...ebben az országban mindenki az ellenzéket támogatja lassan. Sajnálom. :(
Nekem ilyenkor mindig 2008/2009 jut eszembe, miért volt az jó? Nem éltünk utána jobban? Egyébként folyamatosan hazugságokat olvasok az ellenzéki médiában, és ezt sokan elhiszik, mert nem néznek utána.
Ja igen, és az is zavar, hogy nekem kínosan (már-már hülyének) kell éreznem magam, mert elhiszem, hogy Orbán kínai vakcinát kapott. Nonszensz.
Mikor lesz vége ennek a nehéz időszaknak? Én ezt már nagyon nehezen viselem. Életemben nem volt ennyire embert próbáló korszakom. Minden téren. Bölcsi ugye nincs már 2 hete lassan, de előtte sem volt Marci, mert szinte folyamatosan beteg volt, így nekünk a bölcsi ténye nagyjából csak egy elméleti dolog, miközben Zsolti visszament dolgozni, és most küzdünk azzal, hogyan oldjuk meg ezt az egészet. Komolyan mondom úgy látszik per pillanat, sosem lesz vége. A szabad akarat, a szabadság mint olyan nem létezővé vált már lassan 2 éve. Nincs fellélegzés, csak feszültségek, hol belül, hol kivetülve. Fizetett segítségeink vannak, de azt is persze igyekszik az ember minimalizálni. Mi van azoknál, ahol több gyerek is van? Most az mondom jó, hogy megy az idő, mert ha ebbe beleragadnánk tönkre mennénk.
Munka. Szerencsére most is van, de minden hónapban félek a következőtől. A célok tartanak egy felől életben, és már tudom, hogy ez az év sem lesz könnyű, így nyomom ezt is, amennyire csak lehet.
Marci. Fejlődik szépen. Nyílik a tudata és ügyesedik folyamatosan, ért minket, csak sokszor mi nem őt. Nagyon várjuk, hogy beszéljen, ennél jobban semmit nem várunk.
Tavasz. Jó, hogy jön. Várom a sétákat, várom, hogy minél többet kint lehessünk. Hétvégén szeretném kezdeni a futást. Semmit nem várok magamtól, így ha sikerül elindulnom rendesen, akkor büszke leszek.
Ennyi. Fáradt a lelkem. Kicsit fuldoklom is. Hol vannak a régi szépidők, a békeidők?!
Gyermekemmel alkottunk a szűk család női tagjainak, reményeim szerint ma/holnap odaér postán :)
Illetve ilyen ügyes már Marci, hogy így átmászik már a játszótéren... ez egy újdonság, mindennapra tartogat valamit:
...milyen lesz a jövő, és milyen lesz a jövőből visszanézni például erre a postra. Hogy mennyire tudom megsaccolni, milyen lesz az életünk, mikor már Marci is nagyfiú lesz, illetve el tudom-e érni a vágyaimat, a házat és a szerelem projektem. Ma nevetséges módon rákerestem interneten, hogy mikortól könnyebb a gyerekkel az élet. Mert pillanatnyilag persze nagyon csodálatos ő nekünk, de nehéz. Leginkább a szabadidő hiánya okozza, illetve nála még a két irányú kommunikáció hiánya. Most azt gondolom, hogy az életünk minősége akkor fog megváltozni nagyon, mikor már Marci is el tudja mondani a gondolatait, szükségleteit. Persze egy évvel ezelőtthöz képest (mikor még a hasán feküdt és talán ilyen körül történtek az első kúszó/mászó mozdulatai) már most is jelentősen könnyebb az élet, meg ugye a bölcsi opció is sokat segít a munka család kombó összehangolásában, de azért még sok sebből vérzik. Hiszen a gyerek továbbra is többet beteg (túlzás nélkül), mint amennyit egészséges (náthás vírus teljes palettáját ismerjük már), illetve hát most még nagyon intenzíven kell jelen lenni vele, témákat adni neki, fogócskázni vele, etetni, gyakorlatilag mindenben erősen ránk van még utalva, ezenkívül ugye még csak pár szava van, amelyek pont az életfunkciók segítségében nem játszanak szerepet. Szóval nehéz, és azok a legnehezebb napok, mikor nem mehetünk sehova, mert ő beteg (ebben mondjuk már jobb lesz, ha megjön a nyár). Szumma szummárum, nehéz még az élet, és sokszor irigyléssel tölt el, mikor már nagyobb gyerekes ismerőst látok, hogy mennyivel könnyedebb neki. Persze per pillanat kevés ilyen ismerős van, mert 95%-ban minden közeli barátom vállalt még egy gyereket Marcival egy időben, vagy kicsit utána... szóval barátnőimmel együtt küzdünk. Ami amúgy valahol jó, mert nagyon megértjük egymás problémáit, és nem ítéljük el a másikat.
Ház projekt. Nem sok új infó van. Találtam egy közbeszerzési pályázatot az új parcellák aszfaltozásával kapcsolatban, illetve jártunk arra, és mintha a munkálatok is elkezdődtek volna, úgyhogy úgy néz ki nem kell teljes közművezést bevállalni, csak a háztartási közműveket, ami persze nem "csak", viszont a polgármester maga írt nekem levelet, hogy 151 méterig kormány által támogatott. Be is illesztem ezt a részletet, mert egyébként én álmomban nem gondoltam volna, hogy a polgink a kertvárosi konzultációra reagálva személyesen ír egyet:
