2019. augusztus 24., szombat

#4monthsold


Martin betöltötte a 4 hónapot. Elvileg indulhat(na) a hozzátáplálás, de lebeszélt a védőnő. Azt mondta, hogy még adjunk egy hónapot és akkor szépen fokozatosan lehet indulni. Én meg úgy vagyok vele, ha már ennyit kibírtunk, akkor még kibírjuk. Nekem persze jobb volna, ha minél hamarabb kezdenénk, de semmiképpen nem szeretném magam egóját Marci fölé rendelni, így ha még bírom tejcivel, várunk.

Ettől független én már futogatok. Nagyon nagyon mélyről indulok, de már 3x futottam és tulajdonképpen mégha minimálisan is, de javuló a tendencia.

Igazából nem megerőltetően futok, hanem pontosan ahogyan terveztem, inkább csak kisebb távolságokat, de sűrűbben... és persze jó pulzussal. Minden esetre van honnan menni lefelé.

Manóka 4 hónapos. Nagy fejlődése a hónapban, hogy már tud fordulni elölről hátra, és fordítva, illetve nagyon sokat dumikázik a saját nyelvén. Már érti a rendszereket és tudja mi után mi következik. Őszintén szerintem már érett volna az étkezésre is, ugyanis a kajákat nagyon szépen kinézi már a szánkból. No mindegy... nincs vita, várunk.

Melóim futnak, az 5 napos pihenés nagyon jót tett, főleg a badacsonyi kiruccanás a Laposa pincészetbe, persze tisztán látszott, hogy még Marci nem érett a kirándulásokra (se szopi, se türelem szempontból), de legalább megpróbáltuk és kiszakadtunk. Jó volt, az én lelkemnek kellett. Igazából ezek most a meghatározó dolgok, na meg az ingatlan téma rendületlen, hogy miként is legyen saját házunk, követjük a témát folyamatosan, agyalunk, aztán meglátjuk.... mindenesetre jövő héten, ha minden jól megy, akkor találkozunk egy kivitelező céggel, csak hogy jól elborzasszanak (vagy felvillanyozzanak)... meglátjuk.

2019. augusztus 19., hétfő

Beginning workout

Megtörtént az első futás szombaton. Hát igen... mélyről indulok, vagyis úgy is mondhatom, hogy az elejéről kezdek ismét. Nem voltak elvárársaim, de emlékeim voltak magamról, és így kicsit az embernek gombóc van a torkában, hogy az már minden csak a múlt. Abból most testileg nincsen már semmi. Azt mondják az izmok emlékeznek, hát majd meglátjuk. Eddig két napja pihenek rá az első futásomra, mert annyira durva az izomlázam, hogy tegnap majdnem kiment a lábam magam alól egy lépésnél... nem akart megtartani :D Viszont a pozitívum eddig, hogy szopcsit nem befolyásolta. Manó lassan betölti a 4. hónapot, így lassan a hozzátáplálást is elkezdjük, illetve a mózeskosarat is cseréljük lassan a sportrészre. Innentől lesz majd jó, ha teljesen el tudom engedni a szoptatást is, mert akkor tudom csinálni majd az eddig működő diétámat és sportomat együtt, ami eddig mindig működött. A cél ez (ez tavaly nyári fotó):

Akkoriban ezt egyáltalán nem éreztem vékonynak, sőt ilyen határvonalasnak éreztem, ma már ez lenne egy olyan cél, amit ha egyszer újra elérek, akkor a világ legboldogabb embere leszek. Meglátjuk...

Babucika már nagyon kezd értelmesedni. Egyrészt már gyönyörűen forgolódik (néha pici segítséggel), másrészt meg nagyon nagy dumás (a saját nyelvén persze). Pár nap múlva 4 hónapos és pár nap múlva tudtuk meg tavaly ilyenkor, hogy terhes vagyok... ennyit tesz egy év :)