Úgy látszik mostanában akkor van időm/energiám írni, mikor mamánál van a család. Ez az egyedüllét ilyenkor mindig rávilágít, hogy én akkor vagyok jól, mikor ők itt vannak velem. Az életem maximálisan tőlük teljes, pedig néha ezt észre sem veszem. Nagyon hiányoznak, és ürességet érzek, céltalanságot. Eszembe jut a régmúlt, hogy akkor minden estém így zajlott. Persze most nem erről akartam írni, hanem arról, hogy mennyire nem pénzben mérhető a boldogság. Persze szuper dolog eljutni oda, ahol még sosem jártál. Vagy megvenni egy olyan dolgot, amit eddig sosem engedhettél meg magadnak, de csakis kizárólag akkor van értelme, ha van kivel megosztani. Azt hiszem értem mit jelent a biztonságos kötődés kifejezés. Sok évig éltem nélküle, de hála Istennek ez most stabil az életemben és talán ennek adhatok a legnagyobb hálát, mert úgy élhetem napjaimat, hogy őszinte vagyok, és nem kell visszafolytatnom, amit érzek. Egészséges (lelkileg) és boldog gyereket csak egészséges (lelkileg) és boldog szülő képes nevelni. És akkor nem számít néhány eldurranás sem, ami miatt bűntudat szokott lenni, mert azok csak pillanatok, de a flow valójában egyensúlyban áramlik. Egy gyerek szerintem tökéletes kivetülése mindkét szülő lelki állapotának. Ez azért nehéz, mert nem elég hozzá az egyik fél, és az esetek többségében nincs ráhatásod a másik félre. Tehát a gyereken lecsapódott hatások egészét nem tudod kontroll alatt tartani. Az életem ezen stádiumában nekem a legfontosabb a gyerekem lelki állapota, hogy minél kevesebb traumát kelljen elszenvednie, ami elvesz a személyiségéből. Most már egyébként látok kiemelkedő jegyeket benne, ami kortársainál jóval magasabb szinten áll, persze gyengeségeket is, de nincs bennem nyomás e téren, hogy a gyengeségeit megszüntessük, mert nem szeretném őt megfelelési helyzetbe tenni már ilyen fiatalon, hiszen az is traumatizálás. Viszont az erősségei nagyon karakteresek. Két érdeklődési köre van, az egyik a számok és betűk, de inkább a számok. Ő már el tud számolni 50-ig, visszafelé is tud számolni, és össze tud adni egyszerűbb műveleteket, pl 6+2-nél tudja, hogy az 8. Bölcsis nénije szerint ez nagyon kiemelkedő. De ennél van még egy sokkal karakteresebb érdeklődési köre, és az a közlekedés. Elképesztő szinten ismeri a városi közlekedést, melyik megálló után mi következik (pl tudja a Keleti pu-ig tőlünk a megállókat), nagyon sok BKV járatot ismer, tudja mi a különbség a H8, és H9 hév között, múltkor a 276E (mert hogy még az E betűt is tudja mellé) járatnál azt is megjegyezte ez egy új busz. Hozzátenném én elsőre fel sem ismertem a különbséget.
Egyébként zajlanak az események. Telik az év. Az év ezen szakaszán már szoktam összeszedni a gondolataimat, hogy értékeljem az évet, de még várok vele, mert még van mire, aztán beszámolok, beszámolózok. Ha ez lezajlott akkor lehet pozitív az évünk mérlege, egyébként szintén egy látszólag stagnálós évet zárunk, néhány kudarccal, plusz sok webshopos tapasztalattal. Sok minden körvonalazódik bennem, már majdnem azt hittem, hogy számomra a tanuló fázis már lezárult, amikor csak teszed bele az energiákat, de aztán rá kellett jönnöm, hogy még mindig egy magasabb szintű cél elérésének alapozását csinálom, még mindig tanulok. Néha azt hiszem, közelítek már ahhoz, hogy kicsit lejjebb tekerjem az energiákat és kicsit többet pihenjek, de nem, még mindig van mit építeni, és talán ennek nem is lesz vége a következő pár évben. Ettől független egy-egy mérföldkövet elérni mindig nagy dolog, és tudom, hogy ezek a mérföldkövek keveseknek adatik meg. Így hálásnak kell lenni érte, mintsem sopánkodni.
Kicsi babum, nagyfiú már:
