2010-es leltár

Ez az év legolyanabb postja, amit idén nagyon keserű szájízzel teszek. Mielőtt belecsapnék a lecsóba, mesélek kicsit, hogy mi is zajlik magánélet fronton. Nem tudom mennyire szabadna ide írnom (mivel saját elveimet köpöm szembe), de végre pasi fronton boldogságot érzek. Már 3 hete. Nem nagy idő, de amit érzek a srácom mellett az stabilitás, nyugalom. Mióta van nekem, egészen másként élem meg a mindennapjaimat, a sulit és mindent. Minden rosszat kompenzál a boldogság, amit ő okoz. Még nem akarom leírni a nevét és nem akarok többet beszélni róla ezen az oldalon, de annyit mondhatok, hogy eddig úgy érzem, hogy talán a másik felem. A suli jól megy. Eddig 3 db 5-ös (társadalmi komm, médiakritika, vizuális komm), egy 4-es (sajtóműfajok) és egy 3-mas (filmklub). A 11 vizsgából 5 megvan, egy folyamatban. Kemény hét volt, majdnem minden napra jutott vizsga/izgulás, de a boldogságomból erőt merítettem és olyan teljesítményt hoztam, mint amilyenre boldogtalan állapotban képtelen lennék. Meló, hát ez továbbra is satnya kérdés. Nem igazán tudom mi lesz. Saját vállalkozásunk nagyon lassan alakul, de annyit mondhatok, hogy azért alakulgat. Most voltam hétvégén fotózni egy esküvőn, ami már a saját portfóliónkat is gazdagítani fogja. És ugyanide csináltam meghívót is. Úgy tűnik megvan a sales-es emberkénk is, úgyhogy márcsak magunkat kell összelogisztikázni. Két ünnep között valahogy rendbe tesszük magunkat elvileg és januártól beindulunk. Ez az év már kifut a semmibe, én boldogkodok, családozom, meg ilyesmi.


De lássuk ezt a siralmas évet. Hosszú volt, fárasztó, kiábrándító. Az iskolán kívül semmi nem ment simán. A főiskola az egyetlen olyan siker, ami erőt ad bízni. A karrierem romokban. Év elején látszólag rendeződött az életem ilyen téren. Az Ogilvy után jött egy lehetősége egy kicsi ügynökségnél, ahol azt hittem jó lesz nekem. Nos elég gyorsan kiderült, hogy ez félresiklás. Nyár elején kirúgtak. Másodszor életemben. Feldolgozni szinte lehetetlen. A legrosszabb, amit ez az egész hozott a remény elveszítése és a kiábrándultság, innen felállni lehetetlen... aztán voltam pszichiáternél, kúrálom magam. Azt hiszem jót tesz. Túl vagyok a kúra felén és lelkileg teljesen normálisnak érzem magam. Elmúltak a szorongások, felesleges félelmek. Azt vettem észre, hogy még állásinterjún sem félek már. Voltam pár interjún. Voltam többször második fordulós. Aztán most évvégén egy nagy szünet. Kizárólag a sulira koncentráltam, és h fent tudjam tartani magam... a lehetőségeimhez mérten. Hogy mit várok 2011-től? Nagyon sokat. Azt h megoldódjon a meló kérdés és a szerelem, szerelemmé váljon. Hogy a sulim úgy folytatódjon, ahogyan eddig, és jövő ilyenkor belekezdhessek a véghajrába... a szakdolgozatírásba. Szeretném, hogy a lelkesedésem visszatérne és a saját vállalkozásunk beindulna. Az alapjai úgy érzem erősek, már ami az én munkámat illeti. Úgy érzem, erősen megalapoztam a saját arculatunkat, és Dorothyban is bízom. Azt hiszem ennyi. Ha még eszembe jut valami fontos, akkor írom.

Egyébként ma van fater 5. halál évfordulója. Reggel gyújtottam gyertyát neki. Szeretettel gondolok rá.

itt van a vizsgaidőszak újra

Hajtás időszak van. Itt a vizsgaidőszak és dolgozni is tudok elég sokszor. Ami mostanában volt: Misiék visszahívtak állás ügyileg. Így voltam első, majd második fordulón. most várás van... mert már csak a végeredmény hiányzik. Elvileg 6-8 ember közül választanak. Tulképp jól sikerült a próbamunka, hát meglátjuk. Nem tudok egyelőre mondani semmit. Aztán sulira leadtam már egy beadandót, meg már készül a második és megnéztem filmklubra az összes kötelező művészfilmet, megjegyzem ebből volt olyan, amit japán hanggal és angol felirattal... csodálkoztam is, hogy ilyen jól megy az angol olvasva :). A filmek témája a halál. Atyaúristen, ha tavaly vettem volna fel, akkor a szerelem lett volna a téma, na mindegy, valahol biztos ettől is művelődtem, mondjuk arra rájöttem, hogy nem szeretem a művészfilmeket, és a művészmozikat sem, ja mert volt szerencsém ott is megfordulni a hetekben...

Közben elkészült a médiakritika, amit ígértem, hogy olvashatóvá teszem, így most kép formában feltöltöttem, hogy ne legyen zavaró, hátha nem mindenki akarja olvasni :)

good events

Nem igen tudom behozni magam így írás szempontból, enyhén szólva tömény napjaim voltak. Jelenleg úgy néz ki, hogy itthon még több dolog történik velem, mint munkában :). Szóval egyik legradikálisabb(-nak látszó) változás Mó esküvője... nagyon jó volt, sikerült minden úgy vélem tökéletesen. Mó ruhája gyönyörű, a házasságkötő terem is a legszebb, amit eddig életemben láttam. Dani nagyon aranyos volt így kicsit idegesen. A kaja remek és a társaság is. Ilyen oldottan még nem éreztem magam esküvőn soha, jaaa és megszereztem a csokrot. Szóval részemről teljes az elégedettség és a tiszta lelkiismeret is, mert Móval sikerült a problémáinkat kivesézni a-tól cettig előző este. Nagyon féltem, hogy ha ez nem sikerül, akkor rossz érzések maradnak bennem, de szerencsére nem így alakult.

Más! A héten megint történt pár dolog, ami változásnak tekinthető. Két volt kollégám (Misi és Csali Gyuri) is megkerestek állás ajánlattal. Sajnos csak operátori állás mindkettő, de én mindegyikre egyből igent mondtam... azóta semmi, eddig egyik sem jelzett vissza... nem tudom talán meggondolták magukat és mégsem én kellek. Ezzel együtt mégsem töltöttem haszontalanul a hetet. Itt volt nálam Zsuzsi barátnőm és egy újprogramot tanultam - a Flash-t. Elsőre mondhatom, hogy vért izzadtunk mindketten, mert át kellett állnom egy másabb gondolkodásra az eddig megszokotthoz képest... na meg itt már azért elő-elő fordul némi nemű programozás téma is. Ma is gyakorolok, adaptálom amit eddig vettünk, mert a fő logikát úgy érzem mégcsak most kezdem felfogni.

Más! Közben múlthét pénteken volt egy brutál jó rendezvény. Computer Art Fórum címmel. Előadások voltak egy egész napon keresztül különböző termekben a 3D világgal kapcsolatban. Zsuzsi barátnőmmel mentünk rá. Óriási élmény volt betekinteni, hogyan készülnek a 2-3D játékok, mi a Mocap, és a 3D-ben bizonyos technikák, fejlesztések... és még bónuszként egy előadás, ahol egy Pom-bear reklám készítését is reprezentálták a reklámügynökség munkájától kezdődően. kicsit magaménak is éreztem, mert ott végig tudtam miről beszélnek és átéreztem a régi dolgokat is újra.

Más! Aztán végül, de főleg nem utolsó sorban nagy döntést hoztunk Dorcival. Nem tudom szabadna-e itt erről beszélni, de talán miért ne, azt hiszem nem befolyásol semmit... szóval úgy tűnik szeretnénk létrehozni egy céget. Egyelőre saját kis mellék állásnak, aztán kitudja... egyszer lehet kinőjük magunkat... némi szerencsével. Szóval a cég rendezvényszervezést és grafikai tevékenységeket foglal magába. Elkezdtem megszerkeszteni a logót és már a weboldal is talán összeáll, aztán irány a flash, ott kicsit meganimálom, azt' jöhet a programozás. Arculatilag úgy tervezem, hogy készül hozzá guide line is, hogy ha egyszer tényleg befutna, akkor akár márkaként is tudjuk kezelni. Alapelvünk a precizitás és a minőség... egyelőre így néz ki a logónk:

Szal nagy vonalakban ennyi, tömény két hetem volt és nincs vége, pörgetni fogom még ma is :).

Telnek a napok

Közben elkészült a hardcore blogom (by Gergoo), de az igazából nem egy publikus blog, és kíváncsi leszek, hogy fent tudom-e tartani. Úgy tűnik Móval oldódik a jég, így másfél hét mosolyszünet után... azért hiányzott már nekem és bármily neheztelő is voltam, a jó érzések győznek a rossz felett. Azért a vívódásaim elég sok türelmet kívántak a belső körömtől (köszönet srácok, kiemelten Dorci). Este beülünk Móval megbeszélni mindent... Aztán hétvégén leánybúcsú. Elvileg lesz pár nem megszokott dolog, amit most nem is tudom, hogy leírhatok-e vagy titoktartásban vagyunk-e. Kíváncsian várom, de már nem misztifikálom túl, csak amennyit valóban tényleg jelent :).

Ma írt egy Divatiskolás volt osztálytársnő. Olyan jó néha így tartani a kapcsolatot, vagy így néha megtudni pár infót a régiekről, ilyenkor mindig nagyon örvendek a net csodáinak.

cinkék-cimkék

Kiegészítettem a blogom oldalt a címkékkel, így témák szerint is lehet benne szarakodni :).

A konfliktus szükséges - "előre viszi a fejlődést"*(?)

Megint filozofálni fogok :). A konfliktus szükségességéről. Mostanában abszolút odafigyelek az emberek viselkedésére. Igazán fura a tesztem eredménye. Sokszor megtörtént már, hogy egy beszélgetésben vagyok, XY mond valamit - akár panaszkodik - és én azt válaszolom, amit hallani akar; vagy pl úgy érzem valamivel manipulálni akar engem és/vagy saját magát és belemegyek a játékba... ezek a játékok látszólag így jók, jó a hallgatás... pedig nem, mostanában jöttem rá, hogy ki kell mondani amit gondolok őszintén. Valahogy az emberek érzik, hogy te mennyire vagy őszinte, vagy mennyire felszínes a beszélgetés. A színház része persze a dolgoknak így is marad, de a hitelességed nő a másik szemében... fura egy paradoxon, de annyira él. Mondok egy példát (remélem nem haragszik meg rá az alany).

Egy havernőm új kitalációja, hogy kutyát szeretne venni... és megkérdezte Mót + engem, mit gondolunk róla. Nos, először úgy láttam, hogy önigazolásra vágyik, hogy jól teszi, majd arra gondoltam, hogy csak azt szeretné, hogy foglalkozzanak vele... talán még az is benne van, hogy tökéletesen tisztában van vele, hogy hülyeség amire készül (mármint nem a kutya, hanem a körülményekhez képest a kutya). Na én többszörösen is őszinte voltam. Elmondtam, hogy neki miért nem való a kutya, majd megmondtam, hogy ez csak egy fellángolás, nincs benne több... bár ez a beszélgetés még így is egy játszmává sikeredett, de így már volt hitele és tanulsága (legalábbis számomra) :).

Egyébként mindig az jön le végül nekem, hogy a pasik az egyszerűbb gondolkodásukból adódóan ösztönösen őszintébbek... a nőket (köztük engem is) kicsit meg kéne szabadítani a felesleges aggódástól és agyalástól, mert a dolgok úgy tűnik tényleg feketék vagy fehérek.

Hogy a konfliktusról is írjak, ha már egyszer ez a cím... so a legjobb dolog a világon, eddig mindig féltem tőle, de mostanában kezdem látni, hogy semmi sem fejleszt jobban, minthogy megvéded a véleményed, vagy akár okulsz a másikéból (egótól függően), mert van vonala, van A pont és van B pont. És a kedvességből vita kerülés a legnagyobb tévút (kár h sokáig ezt jártam), valszeg az ember saját közérzete is rosszabb és még vissza is gyűri a felesleges gőzt, ami rossz ha bent marad.

Aztán lehet, h az egész hülyeség :)

És még egy nagyon fontos dolog. Azt hiszem, hogy a testvérem is egy óriási személyiség fejlődésen megy át... úgy érzem, most 29 évesen kezd felnőni, ahogy belekerült a valódi problémák világába, és hogy felelősséggel tartozik egy másik ember iránt. Viszont a kapcsolatunk rohamosan javul, ez nagy öröm számomra. Nagyon szeretem őt, jó hogy változik és közelebb enged magához :).

*Marx Károly ("Ellentétek egysége és harca előreviszi a fejlődést")

A "spíler" férhez megy :)

Ma nagyon megtisztelő feladatom volt :). Kedves barátnőmnek - Mónikának - megcsináltam a (polgári) esküvői - mailes - meghívóját. Mindenképpen rendbontót szerettünk volna (ő is, én is)... azt hiszem ez tükrözi Mó stílusát, és az én szívem is maximálisan benne van. Viszont így most teszteltem a CS4-et és eddig nem szerettem meg... utálom, hogy minden évben kihoznak egy újabb photoshopot... valahogy amit egyszer már megszoktam és használom, utálom változtatni.

nosch, ez lett a műremek:

Tőzsdecápák @ WCC with Lacus

Ennek a postnak 3 szempontból kell manifesztálódnia. Egyik, hogy ez a film borzalmas. Michael Dougles öreg... a film unalmas, hosszú, tele van olyan szakmai dolgokkal, amitől azt sem tudtam, hogy most történt-e valami, nyertek-e vagy veszítettek... szal tipikusan az "akkor most mivan?" esete. A másik ok, hogy megjegyezzem, hogy jól éreztem magam Lacival... csak már megint rohadt kevés idő volt a beszélgetésre. Pont mire belemelegedtünk, addigra kellett indulni. A harmadik, hogy életünkbe először voltunk a Costa Caféban a Nyugati mellett - én megittam egy forró csokit, Lacus egy lattét - basszus nagyon finom volt, a hely nagyon tuti. Pont meg is beszéltük (azaz ez Laci gondolata), hogy a hely éppencsak súrolja a sznobság és az átlag polgár ízlését, tényleg nagyon kellemes... nekem most jobban esett ez a forró csoki, mint a múltkori sör :).

Szerinted nehéz bekerülni a reklámszakmába?

Ez a statisztika az addict blogról származik. 1800 szavazó... elég reprezentatív sztem:

Tandíj összesítés

Végre rögzítették a pénzügyi befizetésem suliba, így végre be tudok lépni az ETR felületre. Így most 567 820 HUF-nál tartok. Fele :)

Dr. House és a filozófia

Ma vettem ezt a könyvet, ebből írom majd a könyvkritikát, ami az egyik beadandó lesz :). De persze nagyon pörgök a témán magamtól is.

Mindenki hazudik

A: bocsi elkéstem... dugóba került a buszom.

B: semmi gond.

...az egyik hazudott hogy miért késett, a másik hazudott, hogy nem haragszik.

Az igazság az lett volna:

A: késtem, mert nem annyira számít nekem, hogy te vársz rám... és fontosabb volt még otthon megnéznem a mailem.

B: kapd be, gyűlölök üresbe várakozni!

Az élet egy nagy színház, kérdés ki/mekkora színész. Minél nagyobb színész annál több "barátja" van.

Van tyúk víz forr

Jaaaaj de kedves emlékek törtek fel bennem :). Jelenleg húslevest és pörköltet főzök Evelinékkel és operát hallgatok... apa is így szokta (csak ő a Kossuth rádióval, ahol szintén szokott opera lenni)... Olyan meleg/boldogság érzésem van így most... családias, meghitt, olyan érzés, amigyermekkoromból származik. Hiányzik fater, és az együtt főzéseink... hiába, bizonyos dolgokat tőle tanultam és be kell látnom a főzés, és a főzés élmények ilyenek :).

Aztán remélem ehető lesz :DDD

Mérföldkő

Mindenkinek van egypár az életében. Ezúttal nem az enyémben, hanem a testvéremében. A következő sztorin még nem döntöttem el, hogy sírjak vagy nevessek.

Szóval kistestvérem nősül. A történet szépsége a sebessége. Ugyanis két hete még Timi nevű barátnője volt. Igen, ma már nincs, mert már más van... a menyasszony :D. Szóval ezek a dolgok így működnek. Egyszercsak kitalálták, hogy megházasodnak pár hét járás után... biztos ez a normális... csak én vagyok a szokásos konzervatív, aki azért szeretnék egy picit együtt élni, járni, a nagy döntés előtt :). Szóval szombat este megtörtént a nagy bejelentés... és vasárnap már majdnem meg is volt az eljegyzési ebéd, csak pici szépség hibája volt: engem - mint testvért - kistestvérem elfelejtett az eljegyzésére meghívni. Ezt nem megbocsájtani kell, hanem előbb megemészteni.

Próbálkozom...

Ma fel kell adnom a suliba 201 820 HUFot. Ujjongok, éjóó :).

Holnap meg viszem a szemüvegemet optikushoz javíttatni, szerencsére garanciás. Múlthéten voltunk megmutatni, hogy mit lehet vele csinálni, és megnyugtattak, hogy emlékeznek rám, én voltam az az egyedi eset, aki keretet rendelt Németországból :D, és igen még a garancia papírra sincs szükségem (persze nem is tudom hol van, így szerencse).

21. század csodái

Friss élményeim vannak azzal kapcsolatosan, hogy mennyire megkönnyíti a tanulást a diktafonos felvétel :). Fősuliba van két órám, ami konkrétan ütközik egymással, és így vagy csak az egyikre, vagy csak a másikra tudok bemenni, viszont vannak nagyon rendes osztálytársak, akik felveszik diktanfonra... én meg csak letöltöm, és itthon is élvezhetem az előadást.

Amúgy jelzem, hogy érdekel a kritika írás (recenzió írás)... és mivel az egyik vizsgafeladat ez lesz, így ki is próbálhatom magam. Csak még nem tudom melyik mostanában olvasott könyvemen kísérletezzek... :).

Kellene nekem a MAYA 2011. Valaki meg tudja szerezni nekem véletlen ezt a szoftvert? (hátha)

A nap képe:

(notebook - by apple)

Hosszú idősszak volt számítógép nélkül...

...nagyon hiányzott az információ. Annál, hogy nincs munkám már csak ez volt rosszabb. Most minden téren kicsit zavartnak érzem az életem, de már tisztul, csak nagyon lassan. Mondhatnám a mélypont a számítógépem behalása volt. Sry szeretek párhuzamokban/jelképekben gondolkodni. Lezajlott pár érzelmi nehézség amihez minden erőm kellett... de tudom, hogy menni akarok tovább és küzdeni. Újabb célok kerültek elő mostmár össze szedtem magam.

Egy cégnél harmadik körös vagyok ezzel a próbamunkával:
Természetesen még eredmény nincsen. Olyan lassan két hónapja húzódik az interjú. Úgy érzem, hogy mégsem az én állásom, de ugyanakkor nagyon szeretném. De a leges legjobban Lacussal szeretnék együtt dolgozni CW/AD párként. Nem tudom, hogyan lehetne ezt összehozni, de jó lenne, ha valahogy így alakulna egyszer.

Ezenkívül új értelmet találtam. Egy új területet. A 3D tervezés. Csak még nem tudom, hogyan tudnám elvégezni a tanfolyamot, miután eszméletlen drága. De tudom, hogy egész életemben erre vágytam... szal nehéz, de ha lenne állásom, idővel kivitelezhető lenne. Amúgy főiskola fut ismét. Ez a félévem sem lesz könnyű és végképp nem lesz olcsó. Még nincs befizetve... ezt jövő hétre halasztottam az utolsó dátumra... addig talán megérkezik a passzivált táppénzem.

Egészségileg jól vagyok, meglepő, hogy kevés kiborulással tűrőm ezt az életet... és most itt bocs az olvasóktól, ha kicsit borúsnak tűnik ez a post, de ezt nem nektek írom elsősorban, hanem magamnak... ez most az életem. Tudom, hogy csakis én tudom helyrehozni és rajta vagyok, ennyit mondhatok.

Miért szertem a multit?

Aki ismer, az tudja, hogy viszonylag vitakerülő ember vagyok, főként hivatalos ügyekben, így a következő történetem kijelenthetem, nem a kekeckedésem eredménye. Előzmény: Az Ogilvys pályafutásom után, némi kitérőt követően elmentem egy kicsi, magyar ügynökséghez dolgozni (melyet inkább nem is ügynökségnek, hanem grafikai stúdiónak mondanék), ahol már így utólag elmondhatom, hogy a bejelentésem is számomra a lehető legelőnytelenebbül ment végbe... majdnemcsak minimálbér pffff. Ez jelentős hátránnyal jár, főleg ha az embert lapátra teszik... bár nem is, ha jobban belegondolok akkor is, ha esetleg nem teszik lapátra és nyugdíjig itt sikeredik dolgozni... na mindegy száz szónak is egy a vége... szóval abba a helyzetbe kerültem, hogy nem hosszabbítottak szerződést, és a próbaidőm uccsó napján utcára kerültem. Így a pszichés/lelki fáradságomra és kimerültségemre hivatkozva tulajdonképp jogosult lettem passzív táppénzre, amivel éltem is. Eddig azt hiszem semmi különleges nincs a történetben. Hanem ami ezután következett. A táppénzes papír beküldése után jött vissza egy levél, hogy további adatokra lenne szükség a munkáltatótól. Na én fogtam magam és bementem a volt munkáltatómhoz a keresett adatokért, aki kijelentette, hogy nem áll módjában segíteni, mert a könyvelő szabadságon van és egyébként is ez az ügy nem tartozik rá. Hát kössz gondoltam magamban. Kaptam egy hosszú kérdőívet, melyet már eleve egy könyvelő segítségével tudtam meg, hogy a munkáltatónak kell kitölteni, de a munkáltató meg egy alázó ürüggyel lepattint... akkor most hogyan tovább? Visszajöttünk a könyvelőhöz - az összes rendelkezésemre álló adatommal - és kitöltöttük, amennyire tudtuk. majd csatoltam egy levelet, ahol közöltem a TB-vel, hogy a munkáltatóm milyen ürügyre hivatkozva nem teljesítette a segítségnyújtást. Most úgy állok, nem tudom mi lesz az ügyből. Nekem azért nem kevés pénz forog kockán... ha jól sejtem a tavalyi egész éves fizetésem egy tizenkettedének a 60%-a, ami ha a tavalyi bruttómat nézem, nem kevés. Az igazságérzetemet nagyon bántja, hogy mennyit kell futkosni ezekért az információkért és zavar, hogy a volt munkáltatóm milyen szinten telibe leszarja. Pedig sztem ha az ügy kiforr talán még meg is ütheti ezzel a bokáját... Ilyen a multinál nincsen. Profibb és tisztább a rendszer. A munkavállaló nyugodtabban aludhat és talán ha megéri a nyugdíj korhatárt, még nyugdíjat is fog kapni...

Mostmár...

...nagyon elegem van a táppénzes papír ügyből. Anya könyvelője elküldött a(z) (ex)munkaadómhoz, ő meg vissza a könyvelőhöz. Segítség!!! Vááá, magyar bürokrácia... szarfos.

Tegnap volt PRS szülinap. Így ezúton is boldog szülinapot!

Ma ismét hazamegyek pár napra. Kb az életem egy nagy ingázás. Innen haza, hazától ide, közbe pár nap meló... szal bonyolult ez... és semmiképpen sem élvezetes.
Ezzel egyenesen arányosan a lelkiéletem sem a legfényesebb. Tegnap voltam interjún egy fix 3 hónapos külsős melóra, de úgy tűnik, jól elbasztam egy triviális dolgot. Egyébként azt hiszem ment a dolog és simán alkalmas lennék rá. Ha ezen az apróságon csúszok, akkor nagyon mérges leszek magamra.

Amúgy miért van az, hogy újabban rendre minden hétfőn depi vagyok?

Közös mozi barátokkal

Előszöris pár szó a filmről... tyűűűű, mindenkinek ajánlom, ez az igazi Kata stílus. Nagyon szeretem az ilyen valóságosnak tűnő fantázia történeteket, na és a látványról nem is beszélve. Amúgy utólag rájöttem, h pár momentumot még mindig nem értek benne... na nem baj, ez az a film, amit még párszor tutira meg szeretnék nézni :). Nem akarok belemesélni, hátha valaki még nem látta...

A barátok nagyon aranyosak voltak. Kicsit izgultam, hogy így a négyféle társaság, hogy fog majd passzolni egymással, de nagyon pozitív a tapasztalat. Nagyon jó volt a hangulat... és nekem külön jó volt, hogy mindenki egy helyen. Sajnos kép nincs... nagy hiba :(. És végre megismerhettük Gábort is. Megjegyzem (a fényképek segítségével) tökéletesen olyan, mint ahogyan elképzeltem... vagy talán egy kicsit barátságosabb élőben. És nem néz ki 42-nek...

Lájk vagy diszlájk, ez itt a kérdés!

Nah, csináltam egy kis változtatást. Elhelyeztem like gombot, csakis, h megfeleljek minden WEB2-esnek, meg azért mert kíváncsi vagyok, hogy egyáltalán lesz-e használva :)... ennél a bejegyzésemnél tuti tesztelem :).

Amúgy Simontornyán vagyok, máig. Holnap Pest, körmös, mozi, szombat munka sattara. Viszont Megint nem csalódtam a mi kis országunk ügymenetrendszerében. A passzív táppénz ügyem nem tud úgy haladni, ahogy kéne. Megint a fránya bürokrácia. Visszaküldték az összes papíromat és három nap haladékot adtak újabb papírok kitöltéséhez... pfff, funkcionális analfabéta vagyok.

Inception/Eredet

Már egy fél éve várom ezt a filmet!
...és lefoglaltam a legjobb helyet a WCC-be, péntekre :)
...és barátok (közt) társaságában :)

A főbérlő esete

Néha az embernek olyan fura dolgok tudnak lelkesítést adni. Konkrét dologra gondolok most, ugyanis ma reggel történt velem, és hihetetlen pozitív energiák mozdultak meg. Eljött hozzánk a főbérlőnk, mert ugye albifizetés time, és most végre ő is itthon van Koszovóból. Tulajdonképp egyedül voltam itthon és volt időnk beszélgetni, nem csak a pénzezés téma. Nem kispályás ez a csaj, minden tiszteletem az övé, 2 lakáshitelt bonyolít plusz egy nagy adag személyi kölcsönt, rendőrként van külhoni szolgálatban, és több mint 7 kilót keres, melyekkel éppencsak fedi a törlesztőket. Elmesélte az életpályáját, hogy hogyan jutott idáig, milyen komoly holtpontok voltak, hogyan húzták csőbe különböző hálózatépítő cégek stb és most mit küzd a bankokkal (szám szerint úgy kb 10 bankkal van pénzügye), szóval rájöttem, ehhez képest milyen kevés felelősséget vállalok. Ugyanakkor rájöttem, hogy bírnék többet... keményebb döntéseket. Néha tényleg csak akkor jövünk rá mennyi mindenre képesek vagyunk, mikor a brutál krízishelyzetben teljesítünk ember felett.

KániKULA van B+

Ez a nap is úgy indult, mint a többi, kivéve, hogy mikor belenéztem a tükörbe, enyhén szólva majdnem infarktust kaptam a látványtól. Egy vérvörös szemű lány nézett vissza rám... asszem nem bírom a ventilátort... pfff.

A blog változtató projekt nem is olyan egyszerű ám. Rájöttem, ugyanis, hogy a blogspot megváltoztatta ezeket a sablon változtató/készítő funkcióit. Úgyhogy ez egyelőre skip.

Ma elküldtem a portfóióm egy helyre, ahol elvileg van némi protekció, aztán majd meglássuk mi lesz, remélem pozitív lesz a visszajelzés...

Este megyünk Holdudvarba Móval meg Lacival. Beülünk picit, meg lesz elvileg kertmozi is (Egek ura). Nagyon várom már :). Most pedig megiszom a mai 3. kávémat... :)

PRS, jó utat Ibizára, vigyázz magadra!

Megint itt az este

...ergó támadnak a szúnyogok, ergó Kata minden egyes este vadászik. Tököm kivan, köcsögök, szopjatok le mind! (bocs)

Amúgy ma Rencsis-Gergős együtt kajálós nap volt. A kaja megint fincsi volt (avokádós-tonhalkrém+sali).

Büdös vagyok. Kegyetlen hagyma szag van a 2 méteres körzetemben.

búcsú

A búcsú néha olyan, hogy azt sem tudod, hogy az. Néha félreérted és később ébredsz rá, hogy a homlokodra lehelt csók nem más, mint annyit mondani "ég veled".

Pénzügyi kivetés

...címmel levelet kaptam ma a sulimból. "Nagyon örülök" neki... 7500 HUF-ot emelkedett a tandíj éjóó. Éves szinten 15 000 HUF. Na jó benne volt a pakliban, csak azért az ember titkon reménykedik, hogy a sulit hátha nem kapja el az infláció, pedig DE. Szerencsére még nem esedékes, hanem majd csak szeptember végén. Azért hihetetlen, hogy egy év már lement.

Elkezdtem egy újabb könyvet olvasni (így most egypár könyvet olvasok párhuzamosan). Dan Brown: Az elveszett jelkép címmel. Nagyon tetszik eddig, bár a tipikus Dan Brown stílust nem tudta levetkőzni az író. Így néha beleütközöm a szokásosan kiszámítható poénokba és az idegesítő több szálon futó fejezetek feszültségkeltő egymásközti ugrándozásába, dehát ezt már megszoktuk. Ettől független, ahol tartok, ott még nagyon tetszik. És ismét felbuzdított a szabadkőműves témában...


Másrészt tegnap DJ fotóztam. A Sziszinek csináltunk pár (olyan 50) fotót a weboldalához, így ha minden igaz, akkor elég fullos lesz az oldala és sztem a fotók is elég kifejezőek. Mutatóba egy példa:A háttér persze nem lesz ott, sajnos nem volt stúdiós lehetőség, és ez egyelőre nyerskép, 0 photoshop.

Ma meg asszem gyümölcstortát sütök :). Nagy debütálás lesz ez, dehát előbb-utóbb muszáj valamit már magamévá tenni gasztrótudásilag :)).

Radikális...

...változásra készülök. Megváltoztatok mindent, ami akár egy kicsit is nem tetszik az életemben, hulljon a férgese!!!

Első változtatás: új haj lesz (by Gergő),
Második változtatás: a blogom teljesen új arculatot fog kapni (terv már a fejemben).

Egyelőre ennyit találtam ki. A többit majd...

Újabb érdekes interjú

A tegnapi "interjú" kiverte a biztosítékot, ugyanis gyakorlatilag átléptük az interjú stádiumot és átugrottunk a próbamunkához, amit mai határidővel csináljak meg :). Nagyon vicces, gondoltam magamban, azt sem tudom hova dolgozok és miért, de azt is meghatározzák hogy máig bezárólag. De azért szerencsére hagytak egy telefonszámot, melyet pár perces pillázás után fel is hívtam, hogy most ilyenkor mivan?! Aztán megtudtam, hogy náluk a második forduló az interjú (szal azért mégsem marad ki teljesen, csak nem biztos h eljutok odáig :D). Ehh, ilyennel sem találkoztam még. De most már rájöttem, hogy semmin sem szabad csodálkozni. Nagyon egyszerű: minden előfordulhat... és mindenért fizetni kell.

Voltam a munkaügyiben is. A "jó hír", hogy egy forint munkanélkülit sem fogok kapni. Szeretem ezt az országot :D, csak az ember szarba ne kerüljön, mert aztán segítség egy szál se.

Vád

Ez a post saját magam megnyugtatására és önigazolására íródik.
Nem én voltam a titkos mail küldő... írásba adtam :))). That's all.

Darwin's evolution is my God 2.

Anyát fárasztottam ebéd közben ezzel a filozofálgatással és ahogy forgatom ezt a mondatot egyre mélyebb és mélyebb tartalomig jutottam.

Darwin evolúciója az Istenem. Két külön álló hipotézis egybemosása... tudom bátor dolog így leírni... több egy tutkó szóviccnél, márcsak azért is mert elég durva tartalomra gondolok közben. Két egymásnak ellentmondó analógia, Isten létezése (édenkert stb.) és az evolúció (tudomány). De mit jelent az, hogy evolúció az Istenem? A természet tökéletes rendszere. Egy triviális példa: mint a beporzás esete. Na nem maga a szaporodás oldala, hanem ahogy a növény manipulálja "ösztönösen" (szándékosan idéző jelben) a méhecskét, hogy a pollenjét szállítsa át egy másik növényre. Primitív deal, melyet megkötnek egymással: adok neked üzemanyagot (nektár/cukros víz) míg eljutsz a másik virághoz, ahol ismét tankolhatsz, cserébe ha átviszed a pollenemet. Ez a túlélésre összpontosított reprodukciós manipuláció maga a csoda is lehetne... ha hinnék a csodákban :DDDD. De inkább azt gondolom, hogy a természet is a terv/rendszer része, melyet valahol valaki kurvára kitalált. És nem elhanyagolható, hogy hibátlan a rendszer! Hiszen ha egy hajszálnyi hiba is lenne, már borulna is az egész (pl, ha túl sok nektárt kapna a méhecske... leszarná a többi virágot, ergo a pollenek nem jutnának sehova). Tökéletesebb ez a rendszer, mint egy computer... ez volna Isten? Szóval akkor ki (mi) is Isten?

És ekkor érdemes megemlíteni még a természetes és mesterséges evolúció közötti különbségeket is, illetőleg, hogy hogyan épül egyik a másikra. Nekem nagyon bejön, ahogy egyik a másikhoz tud asszimilálódni. Megemlítek itt is egy példát. Mondjuk a kanári fajt (ez a példa nem a sajátom: Richard Dawkins gondolatai, én csak adapáltam és továbbgondoltam). Szóval a kanári madár. Nekem fogalmam sem volt róla, hogy tulajdonképp nem más, mint egy kitenyésztett faj, mely nem is elsősorban az énekesmadársága, hanem a kinézete miatt lett genetikai bravúr, vagyis mesterséges szelekcióval elérték azt, hogy még egy színt is elneveztek róla (kanári sárga), de nem is ez a poén, hanem az, ami most jön. A természetes szelekció, amit tovább folytat a túlélés érdekében. Hogy egyre szebb és szebb hanggal rendelkezik, mert a női egyed a szaporodásnál ezt veszi alapul, oly annyira, hogy már a hang beindítja a női egyedek hormonrendszerét. Kvázi, a kevésbé szépen éneklő egyedek kivesznek természetes szelekció során. Sztem ezt elég nehéz lepipálni és ez csak a fogaskerék egy apró kiemelt részlete, ki tudja még mi minden épül egymásra. Ja igen és az én címem, csakhogy visszautaljak rá, valami ilyesmire akart utalni, hogy nem valami újat/eredendő elméletet kell keresni, hanem elég csak magunk köré nézni és a még fel sem tett kérdésre is megkaphatjuk a választ úgy, hogy csak csináljuk a dolgunk... azaz élünk.

folyt. köv.

Darwin's evolution is my God

Áááááá de súlyos ez a cím. De azért örülök, mert gyakorlatilag kibaszott rég óta ezen agyalok és még sosem sikerült ennyire frappánsan megfogalmaznom... na de pár aktualitás kezdésképp:

Annyira elszaladt az idő, hogy közben a vizsgaidőszakom is lezárult. 2 Uv-vel ugyan, de mind a 12 vizsga sikeres, így az első évet higgadt lelki ismerettel lezártam magamban. De ma egy csomó dolog elkezdett kavarogni a fejemben. Sok a szabadidőm, ilyenkor mindig kattogok ezerrel.

Bár munka továbbra sincs, szerencsére azért az alkalmi melók megtalálnak, mint valamiféle "Isteni gondviselés", amiért nagyon hálás vagyok a fentieknek, de azért jó volna már valami értelmeset csinálni, ami élvezettel tölt el. A Laboratory Ideas-os próbálkozásunk végül nem sikerült, a második fordulón elhasaltunk, azonban nem kudarcként éltük meg, hiszen szerintünk elég magas szintű munkát vittünk és rájöttünk, hogy a szövegíró/art direktor párosunk jól működne, így azon leszünk, hogy előbb-utóbb azért sikerüljön együtt dolgoznunk. Én továbbra is pályázom az összes lehetséges álláshírdetésre, de nem egy egyszerű dolog ez. Nyár van - uborka szezon.

Tulajdonképp lenyugodva itthon vagyok és várom az idő múlását és megpróbálom nyaralásnak tekinteni. Rengeteget olvastam az elmúlt napokban. Mostanában, mióta tanultam humánetológiát elkezdett érdekelni az evolúció és a pszichológia szoros összefüggése. Mármár olyan vicces szintekig jutok, hogy a saját viselkedésemben is észreveszem, hogy most éppen milyen ösztönös "állati" reakciót produkálok. Erre a legkiválóbb példa az agyam szuperül kitalált önvédelmi mechanizmusa, ahogyan bizonyos szituációk után, próbálom megmagyarázni magamnak, hogy nem bennem van a hiba és gyakorlatilag ép érveket hozok fel, nemhogy beismerném egyszerűen, hogy ez van, itt basztad el Kata. Bár a magyarázaton belül érzem a valóságot, de jó ez a védelmi mechanizmus, védi az ember neurotikus rendszerét, megóv a depressziótól és táplálja az egót. És ami a legaranyosabb az egészben, hogy a barátok (az igazi barátok - NEM pejoratív értelemben!!!) is segítenek, kiválóan asszisztálnak. Ezért hálával is tartozom, mert valahogy a saját agyam átverésével visszaállítanak egy egészséges önbizalmi állapotba. Ezenkívül továbbra is figyelem saját magam. Szinte már röntgen szinten. (Vajon más is gondolkodik ilyeneken? :D...)
Aztán férfi-női kapcsolat kérdése. Maga a szerelem és egy másik emberre való odafigyelés érdekel mostanában. Érdekes végignézni, hogy mi játszódik le egy másik emberben, és közben magadban is, ahogyan az elején utált tulajdonságit elkezded megszeretni és mosolyogva nézel rá, miközben próbálod megérteni és azonosulni vele. És azt mondani, hogy ez egy tökéletes pillanat, így jó, ez az a bizonyos egyensúlyi állapot.
Szóval ilyen dolgok. Egyébként azt is tudom, mi az ami biztosan nem érdekel: a külsőségek és a materialitás. Lényegtelen apróságnak gondolom, mely nemcsak h nem foglalkoztat, hanem idegesít is, ha más első számú kérdéskörként látom ezt valakinél.
A lét, az élőlények és maga az ember egy olyan csodálatos lény, hogy érdemes néha megcsodálni. Ilyen tökéletes rendszert szerintem még sosem talált fel senki, a mi Istenünk, aki/ami ezt megteremtette hibátlanul rakta össze ezt a szerkezetet...

folyt. köv.

pszichológusnál

...igen, mostmár itt is jártam, jobban mondva pszichiáter/addiktológusnál. Nem teljesen azonos a kettő, mint tudjuk, és nem is vagyok szenvedély beteg, viszont itthon jelen pillanatban erre volt lehetőség.

Érdekeset beszélgettünk. Tulajdonképpen az alap megvilágosodás az volt, hogy nincsen semmi bajom. Elmondtam - azt hiszem a lehető legdrasztikusabban - hogy mit érzek: stressz hatására bizonytalanná válok, és romlik a teljesítményem, mert egy belső félelem érzet kerít hatalmába. De nincsen se alvás zavar, se halál félelem, se semmilyen egyéb drasztikus tünet, még csak hangulat változás sincs. Erre valami olyasmi diagnózist állított fel a doki néni, hogy kezdődő generalizált szorongásom van. A geralizált szorongás és a pánikbetegség két teljesen különböző dolog. Viszont ami érdekes, hogy van átfedés bizonyos tünetekben, így azért érdemes odafigyelni. Mindegyik betegség gyógyítható, de legalábbis nagyon jól kezelhető és tényleg érdemes is kezelni, hogy a depresszió (a 21. sz nép betegsége) ne alakuljon ki. Egyébként aranyos volt a doktornéni, meghallgatott türelmes volt. Mikor a tudatos önfegyelmemről kezdtem el beszélni, akkor azt is mondta, hogy ez a betegség intelligenciával és önfegyelemmel nagyon jól visszaszorítható... na ekkor jöttem rá igazán, hogy bár van egy kis kezdődő betegségem, de tulajdonképp nincsen itt még baj.

Végül a hipotézis fel lett állítva és kúrát is kell kezdenem. Nem bánom, mert a torzulni kezdődő agyi működésem teljesen vissza lehet állítani. És ennek ellenére is bevállalom az egy éves kúrát, hiszen egyetlen életem van, vigyáznom kell rá!

JOGosult

Meglett a jog vizsgám, amit sikerült viszonylag pofátlan módon megszereznem (alább leírtam), vicces, de nagy öröm :). Másrészt megvan az adatbázis-kezelésem is és az infón is, úgyhogy már 6 jegy borítékolva, egy függőben és 5 vizsga vissza van. Ez a tényállás.

Aztán van jó hír is: behívtak Lacival minket art director/szövegíró párként interjúra a Laboratory Ideas-ba. Kedd 17 óra. Nagy szorítás kell :))

élni vagy égni

Azért elgondolkodom az életem ezen periódikusan ismétlődő időszakán, hogy mi miért történhet. Durva, hogy milyen szinten kell erősnek lenni manapság egy nőnek. Ma reggel olyan gondolatok keringtek a fejemben, hogy most nem mutathatóm depisnek magamat, mert nem akarom, h megint eltávolodjanak tőlem a barátaim, és akik közel állnak hozzám. De mit kell ilyenkor tenni... fel kell tenni egy álarcot és nem szabad mutatni senkinek? Egyébként meg egyáltalán nem szeretnék magam alá csúszni, bár a tegnapi nap és a heti kudarcok a tegnap esti kiborulásomat azért eléggé indokolttá tették. Ilyen az élet? Mindig fel kell állni? Ez másnak is így van? Nem tudom.

Vizsgaidőszak elég jól megy, leszámítva a jog vizsgámat, ami már UV volt tegnap. Ja erről jut eszembe a vicces történetem. Gyakorlatilag lassan 5 jegyem megvan a 12-ből, ez már mindjárt a fele :). Szóval tegnap képes voltam bemenni vizsgázni személyi nélkül. Na ilyet is csak én tudok csinálni :D. Aztán rohanhattam a TO-ra, hogy szedjenek elő valami igazolást, hogy egyáltalán vizsgázhassak. Jó vagyok!? Aztán külön ki kellett töltenem még egy papírt, mert hát a bürokrácia... és h teljes legyen az irónia, még 3 percet késtem is a vizsgáról. Ilyen sem volt még. Remélem meglesz. Nagyon jó lenne ha nem kéne harmadszor is menni.

Első lépés

...a közös portfólió:

irónia

Nem tudom, valahogy mostanában nem nagyon írtam blogot, mert egyfolytában olyan dolgok történnek, ami nem bevállalható nagy publikum előtt. Nem arról van szó, hogy nem vállalom magamat, csak pusztán másoknak nem akarok fura/szar helyzetet okozni. A legtöbb dolog érzelmi téren történt velem mostanában, de erről továbbra sem fogok itt megnyilvánulni. Tulajdonképp aminek örülök, hogy amikor kell, van ki bátorítson, nem vagyok egyedül. Ez nagyon jó. Erőt ad.

Nosch, akkor most elmondom, mi a harci helyzet. Nem akarom szépíteni. Úgy tűnik megint állás nélkül leszek, ugyanis a próbaidőm kb utolsó napján közölték, nem véglegesítenek. Hogy miért? Recesszió (még mindig bázz) és nem akarnak fizukat nyirbálni, mert már ez egyszer megtörtént, így marad az új lány lapátra tétel. Ágyő... Leszarom. Átéltem már. Ez a munkahely nem volt szerelem, nem születnek életre szóló barátságok, sőt azt hiszem egy embert leszámítva nyomtalanul elfelejtem. Azaz egy ember, akivel maradni fog a kapcsolat, viszont fontos nekem, nem véletlen, hogy találkoztunk és talán miatta kellett ide kerülnöm.

És hogy mit profitáltam? Megtanultam többé-kevésbé DTP-zni. Ilyen téren valszeg nem nagyon fognak már átverni. Mivel megtanultam nagy fájlokon dolgozni bizonyos utak meg is nyíltak/nyílhatnak előttem.

A cég: kevés az ügyfél, nem volt sok portfóliós anyagom, talán csak egy... az be is fog kerülni. A többi feledhető. És itt meg is világosodtam, hogy nem akarok kis cégnél dolgozni többé. Megyek vissza multiba, mindent meg fogok tenni ennek érdekében. Nem tudom még hogyan veszem fel a szálakat, nem tudom hol fogom kezdeni, de nem félek annyira mint ősszel.

Jóval erősebb vagyok.

MÁV - avagy a vis major esete

Nos, ismételten tapasztalatokhoz jutottam a MÁVval való csodálatos és felejthetetlen utazásom során. Elég egy kis szél, egy kis eső, hogy a vasút országosan "beálljon". Reggel, még gyanútlanul mondtam is anyának, hogy tuti lesz valami felső vezeték szakadás, ami miatt majd késik 10-20 percet a vonatom. Nah, így legyen ötösöm a lottón. Szabadegyháza előtt közölték, hogy beláthatalan ideig fog várakozni a vonat, mert felső vezeték szakadás van Ercsi környékén. Na kösz. Még "szerencse", hogy időre mentem (volna) dolgozni. Aztán mikor már kezdett kellemetlenné válni a várakozás, az jutott eszembe, hogy átszállok a mellettünk várakozó IC-re, mert ott legalább meleg van és egyébként is azt fogják előbb indítani. Jah... aszittem a kis naiv :DDDD. Először is megkerestem a kalauzt, hogy elmondjam neki a remek ötletem, hogy ilyen rendkívüli esetben ezt tuti nem okoz-e problémát. Erre mire végre megtaláltam, azt mondta, hogy hát próbáljam meg, ő nem tudja, hogy ilyen esetben ennek van-e következménye. Vagy ha nem akarok kockázatot kérdezzem meg az IC a kolléga kallert. Oké, átszálltam. időközben csatlakozott hozzám egy pali, aki szintén jó ötletnek tartotta ezt. Láthatóan kellemesebb volt az idő a másik vonaton és végre a kalauzt is megtaláltuk. Megkérdeztem tőle is. Erre felháborodva közölte velem, hogy nem kicsit vagyok eltévedve ezzel a gondolatommal. Ugyanis, mivel az IC műszaki okok miatt várakozik, már eleve szabály sértő felszállni rá, ergo 2000 HUF büntetés, plusz kell pótjegy is. Szal annak ellenére, hogy fosszar az idő, áll a vonat, és rohadt sokat késik, még én fizessek 2500 HUF-ot, csak hogy esetleg picit előbb beérjek... na anyátokat, gondoltam magamban és még annyit megkérdeztem, hogy kedves kalauzt, hogy már 2 órája itt állunk, fogja-e a MÁV valamilyen úton módon kárpótolni nekem, vagy mi van ilyenkor. Hát a nagy büdös semmi. Bukó.

Köszi MÁV, ismételten nem csalódtam benned!
Végül 165 perc késéssel, áthűlve megérkeztünk... ilyenkor mérhetetlen vágyat érzek egy saját kocsi iránt.

Vizsgatérkép

Mostanában eléggé el vagyok havazva. Pörögnek a napok, észre sem veszem szinte, hogy megint eltelt egy hét. A héten megkezdődik a vizsgaidőszak. Kapásból a legdurvább vizsgával indulok. Jog. Nem tudom mikor fogok rá tanulni, azaz nem tudom vajon elegendő lesz-e amit itt esténként tudok ráfordítani :(. Aztán heti 1-2-3 vizsga lesz. Már beadtuk az évfolyamdogát (mint beadandót), és a mai napon a prezit is leadom, így 2 vizsga így vagy úgy elvileg kipipálva. Aztán lesz egy szabadon választott tantárgyam, amit nem tudok teljesíteni. Konkrétan el sem fogok menni vizsgázni, ugyanis nem tudtam bejárni az órákra :).

Szóval kezdődik a para :)

Kritikus - Critical Mass

Most nagyon bicaj őrületben vagyok. Szombaton volt egy hosszabb túra Szentendrére, majd Leányfalun át ha jól sejtem egészen Tahitótfaluig, és vissza, ami 50 km kb, nagyon jó volt, szép idő, jó társaság, természet. Aztán hazaértem és alvás. Így a Critical Mass ismét kimaradt. Bakker el kéne már egyszer jutni bicajt emelni :(.

Ma reggel ismét bicajjal jöttem melóba... reggeli mozgás, király. Mikor beérkezem frissnek érzem magam és a kellemes fáradság is jó. és láttam egy új utat az Rádai utcánál, csak egy probléma van azzal az egész útszakasszal - azon kívül h durva a szmog - kicsit veszélyes az egész útszakasz, és pár pillanatig együtt kell élni a 8 sávos úttal és a tengernyi autóval...

A hét ismét sűrű lesz, és a héten haza is látogatok egy másfél napra :)
Ja, és még egy "jó" hír... kezdődik az allergia időszak :(.

Idei első nagy tekerés

Nem, nem kell rosszra gondolni :). Bicajilag értem:). Tegnap PRS elkészült a kis Kona-kobrámmal (ezúton is óriási köszönet érte), így hazafelé már tegnap is megtekertem, aztán ma meg már melóba is. Nagyon kemény volt a mai útvonalam. Mutatom, de valszeg módosulni fog:

NABYRIE

Szerda-szerda napsütéses szép reggel. Mennék ki a szabadba... de munkaidő. Iszonyú erős nosztalgia tört rám egy évvel ezelőtthöz képest. Emlékek, érzések, hiány...

Gergőci meg apa lett. Adoptált egy cicabébit. Nagy fülű, kopaszka. Hát nem egy kis ufó?

(Nabyrie az egyiptomi istennő)

Djuice - Bullshit?!?

Ahogy sétálgattam a WCC-ben, megpillantottam egy nagyon fura jelenséget. Ugye múlthéten láttam egy minifilmet annak kapcsán, hogy a Djuice kivált a Pannonból és teljesen független szolgáltatóként folytatja. Ez önmagában még majdnem hihető is lett volna számomra, hiszen a Pannon is hamarosan Telenorként fog tovább élni és ki tudja milyen radikális döntések folynak a háttérben. Viszont ahogy sétáltam, egy Pannon bolt előtt, a padlón megpillantottam egy Djuice kampányban használt ellen kampány matricát (Djuice vizuál stílusban)... ekkor lett kerek a történet. Szó sincs különválásról, az egész kamu hír, innentől olyan lesz, mint a Media Markt vs. Saturn áruház. Látszólag külön cég, egyébként egy tulajjal. A Djuice eddig sem szerette volna, ha a Pannonnal egyeztetik, de ez így ebben a formában sztem nem pusztán megtévesztés... átverés.

Persze lehet nincs igazam... ezek csak a reklám szakmában eltöltött éveim gondolatai :)

Szinte már égően régen írtam,

de valahogy nincs időm semmire :(, valahogy az lenne az ideális, ha melóból is tudnék post-olni, de eddig sajna ezt nem tudtam megvalósítani :(. Így lássuk az előző hetet. Először is a elromlott a mosógép. Úgyhogy szerelő hívás. 18 000. Fuck, de szerencsére bevállalta a főbérlő a kötségeket.

Egyébként sok dolog van, amit szeretnék leírni, csomószor eszembe jut, csak egyszerűen kicsit túlpörögtek az események. Most is mit kéne csinálnom? Évfolyamdogát írni, ehelyett mit csinálok? Blogpótlok.

Lassan itt a bicajidőszak. Szerencsére a bicajomat hétvégén eljuttattuk PRS-hoz mégha darabokban is, és majd valamikor (ahogy idő engedi) talán össze is rakjuk. Aztán nincs kegyelem, bicajjal járás everyday. A hétvégén csúcsszuper leárazás volt a Glamour újság által, így lazításként shoppingolást terveztünk a lányokkal, ami többé-kevésbé (inkább kevésbé) jött össze, ugyanis nagyon szerettem volna bicajhoz venni egy melegítő szettet, de hát nem sikerült. Helyette lett Adidas táska (úgyszintén bicajhoz) és egy pizsi alsó, csak úgy :).

Aztán meló is úgy tűnik rendben megy. Persze mint mindig, most is van benne rossz esemény is. Az egyik account lány felmondott egy hete, így most nagy erőkkel új accountot keresünk. Vicces, de a jelentkezők közül két szakmabeli ismerősre is akadtam, így az egyikük (a lány) elég komoly esélyekkel indult. Én azt hiszem megtettem a magamét érte, innentől már az ő kezében az ügyesség. Meló kb ennyi, ja és még egy aranyos projektunk volt, amibe igen sok időt fordítottam, és valszeg holnap fel is töltöm a layout tervet, mert annyira aranyosnak érzem.

Asszem mára ennyi, aztán még ahogy lesz ídő folytatom a pótolást.

renascence

Elképesztő változásokon megy át az életem. Olyan dolgokat csinálok, amit máskor nem mernék és még élvezem is. Kiszabadult a kisördög vagy mi történik velem? A legjobb az egészben, hogy a felszabadulás olyan mértékű, mintha évek óta szororngatták volna a nyakamat és most végre elengednék. Nem is értem, hogy eddig mi akadályozott, miért nem vettem észre a világot?!

Egy hét összefoglalása

Olyan ez a hét, mint egy álom, de ez az álom valójában múlt hét végén kezdődött :). Fantasztikus és tökéletes hétvége volt. Pénteken kis hazaruccanás. Sziszi bulija, fotózás. Nagyon jól sikerült, már maga a buli része persze szintén nem tett rám mély benyomást, de mivel történelmi eseménynek számított, ezért egyszer megpróbáltam élvezni. És egyébként is Sziszinek legalább örömöt okoztam. Aztán szombaton visszajöttem Pestre, majd este spontán koktélozás Móval és Evelinékkel. Aranyosak voltak és Móval mi is sétáltunk egyet, meg megosztottuk a hétvégi történéseket, na nem mintha vasárnap nem együtt mentünk volna vásárolós körútra. Igaziból most jöttem rá, mennyit tesz az ember lelkének a vásárlás testi kielégülése. Aztán hétfőn kis pihi, majd kedden ismét koktélozás Morrisons 2-ben. Hát a lányok igazi élményt nyújtanak. Szerencsére most csatlakozott hozzánk Edina is (akit ezúton is üdvözlöm a "fedélzeten"). Téma a szokásos. Pasik. Részemről elég erősen kiegészülve... remélem csajok nem vagyok még uncsi nektek :).

A munka így lassan egy hónap távlatából igencsak tetszetős... na nem egy Pannon, de azért szerethető és igaziból a kollégák ehhez baromi sokat hozzátesznek. A héten azt érzem, hogy sokat lazultam és ez oda-vissza mindenkire érvényes.

A héten van egy felismerésem, vagy öndiagnózisom, amit valahogy kezelni kell, csak még a módjára nem jöttem rá. Szóval, az Ogilvyből való kirúgásom hagyott egy eléggé nagy lelki sebet, ami szépen lappang bennem, mintha nem is lenne, de feszült vagy pánik helyzetben azonnal jelentkezik. Ez egy belső szorongás a bizonytalantól. Hogyan lehet ezt kezelni? Jó lenne eltüntetni... Vajon az idő megoldja? Vagy mostmár örök seb?

Hétvégi program:
Végre elkészül talán a bicóm és jövő héttől bicajjal közlekedem. Aztán Móval vásárlás és persze fősikola szombaton.

2010.03.19. - Sterbinszky @ Simontornya

Buli volt a hétvégén Simontornyán. Becsatolom a képet ami közösbe készült Sterbivel, aztán majd ahogy lesz időm a hétvégi sztorit is leírom:
ja, és a képsorom megtekinthető itt!

Letargia

picit beborult ma a hangulatom, nem tudom miért, talán mert rátapintottak bizonyos emberek a legváratlanabb pillanatban egy érzékeny felületemre, vagy mert amúgy is kicsit belecsömörlöttem a melóba... és még este évfolyamdoga megbeszélésem is volt... asszem lemerültem egy pillanatra. De végül eszembe jutott Misi, az Ogilvys exKreatív igazgatóm. És tudom, hogy mi kell ilyenkor eszembe jusson: ez ami van, nem igazi probléma, csak pillanatnyi szomorúság. Szinte hallom, ahogyan mondaná: holnap új nap, új lehetőségek. Na már most jobb, hogy végiggondoltam. Misi a legklasszabb ember akit csak valaha ismertem. Még mindig ő a mentorom.

Nyugodt vasárnap reggel

Ma Móval csinálunk közös programot. Vásárlás, szoli, ilyenek, csajos nap :), tök jó lesz. A héten úgy érzem teljes mértékig visszaálltam a régi kerékvágásba, és mostmár az is elmondhatom, hogy a lelki világom is visszanyerte a régi egyensúlyt. Ami néha kicsit aggaszt, az a suli kérdés, hogy hogyan fogom az évvégi vizsgákat teljesíteni meló mellett, de majd remélem munkahelyem tolerál nekem és simán fog menni a dolog.

(szerk.:)
hűűű nagyon jó felsőt vettem Móval. Nagyon kellemes volt a délután. Apropó, debütáltam tavaszi fokhagymakrém leves ügyileg... jól sikerült, igazi kulináris élmény volt :)))).
Viszont most meg kéne csinálni a prezi vizsgámat, meg a Sziszinek elvállaltam a saját web oldalának tervezését... valahogy azt sem ártana befejezni. Szal van mit tenni. Előre!

végem lett, mint a botnak.

Megőrülök az illatokért. Vannak helyzetek, amiket nem tudok kezelni... áááááááááááá. Help!

nehéz...

...a nyomdai véglegesítés. Meg kéne tanulni. Jó gyorsan. :(

tuskó - tesó

Azt hiszem most véglegesen eldőlt a mérleg az Auchan vs. Tesco harcban... Voltunk bevásárolni kistestvéremmel, én kizárólag akciós termékeket vásároltam (volna), ám otthon a számla láttán kiderült számomra, h minden egyes terméket normál áron számítottak. Nesze neked akció! És ez már nem az első eset!

at Zsidótornya*

Na ma hazaugrottam Simontornyára kicsit. Egész héten dolgoztam meghát igazítottam vissza az életemet a régi ütembe, így nem volt időm blogolni sem. Hát igen, meg kell még szokni, hogy nincsen időm szinte semmire, dehát majd gondolom egy-két hét és realizálódik. Egyelőre nagyon boldog vagyok. Nagyon kellemesen érzem magam az új helyen. Közben nyertünk is egy kampány tendert, és kaptam egy márkát, ami teljesen az én felelősségem alatt fog futni. Kihívás, felelősség. Még sosem éreztem ilyen jól magam első héten új munkahelyen.

Aztán tegnap Móval megnéztük moziba az "Alice csodaországban"-t (Tim Burton filmje). Nagyon tetszett a látvány, de a fim mégiscsak olyan 7,5/10. Mivel alapmű, talán azért érdemes megnézni.

Szerdán volt SH díjátadó. Kb azok nyertek akiknek nem drukkoltam. Nem vagyok én már annyira benne ebbe témába. Sőt egyre inkább azt érzem, hogy miközben éppen partyzni kellene, én csak nézek ki a fejemből.

Azért persze készült rólunk szokásos fénykép*:

(Kata, Gabesz, PRS - avagy "a csapat")

*by PRS

Első nap

Túl vagyok az első napon (azt hiszem végre leírhatom) az Effektív-Art reklámügynökségnél :). Azt hiszem haza érkeztem (és ezzel mindent elmondtam). Nagyon jól éreztem magam, volt már éles munkám, kedves volt a környezetem, tetszik az iroda, tetszik a hangulat. Már látom nagyjából, hogy a munkahelyi kapcsolatok, hogy fognak alakulni és elégedettség érzet tölt el. Azt hiszem a legfontosabb tapasztalat az egészben, hogy az embernek van miért küzdeni, és van miért hinni. Bár még csak most jön a java, a beilleszkedés, de az első benyomás rám nagyon pozitívan hatott.

Drága exekkel...

...(ExOgilvysekkel) ebédeltem tegnap, teljesen spontán ötlettől vezérelve. Zsuttit is már hónapok óta nem láttam (akkor is csak buliban). Laci szegény ugyanabba a szituba került, amiben én voltam (és még pár napig vagyok), a Pannon áldozataként ezerrel állást keres... Mondjuk én nagyon hiszek Laciban. Szandra meg még mindig Ogilvysként nyomja. Határozottan kellemes volt ez a kis összeröffenés. Aztán beugrottam Móhoz melóba, majd kiderült, hogy a CsernusEstre minden jegy elkelt. Nem kicsit lettem méreges, mert hát egész héten ezt vártam. Mondtam Mónak, hogy nem hiszem el, h ilyen szerencsétlen vége legyen ennek a napnak, aztán addig-addig dumáltunk míg megvártam a melóidő végét, aztán elindultunk együtt szolizni. Persze ebből a szolizásból, éppen szolizás nem lett, helyette mindketten vásároltunk egy nadrágot :). Úgyhogy a Csernus pénzt így is elköltöttük, és valamelyest az érzés is pótolva lett :)

Plusz csatolom Gergőcske múltheti alkotásait:

Ez egy "igazán jól sikerült" kép :D... Fodrászkodás után.

Amit már nem biztos, hogy be kéne vállalni :)

Ezek a képek középiskolai Tópartis évfolyam fotók. Az elsős vállalhatatlan... A többi tükrözi egyedfejlődésem :)

(2. osztály, itt vagyok közvetlen a kép alján - rövid hajjal :) )

(2. osztály, Kata hátul ugrál Victoriát mutogatva a kezével)

(ha jól sejtem ez már a 4. osztály, elvont vagyok... de a cipőre már akkor is igényes)

(4. osztály, csodálatos csapat vagyunk :DD)

Köszi Rencsi a képeket, nélküled ez a Post nem jöhetett volna létre :***

CsernusEst

I love Csernus! Szerdán megyünk CsernusEstre, ahol maga Csernus fog előadást tartani az önismeret és az önbizalom összefüggéséről.

1. Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.
   
2. Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...
3. Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.
4. A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!
5. Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?
6. Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.
7. Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!
8. Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.
9. A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!
10. A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?

MELLesleg, plasztikai sebésznél

Nem, nem akarom átszabatni magam :), ellenben egy ismerősöm (szándékosan név nélkül) annál inkább. Még sosem voltam ilyesféle rendelő intézetben, sőt én egy igazi doktor kerülő vagyok, ha muszáj menni, akkor is nehezen veszem rá magam, pláne ha még nem is kötelező... na de a kíváncsiság vitt magával.

Sztori:
Először is Magyarországon nincsen válság! Kimerem jelenteni, miután abban az egy órában, amit eltöltöttem, kb 30 jövő-menő kliens megfordult.
Első élmény a bejutás. Kártyás, személyi csekkolós befelé is és kifelé is, majd lift a másodikra, ahol a mosolygó asszisztencia már várt ránk. "Parancsoljanak, foglaljanak helyet, találnak kávé gépet, a doktor úr kér pár perc türelmet". Ígyhát vártunk, de még 2 perc se telt el, máris fogadta az ismerősömet, aki nem kevesebb mint egy mell szilikonoztatás konzultációra volt bejelentkezve. Hát itt picit lelassult az idő, bár inger és látvány volt bőségesen. Először is egy pazar csillár a recepció pult felett. Azon gondolkodtam, vajon mennyit érhet?! 4-500 000 HUF? Hmmm, de jó lenne majd egy az én leendő kecómba is. Másik ami egyből levágós volt, hogy bármerre néztem szebbnél-szebb csajok várakoztak. Vajon ki-mire várhat? Botox? Mell? Vagy esetleg új orr? És ekkor libbent be a semmiből - két barátnőjével - egy simontornyai ismerős csaj (szintén név nélkül). Oh my god, gondoltam magamban, mi szöszt akar itt egy stornyai? Lehet hogy operáltat? Azonnal jobb kedvem lett, sőt fortyogni kezdett bennem a káröröm, majd egyből belém hasadt az érzés, vajon ő is ezt gondolja rólam? Hehehe, és nagyképűen kívülállóként kezdtem kihúzni magam, hogy én most gyakorlatilag kiváltásos helyzetben vagyok :). Majd miután megemésztettem ezt a nem mindennapi ingert, jött a következő gondolat. Asszisztensek rohannak jobbra-balra... nők... nagy mellekkel... tuti őket is kozmetikázták már... vagy lehet nem is fizetést kapnak, hanem egyből újabb műtétet? :))), mosolyogtam magamban. Ez egy másik dimenzió, valahol a valóságon kívül, ahol a született test már nem bélyeg, mert módosítható. Aztán jött az ismim, fülig érő szájjal, és mondja: "Akció van! 20%!". Ó szuper, gondoltam magamban. Majd úgy folytatta, hogy "márcsak a financiális része van hátra, és mehetünk is". Jött egy csini asszisztens és bementek egy másik szobába. Ismét jöttek a gondolatok. Mi lenne, ha plasztikai sebész faszim lenne, sőt jobb ötletem van, ha gyerekem lesz, akkor erőteljesen sugallni fogom neki, hogy plasztikai sebész legyen, ha nagy lesz. Ez egy beautiful világ, happy emberek, sok pénz és szépség. Az orvos, maga az Isten. Türelmes és kedves, majd hatalmas pénzeket tesz zsebre. Ahogy gondolkodtam megjött az ismim, még sosem láttam ilyen boldognak. A feloldozásra készül, nyárra már mélyen dekoltált felsőket hord és 2 év múlva már a műtét lízing részleteit is elfelejti :))).

Sterbinszky @ Simontornya

Felkértek egy márciusi Sterbi buli fotózására és a reklámanyag elkészítésére. Ez lett belőle :

(Flyer by Kata)