Esendőségről

Vannak pillanatok az életben, amik emlékeztetnek az esendőségre, és hogy semmi sem életbiztosítás. Ha egy kicsit is lazulsz, már is megkérdőjelezik szakmaiságod, így mindig a maximumot kell adnod (függetlenül attól, hogy testileg vagy lelkileg éppen haldokolsz). Ezért mostanában sokat gondolkodom azon, hogy miként lehetne több lábra állni, hogy olyan stabilitás legyen mögöttem, ami nem megingatható. Ahol nem kell nekem is folyamatosan jelen lennem, és legfőképpen nem kell folyamatosan más ízlését empatikusan előállítani. Imádom a szakmám és ügyfelem is, őszintén! Erre az a bizonyíték, hogy bármikor hétvégén is nagyon szívesen dolgozom. Viszont ez a bizonytalanságtól való félelem néha megriaszt, mert hogy tudok később felelősséget vállalni így egy gyerekért? Nem tartok még itt, de erre is kell gondolnom. Mivel nincs olyan opcióm, hogy végső sorban hazaköltözöm anyámhoz, vagy majd ha megszorulok, akkor bárki is bármivel támogat, így nincs választás. A héten jött egy ötletem, hogy mit kellene csinálni, csak megint azt látom, hogy (emberi) erőforrás hiányom lesz, és persze ez a vállalkozás igényel befektetést (de melyik nem?). Pszichológusom azt mondta, hogy nagyon jó az ötlet és szerinte csináljam. Mi több, egyszercsak délután küldött egy mailt, névjavaslattal, ami beugrott neki. Egyébként az utóbbi alkalmak óta érzem a teljes megnyílást az ő részéről, változik a viselkedése, a testbeszéde, többet hallok tőle belső gondolatot. Visszatérve mentálisan érzem, hogy visszaerősödtem már teljesen a januári romjaimból, és tudom, hogy most dolgozni kell(ene), és felépíteni valamit. Hát ma így.

Toms world

the new one 

Tőzegáfonyát minden nőnek!

Nem vagyok feminista, de mostanában foglalkoztatnak női ügyek, persze nem arról van szó, hogy mi nők győzzük le a férfiakat. Semmi bajom a férfiakkal, sőt úgy képzelem, hogy a tökéletes egyensúly egyenlő mértékű résztvevői. Hanem inkább arra gondolok, hogy nő vagyok, női betegségekkel, női gondolatokkal, női ízléssel, és női problémákkal. 28 éves koromban jöttem rá az élet esendőségére, és azóta változott meg ez a kép teljesen bennem. Azóta sportolok, azóta fordítok figyelmet a vitaminok bevitelére. Vannak többször visszatérő betegségeim, testemnek gyengeségei.

Nem vagyok orvos, sőt azt sem mondom, hogy kiterjedt a tudásom a témával kapcsolatosan, csak van egy tapasztalatom. Én "a" betegségem óta visszatérően küzdök azzal a problémával, hogy a bakteriális fertőzések könnyebben megtalálnak. Ezek főleg felfázásos tünetekkel jelentkeznek. Találtam viszont a DM-ben most már kb 2 hónapja egy táplálék kiegészítőt, mely tulajdonképpen tőzegáfonyát tartalmaz, ami kémiailag valahogy úgy hat, hogy nem engedi elszaporodni a baktériumot, azaz nem öli meg sem a hasznos, sem a káros baktériumokat. Mindössze abban segít, hogy eltávolítsa az E.coli-t ahol nincs rájuk szükség. Míg az antibiotikumos kezelés jelentősen megváltoztatja a az egészséges működéshez szükséges bélflóra működését, a tőzegáfonya azáltal távolítja el a „rossz" baktériumokat (igazából jó baktériumok, csak rossz helyen), hogy nem engedi megtapadni, és így azok kiürülhetnek. Nálam így megelőzés céljából eddig 100%-os az eredmény, úgyhogy a C-vitamin és a magnézium állandó társa már egy ideje.

Glikémiás index

Tegnap óriási öngólt lőttem, mint ahogy utólag kiderült. Vannak törekvéseim az egészséges táplálkozásra, meg a diétára is, utóbbi most nem mondhatnám, hogy gördülékenyen megy. Viszont tegnap új elhatározásra jutottam. Egy kellemesebb diétázási formát választok, főleg miután nincsenek durva súly problémáim, illetve végleges életmód váltást szeretnék.
Tegnap meg voltam vadulva valamilyen pastáért, úgyhogy el is határoztam, hogy csinálok. Jó vagyok benne, plusz szeretem ezeket én komponálni. Azonban tudtam, hogy a sima tészta űber tiltólista. No, hát Kata előtt nincs lehetetlen, majd megoldom én teljeskiörlésű tésztával vagy glutén mentessel. Nem tudom miért az utóbbit választottam, főleg miután volt egy (hibás?) megállapításom, hogy ha gluténes cuccot eszem, csúnyább a bőröm. Nah, hát este a betésztázás után jött a vizsgálódás dr. Google segítségével :D. Mikor elolvastam a frankót, már tettem is a homlokomra a kezem, ugyanis a glutén mentes tészta konkrétan jobban hizlal, mint a sima fehér lisztből készült. Úgyhogy ezen megvilágosodást követően úgy gondoltam, hogy itt az ideje rendbe tenni a fejemben ezt a liszt/glutén/szénhidrát/cukor kérdést.

Először is egy fogalom glikémáis index. Már hallottam ezt a kifejezést Rubint Réka szájából, de olyan gyorsan ledarálta, hogy fel sem tudtam fogni miről beszél, csak hogy szar ha magas, jó ha alacsony. Szóval vissza az elejére maga azt jelenti, hogy egyes ételeknek milyen mértékű a vércukor emelő képessége. 1-100 között mérik ezt az értéket. Minél nagyobb a glikémiás indexe, annál gyorsabb a vércukor emelő hatása. Miért fontos ez, és mi köze a hízáshoz? Alapvető köze van, és a cukorbetegség előidézéséhez is, ugyanis a hirtelen vércukoremelkedés átmeneti inzulin-túltermelést okoz, aminek következtében az étkezés után 1-2 órával átmenetileg leesik a vércukorszint (jojó-effektus), ami éhségérzetet okoz. Az ingadozó vércukorszint az elhízás mellett számos egészségügyi probléma forrása is többek között szív és érrendszeri megbetegedéseké, valamint a cukorbetegségé is.

Glikémiás index értéket elsősorban az adott élelmiszer szénhidrát tartalma és a szénhidrátok összetétele határozza meg, melyet az élelmiszer fehérje, zsír, rost és számos egyéb tényezője fogja befolyásolni. Tehát részemről most az elsődleges cél és stratégia, hogy minél alacsonyabb glikémiás indexű ételeket fogyasszak. Ez lehet szénhidrát, vagy bármi, csak ez az érték alacsony legyen. Azt hiszem Rubint Rékának is valami hasonló a diétás stratégiája.

kiprintscreeneltem egy táblázatot egy oldalról, amit irányadóként szeretnék alkalmazni a jövőben:

Forrás

Konklúzió: a tegnapi vacsorát gyorsan elfelejtjük, mint ahogyan a glutén mentes tésztát is :D

Ez mi a...?!?

Íme Butlersben vásárolt szappantartóm. Beszúr a szívem, ha ránézek :D

‪#‎magasminőség #‎mégjóhogylehetkapni

Egészségmánia

Szeretem pszichológusom! Most készült egy film vele (a baloldali a filmben), dokumentum film jellegű, és igazából arra jöttem rá, hogy ő egy 100%-ig önazonos ember. Ugyanazt kaptam, mint amit a terápiákon.
Egyébként kicsit nehezebb napjaim voltak az elmúlt héten. Magammal küzdöttem. Nem tudom mit kellene kezdenem ezzel a dologgal magamban, de ha nem kapok rendszeresen pozitív visszacsatolást, akkor minden téren elmegy az önbizalmam, és olyankor küszködök magammal. Ilyenkor folyamatosan keresem az objektivitást, de a belső érzés ott motoszkál. És előjön az üresség és a magány érzése is. Már nyitottnak érzem magam, csak azt látom, hogy nagyon szar a mai fiatalok összetétele itt Budapesten. Ettől a látszatvilágtól meg hányingerem van. Én sose néztem a külsőt, inkább a belső értékeket, de egyelőre elkeserít mennyire nem találom a helyem... azt érzem csodabogár vagyok, pedig a pszichológusom mindig mondja, hogy mennyire jó a humorom (ha belelendülök), meg a belső értékeim is tök rendben vannak, de úgy látszik ezek ebben a században nem a megfelelő értékmérő tulajdonságok.

Felfedeztem egy új kiegészítő edzés formát (a fefkvőtámaszozás mellé). Plankingnek hívják. Nagyon egyszerű, a képen látható pózt kell kitartani minél tovább. Amúgy meglepően nehéz, én most az egy percre gyúrok. Állítólag majdnem az összes izmot feszíti. Az én célom elsősorban a felső testem izmai, főleg a kar volna, mert lábon szerintem most elég jó vagyok. Egyébként a héten már megkezdtem az első háromszori futás edzésem, terveim szerint hó végére olyan 73 km kellene meglennie.

Illetve új hobbi van kialakulóban, vagyis nem is hobbi, inkább mánia. Azt figyeltem meg, hogy elkezdtem teljesen ösztönösen minden otthon használt kozmetikai termékem összetevőit vizsgálgatni, olvasgatni utána. Ugye most volt egy nagyon pozitív tapasztalatom a Manna szappannal, lehet ez is hozzájátszott. De már az egyéb háztartási termékeimnél is az egészséget keresem, és a lehető legkevesebb kemikáliát.
Az étkezésemmel továbbra sem vagyok elégedett. Próbálkozom a diétával már hetek óta, de nem tudom annyira kitartóan tartani mint két éve, heti 2-3-szor becsúszik valami, ami nagyon nincsen benne. Ez van. Az vigasztal azonban, hogy most nem vagyok olyan dagadt, inkább azt mondanám, hogy a határvonalon csúszkálok, az lenne az igazi, ha így maradna (de úgysem fog).

Fogságban

Csodálatosnak nem mondanám a mai időjárást (pedig bőven tavasz van már). Kicsit panaszkodni fogok, hiszen ismét alap dolgok hiányát érzem. Az utóbbi hétvégéken törekszem arra, hogy egy percet se töltsek itthon, mert lakótársam és barátnője (akik egyébként nagyon kedves emberek) egyszerűen nem hagynak nekem ezen az 50 négyzetméteren semmi teret. Alapvető fiziológiai igényeimet nem tudom normális ütemben működtetni, viszont ma muszáj itthon maradnom, mert dolgozom. És nekik eszükbe sem jut elmenni itthonról. Szóval előre látom, hogy egy feszült nap vár rám, egyelőre nem tudtam reggelizni, mert foglalt a konyha, aztán majd hallgathatom a visongást (mert ez az egésznapos program) és persze semmi bajom nincs ezzel, mert mindenki azt csinál ami jól esik, csak nekem ezt végig kell hallgatnom, és a legcsekélyebb mértékben sem érzem magam otthon. A legcsekélyebb mértékben sem töltődöm. Ami külön rossz érzés, hogy este mikor megérkeztem tegnap, mentenem kellett az új szappanomat, mert el volt áztatva a fürdőben, és konkrétan az egész egy merő nyálka volt és megpuhult. Sírhatnékom volt. Tudom, hogy nem ezen múlik a világ, inkább csak az a rossz benne, hogy nincs szabadság érzés, ami a lételemem (volna). Tolom a szart melóban, tartom a hátam ügyfeleknél, és cserében nem csinálhatom azt, amit akarok, és nem úgy alakíthatom a környezetem, ahogy az nekem jól esik. De a leges legrosszabb tényleg, hogy az alap élethez tartozó dolgokat sem akkor végezhetem, mikor kellene. Nehezen bírom már. Ha egyszer meglesz a saját lakásom, azt hiszem minden egyes falamat imádni fogom (még akkor is ha az lelakott lesz), és minden egyes percben ott lesz a hála, hogy végre én is normális "felnőtt" életet élhetek.

MANNA - a csodatevő!

Egy ideje elkezdtem törekedni mindenben, hogy természetes és egészséges dolgokat használjak, no meg minőséget. Van egy született igény bennem a magas minőségre és ez kombinálódik a maximalizmusommal, nem éppen könnyű és olcsó kombináció :(. Viszont most nagy és bátor lépést tettem... Több hetes megelőző gondolkodás után megvásároltam első Manna készítményem.
Másfél hete használom a Manna szappanokból a feketét, a szeneset. Teljesen természetes, vegán összetevőkből. Csodákat művelt az arcommal, vállammal és dekoltázsommal! Nem hittem volna, és a legdurvább, holgy már kb 3-4 nap után látszódik a változás. Egyébként a szívem mélyén mindig szkeptikus vagyok az új termékekkel, de ez olcsó (egy Clinique arclemosóhoz képest) és a bőrömnek brutál jó! Úgyhogy a Clinique-nek egy terméke K.O.-val kiütve!


Mai tapasztalatom: egy megfelelően kiválasztott parfüm (esetemben Coco Mademoiselle - ez itt a reklám helye) önbizalmat ad! Szépség perceinket hallották! :D

"Kata, jó vagy ma!"

Ez a pszichológusom szájából hangzott el. Kicsit azt éreztem ma, hogy megérkeztünk az első állomásra. Azt hiszem ennyire még sosem tudtunk egymás gondolataira kapcsolódni dokimmal. El is húzódott majdnem a következő kliens kezdő időpontjáig. Valójában a múltheti témáinkat folytattuk, akár úgy is mondhatjuk túlbeszéltük, de nem. Csak szimplán célt értunk mindkét témával. Az egyik az alkoholizmus témakör, a másik pedig a hátrányos helyzetű származás. Szinte szökdécseltünk a gondolatokon és mosoly volt dokim arcán mikor éppen a házimat meséltem el neki, és hozzátettem, hogy most tudom mire gondolsz és mi lenne a kérdésed, és elkezdtem válaszolni rá. Tudtam, hogy ő is és én is érezzük, hogy sínen vagyunk. És ez nem megjátszás, és nem illúzió. Valódiság. Nem mondanám, hogy mindenre üdítő a megoldás, mert pl családtagunk alkoholizmusára nincs megoldás, hiszen ehhez első sorban rá volna szükség, viszont ha képes vagyok elfogadni őt, és helyzetekben (amik sajnos kiszámíthatatlanok) higgadt maradni, akkor képes leszek kezelni.

Honey, I found a picture...

Ez a kép valahol elég jól megfogalmazza a problémámat az Y/Z generációval... Kicsit szégyenletes.

Én az Y generáció szülötte vagyok, átmenet az analóg és a digitális világ között. A Z generáció szülötteinek fogalma sincs, milyen mobil teló vagy számítógép nélkül élni. Szerintem érdekes mindkét oldalt ismerni.