2018. január 29., hétfő

2018. január 24., szerda

52,3 kg - tizennyolcadik nap

...És megyek tovább lefelé, és már mindjárt itt a vége. Jó érzés.

2018. január 23., kedd

Pillanatok, melyek könnyeket csalnak a szemembe

Így volt ez velem, mikor a kezembe került a Simontornyai Bőrgyárról készült könyv, melyben megláttam édesapám fiatalkori képét (balra). Egyből felismertem, pedig ekkor még valószínű én nem is éltem. Jófej figura, nem? :)
Ezen a képen úgy látom, hogy sok vonásom hasonlít rá kinézetre (is).

Amúgy Zs-nek mondtam, hogy van egy érdekes emlékem apámtól,  és mikor erre emlékezem, nagyon sok endorfin szabadul fel bennem. Mosógépen ültem, ő meg szárította a hajam :D, ezt egyébként emlékeim szerint mindig ő csinálta, imádtam és mikor Zs szárít, valahogy ezt idézi bennem, boldog pillanatok. Ezt majd egyszer szeretném tovább vinni a mi gyerekünk felé, már amennyiben persze lány lesz :D. Szeretném, hogy neki is legyen az apjával ilyen bensőséges pillanata, amit később mindig vissza tud idézni.
Amúgy ide kapcsolódik, hogy Zs vett az eBay-en egy basszusgitárt, és most elkezdett rajta gyakorolni. Ez is jó érzés. Belső boldogság kap el, mikor hallom a basszusgitár hangjait... sosem gondoltam volna. Egyébként itt jött az elhatározás, ha valaha is lesz házunk, akkor szeretnék magamnak egy szobát, az én kis ART műhelyemet, ahol majd lesz egy zongora (és ismét zongorázásba kezdek), és ott lesz az irodám és a könyvespolcok. Az ott csakis az én birodalmam lesz, ott fogok dolgozni és alkotni, mert még az is nagy vágyam, hogy visszatérjek a rajzoláshoz is... egyszer. De egyelőre még nem itt tartunk, most még ezért nagyon sokat kell dolgozni, csak jó érzés néha gondolni rá. :)

2018. január 22., hétfő

52,6 kg - tizenhatodik nap

Egész hétvégés stagnálás, vasárnapi futás és extra megszorítás után ma beléptem az 52-esek klubjába. Ez a súlyom kb tavaly január óta nyár végéig (ugye utána nem mértem, és kúszott szépen felfelé). Úgyhogy most már nincs messze a cél, egy bő másfél kiló, tippre olyan másfél hét, ha tudom a tendenciát tartani. Pont mire a szigorú candida diéta lejár. Azt követően sem fogok visszatérni az előző életmódhoz, hiszen akkor kb ennyi idő alatt vissza is jönne, talán csak annyi, hogy a vitaminokat gyümölcs formájában is fogyaszthatom végre, és néha beiktathatok némi krumplit (amimár nagyon hiányzik), illetve persze a mennyiség, ugyanis a mennyiség gyakorlatilag most iszonyatosan kevés. A mai fogyás egyébként mutatja, hogy a sport mennyit rá tud dobni, ha utána nem kajálod tele magad.

Nyílászárósok szombaton ismét nem végeztek, remélhetőleg hét elején jönnek valamikor... háááááát.

2018. január 20., szombat

53 kg - tizennegyedik nap

Tegnap volt az első olyan nap, mikor nem fogytam, és nem is stagnáltam, hanem híztam. 53,6 kg volt reggel a mérlegen. Ez annyira szarul esett, hogy nem is tudtam írni róla. Ma viszont ismét visszatért a fogyó tendencia, ahogy a mellékelt ábra mutatja 53 kg a reggeli súly. Két hét alatt 2,5 kg, márcsak 2 kg kell és megvagyok. Látszik már rendesen, főleg a hasamon és talán a fenekemből is ment le. Nadrágjaim még alapvetően feszülnek, de azért látom, hogy könnyebben jönnek fel.

Ma SEM végeztek a nyílászárósok... a 3,6 méteres párkány helyett hoztak egy 1,2  méterest. Erre vélemény??? Dilettáns szar cég. Plastic world Hungary a cég neve. Aki jót akar, nagyon messziről kerülje. De majd még írok erről egy blogbejegyzést, hátha a google beSEOzza azt a postot, mert amúgy a weboldalukon kommentelni nem lehet... gondolom nem véletlen, és az ilyen cégeknek nincs helye az iparban.

2018. január 18., csütörtök

53,2 kg - tizenkettedik nap

Tegnap kicsit hedonista estém volt, mert Lacussal találkoztam, és megittam másfél pohár bort (alkohol tiltólistás), illetve egy szép adag cézár salátát, de ennek ellenére is sikerült egy picit fogyni mára. 20 deka ugyan, de legalább a tendencia megvan. Az a megfigyelésem, hogy minden második nap van eredmény, tehát egy nap stagnálás, egy nap fogyás, és így tovább. Na még 2,5 kiló lemehetne és készen is lennénk, ez azért szerintem lesz még egy 15-20 nap. Ha tudnék futni, szerintem gyorsabb lenne, ez a heti egy futás csak arra jó, hogy az izmaim karba legyenek tartva.

2018. január 16., kedd

53,4 kg - tizedik nap

Ismét áttörés, hamarosan elérem a nyári súlyom. Mától a tejet leváltottam rizstejre (diéta része a tejtermékek teljes elhagyása). Egészen oké, nincs hiányérzetem. Egyébként úgy kell elképzelni, hogy az egésznapi kajám kb egy átlag ember korrekt reggeli mennyisége.

Festővel lefixáltuk tegnap az időpontot, február második hete lesz, és egy hét meló, illetve ablakosok meg most szombaton érkeznek (hetedszerre).

2018. január 15., hétfő

53,8 kg - kilencedik nap

Igazából ez a diétám nemcsak a hízás miatt indult, de persze ez volt a végső löket. Már egy fél éve fejemben van, ugyanis még nem bizonyított, de erős gyanúm van hogy candidás vagyok, erre van pár tünetem, mint pl a migrén, haspuffadás stb, csak hogy néhány tipikus tünetet említsek, de persze több más is, másrészt meg van egy erős félelmem az inzulinrezisztenciára, ami meg szintén jó pár szar indítója lehet. Szóval erősen indokolt volt. Ennyire drasztikus diétát egyébként nem olyan könnyű elkezdeni, mert iszonyú sok holtponttal és lemondással jár, ha nem jött volna h besokkolok a súlyomon, akkor talán bele sem tudtam volna kezdeni. Ma van a 9. nap, őszintén szólva már nem olyan nehéz. Eddigre már kialakul, hogy mit ehetek, mit nem ehetek, mikor és mennyit. Ezenkívül segít, hogy már összeszűkült a gyomrom. A kemény diétát szeretném addig tartani (függetlenül a candida tünetek enyhülésétől), míg le nem fogyok 51 kilóig, aztán utána is szeretném tartani, de már mennyiségi korlát nélkül ha van rá lehetőség és nem történik semmi extra az életemben, akkor mondjuk olyan fél évig. Nyilván bizonyos étkezési kultúráról jó lenne egy életre lemondani, de ezt ígérni kicsit erős lenne, de majd meglátjuk, hogy alakul.

2018. január 14., vasárnap

Matracok - Cardo vs. minden más

Idei évünk második projektje az ágy kérdés, és méginkább a matrac kérdés. Egész életemben arról álmodoztam, hogy egy kérdésben nem fogok tudni kompromisszumot kötni, mert azt gondolom, hogy nagyon sok minden abból indul ki, hogy milyen minőségben aludtuk ki magunkat, ráadásul így, hogy már nem egyedül alszom, így mégtöbb tényező befolyásolhatja az alvásom minőségét és mennyiségét. Na meg a szokásos magas minőség utáni vágyam is benne van. Egy szó mint száz, ezt a kérdést egyáltalán nem szerettem volna rutinként kezelni, és egyáltalán nem szerettem volna árérézkenyen kezelni, bevallom így utólag persze lett belőle egy kis kompromisszum, de ennek csak az volt az egyetlen oka, hogy ha ezt nem tesszük meg, akkor az ágyunk 600 000 feletti tétel lett volna. Nos, mivel ez egy ilyen kiemelt projekt volt az életemben, ezért természetesen nagyon hosszas kutakodás előzte meg. Kipróbáltam az elérhető basic márkákat: Jyisk, Ikea, ahogy mentem nézelődni, ráfeküdtem. Az első nagyobb problémám, és ez a végső tapasztalatom is, hogy legtöbbjük besüppedős, illetve a kemény matrac sem igazán kemény. Aztán végig interjuztam a barátaimat, ki milyet használ, így némi nemű háttér tudásra is szert tettem (főleg Rencsitől, őt külön szeretem a szakszerűségéért). Illetve olvasok egy DIY blogot, és onnan is befogadtam a véleményeket, így a végére kialakult, hogy szombaton (azaz tegnap) két üzletet fogunk meglátogatni a Materasso-t és a Cardo-t. Cardo-ba már voltam egyébként kb fél éve, szóval ott tudtam már előre, hogy biztosan tudnék válogatni, de először irány Vecsés, Materasso. Ez egy olasz cég, olasz és török áruval, 30 éves tapasztalattal. Megmondom őszintén éreztem némi idegenkedést a török miatt, de ez igazán nem számított. Inkább a tapasztalat. Egy hagyományos zsákrugós/kemény példánnyal indultunk. Hmmm az érzés, oké... gondoltam. Semmi extrája nem volt a betétnek csak ennyi, ZS mellém huppant és megrengtem én is :D, láttam ZS-n is hogy nem tudja mit kell érezni, jó-jó de semmi több nem jut eszébe. Aztán próbálgattunk párat, egyre jobban tetszettek (és persze árban is egyre felfelé araszolt), majd bementünk a másik szobába. Véleményem szerint itt lehettek a prémium matracok. Hmm igen, ez már klassz, ez már nem zsákrugós volt, hanem valami hideghabos nemtom milyen cucc (szintetikus). Elmesélte a nő a technológiát és tetszett is, itt kb egy matrac olyan 100 000 kategória volt. Kerestünk hozzá ágyat is, 3 ágy tetszett, azok árai 150 000-300 0000-ig, így összesen ha a legfullosabbatt vettük volna keretből és matracból, akkor 400 000-nál álltunk volna meg (talán pár ezer föle volt). Elégedetten jöttünk el, mert én amúgy pontosan ennyit lőttem be magamnak. Irány a Cardo. Sosem fogom elfelejteni az első reakciókat, miután az első matracra ráfeküdtünk. A materasso legjobb betéte nem közelítette meg a Cardo legstandardabb betétét. Ráfeküdtem és rágyógyultam, szinte aludtam volna. Ahogy próbálgattuk, nagyon gyorsan megtaláltuk a legjobbat, ami mindkettőnknek egyből beütött. Energy plus volt a neve, kemény matrac és kb 30 cm vastag, és 375 000 az ára (leárazva). A szívem szakadt meg, hiszen így a matrac majdnem annyiba kerül, mint amennyit az egész projektre szántam, ellenben ég és föld a különbség a fekvő minőségben. Dilemma. Átmentünk a 14. kerületi Cardo-ból a 13-ik kerületibe, mert emlékeztem, hogy ott több ágy van kiállítva, mert ugye kellene ágykeretet is nézni. Nos ott, valahogy a kiszolgálásban is sokkal jobbat kaptunk, meg valahogy az üzlet is átláthatóbb. A nőci megmutatta melyik mit tud. Amúgy januári akció van (ennek örültem, hogy kereskedelmi holtszezonba mentünk), és néhány matrac ilyen 30-40% leárazásban van, sőt, ha ággyal együtt vesszük, akkor a kisebbik feláron jöhet velünk.

GOLD kategória - Glamour matrac, ezt a matracot vettük
Alapvető különbség a Cardo jó matracai és a többi általam ismert között, hogy ha melletted fekszik valaki és mozog, az nem hat át a másik oldalra. Továbbá nem szintetikus, hanem természetes anyagból készült, levegőzés szempontból ez nagyon jó, nem kell forgatni, illetve a többféle keménység váltakozik, tehát az érzékenyebb felületeinknél (medence, derék) más a keménység, mint a többi ponton, és végül a 100 éves tapasztalat. A lényeg végül, hogy az Energy plus matracot nem tudtuk megvenni, ami a prémiumok prémiuma volt, de a Gold kategóriából, a legalsóbb szintet sikerült, nem volt olyan nagy különbség ezek között már, mint a Cardo és a többi márka között, illetve mondta nekünk a nő, hogy ez itt már mindegyik prémium kategória és egészségügyi szempontból mindegyik azon a bizonyos szinten felül van, tehát már mindegyik biztosítja az egészséges alvást, egyébként legyen az félkemény vagy kemény. Mi keményet vettünk, mert én egyébként kemény matrac párti vagyok, de ez már csak ízlés dolga, egészség szempontból nem számít. Így végül az ágyunk az összes kedvezménnyel 473 000-nél állt meg (kb 770 000 helyett). Azt hiszem ezzel ki is merítettük a kérdést, lehetett volna cizellálni még sokáig, de arra már nem volt keret, az már túlnyújtózás lett volna, ami meg nem a mi világunk. Elégedetten jöttünk el és már alig várjuk, hogy megérkezzen (kb márc 2-án).

2018. január 12., péntek

54 kg - hatodik nap

2 napos stagnálás után ma reggel egy 60 dekás fogyás. Éhség érzet nem nagyon van, mert nulla cukor/nulla szénhidrátot viszek be, így mivel nincs a vércukor ingadozás, így nincs a rosszullét sem. Azért kemény, és ezt a másfél kilót még nem érzem a nadrágjaimon, de bíztató. Az éhség érzetet persze azért jelzi a szervezet, tehát a gyomrom a korog, meg azért éhes vagyok, de nem kap el rosszullét.

2018. január 9., kedd

To do list

2018 eddigi legfontosabb változása (és egyébként nem tudatos), hogy elkezdtem leírva "TO DO" listát készíteni, amit napi szinten követek és pipálgatom, ami kész. Névnapomra kaptam ezt a dizájner naptárt + pénzügyi tervezőt és imádom. Egyrészt kíváncsi lennék, hogy így hatékonyabb-e az ember, másrészt valakinek ez tudom, hogy nem járható út, mert ehhez sztem egy bizonyos embertípus kell, én ilyen vagyok. Amúgy ahhoz képest, hogy memória problémáim vannak, általában a munkahelyi dolgokat nagyon pontosan vezetem, nagyon ritka ha elfelejtek valamit...

2018. január 8., hétfő

54,8 kg - második nap

Leugrott 0,7 kg 2 nap alatt, ez azt jelenti, hogy marhára sok a víz!

2018. január 7., vasárnap

2017-es leltár

Minden évben szoktam írni egy kis összesítést, ezt szeretem, mert utólag visszaolvasva tökéletesen fel tudom idézni az évet. Erre az évre csak annyit tudok mondani, hogy a változások éve volt. Egyetlen ilyen évet sem tudnék felsorolni, ahol ekkora változás történt. Lehet nem is lesz több ilyen, hiszen a legnagyobb változás, hogy albérletből saját lakásra váltottunk. Ez a változás egy olyan cél, amit kb már 10-15 éve megfogalmaztam magamban, és egy ilyet elérni nem minden nap adatik meg az embernek. Mondjuk emlékszem, hogy költözés napján ünneplésként bontottunk egy Martini ASTI-t, és kicsit ürességet éreztem. Vagyis nem éreztem azt az eufóriát, amit elképzeltem, hogy majd érezni fogok. De persze ez több dolog miatt is lehet, mert éppen szinkronban engedtem el az előző életem. Sosem tudtam gördülékenyen viselni a változásokat, meggyászoló típus vagyok, aki végigéli az érzelmi palettát. De amúgy nem is itt kezdődött ez az egész történet, hanem január 2-3 környékén, ugyanis ott döntöttük el, hogy ez lesz a mi lakásunk. Január 18-án írtuk alá a szerződést, és ZS március közepén végleg hazakötözött (hozzám). Akkor egyébként volt egy félelmi pont, ZS meló kérdése, emiatt kicsit mindketten feszültek voltunk. Ez a momentum árnyékot vetett akkor a boldogságunknak, bár tudtuk, hogy az én keresetemből jól el vagyunk ketten is, de csak hogy itt is jelen legyen Murphy, pont ezekben a hónapokban kerestem kb 20%-kal kevesebbet, ez ilyen furcsa együttállás volt, meg ugye nekem közben felmerültek költségek, ügyvéd/illeték/mosógép, úgyhogy ettől az időszaktól kezdve, jópár hónapig koppanásig mentünk anyagilag. Aztán szerencsére nagyon gyorsan lett ZS-nek munkája, és nekem is visszaállt a keresetem. Sőt nyár végére meg tudtuk rendelni a nyílászárókat, illetve rendeztük adósságainkat. Igazából ez is lett a vége az évnek, a mérlegünk egyensúlyba került. Ez egy nagy cél volt nekem, szerettem volna a 2018-as évet úgy kezdeni, hogy ne legyen visszatartó erő, se anyagi, se egyéb. Így most a lakásunk még mindig sehol nincs, de kész a terep, elkészültek az alapok, idén már csak be kell fejezni.

Autó. Ez is egy nagy változás. Szeptember eleje környékén köszöntöttük az új családtagot, erről írtam is. Azóta egészen jól visszaszereztem a régi vezetési rutinom, és hát sokkal kényelmesebb lett az életünk. Pl egy IKEA körhöz nem kell tesómat felszervezni, és nem kell a heti vásárlást haza cuccolni kézben, illetve Stornyára is rugalmasabb az utazás, nagy könnyebbség.

Sport. Nem éppen erős évet zártam, persze nem is lett volna könnyű dolgom, hiszen 2016-ban nagyon durván toltam. 120 km-es hónapot legyűrni nem könnyű, és nem is sikerült, ellenben hízni azt sikerült. Kb 5 kilót. Látszik igen, nem is érzem jól magam tőle. A futás nyáron visszaállt heti 2-re (3 helyett), és most télen a heti 1 arányt tartom. Kevés, de legalább valami, több mint a semmi.

Tervek. A lakás rendbeszedése, és ha Isten is úgy akarja, akkor jó lenne saját családot alapítani. Utóbbi persze nem csak rajtam áll, úgyhogy azt tervszerűre nem tudom magam elé támasztani, inkább csak mint vágyat. Ezeken kívül ezt egy alapozó évre szánom ismét, mert későbbiekre vannak új tervek, a lakást egyszer jó lenne házra cserélni, én már erre szeretnék alapozni.

BTW: Móniéknak ezúton is gratulálok a gyermekáldáshoz, ez is 2017-hez tartozik, napi szinten éltem végig ezt a történetet, és emlékszem a pillanatra, mikor megláttam az első fényképet az Instagramon, könny szökött a szemembe,akkor esett le, hogy minden egyes gyermek születése egy csoda.

BÚÉK 2018-ra is, és szívből kívánom mindenkinek a legjobbakat, és hogy a vágyak váljanak valósággá!

2018. január 6., szombat

55,5 kg - a szembesülés pillanata

Több hónapja nem álltam mérlegre, mert tudtam, hogy híztam. Felbátorodtam és jött a szembesülés, 55,5 kiló. Úgyhogy drasztikus diéta következik. Ez így nem jó.

2018. január 5., péntek

Csempefestés - DIY

Két nappal karácsony előtt belevágtunk Móni bíztatására egy számunkra igen komoly kihívásba, a konyhai csempe lefestésébe. Igen egyszerű, de annál látványosabb változást lehet vele elérni, viszont nagyon fontos, hogy minőségi alapanyagokkal dolgozzunk, és nemcsak a zománcfesték minősége, hanem az alapozó minősége is lényeges, mivel semmiképpen sem szeretnénk, hogy az idő elteltével lepattogzódjon a felület. Móni barátnőm részletesen elmesélte, hogy ők hogyan csinálták, illetve adott nekem tippeket az alapanyag kapcsán is. Otex alapozó festék, és fedésként Tikurilla magasfényű zománcfesték. Az Otexet mi Harzóval helyettesítettük, mert nekünk azt tanácsolták, hogy ez mégjobb alapozó festék, de ez persze sosem fog kiderülni, hogy tényleg így van-e. Aztán ezek már csak a szubjektív tapasztalataim, illetve gondolataim, de én nagyon fontosnak tartottam a tisztítást, így alaposan lemostam a felületet alapozás előtt. Majd szépen körbemaszkoltuk és már tettük is fel az alapozó festéket. Már ezt is próbáltuk a lehető legegyenletesebben feltenni, különös figyelmet fordítva a fugára, mert azt aztán végképp nem akartam, hogy a fuga résznél ne legyen egyenletes. Ezt követően pihentettük egy órát. Tapasztalat, hogy az alapozó gyorsan szárad. Ezt követően 2 rétegben felfestettük a zománcfesték rétegeket (közötte két órát pihenve), majd ezt követően vártunk ismét 4 órát, és eltávolítottuk a maszkoló szalagot. A helyiség ekkor már KBSZTT büdös volt, úgyhogy egy kb 24 órás alapos szellőztetés következett, majd 24 óra elteltével feltettük a falra szerelt cuccot is. Egyébként nagyon élveztük csinálni, illetve a végeredményt látva megjött a kedvünk további DIYkodáshoz is. Csatolom sorba a képeket:

Régi csempe
Alapozó után
Meló közben
Elkészült fal (lehet, hogy ez még csak első réteg után)
Végeredmény
végeredmény
Sajnos az ablakosok még mindig nem végeztek, így még mindig várjuk őket egy következő körre. Elfelejtették elhozni az ablakpárkányt, így ez még nincs cserélve, illetve a szúnyoghálót az erkély ajtóra életveszélyesre tették fel (visszavág erősen), illetve elszabták a méretet (ezt is). Egyébként a festőt mára várom, hogy felmérje a dolgokat, és adjon ajánlatot, és elvileg hó végén/február elején jönnek festeni. A konyha (ha már ez a post erről szól) hófehér lesz.