Telnek a napok

Közben elkészült a hardcore blogom (by Gergoo), de az igazából nem egy publikus blog, és kíváncsi leszek, hogy fent tudom-e tartani. Úgy tűnik Móval oldódik a jég, így másfél hét mosolyszünet után... azért hiányzott már nekem és bármily neheztelő is voltam, a jó érzések győznek a rossz felett. Azért a vívódásaim elég sok türelmet kívántak a belső körömtől (köszönet srácok, kiemelten Dorci). Este beülünk Móval megbeszélni mindent... Aztán hétvégén leánybúcsú. Elvileg lesz pár nem megszokott dolog, amit most nem is tudom, hogy leírhatok-e vagy titoktartásban vagyunk-e. Kíváncsian várom, de már nem misztifikálom túl, csak amennyit valóban tényleg jelent :).

Ma írt egy Divatiskolás volt osztálytársnő. Olyan jó néha így tartani a kapcsolatot, vagy így néha megtudni pár infót a régiekről, ilyenkor mindig nagyon örvendek a net csodáinak.

cinkék-cimkék

Kiegészítettem a blogom oldalt a címkékkel, így témák szerint is lehet benne szarakodni :).

A konfliktus szükséges - "előre viszi a fejlődést"*(?)

Megint filozofálni fogok :). A konfliktus szükségességéről. Mostanában abszolút odafigyelek az emberek viselkedésére. Igazán fura a tesztem eredménye. Sokszor megtörtént már, hogy egy beszélgetésben vagyok, XY mond valamit - akár panaszkodik - és én azt válaszolom, amit hallani akar; vagy pl úgy érzem valamivel manipulálni akar engem és/vagy saját magát és belemegyek a játékba... ezek a játékok látszólag így jók, jó a hallgatás... pedig nem, mostanában jöttem rá, hogy ki kell mondani amit gondolok őszintén. Valahogy az emberek érzik, hogy te mennyire vagy őszinte, vagy mennyire felszínes a beszélgetés. A színház része persze a dolgoknak így is marad, de a hitelességed nő a másik szemében... fura egy paradoxon, de annyira él. Mondok egy példát (remélem nem haragszik meg rá az alany).

Egy havernőm új kitalációja, hogy kutyát szeretne venni... és megkérdezte Mót + engem, mit gondolunk róla. Nos, először úgy láttam, hogy önigazolásra vágyik, hogy jól teszi, majd arra gondoltam, hogy csak azt szeretné, hogy foglalkozzanak vele... talán még az is benne van, hogy tökéletesen tisztában van vele, hogy hülyeség amire készül (mármint nem a kutya, hanem a körülményekhez képest a kutya). Na én többszörösen is őszinte voltam. Elmondtam, hogy neki miért nem való a kutya, majd megmondtam, hogy ez csak egy fellángolás, nincs benne több... bár ez a beszélgetés még így is egy játszmává sikeredett, de így már volt hitele és tanulsága (legalábbis számomra) :).

Egyébként mindig az jön le végül nekem, hogy a pasik az egyszerűbb gondolkodásukból adódóan ösztönösen őszintébbek... a nőket (köztük engem is) kicsit meg kéne szabadítani a felesleges aggódástól és agyalástól, mert a dolgok úgy tűnik tényleg feketék vagy fehérek.

Hogy a konfliktusról is írjak, ha már egyszer ez a cím... so a legjobb dolog a világon, eddig mindig féltem tőle, de mostanában kezdem látni, hogy semmi sem fejleszt jobban, minthogy megvéded a véleményed, vagy akár okulsz a másikéból (egótól függően), mert van vonala, van A pont és van B pont. És a kedvességből vita kerülés a legnagyobb tévút (kár h sokáig ezt jártam), valszeg az ember saját közérzete is rosszabb és még vissza is gyűri a felesleges gőzt, ami rossz ha bent marad.

Aztán lehet, h az egész hülyeség :)

És még egy nagyon fontos dolog. Azt hiszem, hogy a testvérem is egy óriási személyiség fejlődésen megy át... úgy érzem, most 29 évesen kezd felnőni, ahogy belekerült a valódi problémák világába, és hogy felelősséggel tartozik egy másik ember iránt. Viszont a kapcsolatunk rohamosan javul, ez nagy öröm számomra. Nagyon szeretem őt, jó hogy változik és közelebb enged magához :).

*Marx Károly ("Ellentétek egysége és harca előreviszi a fejlődést")

A "spíler" férhez megy :)

Ma nagyon megtisztelő feladatom volt :). Kedves barátnőmnek - Mónikának - megcsináltam a (polgári) esküvői - mailes - meghívóját. Mindenképpen rendbontót szerettünk volna (ő is, én is)... azt hiszem ez tükrözi Mó stílusát, és az én szívem is maximálisan benne van. Viszont így most teszteltem a CS4-et és eddig nem szerettem meg... utálom, hogy minden évben kihoznak egy újabb photoshopot... valahogy amit egyszer már megszoktam és használom, utálom változtatni.

nosch, ez lett a műremek:

Tőzsdecápák @ WCC with Lacus

Ennek a postnak 3 szempontból kell manifesztálódnia. Egyik, hogy ez a film borzalmas. Michael Dougles öreg... a film unalmas, hosszú, tele van olyan szakmai dolgokkal, amitől azt sem tudtam, hogy most történt-e valami, nyertek-e vagy veszítettek... szal tipikusan az "akkor most mivan?" esete. A másik ok, hogy megjegyezzem, hogy jól éreztem magam Lacival... csak már megint rohadt kevés idő volt a beszélgetésre. Pont mire belemelegedtünk, addigra kellett indulni. A harmadik, hogy életünkbe először voltunk a Costa Caféban a Nyugati mellett - én megittam egy forró csokit, Lacus egy lattét - basszus nagyon finom volt, a hely nagyon tuti. Pont meg is beszéltük (azaz ez Laci gondolata), hogy a hely éppencsak súrolja a sznobság és az átlag polgár ízlését, tényleg nagyon kellemes... nekem most jobban esett ez a forró csoki, mint a múltkori sör :).

Szerinted nehéz bekerülni a reklámszakmába?

Ez a statisztika az addict blogról származik. 1800 szavazó... elég reprezentatív sztem:

Tandíj összesítés

Végre rögzítették a pénzügyi befizetésem suliba, így végre be tudok lépni az ETR felületre. Így most 567 820 HUF-nál tartok. Fele :)

Dr. House és a filozófia

Ma vettem ezt a könyvet, ebből írom majd a könyvkritikát, ami az egyik beadandó lesz :). De persze nagyon pörgök a témán magamtól is.

Mindenki hazudik

A: bocsi elkéstem... dugóba került a buszom.

B: semmi gond.

...az egyik hazudott hogy miért késett, a másik hazudott, hogy nem haragszik.

Az igazság az lett volna:

A: késtem, mert nem annyira számít nekem, hogy te vársz rám... és fontosabb volt még otthon megnéznem a mailem.

B: kapd be, gyűlölök üresbe várakozni!

Az élet egy nagy színház, kérdés ki/mekkora színész. Minél nagyobb színész annál több "barátja" van.

Van tyúk víz forr

Jaaaaj de kedves emlékek törtek fel bennem :). Jelenleg húslevest és pörköltet főzök Evelinékkel és operát hallgatok... apa is így szokta (csak ő a Kossuth rádióval, ahol szintén szokott opera lenni)... Olyan meleg/boldogság érzésem van így most... családias, meghitt, olyan érzés, amigyermekkoromból származik. Hiányzik fater, és az együtt főzéseink... hiába, bizonyos dolgokat tőle tanultam és be kell látnom a főzés, és a főzés élmények ilyenek :).

Aztán remélem ehető lesz :DDD