2015. március 23., hétfő

Infografika / kedvenc műfaj

Ez egy olyan munkám volt, amit imádtam csinálni... és egyébként is imádom az infografikákat.


2015. március 12., csütörtök

Post, kávé mellé

A mai napom teljesen szürreális, és tulajdonképpen bármi történt, minden végül jól sült el. Először is eltávolították a hátamból a varratokat, így mos már gyógyultnak minősítem magam. Hétvégétől az edzést is elkezdem. Egyébként végére értem a banki ügyeimnek is, és minden munkámmal úgy haladok, ahogyan kell.

Sokat gondolok mostanában rá, hogy egy folyamat játszódik le bennem. Úgy látszik ez is korral jár, és tényleg olyan dolgok kezdődnek 30 felett, amit fiatalabb koromban leginkább tök cikinek láttam. Egyszerűen kezdek sokkal konzervatívabb lenni, és nem csak lelkileg, hanem a környezetemet is kezdem átalakítani ilyenre (itt materiális környezetre gondolok). De a nagy változás nem ez, hanem hogy ezt kezdem is felvállalni, és nem igazán foglalkoztat, hogy más mit gondol erről. Mónival mostanában úgy érzem, hogy ez a folyamat közösen zajlik bennünk. És be kell vallanom, először nem hittem ennek az egésznek valódiságában, de most már beismerem. És ezért is nagyon szeretem őt, mert mindig együtt haladunk mentálisan, sosem zökkenünk ki egymás üteméből. Jó dolog.

Mostanában sírok filmeken.

És bánt ahogyan az egyik ügyfél indokolatlanul bunkón bánik velem. Pont ő, akit régebben mikor elkezdtem fotózni példaként követtem. Totál elismertem szellemi felsőbbrendűségét. Most meg azzal szembesülök, hogy igazságtalan és prosztó a stílusa. Ez ilyen teljesen illúzió foszlás, és nem ez az első mostanában. Tavaly ugyanígy elveszítettem egy gyermekkori példaképet, csak az volt a különbség, hogy ő szerelmem is volt. Úgy tűnik el az illúzió, mint a füst, elszáll és nincs többé, SOHA.

Szerencsére vannak emberek, akikkel az idő közelebb hoz, és van akitől az idő sem tud elszakítani. Hát ez ilyen egyszerű. És most az jutott eszembe, hogy a világon a legváltozóbb dolog valójában a legállandóbb: AZ IDŐ.

2015. március 8., vasárnap

Schwarzenegger: Emlékmás

Sajnos mostanában nem mondhatnám, hogy sokat olvasom, ami eléggé zavar, mert szeretek olvasni, és egész életemben ez része is volt a mindennapjaimnak. Ma megvettem Schwartzi életrajzi könyvét, úgyhogy reményeim szerint belendülök ismét.

Alapvetően imádom a biográfiákat, könyvben is, filmben is. Ráadásul a sikeres emberek mérhetetlen inspirációval hatnak rám, jó látni, hogy ők hogy csinálták.

2015. március 7., szombat

Apropó anyajegy...

...volt, nincs :)


Hitelek

Ez a témakör nagyon erősen foglalkoztat egy ideje, Moncsi barátnőmmel nap mint nap beszélünk róla, mind lakás, mind kocsi témakörben. Egész életemben hitel ellenes voltam, egy fiatalkori tapasztalatomból kifolyólag. Mikor felköltöztem Pestre és még nem volt normális állásom, volt egy pofára esés, mikor részletre vettem telefont, már nem is tudom milyent, meg hogy hány hónapra. Akkoriban nem kaptam otthonról támogatást, miközben még saját lábamra is alig tudtam állni, és hát nem tudtam fizetni a telefonszámlám, aztán egyirányúsították a telefonom, majd pár nap múlva kaptam az értesítőt, hogy ha nem fizetem ki a számlám, akkor egy összegben kell a telefont kifizetni. Nah, hát az egy nagyon nagy szorongó érzés volt. Akkor valahogyan (már nem emlékszem hogyan), kifizettem a számlát, és megfogadtam SOHA többé nem lesz hitelem. Tartom a fogadalmam.

Ha nem lett volna ez a tapasztalalat, szerintem már lenne lakáshitelem, vagy ilyesmi, de így kicsit megnehezítettem saját dolgom, de ugyanakkor Mónit is meg tudom érteni, ki azt mondja, hogy nincsen más esély legtöbb embernek. Csak hát ára van, mert utána akár 20 évig sem vagy szabad. Könyvelőm mesélte tegnap, hogy ők belecsúsztak a devizahiteles ház dologba, és hát konkrétan elvitte a bank. De ezt megelőzően egy éven keresztül kb aludni se tudott, akkora volt a nyomás. Hogy miért? Mert nem csak az volt a tét, hogy elveszítik a házat, hanem hogy adósok is maradnak. Igen nagy felelősség. Felelősség úgy felvenni hitelt, hogy közben tudod, hogy a bank nem ad biztosítékot kb semeddig, van úgy hogy esetleg 5 évre mondd valami fixet, de utána semmit, és benne van a pakliban, hogy az öt év fixét utána leveri rajtad. Szimplán a lekötött kamatozás is havi szinten változik akár egész százalékokat... a bank, ami a megbízhatóságot kellene tükrözze, számomra pont a bizonytalanságot, a kockázatot tükrözi.

Persze akkor mit vegyünk alapul? Hát maximum azt, hogy stabilizálódik a gazdaság, vagy legalábbis ez az illúzió. De mi a biztosíték? Semmi, mivel már átéltem egy válságot, ahol kb 2 hónap alatt éltem meg egy multi cégnél, hogy lefeleleződött a cég, így nem hiszem, hogy ezekre gazdasági mutatókra sokat építhetek, mert addig tényleg nincsen baj, míg minden szépen megy, akkor van baj, ha beüt valami. De akkor mi a teendő? Türelem, megalkuvás, várás, álmodozás. És mégis szerencsésnek érzem magam, mert szabad vagyok és talán a lehetőségeimre már nem is kell sokat várni, csak győzzem addig is le a megalomániát és hogy mellettem mindenkinek van már mindene (még ha hitelekkel is).

2015. március 6., péntek

Bank

Az utóbbi napokban sok időm elment a banki ügyek intézésére, főleg, mert mai nappal elhagytam eddigi kedvenc bankom egy sokkal igénytelenebb bankért, akinek az online felülete egy kicsit sem ügyfélbarát. Mindezt tisztán racionális okokból tettem, ami a kondíciókat jelenti egészen pontosan. Bevallom rossz érzésem van, szeretem a magas minőségű, igényes dolgokat, és most úgy érzem, hogy kicsit a tömegkultúrához léptem visszább, de persze Zsuzsi barátnőm mondott nekem egy olyan gondolatot, hogy ezek nem kőbevésett dolgok, ha nem leszek maradéktalanul elégedett, az én döntésem, bármikor visszaléphetek.

Megszokások embere vagyok, ez megint csak bebizonyosult, minden változás kicsit a lelkemből is elvesz, pedig a lelki világom nem szeretném pusztítani, bőven elég amit már lepusztított belőle az élet. Kezdek a témától elkanyarodni, de egyébként mostanában érzem, hogy szűkül le azon emberek köre, akikben megbízom, és elfogadom a véleményét, illetve akiket valóban barátnak tekintek, és már nem elég a szó, a tetteken múlik. Nincs igazán szükségem a lelketlen emberekre, sem egoistákra, akik csak lehúznak, csak ugye el kell jutni addig, míg beismeri az ember.
Egyébként ezek a gondolataim nem panasz és kiábrándultság, csak valahogy témába vágott :D

Reggel voltam könyvelőnél. Jó volt, mindig kapok tőle megerősítést, meg tanácsokat, amelyek mögött mindig úgy érzem, hogy tapasztalat áll, nem pusztán elvi elképzelések. Hatnak rám. Ma reggel is.

2015. március 3., kedd

Szilikon

Öregedésem első jeleként megjelent az első szilikonos arc szérum a készletemben... ez most egy termék ajánló post lesz.

Mostanában kezd zavarni a homlokomon megjelenő rácok, melyek amúgy a tök felesleges homlok ráncolásom következményei, de most sikerült egy olyan termékhez jutnom, ami már szinte 2 nap a alatt rendbe vágta. Szegény termék különböző fórumokon kapott hideget/meleget, mivel nagyon sok összetevőt tartalmaz, köztük szilikont is, de nálam teljesen egyértelműen SEMMI allergikus tünet, semmi mellékhatás, csak a simult ráncok és szerintem 5 év mínusz :D

Clinique Smart Custom-Repair Serum