2016 vége

Na ez az év megint megér pár szót. Ugyanis azt hiszem sikerült végig mennem a teljes érzelmi palettán. Szörnyen indult az évem. Már év elején sikerült lemennem a legmélyebb szintekre, már ami az érzelmeket illeti. Úgy tűnt el valaki az életemből, hogy azt se kívánta mondani "csá", és mindezt olyan 8-9 hónap után. Nem, ez nem megbocsájtható, legalábbis sok idő kellett hozzá, hogy kijöjjek lelkileg ebből az állapotból. Hónapokon át csak azt éreztem, hogy szarul vagyok és nem változik semmi, és csinálom a dolgaimat, csak nem tudom miért. A közhelyektől hánytam, mint pl "az idő mindent megold", mert tudtam, hogy igaz, de nem éreztem, hogy napról napra könnyebb vagy jobb lenne. Élesen bennem van, hogy mit éreztem akkor. Gyűlöltem a lányt, aki miatt történt, pedig aztán ő nem tehet róla, nem is ismer engem, nem ellenem irányult az ő kibékülésük. Azt hiszem olyan nyár körül kezdtem jobban lenni, ami nem azt jelenti, hogy jól éreztem magam, hanem inkább csak azt, hogy túl tudtam élni. A munka addigra már jól ment, év elején az is döcögősen indult, de aztán beindult a dolog. Mindig rá kell jönnöm, az én szakmámban nincsen megállás, tolni kell végig és folyamatosan építkezni. Aztán szerencsére eljött a nyár közepe, mikor is a múltamból kopogtatott be Zs, akivel már évek óta semmit nem beszéltünk, pedig nagyon jóba voltunk mindig is, mindig volt közöttünk egy ilyen láthatatlan kötelék, azt hiszem kiemelten figyeltünk a másikra. Én persze oda voltam érte, de túl tudtam lenni rajta és barátként is jók voltunk. Viszont most ahogy belépett a képbe egyetlen percnyi kérdőjel sem merült fel, egyértelmű volt, hogy innentől közelebbi lesz a kapcsolat. Azt hiszem egyikünk sem tudta, hogy hová tart a dolog, csak hogy ez így nagyon jó. És én azóta minden nap csak hatványozást érzek. Totál értem a személyiségét, hogy mit/miért tesz, vagy mikor éppen mire gondol, simán átlátom, mert hasonló. És ez az alap elméletem mindig is, a hasonló a hasonlót vonzza. Most együtt töltöttünk 9 napot és egy percig nem éreztem azt, hogy most kicsit egyedül szeretnék lenni, vagy hogy kicsit sok belőle. Inkább azt éreztem, hogy még mindig csak mélyül a dolog. Vannak hibái, nem szeretném túl magasztalni, de úgy érzem csak olyan hibák, mint bárki másnak, tökéletes nincsen és a fontos dolgokban egyet értünk. Lakás téma... az aktualitás, ez is halad. Folyamatban vagyunk, de bizakodó vagyok. Én úgy érzem, hogy most minden lehetőség úgy áll össze, hogy a 2017 perfect év lesz. Egyszerűen olyan alapok álltak össze hozzá, hogy az út adott. És bár ez az év nagyon nagy fájdalommal indult, most mégis azt mondom, hogy a boldogságom átbillentette a mérleget, és ezt az évet is jónak tartom és eredményesnek, és optimistán várom a következő évet, amitől ismételten nagyon sokat várok :).

Megjött a Jézuska

...és hozott nekem egy Instax printert, aminek én úgy örültem, mint egy gyerek. Már beindultunk a nyomtatással. Ez volt a legelső kép. Rettenetesen fotogének vagyunk :D

52,7 kg - már reggel

Dagadt vagyok. Nem tudok futni normálisan. Frusztrált vagyok emiatt. Hízok és hízok. Nem hiába mondják, hogy a boldogság hizlal. Nem tudom mi a pszichéje, de biztos valami olyasmi, hogy nyugodtabb vagy. Amúgy rám ez nagyon igaz. Na meg persze a sport hiánya. Egész hétvégén ezen agonizálok, hogyan oldjam meg a sportot, mert mínusz van kint, az edzőterem gondolatától is már rosszul vagyok, úgyhogy valszeg egy szigetkört fogok valahogy szétfagyva leerőltetni magamon. Muszáj. Kritikán alulinak érzem magam. És ugye jön a karácsony, ami nem éppen a diétáról szól (bár nekem arról is fog). És utána a január/februárt végig fogom diétázni, mert így most nem érzem jól magam.

Nikótól

 

Névnapi levél

Angliából érkezett ma. Névnapomra. Ahogyan olvastam, annyira meghatódtam, hogy taknyom-nyálam egybecsordult. Sosem hittem, hogy én valaha kapok ilyen ajándékot, azt hittem ilyenekről a nők csak álmodni szoktak. És mellé a levélben egy kis mellékelt ajándék, egy watch szíj. Boldog vagyok, és életem leggyönyörűbb ajándéka ez.

Számítanak rám

Hálisten. Sosem szoktam elfelejteni honnan jöttem, és azt sem, hogy milyen úton mentem keresztül, hogy milyen nehézségek, küzdelmek és meghasonlások kísértek, míg végre elérkeztem a pályám forduló pontjáig. Nem is értem azokat az embereket, akik egyszercsak, ha "véletlen" egy jó pozícióba kerülnek, Istennek hiszik magukat. Az én elméletem, amit az életem megtanított velem, hogy mindenki pótolható, nem szabad abba az illúzióba keveredni, hogy te kivétel vagy. Ez a motor, ezért van, hogy a legfontosabb policy-m, hogy minden ügyfelemnek, minden munkánál a maximum odafigyelést kell kapnia, teljesen pénztől függetlenül. És talán ez lehet, amiért visszatérnek hozzám. Amikor én is szolgáltatást (vagy terméket) veszek, a pénzemért én is szeretem a legjobbat kapni. Így nekem tegnap este 7-kor még egy ingyen kérés is fontos volt, és bár mai határidőt kaptam rá, már este elküldtem. Amellett egyébként, hogy szeretem, ha tökéletesen abszolválom a feladatot, örömet jelent jót csinálni, és ez adja a magabiztosságom, hogy minden ügyfél ugyanazzal az érzéssel távozik. Azt hiszem ki merem jelenteni, hogy nálam az üzlet csak másodlagosan szól a pénzről, elsősorban a lényeg a feladat. Ez visz előre, és egyébként minden elvégzett munkának van értelme, még az ingyen munkának is. Tanulsz belőle, vagy akár új ügyfelet is hozhat. És itt jegyezném meg, hogy nekem ez egyetlen esetben esik nehezemre, ha egyébként is be vagyok havazva, mert akkor priorizálni kell. Bevallom volt pár ilyen napom (hetem) az elmúlt időben.

Idén először fektettem pénzt adventi koszorúhoz alapanyagokba. Úgy tűnik kezd számomra is fontos lenni, hogy meleg környezet legyen körülöttem. Mindjárt itt az év vége, ilyenkor már szoktam  az üzleti dolgokat is rendbe tenni, készülni az üzleti év zárására, könyvelőhöz menni stb. Idén muszáj beeszközölnöm pár változtatást, sajnos és szerencsére. Sajnos, mert érzelmileg hat rám, szerencsére, mert egy jobb lehetőség került a horizontomba. A jövő év tényleg a változásokról fog szólni, ahogy nézem, a jövő évtől várom életem meghatározó változásait. Úgy tűnik a lakás témát idén már nem sikerül sínre tenni, de nem baj, az lelki életem helyre került és ez fontosabb mindennél.

Szerk.: Ma reggeli öröm mámor, Bársony Bence fotós instagramján láttam meg a képet... a kép szépsége, hogy a háttérben lévő telefonos layoutot én csináltam... hétfőn :D

Terápia. Az utolsó.

Mai nappal - ha nem is örökre, mert ugye "soha ne mondd, hogy soha" - lezárult egy korszak. Ma befejeztem a terápiámat pszichológusomnál. Az ilyen változásoktól mindig kicsit tartok, de hosszas mérlegelés, és közel 4 hónapos kiegyensúlyozott élet és párkapcsolat során úgy éreztem megérett az idő. Nem lehet szavakba önteni mennyit adott nekem ez a terápia, azt hiszem nem kevesebb múlott ezen, mint hogy most elmondhatom, boldog vagyok, és azt hiszem soha nem éreztem ilyen mértékű egyensúlyt az életemben. Erősödtem. Persze szerencse is kellett hozzá, de vissza nézve egy nagyon kemény időszakot csináltam végig úgy, hogy kihoztam belőle a maximumot. Ez rettenetesen sok önhitet ad. Hogy higgyek az ösztöneimben, higgyek a megérzéseimben, és hogy sose féljek kimutatni az érzéseimet. Az élet szép, csak észre kell venni a szépségét. Nagyon megható volt a mai alkalom. Azt mondta a pszichológusom, hogy úgy érzi, hogy a döntés jogos, látja ő is a változást. Elővette a jegyzeteit az első alkalomról, és végig mentünk a fontos pontokon, és újra feltette a kérdéseket. A válaszok változtak. Ehhez kellett, hogy ezért én is dolgozzak. Én bevallottam, hogy úgy jöttem az első alkalomra, hogy szerettem volna a változást, de nem is mertem elhinni, hogy sikerülhet, és sikerült, nem vagyok magányos, és azt érzem, hogy mindenem megvan, amire egy ember vágyhat lelkileg. Stabilnak érzem magam, és optimistának. Volt benne meló, mert Tominak (a pszichológusnak) sikerült egy olyan időszakot kifognia nálam, ami a leghardabb, ripityára törték a szívem, és ő ezt a folyamatot végig nézte. Teltek el hetek, mikor azt hittem, hogy nem megyek előre, de ugyanakkor racionálisan meg úgy éreztem, hogy egyetlen út létezik, és az idő nekem dolgozik. Szóval nagyon nehéz volt ma nekem, mert megszerettem Tomit, hiányozni fog, de így az egészséges, ahogyan egy gyereknek is, nekem is eljött a pillanat mikor el kell engedni a kezem, és nem utolsó sorban most már van mentális támaszom, aki egyben a szerelmem is.

Aktuális ügyek - elmélkedés

Zs itt volt múlt héten. Vannak most már aktuális témáink. Egyelőre úgy tűnik, nem tudjuk megoldani még a távolság kérdést. Futtatjuk végig a stratégiákat, hogyan lehetne az egész helyzetet okosan megváltoztatni veszteségek nélkül, és ha lehet biztonságban. Ehhez vannak nehezítő tényezők, például az én lakhatási kérdésem, ami nem is kérdés, hogy tökéletesen alkalmatlan arra, hogy bármit is alapozzunk rá, hiszen itt jelen pillanatban nincs másra mód, csak a közösségi életre. Szóval azon kívül, hogy magyarországra kell Zs-t átlogisztikázni, kell neki itthon munka, és kellene egy közös bázis is. Látom, hogy törekszik, ahogyan én is, de jelen pillanatban még nem látom, hogyan fog pontosan kibontakozni ez a kérdés. Ami óriási szerencse, hogy őt támogatják a szülei, szóval adott esetben azért nem olyan szörnyű a helyzet, illetve nyilván támogatnám én is, bár erről ő igazából hallani se akar (legalábbis én így érzékelem). Meg ugye keresünk lakást is, ami szintén nem egy laza projekt, tekintve, hogy az árak el vannak szállva, illetve ez egy komoly kérdés, ezt egy több éves kapcsolatban sem egyszerű konszenzusra hozni, így a mi fiatal kapcsolatunkban nagyon kell vigyáznunk, hogy ne legyenek sérelmek vagy ne menjen rá konkrétan a kapcsolatunk. Múlt héten már mindketten éreztük, hogy lazítani kell, mert túl sok lett hirtelen a görcs. Én végül mindig arra gondolok, hogy a helyzetünk alapvetően jó, ezt már csak jól kell értékesíteni, csak ugye az igények... na azok azért változtak. Pár héttel ezelőtt olvastam a Figyelőn egy cikket a használt és az új lakásokkal kapcsolatosan, ami felnyitotta a szememet. Mégpedig, hogy a használt lakások árai - ennek az "ingatlan lufinak" (?) köszönhetően - elérték szinte az új építésű lakások árait. Na most ez igaz. Szinte. Úgyhogy stratégiát változtattunk, ugyanis mi ezt tényleg lufinak gondoljuk, azaz pár éven belül elképzelésünk szerint lefelé fognak sebesen indulni az ingatlan árak... de nem az új építésűeké, mert azok végig stabilan tartják a szintet, nem ingadoznak egyik irányba sem. A lényeg a lényeg, hogy jelenleg úgy gondolom, hogy ebből kifolyólag (meg egyébként is) az új célpont mindenképpen az új építésű. Hálistennek az ízlésvilágunkat össze tudtuk eddig egyeztetni, úgyhogy bízom benne, hogy már nem sok van vissza ebben az állapotban, mert most nagyon érződik, hogy ez így csak átmenetileg életképes állapot, valamerre mindenképpen kell mozdulni, főleg ha később esetleg családot is szeretnénk.

New apple stuff

Megérkezett végre az apple watch-om. Már egy hónapja megrendeltem, és végül csütörtökön kaptam meg. Ma meg is futtattam. Imádom! Végül én a drágább verziót rendeltem, a rozsdamentes acélt, ez is egy hosszú vacilálási folyamat végeredménye lett.

Tapasztalatok: egy biztos, ha nálam van, nem maradok le semmilyen információról, ugyanis tényleg mindenről értesít, ami bármilyen csatornán történik. Tudok rajta telefonálni, futásnál kéznél van és minden infóval kisegít + plusz a pulzus adatokkal is, úgyhogy többé pulzusmérő sem kell. VISZONT ennek hátránya is van, pl tegnap észre vettem, hogy akaratlan is, ahogy jött az értesítés, odanéztem. A bolt közepén, mikor éppen beszélt hozzám az eladó. Ez egy ritka tapló viselkedés volt tőlem, de ez valszeg még az első tapasztalatlanság, figyelni fogok erre.

Nagyon jó cucc, geek vagyok :D

Drága Rencsi szülinap

Megint eltelt egy év és ünnepeltünk ismét. Idén Daubner tortánk volt, iszonyatos durván finom. Készült néhány kép. Szeretem őket.

Barátok: Rencsi (+Alíz), Gergő, én

Készülünk a művészi fotóhoz

Elkészült a nagy alkotás :D

Biztos

A lehető legkedvezőbb módon megkapta Zs a karácsonyi szabit melóhelyén. Kb másfél hetet együtt tölthetünk, és már 20-ától. Ez az álmaim netovábbja volt, bele sem mertem gondolni, és most megvalósulni látszik. Erre csak annyit tudok mondani: köszönöm.

Tegyél rendet a fejedben... ez a titok.

Új cipőm van, új gatyám van, a sapkám a régi, de a kedvencem.

Futottam ma. Nem jó már. Fázik már a fülem és a torkomat bántja a hideg. Már csak tényleg pár alkalom van a szabadban, és jön az edzőterem, amihez nincs kedvem. Iszonyatosan leromlott a teljesítményem. Dehát ez van, téli szezon. Csak szarul esik, mert idén sok melóm volt benne. De amúgy próbálom a kar edzéseket ismét kicsit intenzívebbre venni, hogy a kondimnak egy része vesszen csak el.

Nagyon sok tervem van. Annyi, és olyan nagyok, hogy szinte le se merem írni. A legközelebb állok eddig az életem legnagyobb vágyához, de még mindig nincs itt. A héten a munka is kevesebb volt. Próbálom ilyenkor fejben rendbe tenni magamat. Mert egyébként minden oké. A közérzetem oké. Nagyon várom már a pillanatot, hogy meg legyen az új otthon, a saját. Most már ilyen szemmel nézem az ingatlanokat. Nemcsak ábránd. Rengeteg belső építészeti inspirációm van már, így pontosan tudok bizonyos részleteket. Nem lesz olcsó. Ez már biztos. Sajnos itt is hozom a szokásos formámat, a legjobb kell mindenből, nehezen alkuszom, és ha nem muszáj, akkor nem is teszem. Zs-vel eddig úgy érzem, hogy mindenben egyet értünk és ha nem, képesek vagyunk a kompromisszumra sértés nélkül, és csaták nélkül. Nagyon szeretném ezt a kapcsolatot így menedzselni, megőrizni anélkül, hogy bántanánk egymást, mert ez a legfontosabb hosszú távon szerintem, az intimitáson kívül. Otthon témában voltak már különböző gondolataink, de könnyen tudjuk egymáshoz igazítani azt hiszem. Ő nagyon rugalmas dizájn szempontból, szóval ott kedvemre évényesíthetem majd a saját elképzeléseimet, cserébe nyitott lettem egy olyan város részre (XVI. kerület), amit én már régen kizártam a lehetséges opciók sorából. Aztán meglátjuk. Végülis sehol nem tartunk, csak egyet tudunk, szeretnénk minél hamarabb együtt és egy helyen lenni, és ha lehet, ne legyen közöttünk 2000 km.

És közben elmúlt 11 év

Zs-nek szülinapja van ma, és halottak napja is. Úgyhogy ezentúl nekem ez már a halál és a születés napja is. Teljesen ikonikus, és tökéletesen szemlélteti a körforgást, amiben egyébként is hiszek. Meghalni nem tragédia, hanem az élet része, az állandó körforgásé, melytől ez az egészen annyira pontosan működik.

A mi történetünk viszont valójában nem most nyáron kezdődött, hanem több mint 10 éve, azt hiszem talán 13 éve is már. Zs 11 éve költözött ki Angliába, amit azt hiszem az akkori fejemmel még nem kezeltem sehogy, kicsit zavarodott és hebrencs voltam. Viszont azaz egy dolog akkor is állandó volt, ami most is, a figyelem... persze a magam módján. Hogy enyhítsem a honvágyát, készítettem neki egy karácsonyi videót, amiben az akkori (rettenetesen bonyolult) gondolataimat mondtam el neki, és ma ezt a szülinapján megismételtem, ugyanis bár a távolság kilométerekben ugyanaz, de érzésekben egészen más. Ezeket a videókat soha nem látta senki más, csak mi ketten :)

2016

2005

Azt hiszem büszke vagyok, hogy van egy ilyen történetem, mert ez azt hiszem nem általános, és megismételhetetlen, és valahol számomra szép is. Vannak emberek, akiket ha meglátsz az életben, az első pillantás után tudod, hogy ő az, hogy aztán az lesz-e, az lehet csak 11 év múlva derül ki. Az élet néha ilyen.

Boldog születésnapot :*

Üres már a pálya...

Hát igen, érződik. Erőteljesen jön a tél, a levelek már hullanak, az emberek meg már eltűntek a futópályáról. Ez a Margitsziget október végén. Csak pár ilyen elmebeteg fut még kint, mint én, akik utálunk edzőterembe járni. Pont így gondoltam, jön a november, jön az edzőtermi edzés. Gyorsan elment ez a szezon. Sokat edzettem idén, az eddigi legtöbbet.

Bár ez a hónapom már gyengébb lett, de azért folyamatos. Tegnap miután reggel elmentem futni az egész napom energikus volt, azt hiszem ZEN állapotban voltam, békében voltam mindennel, ami körülöttem van és áradt belőlem az energia. Sosem tudom, hogy ehhez van-e köze a futásnak, de néha úgy érzem, hogy felszabadít a bennünk lévő energiákból, endorfinból. Aztán ez lehet hülyeség.

Aztán voltam vásárolni. Új jelenség költözött az életembe a vásárlási szokásaimat illetően, és ezen is már csak mosolygok, ugyanis már nem csak a női osztályra megyek nézelődni, hanem bizony átnézek a férfi osztályra is. Sőt volt az outletben olyan üzlet, ahol csak a férfi részleget néztem meg. Én ilyen vagyok, gondoskodó típus, a magam körül lévő dolgokra szeretek figyelni, szeretek segíteni, és ez nem fáradtság, ez boldoggá tesz.

Kedvenc ünnepem a karácsony

Kicsit korai ez a post, már eleve a karácsony gondolata még kb az üzleteken sem látszik, de köztünk már ez a téma, mivel nem tudunk mindennap találkozni (Zs Angliában él... még). Eddig nagyon szerencsésen jött össze, mert legutóbb két hetet találkoztunk egy huzamban, de azelőtt is nagyjából két hetente tudtunk találkozni. Viszont most már nekünk azon kell gondolkodni, hogy mikorra kell foglalni a gépet, na meg a melók és a szabik. Eddig a karácsony nekünk halva született ötlet volt, ugyanis Zs karácsonykor is és Szilveszterkor is dolgozik a beosztás szerint. Viszont pár napja kiderült, hogy az egyik ünnepet igényelheti szabinak. Nem tudom elmondani az érzést, amit a karácsony gondolatára éreztem. Eddig bele sem mertem gondolni, hogy mi együtt tölthetnénk, és hogy én megélhetem boldogságban a számomra legkedvesebb ünnepet. Még persze várunk visszajelzést, mert még csak az igényt nyújtotta be, de én nagyon boldog vagyok. Egyébként ez lesz az első szent este, melyet nem otthon töltöm a családdal, hanem a szerelmemmel. Tegnap így már elöntött a gondolat, hogy lesz saját Karácsonyfánk, meg csinálok karácsonyi vacsorát és minden.

Mondta Zs, hogy neki van ilyen giccses amcsi karácsonyi kötött pulcsija (mint a képen), mondtam neki, hogy mindenképpen hozza magával :D Szóval nagyon várom.

"A legjobb bosszú...

...az elsöprő siker." (Frank Sinatra)

Cicaszeretet

Hosszú volt az út.

Felhőtlenül boldognak érzem magam. Nem is tudom, azt hiszem talán még a tizen éves koromban volt ilyen utoljára. Őszintén szólva nem hittem volna év elején, hogy ez az év még lehet jó is, viszont most úgy érzem, megérkeztem. Valójában most érzem, hogy tényleg csak a szeretet adhat meg mindent, amire vágysz. Hiába van anyagilag meg mindened, ha szeretet nincs, akkor semmi sincs. Kegyetlen ez, főleg egy olyan ember számára, aki folyamatosan a boldogságot keresi, és az nem talál rá. Nekem is ez volt egy évtizeden át. Igazából most érzem először, hogy az életem normálissá vált, hogy olyan dolgok járnak a fejemben, mint a korosztályomban a többi nőnek. És a legfontosabb, hogy a vágyaim megvalósítására látom a lehetőséget. Erre mondom én, hogy szép az élet. És igaz a  mondás is, hogy a jó dolgok egyszerűek. A jó dolgokért nem kell taktikázni, nem kell az univerzumot kicselezni, hanem egyszerűen csak hagyni kell megtörténni, még akkor is, ha első ránézésre már azt hiszed késő. A boldogsághoz sosincs késő.

Egyébként dolgozom. Állítólag durva lesz az évvége a 3-as számú ügynökségnél, úgyhogy oda kell tennem magam. Ügyfelem most azt hiszem az átlagot hozza. Van egyéb privát munkám is, úgyhogy pl a mai napon azt kell gyúrnom itthon, pedig egyébként semmi kedvem hozzá, de túl leszünk rajta, a lényeg, hogy pontosan tudom miért csinálom, és hát azért míg az ember a munkáját hobbijának tekinti, addig azt hiszem nincs miért sírni.

Simple.

Thank you so much.

Kepes András: Világkép

Új könyvem, alig várom, hogy belekezdjek. Soha nem olvastam még Kepes Andrástól, de mindig is szerettem volna. Most azt érzem, hogy pont ez a könyv a megfelelő, amivel beléphet az életembe.

Szentendre kirándulás

Zs itthon van végre 2 hétig, ebből az első 4 napot nálam töltötte, aztán most hazament (és persze hamarosan jön vissza). Viszont ittléte alatt megtörtént az első közös kirándulásunk Szentendrére. Nem hittem volna, hogy mi kultúra napot fogunk már így egyből tartani, mert szinte teljesen spontán ötlet volt az egész eleve. Először csak szentendrei romantikázásnak indult, meg majd kajálunk egyet, meg sütizünk, de aztán felfedeztünk egy kiállítást, ahol a néni felhívta figyelmünket, hogy most nagyon sok kiállítás van a városban, és tudunk olyan kombinált jegyet venni, ami mindegyikre érvényes. Hátmégjóhogy! Úgyhogy elindultunk a kultúrába. Így összeszámolva minimum 6 kiállítást jártunk be. Ebből nekem 3 volt nagyon emlékezetes. Első a Shiota (balra egy kép), ami valójában egy több szobán át tartó installáció. Mint egy pókháló, csak vörös fonalból és kulcsokkal. Voltak rajzai is Shiotának, de az nem maradt meg így, nekem ez ilyen sokkoló volt valamiért. Aztán a második az "elvesztegetett idő" kiállítása (alább kép a helyszínről), itt ez az egész ház bejárható volt, nagy festmények, fényjátékok, hanghatások. Azt beszéltük, hogy mindkettőnknek ez tetszett valójában legjobban. A végére már konkrétan szakértettük a képeket :D

És a harmadik kedvenc nem maga a kiállítás miatt volt, hanem mert a baromkodásaink eredményeképpen Zs véletlenül leverte az egyik kiállított képet (Asztalos Zsolt fénykép reprodukció volt egyébként). Egyből jött a biztonsági őr, biztosan nagyon prosztónak tartott minket mindenki, mi is egyébként saját magunkat. Utána megbeszéltük, hogy ezt nem mondjuk el senkinek, de mire hazaértünk, addigra már tudtuk, hogy ez lesz az a sztori, amitől az egész emlékezetes. Szóval nagyon jó volt, én nagyon boldog vagyok (balra egyébként a kiállítások prospektusai). Azt találtam ki, hogy lesz egy projektünk így kirándulásként, végig járjuk magyarország borvidékeit. Remélem hamarosan el tudjuk kezdeni :) És remélem barátok is csatlakoznak majd hozzánk néha, ha úgy össze lehetne hozni (de ez már csak az én vágyam volna).

Szakmailag

Hát elég jó hetem van bakker! A világért sem szeretnék nagy arcúnak tűnni, de az elmúlt évem most azt hiszem meg lett koronázva. Ez egy visszacsatolás trió, és 2 napon belül jött az összes. Elsőként csak egy lájtos dolog, inkább csak jó érzés. Az egyik ügynökség, akivel együtt működöm nyert egy tendert, ennek ürügyén felkerült egy cikk a kreatív.hu-ra, ami önmagában persze nem jelent semmit, ám amikor a cikk vége felé érek, egyszercsak elkezdem olvasni saját referenciáikat, amelyeknek felét grafikailag én (azaz a cégem) készítettem.

Ezt követően még talán egy óra sem telt el, majd hív Szilvi (ügyfelem, marketing felelős), hogy képzeljem el, az új Auchan kártya és a GIGOGNE kampány (ami az új Auchan kártyához készült) a nemzetközi Oney most elkészült brandbookjának a szemléltető példájaként jelenik meg az arculati kézikönyvben. Ehhez érdemes tudni, hogy az Oney 11 országban van jelen, és pont az én anyagaim lett a követendő példa nemzetközileg :)

Ez elképesztően jó érzés, és valahol a szívem mélyén azt érezteti velem, hogy jó az út. Aztán még nincs vége a felsorolásnak. Pár órája kaptam egy mailt, melyben egy tavalyi kampányomról szóló cikket küldött el a projekt accountja, melyben arról írnak, hogy a kampány forgalom növekedést okozott a Sparnak. hozzátenném azért ez elég keményen a marketing stratégiának is köszönhető, de azért a tálalás az én munkám volt. És én most büszke vagyok... és mikor magam alatt leszek szakmailag, ezekre fogok gondolni :D

Budapest Zeitgeist - Sebestyén Balázs, DTK és Uj Péter

Tegnap előadáson voltunk Moncsival. Ilyen reklámos szervezés, és a médiával kapcsolatos szakmai beszélgetés. Iszonyatosan élveztem, még ha nagyon sok újat nem is tapasztaltam, de testközelből hallani a példaképeim gondolatait rettenetesen felemelő élmény. Nyilván ez itt nem a magas kultúráról szólt, de szerintem nagyon hasznos és jó gondolatokat hallottunk. Imádtam, és nem mellesleg eldöntöttem, hogy fogok járni ilyen előadásokra, mert bizony "ad hozzá".

Fázom...

Haladunk az őszben. És ez most már érződik nagyon. Megérkezett az új iPhone/watch, elindult az ügyfelem idei nagy kampánya és én boldog vagyok. Röviden ezek a legfontosabb történések, illetve hogy hétközben itt volt az régi/új szerelmi szálam Angliából. Nagyon jó hetem volt emiatt. Azért persze érdekes volt a munkával össze egyeztetni, de tényleg minden csak akarás kérdése. Ő nagyon toleráns volt, sőt kicsit szerintem valahol még tetszett is neki. Jól érzem magam. Azt hiszem ennyire tökéletes harmóniát még sosem éreztem, vagyis talán akkor mikor 17 évesen volt az első szerelmem, ugyanis jelen pillanatban nem érzek semmilyen törést, semmi veszélyeztetést a kapcsolatunkban, nincsen "úgy lesz, ha...". Tudom, szuperlativuszok, elfogult vagyok... az vagyok, de tényleg így érzem most. Valahogy minden értelmet nyert az életemben. És sokkal könnyebbnek látom így a terveim megvalósítását is. Jelen pillanatban elégedettséget érzek, de tudom, hogy ez pillanatnyi érzés, nincsenek végleges állapotok, viszont azt is tudom, hogy mikor ezt érzem, meg kell állni, és hálásnak kell lenni... főleg egy olyan év kezdése után, mint amilyen nekem volt januárban. Persze tudnám a szintet fokozni, hiszen még mindig nagyon sok minden hiányzik az életemből, de nem akarok én mindent egyszerre, csak szimplán szeretném megélni minden pillanatát.

31. Wizz Air Budapest Félmaraton

Hát ezen is túl vagyunk. 4 percet rontottunk az időn, de ennek talán a kánikula volt az oka, ugyanis minden egyes frissítő pontnál elidőzgettünk. Gergő, ha jól emlékszem több mint 2 liter Powerade-t fogyasztott el összesen, és én is liter felett, szóval elméletem szerint itt csúsztunk el. De egyébként szuper jó volt. Ilyenkor azért le kell győzni magunkban mindent, mert a 21,7 km nem éppen komfort zóna. Fáj! Itt már minden fáj. A végére csináltunk egy sprintet, asszem 5:45-el kb 6-700 méteren át.
De az érzés, amikor beérsz, az fantasztikus. Szeretem Gergőt, már 5x éltük át közösen az élményt (részemről 3x egyéniben).

Szárnyakon

Annyira, de annyira ritka, mikor azt tudod mondani, hogy minden tökéletes az életedben a maga tökéletlenségében. Tökéletesek a barátaid, tökéletes a munka, és tökéletes a magánéleted, még ha nem is tartasz ott ahol szeretnél, egyszerűen csak boldog vagy, és teljesen lényegtelen, hogy ez milyen környezetben történik. Ezek a dolgok belülről jönnek.
Annyi minden fejben dől el, sőt mostanában már kezdem azt hinni, hogy tök ugyanaz a dolog lehet szar is, meg fenomenális is, csak azon múlik, hogy mit gondolsz róla abban a pillanatban, lehet ezért fontos a pozitív hozzáállás, az optimizmus. Saját életed megrontója vagy elrontója tudsz lenni ezzel. Én pl most, hogy boldog vagyok, még azt sem élem meg rosszul, hogy albérletben élek, nem túl ideális környezetben. De a legjobb, hogy folyamatosan változik minden, mert az élet ilyen, folyamatos változásban élünk, és ha megérkezik a változás (ha csak nem az életed múlik rajta), akkor az lehet jó is, és ha megvan a lehetőség, akkor már csak rajtad múlik, hogy mit látsz benne meg.

Elfelejtettem a múlt hónap végéhez megjegyezni, hogy meglett a harmadik futási rekord is hó végére, egy havi rekord, 122 km. Elég jó hónapot zártam a kis hármas rekord csomagommal. Jövő héten ilyenkor félmaraton :) IMÁDOM! Felkészült vagyok :)

Boldogasszonyfán nyaraltam

Zsuzsiéknál voltam a nyári szabim ideje alatt, ami írd és mond 3 nap volt :D. Nagyon jól éreztem magam, de meg kell állapítanom, hogy én pontosan ezalatt a 3 nap alatt ki is pihenem magam és utána már elkezdődik a visszavágyódás. Továbbra is a teljes egyensúlyt érzem, lineárisan, semmilyen kilibbenéssel. Viszont rettenet sokat kajáltam az elmúlt napokban, szinte szégyellném felsorolni a napi menüket, amelyek a reform táplálkozástól irtózatosan távol állnak. Zsuzsikámat és a kis családot egyszerűen imádom. Mindenkit úgy, ahogy van. A jóság és a szeretet árad. Persze mindenhol vannak problémák, de a légkör mindenképpen kellemes. Aztán voltunk Zsuzsival meg anyukájával Pécsett egy csajos napot tartani. Voltunk a Zsolnai negyedben. Atyaég, de gyönyörűségesen meg van csinálva. Csináltam pár fotót, persze nem vagyok fotós, úgyhogy lehet a minőség nem adja vissza az élményt. És voltunk kiállításon is. A Zsolnai rózsaszín kiállításán. Zsuzsi anyukája fantasztikus jófej, és most vettem észre, hogy milyen jó a humora. Azt hiszem ő otthon nem tud kibontakozni, mert náluk a klasszik család modell van, ahol a feleség némiképp elnyomásban él az anyagi biztonságért cserébe, de azért a csajos napunkon tök jól feloldódott, remélem máskor is csinálunk még így közösen programot. Aztán a kölykök. Kis örödfiókák, de imádom őket. Én egy kicsit geci anyuka lennék velük, de ettől független iszonyatosan kis egészségesek lelkileg. Úgy éreztem most, hogy kell pár fotót lőnöm róluk is, úgyhogy csatolom az élményeimet képekben is :)

2500 km

Ez a hónap a rekordok hónapja nálam. Két rekord is született eddig, egyik az áhított 2500 km-es mérfölkő (purple level), a másik pedig a leggyorsabb futás (5'55"). Büszke vagyok :)

Tizenegyedik óra kísértése

Azért az élet szeret elénk leckéket tenni. Mikor minden fantasztikus, eléd kerül egy kísértő jel. Tulajdonképpen nem tudom, hogy ez jó-e, azt tudom csak, hogy szembesít és mérlegelned kell és hozni egy helyes döntést.

A jó dolgok mindig egyszerűek.

Én már eszerint élek, és nem bonyolítok. Ahol bonyodalom van, ott elindul az erőlködés is. Szeretem a dolgokat, ahogyan most állnak, és ez nem racionális döntés, hanem egyszerűen ezt érzem a szívemben. Az első pillanattól úgy érzem, hogy ez józanabb érzelem, mint a tavalyi volt, de aztán csak lehet hogy kiegyensúlyozottabb, ahogy telik az idő mélyül és egyre kevésbé szeretnék lemondani róla, talán így működik. Kicsit zavar a távolság, de én már elviselem, én már sok dolgot megéltem azt hiszem, erős vagyok, és a törődést nézem. Szerintem a mai világban már néha több országnyi távolság sem akadály, csak hát hiányzik, és ezt az érzést egyelőre magammal kell vinnem folyamatosan, de csak pár hetet kell kibírnom elvileg.

Tapasztalatom az érzésekről az egy év alatt: nincs végleges állapot, mozgás van folyamatosan, és a majdnem belehalsz állapotból is fel lehet állni. Most már az életem folyamán kettő ilyen szituációm is volt, mindkétszer majd belehaltam, vagy talán egy részem bele is halt. Aztán valami újjá születik, nem akarattal, hanem így egyszer csak megszületik, és aznap lép az életedbe mikor nem is számítasz rá. Én nagyon féltem, hogy erre éveket kell várnom, de talán létezik az a mondás (Moncsi mondta nekem), hogy rossz után mindig jó jön. És talán létezik az egyensúly és talán tényleg ez a természet törvénye, nincs olyan, hogy valaki csupa rosszat kap, egyszer csak átfordul, a kérdés tudod-e értékelni, vagy hogy észre veszed-e egyáltalán. Ma szép idő van, futok egyet és már csak egyetlen futás fog elválasztani a következő leveletől (a purple leveltől) Nike app-ban.

Vannak napok...

...mikor minden mozaik kocka a helyére kerül. Az ilyen napokon érzed, hogy az élet szép. Ezekben a pillanatokban képzelem azt, hogy leülök egy szivarral és egy konyakkal a kezemben és beleszippantok a levegőbe és csak elégedetten mosolygom.

Teljes

Kettő hete teljesnek érzem az életem, még azt is mondhatnám - csak nem akarom hogy közhelynek tűnjön - hogy boldog vagyok. Nem teljesen a tavalyi intenzitással, mert azt hiszem, hogy akkor már az érzelmi túltöltöttségem a saját őrületembe vitt. Ezt most így elég nehéz megmagyarázni, de azt hiszem hogy az a 9 hónapos kudarc végül kellett az életembe. Rettenetesen sok dolgot tanultam belőle, és hát ahogyan mondják, minden rosszban van valami jó. Tanultam magamról, tanultam a kapcsolatokról is, meg azt hiszem kicsit kezd a fejemben is a helyére kerülni, hogy milyen a normális emberi viselkedés.A pszichológusomtól a két alapvetés: a normális emberi viselkedés, mikor megéled és kifejezed az érzéseidet. Ez a gondolat nagyon sokat ad, és erősíti a tudatot, mikor azt próbálom eldönteni hibáztam-e. A másik nagyon fontos, hogy az egót nem szabad elnyomni. Én ezt tettem. Az egó szerepe nem ördögtől való (kivéve az önzőség... az ördögtől való :D).
De hogy ne rébuszoljak, úgy tűnik az angliai szálamból lesz valami, úgy alakul a dolog, hogy nem is görcsölök rajta, egyszerűen csak jön magától, és ami a legjobb érzés, hogy önmagamért, allűrök és modoroskodás nélkül. Nem tudom továbbra sem, hogy mi és hova fog kifutni, de azt tudom, hogy a jelenlegi érzés, ami bennem uralkodik, hogy minden oké, jó érzések vannak körülöttem. Azt hiszem erre mondják, hogy a teljesség érzése. Ez nagyon ritka érzés szerintem egy életben.

Futásban nagyon közeledik a 2500 km. Hó eleje óta kicsit emeltem a távolságokat, talán ebben a hónapban is meglesz a 120 km/hó, újabban 2 köröket futok a Margitszigeten.

Találós kérdés:

Mai gondolatom. Két féle ember létezik, az egyik a felelősség vállaló, a másik felelősség átruházó. Kérdés, melyik a boldogabb?

A válasz számomra egyértelmű. A felelősség átruházó emberek sosem szabadok, sosem lehetnek igazán boldogok. Fogságuk a megalkuvás.

Iszonyat jó hetem volt...

...viszont most kivételesen nem munka, hanem humán szinten. Múlt hétvégén feljött az egyetlen simontornyai barátom, szerdán találkoztam a legkedvesebb Claires exekkel, és ezen belül Misivel, aki az életem mentora. Annyira megható érzés volt, jól megölelgetett. De én ezt már valahogy így is képzelem ezen a szinten. Annyira számot tevő az életemben, és annyira jó érzés, hogy sohasem szakad meg végleg a szál.

Aztán a héten még találkoztam az Angliában élő barátommal is, aki kicsit még a szerelmem is volt 5 évig, hát vele is iszonyatosan jól éreztem magam. Olyan pillanatok ezek, ahol teljesen magamat adhatom. És elhangzottak olyan mondatok, amelyek a szívemet nagyon megsimogatták, Misitől pl, hogy hármunk közül egyedül én változtam, nyugodtabb lettem, és nyugalmat áraszt a kisugárzásom, azt hiszem nem tudok ennél gyönyörűbb visszacsatolást elképzelni humán szempontból. Szóval boldog vagyok, kimondhatom. És az angliai szálam is nagyon jól alakult, attól is boldog vagyok, egyelőre nem tudom, hogy találkozunk-e mostanában, vagy hogy egyáltalán mit hoz vele a jövő, ha egyáltalán hoz, de a megélt pillanataim élnek bennem. Én így szárnyalok, ilyenkor élek, és ez a boldogság rettenetesen sok motivációt ad.

És ezzel párhuzamosan érzem, hogy működik a terápiám, baszki épülök, hétről-hétre erősebb vagyok, és jobban érzem magam, és érzem, hogy mindent jól csinálok az életemben. Ezt a lelki érzést kívánom mindenkinek!

Lunarglide 8

Új szerelem lépett életembe :D ...Az új futócipőm, mely társam lesz a 2500 km-es szint átlépésénél. Gyönyörű, és kényelmes is!

Prisma/Snapchat

Mindkét app nagyon vicces fényképfeldolgozásban. Szeretem. Snapchatnél megjegyezném kicsit veszélyes, mert brutál jó képeket lehet csinálni vele. Retusál már a fotózásnál, illetve a lencsetorzulást visszaállítja a szelfinél... lehet hogy helyenként a végeredmény már-már over promise :D

a kék a kedvenc, meg a képregényes

ciculínó különösen jó lett széngrafikásan :)

Edzések - testben és fejben

Megint durvulás hónap következik, ugyanis következő hónap félmaraton. Júliust kicsit elhülyéskedtem, így a végére alig lett meg a 85 km futásban, de nem baj, mert nem is számított. Viszont most tegnap a kar edzésben is bedurvultam, meg a futást is kezdem, és ebben a hónapban minimum 100-at szeretnék, de jobb lenne, ha fejelhetném ismét a 120-at. Ha valaki edz, az látszik rajta, és az én mércém szerint nem elég a jó testalkat, személy szerint azt szeretem, ha van benne meló.

Egyébként vannak napok mikor az agónia hatalmában tart. Mert bár nem céltalan az életem, de mégsem tartok a célomnál sem. A héten megfogalmaztam, hogy tulajdonképpen én még nem élek. Az én életem akkor fog elkezdődni, ha el tudok kezdeni végre környezetet teremteni magam köré. Addig csak alárendelés az egész, addig nem tudok tervezni olyan dolgokat, ami másnak természetes, csak apróságokat, amik nem befolyásolnak semmit. Magasak az igényeim, ez a "keresztem". Egyébként minden rendben van továbbra is, pszichológusommal nagyon jó ütemben haladunk azt hiszem. Utolsó hetekben pl rájöttem olyan dolgokra, amiket egyáltalán nem tudtam magamról. Illetve tegnap a rossz tulajdonságaimat beszéltük át, amiket én magam fogalmaztam meg. A legrosszabbat otthonról hoztam. Ez pedig az "áldozat" szerep. Azt hiszem ezt a tulajdonságomat a barátaim sem szeretik bennem. Sok minden indul ebből különböző irányokba, és tegnap sikerült megértenem, hogy egyáltalán honnan ered az egész. Egyébként azt hiszem az önismeret nem azt jelenti, hogy tudod a tulajdonságaidat, hanem azt, hogy tudod, hogy a tulajdonságaid miért vannak, és jó esetben esetleg azt is tudod, hogy mit lehet kezdeni velük, hogy ne legyenek.

Minden alkalom után valamire rájövök magammal kapcsolatban. Ezek is a saját megvilágosulásaim, amihez basszus kellett fél év. Biztos valaki azt gondolja, hogy nincs szükség ilyen tudatos élésre, és lehet igaza is van, de ő biztos nem ilyen sérült ember. Én egyébként is tudatos ember vagyok, illetve a gyermekkori sérüléseimet szeretném élhetővé tenni, megszüntetni a szorongásaimat. Tudom, mindenki szorong, de hiszek benne, hogy lehet úgy élni, hogy ne blokkoljon ez bizonyos szegmensekben. Mindig azt gondolom, magamról, hogy sokkal többre vagyok képes, mint amit meg tudok mutatni, és ezt valahol egyébként mélyen nem csak mondom, hanem tényleg hiszem. Ezeken egyébként nem dolgozom folyamatosan. Azt is észrevettem, hogy időszakok vannak, van amikor jobban tudok koncentrálni.
Csináltunk egy tesztet pszichológusomnál. Gombteszt. Feladat: válassz ki gombokat és helyezd fel egy papírra a jelenlegi kapcsolataidat. Szándékosan nem nevezem konkrétabban, mert az már befolyásol. Két olyan dolgot is elkövettem az egész teszten, amit még soha senki. Először is kiválasztottam a legnagyobb gombot "én"-nek. Hát ezen a pszichóm kicsit fennakadt, mert hogy soha senki nem választotta magának a legnagyobbat... érdemes rajta elgondolkodni. Azt hiszem ez a nyilvánvalót jelenti, amitől kicsit bereszkettem egy pillanatra, az egót. Kurva nagy egóm van. Viszont azt hiszem ki merem jelenteni, hogy nem pejoratív értelemben, mint önzőség, hanem mint akarat, öntudat, erő. És ez igaz, nem azaz ember vagyok akit egyébként lehet jobbra-balra tologatni, mert semmi elképzelése nincs, és ez sosem volt így. Nah, tovább megyek. A másik egyedi. az elrendezési dolog, egyik oldalra helyeztem magam, és visszafelé pakoltam az embereket (általában körbe szokták helyezni). Én tudom mi volt a logikám, a távolság síkban való szemléltetése. Hogy mindenki egyforma esélyek mellett tolódik, pontosan és igazságosan látszódnak a dolgok. Mindegyik gombot zöldként akartam (csak elfogyott). Szóval mindenkire magam körül azonos esélyekkel gondolok, csak a pozíciók mások. Hogy ki-ki abba nem mennék bele, mert felesleges, és főleg ez folyamatosan változik, de nagyon jó teszt, a nagy egómból indult ki a rossz tulajdonságaim elemzése (amiről feljebb írtam), és azt is nagyon eredményesnek érzem. Hát itt tartunk most :)

Pokémon hype

Baj, hogy engem nem érdekel? Semmilyen szinten.

Az én nyaram

Tökéletesen hozza magát ez az év. Pont úgy, ahogy gondoltam. Panaszkodni nem szeretnék, mert ahogy Lacus fogalmazott, sokan cserélnének velem, de azért ára van. Jelen pillanatban a boldogság szikráját sem érzem. Ami némiképp boldoggá tud tenni, az a munka, illetve a legyűrt akadályok. Két héttel ezelőtt ügyeletet tartottam egy ügynökségnél full service, rendesen account/grafikus. Rettenetesen megterhelő volt, mondhatni a határaimat súrolta. Péntekre nagyon közel álltam a kiboruláshoz, pszichológusom a végére kapott is egy kis adagot belőle. Bár utólag rendes volt, mert azt mondta, hogy "örüljek, hogy nem a hisztizésből keresem a pénzem, mert valszeg csóró lennék", nagyon kedves volt tőle. Az a hét egy erőpróba volt, igazából az elejétől kezdve tudtam, hogy értelme nem sok van, mert referencia hiányom nincsen, maga a kihívás részét meg már tudtam, hogy képes vagyok megugrani. Aztán tart még az Óriáskerék projektünk, 2,5 hónapja dübörög az együttműködés egy rendezvényszervező ügynökséggel. Valahol szeretem őket, mert sallangmentesek, nincsenek plusz körítések, csak letisztultan a munka. Empáia. Azt hiszem egy grafikusnak van rá szüksége. Sokszor godnolkodtam, hogy alig van olyan terület, ahol jól jön az empátia, aztán végül rájöttem nem látom a fától az erdőt, hiszen az én szakmám pont ilyen. Ha nem érzed/érted az ügyfeled, akkor nem fog menni, hiába vagy írtózatosan tehetséges. Ebben a szakmában, ha azt akarod, hogy elégedettek legyenek veled, akkor nem lehet feltétlen öncéluskodni, önkifejezni. Kurvák vagyunk. Szolgáltatunk pénzért. És aki adja a pénzt, ő diktál, mindig, kivétel nélkül. Ráadásul ezen a világon minden leszületett ember dizájner (vagy legalábbis midenkiben van ilyen irányú önhit). De empátiával jól el lehet ebben a környezetben élni. Nem csattanok a jókedvtől, fáradt vagyok, ez az alaphangulatom, megy az idő kivárása, és ez még így fog menni vagy fél évig.

EB2016 with KIA

Néha nem csak a művészi érték a fontos, hanem a jelenlét. Nekem ez szeretett meló projektem. Kia ledfal/kocsi branding (Bp, Szeged, Veszprém, Győr, Pécs, Székesfehérvár, Debrecen).

#‎HUN

120 km

Ez vagyok én. Hó elején kitűztem, majd megcsináltam. 120 km, 15 futás (átlag 8 km/alkalom), azaz minden második nap, na ezt nem sikerült felfognom, mikor kitaláltam, aztán meg viseltem következményeit :)

Egyébként tök fontos, hogy az ilyen challengeket végigcsinálja az ember (szerintem). Legalábbis magamból kiindulva, mert itt két tét van, siker vagy kudarc. Siker=önbizalom, kudarc=bukás. Cserében egyébként marha jó formában vagyok, a lábamon rendesen látszódnak az izomtónusok, ha befeszítem, néha el sem hiszem, hogy a saját lábamat látom.

Jó volt, de ilyen elvetemült célokat mostanában nem csinálok :D

Nem veszett ki még a lovagiasság :)

Ma volt egy meglepetésben részem! Rendszeresen azonos helyről rendelem a kaját már kb egy éve. Az összes futárt ismerem már, olyan is volt, hogy nem tudott visszaadni és dupla borravalót adtam stb, kiépült már a bizalom. De a lényeg, hogy az egyik futár gyerek tegnap óta halmoz bónuszokkal :D.
Tegnap kaptam egy kólát ajcsiba, ma meg egy sütit. Hát mondanom sem kell, hogy mennyire jól esik, szinte zavarban vagyok, és a leges legjobb érzés, hogy idén ez már a második ilyen pozitív tapasztalat!

Elfogadás 1.

Nikó és én, kajatali

A napokban sok melón pörgök egyszerre, illetve most végre megint sikeres időszakom van hálisten. Sokat dolgozom, de nagyon élvezem. Ad egy kis löketet a jövőre nézve, illetve a szakmai önbizalmamnak is jót tesz. Ráadásul csinálom a mindennapi edzéseimet is súlyzóval, meg ugye a heti 3-szori futást és ez most ki tudott bennem alakítani egy bizonyos egyensúly állapotot. Egyébként ugye 2 hete edzek karra napi szinten, és tegnap észrevételeztem az első változásokat. Nem is értem miért nem kezdtem előbb, hiszen annyira szépen tud állni egy nőnek, ha a karján vannak tónusok.

Egyébként ismételten van felfedezésem, amit pszichológusom gyorsan bele is helyezett keretekbe (elméletbe). Pont ő kapcsán jöttem rá egy nagy alapvetésre. "Mindenki magából indul ki!" Ezt a mondást tudom mindenki ismeri, de azt hiszem mégsem gondolja át úgy igazán. Pedig nagyon sok történésre megoldást ad. Mikor éppen tanácsot adsz valakinek (akár egy élethelyzetre), vagy mikor csak egyszerűen egy szituációt felismersz, magadat látod, és hogy benned mi zajlik. Véleményem szerint itt van mindig egy csúszás, mert azt hisszük, hogy ami nekünk jó, az másnak is, vagy ahogy mi reagálunk, úgy reagál más is, vagy amit mi érzünk ilyenkor, azt érzi a másik is. Nem. És ezt a változót legtöbbször figyelmen kívül hagyjuk, pszichológusom szerint, ezt hívják heuréka elméletnek (megjegyzés: ehhez kapcsolódik még az algoritmus elmélet). Mikor a saját gondolkodásod alapján számítasz ki pl embereket. Csak egy dologgal nem számolsz ilyenkor, az egyéni változókkal. Egyébként ezt kicsit más szóval általánosításnak/előítéletnek is hívnám, és azt hiszem erre nagy a hajlam mindenkiben, ráadásként erre az általánosításra a saját magunk tulajdonságai/viselkedése alapján tesszük a következtetést. Egyébként, hogy miért fontos ez? Alapvetően semmiért, számomra ad egy fajta megértést, megérteni másokat. Én már nagyon régen rájöttem, hogy az a fajta ember vagyok, aki úgy tudja feldolgozni a körülötte forgó életet, ha megérti, ez a megértés ad egy bizonyos nyugalmat, majd később az elfogadást. Ebben az évben két szót tanultam (saját magamtól), és mindkettőt rohadt fontosnak tartom, az egyik az "elfogadás" a másik a "törődés". Az elfogadás az alapja, hogy olyan emberi kapcsolatot alakíts ki és tarts fenn, amelyben nincsenek sérelmek, düh. Egyfajta nyugalmi állapot.

Innen folytatom még majd ezt a gondolatot, de most mennem kell!

És én ma szeretnék még futni...

Több lábon.

3 ügynökségnek dolgozom tavaly óta ad hoc, ahogy éppen esik, ez a fő ügyfelem mellet ilyen kiegészítő dolog, de szeretem. Egyébként kapcsolatba léptünk egy 4. ügynökséggel is, de úgy tűnik eddig ott csak egy tender van, ahol ötletelünk teamként Lacussal, ez az első olyan meló életemben ezen a pályán, ahol nincs szükség a grafikai munkámra (mert van grafikai csapat). Én ezeket tapasztalatként élem meg, és nem zavar, hogy a mi munkánkkal nyernek adott esetben tendert és nem részesülünk a dologból többé. Az ilyen projektekből más tanulságot kell szerintem levonni. Pl hogy szélesíti a látókört, edzésben tart, dolgoztatja az agyat. Szeretem, és ugye én hiszek benne, hogy nincs hiába való tapasztalat az életben. Egyébként az egyes számú ügynökségnél nyári ügyeletet tartok majd mikor szabadságolnak, full service (account&art egyben), de van már náluk rutinom, szóval nem olyan ijesztő, mint elsőre hangzik. A kettes számú ügynökséggel meg közben szinkronban dolgozom két projekten is (egyik EB-vel kapcsolatos).

Amúgy rendben vagyok. Érzem magamban az erőt, testileg és lelkileg, nagyon kevés dolog tudna most kizökkenteni. Ügyfelemnél is berobbant a nyár, megvannak a szabik, és szinkronban elkezdtük az új arculatot kidolgozni. Nagyon jó lesz, ha elfogadják a terveim, az anyacég nagyon jó és menő irányba mozdult meg, kifejezetten élvezem.

Ha újra megszülethetnék...

...100%, hogy élsportoló lennék szeretnék lenni. Ma lefutottam életem legjobb 7 km-ét. Az idő 5'57"/km. Az első olyan futásom ever, ami 5-el kezdődik. Kemény volt, a lábam bírta simán, a tűdőm és a szívem a végén már kevésbé, de még így is meglepő volt, hogy mennyire bírom. Szerintem most indult megint fejlődés, de hát nem csoda, hiszen emeltem már múlt hónap óta a lefutott km-ek számát, és tervem (mégha nem is sikerül) ebben a hónapban a 120 km. És itthon persze megcsináltam a 6 kg súlyzós levezetést.

Az instant megoldások korát éljük!

Erre is ma jöttem rá, miközben egy postot olvastam egy blogban. Kicsit most küldetésemnek érzem ezt a témakört, mert egyébként munkámban is fontos, na meg egyébként is van az ösztönös érdeklődés bennem, de ezt ugye már többször taglaltam. Ma egy számomra teljesen ismeretlen lány divatblogját olvastam, ahol egy 30 napos gardrobe kihívásba csatlakozott (amit egyébként egy barátnőm indított). Önmagában a gardrobe kihívás szerintem jó móka, de a képek között észrevettem egy postot az ő sajátos gondolataival. Nagyon jól indult a postja. Teljesen felvázolta a szerintem is létező jelenséget korunk érzéseiről. Tisztán láttam, hogy ő nem érti miért van, de érzi, és ugyanazokat a belső gondolatokat érzi. És itt jött a fordulat, amitől a végén még az ideg is elkapott. Hogyan lehet ilyen jól induló (érett?) postot, így elkúrni. Megoldási javaslatokat adott. Amik idézem így hangzottak:

"
#1 Beleírsz a telefonodba néhány pozitív gondolatot, és beállítod az emlékeztetőt napi ismétlődéssel. 
#2 Cetliket ragasztasz fel a szobádba, valamint magadnál tartasz egy jegyzetfüzetet és teleírod inspiráló gondolatokkal. 
#3 Minden nap olvasol egy pozitív könyvből legalább néhány oldalt. 
#4 Az irodádat és szobádat úgy rendezed be, hogy bárhova nézel, szép, igényes legyen. Vigyél be virágot, lényeg, hogy tetsszen neked! 
#5 Hallgass olyan zenét, amely ellazít, miközben esténként 10 mondatot írsz arról, hogy mit szeretnél elérni az életben. 
#6 Amikor teheted (esténként vagy hétvégén) foglalkozz magaddal. Olvass újságot, napozz, sétálj, biciklizz, vásárolj, akármi.
"

Satöbbi. Instant megoldások. És ez a gond. Erről beszéltem pár postommal ezelőtt, hogy felületesebb ez a korosztály. Ez csak egy tüneti kezelés, mint amikor beveszek a fogfájásomra egy cataflamot, megszünteti a fájdalmat (egy ideig), de valójában a probléma ugyanúgy ott van.
Véleményem (és tapasztalatom) szerint az igazi eredményhez munka kell. Legyen bármiről is szó. Ha te az életedben igazi változást akarsz, akkor nem elég pár cetli a tükrödön, hanem tényleg akarni kell, és csinálni. És itt jegyezném meg, azt hiszem a legjobban azok az emberek basszák ki a biszotsítékot, akik csak kivenni akarnak az életből, de semmit nem tesznek bele (mert hát ők megérdemlik) és másokra közben végig irigyek.

TO DO

Szeresd magad és másokat is (és ne felejtsd el kimutatni). 
Készülj fel. 
Vedd komolyan. 
Légy hiteles. 
Ne érd be a majdnemmel.
Tartozzon mindenhez egy történet.

Toms - az új :)

És végre az első mintás!

Súlyzós edzés

A héten beszereztem egy pakolható súlyzót, és a legkisebb súlyokkal elkezdtem az itthoni edzést. Most egy kicsit abbahagytam a plankinget, meg a fekvőtámaszozást is, és teljesen ráfokuszáltam a karomra... katasztrofális a lábamhoz képest.

Társadalom kritika?

Ösztönszerűen van bennem mostanában a fiatalabb generáció megértésére való törekvés, meg egyáltalán figyelem, mert érdekelnek dolgok. Érdekelnek ők, a különbségek és persze ebből következtetni, hogy milyen lesz a jövő, milyenek lesznek majd ők, mikor idősebbek lesznek, mint pl én most. Emlékszem, mikor még az Ogilvyben dolgoztam, tippelgettük a jövőt, hogy milyen lesz az a jelenség, amit úgy hívunk ma social media. Akkoriban még felfutóban voltak a közösségi oldalak, szó nem volt reklámozásról, csak a bannerek léteztek meg a weboldalak... szó sem volt mobil platformról, akkoriban kezdtem a blogolást, mert amúgy akkor az eléggé nagy divat lett hirtelen. Az hiszem akkor tudtak jól kiemelkedni pl a gasztróbloggerek vagy divatbloggerek, újat tudtak akkor még alkotni. Nem teljesen láttuk, hogy merre fog elindulni, de volt már arra prognózis, hogy előbb-utóbb a logika alapján az online átveszi a vezetést az offline médiumok felett. És egyébként év elején olvastam, hogy mintegy 60%-kal át is vette a vezetés először a tavalyi statisztikák alapján az online (média hirdetések alapján). Gyorsul a technológia, és azt hiszem, nem lineárisan, hanem dinamikusan. Én ebből fakadóan érzékelek egy jövőbeni társadalmi problémát, ami nem más mint a digitális szakadék. Lesz olyan mértékű probléma szerintem, mint a nyugdíj kérdés. Ugyanis már most érzékelem saját korosztályomon pl. Pest és vidék között látható formában, sőt korosztályomban akár Pest és Pest között is és nem beszélve a különböző korosztályok között mennyire hatalmasodik ez. Már egy gyerek nevelése mellett is úgy látom, hogy veszíti el az ember a fonalat, mikor kikerül a munkaerő piacról akár egy-két évre. Információ. Ez a mai világ alapja, tudnod kell, ismerned kell, online felületeket kell használnod, és "neadjisten" ha úgy dolgozol mint én, aki tervezi is őket, na akkor ez még nagyobb challenge. Mi várható? Milyen az engem követő generáció? Hát az biztos, hogy gátlástalan és van önbizalma. Ami alkotás szempontból jó, ugyanis az én generációmat alapvetően egy szorongó generációnak tartom, mi még nem születtünk bele a digitális világba, mi még nem hozzuk már a bölcsiből az idegen nyelv tudását, mi vagyunk az átmenet, még a régi szellemiségben, de már az új környezetben. A következő generáció már egyszerűsít, gyorsít, felszínesebb, céltudatosabb. Pont a pszichológusommal beszéltem erről ma, hogy ebben a mai világban az a probléma, hogy az empátia nem előny, hanem hátrány. Ha te átérzed más ember érzéseit, az hátráltat. Egó van, az összes vezető nulla empátiával rendelkezik. Ergo a mai világ nem alkalmas azokra a psszichológiai alapokra, amiből kiindulunk... "éld meg az érzéseidet és fejezd ki". Pont ennek az ellentéte történik, és akkor vagy sikeres, ha ezt ebben a szellemben tudod csinálni. És azt gondolom, hacsak valami csoda nem történik, ez fog tovább burjánzani. A jövő fiataljai hihetetlen egóval fognak bírni, nárcisztikusak lesznek (mint ezt már egyéb oldalakon is láthatjuk: pl instagram), bátrak lesznek, és lesz önbizalmuk, torzult visszajelzésekkel, torzult önképpel. Bár az én olvasatomban ezek az alapok is változni fognak, mutálódnak a szükségletek is. De amiben nagyon tuti biztos vagyok, az a sebesség és az információ előretörése, és a tapasztalat háttérbe szorulása. Viszont pozitívumként (csak, hogy végre jót is mondjak), szerintem nyitottabbak lesznek, ezt már most is látom ha egy tizenévessel beszélek, nagyobb az érdeklődés a világ felé. Szóval "érdekes", és az is hogy vajon mennyi fog ebből engem szervesen érinteni, és vajon fel tudom venni az ütemet, képes leszek majd asszimilálódni?

Új külső

Szeretnék új külsőt adni a blogomnak, de rá kellett jönnöm, hogy ez egy ilyen "adatbázisnál" már nem olyan egyszerű kérdés, főleg a felhasznált képek miatt. Valami hasonlót szeretnék, mert mert a mostanit már úgy érzem kinőttem, csak rettenet sok idő kellene ahhoz, hogy az egészet kipofásítsam, illetve nem tudom miért a képeket teljesen szétkúrja, ha feltöltök egy ilyen templatet. Ma kísérletezem vele egy órát, végül (szerencsére csináltam biztonsági mentést) vissza kellett állítanom a régit. Nem vagyok ilyen téren béna, szóval nem is értem, hogy egy átlag felhasználó ezzel hogyan tud jól boldogulni... bár a mai tizenévesek már ilyen rendszereken szocializálódtak, nekik ez tök zsigerből megy. Tegnap olvastam egy 17 éves bloggertől:
"A korosztályod melyik social media felületet használja a legtöbbet? 
A Snapchatet, illetve az Instagramot. A Facebookból már inkább csak a Messenger alkalmazást, mert alapból a Facebookot inkább az idősebb korosztály használja többet."
Jesszus, mostmár tényleg kezdem magam öregnek érezni :D
Visszatérve a blogra, előbb-utóbb be fog következni a dizájnváltás... remélem előbb.

Idei első...

Május 14-én, mikor 27 km-em volt kitaláltam, hogy ebben a hónapban lefutom a 100-at. Megtettem.

Gergő 33

Megünnepeltük. Szupcsi volt. És persze készült egy "igazán jól sikerült" kép:

Gergő Krisztusi korba

ma is egy fonás költemény by Gergő

Álljunk meg egy szóra!

11 szem eper, 508 Ft. Ha jól értem egy szem eper kb 50 Ft? Erre mondják azt hiszem, hogy "még jó, hogy lehet kapni". De legalább magyar(?).
Én ma bevállaltam, de termelni kell, nincs mese.

Más. Megint egy fontos infóval gazdagabb lettem, ami magyarázatot ad erre a közösségi őrületre. Ma reggel hallottam ki egy gondolatot egy Jakupcsek interjúból. Mégpedig akkor érezzük jól magunkat, ha 20-30 ember életét követjük, azaz ez egy normális dolog, de persze nekem ez legalább olyan furcsának hangzik elsőre, mint a macskáknál a dorombolás (honnan jön?). Amúgy tényleg én is szeretem a barátaim, meg pár ember életét követni, és nem tudnám megmondani miért. De ha belegonodolok öreganyáinknál meg az volt a menő, hogy összeültek és kitárgyalták a falut... szerintem még mindig így van amúgy, csak a fiatal generációnál ez a jelenség digitális lett és kicsit átulakultabb formában történik. A másik nagy generációs különbség a felgyorsultság. Nincs idő, viszont sok a teendő, és hosszabb a munkaidő szüleinknél mondjuk 2-3 órával. Nekem egy átlagos nap reggel fél 8-kor kezdődik és fél 7-ig tart, azaz 11 óra, és itt még nem kevertem bele a túlórázást, vagy azt hogy kétéve két ország között free wifin készítettem ügyfélnek a nyaralás alatt egy SOS layoutot. Szóval nincs megállás, ha tetszik, ha nem. És persze emellett szakíts időt az egészségre, sportra, barátokra, szórakozásra. Egyébként Jakupcseknek még egy gondolata nagyon tetszett nekem. Nem tudom pontosan, hogyan fogalmazta meg, de a lényege az volt, hogy nem az a nagy munka mikor már képernyőn vagy, hanem a nagy meló az azt megelőző időszak. Én folyton ezt érzem. Volt egy szakmai kiteljesedésem, mikor megszereztem az ügyfelem, de most megint egy ilyen alapozó, melózó időszak van, mikor megint egy csomót gürizik az ember és semmi látszatja nincs, és ahogy értelmeztem, az életben végig így lesz periodikusan. Már ez olyan emberekre érvényes persze, akik olyasmi ambíciózitással rendelkeznek, mint pl én. Egyébként egy kérdés van csak: megéri? És van egy válasz: igen! Kell a pénz, a cél, kell a kihívás. Most közhelygyár vagyok, de ezek rohadt nagy igazságok, különben jön a depresszió és az idő múlásával egyre alacsonyodó önértékelés, mivel ez is alattomos hozománya, minél tovább vagy haszontalan, annál jobban semminek érzed magad, legalábbis én így képzelem.

Más! Pszichológusomnak meghalt a barátja. A létező összes médium hírt csinált belőle (VS, Index, 444, Schiffer András stb), én amúgy nem tudtam, hogy ilyen híres. Írtam pszichológusomnak egy levelet a saját gondolataimmal, apámról írtam, hogy én mit éltem meg. Emlékszem, hogy én a természetességet kerestem, menekültem a részvétezés elöl, és olyan kedveset válaszot pszichológusom, hogy akárhányszor újra olvasom, mindig elsírom magam rajta. Nagyon szeretnék segíteni neki, nagyon sajnálom most őt és sokat gondolok rá. Tényleg igaz, hogy az ember egy idő után elkezd kötődni a pszichológusához.

Azokon a napokon.

Rettenetes pár órám volt volt délután, szembesültem. Igen, még mindig (magánéleti) szenvedés témakörben. Pedig most nagyon sokáig jól voltam. Utálom a közösségi oldalakat, ahol olyan információhoz juthatsz, ami nem tartozik rád, valójában ez kurta le a hangulatom. Ezt követően rettenetes gondolatok és szavak hagyták el a számat. Bánom, mert lealacsonyodtam addig, hogy ítélkezzek mások felett, miközben halvány fogalmam sincs. Csak felállítok egy aktuálisnak látszó képet, de közel sem biztos, hogy ott az igazság. Olyan miatt szenvedek, amit én képzelek úgy ahogy, és én "idealizálom". Össze kéne már szednem magam, ha lehet végleg. Remélem egyszer sikerül.

Futás után...

...ezt kaptam egy vad idegentől az utcán, aki megállított és azt mondta, hogy figyelt, és reméli elfogadom tőle csak úgy (egyébként egy havernőmmel voltam, nem egyedül). Életemben nem volt még ilyen, hogy faszitól csak úgy kapjak spontán egy szál virágot, pláne nem csapzottan futás után. Nem tudom hova tenni... örülök, hogy léteznek még ilyen csodák, és egyben köszönöm is.