Mindig barátok.

"Ott kezdődik az élet, ahol véget ér a félelem."

Ez a mai mottóm. Ma sokkal jobb hangulatra ébredtem. Azt hiszem, hogy elértem a mélypontot. Bármi is vár rám, most nem félek.

A póz :)

Összetörve

Azt hiszem egy hete elszakadt nálam valami. Azóta folyamatosan rossz passzban vagyok. Azóta nem érzem, hogy feljebb kerülnék. Sőt! Igazából egyre mélyebben vagyok. Iszonyatosan antiszociális vagyok, és a barátaimat szerintem már kikészítem a kesergésemmel. Ki kell ebből lépnem valahogyan, csak nem tudom, hogyan. Elvesztettem az objektivitásom, minden amit hirtelen gondolok, utána később rájövök, hogy hülyeség. Nem tudom mikor éreztem magam utoljára így. Elvesztettem a hitem, és bélyeget tettem magamra, hogy ennyi vagyok. Engem nem lehet szeretni. Akinek odaadtam "mindenem" és a bizalmam, összetört. Haldoklik a lelkem, agónia.