#eatclean

Hát hogy én mennyire bicska nyitogatónak tartom ezeket a hashtageket (mint a címem). :D Úgyhogy elnézést. :D Ez a szófordulat egyébként is a számomra a legröhejesebb instaszöveg ever.

Szóval diétázom. Jól bevásároltam mindent ami egészséges. Úgy gondolom, elég lesz 2-3 hét, és nem kell nagyon drasztikusba nyomni, csak a kenyér féléket szüneteltetem.
Illetve megvettem ma az új Forbes magazint. A címlap annyira megfogott, hogy muszáj volt. Egyrészt szerintem grafikailag ez a legszebb újság magyarországon és mindig kicsit öröm lapozgatni (és ellopni a grafikai trükköket), másrészt meg érdekel a címplapsztori önmagában is. Mostanában inkább az ilyen üzleti dolgok fognak meg, divatlapok kevésbé. Blaskó Niki és D. Tóth Kriszta meg azt hiszem pont az én nagy ikonikus női példaképeim... csak Hosszú Katinka hiányzik, de már ez is elég volt, hogy azonnal lecsapjak rá. :)

Zsírdisznó Én.

Ismét egy jel arra, hogy se szerelmes nem vagyok, se semmilyen érzelmi hatás nem ér. Hízok. Úgyhogy holnaptól diétára ítélem magam. Készülök az esti programomra, erre a nyáron vett nadrágom alig jön rám. Nyáron voltam a legvékonyabb, ami a "ló másik oldala", de érzem, hogy csúszik el most megint ez a dolog. Hát igen, kéne a heti 3 edzés... vagy az érzelmi többlet, amitől nem tudtam normálisan enni.

Úgyhogy holnaptól kenyér helyett saláta. És reggeli helyett túrmix. Király! (mint én) :)

Are you iron nation?

Megérkezett a sapkám futáshoz, és hozzá egy papírka hozzácsomagolva (és most már tényleg befejeztem a saját magam fotózását):

  

Szemüveg 2016

Elkészült a 2016-os szemüvegem, azért így írom, mert ez már legalább a harmadik mióta blogolok... lassan külön címkézhetném. Szeretem, Móni választotta, köszönet érte és sok szívecske :)

Gondolat. Tegnap a szomszéd lépcsőház ajtajánál szét voltak szórva a reklám újságok. Már akkor megakadt a szemem bennük mikor indultam a boltba, majd mikor vissza felé jöttem, láttam semmi nem változott. Fogtam magam és össze szedtem. Úgy láttam mindenki simán el tud menni mellette, és nem zavarja a "szemét". Ezek az apróságok éreztetik velem, hogy jó az "út", mert nem nagy dolog felkapkodni, és bevallom utána egy pillanatra jobban éreztem magam.

Idei Toms vágylistám:

Menni, menni, nem megállni.

Hihetetlen, hogy míg körülöttem mindenki a tavaszra készül vásárlás ügyileg, én addig kizárólag a futásaimra készülök maximum. Nem érzek senki iránt tetszeni akarást, és igénytelen vagyok.
Futásomhoz viszont ezt szereztem:

   

A nagy leszámolás

Van egy új elméletem a közösségi oldalakkal kapcsolatban. A jelenlegi életemben nagyon sok olyan impulzus ér ezeken az oldalakon, amelyekről úgy gondolom, hogy kártékony. Az ismerőseim életének történései nem feltétlen tartoznak rám, ezen felül az a rettenet sok over promise fénykép a nem létező boldog világról, egyszerűen nem a valóság. Miért van szükségünk erre a felszínes mutogatásra? Miért kell a 228. ismerősünk esküvőjére vagy a szülőszobába bepillantanunk? Ezek nem intim dolgok? Az emberek elkezdenek egymás kivetített világával foglalkozni, vagy mégrosszabb esetben irigykedni rá, és ez nem jó. Nem is tudom melyik nap olvastam, hogy az online kommentelők nagy része troll. Azok az emberek, akik így élik ki a szar életük frusztrálságát, véleményt formálhatnak, fikáznak vagy éppen áljófejkednek. Ez van. Én bevallom mostanában egyre kevesebb időt töltök Facebookon, Instagrammon meg nullát, nincs is aktív fiókom, nem is lesz. Igazából az is ijesztő számomra, hogy saját pszichológusom egyszer azzal fogadott, hogy látja sokat futok. Ekkor jöttem rá, hogy nem postolom ki többet (azóta tényleg nem teszem). Ne tudjon már rólam számomra idegen ember olyan infókat, amihez köze nincsen. Nem egészséges. Az egészséges szerintem az ami például tegnap történt velem. Mónival beültünk este kajálni meg beszélgetni, picit becsíptünk, de mikor elváltunk megöleltük egymást. Nem volt olyan könnyű, ugyanis két nem testi kontaktusos embernek ez nem könnyű, de öregszünk és tudjuk, hogy mi már vagyunk egymásnak, és szeretjük is egymást. Néhány éve jutottunk el addig, hogy néha elköszönésnél búcsúként adunk egymásnak puszit, és most már néha meg is öleljük egymást. Én ezt tartom normálisak. A személyes emberi kapcsolatokat. És nincs szükség hozzá 500-600 virtuális ismerősre és a képzelt boldog világra, aminek fele se igaz.
Ez az elfordulásom persze kapcsolatban állhat egyébként azzal az elengedési folyamattal, amit már hónapok óta átélek, ahol szó szerint fizikai fájdalmat okozott, ha bármilyen információval szembesültem. Sőt, lehet beindult a védekezési mechanizmus, és ilyen szépen kiforrotta magát... de szerintem ez csak részigazság. Szerintem az igazi értékek nem a kirakatban keresendők. Így érzem.

New stuff inda kitchen

Krumpli tartó bödön. Lacustól kaptam szülinapomra ajcsiutalványt Butlersba, és ma beváltottam. :)

#ironnation

Hosszú Katinka nagyon durván elkezdett saját brand-el nyomulni, és elég jól csinálja, mert ugyebár nem lehet élete végéig élsportoló, én már bele is szerettem az egyik sapkájába, meg is rendelem, és hidegebb estéken ebben fogok futni, szerintem nagyon jól néz ki. Ő a kedvenc sportolóm minden téren, nagyon jól csinálja az életét is, a saját márkáját is, és persze az eredmények, amik nem csak úgy jönnek, hanem keményen dolgozik érte, és ott van a férje, aki mint edzője a hátszele is. Nincs szükségük senkire, ketten mindent elérnek, amit csak a akarnak, én csak szuperlatívuszokban tudok róluk beszélni. Nem tudom elképzelni, hogy ennél lehet jobban csinálni. Igazából az ilyen embereket szeretem a legjobban, akik elterveznek valamit, aztán végigcsinálják. És amit ők csinálnak az egy baszott nehéz pálya.

Elvileg mi meg futunk ma Gergővel. Ő még nem tudja, de jól fel fogom köszönteni, mert tegnap volt a névnapja. Egyébként elkészültem a webemmel a desktop és a mobilnézettel is. Már az egész csak arra vár, hogy valaki programozza le, na meg még egy szövegecske hiányzik, de már az is kidolgozás alatt áll. Egyébként meg nem kellene sírnom, mert már március van és elindult az év, mennek a dolgaim a megfelelő ütemben, és képes vagyok koncentrálni is, és nem vagyok fáradt lelkileg sem. Ha elkészül a webünk, mindenképpen nagy lépést tettünk meg, mondhatni mérföldkő lesz.

Más. Elkezdtem ügyelni a megfelelő alvás mennyiségre és hogy azonos periódusban történjen, mert az alvás gyógyít, és ha jó a minősége, akárcsak a sport, növeli az élettartamot. Volt a rádióban egyik reggel alvás szakértő és tulajdonképpen azokban a gondolatokban erősített meg, amiket eddig is tudtam. Már csak valahogy a táplálkozásommal kellene "zöld ágra vergődni", de úgy érzem az már csak majd az új életem projektje lesz. Tegnap este csináltam esti meditációt, esküszöm csodákat tesz, mindig érzem az utóhatását, hogy átjár a nyugalom. Ma reggel is 7-kor úgy pattantam ki az ágyból, frissen fitten, hogy közben kedvem van az élethez, és még dolgozni is fogok, és egyáltalán nem zavar, nincs bennem düh miatta, sőt hálás vagyok érte, hogy van mit tenni.

(szerk.:)
Nagyszerű volt a mai, nagyon jól éreztem magam, és Gergő csinált nekem hozzá egy 3D fonást:

(szerk. 2:)

Na basszus a leges legfontosabb meg csak most esett le. Nagy nap van ma a futó történelmemben, hiszen átléptem a 2000 Km-t. Büszkeség egy kicsit :)

Amiről biztosan tudom!

Itt a tavasz, hogy honnan tudom? A futópályán lehet használni végre a csapokat, és találkoztam futás közben kedvenc kesztyűs bácsimmal. Egyébként utóbbi megér pár szót. Mikor megláttam, annyira megörültem, hogy szinte leszólítottam volna szívem szerint. Egy 70+-os bácsiról van szó, akivel szinte minden egyes tavalyi hétközbeni futásomnál összefutottam szemben. Ő nem fut, inkább futólépésben "gyalogol", és vastag kesztyű van a kezén, még a legnagyobb forróságban is (biztos megvan az oka). Szeretem őt.

Feketelyuk

A legtöbb nap már jól működik az életemben (leszámítva az űrt, amit folymatosan érzek), ám vannak napok (inkább nap részletek), mikor kardomba dőlök. A mai is ilyen. Ilyenkor egyszerűen nem tudok kilépni az elhagyatottság, boldogtalanságra ítéltség érzésből. Napok óta csinálom a weboldal dizájnom, meg a bemutatkozó anyagaimat a munka mellett, amik így szerencsére szerintem egészen jók lettek, de ez nem más, mint pótcselekvés, mert keresem a boldogság felé vezető utat. Azt hiszem megértettem azt a jelenséget a nőknél, hogy karrierista, akiknek nulla magánélet, csak a munka. Nem azért van, mert a munka jelenti a boldogságot, hanem mert nincs más, és a munka amellett, hogy lefoglal, pénz is és siker, mert egyébként nagyon fontos a visszacsaatolás, ami a magánéletben nincs. Hát ennyi, véleményem szerint nem választott út. Én most rettenetesen boldogtalannak érzem már 2 hónapja magam, és bár a legtöbb nap már nem telik szenvedéssel, de egy olyan napon, mint a mai, még mindig sírok. Múljon már el.

"Ha nem tetszik azaz út, amin jársz...

...taposs ki egy másikat!"

Szeretem ezeket a közhelyeket, mert a maguk egyszerűségében elmondanak mindent, ami a lényeg, és szerintem az élet is ilyen egyszerű, csak mi tesszük bonyolulttá.

Könyörtelen mércék - hiperkritikusság

Na, hát ez a második olyan sémám, ami már-már ijesztő formákat ölt. És nem másra kivetítve, hanem saját magammal szemben. Most csinálom a weboldalam tervét, és érzékelem közben, ahogyan pushingolom magamat folyamatosan, hogy nem elég professzionális, pedig őszintén szólva, másnak már simán eladtam volna (és Lacus folyamatosan mondja, hogy "ezek szuper ötletek, Kata!"). Folyamatosan mérlegelem az ötleteimet, hogy még mindig nem elég jó, még kell húzni felfelé. Hát így élek magammal szemben.

És ugyanez tegnap a szemüveg boltban. Új szemüvegem lesz (régi is marad, az lesz a sport szemüvegem), és hát az üzlet összes szemüvegét felpróbáltam, majd végül alig tudtam választani. Nehéz ez mindig, mert utána ez fogja meghatározni az arcom évekig, és ráadásul a mostani PRADA-m nagyon eltalált volt (sajnos már nem létezik ez a modell boltokban). Így amúgy a következő GUCCI (élőbe sötétebb) lesz.
Visszatérve a sémára. Az egész valahonnan onnan ered, ahonnan az önfeláldozás, feltételes séma, tehát valamit megteszel, akkor szeretni fognak/megbecsülnek stb (lehet az elhagyatottság-instabilitás sémából?). Ez a séma az életben eredmények szempontjából erősen visz előre, de közben meg nagyon fárasztó, én pl sosem pihenek. Akkor adtam pihenőt magamnak mikor volt valaki, akire társként tekintettem, mert akkor biztonságban éreztem magam, "megengedhettem" magamnak.

"Apa kezdőőőődik"...

Mai napon indul az idei évi első kampány hónapom! Ez a kedvenc hónapom minden évben, az ügyfelemnél már a harmadik ilyen saját szakállra :) Rettentően büszke vagyok rá, és hálás is! Eddig ez az évem szinte havonta elvágólag teljesen más irányokba vezet. A január a teljes agónia, és fájdalom, és munkában is egy eléggé gyenge hónap volt, míg február szinte napra pontosan elkezdte hozni a javulást minden téren. Hosszú az út, amit mentálisan megtettem, dolgozom magamon...

Ő (a néni lent) én vagyok 80 pluszosan. Az a tervem, hogy végigcsinálom a bakancslistámat addigra, és idős koromban a visszafojtott extrémségeimet meg fogom valósítani, és semmilyen határ nem lesz. Ha lesz férjem, akkor ráveszem, hogy a hátunkra tetováltassunk valami nagyon durva közös tetkót, és csak menni fogunk, és hajnalban ott ülni a tengerparton a napfelkelténél és táncolunk leszarva mindenkit, és lefutom a maratont. NEM MONDOK LE AZ ÁLMAIMRÓL!

Egyszerűen imádom!