Darwin's evolution is my God 2.

Anyát fárasztottam ebéd közben ezzel a filozofálgatással és ahogy forgatom ezt a mondatot egyre mélyebb és mélyebb tartalomig jutottam.

Darwin evolúciója az Istenem. Két külön álló hipotézis egybemosása... tudom bátor dolog így leírni... több egy tutkó szóviccnél, márcsak azért is mert elég durva tartalomra gondolok közben. Két egymásnak ellentmondó analógia, Isten létezése (édenkert stb.) és az evolúció (tudomány). De mit jelent az, hogy evolúció az Istenem? A természet tökéletes rendszere. Egy triviális példa: mint a beporzás esete. Na nem maga a szaporodás oldala, hanem ahogy a növény manipulálja "ösztönösen" (szándékosan idéző jelben) a méhecskét, hogy a pollenjét szállítsa át egy másik növényre. Primitív deal, melyet megkötnek egymással: adok neked üzemanyagot (nektár/cukros víz) míg eljutsz a másik virághoz, ahol ismét tankolhatsz, cserébe ha átviszed a pollenemet. Ez a túlélésre összpontosított reprodukciós manipuláció maga a csoda is lehetne... ha hinnék a csodákban :DDDD. De inkább azt gondolom, hogy a természet is a terv/rendszer része, melyet valahol valaki kurvára kitalált. És nem elhanyagolható, hogy hibátlan a rendszer! Hiszen ha egy hajszálnyi hiba is lenne, már borulna is az egész (pl, ha túl sok nektárt kapna a méhecske... leszarná a többi virágot, ergo a pollenek nem jutnának sehova). Tökéletesebb ez a rendszer, mint egy computer... ez volna Isten? Szóval akkor ki (mi) is Isten?

És ekkor érdemes megemlíteni még a természetes és mesterséges evolúció közötti különbségeket is, illetőleg, hogy hogyan épül egyik a másikra. Nekem nagyon bejön, ahogy egyik a másikhoz tud asszimilálódni. Megemlítek itt is egy példát. Mondjuk a kanári fajt (ez a példa nem a sajátom: Richard Dawkins gondolatai, én csak adapáltam és továbbgondoltam). Szóval a kanári madár. Nekem fogalmam sem volt róla, hogy tulajdonképp nem más, mint egy kitenyésztett faj, mely nem is elsősorban az énekesmadársága, hanem a kinézete miatt lett genetikai bravúr, vagyis mesterséges szelekcióval elérték azt, hogy még egy színt is elneveztek róla (kanári sárga), de nem is ez a poén, hanem az, ami most jön. A természetes szelekció, amit tovább folytat a túlélés érdekében. Hogy egyre szebb és szebb hanggal rendelkezik, mert a női egyed a szaporodásnál ezt veszi alapul, oly annyira, hogy már a hang beindítja a női egyedek hormonrendszerét. Kvázi, a kevésbé szépen éneklő egyedek kivesznek természetes szelekció során. Sztem ezt elég nehéz lepipálni és ez csak a fogaskerék egy apró kiemelt részlete, ki tudja még mi minden épül egymásra. Ja igen és az én címem, csakhogy visszautaljak rá, valami ilyesmire akart utalni, hogy nem valami újat/eredendő elméletet kell keresni, hanem elég csak magunk köré nézni és a még fel sem tett kérdésre is megkaphatjuk a választ úgy, hogy csak csináljuk a dolgunk... azaz élünk.

folyt. köv.

Darwin's evolution is my God

Áááááá de súlyos ez a cím. De azért örülök, mert gyakorlatilag kibaszott rég óta ezen agyalok és még sosem sikerült ennyire frappánsan megfogalmaznom... na de pár aktualitás kezdésképp:

Annyira elszaladt az idő, hogy közben a vizsgaidőszakom is lezárult. 2 Uv-vel ugyan, de mind a 12 vizsga sikeres, így az első évet higgadt lelki ismerettel lezártam magamban. De ma egy csomó dolog elkezdett kavarogni a fejemben. Sok a szabadidőm, ilyenkor mindig kattogok ezerrel.

Bár munka továbbra sincs, szerencsére azért az alkalmi melók megtalálnak, mint valamiféle "Isteni gondviselés", amiért nagyon hálás vagyok a fentieknek, de azért jó volna már valami értelmeset csinálni, ami élvezettel tölt el. A Laboratory Ideas-os próbálkozásunk végül nem sikerült, a második fordulón elhasaltunk, azonban nem kudarcként éltük meg, hiszen szerintünk elég magas szintű munkát vittünk és rájöttünk, hogy a szövegíró/art direktor párosunk jól működne, így azon leszünk, hogy előbb-utóbb azért sikerüljön együtt dolgoznunk. Én továbbra is pályázom az összes lehetséges álláshírdetésre, de nem egy egyszerű dolog ez. Nyár van - uborka szezon.

Tulajdonképp lenyugodva itthon vagyok és várom az idő múlását és megpróbálom nyaralásnak tekinteni. Rengeteget olvastam az elmúlt napokban. Mostanában, mióta tanultam humánetológiát elkezdett érdekelni az evolúció és a pszichológia szoros összefüggése. Mármár olyan vicces szintekig jutok, hogy a saját viselkedésemben is észreveszem, hogy most éppen milyen ösztönös "állati" reakciót produkálok. Erre a legkiválóbb példa az agyam szuperül kitalált önvédelmi mechanizmusa, ahogyan bizonyos szituációk után, próbálom megmagyarázni magamnak, hogy nem bennem van a hiba és gyakorlatilag ép érveket hozok fel, nemhogy beismerném egyszerűen, hogy ez van, itt basztad el Kata. Bár a magyarázaton belül érzem a valóságot, de jó ez a védelmi mechanizmus, védi az ember neurotikus rendszerét, megóv a depressziótól és táplálja az egót. És ami a legaranyosabb az egészben, hogy a barátok (az igazi barátok - NEM pejoratív értelemben!!!) is segítenek, kiválóan asszisztálnak. Ezért hálával is tartozom, mert valahogy a saját agyam átverésével visszaállítanak egy egészséges önbizalmi állapotba. Ezenkívül továbbra is figyelem saját magam. Szinte már röntgen szinten. (Vajon más is gondolkodik ilyeneken? :D...)
Aztán férfi-női kapcsolat kérdése. Maga a szerelem és egy másik emberre való odafigyelés érdekel mostanában. Érdekes végignézni, hogy mi játszódik le egy másik emberben, és közben magadban is, ahogyan az elején utált tulajdonságit elkezded megszeretni és mosolyogva nézel rá, miközben próbálod megérteni és azonosulni vele. És azt mondani, hogy ez egy tökéletes pillanat, így jó, ez az a bizonyos egyensúlyi állapot.
Szóval ilyen dolgok. Egyébként azt is tudom, mi az ami biztosan nem érdekel: a külsőségek és a materialitás. Lényegtelen apróságnak gondolom, mely nemcsak h nem foglalkoztat, hanem idegesít is, ha más első számú kérdéskörként látom ezt valakinél.
A lét, az élőlények és maga az ember egy olyan csodálatos lény, hogy érdemes néha megcsodálni. Ilyen tökéletes rendszert szerintem még sosem talált fel senki, a mi Istenünk, aki/ami ezt megteremtette hibátlanul rakta össze ezt a szerkezetet...

folyt. köv.

pszichológusnál

...igen, mostmár itt is jártam, jobban mondva pszichiáter/addiktológusnál. Nem teljesen azonos a kettő, mint tudjuk, és nem is vagyok szenvedély beteg, viszont itthon jelen pillanatban erre volt lehetőség.

Érdekeset beszélgettünk. Tulajdonképpen az alap megvilágosodás az volt, hogy nincsen semmi bajom. Elmondtam - azt hiszem a lehető legdrasztikusabban - hogy mit érzek: stressz hatására bizonytalanná válok, és romlik a teljesítményem, mert egy belső félelem érzet kerít hatalmába. De nincsen se alvás zavar, se halál félelem, se semmilyen egyéb drasztikus tünet, még csak hangulat változás sincs. Erre valami olyasmi diagnózist állított fel a doki néni, hogy kezdődő generalizált szorongásom van. A geralizált szorongás és a pánikbetegség két teljesen különböző dolog. Viszont ami érdekes, hogy van átfedés bizonyos tünetekben, így azért érdemes odafigyelni. Mindegyik betegség gyógyítható, de legalábbis nagyon jól kezelhető és tényleg érdemes is kezelni, hogy a depresszió (a 21. sz nép betegsége) ne alakuljon ki. Egyébként aranyos volt a doktornéni, meghallgatott türelmes volt. Mikor a tudatos önfegyelmemről kezdtem el beszélni, akkor azt is mondta, hogy ez a betegség intelligenciával és önfegyelemmel nagyon jól visszaszorítható... na ekkor jöttem rá igazán, hogy bár van egy kis kezdődő betegségem, de tulajdonképp nincsen itt még baj.

Végül a hipotézis fel lett állítva és kúrát is kell kezdenem. Nem bánom, mert a torzulni kezdődő agyi működésem teljesen vissza lehet állítani. És ennek ellenére is bevállalom az egy éves kúrát, hiszen egyetlen életem van, vigyáznom kell rá!

JOGosult

Meglett a jog vizsgám, amit sikerült viszonylag pofátlan módon megszereznem (alább leírtam), vicces, de nagy öröm :). Másrészt megvan az adatbázis-kezelésem is és az infón is, úgyhogy már 6 jegy borítékolva, egy függőben és 5 vizsga vissza van. Ez a tényállás.

Aztán van jó hír is: behívtak Lacival minket art director/szövegíró párként interjúra a Laboratory Ideas-ba. Kedd 17 óra. Nagy szorítás kell :))