2016 vége

Na ez az év megint megér pár szót. Ugyanis azt hiszem sikerült végig mennem a teljes érzelmi palettán. Szörnyen indult az évem. Már év elején sikerült lemennem a legmélyebb szintekre, már ami az érzelmeket illeti. Úgy tűnt el valaki az életemből, hogy azt se kívánta mondani "csá", és mindezt olyan 8-9 hónap után. Nem, ez nem megbocsájtható, legalábbis sok idő kellett hozzá, hogy kijöjjek lelkileg ebből az állapotból. Hónapokon át csak azt éreztem, hogy szarul vagyok és nem változik semmi, és csinálom a dolgaimat, csak nem tudom miért. A közhelyektől hánytam, mint pl "az idő mindent megold", mert tudtam, hogy igaz, de nem éreztem, hogy napról napra könnyebb vagy jobb lenne. Élesen bennem van, hogy mit éreztem akkor. Gyűlöltem a lányt, aki miatt történt, pedig aztán ő nem tehet róla, nem is ismer engem, nem ellenem irányult az ő kibékülésük. Azt hiszem olyan nyár körül kezdtem jobban lenni, ami nem azt jelenti, hogy jól éreztem magam, hanem inkább csak azt, hogy túl tudtam élni. A munka addigra már jól ment, év elején az is döcögősen indult, de aztán beindult a dolog. Mindig rá kell jönnöm, az én szakmámban nincsen megállás, tolni kell végig és folyamatosan építkezni. Aztán szerencsére eljött a nyár közepe, mikor is a múltamból kopogtatott be Zs, akivel már évek óta semmit nem beszéltünk, pedig nagyon jóba voltunk mindig is, mindig volt közöttünk egy ilyen láthatatlan kötelék, azt hiszem kiemelten figyeltünk a másikra. Én persze oda voltam érte, de túl tudtam lenni rajta és barátként is jók voltunk. Viszont most ahogy belépett a képbe egyetlen percnyi kérdőjel sem merült fel, egyértelmű volt, hogy innentől közelebbi lesz a kapcsolat. Azt hiszem egyikünk sem tudta, hogy hová tart a dolog, csak hogy ez így nagyon jó. És én azóta minden nap csak hatványozást érzek. Totál értem a személyiségét, hogy mit/miért tesz, vagy mikor éppen mire gondol, simán átlátom, mert hasonló. És ez az alap elméletem mindig is, a hasonló a hasonlót vonzza. Most együtt töltöttünk 9 napot és egy percig nem éreztem azt, hogy most kicsit egyedül szeretnék lenni, vagy hogy kicsit sok belőle. Inkább azt éreztem, hogy még mindig csak mélyül a dolog. Vannak hibái, nem szeretném túl magasztalni, de úgy érzem csak olyan hibák, mint bárki másnak, tökéletes nincsen és a fontos dolgokban egyet értünk. Lakás téma... az aktualitás, ez is halad. Folyamatban vagyunk, de bizakodó vagyok. Én úgy érzem, hogy most minden lehetőség úgy áll össze, hogy a 2017 perfect év lesz. Egyszerűen olyan alapok álltak össze hozzá, hogy az út adott. És bár ez az év nagyon nagy fájdalommal indult, most mégis azt mondom, hogy a boldogságom átbillentette a mérleget, és ezt az évet is jónak tartom és eredményesnek, és optimistán várom a következő évet, amitől ismételten nagyon sokat várok :).

Megjött a Jézuska

...és hozott nekem egy Instax printert, aminek én úgy örültem, mint egy gyerek. Már beindultunk a nyomtatással. Ez volt a legelső kép. Rettenetesen fotogének vagyunk :D

52,7 kg - már reggel

Dagadt vagyok. Nem tudok futni normálisan. Frusztrált vagyok emiatt. Hízok és hízok. Nem hiába mondják, hogy a boldogság hizlal. Nem tudom mi a pszichéje, de biztos valami olyasmi, hogy nyugodtabb vagy. Amúgy rám ez nagyon igaz. Na meg persze a sport hiánya. Egész hétvégén ezen agonizálok, hogyan oldjam meg a sportot, mert mínusz van kint, az edzőterem gondolatától is már rosszul vagyok, úgyhogy valszeg egy szigetkört fogok valahogy szétfagyva leerőltetni magamon. Muszáj. Kritikán alulinak érzem magam. És ugye jön a karácsony, ami nem éppen a diétáról szól (bár nekem arról is fog). És utána a január/februárt végig fogom diétázni, mert így most nem érzem jól magam.

Nikótól

 

Névnapi levél

Angliából érkezett ma. Névnapomra. Ahogyan olvastam, annyira meghatódtam, hogy taknyom-nyálam egybecsordult. Sosem hittem, hogy én valaha kapok ilyen ajándékot, azt hittem ilyenekről a nők csak álmodni szoktak. És mellé a levélben egy kis mellékelt ajándék, egy watch szíj. Boldog vagyok, és életem leggyönyörűbb ajándéka ez.

Számítanak rám

Hálisten. Sosem szoktam elfelejteni honnan jöttem, és azt sem, hogy milyen úton mentem keresztül, hogy milyen nehézségek, küzdelmek és meghasonlások kísértek, míg végre elérkeztem a pályám forduló pontjáig. Nem is értem azokat az embereket, akik egyszercsak, ha "véletlen" egy jó pozícióba kerülnek, Istennek hiszik magukat. Az én elméletem, amit az életem megtanított velem, hogy mindenki pótolható, nem szabad abba az illúzióba keveredni, hogy te kivétel vagy. Ez a motor, ezért van, hogy a legfontosabb policy-m, hogy minden ügyfelemnek, minden munkánál a maximum odafigyelést kell kapnia, teljesen pénztől függetlenül. És talán ez lehet, amiért visszatérnek hozzám. Amikor én is szolgáltatást (vagy terméket) veszek, a pénzemért én is szeretem a legjobbat kapni. Így nekem tegnap este 7-kor még egy ingyen kérés is fontos volt, és bár mai határidőt kaptam rá, már este elküldtem. Amellett egyébként, hogy szeretem, ha tökéletesen abszolválom a feladatot, örömet jelent jót csinálni, és ez adja a magabiztosságom, hogy minden ügyfél ugyanazzal az érzéssel távozik. Azt hiszem ki merem jelenteni, hogy nálam az üzlet csak másodlagosan szól a pénzről, elsősorban a lényeg a feladat. Ez visz előre, és egyébként minden elvégzett munkának van értelme, még az ingyen munkának is. Tanulsz belőle, vagy akár új ügyfelet is hozhat. És itt jegyezném meg, hogy nekem ez egyetlen esetben esik nehezemre, ha egyébként is be vagyok havazva, mert akkor priorizálni kell. Bevallom volt pár ilyen napom (hetem) az elmúlt időben.

Idén először fektettem pénzt adventi koszorúhoz alapanyagokba. Úgy tűnik kezd számomra is fontos lenni, hogy meleg környezet legyen körülöttem. Mindjárt itt az év vége, ilyenkor már szoktam  az üzleti dolgokat is rendbe tenni, készülni az üzleti év zárására, könyvelőhöz menni stb. Idén muszáj beeszközölnöm pár változtatást, sajnos és szerencsére. Sajnos, mert érzelmileg hat rám, szerencsére, mert egy jobb lehetőség került a horizontomba. A jövő év tényleg a változásokról fog szólni, ahogy nézem, a jövő évtől várom életem meghatározó változásait. Úgy tűnik a lakás témát idén már nem sikerül sínre tenni, de nem baj, az lelki életem helyre került és ez fontosabb mindennél.

Szerk.: Ma reggeli öröm mámor, Bársony Bence fotós instagramján láttam meg a képet... a kép szépsége, hogy a háttérben lévő telefonos layoutot én csináltam... hétfőn :D