Húsvét 2013

Először nyomulok most telóról wifi megosztás szempontból (mivel még mindig nincs internetünk az új kecó van), és meglepően tapasztaltam, hogy amellett, hogy nagyon egyszerűen használható, meglehetősen gyors is a 3G így gépen is. Ma takarítottam először az új lakásban és nagyon pozitívak a tapasztalataim, nagyon jó a lakás, jól van kialakítva ilyen szempontból is :)

Amúgy egész reggel azon gondolkodom, hogy lehet mégis hazamegyek húsvétra, nem más miatt, egyedül magam miatt. Ugyanis volt nekem egy újévi fogadalmam, ami szerint többet fogok pihenni, és normálisabb életet fogok élni, így az ünnepek megünneplése maximálisan beletartozik. Bár a családot összefogni már egyre nehezebb, mivel tesóm is hol dolgozik, hol nem, anya meg kitudja éppen merre jár, és mit csinál. Azt hiszem a "barátjánál" tölti a legtöbb időt, de ma pl se mobilon nem tudtam hívni, se otthoni telót. Sajnos, hogy ez így van, de még ott van nagymama, akit szeretnék mindenképpen meglátogatni, úgyhogy haza kell mennem, és templomba is elszeretnék menni.

Jó ez a "hosszú" hétvége, kicsit nehezen tudtam eldönteni mit is csináljak, de már átgondoltam és természetesen a futásnak is szeretnék időt szentelni.

Március végi hóhelyzet

Nem emlékszem, hogy életemben valaha is lett volna ilyen hideg és havas március, sőt ilyenkor már mindig rügyezni szoktak a fák, tele szoktam lenni a tavaszi érzelemvilággal, most ehelyett ledöntött a megfázás és a munkahelyi túlórák. De persze felesleges panaszkodnom, mert amúgy meg minden problémám rendeződni látszik, így elsősorban a költözés kérdés. Tegnap az Ikeából sikerült szerezni szőnyeget, így mondhatom, hogy elkészült az albi. Csatolok persze képet:

 

Úgyhogy, mivel ez a "projekt" lezárult, igazán jöhetne a tavasz. Hétvégén már szeretnék futni, meg aztán lassan bicajozni. Meg a héten barátokat is háttérbe szorítottam (bocsi érte), de mentségemre két este amint hazaértem, egyből alvás a nátha miatt.

Misivel beszéltem tegnap előtt este, mivel behívott magához. És elmesélte az új tervét. Ami hosszútávú elképzelés inkább és persze  a kreatív osztály hatékonyságoptimalizálásával kapcsolatos. Először is az erőforrásokat kell rendbe tenni, így rám vonatkozólag ez annyit jelent, hogy kicsit orientálódnom kell az online felé, hogy ha esetleg nincs Miki (aki a felelőse), akkor is legyen ember, aki ért hozzá. Egyrészt örülök, hogy rám gondol, viszont azért akkor megint van mit tanulni. Most csinálok egy futóverseny weboldalt, és elég sok falba ütközöm. Kicsit sajnálom, hogy kevés a tapasztalatom online téren.

Amúgy hiányzik Zugló, nem tudtam még megszokni Óbudát, tegnap is mikor az Ikea körül jártunk, egész végig azon gondolkodtam, hogy milyen jó volt ott futni, meg milyen jó volt ott lakni. De ez gondolom természetes folyamat. A megszokás hozza magával, és nem könnyű elválni. Pedig rengeteg előnye van Óbudának. Többek között, hogy a mai tesztem szerint 25 perc alatt beérek dolgozni. Feltételezem, hogy ez bicajjal még kevesebb lesz. Szóval optimális. No meg hát ott a sziget. Hétvégén el is megyek futni.

Tegnap beszélgettünk új lakótárssal, hogy van egy furcsa jelenség, amit mindketten tapasztalunk ebben a lakásban. Nagyon jókat alszunk. Én pl ma is belealudtam a kedvenc műsoromba, pedig azt aztán tényleg minden reggel nézem.

Átcuccolva Óbudára

A héten veszek egy IKEA szőnyeget, mert nagyon odakívánkozik, és utána tényleg készen lesz a szobám. Költözés. Hát most sokkal durvább volt, mint ősszel. Sokkal több cuccom lett azóta (tévé, tévéállvány, könyvespolc, komód), úgyhogy három körből tudtuk megoldani. Plusz ugye a festés.

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Viszlát Makika!

Tegnap már ezerrel pakoltam a konyhában. Ahogyan letettem a dobozt a cicus már is belemászott. Tökre bírom a macskákban ezt a minden dobozba belebújós ősi ösztönt :). Aztán persze kivarázsoltam onnan és elkezdtem csomagolni. Azon tűnődtem, hogy a cicának vajon fogok hiányozni? Vagy egy hét múlva nyom nélkül elfelejt? Mondtam is Gergő barátnőjének, és ő persze nagyon kedves volt és azt mondta, hogy biztos emlékezni fog rám. Persze szép illúzió, de valszeg nem igaz. Így ha jól gondolom, ez az elválás inkább nekem lesz rosszabb. Egész héten búcsúztam már tőle, és persze fotóztam, hogy legyenek emlékek. Ő az első olyan macska az életemben, akit tudatosan neveltem és szelídítettem. Minden reakcióm felé tudatos volt. Szóval vészesen közelit a költözés, és még mindig nem tudom ezt a festés dolgot, miként lesz aznap elintézve. Egyébként ilyen színű festéket vettem:

Kéretlen reklámok... VÉGETEK!

Nevetséges, hogy mennyi cookie és spam tud feltelepülni a böngészőre. A héten tapasztaltam, hogy egyre több a reklám a Facebookon és itt a bloggeren is, aztán ma reggel jött az ötlet, hogy a hiba biztosan az én gépvédelmi rendszeremben van, aztán elkezdtem guglizni, és most így kb 2 óra szórakozás után kiirtottam az összes reklámot, sőt még azokat a reklámokat is, amik nem cookieként funkcionálnak, hanem pl a Facebooknak fizetnek. Csak azt az egyet sajnálom, hogy ez ilyen sok időt igénybe vesz. És a másik jó hír magamnak, hogy tegnap óta végre kb 1 év után (köszönet érte a segítségnek), normálisan működik az outlook a gépemen. El sem hiszem, már úgy megszoktam, hogy szar, hogy egyáltalán nem is használtam. Ééééés ebben a pillanatban hívott uncsitesóm, hogy végre szerzet nekem meghívót az egyik torrent oldalra, ahova már egymillió éve szeretnék regelni. Úgy tűnik, minden gép problémám ma megoldódik :)

Ezt kaptam most hétvégén, szerintem nagyon igényes, kézzel készített és csak pár hétig fogyasztható, mert ilyen különleges hozzávalókból készült. Örültem neki és már felét meg is ettem :D

Ma a hideg ellenére elmegyünk Móval kutyát sétáltatni, meg egy kis eszmecserére, mert a héten nem is találkoztunk. Moncsi mondta, ma már költözgetnek az új házba. Úgyhogy vicces, de pont úgy jött ki, hogy kb egyszerre költözünk.

Mozgásban

Jellemzően utálom a változásokat, és mégis egyfolytában ez történik velem. Tegnap átköltöztem a cégnél a sztárgrafikus csaj szobájába, így kikerültem a legalsóbb kategóriás grafikusi szobából. Csináltam is fotót az új asztalomról. Kicsit másabb fajta asztal:

Aztán jövőhét végén költözöm új albiba. Az lesz még egy szép kör. És még nem tudom, hogy lesz beiktatva a festés. Valahogy úgy kellene szervezni, hogy beleférjen a költözés napjába, de persze tudom, hogy nem fog össze jönni.

Aztán úgy tűnik lett egy grafikai ügyfelem. Múlthéten csináltam nekik extra gyorsba egy logót, és már ki is fizetett, sőt nemcsak hogy kifizetett, hanem 50%-kal többet. És ami a legfontosabb, hogy azt mondta a fazon, hogy a továbbiakban is számítana a szolgálataimra... úgy tűnik elégedett :)

500 km

Ma átléptem a bűvös 500 km-t futva. Valójában ezt már tavaly október körülre terveztem, dehát így sem panaszkodom, mert azért még ha  helyenként nem is intenzíven, azért elmondhatom, hogy egy éve futok. A Nike useremen van egy ilyen training szint mérő, ahol a következő szint lépés 1000 km-nél lesz, úgyhogy úgy sejtem, az meg olyan szeptemberre datálható, ha olyan intenzitással edzek majd, mint ahogyan tavaly. Az előny tavalyhoz képest, hogy az edzettségem jóval stabilabb, és persze startból már jó kondícióval indulok, tavaly a mostani szinten olyan május körül voltam csak kb. Most már az elején is simán bírom a 9,5 kilométeres edzést is akár (ma ennyit toltam le). Ma már tavasz illat van a levegőben, imádom az évnek ezen részét. Ma futás közben végig éreztem azt, amit tavaly is...
Amúgy a városliget eszméletlen jó terep futáshoz. Kár, hogy költözöm innen, cscak az kárpótol, hogy liget helyett lesz nekem egy Margitszigetem :). Amúgy ligetben van egy étterem, ami már régebben is megfogott, de most úgy tűnik átalakították, egyszer szívesen beülnék oda. Talán majd Mó szülinapján, de mindenképpen valamilyen neves napon.

12 éves Soundhead díjátadó

PRSnak köszönhetően tiszteletbelii belépőt kaptam a Soundheadtől és elkísértem PRS-t fotózni. Nem kellett volna. Hogy csalódás volt, az egy enyhe kifejezés. Inkább azt mondanám, mi lett ezzel az egész kócerájjal? Láttam pár régi DJ arcot, akikről azt mondanám látszólag egyáltalán nem változtak. Na de az egész rendezvény, a minőség és a színvonal nem össze hasonlítható. Öregszünk? Vagy csak az emlékek vannak megszépülve? A legnagyobb baki az volt, amikor a nemzetközi producerek díjnál a műsorvezetők egyike se tudta kiolvasni a művész nevét. Ááááá, már én éreztem kínosnak, és szinte drukkoltam magamban, hogy valahogy valamit próbáljanak már. Aztán találkoztam pár ismerőssel, akikkel persze beszéltem pár szót, aztán jöttünk is haza. PRS hazahozott, és közben beugrottunk a Tescoba. Megvettem az álom pohárkészletem. Pontosan olyan, mint ahogyan elképzeltem. Piros, üveg. Vettem 7 db-ot, egy készlet + 1 tartalék. Úgyhogy most boldogság.

Nőnap 2013

Köszönöm a nők nevében, hogy létezik egy ünnep, ahol minket ünnepeltek!

(fiú kollégáktól és lakótárstól)

Március 23.

Érdekes megfigyelést bonyolítottam le magamban. Ugyanis ez a dátum periodikusan ismétlődik az életemben, méghozzá úgy, hogy sorsfordító dolgok történnek, amik az egész életemre hatással vannak. Tavaly ezen a napon volt a műtétem, idén ezen a napon költözöm. Sok éve ezen a napon jöttem össze egy sráccal, akivel három évet együtt voltunk. A blog bejegyzéseim között 2009-ig visszamenőleg nem találtam más fontos eseményt, de kíváncsi lennék, hogy volt-e még ilyen esemény ezen a napon a múltban. Kikiálthatnám amolyan Kata függetlenségi napnak, vagy Kata nemzeti ünnepnek.

Aztán nem tudtam nem észre venni ma reggel, hiszen a metrón és a villamoson folyton homlokon csapott az Árkád reklámja, miszerint március valahányadikán nyílik az Árkád 2. bevásárlóközpont. Felmerülő kérdés, hogy van ennyi plázára szüksége Budapestnek? Ennyire virágzik a felvásárlóerő? Sztem nem. Mivel mi csináljuk a Köki reklámját, így tudom, hogy az a pláza is nyitás óta haldoklik, a felső emeleten szinte egyetlen üzlet sincs kiadva.... ráadásul az Árkád mellett ott a Sugár is. Így most ki fog bedögleszteni kit? Szóval nem érten én ezt.

Költözéshez még annyi, hogy át kellene húzatnom a sarokülőt egy bézs vagy fehér színűre, de majd keresek jó színt, jó anyagot, és jó kárpitost :), nem prioritás ez sem. 

Kedvesem

Ez a Dal nyert az Eurovíziós választáson. Nem is tudom mit mondjak, ez most vagy komédia, vagy tragédia? Nem sikerült még eldöntenem, sztem most is nemzetközi szinten gyengék leszünk. Amúgy meg leszarom :D

Ma lefoglalóztuk a lakást, talán ez egy fokkal fontosabb téma. Ki is találtam milyen színekben fog pompázni a szobám. Azt hiszem úgy döntöttem, most a fehér mellé nem a zöldet párosítom, hanem egy vöröset. Igen-ige, lesz egy vörös fal. Világos lesz amúgy is a lakás, mert amúgy déli fekvésű, és így szerintem nagyon újszerű és igényes hatása lesz. Gondolkodom egy IKEÁs szőnyegen is, de ezt még hagyom függőben egyelőre... mondhatni tök ráér.

Délután viszont Móval mentünk kutyikat sétáltatni a Népligetbe. Kicsit csalódott vagyok, mert azt hittem, hogy már igazi tavaszi idő lesz ma, de rohadtul fújt a szél. Remélem nem fáztam meg. Fél év után láttam most először Rambit, Mó nagy kutyáját, és nagyon durván megváltozott, a színe is meg olyan mintha megnyújtották volna.
Viszont észre vettem valamit, ha már így a háziállat témáról írok. Makika viszonyát figyeltem az utóbbi napokban. Tökre megvan a viszonyulása és az értékrendje. Azt vettem észre nem szereti Beát (lakótárs barátnő). Vagy ha szereti, akkor is egyfolytában támadja, szinte meg sem tudja fogni, tök meglepődtem, mert én meg azt tapasztaltam, hogy mostanság velem tök szelíd. Erre bizonyíték, hogy egyetlen karcolás sincs a kezemen... pedig mikor ideköltöztem egyfolytában volt. Ezekszerint létezik a megszelídítés dolog.

Vándorló madarak!

Én is az vagyok. Egy újabb állomás. De ez már nem úgy megy ám mint 20 évesen. Már nem mindegy hova megyek, nem mindegy kivel megyek. A szempontok sokasodnak, egyre nehezebb kielégíteni őket. Most végül a III. kerületben találtunk egy lakást a Flórián térhez nagyon közel. Ideális, mert Árpád híd mellett van, ezáltal a nyári kocogásom színtere biztosított. Ezenkívül a  munkahelyem pontosan 6 kilométerre van tőle, azaz bicajjal is simán megközelíthető. Közel a Római part, közel a Hajógyári sziget (na nem mintha oda járnék bulizni). Valamiért mégis van bennem egy hiányérzet, egy űr, és persze félelem. Félelem az újtól, az ismeretlentől. Pedig elvileg a rutin már rég megvan. Miért félek?!?
Aztán a költözés sem lesz túl egyszerű, mivel pontosan egy szobányi bútorom van már. Ezt majd megint tesóm és drága unoka tesóm segítségével fogjuk megoldani. Olyan hálás vagyok nekik, hogy rendelkezésemre állnak. Tényleg olyan rendesek, sokszor ha másra nem is, rájuk mindig számíthatok, ők még tartják bennem ezt a feltétel nélküliséget, amit csakis a család jelenthet.

Aztán az új lakótárs. Egy srác lesz. Ő is reklámgyáros, és ő is grafikus. Ezt a részét egyáltalán nem bánom, sőt kifejezetten bejött nekem ez a szakmabélivel együtt lakás dolog. Hiszen ez eleve közös téma és közös érdeklődés, ez a szakma talán valamiféle embertípust gyűjt össze. Szóval arccal előre, a szervezés ismét elindult :)