at Madach Színház

 Eljött a nap, hogy végre színházba mentünk. Hát kicsit elgondolkodtam, hogy eddig miért nem? Hisz tök jó dolog. Bár kissé gyenge volt az egész díszletileg, ugyanis gyakorlatilag egy helyszínes volt. Ja igen, ami még említésre méltó, hogy én még sosem voltam olyen előadáson, ami három szereplős, de valójában ez egyáltalán nem vett le az értékéből, csak gondoltam megemlítem.
Hilda (aki közöttünk amúgy a legfiatalabb) olyan volt mint egy tyúkanyó, Móval mint két szőke kislány hülyéskedtünk, meg fényképet csináltunk sutyiban (mert ugye azt nem szabad), Hilda csak legyintett, de ő is aranyos volt.

Színház után spontán elmentünk sörözni a körúton egy kis pubba. Jó hangulatba telt, azt bírom, hogy visszatért tényleg a régi humor. Úgyhogy jó este volt... legközelebb musicelre megyünk, remélhetőleg nem is olyan soká :))

 

Mó és Kata  "színtéren" 

Karácsony folytatás

Kedvenc része is eljött a karácsonynak, családozás, kaja itt, látogatás ott. Először is uncsi tesóék jöttek hozzánk. Ahogyan mindig, báttya már piásan érkezett, megvoltak a szokásos témák, "klisék". Aztán gondoltam elővillantom a Tokaji boromat, amit jó szívvel a karácsonyi bulira vettem. Ilyen még nem volt, de gondoltam jó lesz egyet koccintani. Na báttya itt ismét bealakított, kiöntöttem neki is, aztán már nyúlt is a szódáért, hogy fröccsöt csináljon belőle. Konkrétan reflexszerűen kaptam ki a kezéből a szódát, hogy mi'csinál, ez nem "Dankó Pista", amit hígítani kell. Azt mondta, oké, igazam van, erre húzóra ízlelés nélkül lehúzta. Na ennyit a kifinomult családomról :D.

Aztán ültünk az asztalnál, és úgy esett a szó, hogy szóba került Steve Jobs. Annyira durva, hogy senki soha életében nem hallott róla, mamikám meg kapásból vágta, hogy ő az Apple szülő atyja, aki végbél rákban nemrég halt meg. Neeeeeeeeee, ezt a mama honnan a 'csából tudja? Totál besokkoltam. Zseni az öreglány :). Egyszerűen mindent tud. 100% biztos vagyok benne, ha kapna egy számítógépet, még zsonglőrködne is rajta :). Jah, és mindezt Cavinton nélkül. Szóval 78 évesen sztem én csak szeretnék ennyire a szeren lenni.

Aztán este Vasikámékkal találkoztunk. Kimentünk az egyetlen szórakozóhelyre Simontornyán, a "Tomiba" (mert ugye normális neve nincs a helynek). Kikkel találkoztam??? Óriási nagy meglepetésemre 2 régi haverommal, akiket mindig is bírtam. Úgy megörültem nekik. Onnantól végig velük voltam (Vasi és Virág meg egymással). Csocsóztunk, biliárdoztunk, meg bandáztunk, ahogyan régen. Bakker hihetetlen, hogy az összes poénom így vágják. Nagyon érződött a régi összecsiszoltság. ilyenkor csak egy baj van... hogy az este végén vége van, és ismét ki tudja meddig nem találkozunk... talán soha. Mindhárman máshol élünk (Szfvár, Pécs, Bp), ezelőtt hat éve találkoztunk. Hát ez van, de ez még jutott és nagyon élveztem minden pillanatát. Így aztán hajnalban érkeztem haza, ami mostanság igen ritka nálam.

26-a, további család látogatás. Ezúttal Király mamáék. A szokásosnál sokkal feszültebben mentem, mert ugye nov. 1-én a mamának volt egy kis beszólása (csak h emlékeztessen, miért is érzem azt, amit érzek), igazából nem haragszom érte, csak legalább ismét megerősít, hogy a családi szar kapcsolat nem rajtam múlik. Na mindegy, szóval feszülten mentem, mert nem akartam "nincs kalapja" alapon megint kapni. Így viszonylag keveset is beszéltem. Aztán jött a felmentő sereg. Hugi (akit ezúton üdvözlök innen is) és Ákos (unokatesóék). Kb onnantól jött meg a hangulat is, mondhatni jól éreztem magam :)

Ma meg már ismét Pesten vagyok. Kihasználtam a leárazásokat, vettem egy pufi dzsekit (occón), meg egy fekete ruhát, és persze meglátogattam Mót a Váciba. Már nagyon hiányzott :)
Úgyhogy holnap színház, meg Rencsi talcsi... Hello Pest, újra itt vagyok!

Békés karácsonyt mindenkinek!

Fura egy karácsony ez, ugyanis az eddigi összes szokás, érzés és minden pontosan ellentétesen történt mint eddig szokott. Eleve úgy kezdődött, hogy 23-án szabit és karácsonyi pénzt kapott mindenki a cégnél. Ez eddig példátlan dolog az életemben, úgyhogy fokozottan emlékezetes is. Így 23-án "kistestvéremmel" kimentünk Budaörsre végignézni az összes bevásárló komplexumot, hogy megvegyük anyának a mosógépet, amit karácsonyra szántunk. Ikeában kezdtünk, majd irány az többi hiperáruház. Végül a Media Markt-ban sikerült venni egy Elektroluxot. Hozzá tenném iszonyatosan durva, hogy mennyi szar milyen drágén van. Amit mi vettünk ez egy közép kategóriás (azon belül alap) A+-os mosógép. Rájöttem, hogy egészen más szempontokat figyelek, mint egy átlag vásárló. Mikor a srác termék előnyként elkezdte kiemelni az adagoló tálat, akkor kissé elborult az agyam. Bazzeg engem nem a kiszedhető adagoló érdekel, hanem h jól van-e összerakva, hogy egy év múlva vihetem-e a kukába... Na mindegy, így végül úgy gondolom, az árából és a márkájából kihoztuk s maximumot. Anyám örült is :).

Aztán jött a szent este napja. Anya sütögetett, én meg átmentem mamihoz Némedire rétest nyújtani. Hát nagyon élveztem, nagyon szeretem az "öreglányt". hihetetlen mennyire szellemi friss és mennyire képbe van a világgal és mennyire szeret minket. Már alig bírja a keze, de azért süt főz :)

Villámkéz mama

Aztán jött a szent este. Kata feldíszítette a fát. Kivételesen béke van itthon. Este kajáltunk, és beszélgettünk. Anya már 7-kor bealudt. Nem teljesen értem... kb a madarakkal egy időben beálmosodik. De tesóm és mama még jó sokáig eldumálgattunk még. Hát így zajlott. Ma meg banzáj lesz. Jönnek ebédre uncsi tesóék, este meg talán már Vasiékkal találkozom. Úgyhogy folyt köv :)

C10 - Clair party

 

Kicsit sem gáz kép :D (Misi-mentor, Ági, Kata)

Túl vagyunk a Clair bulin. Hááát őszintén, azt hiszem jobbra számítottam. Volt 2 beszéd benne, ami tetszett, meg is örökítettem, beszélgettem Misivel, meg pár közel álló emberrel, aztán ennyi. Számomra olyan erőltetett volt az egész. Így kb nem csoda, hogy viszonylag korán leléptem. Igaziból kicsit csalódott vagyok. Pár embert leszámítva olyan felszínesnek éreztem az egészet. Kár, hogy ilyen érzéssel megyek el karácsonyra. Annyi jó, hogy akikben amúgy is nagyon bíztam, most is csak erősítették.

2011 évértékelés

Talán még egy kicsit korán van hozzá, de úgy érzem el kell kezdenem összeszedni, mert a karácsonyi pörgésben nem lesz rá időm.
Hát. Hosszú, tartalmas és életem egyik legsikeresebb évét tudhatom magam mögött. Kellemes környezettel, igaz barátokkal. De kezdjük az év elején. Tulajdonképpen ebből az évből 3 olyan napom volt, ami a levegőben lógott, nem tartott semerre. Ez az első 3 nap volt, aztán pont suliban voltam, vizsgáztam. Megcsörrent a telefonom. Mostani főnököm, SzaSa hívott (volna), de ugye nem vettem fel, mert vizsga. Aztán utána visszahívtam és közölte a nagy hírt: FELVETTEK A Clair&Curtis-be. Szinte el sem hittem. Ez az évemre radikálisan és a szónak a jó értelmében rá nyomta a bélyeget. Innentől mondanám a felfelé ívelés időszakot. Sikerek következtek, mind szakmailag, mind barátilag. Következő fontos állomás a Zsuzsika esküvője és a nyaralás. Előző nagyon szuper volt, széttáncoltuk magunkat, megfelelően megünnepeltük Zsuzsika nagy napját. Boldog voltam, hiszen tanú lehettem legrégebbi és legjobb barátnőm esküvőjén. Ez egy örök nyomot hagyott bennem, és jó szívvel gondolok rá bármikor. Közben kivégeztem a nyári vizsgaidőszakot, és lezártam a második sulis évet. Ezt követően nyaraltunk. Úti cél Románia. Na igen, ez az év nem sikerült dolgainak egyike, ugyanis mi Istambulba készültünk minden lelkesedésünkkel. Sajnos a járatunkat törölték, így ez nem jött össze, helyette elmentünk Erdélybe. Hát ambivalens érzések keringenek bennem, ugyanis pont egy szar időszakom volt, egy fiúnak köszönhetően. Azt hiszem valamikor évközben ezt az időszakot úgy fogalmaztam, hogy "kiegyensúlyozott időszak, kiegyensúlyozottan szar". Honvágyam is volt, és lelkileg szarul is voltam... és az ország egyszerűen nem tudta pótolni Istambult. Aztán jött az ősz. Ismét elkezdődött a suli, és kiderült, hogy nem vagyok olyan egészséges mint hittem. Erről nem igen beszéltem a blogomban, mert nem akartam egyrészt sem sajnáltatni magam, másrészt meg ez olyan téma, amit saját anyukámnak is két hónap után mondtam el. Természetesen a barátok, közelálló emberek mindenről tudtak és köszönet nekik, nagyon mellettem álltak/állnak. Ez a momentum kicsit belebaszott a lecsóba, de annyit mondhatok, küzdök, legyőzőm és tanulok belőle. Ekkor jött Mó második esküvője és második utam Erdélybe. Amilyen boldog voltam Mó miatt, olyan boldogtalan saját magam miatt, és kicsit elfolytásosan, de megéltük a nagy napot. Úgy érzem, ez a nap amikortól Móval átértékeltük a kapcsolatunkat, és azóta újraépítettük. Ugyanis kiderült, hogy nagyon erősek az alapok és a szeretre épülnek. Ezzel egy időben kilépett egy ember az életemből, de Móval ezt úgy éltük meg, hogy még inkább egymást erősítettük. Azóta töretlen a kapcsolatunk, olyan mint az elején. és mostmár soha nem fogom hagyni, hogy ez változzon, mert utólag rájöttem, hogy kicsit ez is olyan mint a szerelem, jó nagyon ha melletted van. Most, h már mindjárt besírok, meg kell említenem az évem legnagyobb boldogságát, amire egy évig vártam. Na vajon mi lehet az? :D Gergoo, nanana?! Persze, hogy az iPhone 4S. Meglett végre. Azóta konkrétan Gergoovel és Móval always kapcsolatban vagyok... Hát igen a MYPhone minden problémát megold :). És hát eljutottam a jelenig. Ma lesz a karácsonyi party. Lassan egy éve a cégnél vagyok. Boldog vagyok. Jól kerestem, sokat dolgoztam, de soha rosszabb évet! Ha a karácsony és a szilveszter is ilyen boldog lesz, akkor ez az év teljes számomra.

Ami a jövőt illeti, nagyon komoly erőkkel kell nekifutnom a következő évnek, ugyanis nyáron diplomázom. Ezt követően feltett szándékom szakmailag is újabb állomáshoz érkezni, talán végre belekezdek régi nagy vágyamba, a 3D tervezés szakmai elsajátításába. Úgyhogy nem kicsi célok repkednek előttem, de mielőtt bele kezdenénk, jöjjön a várva-várt pihenő.
Ezzel kívánok mindenkinek jó pihenést, kellemes karácsonyt, és természetesen karácsonyi poszt meg még majd érkezik :)

Clair C10 - Christmas party

ez olyan cuki, hogy már fáj :)))

keddi hétfő - hétfői kedd

4 nap után ma jöttem dolgozni. Hmmm... mennyi változás. SzaSának lett új barátnője (ez a vezető hír), Misi szabin van karácsonyig, kaptunk 2012-es naptárt (hahaha... ez ám a juttatás), és egy kicsit kaotikus állapotba került az Oney (a fő márkám, amit egyedül viszek).
Az a durva, hogy én majd szét csattanok a jókedvtől és a lelkesedéstől, de a többiek már tök unalmasak. Valszeg mindenki kimerült, én meg jól kipihentem magam. Fura, de gondolom gyorsan akklimatizálódok majd.

Ami kicsit gáz, hogy leadandó határidőm van, és kurvára nem vagyok kész, pedig ma muszáj lesz leadnom, mert holnap céges karácsonyi vacsora... úúú mekkora elcsúszás lesz az :D. Amúgy meg elvileg felröppent egy olyan hír, hogy a péntek vagy könnyített menet lesz, vagy megkapjuk szabinak... jó volna :)

Egy nap Renikével

Hát ilyen nem volt már középiskolás korunk óta. Úristen de hosszú idő, és amúgy meg kurva jó volt! Sztem mindkettőnknek jót tesz az együtt töltött idő, valahogy tökre feltöltő :). És persze legjobb, mikor egy ilyen nap meg van koronázva egy spontán mozival a Corvinba. Végre csöpöghettünk kedvünkre a "Szilveszter éjjel" című filmen. Amúgy tényleg feltűnően sokat nevettünk, aranyos kis vígjáték. Már csak Mó meg Gergő hiányzott és a legtökéletesebb lett volna :). Egyébként Renike felvetette, hogy valamikor a közeljövőben kellene egy együtt berúgás (a régi szép idők emlékére/megerősítésére) és én teljesen egyet is értek vele... (Gergőt is titokba jól leitatjuk :D)

Majd végül, de nem utolsó sorban meglátogatott engem Miss Chanel :). Mégha nem is full újban, de Hildának köszönhetően ezzel kibírom, míg nem lesz sajátom. Ez úton is THX SO MUCH.

A nevörending vizsgám története

Online technikái című vizsga volt tegnap. A felkészülés (mostmár mondhatom) a szokásos módon történt, azaz aznap vizsga előtt az utolsó pár órában. Ezáltal viszonylag parába voltunk, hogy mi a szösz lesz a szóbeli vizsgán. Vártunk. Vártunk. Vártunk. (már egy óra eltelt a mi vizsga időnkből, de még mindig az előző csapat vizsgázott). Na én ez idő alatt a "teljes parából" eljutottam a "leszaromig". Végül már mint a csövesek ültünk a folyosón mind a 6-an (mert ennyien bírtunk feljelentkezni az első
időpontra). Aztán végre kinyílt az ajtó. És távoztak az előző diákok (meglehetősen idegesen). Bementünk. Innentől számított 10 percen belül végzett a 6-ból 4 ember. Maradt Dorina és végül én. Na mi ketten innentől számított egy órán keresztül vizsgáztunk. Tulajdonképpen csak bólogattunk,
a tanárnak hirtelen szófosása lett. Már percenként néztünk össze Dorinával, hogy mostmár örökre itt kell lennünk és hallgatni a sok faszság sztorit a tanárunk bisztonságtechnikai tapasztalataiból? Aztán nagy nehezen megszületett a 4-es (mindez végül kb egy kérdésből... de az is csak képletesen feltett kérdés, mert mire vettem volna a levegőt, hogy válaszoljak a tanár elkezdte kifejteni). Szóval én eddig azt hittem ilyen nem létezik... hát de :D. Egyébként is az infósok egy külön világ, bámulatos mennyire más :D

Clair döm dö-döm

Tyűűűű, kitűnő napom volt :). Kezdve, hogy nyugi volt a cégnél, folytatva, hogy végül voltam a természetgyógyásznál, ahova már egy hónapja foglaltam időpontot, majd este Clair kocsma. A Széchenyi téren a karácsonyi vásáron kezdtünk egy forralt borral, majd betértünk egy DiVino borozdába (ami kurva jó hely amúgy és nem olyan drága, mint hittem). Én eddig nem tudtam, hogy mennyire passzol az oliva bogyó a borhoz, de Áginak köszönhetően ezt is kipróbálhattam. Szóval nagyon szeretem ezeket a találkozókat. Most csak 5-en voltunk, de pont azok az emberek, akiket nagyon kedvelek a cégtől, akikre felnézek és tökre szívom tőlük a pozitív energiákat, és szeretem az intellektusukat. Mostanában vettem csak észre, hogy mennyire változik az önértékelésem. Pont ezek a beszélgetések hozzák ki és meglepő sikereket érzek...

A természetgyógyász kevésbé hozott újdonságokat, de talán mégis segített, hogy a kép végre egységet alkot a fejemben, mostmár tökéletesen összeállt az egész terv, hogy mit és hogyan fogok csinálni. Most azaz érzésem, hogy minden rendben lesz :)

 (havi egészségadag)

Ego és/vagy bátorság?

Kicsit elbizonytalanodtam tegnap. Mondhatni egészen szar napom volt, főleg este. Ehhez hozzátesz, hogy saját Oney projectemben a prezihez alig kaptam infókat, konkrétan bár az egyik irányvonalt én csináltam, egyszerűen nem láttam az elkészült prezi anyagokat. Kicsit úgy érzem, hogy bizalmat kérnek tőlem, majd ez csak egyirányú. Nem sokszor van ez az érzésem, de most tegnap nagyon rámjött. Ezzel együtt este kicsit bemagányosodtam. Konkrétan szinte azt mondanám unatkoztam, persze ez csak képletesen, hiszen olvastam, de igazából társaságra szomjaztam volna. Sajnos mindenkinek karácsony előtti sűrű a programja, senkinek nem férek bele, így most ez rosszfos.

Ma szerencsére megmentett Renike, akivel beültünk mekizni egyet, meg végig néztük ismét a Dougles kínálatát (mostmár nagyon kevés választ el egy Chanel parfümtől).

A Steve Jobs könyv olvasása közben ismét jöttek gondolatok. Azt hiszem, hogy a leginkább azokat az embereket tudom tisztelni, akik valamilyenek. Tök mindegy, hogy jók vagy rosszak, de legyen egyéniségük. Nos, az ego kérdés elég összetett, mert ez ilyen könnyen félreérthető terület. Ugyanis nem az egoistákra gondolok, akik semmi mást nem imádnak, csak magukat és tőlük kezdődik minden és náluk fejeződik be, hanem arra az egora gondolok tényleg, hogy egyéniség, egyéni megfogalmazott vélemények, gondolatok, tettek. És itt jegyezném meg még a bátorság fogalmát is, hogy mennyire szeretem a bátorságot, akik vállalják a tetteiket, a véleményüket és kiállnak saját maguk hülyesége mellett. Asszem értem, miért áll közel a zseni és az őrült egymáshoz... Na most megyek olvasni, mert tényleg jó a könyv.

Amúgy Misi ütött szöget a fejembe ma, aki kifejezetten Steve Jobs ellenes. Érdekes gondolatokat mondott, de ezt most nincs erőm leírni, pedig fel akarom jegyezni, úgyhogy holnap...

Hello új arculat!

Úgy tűnik félig szándékosan, félig kicsit véletlenül, de sikerült véghez vinnem egy teljes arculati változtatást. Hát ez úgy kezdődött, hogy tegnap próbálgattam pár lehetséges opciót, hogy milyen lenne ha másabb színű lenne vagy másabb skinre húznám rá az egészet. No ez véletlenül olyan "faszán" sikerült, hogy kitöröltem a fejlécet. Mikor ezt felfogtam, rá kellett jönnöm, hogy mostmár nincs más opció, muszáj lesz kiviteleznem amit elkezdtem. Így ki kellett találnom valami fejléc félét, meg ténylegesen az egész stílust. Egyébként ez egy nagyon merev rendszer és elég nehéz azt láttatni, amit valójában akarok. Így egész este ezzel baszakodtam. De a lényeg, hogy sikerült létrehoznom egy nagyon színes, kicsit lolli-popos és az előző feketének az ellentéte érzést, ami amúgy nekem nagyon tetszik (bízom benne másnak is).

Úgyhogy így 4. évben igazából már ideje is volt. Szerintem jobban olvasható és jobban illeszkedik a mostani trendekhez, és jobban tükröz engem.

Hétfői balegyenes

A hétfő reggelekbe az a szar, hogy egy egész hét előtt állsz ismét, ezért kicsit kevesebb ilyenkor a lelkesedés. Ami viszont némiképp javít, hogy ezen a héten csak 4 napot dolgozom, mert pénteken szabin leszek, és utána hétfőn is. Na persze nem pihengetek, hanem keményen vizsgázom és beadandót írok majd. Ami érdekes, hogy reggel megfogalmazódott bennem, hogy mindennek ellenére uralom a helyzetet és nincs az a durván fojtogató satu érzetem. A hétvége bár sok munkával, de nagyon jó hangulatban telt szombaton is és vasárnap is. Érdekes, hogy mostanában nagyon jó a viszonyom szinte mindenkivel. Most minden jó :)

Olvasom Jobs könyvét és annyira lenyűgöz, szinte látom magam előtt mint egy filmet, nagyon élvezem.
A cégnél amúgy minden rendben, van munka mára is bőségesen és már előre láthatóan holnapra is. Nem is bánom, mert most jó lenne, ha a héten nyugi lenne.

Mónikától (és 3/4 részben magamtól) megkaptam a karácsonyi ajándékomat, egy gyönyörű arany fülbevalót. Nagyon tetszik, régóta vágytam már rá! Köszi Móóó <3. Kicsit szerencsétlen a kép (bocs).

Tökmagolajból készült kuglóf

Szuperzöld :)))

Mai tanácsom: a pinkódod sose felejtsd el!

Ma reggel gourmet reggel volt a cégnél, tegnap esti Pödör olaj és ecet kóstolóról maradt egy rakás kaja. Hmmm, de jó jó volt. Hogy őszinte legyek a zöld trutyit azóta sem vágom, hogy mi volt, de nagyon ízlett. Lehetne ilyen többször is.

Iszogatom a cickafark teát, és rájöttem, hogy már nem is olyan rossz az íze, inkább csak ismeretlen volt :).
Úgyhogy kezdődhet a munka lassan. Azaz egyetlen baj, hogy fáradt vagyok, és már most reggel 3 mail vár kurva sok munkával. El kéne jutni holnap moziba... hát nem tudom :(


És hát ma reggel ismét bebizonyítottam mennyire szőke vagyok :). Reggeli sztori, persze mi máson indulhatott volna el, mint h be akarok check in-elni a munkahelyemen. Viszont már tegnap este óta baszakodik egy applikáció (Foursquare) a telómon. Na a reggeli bedurranás, akkor most újraindítom a telómat és ezzel a mozdulattal kikapcsoltam. Igen ám, csak mivel új sim kártyám van, így új pin kódom is. És mikor jutott ez eszembe? Persze, hogy amikor már kikapcsolt a telóm. Már röhögött rajtam a fél iroda, mikor egyszercsak jött a nagy felvilágosodás (már majdnem elkezdtem beírni FB-re, hogy ne hívjon ma senki), hogy vazze én előre gondoltam már erre a szitura és beírtam a noteszembe a kódom (ugye akinek nincs esze? legyen... :D). Na aztán sikeresen vissza kapcsoltam. És mostmár vissza állítottam a régi kódot, csak h legközelebb is meg legyek kicsit zavarodva :D

Mai hírek (köszi Mó) az Origóról:

Ha ez igaz, akkor még akár szerencsém is lehet... de hússzor lekopogom...

Szóval szép feledés mentes napot mindenkinek!
És akkor most belefulladok a munkába :)

cickafark tea

Rossz íze van, ám sok mindenre jó :S

Ági

Közvetlen kolléganőm, és sorstársam a cégnél. Róla szeretnék néhány gondolatot írni, mert egyszerűen csodálom a lényét. Egyrészt a kedvenc - mellesleg bennem is megtalálható - tulajdonságot találom meg benne, empátiát, amivel borzasztó jól kezeli a környezetét. Érdekes, hogy ezt a képességet tudom, h bennem is megvan, mégsem tudom ilyen jól irányítani. Áginál ez olyan durva, tökéletesen átlátja a helyzetem, az érzéseim. Pontosan tudja mikor van szükségem segítségre, vagy éppen mikor kell, hogy egyedül hagyjon. Szóval tényleg egy csoda. Mindig mondja magáról, hogy "de én egoista vagyok", erre szoktam neki mondani, "tudom, tényleg az vagy, de kompenzálod, hogy figyelsz másokra".
Eddig csak 3 emberben találtam meg, magamat is beleszámítva, de ő az egyetlen, aki tud vele bánni. Vajon nálam ott a hiba, hogy nem vagyok elég erős jellemű ember? Vagy a bennem lappangó bizonytalanság? Fura, mert Ági is csak az utolsó félévben változott meg, hihetetlen mértékű fejlődés ívet látok. Egyébként érdekes, hogy közöttünk egy fura emberi kapocs van, tökéletesen megbízunk egymásban, és a munka is iszonyú gyorsan megy, tipikusan fél szavak. Pl: hívnám telón, h kint az anyag a korrektúrában, erre úgy veszi fel a telefont azzal, hogy "látom, köszi"... pedig még meg sem szólaltam. De ez nem véletlen, ehhez kell, hogy az ember koncentráljon és figyeljen a másikra... és így megy ez oda-vissza :)

Hello csizmák, hello Miki!

A hétfői...

...szabadnapnak nincsen párja. Alapvetés, utálom a hétfőket... erre egyetlen kivétel, a hétfői szabadnap. Ennek megfelelően tegnap egy nagyon pihentető napom volt. 1. Reggel végre NEM kellett órára kelni, 2. délelőtt főztem, bevásároltam. Délután bejöttem Móhoz a belvárosba forralt borozni (forró csokizni), majd utána beültem körmöshöz vörös karmokat csináltatni.

Sulilag megvan 3 jegyem (2 db 4-es és 1 db 5-ös), éjó.

Long day

Jogosan mondhatom, hogy ez egy igazán hosszú nap. Dolgoztam, vizsgáztam, este vásároltam. Az utóbbi a napi fáradságért volt kompenzáció :).

Szóval egy vizsga kipipálva, ezennel a vizsgaidőszak elkezdődött (sajnos). Viszont hétfő, szabi nap!

Walter Isaacson: Steve Jobs

Megszereztem a művet. Teljes értékű Jobs, Apple, Mac rajongó lettem :)

Nem beszélek zöldségeket!

Pedig de, nem is keveset :)

Szóval ez egy filmcím, amit tegnap néztünk meg Dáviddal (hello Dávid :D). Szerintem nagyon jó film volt a maga egyszerűségében.
Viszont mostanában jöttem rá, hogy tök szeretem a művész mozikat, úgy az egész érzést, a szar székekkel, a kis vászonnal és mindennel együtt.
Utána átmentünk két helyre, majd olyan fél 12 körül haza értem.

Na de ami reggel történt, még azóta se tudok magyarázatot adni.

Háttér info: minden reggel fél 7-kor bekapcsol magától a számítógépem. Nos, ma reggel valami érthetetlen és megfejthetetlen módon 5 óra előtt bekapcsolt. Természetesen azt hittem idő van és próbáltam magam feléleszteni. Ami feltűnt, hogy nagyon nem megy ma reggel ez. Aztán 5:08-kor ránéztem a szgépem órájára és jött a felismerés, hogy vaze még van másfél órám. Mondanom sem kell, hogy épp már a reggelimet falatozgattam (pedig sose reggelizem, mostmeg nem tudom milyen indíttatásból úgy döntöttem, hogy kéne enni), szóval vissza az egész, ott hagytam csapot-papot és mintha mi sem történt volna visszafeküdtem.

Fél hétkor ismét bekapcsolt a gépem (a kis szenya), de onnan már minden a szokásos :)

Kineziológusnál 1.

Életem legjobb élményei közé sorolnám így, hogy túl vagyok az első alkalmon. Egy biztos, van mit helyrepakolni, ugyanis vannak olyan blokkok, amik teljesen megakadályoznak bizonyos dolgokat. Ami nehéz volt, beszélni magamról, családról, meg arról, hogy mi lehet szerintem a probléma. Egy bizonyos, hogy nagyon nehéz úgy beszélni, hogy közben te magad sem tudod. De egyébként valószínűnek tartom, hogy ez a "magamról beszélés" két célból fontos, egyrészt, hogy oldódjak, másrészt, hogy kábé képet kapjon rólam a kineziológus, de nem ebből diagnosztizál. Mikor elkezdődött az egész beszélgetés, kicsit úgy éreztem, hogy olyan mintha pszichológusnál lennék, de aztán változott az egész, kezdtek előjönni olyan dolgok, amikre emlékszem, de nem is tudtam, hogy ilyen behatással vannak. Egy bizonyos, hogy minden ember 0-6 éves korig gyakorlatilag elkészül, az alapvető érzések és értékrendi kérdések mind letisztulnak, az ember döntéseket hoz magával kapcsolatosan, jelen esetben ezeket a mélyen eldöntött dolgokat kell feloldani. Nem könnyű. (konkrét részleteket nem akarok leírni, mert az már tényleg nagyon belső körös, nem nyilvános weboldalas, sry-sry).

A módszer lényege, hogy olyan mintha egy hazugságvizsgálóba kerülnél, a tested izomműködése válaszol helyetted, amit ő kézrátételes nyomással tesztel, miközben kérdéseket tesz fel. Sokszor a tested gyorsabban válaszol, mint ahogyan te magad egyáltalán felfogod a kérdést, hogy ennek mi a lényege? Hogy gyakorlatilag a tudatalattid már a kérdés feltevésének pillanatában tudja a választ, mire a tudatig eljut maga az üzenet, a tudatalattid már rég meg is oldotta a kérdést.

Lopott idő...

Ami valóban ellopott idő tőlünk :). Szóval tegnap spontán ötlettől vezérelve Dáviddal elmentünk rá, ha már névnapom van. Már az ötödik percben éreztem, hogy ez nekem nem fog tetszeni és az Inception közelébe sem fog érni. Dávid bealudt közben, én meg végigszenvedtem. A leginkább az idegesített, hogy tele volt tűzdelve tutkó, idővel kapcsolatos szóviccekkel (pl. "időmilliomos vagyok", vagy "lejárt az időd") szóval gáz. Megjegyzem ezt a sztorit sztem kurva jól is meglehetett volna csinálni... ez van.

 Ide mindenképpen el kell mennem a jövőhéten.

Zsuzsika Esküvő ízelítő - 2011. július 23.

Zsuzsikám esküvője, ahol én voltam a tanu :)

Reggeli meglepetés

Reggel Egyik lakótársam az infarktust hozta rám, mikor odaállt az ajtó elé egy csokor virággal... nem tudtam mi van, aztán mondta "boldog névnapot". Meghatódtam, egyáltalán nem voltam képben :D

Félig ördög, félig angyal

Hát ma egy roppant kínos szituációba sikeredett belecsöppennünk Gergővel és Rencsivel. A Zsidróba voltunk hajat vágatni Gergőnél, és hát beszélgettünk mindenről, majd a bulvár hírek kapcsán véletlen szóba kerültek a Fresh lányok. Aztán pont úgy jött ki a lépés, hogy szó szót követett, elkezdtük a lányok intelligeciáját taglalni, meg h lassan kiöregednek a popszakmából... ilyenek (legalábbis ezekre tudok így vissza emlékezni), erre a portás lány mutogat nagyon... basszus Fresh Wiki éppen pedikűrön volt a szomszéd szobában, ahol konkrétan mindent hallott, majd ki is szólt, hogy mindet hallottam... iiiiiiijj, én vérvörösre vörösödtem, meg sztem Gergő is.
1. még jó h nem mentünk bele a magánéleti dolgaikba és egyéb keményebb bulvár témákba,
2. nem tudom hogyan jutott eszünkbe éppen akkor róluk beszélni. Őszintén, kicsit megsajnáltam a Wikit, mert kapták az ívet rendesen, másrészt viszont azon nevetek magamban, hogy mennyi esély volt, hogy ez így megtörténjen? Kb 0,1% :)

Szerencse, hogy minket mindig megtalálnak a jobbnál-jobb szituk :D
Miután megszépítette az idő, sztem ez is a kedvenc közös sztorijaink egyike lesz.

Hello Fresh, Hello Új haj :)

MÁK!

Vasárnap kitaláltuk el kellene két ünnep között menni színházba. Nagy sürgés-forgás és hát a pech, elfogytak a jegyek a kinézett darabra. Így ma reggel eszembe jutott még egy uccsó opció, nálunk van színházas néni, aki minden hónapban ad színház listát... és csodák-csodája a Madáchba még ránk várt 3 jegy az "És mennyi szerelem" c. előadásra! Úgyhogy el is intéztem gyorsan, jövőhéten meg is kapjuk a jegyeket. Most örülök :)

Hello karácsony, Hello színház :)

Fura egy nap

Nagyon furcsa ez a nap, egy kollégám felmondott ma. Ledöbbenten besokkoltam. Van jelölt már helyette, de pont egy kedvenc kollégám :( és csocsótársam. Egyébként ma több embernek is rossz hangulata van, fura tényleg.

Más! Arra gondoltam ma, hogy idejében el kellene kezdenem a szülinapomat szervezni. Még Van vissza több mint 3 hónap, de azt találtam ki, hogy most végre nagy partit szeretnék csapni, mivel a 29. lesz, az utolsó hússzal kezdődő, így illik megünnepelni :)
Lesz koncepció és minden... végre valami, amit időben elkezdek megszervezni :)

Karácsonyi vásár 2011

Tegnap este kicsit véletlen szerűen, de össze jött a csapat a Fashion Street-en, köszönet FourSquare :)

Hello tél, Hello karácsony :)

A Karácsony előszele...

...mondhatni arcon csapott. Tegnap voltam moziba Rollal a WCC-ben, ahol már minden karácsonyi díszben, majd hazajöttem X-faktort nézni és mit láttam? Persze, hogy a reklámok fele karácsonyi. Úgyhogy ma reggel szinte már automatikusan letöltöttem egy Xmas radiot (most is ezt hallgatom) és egy adventi naptár applikációt a telefonomra. Szóval végem van. Lassan előjönnek a szokásos karácsonyi érzések... Ilyenkor az évben egyszer tényleg pihenek.

Most viszonyt rohanok dolgozni... hát ilyen ez a popszakma :)

Murakami Haruki: 1Q84

Régóta szeretnék már Murakamit olvasni, így beszereztem legújabb könyvének első részét. Nagyon szép a csomagolás, remélem az írás is legalább ennyire tetszeni fog :)

"A kérdés,

ami néha elbizonytalanít: én vagyok őrült, vagy mindenki más?"
(Einstein)

 ...elég sokszor érzek így. Ez gáz? :D

Addict

Az iPhoneom olyan szintig a hatalmába kerített, hogy nem szeretnék nélküle tölteni egyetlen napot sem. Nem önmagában a telefon okozza fizikailag, hanem az a hihetetlen technikai fejlődés amit tapasztalok. Kialakultak a kedvenc applikációim, mint Sleep cycle, Find my friend, Foursquare, és persze pár játék :)

Hihetetlen, h képes vagyok mindennap megcsinálni ugyanazokat a rituálékat lefekvés előtt vagy miután beértem a munkába. Ez van... függő lettem. Inkább ez mint drog/pia/cigaretta.

Amúgy ezennel megint kezdem a healthy életet... mától ismét diéta... csizmástul/ruhástul 55 kiló lenni én.

Rencsi szülinap with Rencsi+Gergoo @ Vapiano

Sajnos nálam csak a desszert lett lefotózva :)

Bioritmus?

Fura egy érzelembomba reggelem van. Tegnap indult Misivel egy meddő és nagyon kisiklott beszélgetésem a bioritmus témával kapcsolatosan, és emiatt kicsit nehezteltem is Misire, hogy elintézett 3 szóval, miközben fingja sincs róla, hogy miről is beszélek... kicsit azt éreztem, hogy teljesen elzárkózik és full szkeptikus valami olyan iránt, amiről fogalma sincs. És ekkor jött a csoda. Reggel odajött hozzám... és elmondta, hogy hazafelé a vonaton gondolkodott a témán és mi az ő álláspontja. Végül eljutottunk a témától a vallás kérdéséig. Ez a téma amúgy is a kedvenc témáim egyike...
Amit én gondolok, hogy még mindig van a beszélgetésünkbe alárendelés, nem figyel 100%-osan arra amit akarok mondani, de azt vettem észre, hogy Misi nagyon különlegesen működik, mert utána elgondolkodik rajta. Ezt a működési formát eddig csak egy embernél tapasztaltam életemben (és ez Kotyó). Mindkettejüket nagyra becsülöm, mindegyikőjük nagyon jól kommunikál... csak Misinél sokkal magasabb az érzelmi intelligencia szint, ami szerintem velem egy közös pont... jól megérzi az én érzékenységemet. Jól kezeli, van mit tanulni tőle. De ha már bioritmus, akkor azért becsatolom, a vita tárgyát :)))

Este Vapiano Rencsivel és Gergoovel... éjóóó :)
Ez úton is boldog szülinapot Renike!!!

WattaFakk?

Ágitól, a kedvenc accountomtól kaptam. Bármi is legyen ez, úgy néz ki mint egy agy. De amúgy valami növény termése asszem.

(hmmm... azért elég jó minőségü képeket lehet iPhone 4S-sel csinálni)

Ultra szuper fürdőköppenyt

...vettem tegnap este, így mostmár nem kell a hideg-fagyos téli estéken otthon fáznom :). Nem is tudom, hogy eddig miért nem foglalkoztam ezzel a témával...

Az előző postomból kifelejtettem egy nagyon fontos lélektani gondolatot Móval kapcsolatosan, ugyanis új korszakhoz értünk... a film érzelmi hatását követően közösen arra jutottunk, hogy mikor találkozunk, adunk egymásnak puszit. Valahogy Móval sosem volt ez meg közöttünk, talán azért mert sokáig napi szinten találkoztunk (sőt együtt laktunk), mostanság viszont már teljesen másként értékeljük ezt az egészet... sosem lehet tudni, mikor találkozunk utoljára... ennek a dolognak amúgy is ehhez az elvehez nyúlik vissza a gyökere. talán egy újabb lépcső a kapcsolatunkban, talán nincs jelentősége, de én úgy gondoltam leírom :).

Egy nap

Ez volt a címe a tegnapi filmnek, amit Móval kettecsként néztünk meg. Nekem nagyon tetszett, bevallom az "Egy gésa emlékiratai" óta nem láttam olyan filmet, mely ennyi érzést kivált belőlem. Konkrétan a film 2/3-ától majdnem végig potyogtak a könnyeim. Mónak is nagyon tetszett. Jó volt előtte beszélgetni, és utána is... gyorsan elreppent ez az este.

Spíler esküvő 2.0 - (L)

Egy átlagos munkanap

Ja igen, ha már lőtt egy kollégacsaj, akkor feltöltöttem ezt is. Én, lenni, munka.

iPhone beavatási rituálé

Túl vagyunk rajta (ezúton is örök hála G). El sem hiszem, hogy végre én is iPhone tulajdonos lettem :). Szóval az egy dolog, hogy hol vegyed meg és mennyiért maga a telefont. De még mellé párosul még egy-két fontos dolog: micro sim kell, nomeg ugye tok, plusz védőfólia, apple ID... és sok-sok idő, míg minden a testreszabásnál helyre kerül. Nos túl vagyunk rajta. Innentől valószínüleg sokkal több képpel fogom tudni illusztrálni a blogomat, úgyhogy még ez is mint előny várható (már amennyiben valakinek ez érdekes).

Elsőként a legkedvencebb applikációmról, a Sleep cycle-ről. Ez volt az első éjszakám. Amúgy ez egy nagyon cuki alvás megfigyelő programocska. A légzésed alapján megfigyeli, milyen mélyen alszol, majd reggel akkor kelt fel egy meghatározott fél órás intervallumon belül, mikor a leginkább aktív vagy. Sztem nagyon király (és tényleg működik).

dilemMA

Ez az iPhone vásárlás dolog már most sok sebből vérzik, ugyanis nem várt módon egészen furcsa konstrukciók születtek különböző szolgáltatóknál. Így most gondolok elsősorban a Vodára, aki egészen egyszerűen úgy gondolta, hogy kártyafüggően (vitamax csomaggal, hűség és előfizetés nélkül) 5000 Ft-tal drágábban adja a készüléket, mint maga az Apple, aki kártyafüggetlenül adja olcsóbban, plusz ami még meglepő, hogy egyelőre a Voda csak feketében értékesít... hát köszi. Úgyhogy most kicsit sértődötten mondom, hogy nagyon vacillálok, hogy az Apple-től rendeljem meg, avagy megvárom az előfizetésemhez tartozó konstrukciót és a hitvallásommal szemben aláírok 2 év hűségidőt. Nem tudom, alapvetően azt érzem, hogy már nagyon vágyom a telóra, de mégsem akarok egy zsák pénzt lehúzni a vécében.

A házi feladat

kicsit elbaszott, de a koncepció a lényeg. Mondj valamit magadról, mindegy h mit, csak kiváltson valamit. Sajnálom, hogy nem értek a video vágáshoz, mert ezt nagyon profin meg lehetett volna csinálni, így csak az ötlet számít :)

Izmos kocka has...

Ez az ismert szám jutott eszembe. Na de, hogy miért azt mindjárt leírom. Munkahelyemen újabb nagy ötlet ütött be. KOCKAHAS VERSENY. Kezdetben Misi és SzaSa lett az alany, hogy ismét megmérkőznek. A tavalyit SzaSa nyerte kb 3 dekával. Na szóval jött az ötlet és végül akkora érdeklődés lett, hogy fél ügynökség benevezett. Gondolom persze olyan max 5-6 ember fog aktívan odafigyelni a táplálkozásra és ténylegesen edzeni. Én most elhatároztam, hogy benne leszek. Azóta megdupláztam az otthoni esti tornákat, valamint odafigyelek kicsit mégjobban a táplálkozásra. Persze az utóbbi hónapokban már elkezdtem erre odafigyelni, de mostantól nincsenek meghajlások, és fontos a szisztematikusság. A táplálkozásommal kapcsolatosan alapvető változás, hogy megpróbálom megszüntetni a szénhidrát fogyassztást (vagy legalábbis minimálisra venni), és ezzel együtt a cukor fogyasztást is. Koncepció, hogy meg tudjam tartani az alacsony vércukorszintet. Ez miért jó? Két dolog miatt is. Egyrészt valamelyest segít a cukorbetegség elkerülésében, másrészt viszont a cukor segítségével alakulnak ki a "hájak", ahogy az izomban a cukor megkötődik. Na ezt frankón leírtam szakmaiatlanul, de asszem a lényeg érthető. Az esti tornák (melyet mellesleg napok óta megdupláztam), eddig kifejezetten jól esnek. Bár nem mondom, hogy eddig van látszata, mert nincs, de tudom, hogy ezt úgyis csak hónapok után válik látványossá.
Ahogy fater szokta volt mondani: nincs más hátra, ELŐRE :)

KK pálinka

 

Ezt terveztem kedves ügyfelünknek a KK-nak. A német tulaj 70. szülinapi repiajija. 

ez az eredeti terv

Gazdasági kérdés?!

Pár nappal ezelőtt a BKV-n elvégeztem magamban egy eszmefuttatást, hogy hogyan lehetne végleg megszüntetni Magyarországon a fekete munkát és hogyan lehetne mindent legalizálni. Arra a következtetésre jutottam, hogy tulajdonképp simán lehetne, úgyhogy nem is ez a sarkalatos pont az egészben, hanem hogy valszeg ennek, vagy gazdasági, vagy politikai gátai vannak... egészen egyszerűen csak a belső körnek nem áll érdekében!? Jah, ez kicsit ilyen összeesküvés-elmélet jellegű feltételezés, de máris kifejtem.
Szóval  ez egy egyik napról a másikra változást igényelne (amit tudom h meg lehetne tenni, kb 2 hetes átfutással simán elvégezhető lenne, mint ahogy pl a népszámlálás). A lényege, hogy egyik napról a másikra bevezetném, hogy a munkavállaló felnyomhatja a céget, amennyiben feketén vagy félfeketén dolgoztatja, cserébe kapna egy havi munkabért. Ez az államnak effektíve nem lenne nagy kiadás, mert bár valszeg kurva sok feljelentés lenne, de utána nyilván a cég mindenkit jól "megbaszna", ergo hosszútávon valszeg csődbe menne jópár cég, ha nem működtetné tisztán a vállalkozást és a bejelentés kérdést. Így konkrétan az adórendszer is változhatna, adókulcsok lejjebb szorulhatnának, a nyugíjrendszer is kicsit javulhatna, visszaállhatna egy normálisabb egyensúly. A kérdés gazdaságilag, hogy ez miért nem éri meg az országnak? Amúgy amikor szigorú szabályzás van, akkor az országot össze lehet fogni... ezt a kérdést miért nem lehet megfogni mégsem? Még ha nem is szűnne meg a fekete munka, de sztem vagy 80%-kal jobban vissza lehetne szorítani... egyszerűen nem értem miért nincs erre egyáltalán törekvés sem?

Aztán lehet hülyeségeket beszélek (nincs komolyabb rálástásom) és sötét vagyok ilyen téren, de az én józan paraszti eszem ezt mondatja velem.

"Végre" itt a hidegfront

Akkor mostmár egészen biztosan ki tudom jelenteni, hogy a hidegfrontra vagyok érzékeny, fejfájás szempontból. Annyira fáj, hogy szinte alig aludtam éjszaka. És ez az a fajta fejfájás, ami nem múlik el gyógyszer hatására és akár napokig is eltart, hasít, szúr, lüktet. Ma reggel úgy ébredtem, mint akit háromszor fejbecsaptak... és most is tart. Ha lenne egy kis igazság a földön, akkor most otthon pihenhetnék.

Megérkezett az iPhone 4S és elment Steve Jobs

Először is be vagyok szomorodva, hogy fél évet vártam, egy fejlesztett verzióért, amiben tulajdonképpen semmi olyant nem kínáltak, amiért nekem megérte volna ennyit várni. Na mindegy megemésztettük. Viszont mai napon egy megrendítő dolog történt, amitől teljesen depresszívvé váltam egy pár órára. Meghalt steve Jobs, az Apple cég alapítója. Na, ha valakit példaképnek tekítettem, az kábé ő.

"Mert az az ember aki elég őrült ahhoz, hogy úgy gondolja, hogy megváltoztathatja a világot, az egyetlen, aki meg is fogja." - Steve Jobs

Kár, hogy ilyen zsenik ritkán születnek. És ha már így belementünk a témába, eszembe jutott egy összeesküvés elmélet, mivel egyáltalán nem hiszek a véletlenekben és a csodákban. Ugye tegnap előtt jelent meg az iPhone 4S, túl nagy egybeesés, hogy pont most hallt meg Jobs... vajon nem lehet, hogy már egy ideje, csak gépek tartották életben?! Ugyanis, ha megjelenés előtt hal meg, az maga az öngyilkosság a cégnek, így viszont ez a ledöbbentő hír valószínűleg, nem kicsit fog ösztönzőleg hatni az Apple illetve az iPhone vásárlásokra. Nosch, nem tudom, ez csak egy gondolat és talán nem olyan romlott a világ, mint ahogyan én azt feltételezem.

waiting for iPhone

Nagy izgalomba ülök a monitor előtt, ugyanis majd egy óra és elkezdődik az a bizonyos rendezvény amire már kb fél éve várok: bemutatják az új iPhone-t. Ennek érdekében semmi programot nem csináltam, és feszülten várom (remélem addigra a kukorica is megfő). Egyébként ha nem lesz iPhone 5, csak iPhone 4S, akkor én hülyét kapok... de kurvára fogok röhögni (magamon) :D

Könyv-buzz

Na jó, ma megint bemegyek az Alexandrába, muszáj vennem még egy könyvet. Hihetetlen, hogy mennyire rá vagyok most kattanva a könyvekre, de ez talán annak is köszönhető, hogy ősz van. Amúgy fáradt vagyok, egész hétvégén dolgoztam (szombat-vasárnap is). Így valszeg nem fogom teletűzdelni a hetem programokkal, viszont annál inkább szomjazom az otthoni olvasgatásra, melegre és a kellemes őszi hangulatra.

Suliba tegnap előtt lejárt az első határidő (órai munkás beadandóilag), persze nem adtam le, ma este fogom megírni sajnálatos módon, mivel erre egyáltalán nem jutott időm :(. Viszont ami jó, hogy ez a félév is ki van fizetve, azaz 202 500 HUF (még h nem emelkedik... :D). Márcsak egyszer kell fizetni és kész, "alig lesz" olyan érzetem, hogy megvettem a diplomám :D.

Melóban egyelőre még csend van, sztem még be sem érkezett mindenki. FÁZOKKK!

FLOW

Új könyv ékesíti a könyvespolcom. A minap beugrottam időtöltés céljából az Alexandrába és ezt találtam. Nem tudtam ott hagyni, a borítója szerint nagyon érdekes könyv, talán ma bele is olvasok. Aztán közben utána néztem az írónak és kiderült, hogy egy elég híres paliról van szó, aki gyakorlatilag (mint elég sokan mások) nem Magyarországon lett ismert, hanem csak úgy mellesleg (utólag) itthon is megjelent ez a könyve (meg még pár másik).

Annyira szeretnék egy macskát :(((((

Ez lett...

a Fridge plakát... én most nem foglalok állást, mindenki döntse el magában, hogy jobb-e mint az én verzióm.

A felszabadító kommunikáció, avagy találkozás Renikével

Most van egy olyan gondolatom, hogy ebben az "energia áramlás" kérdésben mégicsak lehet valami. Pár nappal ezelőtt megbeszéltük Rencsivel, hogy beülünk egy gyors kajára dumálni másként, meg mittomén bandázni. Ez a nap mára esett. Igazából meg sem tudom fogalmazni miről beszéltünk (persze ha nagyon akarnám de), de éreztem, hogy felszabadulok és töltődöm... nem is az volt a lényeg, hogy miről beszéltünk, hanem hogy együtt voltunk. Aztán annyira felszabadultak bennem az energiák, hogy a villamoson néztem ki az ablakon és nem gondolkodtam, hanem csak mosolyogtam. (Szóval egy jó társaság jobb mint a drog!?) Aztán írtam Renikének, mert éreztem, hogy meg kell nyilvánuljak, és ami nagyon meglepett, hogy Renike is ugyanezt érzi. Szavakba öntötte amit gondoltam. Ritka pillanatok ezek és mostanában már másodjára figyeltem, hogy bizonyos emberek brutál módon ki tudják ezt belőlem váltani... ezt hívják valszeg lelki kapcsolatnak (vagy "egy hullámnak"). Aztán annyira jól elSMSezgettünk utána, hogy Újpesten, a házunk előtt elfelejtettem leszállni a buszról... pedig ez giga szopás, mert utána átmegy a busz egy hídon, meg vissza kell sétálni egy csomót, meg utána még várni a vissza-buszra, de még ezt sem utáltam, sőt nagyon kellemes volt a séta is.

Na szóval ritka pillanatok ezek és most arra gondolok, hogy rossz annak akinek nincsen ilyen, mert ezek tudaton kívüli állapotok és hihetetlen erők mozognak... és ha tényleg energiával táplálkozik a testünk, akkor lemerült emberekkel lehet tele ez a világ.

Boldog szombatot!

A picsába, de izomlázam van. Egy kis mozgás, aztán máris mozgáskorlátozottá váltam :D. Ez lehet, hogy intő jel?! Sulinap van ma, mondanom sem kell, hogy még akkor sincs kedvem bemenni, ha olyan órák lesznek ami érdekel is. Aztán este főbérlőnkel is közelebbre húzzuk a kapcsolatunkat, ugyanis elvileg együtt piázás lesz, vagy legalábbis átjön hozzánk dumálni, meg borozgatni. Jó fej, mindig is bírtam :).  Mostanság mindenkivel felvettem a kapcsolatot, akit szeretek, jó érzés, egyelőre viszonzásra találtam :).

Bizonyítékfotók

Másztunk, de már csak a mekibe készültek bizonyítékfotók :). Gergő pár Mekis papír pohár építményre támasztotta ki iPhone-ját és gyönyörű képek készültek :)

UJJerőre kaptunk

Megyünk este falat mászni Rencsivel és Gergővel... basszus 2 éve nem voltunk. Kicsit elszaladt az idő. Ha belegondolok ez (jó esetben) az életem negyvened része, vagy a maradék életem huszonötöd része.

Viszont jó lenne nem túlórázni és akkor én is időben odaérnék (Gergőék már 5-re mennek). Remélem csinálunk fotókat, aztán azt majd jól feltolom :)

Csend és béke

Nyugalom időszakát éli a Clair, de tényleg. Általánosan jó a hangulat, így volt időm gondolkodni és egy fontos (döntést) lépést meghozni, és ennek alapjául Mónikával való kapcsolatom szolgált. Kezdeményeztem :)... közös erővel úgy döntöttünk rendbehozzuk a barátságunk megkorhadt részeit, amit kicsit elkúrtunk mostanában. Ennek én legalább annyira hibása vagyok mint Mó, mert bevallom az én életem is kicsit beszkültebb és a szívem mélyén volt egy olyan féle sértettség, ami amúgy egy nagy FAság :). Én már önmagában attól a gondolattól is boldogabb vagyok, hogy mindketten ugyanazt akarjuk.

Ma nem kicsit kávéztam be, asszem forog velem a világ :)

Brutális...

...fejfájás szérián estem túl. Nem is értem, hogy néha hogyan képes elkapni ilyen szinten. Másfél nap vergődés. Az oké, h napközben fáj, na de éjszaka is félóránként felkeltem rá. Szerencsére mára már elmúlt és h őszinte legyek már alig várom az estét, hogy szunyálhassak.

Ennek ellenére tegnap mégis beültünk a lányokkal. Találtunk egy iszonyat jó helyet a Kálvin és a Ferenceik tere között fél úton, az a neve: Táskarádió. Retró nyócvanasévek. A melegszenyó egész jó és a kiszolgálás is. Sztem ide simán visszatérünk még jópárszor.

Nem tudom, hogy írtam-e, de a munkahelyemen új "erő" gépem lett. Azon kívül, hogy PC egész jó. Azért a 8 giga RAMot nem olyan könnyű hazavágni :). Na meg mostmár a Windows 7-el is barátkozom... nem mondom, hogy legjobb barátok leszünk, de sztem a haver kategória beleférhet :)). Amúgy nézegettem napközben a Mesharray digital school oldalát, találtam egy csávót, aki magyarországról költözött ki amcsiba, 3D-zik és baromi sikeres. Kb egy éve foglalkoztat már a téma, 3D-t kellene tanulni, megint itt a sansz, dehát még a fősuli visszatart... még egy év. Várom már.

ParfüMánia

Egy kissé elszaladt velem a realitás és a ló. Már a második parfümömet veszem egy hónapon belül. Most tényleg ennyire beszőkültem agyilag?

 Lanvin - az első botlás

Givenchy - a második botlás

GRATULÁLOK KATA!

Defektet kaptam...

...azaz nem én, hanem a bicajom. BASSZA MEG! Egyelőre bosszantó mert meg kell szerveznem a haza szállítást majd a javítást. Az ilyen dolgok de nem hiányoznak :(

Variák egy gondolatra:

"Isten nem vet kockát!"

 

"Isten nem szerencsjátékos!"

mindkettő zseniális :)

2011 09 12

Ma van a World Trade Center évfordulója... 10 év. Gyorsan elröppent.

Egyébként túl az első tanítási napon. Kicsit csalódott vagyok. Eddig három tantárgy volt a közösségi kommunikációval kapcsolatosan és mindháromon teljesen ugyanazt tanultuk.
 Amúgy nagyon érződik, hogy ez már a vége. Mindenki elkezdett a kreditekkel foglalkozni, hogy minden meglegyen. Valszeg ez lesz uccsó durva félév vizsga szempontból.

Amúgy kicsit unatkozom. Szerencse, hogy van a suli meg a vasárnapi táska, mert különben nem tudom mivel tölteném ki az időm hasznosan. Ma bicajjal megyek, kiélvezem még a maradék jó időt és beszívom a természetet :)

Dorothynak, meg akinek ígértem, ez a Norbi-Réka has edzés, amit naponta nyomok:)

ui.: üzenem az iPhone 5-nek: JELENJÉ' MÁ MEG :)))

Egy újabb ősz

Kicsit megváltozott a blogom kezelőfelülete mióta legutoljára posztoltam... most kicsit nehezebb eltalálni rajta. Szóval megint elég régen posztoltam, pedig nem mondanám h nem történnek velem dolgok. A hétvégén időközben elkezdődik a sulim... utolsó év. Ez az utolsó kötelező félév, a következő már szorgalmi időszak. Hihetetlen, hogy már mindjárt itt a vége. A szakdolgozat gondolatától is kábé már rosszul vagyok. Még se a témám, nincs meg, se a könyvek hozzá... ilyen szempontból nem bánnám ha már egy év múlva lennénk.
Munkahelyemen most light van. Ma voltam fotózni egy helyszínt, és tök jó kis délelőtti kihívás volt. Most viszont már inkább a nap végét várom, hogy a hétvégére koncentrálhassak. Talán belefér a hétvégi programokba egy Borfesztiválozás és a szokásos vasárnapi meló (jobb híján).

Megint egy ember...

...elköltözik Angliába az ismeretségi körből. Azon gondolkodom, hogy engem mi tart mégis itthon. Mert amúgy nem sok minden, csak a "karrierem" és a gyenge nyelvérzék. Szóval néha úgy mennék... Dubajba vagy Floridába, ahol pálmák vannak és meleg és lazaság és gazdagság. Tudom ott sincs kolbászból a kerítés, de néha azt érzem, hogy lemaradok valamiről.

Na mindegy, sok sikert kívánok az ismerősnek, aztán várom vissza egyszer majd. Meg majd ősszel megyek hozzá nyaralni :D.

Csalódás

Meló. Úgy volt, hogy el lehet intézni, hogy én is részt vegyek a Burger projektbe, ami nem mellesleg legutóbb az én munkámmal jelent meg és ma reggel már szó sem volt róla. Helyette a kis szuttyogós szaraimat csinálhatom. Most azt érzem, hogy visszanyomtak tudatosan. Csalódott vagyok.

Péntek esti szösszenés

Tegnap volt egy különös és erőt adó beszélgetésem bent a cégnél Misivel. Hihetetlen mennyire tud rám hatni. Úgy nézek arra az emberre, hogy amit mond az szinte szentírás nekem. Érdekes, hogy van pár ilyen ember az életemben... Szóval mostanában kialakult, hogy minden este kb 3-4 ember marad legtovább a cégnél bent. Az egyik ő, a másik én és általában egy vagy két account még (Ági, Kinga). És valahogy elkezdtünk beszélgetni, Misi azt mondta, hogy hétfőn új projektbe kezdünk. Megint lesz egy Burger King projekt. Nekem persze pont leadásom lenne KK kavics 112 oldalas termékkatalógus. Azt mondta Misi, hogy próbál hatni Szasára, h más fejezze be a katalógust (amiben márcsak szöveg módosítások vannak) én meg részt vehetnék a Burger King projektben. Nagyon örültem ennek. Aztán elkezdtünk beszélgetni és elmondtam, hogy mennyire blokkol Juci extrém gyors melómorálja és h beblokkolok tőle teljesen. Misi ekkor elkezdett nekem megmagyarázni egy teljesen más megközelítést, hogy Juci látásmódja teljesen más...
hogy nem lehet egymás mellé tenni se őt, se engem, mert Juci úgy működik, hogy nem koncepcionálisan gondolkodik, hanem egy bizonyos képet leképez leegyszerűsítve, mintha beletöltenék egy tölcsérbe és utána kijön egy letisztult kép... a gondolkodása egyszerűsít, míg a miénk bonyolít, koncepciókat állít fel. Mi gondolkodunk mielőtt alkotunk... Juci erre képtelen. Őszintén megmondom, hogy erre most óriási szükségem volt. Magamtól sose jöttem volna rá, viszont így minden megvilágosodott. Utána mondta Misi, hogy örül, hogy itt vagyok én is a cégnél. Én nagyon meghatódtam, hogy őszinte legyek, mert ugyanezt gondolom. Viszont megerősített bennem egy érzést, ami kurvára hiányzik. Hiányzik valaki, aki ezekben a dolgokban segít tisztán látni, és rájöttem, hogy bár empatikusnak érzem magam, vannak dolgok, amiben kevés vagyok. Nagyon sokat adott ez a beszélgetés, tökéletes zárása volt a hétnek :).

Fridge fest 2011

Felkérés alapján indultam egy layouttal az idei Fridge-hez kellett készíteni plakát tervet. Óriási lett volna ha az én tervem választották volna. Végül most egy másik munka nyert.

Ez volt a tervem, két variában:

(a tényleges előadók nem ezek lesznek, ez egyelőre csak terv szinten volt)

Retro Coca Cola from Romania

Reggeli jó cselekedet

Hétfő reggel van. Túl vagyunk a barátnőm esküvőjén, mostmár hivatalosan is tanú voltam. Ez megér egy új postot, úgyhogy erről legközelebb írok, mint ahogyan a nyaralásról is.

Ma reggel inkább egy érzésről szeretnék írni, ami akármikor megtörténhet akár... de mégis olyan jó. Szóval ültem a metrón és egy megállónál felszállt egy bácsi... idős bácsi. Pásztáztam a terepet, persze senki sem adta át a helyét, és ekkor én felpattantam. A bácsi leült és megköszönte, majd elővett egy angol/magyar szótárt. Nyelvet tanul. Úristen basszus ilyen idősen valaki nem rest rá! Mentünk egy megállót, megürült egy hely mellette, ekkor odaszólt, hogy üljek le, mert én adtam át a helyem. Mondtam neki, én már csak két megállót megyek. Erre ő, hogy nem baj. Örültem, mert azt éreztem, hogy valaki olyannak adtam át a helyem, aki el sem várta, plusz az idejét nem hiába pazarolja, hanem tanul. Aztán mikor leszálltam, azt mondta nekem, hogy szép napot, mosolygott. Jó érzés, de tényleg. Nem az egész történet a lényeg, hanem az, hogy jó érzés jót tenni, jó érzés ha visszacsatolnak. Apróságok.

Másrészt egy érdekes dolog, vagyis inkább egy bölcs tapasztalat. Anyukámról van szó. Valahol kezdem megérteni, hogy hol veszíti el a hitelességét egy szülő a gyermeke előtt. Maga a cselekmény lényegtelen és talán nem is lenne tisztem elmesélni, de ahogy jó tapasztalatok, úgy rosszak is megestek ezen a reggelen. Anyukám elmesélt nekem egy olyat, amiben valami olyat tesz, amit ha én tennék, azt mondaná, hogy nem erre tanítottalak és kábé megvetne, vagy jól lebaszna. Erre most ő megteszi. De kérdezem én, hogy várhatja valaki, hogy ezután is tisztelettel nézzek felé, mikor a szájából úgymond segget csinál?! És nem csak ez a baj, hanem egy hogy ez fel sem tűnik neki. Itt basszák el sokan. Sok szülő, aztán meg csodálkoznak, hogy a gyerek viselkedés zavaros vagy mint én, nem bír találni magának egy harmonikus kapcsolatot. No comment.

Amúgy egy gondolat szöget ütött a fejemben. Hétvége, esküvő szakadó eső. Reggel Zsuzsi barátnőm szinte besírt, hogy ilyen szar lesz az idő és ekkor mondta, hogy ő tegnap este azt az egyet kérte Istentől , hogy ne essen az eső míg tart a szertartás. Ezt mikor mondta szakadt az eső... sansztalannak tűnt a változás, de a szívem mélyén azt gondoltam, hogy ha létezik Isten, akkor ezt meg kell tennie, mert Zsuzsi családja is vallásos mélyen és a (mostmár) férj is. Hihetetlen dolog történt. A leány kikérő előtt elállt az eső majd szinte a szabadtéri polgári esküvő végéig csak max csak szemerkélt... utána szinte reggelig szakadt. Mi ez ha nem csoda... Jah, szkeptikusok szerint véletlen, akár mondhatnánk ezt is, de én mikor Zsuzsi mesélte reggel, hogy ezt kérte Istentől és láttam, hogy szakad az eső, arra gondoltam, hogy ez egy jó mérce nekem Isten létezéséről...

Indexek

csütörtök reggel van. Még nem jött meló. Holnap-holnapután csapatépítő tréning. Izgulok kicsit. Évfolyamdogán túl vagyunk, kitűnő lett és a kredit indexem 4,37, nem tudom mikor volt ilyen jó átlagom utoljára. Tegnap valaki beleültette a bogarat a fülembe, hogy talán ezzel az átlaggal át tudok menni államira. Az mekkora lenne, 4 kiló a zsebembe maradna. Amúgy mostmár megszagoltam a suli végét. Jövő ilyenkor már (nyelvvizsga nélküli) diplomás szeretnék lenni :). Még asszem itt nem írtam le az isztambuli rábaszásunkat. Szóval törölték az isztambuli járatunkat, nem vicceltek, VÉGLEG. Így az utazásból lesz egy erdélyi kiruccanás, ami költség csökkentés szempontjából jó, bár ez nem pótolja a veszteséget, de azért enyhít a "fájdalmon".

Aztán ami nagyon fontos, hogy mától elvileg nálam is beköszöntött a nyár. Nincs vizsgám több, és nincs egyéb kötelezettség... szóval barátok, mától veletek is többet szeretnék lenni, bocsánat az eltűnésért :)

Nyári napok...

Nagyon sok dolog kavarog a fejemben. Jó is rossz is egyaránt. Sokszor önértékelem magamat, sőt egyfolytában ezt csinálom. Találtam ma egy grafikusnak az oldalát és totálisan besírtam a gyönyörtől olyan szép dolgokat láttam. Ki is rakom magamnak gyors elérésként, mert azt hiszem van értelme néha nézegetni. Holnap lesz az évfolyamdoga vizsgám, aztán irány Pécs, Zsuzsi barátnőm, leánybúcsú. hát ez az idő is eljött, a legrégebbi barátnőm férjhez megy. Egyik szemem sír, másik nevet. Sír mert szomorúan fogom fel, hogy túl gyorsan megy az élet, ugyanakkor mégis boldog vagyok, mert megadatott neki a boldogság és ezt meg is pecsételheti.

Ma fura szorongások törtek rám napközben, nem is értem miért. Olyan volt mintha a lelkem ripityára törne, valami fájt, miközben szorongtam... asszem egy kis gyomorideg is hozzá csatlakozott.

Egyébként minden rendben megy a cégnél. Leszámítva h kurva sokat dolgozom, és mostanában sok nem kreatív dolgot is csinálok.

Aszta ...

de rég írtam. Pedig zajlik az élet, nem is akár hogyan. Hivatalosan nyertünk 2 tendert, plusz egy új ügyfelet. holnaptól mi csináljuk a Tollénak is cuccait. Tök jó, mert a Tolle pont Tolna megyében van (konkrétan a Tolnatej), ezenkívül egy irodaháznak megnyertük a hirdetett tenderét, amiben én is dolgoztam, plusz egy nemzetközi Stihl tendert, az új reklámfilmhez... kiütöttük a németeket, lengyeleket, meg még nem is tudom melyik országokat. Büszke vagyok magunkra. Ez azt jelenti, hogy jó a csapat, erősek vagyunk és építjük a céget. Szakmailag jól érzem magam, bár még mindig fejlődnöm kell sokat.

Vizsgaidőszak lassan a végéhez közeledik. Ma befejezem végre a beadandókat, még egy jegyet várok és már csak az évfolyamdoga lesz vissza.

Aztán este lesz egy rövidített sörözés, de amit a leginkább várok, az a hétvégi Dorothy féle roston party :).

Cserélném a lelkem

Csak gratulálni tudok magamnak, hogy ilyen bonyolult érzések kavarognak bennem. Egyrészt úgy érzem, hogy teljesen ki vagyok merülve testileg, jelenleg két melót viszek egyszerre, plusz tolom a vizsgaidőszakot és érzelmi hullámok gyötörnek magánéletben is. 3 vizsgám van meg, 1 folyamatban és a héten még hármat kell megcsináljak. Legyen már vége, legyen már nyár. Nem csoda, hogy nem írok blogot mostanában, most is az utolsó erőmmel teszem. Viszont a sok panasz mellé odabiggyesztenék egy gondolatot, hogy mindezt boldogan teszem. A munkahelyemen olyan jól érzem magam, mint még soha és szinte minden körülöttem lévő embernek érzem a türelmét és szeretetét.

A héten le kell adnom egy házi dolgozatot a Facebookról (hogyan integálható a Facebook egy reklámkampányba?). Életem első dolgozata, melyet nem a tanárnak írom, hanem magamnak és a saját törvényeim szerint. Ez egy kísérlet is egyben, hogy mennyire értékelhető a szubjektivításom egy tanár szemszögéből, ha gyenge értékelést kapok, azt sem fogom bánni, mert legalább megpróbáltam, viszont ha értékeli a tanár, akkor irtó büszke leszek magamra.

Mekkora egy milyen vagyok...

...hazafelé jövet beugrottam a Burger Kingbe és kiloptam egy asztali táblát, amin a tervem szerepel és kiállítottam itthon az asztalomra... büszke vagyok rá, pedig nem egy grafikai bravúr, de mégis (a képét becsatoltam pár postal lejjebb). Most megyek és lefekszem... sok változás van mostanában, ahogy tudok írok.

Irány Isztambul - Szervezkedés 2.

Nos, olyannyira előrehaladott állapotba kerültünk, hogy már megvan az útlevél (7500 HUF), repjegy oda-vissza lefoglalva, kifizetve (19 680 HUF), szállás - Meddusa Hotel lefoglalva (17 688 HUF). Minden szerencsés, olcsó.
Úgyhogy nincs menekvés, mostmár tuti az ügy :)

Ami még vissza van:
Vizum (15 euro) és az ottani járulékos költségek.

Illúzió

Húsvét van, család, ünnep, találkozások. Mostmár egy ideje szeretem ezeket az ünnepeket, mert valahogy elkezdtem valamit átérezni az idősek viselkedéséből, ami a megértéshez segít közelebb. Elkezdtem értékelni ezeket a perceket. Látni őket, ahogy aranyosan megpróbálnak viccesek lenni és kedvesek. Sok szó esik a múltról. Szeretem hallgatni. Valahogy mostmár egyre többször az jut eszembe, hogy mi lesz nélkülük. Minden más lesz. Rosszabb. Ez a szeletke múlt, ez a szeletke illúzió tart össze minket. Talán az egész családot. Papám 86 éves. Ír. De még hogy. Mikor a kezembe kerül, azt érzem, hogy úgy elolvasnám, és még most is csalódást okozok neki, nem merem azt mondani,hogy adja nekem kölcsön, hadd olvassam át. Várok, arra várok,hogy ne tudja, hogy érdekel... félek tőle. Egy életen át félre ismertek és már felesleges ezt megváltoztatni. Vállalom. Vállalom, amit rólam hisznek, mert már késő a változáshoz.... hát ez jár a fejemben és közben könnyezem, mert egy dolgot tudok, jó emberek én csak fele olyan őszinte és jó szeretnék lenni, ha már úgy lenne, semmi baj nem lenne. Velünk van a baj. A generációnk egy fos... valami ilyesmi.

Breaking news

Az én layoutom lett a Burger King projektunk Key Visual-ja :D, JEEEEEEEEE! Hamarosan látható utcán és Burger Kingben :)

Első Calir-es buli

Rögtön egy idézettel kezdem, amit egy kollegina mondott: "Őszintére ittam magam". De pont ezért szeretem az ilyen céges bulikat, mert olyan dolgokról lehet beszélni, amiről melóban nem beszélünk. Plusz ugye láthatjuk az emberkék másik oldalát is, hogy milyen a privát életben.

Aztán mai tapasztalataim is vannak. Egyrészt, hogy reggel baromi nehéz volt a kelés, másrészt rohadtul kezd elegem lenni az anti toleráns kocsisokból. Ma reggel is tekerve jöttem melóba, és basszus egyszer sem tudok úgy bejönni, hogy egy rohadt kocsis köcsög ne dudálna/ordítana le. Ma konkrétan nevetséges módon a Kacsa utcában szólt be az egyik sofőr. Szegény ostoba nem látja, hogy végig bicaj út van arra felé?! De egyébként is, ha nem lenne, akkor is lenne jogom használni a kocsiutat... na mindegy, száz szónak is egy a vége, SOK A KÖCSÖG és fos a magyar mentalitás.Nos, íme az útvonalam. 12,6 km. Ma olyan 45 perc alatt nyomtam le (sok volt az út akadály). Úgyhogy most megyek is dolgozni. Boldog munkát mindenkinek :)

Két dolog, amit

...biztosan nem csinálnék semmi pénzért ma reggel (miután betekertem a munkahelyemre): nem tudnék rágyújtani és nem bírnék legurítani egy "friss reggeli" sört. 12,5 km/38 perc KIRÁLY :)

Irány Isztambul - Szervezkedés 1.

Nagy kutakodás során konstatáltam magamban, hogy nem nagyon vannak részletes isztambuli útikönyvek, nagy keresgetés árán találtam egy 115 oldalasat, ami úgy ahogy kifejti a lényegesebb dolgokat. Tegnap elhatároztam, hogy az életem során bekövetkező minden nyaralásból szeretnék valami maradandó "értékes" emlék tárgyat és persze útikönyvet. Apropó nagyon vicces, de tegnap Váciba bejött egy török család, akikkel vicces módon Dorothyval tök jól lespanoltunk és elvileg kint majd össze is futunk... Amondó vagyok, nem árt, ha az embernek van bármiféle kapaszkodó ott kint. Amúgy olvastam, hogy ők imádják a Magyarokat... talán túlzottan is :).

Más! Megvan az első vizsgaidőpont. Május 14. Úgyhogy sajnálatos módon ismét itt a vizsgaidőszak a kapuban :(

Irány Isztambul!

Idén végre sor kerül arra, amire már évek óta vágyom és hát ezért vagy azért nem tehettem meg. NYARALOK. Tegnapi nappal letelt a próbaidőm és hát átvettek véglegesre. Ez olyan mintha valami hatalmas kő esne le a vállamról, komolyan mondom, h még a teljesítményem is megváltozott. Tervezgettük már pár hete, hogy kéne valami kiruccanás, így először belőttük úticélnak Prágát... Jó tervnek tűnt, míg egyszercsak leesett, hogy Dorci utazni szeretne, de nem vágyik oda. Így nagy tanakodás indult egyénibe, hogy hova menjünk, ami mindenkinek álom hely. És hát itt jött a nagy ötlet, hogy Isztambul. Én megmondom őszintén, hogy minden idegen kultúrát imádok, így nekem a legfőbb szempont az volt, hogy távol álljon az Europid kultúrától. Nekem kedvelt úticélom lett volna Dubaj is... na de az valami eszement drága, így marad Isztambul - Törökország. Mostmár csak arra várunk, hogy a repülőgép árak minél kedvezőbbek legyenek (ez pedig logikátlan módon következik), aztán foglalás, aztán július 8-11-ig irány Isztambul.
Tettem ki oldalra egy mini Isztambul térképet, csakhogy mindig szem előtt legyen, meg találtam egy nagyon jó blogot a felkészüléshez. Mindent meg szeretnék nézni és irtó sok képet szeretnék csinálni :). Ami az egyetlen negatívum, hogy hiába voltam Libribe/Alexandrába, nem találtam egyetlen normális útikönyvet sem, így valszeg egy szedett-vetett kis formátumú könyvvel kell majd beérnem :(, dehát ez van, majd megpróbálom helyettesíteni a netes anyagokkal valahogy. Szóval így állunk most, de irtóra várom már :)