2016. május 30., hétfő

Idei első...

Május 14-én, mikor 27 km-em volt kitaláltam, hogy ebben a hónapban lefutom a 100-at. Megtettem.

2016. május 23., hétfő

Gergő 33

Megünnepeltük. Szupcsi volt. És persze készült egy "igazán jól sikerült" kép:

Gergő Krisztusi korba
ma is egy fonás költemény by Gergő

2016. május 19., csütörtök

Álljunk meg egy szóra!

11 szem eper, 508 Ft. Ha jól értem egy szem eper kb 50 Ft? Erre mondják azt hiszem, hogy "még jó, hogy lehet kapni". De legalább magyar(?).
Én ma bevállaltam, de termelni kell, nincs mese.

Más. Megint egy fontos infóval gazdagabb lettem, ami magyarázatot ad erre a közösségi őrületre. Ma reggel hallottam ki egy gondolatot egy Jakupcsek interjúból. Mégpedig akkor érezzük jól magunkat, ha 20-30 ember életét követjük, azaz ez egy normális dolog, de persze nekem ez legalább olyan furcsának hangzik elsőre, mint a macskáknál a dorombolás (honnan jön?). Amúgy tényleg én is szeretem a barátaim, meg pár ember életét követni, és nem tudnám megmondani miért. De ha belegonodolok öreganyáinknál meg az volt a menő, hogy összeültek és kitárgyalták a falut... szerintem még mindig így van amúgy, csak a fiatal generációnál ez a jelenség digitális lett és kicsit átulakultabb formában történik. A másik nagy generációs különbség a felgyorsultság. Nincs idő, viszont sok a teendő, és hosszabb a munkaidő szüleinknél mondjuk 2-3 órával. Nekem egy átlagos nap reggel fél 8-kor kezdődik és fél 7-ig tart, azaz 11 óra, és itt még nem kevertem bele a túlórázást, vagy azt hogy kétéve két ország között free wifin készítettem ügyfélnek a nyaralás alatt egy SOS layoutot. Szóval nincs megállás, ha tetszik, ha nem. És persze emellett szakíts időt az egészségre, sportra, barátokra, szórakozásra. Egyébként Jakupcseknek még egy gondolata nagyon tetszett nekem. Nem tudom pontosan, hogyan fogalmazta meg, de a lényege az volt, hogy nem az a nagy munka mikor már képernyőn vagy, hanem a nagy meló az azt megelőző időszak. Én folyton ezt érzem. Volt egy szakmai kiteljesedésem, mikor megszereztem az ügyfelem, de most megint egy ilyen alapozó, melózó időszak van, mikor megint egy csomót gürizik az ember és semmi látszatja nincs, és ahogy értelmeztem, az életben végig így lesz periodikusan. Már ez olyan emberekre érvényes persze, akik olyasmi ambíciózitással rendelkeznek, mint pl én. Egyébként egy kérdés van csak: megéri? És van egy válasz: igen! Kell a pénz, a cél, kell a kihívás. Most közhelygyár vagyok, de ezek rohadt nagy igazságok, különben jön a depresszió és az idő múlásával egyre alacsonyodó önértékelés, mivel ez is alattomos hozománya, minél tovább vagy haszontalan, annál jobban semminek érzed magad, legalábbis én így képzelem.

Más! Pszichológusomnak meghalt a barátja. A létező összes médium hírt csinált belőle (VS, Index, 444, Schiffer András stb), én amúgy nem tudtam, hogy ilyen híres. Írtam pszichológusomnak egy levelet a saját gondolataimmal, apámról írtam, hogy én mit éltem meg. Emlékszem, hogy én a természetességet kerestem, menekültem a részvétezés elöl, és olyan kedveset válaszot pszichológusom, hogy akárhányszor újra olvasom, mindig elsírom magam rajta. Nagyon szeretnék segíteni neki, nagyon sajnálom most őt és sokat gondolok rá. Tényleg igaz, hogy az ember egy idő után elkezd kötődni a pszichológusához.

2016. május 17., kedd

Azokon a napokon.

Rettenetes pár órám volt volt délután, szembesültem. Igen, még mindig (magánéleti) szenvedés témakörben. Pedig most nagyon sokáig jól voltam. Utálom a közösségi oldalakat, ahol olyan információhoz juthatsz, ami nem tartozik rád, valójában ez kurta le a hangulatom. Ezt követően rettenetes gondolatok és szavak hagyták el a számat. Bánom, mert lealacsonyodtam addig, hogy ítélkezzek mások felett, miközben halvány fogalmam sincs. Csak felállítok egy aktuálisnak látszó képet, de közel sem biztos, hogy ott az igazság. Olyan miatt szenvedek, amit én képzelek úgy ahogy, és én "idealizálom". Össze kéne már szednem magam, ha lehet végleg. Remélem egyszer sikerül.

2016. május 16., hétfő

Futás után...

...ezt kaptam egy vad idegentől az utcán, aki megállított és azt mondta, hogy figyelt, és reméli elfogadom tőle csak úgy (egyébként egy havernőmmel voltam, nem egyedül). Életemben nem volt még ilyen, hogy faszitól csak úgy kapjak spontán egy szál virágot, pláne nem csapzottan futás után. Nem tudom hova tenni... örülök, hogy léteznek még ilyen csodák, és egyben köszönöm is.

Lesifotó

Tegnap láttam egyik kedvenc Comment:com/Index/hogyvolt írómat, SIXX-et. Örültem magamnak, és muszáj volt megörökítenem a pillanatot :D

2016. május 11., szerda

Nem vagyok "jófej!

Egyre inkább veszem észre. Nagyon érződik az idő múlása, és az értékrend alakulása.

Ma délelőtt egész végig cégügyeztem. Hihetetlen mennyi fel tud torlódni, illetve most van egy közepesen nagy projekt, tegnap indítottunk útjára. Azt hiszem fut most a tavalyi lendület. Most kaptam az értesítőt, a cégem "A" kategóriás lett, bármit is jelentsen :D

Lacus megdicsért, hogy az elmúlt 3 találkozóból (amiből kettő céges meeting volt), hogy tök nyitott voltam, nem olyan bezárkózott, aki szoktam lenni azelőtt, illetve a harmadik találkozón meg kifejezetten nyitott voltam, ezeket majd tolmácsolom pszichológusnak is, mert ez már külső visszajelzés, úgyhogy nem látható úton van már változás a személyiség ügyileg.

Néztem az ingatlan piacot. Találtam egy olyan lakást, amit azonnal megvennék, és tudom, hogy ilyen jót max rohadt nagy mázlival fogok találni, mert eddig ez az első durván tökéletes (a szempontjaimhoz képest), de sajnos még hiányzik hozzá... Régi árakon elérném. Ez van.

2016. május 8., vasárnap

12 év - 12 km Uniós futás

Idén is voltunk EU-s futóversenyen. Nikó, Gergő, én. És a fotók:

célfotó
valahol a vége felé

Rajt előtt

2016. május 5., csütörtök

Instax printer

Vágylistám következő tagja:

2016. május 3., kedd

Példaképek

Nekem vannak. Női is, férfi is, médiás is, sportoló is, reklámos is. Azokat az embereket csodálom legjobban, akikben megvan tényleg a tehetség, és azt csinálják, amihez értenek. Mert olyankor látszik, hogy az lazán megy. És ezt a lazaságot nem lehet megjátszani, ez vagy van, vagy nincs. Ezért is fontos, hogy mindenki azt csinálja, amihez ért. Ha nincs meg a tehetség, akkor is lehet csinálni, csak többszörös energiát kell kifejteni, kevesebb eredményért, és azt gondolom, hogy több a kudarc (legalábbis kreatív területen tutira)... a rutin azért javíthat a dolgon, de max csak elviselhetővé teszi. Mostanában voltak kósza gondolataim, hogy bele kellene kezdeni egy tök más dologba, de többszörösen rájöttem, hogy ez hülye gondolat. Mindenhol ugyanaz a szar van, csak max más a formája. A médiában a két kedvenc műsor vezetőm Balázs és D. Tóth Kriszta, most voltak együtt egy interjúban, nem tudom, csak nekem van olyan érzésem, hogy két tök normális ember beszélget? Amúgy néztem, hogy kb eddig 3-szor annyian nézték meg, mint bármelyik D. Tóth videót (én egyébként mindet láttam). Elképesztő Balázs népszerűsége.

Voltam a héten pszichológusnál is. Két extra kapcsolódási pontom van vele, azon kívül, hogy a dokim. Lacus egyik legjobb barátja, és egyetemen marketing szakon végzett, szóval szereti a reklám szakmát. Megmutattam neki a prezit, amit készítettünk Lacussal, és nagyon pozitívan nyilatkozott róla, ez nekem nagyon fontos visszajelzés, azt mondta: "gusztusos, harapható, jól érthető, világos. :)"

Erikának ezúton is boldog szülinapot kívánok, kicsit (bocsánat) késve, de nem felejtve :))

2016. május 1., vasárnap

őszinte szeretet

Fáj, mély, lassan múlik, nyomot hagy, mint a combomon a heg, amit egy "jénai tál" okozott. Pont úgy. Örökre ott van és emlékeztet. Emlékeztet a fájdalomra, amit nem akarsz többé átélni. Nem akarod már kapargatni a sebet, de ahogyan gyógyul viszket, muszáj, de ha megvakarod utána megint fáj. Azt kívánod, ne hagyjon nyomot, de tudod, hogy ezt már nem lehet eltüntetni, viszed magaddal. Sérülékeny a test, ahogyan a lélek is. Az élet így működik. Azt mondják, jó dolog, hogy sokat megéltem, szerintem meg nem, sok a seb, erősít, gyengít...