2014. augusztus 24., vasárnap

küzdj és bízva bízzál!

Szabimat töltöttem itthon, miközben pörögnek az események. Ismét van egy konklúzióm az elmúlt napokra/hónapokra vonatkozólag. Írtam már érintőlegesen róla, de az csak tényleg nagyon érintőleges, feldolgozatlan. Most megpróbálok mögé látni, megtalálni az értelmét és a "miérteket". Egy emberi tulajdonságról szerettem volna beszélni, ami mostanában több embernél is elkezdett irritálni, ez nem más, mint a "másokkal való foglalkozás" és a "másik instruálása", majd utána az "én megmondtam" című szöveg. Ezekkel nekem alapvetően egy problémám van legtöbb esetben, miért kellene olyan ember tanácsát megfogadnom, akinek az élete előttem nem példaértékű, illetőleg miért van az, hogy az emberek nem magukat irányítják, hanem a másikat próbálják. Valahol szerintem egy bizonyos intelligencia szint kezdődik ott, ha valaki hagyja a másikat, hadd tegye, amit jónak érez, úgymond megbízik benne, mert ez valahol a bizalom hiánya is. A kérdés az alapvetően, hogy miért? Miért könnyebb a másik felet vezetni, mint magunkat? Annyira egyszerű lenne a válasz, hogy "a másikban könnyebb megtalálni a szálkát, mit magunkban a gerendát"? Ennyi?

És ebből egyenesen jön a gondolatom, amikor az ember tanácsot kér. Na ez egy nagy értékmérő dolog. Tudod mit mér meg egészen pontosan? Hogy Te valójában kiben bízol meg, ki az akit valamiben magad fölé sorolsz. Mármint nem az irányítása alatt állsz, inkább ez a respect az a fajta bizalom, aminek nem tulajdonítunk megfelelő jelentőséget. Pedig ebből ki lehet indulni, ez sok mindent megmutat. Tényleges értékeket, preferenciát.

Én mióta nap, mint nap döntéseket hozok a saját magam üzletében, azóta jöttem rá, hogy bizonyos pontoknál ki kell jelölni olyan embereket, akikben megbízol... mondanom sem kell, hogy olyanok is vannak, akik visszaélnek vele, dehát valszeg ez benne van a pakliban, és én nem egy egyedi eset vagyok, hanem így működik ez a fuckin' world :)

Egyébként úgy érzem túl lendültem a nehezén. Egy döntés. Egyetlen döntés, ami mindent megváltoztat. Aztán aminek lehet menni a következményei után. Ha létezik olyan, hogy belső megérzés, akkor nekem most azt súgja, hogy most kerültem sínre, innentől lesz igazán az egésznek értelme. Aztán meglátjuk. Agyjáték. Maximalizmus. Munka. Hit. Szorgalom. Könyörtelenség. Alázat... BIZALOM.

2014. augusztus 23., szombat