Ennek a hónapnak is...

a végére érünk lassan. Megint egy szar hónapot sikerült zárni, főként anyagi értelemben. Egyébként nem feltétlen, ugyanis Marci óriásiakat fejlődött ebben a hónapban. Kicsi imádatom. Benne vagyunk a nyárban, lassan változás áll be. Ősztől ugyanis egy újabb fejezet kezdődik, Zsolti megy vissza dolgozni, Marci megy bölcsibe. Egyik szemem sír, mert tudom, hogy ezzel egy bizonyos korszak végleg lezárul, ugyanakkor mégis boldog vagyok, mert tudom, hogy ez a változás szükséges ahhoz, hogy bizonyos egyensúly beálljon. Voltunk otthon hétvégén. Azt hitszem az idei évem top lista első helyezettje volt ez a hétvége. Itthon voltak Zsolti tesójáék is, volt közös kerti sütés, meg úgy minden, ami nekem a család fogalmát jelenti. Azt hiszem tényleg a világon a legfontosabb a család. Persze mindenkinek vannak hibái, de ez a kötelék, ez a szeretet egyetlen másik típusú kapcsolatban sincsen meg. Így visszaállt a lelki békém ismét. A munkáim egyre inkább úgy érzem, hogy évvégéig beoffoltak sajnos fő ügyfélnél, így mint mindig, most is csak azt tudom írni magamnak, hogy el kell engednem ezt az évet, és még örülni kell, ha nem érkezik meg a gazdasági világválság, amit rebesgetnek.

Hétvégén megyünk Annáékhoz. Meglátogatjuk a kis 4 hónapos Lilit. Alig várom és ismét megpróbáljuk őket megfűzi, hogy társuljanak velünk ikerházba. Náluk vannak jó esélyek, de több kérdés van, mint nálunk, úgyhogy ez nagyon két esélyes, de azért én nagyon boldog lennék, ha korosztályos gyerkőc lenne a szomszéd, illetve ha a másik ikerfél egy ismerős lenne.

Apple Pay

Honnan tudod, hogy enyhén szólva megváltozott az életed? Például, hogy az Apple Pay-t kb a (a magyarországi) megjelenés után 1 évvel sikerült aktiválni. Ez anno már a megjelenés napján a telómon és az órámon lett volna :)

Ismét a hétvége ad erőt a hétre.

Nagyon jó volt. Most Zsuzsiéknál jártunk és most először Marci is jött velünk. Csúcs volt. Zsuzsi gyerekei előtt le a kalappal, hogy mennyire jól elvoltak Marcival. Én azt hittem egy óra után meg fogják unni a társaságát, mert hát ő még nagyon pici és nem ugyanúgy játszik mint ők, és nem, végig imádták. Nagyon jó fejek. Szociális szinten maximálisan jól neveltek ezek a kölykök, látszik bennük, hogy ezek őszinte és mélyről jövő dolgok. Marci is jól viselte az utat, pedig odafele 3 óra utazás volt, visszafelé meg még beugrottunk haza, így kétszer mésfél óra. Nagyszülőket egyértelműen felismerte már Marci, így kijelenthetem 2 hétig biztosan kiterjed a memóriája. Hétvégén újra megyünk, mert nagyon fontos neki, hogy minél több impulzus érje, hogy minél többet tudjon kertben, szabadban lenni, hogy ne szűküljön le ránk és a lakásunkra a komfortzónája. És nem utolsó sorban látom Zsoltinak is mennyire jót tesznek ezek a kiruccanások. Egészen más volt tegnap este itthon. Lazább. Már elég régen láttam nála ezt, és nagyon hiányzott. De mindenképpen fontos visszajelzés volt nekem, hogy ez benne van még, és ha már majd Marci kicsit nagyobb lesz ez vissza fog térni nála. Jó lenne, ha a munkák is elkezdenének alakulni, de egyelőre ez csak vágy, semmi mozgás nem indult még.

2020OFF

Nehéz, de el kell engednem ezt az évet. Rákérdeztem fő ügyfélnél, hogy ebben az évben maradnak-e a jelen kilátásaink és azt mondta, hogy csak remélni tudja, hogy lesz változás, de nem tud ígérni. Így sajnos akárhogyan is nézem, mivel ők a fő bevételforrásom, el kell engednem az elvárásokat magammal szemben is, meg az életterveimmel szemben is. Maradunk ahol vagyunk, más dolgokkal kell most foglalkoznom. Nehezemre esik, mert nagyon szeretem, ha megvan a dinamika, rövid az élet, utálom, ha még ezt is pazaroljuk. Viszont ugyanakkor mindig rájövök, hogy az élet tanítóleckéi, "11. órái" nem funkció nélküliek, kell tanulni belőlük. Általában megvan a balansz, nem tud csak jó vagy csak rossz történni, és ez (ahogyan az eddigi tapasztalatok is mutatták) fordulni fog, bármelyik irányban is vagy éppen. Nekünk most szarul jön ki minden, mert egyébként is nehéz időszakban vagyunk a kis porontyunk miatt is. Zsolti GYEDen, én dolgozom. Már önmagában ez a felállás is rettenetesen megterhelő mindkét félnek, hiszen a férfiaknak ez egy nehezebb feladat (türelem téren), nekem meg szétszakadós, mert hát nyilván nem csak a munkáimat végzem a gép előtt, mikor pontosan tudom, hogy a gyerekemnek most nagy szüksége van az anyjára is még. Marci a nyertese egyelőre ennek a helyzetnek, hiszen most mindketten nagyon sokat vagyunk vele, és emiatt a szívem boldog, de az eszem meg tudja, ennek az ára egy év az életünkből.
Mindösszességében én már szeretnék fél év múlva lenni, mert még igazán ősszel fog ránk sok izgalom várni, mikor Marci bölcsibe kerül, illetve mikor Zsolti visszamegy dolgozni. Nem látom még pontosan, ki tudunk-e alakítani egy olyan tartható rutint, ami hagy minket élni, és nem csak túlélni? Na ez még egy feladat...

Ismét Otthon!

Voltunk megint Simontornyán 2 napot. Nem tudom elmondani a mértékét a feltöltődésemnek. Még a gyermekem is elsírta magát mikor visszaértünk. Felhőtlen volt, boldog, itt hagytuk a problémákat. Ahogy visszatértünk a problémák egy része visszanehezedett, de most éltet bennem mindent, hogy megyünk jövő héten unokatesómékhoz, aztán meg a Zsuzsi barátnőmékhez. Egyik célom ebben az évben, hogy amennyit lehet, menjünk. Azt hiszem ennél jobbat Marcival sem tehetünk.

Imádja a mamát: