Atom nagy hullámvölgyön vagyok túl. Asszem muszáj visszamennem a történet elejére, hogy érthető legyen. Szóval felkértek egy applikáció tervezésére, ami amúgy egyszerűen hangzik, de mivel nem területem, így kicsit eleve olyan, mintha kb szakácsnak hívtak volna az Onyx étterembe. Tudok főzni, de nem profin. Az egész történetbe úgy csúsztam bele, hogy jöttem haza BKV-n és közben hívtak telón, és hogy X összegért elvállalok 4-5 layout készítését? Mondom igen, de miről van szó? Még nem mondhatja el. Oké, akkor a levegőbe beszéltünk. Eltelt pár hét, akkor meg már azt vettem észre, hogy egyszercsak be vagyok hívva egy meeetingre, ahol tulajdonképpen a briefelés történik. Hibák: Ügyfél eleve dilettánsként kezelt bennünket, miközben jófejkedő stílusba csomagolta magát, én mivel nem területem az app készítés, eleve nem kellett volna elvállalnom, aztán végül startból lett egy 2 hetes csúszás a app váz tervezése miatt. Emiatt lett egy alaphangulat, egy olyan stílus, amitől kb kifordult a gyomrom (ügyfél és a mi teamünk között). Ez okozott bennem egy folyamatos szorongást, mert én személy szerint nem szerettem volna kapni a prosztó stílusból. Aztán megérkezett a várva-várt félelmem. Az volt a pillanat, mikor azonnal visszadobtam a projektet. Ez nem csak dac volt tőlem. Sokkal komplexebb. Először szakmai kudarcnak fogtam fel, aztán rájöttem, hogy nem az. Az lett volna a szakmai kudarc, ha erőltetem és létrehozunk egy szörnyszülöttet. Egy nap kellett, hogy talpra álljak utána, de már oké vagyok, vissza erősödtem és egy tapasztalatot sikerült begyűjtenem, ami úgy néz ki: nem vállalunk el munkát BKV-n pontos paraméterek nélkül, nem vállalunk el munkát, ami nem a szakterületünk, és egyáltalán nem kell minden munkát elvállalni, amit hoz az élet.
Most nyugodt vagyok ismét, ügyfelemmel elkészültünk a májusi kampányra, úgyhogy pár nap pihenő következik :)
2015. április 30., csütörtök
2015. április 26., vasárnap
2015. április 16., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)