Újévi fogadalmak

Kicsit már benne vagyunk az évben, így kicsit vicces lehet ez a cím, de túlképp nem is egy most megfogalmazott fogadalomsort vonultatok fel, hanem azt, ami ebben az évben eddig megtörtént belőle.

Év elején összeírtam pár dolgot, amit vágynék megváltoztatni az életemben. Ezt nem eltökélten írtam le, csak inkább mint kritika, hogy mi az ami lehetne jobb. Felcsapva a kis füzetemet, ezek álltak benne: futás, énidő, ruhatár, arcbőr, étkezés, pihenés. Persze írtam össze anyagi (reális) célokat, idei nagy projektet, és a jövőbeni 3-5-8 éves tervemet. Ezeket most nem írom le, mert nem annyira releváns még, majd esetleg, ha megvalósítottam.

Visszatérve a változtatásra vonatkozó terveimre, szinte akaratlan úgy néz ki, hogy az elsőt, a futást sikerült visszavezetnem. Heti kétszer kezdtem futni most már lassan két hónapja, és már most nagyon domináns változásokat érzek magamon. Pl megszűnt a nyaki fájdalmam, könnyebben megy a fogyás, és folyamatosan javul a futás teljesítményem. Tavaly kb augusztus óta szedek EMELT szinten vitaminokat (b komplex, inozitol, C, D, Mg, kollagén), és most már írhatom, hogy az általános egészségügyi állapotom is sokat javult. Voltam szűréseken, és mindegyik eddig tökéletes. Most már másfél hónapja diétázom is, illetve ami ennél is fontosabb tisztábban étkezem. Tapasztalat, hogy kevesebbszer fáj a fejem, illetve mikor fáj, akkor is megszüntethető gyógyszerrel (migrén egyáltalán nem volt megszüntethető gyógyszerrel). Eltűntek (ami nem az kisebb lett) ciszták a szervezetemből, és bár erre még nincs UH felvételem, de azt hiszem a májamban lévő vérgomolyag mérete is csökkenhetett, ugyanis nincsen ilyen irányú panaszom egy jó ideje. Per pillanat nem esik jól cukros dolgokat enni, itt például egy gejlebb édességre gondolok, de túl nehéz köretek sem igazán esnek jól. A fehér kenyér az teljesen kivezetésre került nálam (de mondjuk az már nem mostanában, az évek óta). Nem mondom, hogy nem kapok be néha 1-1 kocka csokit, vagy ha szülinapozunk nem eszem sütit, szerencsére ilyen tiltásokat nem tettem  magammal szemben, de napi étkezésben nincsenek benne. Szinte minden este salit eszem. Nem tudom ezek összességének a követkkezménye-e, de pl nem nagyon kívánom az alkoholt sem.

Visszatérve a listára, így az étkezés része is jobb szintre került. A pihenés témakört két részre szeretném bontani, egyik az éjszakai pihenés, ami szerencsére Marci növekedésével párhuzamosan szintén most már jó ideje normál minőségű lett (átlag kb 23:00-06:00-ig alszom). Jó aránya  van a munka / privát élet kombójának is. Arcbőrömmel szintén a magam szintjén kicsit tudatosabban foglalkozom. Több célzott készítményt használok, illetve vannak boost napok, mikor pl egy drágább maszkkal megtöltöm bizonyos anyagokkal az arcbőröm. 

Énidő, ruhatár... ezek még javításra szorulnak. De már a futás közben töltött időt is egyébként énidőnek veszem, de persze ennél sokkal többre gondolnék... de majd... még nincs vége az évnek :)

Boldogság szintemen sokat emel, hogy már a saját házunkban lakunk, és minden egyes DIY munka, és szépülés jót tesz a lelkemnek. Ezek számomra a teljesség érzését adják, amire mindig is vágytam, amiért valaha is dolgoztam. Ezen felül egy új dolog, a kert- és növénygondozás még ami dilemmákat okozva, de összességében egy nagyon kellemes kihívás számomra, és alig várom, hogy ezek is épüljenek, szépüljenek.

Nagyjából ennyit gondoltam per pillanat összefoglalni, és nagyon várom, hogy évvége körül miről számolhatok majd be.

2023 - a tanítómester, 2024 - megújulás

Bár általánosan nem szeretem sürgetni az időt, mert tudom az idő a legértékesebb kincs a világon, de ezt az évet már nagyon nagyon vártam, hogy lezárhassam. Brutál elvágólag, ahogy kezdődött az év jöttek a nehézségek minden fronton. Egy előző postomban összefoglaltam ezt. Így őszintén ki tudom jelenteni, hogy életem megpróbáltatásait vittem végbe. Innen nézve tudom, hogy a történések megúszhatatlanok voltak, és voltak jelek rá, hogy nehéz év fog következni, meg volt is bennem egy lappangó rossz érzés majdnem egy évig. 2024-ben tiszta lapot nyitottam. Mindennel. Munka fronton ez a válságos egy év húzott ki a kezdődő kiégés fázisából és visszanyertem a motivációt. Házunk alakul. Éppen ma festettük ki a folyosót és a földszinti előszobát, így meglehetősen fáradt vagyok. Irtózatosan sok munka van. Nem feltétlen csak újítás, hanem sok dolgot kell még venni, sok dolgot kell Zsoltinak még összerakni, lassan haladunk, de haladunk. A fejemben tökéletesen megvan mit is szeretnék, de ez még évek. Lehetne gyorsabban is haladni, de meglévő pénzünkből nem akarunk költeni, így ahogy keresünk, abból haladunk előre, mert most már a jövőre is szeretnék fókuszálni, valahogy a következő években össze kéne rakni egy vállalkozást is. Ami biztos, hogy ingatlanhoz köthető vállalkozás lesz, van is fejemben már konkrétum, de még nincs itt az ideje, hogy beszéljek róla. Egyébként lakásra visszatérve elvileg lezajlottak a folyamatok, be vagyunk jegyezve tulajdonosnak, az egyik székhelyem már itt van, a másik is ügyvéd szerint jövő hétre sikeresen átkerül. Otthon érezzük magunkat, és nagyon motiváló, hogy hónapról hónapra egyre otthonosabb lesz. Kifejezetten alig várom már, hogy tavasszal a kertet is rendezzük. 

Kicsi fiamat jövő héten indítjuk a Kis Zseni Iskolába. Brutálisan érti a matekot, és a szintfelmérőn már megkaptuk a feedbacket, hogy nagyon penge a gyerek, tényleg egy kis zseni. Én a büszkeségtől elsírtam magam, mikor csinálta a tesztet és minden feladatot tökéletesen tudott.

3 hónappal később...

9 alkalom óta zajlik már a Kis Zseni, álljuk a sarat, Marci is, én is... néha nem könnyű motiválni a gyereket, aki ovi után tök fáradt már, és alig várja hazaérjen játszani. De ebből nem engedek. Rájöttem már, hogy az élet nem csak a jó dolgokról szól, és ha igazán életképes szeretnél lenni, néha a nehezebb irányba is feszíteni kell magad, szóval ebben nincs bocsánat, minden alkalommal ott vagyunk. Már abakuszoznak és talán mostanában látom, hogy kezdenek szárazabb, kevésbé játszós dolgokat is csinálni.

Munkák. Per pillanat nincsen már az a dömping, ami 2023 előtt volt, meg kell elégednem kicsit kevesebbel egyelőre. A nagy ügyfelem elveszítése hagyott űrt, ami viszont szerencse, hogy már nem kell házra gyűjtenem, szóval az álmaimat emiatt már nem kell feladnom. Kifestegettem már Marci szobáját, a burkolatcseréket leszámítva nagyjából az ő szobája áll a "legkészebb" állapotban. Már csak a függönyöket kell levágni, meg képeket szerenék a falra, és az ő birodalma igazi kis gyerekbirodalom lesz, ami életem legnagyobb küldetése volt, hogy legyen gyerekszobája.

Aztán persze ahogyan nő, majd tudjuk neki tinédzseresíteni. Többi helyiség egyikét sem mondanám még, hogy közelít a készhez, de egyáltalán nem bánom, mindig van változás, és én ezt nagyon élvezem. Mivel megérkezett a tavasz, végre kezdődnek kint a dolgok. Hétvégén például málnát ültettünk.

Sport/életmód. Én magam nem hiszem, hogy belecsaptam a lecsóba. 4 hete futok már heti kétszer. Ez talán a legjobb érzés nekem. Ezenkívül 57,7 kg-ról elkezdtem diétázni is (illetve tisztábban étkezni), de persze csak finoman, a mai napon pontban 55 kg-ot mutatott a mérleg. Teszek az egészségemért, ez egyik idei fogadalmam is volt.

Nem írok mostanában sokszor. Kevesebb online, több offline. Nem szántam mostanában sok időt írásra, talán nincs úgy szükségem belsőleg, vagy talán csak másra csoportosítom az időt, de már napok óta bennem volt most valamiért, hogy szeretnék egy kis memót írni későbbre, hogy vissza tudjak emlékezni, milyen volt ez az időszak.

Nagy vívódási pontom már lassan 5 éve a gyereknevelés. Talán ebben kapom a legtöbb kritikát vagy megértést. Kitől így, kitől úgy. Általában a hasonló élethelyzetben lévő emberektől az utóbbit. Marci 5 éves korára két álláspontig is eljutottam. Egyik, hogy nem lehet tökéletesen csinálni, a másik, hogy csináld úgy, ahogy szíved diktálja. Rendkívül sokat fejlődtem türelem területén, és az egó kérdésben is mióta ő van nekem. Abban az egyben biztos vagyok, hogy jó szívű és okos a gyermekem, tök nincsenek azok a démonjai, mint nekem voltak. Azt továbbra is látom, hogy később érik, mint a többiek, bizonyos dolgokat kb félév csúszással (vagy valamit még több) fejlődik meg, mint a többiek, de mindenben beér mindenkit előbb-utóbb. Például nagy fejlődést látok most az önkiszolgálásban. Összepakol maga után, szépen öltözik egyedül, fürdésnél megmossa magát, egyedül fogat most (persze még mindig szeretek a végén kicsit utána sikálni, de már néha ezt is elhagyjuk). Szociálisan látom, hogy még el van maradva a korosztályához, tehát még sokszor játszik egyedül. Persze ez köszönhető annak is, hogy matematikailag irtózatosan magas szinten van, és azt hiszem nem tudják a többiek lekövetni a gondolkodását az oviban, illetve nincs nagyon másnak ilyen jellegű érdeklődési köre. Igénye lenne már barátokra, emaitt néha szomorú is, már hallottam tőle olyat, hogy szeretett volna játszani valakivel, és ő nem akart vele. Bízom benne talál ő is majd egy olyan barátot mint annak idején én első osztályban.

Környezetünk. Árpádföld/Cinkota határa. Egy olyan családi házas részen lakunk, ahol még sok minden hiányzik infrastrukturálisan, így nagyobb távolságokat kell megtennünk napi szinten. Pl oviba is még a régi helyre megyünk, ugyanígy Lidl-be is. A jó hír, hogy az új óvodát megnyitották, és ha igaz szeptembertől Marcika is oda fog járni. Ezenfelül másik jó hír, hogy az új óvodához közel épül egy (szóbeszéd szerint) Lidl, ami azt jelenti, hogy 1 km-en belül két nagyon fontos komplexum is lesz, és sokkal kevesebbet fogunk ingázni. Néha még eszembe jut (főleg mikor arra járok), hogy mennyire szerettem Ómátyásföldön lakni, sőt kifejezetten hiányzik az érzés. De már itt is jó, s bízom benne, itt is lesznek majd ismerősök, mint a régi helyen.

Nagyjából ennyi nagyvonalakban. Aztán ha lesz időm, kedvem, energiám, írok még.