a perspektívát is.

Egyébként jól elszaladt ez az egy hét. Nagyon sok mindent csináltam és történt egy csomó jó dolog is. Mondhatni siker szezonom van :D.

Viszont ma szarul érzem magam, valahogy nem tetszettek a benti dolgok cégnél, meg kicsit lehangolnak bizonyos emberek és hozzáállásaik, és a fejem is fáj. Így, hogy rengeteg időm felszabadult, kijelölök minden második hétvégén egy napot, amikor 3D-vel fogok foglalkozni. Ezt találtam ki. Félek, hogy el fog halványulni a tudás, és nagyon nem szeretném.

Szabad hétvége

Nos, eljutottam odáig - így nem tudom hány év után - hogy szabad hétvégém van, és semmilyen kötelező program vagy munka nincsen. Ismeretlen az érzés, és kicsit fura is, de határozottan jó hatással van rám. Azt hiszem egész hétvégén rendeztem a gondolataimat mindenféle megközelítésből. Találkoztam tegnap Lacussal. Ez volt a hétvégém legmeghatározóbb része, amin azóta is sokat gondolkodtam, egy őszinte beszélgetésnek köszönhetően. Egy dologban biztos vagyok, szeretném ha sokkal többet találkoznánk, sőt kíváncsi vagyok, hogy milyen is ő valójában (ebből az új megközelítésből). Egyébként megnéztünk egy filmet moziba, azt hiszem 8 Oszkárra jelölték, de tényleg jó a film. Gergővel is sokat beszélgettünk... emberi kapcsolatokról, és teljesen ugyanazt gondoljuk. A dolgok néha bonyolultnak tűnnek, de csak azért mert egyszerűek, mint a pofon.
Ma viszont egész nap egyedül voltam. Kifejezetten jól éreztem magam. Tisztáztam magamban, hogy mit is akarok. Ez az év már teljesen tiszta, elfogytak előlem a fenntartó akadályok. Egyrészt a jövőm alapjai elkészültek, másrészt a munkámmal is minden oké.

Most visszatérek Murakamihoz, nagyon jó ez a könyv.

By the way, itt az új cipőm tavaszra, hiper leárazva 9000-ről 2000-re.

Murakami: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?

Ezt a könyvet vettem tegnap. Érzem, hogy lélekben kezd kialakulni bennem egy hiányérzet a futással kapcsolatban, ugyanis ösztönösen nyúltam ezért a könyvért az Alexandrában. Misi valamikor beszélt nekem róla, szal a memóriám mélyén ott csücsült már. Elmélkedés, szeretem.

Nnnna, én meg kínlódom. Akarok futni, de hideg van, jég, és az edzőtermet nem szeretem és már nincs is bérletem. Mi a fenét csináljak, mert igény meg van... maximálisan.

53,2 kiló

Nah, már csak 2 napig tartom a szigorú diétát, aztán megpróbálok beállni szénhidrát minimumra és minél kevesebb cukorra. Könnyebb már, és én is könnyebb vagyok :D

53,9 kiló - lefelé

Tegnap este legszívesebben becsaptam volna egy Meki kaját, de nem... kulcsszó az önuralom. És lám, az eredménye mára majdnem egy egész kiló. Egyébként még hozzátartozik a sztorihoz, hogy tegnap Nikóval elmentünk vásárolni, és az a méret (34), ami máskor lazán jó, most éppenhogycsak feljött rám, és szinte szét akart robbanni rajtam :D. És nem mellékesen megjegyezném, hogy kezd  hiányozni a futás is. De ebben a hidegben nem hiszem, hogy kimegyek.

Egyébként tegnap megtudtam Mótól, hogy elkezdte szervezni a szülinapom. Már a gondolat is felvillanyoz :). Szóval várom már...

54,8 kiló

De azért érezhető.

Döcögősen indult a reggel itt a cégnél. Szeretném feltelepíteni már végre a Mayát itt bent, de

1. Nincs letöltve a program, 
2. Nincs jogosultságom a telepítéshez, 
3. Nincs, aki mindezt megoldaná.

Kinyílt a világ, észrevettem, hogy jelentősen tájékozottabb vagyok, mióta tévézem :) ...aki azt mondja, hogy a tévé felesleges, az hülye.

55,1 kiló - ismét

Ma először jutott eszembe, hogy milyen más lesz ez az év. Eleve az, hogy lejár a suli, a suliköltségek, olyan nagy anyagi és időbeli megkönnyebbülés, hogy alig bírom felfogni, éves szinten iszonyat pénzt költöttem ilyen célokra. Nem beszélve arról, hogy végre lesz időm a kamatoztatásra. Azt is eldöntöttem, hogy idén elköltözöm és akárhogyan is, de egyedül fogok bérelni lakást. Elegem van a függésből és ahogyan számolom nem kerül az sem sokkal többe.


Hétvégi suli nagyon király volt. Végre egy hétvége, ami nem arról szólt, hogy futok a tananyag után, hanem minden egyes részét értettem, és ami a legfontosabb, hogy bizonyos összefüggések elég komolyan kezdenek összeállni a fejemben. Amúgy felfüggesztettem a diétát hétvégére, és egyből visszahíztam. Nyiff :(

53,6 kiló - távozott egy jó adag víz

Gergő mondta még tavaly, hogyan működik ez a diétázás dolog. Először a víz távozik, majd csak  utána a zsírszövetek. Tegnap jól felkészültem, vettem vitaminokat, sok répát, és csirkét. Amúgy nagyon érdekelne, hogy ez a fogyás  dolog csak nálam ilyen hatékony vagy másoknál is ugyanúgy működik (ha van elég önuralom)?!? Egy tuti, a testépítők is valami hasonló diétát csinálnak, és ha valakiken látszik, akkor rajtuk igazán. Tavaly nehezebben bírtam... bár most még csak az első napon vagyok túl, szal ez még nem még nem biztos, hogy irányadó.

Úgy tűnik egyedül vagyok ma itt az irodai szobánkban, ergo uncsi napnak nézek elébe. Amúgy meg van jó oldala, hogy már az első héten dolgozom: mire visszajönnek a többiek, én már rég benne leszek a tempóban. Erről jut eszembe. Tegnap volt egy ötletelés, amire behívtak engem is. életembe először azt hiszem mondtam úgy értelmes dolgokat, hogy fel is jegyzetelték, és leesett egy tökre fontos és kézenfekvő dolog: értem az online kommunikációt. Ennek oka talán, hogy ezt tanultam a suliban is, érdeklődési köröm, és talán a blog vezetése is.

55,1 kiló - zsírdisznó

Basszus, ma reggel elértem eddigi életem legdurvább súlyát, úgyhogy azt hiszem van rá okom, hogy diétázzam. Már elő is kaptam a tavalyi segédanyagot, este nagybevásárlás (kell vitamin, zöldség, csirke), aztán 4-5 napig nyomom keményen, amíg nem megyek le 51-ig. Amúgy is jót tesz az ilyen koncentrációs gyakorlat.

Holnap suli. Átkozottul nehezemre esik már belegondolni is, hogy nem lesz hétvégém, menni kell, de persze nem siránkozom, mert fejlődöm.

Aztán tegnap felmondott a másik programozó is. Úgyhogy februártól nem lesz egy sem a cégnél. Vagy talán vesznek fel, pasz. Nagyon zavart, hogy ezt a hírt csak akkor tudtam meg tegnap, amikor már ténylegesen publikus lett.

Első 2013-as munkanap

Hál'isten nem hétfő. Az Ogilvy 2009-es évelejei akció jut mindig eszembe. Valahogy annyira mély nyomot hagyott, hogy minden évelején gyomorideggel térek vissza. De egyébként meg jó visszatérni, szeretem a munkahelyem. Jó a hangulat, szeretem a kollégákat. Bár hozzátenném elég kevesen vagyunk (akinek volt egy kicsi esze, szabit vett ki).
A rossz hír, hogy nem nyertük meg a tavaly év végi tendert :(, mostmár elárulhatom, hogy a MinDig Tv, és giga költségvetésű ügyfél lett volna. Sajnálom, mert éjszakáztam is miatta...

Aztán mérlegeltem ma: 54,5 kiló vagyok... áááá, ebből diéta lesz :)

2013, újévi fogadalmak!

Azt gondolom idén változtatnom kell az eddigi életvitelemen, így most több fogadalmam is van. Első és legfontosabb, mivel két hétvégét követően végzek a sulimmal, így megfogadom, hogy idén azt az időt, amit eddig sulizással töltöttem, mostantól pihenéssel fogom. Az életem idén harmonikusan szeretném építeni, szeretnék tovább lépni, és ugyanakkor közelebb kerülni egy lehetséges saját otthonhoz, így idén befejezem a hedonikus kicsapogásaimat, többet leszek vidám, és kevesebbet foglalkozom mások hülyeségeivel. A tavalyi év összességében büszkeséggel tölt el, tulajdonképpen kivétel nélkül mindent elértem, amit terveztem, úgyhogy hasonlóan sikeres évet szeretnék kívánni magamnak és minden olvasómnak sok szeretettel. BÚÉK 2013!