Boldogasszonyfán nyaraltam

Zsuzsiéknál voltam a nyári szabim ideje alatt, ami írd és mond 3 nap volt :D. Nagyon jól éreztem magam, de meg kell állapítanom, hogy én pontosan ezalatt a 3 nap alatt ki is pihenem magam és utána már elkezdődik a visszavágyódás. Továbbra is a teljes egyensúlyt érzem, lineárisan, semmilyen kilibbenéssel. Viszont rettenet sokat kajáltam az elmúlt napokban, szinte szégyellném felsorolni a napi menüket, amelyek a reform táplálkozástól irtózatosan távol állnak. Zsuzsikámat és a kis családot egyszerűen imádom. Mindenkit úgy, ahogy van. A jóság és a szeretet árad. Persze mindenhol vannak problémák, de a légkör mindenképpen kellemes. Aztán voltunk Zsuzsival meg anyukájával Pécsett egy csajos napot tartani. Voltunk a Zsolnai negyedben. Atyaég, de gyönyörűségesen meg van csinálva. Csináltam pár fotót, persze nem vagyok fotós, úgyhogy lehet a minőség nem adja vissza az élményt. És voltunk kiállításon is. A Zsolnai rózsaszín kiállításán. Zsuzsi anyukája fantasztikus jófej, és most vettem észre, hogy milyen jó a humora. Azt hiszem ő otthon nem tud kibontakozni, mert náluk a klasszik család modell van, ahol a feleség némiképp elnyomásban él az anyagi biztonságért cserébe, de azért a csajos napunkon tök jól feloldódott, remélem máskor is csinálunk még így közösen programot. Aztán a kölykök. Kis örödfiókák, de imádom őket. Én egy kicsit geci anyuka lennék velük, de ettől független iszonyatosan kis egészségesek lelkileg. Úgy éreztem most, hogy kell pár fotót lőnöm róluk is, úgyhogy csatolom az élményeimet képekben is :)

2500 km

Ez a hónap a rekordok hónapja nálam. Két rekord is született eddig, egyik az áhított 2500 km-es mérfölkő (purple level), a másik pedig a leggyorsabb futás (5'55"). Büszke vagyok :)

Tizenegyedik óra kísértése

Azért az élet szeret elénk leckéket tenni. Mikor minden fantasztikus, eléd kerül egy kísértő jel. Tulajdonképpen nem tudom, hogy ez jó-e, azt tudom csak, hogy szembesít és mérlegelned kell és hozni egy helyes döntést.

A jó dolgok mindig egyszerűek.

Én már eszerint élek, és nem bonyolítok. Ahol bonyodalom van, ott elindul az erőlködés is. Szeretem a dolgokat, ahogyan most állnak, és ez nem racionális döntés, hanem egyszerűen ezt érzem a szívemben. Az első pillanattól úgy érzem, hogy ez józanabb érzelem, mint a tavalyi volt, de aztán csak lehet hogy kiegyensúlyozottabb, ahogy telik az idő mélyül és egyre kevésbé szeretnék lemondani róla, talán így működik. Kicsit zavar a távolság, de én már elviselem, én már sok dolgot megéltem azt hiszem, erős vagyok, és a törődést nézem. Szerintem a mai világban már néha több országnyi távolság sem akadály, csak hát hiányzik, és ezt az érzést egyelőre magammal kell vinnem folyamatosan, de csak pár hetet kell kibírnom elvileg.

Tapasztalatom az érzésekről az egy év alatt: nincs végleges állapot, mozgás van folyamatosan, és a majdnem belehalsz állapotból is fel lehet állni. Most már az életem folyamán kettő ilyen szituációm is volt, mindkétszer majd belehaltam, vagy talán egy részem bele is halt. Aztán valami újjá születik, nem akarattal, hanem így egyszer csak megszületik, és aznap lép az életedbe mikor nem is számítasz rá. Én nagyon féltem, hogy erre éveket kell várnom, de talán létezik az a mondás (Moncsi mondta nekem), hogy rossz után mindig jó jön. És talán létezik az egyensúly és talán tényleg ez a természet törvénye, nincs olyan, hogy valaki csupa rosszat kap, egyszer csak átfordul, a kérdés tudod-e értékelni, vagy hogy észre veszed-e egyáltalán. Ma szép idő van, futok egyet és már csak egyetlen futás fog elválasztani a következő leveletől (a purple leveltől) Nike app-ban.

Vannak napok...

...mikor minden mozaik kocka a helyére kerül. Az ilyen napokon érzed, hogy az élet szép. Ezekben a pillanatokban képzelem azt, hogy leülök egy szivarral és egy konyakkal a kezemben és beleszippantok a levegőbe és csak elégedetten mosolygom.

Teljes

Kettő hete teljesnek érzem az életem, még azt is mondhatnám - csak nem akarom hogy közhelynek tűnjön - hogy boldog vagyok. Nem teljesen a tavalyi intenzitással, mert azt hiszem, hogy akkor már az érzelmi túltöltöttségem a saját őrületembe vitt. Ezt most így elég nehéz megmagyarázni, de azt hiszem hogy az a 9 hónapos kudarc végül kellett az életembe. Rettenetesen sok dolgot tanultam belőle, és hát ahogyan mondják, minden rosszban van valami jó. Tanultam magamról, tanultam a kapcsolatokról is, meg azt hiszem kicsit kezd a fejemben is a helyére kerülni, hogy milyen a normális emberi viselkedés.A pszichológusomtól a két alapvetés: a normális emberi viselkedés, mikor megéled és kifejezed az érzéseidet. Ez a gondolat nagyon sokat ad, és erősíti a tudatot, mikor azt próbálom eldönteni hibáztam-e. A másik nagyon fontos, hogy az egót nem szabad elnyomni. Én ezt tettem. Az egó szerepe nem ördögtől való (kivéve az önzőség... az ördögtől való :D).
De hogy ne rébuszoljak, úgy tűnik az angliai szálamból lesz valami, úgy alakul a dolog, hogy nem is görcsölök rajta, egyszerűen csak jön magától, és ami a legjobb érzés, hogy önmagamért, allűrök és modoroskodás nélkül. Nem tudom továbbra sem, hogy mi és hova fog kifutni, de azt tudom, hogy a jelenlegi érzés, ami bennem uralkodik, hogy minden oké, jó érzések vannak körülöttem. Azt hiszem erre mondják, hogy a teljesség érzése. Ez nagyon ritka érzés szerintem egy életben.

Futásban nagyon közeledik a 2500 km. Hó eleje óta kicsit emeltem a távolságokat, talán ebben a hónapban is meglesz a 120 km/hó, újabban 2 köröket futok a Margitszigeten.

Találós kérdés:

Mai gondolatom. Két féle ember létezik, az egyik a felelősség vállaló, a másik felelősség átruházó. Kérdés, melyik a boldogabb?

A válasz számomra egyértelmű. A felelősség átruházó emberek sosem szabadok, sosem lehetnek igazán boldogok. Fogságuk a megalkuvás.

Iszonyat jó hetem volt...

...viszont most kivételesen nem munka, hanem humán szinten. Múlt hétvégén feljött az egyetlen simontornyai barátom, szerdán találkoztam a legkedvesebb Claires exekkel, és ezen belül Misivel, aki az életem mentora. Annyira megható érzés volt, jól megölelgetett. De én ezt már valahogy így is képzelem ezen a szinten. Annyira számot tevő az életemben, és annyira jó érzés, hogy sohasem szakad meg végleg a szál.

Aztán a héten még találkoztam az Angliában élő barátommal is, aki kicsit még a szerelmem is volt 5 évig, hát vele is iszonyatosan jól éreztem magam. Olyan pillanatok ezek, ahol teljesen magamat adhatom. És elhangzottak olyan mondatok, amelyek a szívemet nagyon megsimogatták, Misitől pl, hogy hármunk közül egyedül én változtam, nyugodtabb lettem, és nyugalmat áraszt a kisugárzásom, azt hiszem nem tudok ennél gyönyörűbb visszacsatolást elképzelni humán szempontból. Szóval boldog vagyok, kimondhatom. És az angliai szálam is nagyon jól alakult, attól is boldog vagyok, egyelőre nem tudom, hogy találkozunk-e mostanában, vagy hogy egyáltalán mit hoz vele a jövő, ha egyáltalán hoz, de a megélt pillanataim élnek bennem. Én így szárnyalok, ilyenkor élek, és ez a boldogság rettenetesen sok motivációt ad.

És ezzel párhuzamosan érzem, hogy működik a terápiám, baszki épülök, hétről-hétre erősebb vagyok, és jobban érzem magam, és érzem, hogy mindent jól csinálok az életemben. Ezt a lelki érzést kívánom mindenkinek!

Lunarglide 8

Új szerelem lépett életembe :D ...Az új futócipőm, mely társam lesz a 2500 km-es szint átlépésénél. Gyönyörű, és kényelmes is!

Prisma/Snapchat

Mindkét app nagyon vicces fényképfeldolgozásban. Szeretem. Snapchatnél megjegyezném kicsit veszélyes, mert brutál jó képeket lehet csinálni vele. Retusál már a fotózásnál, illetve a lencsetorzulást visszaállítja a szelfinél... lehet hogy helyenként a végeredmény már-már over promise :D

a kék a kedvenc, meg a képregényes

ciculínó különösen jó lett széngrafikásan :)

Edzések - testben és fejben

Megint durvulás hónap következik, ugyanis következő hónap félmaraton. Júliust kicsit elhülyéskedtem, így a végére alig lett meg a 85 km futásban, de nem baj, mert nem is számított. Viszont most tegnap a kar edzésben is bedurvultam, meg a futást is kezdem, és ebben a hónapban minimum 100-at szeretnék, de jobb lenne, ha fejelhetném ismét a 120-at. Ha valaki edz, az látszik rajta, és az én mércém szerint nem elég a jó testalkat, személy szerint azt szeretem, ha van benne meló.

Egyébként vannak napok mikor az agónia hatalmában tart. Mert bár nem céltalan az életem, de mégsem tartok a célomnál sem. A héten megfogalmaztam, hogy tulajdonképpen én még nem élek. Az én életem akkor fog elkezdődni, ha el tudok kezdeni végre környezetet teremteni magam köré. Addig csak alárendelés az egész, addig nem tudok tervezni olyan dolgokat, ami másnak természetes, csak apróságokat, amik nem befolyásolnak semmit. Magasak az igényeim, ez a "keresztem". Egyébként minden rendben van továbbra is, pszichológusommal nagyon jó ütemben haladunk azt hiszem. Utolsó hetekben pl rájöttem olyan dolgokra, amiket egyáltalán nem tudtam magamról. Illetve tegnap a rossz tulajdonságaimat beszéltük át, amiket én magam fogalmaztam meg. A legrosszabbat otthonról hoztam. Ez pedig az "áldozat" szerep. Azt hiszem ezt a tulajdonságomat a barátaim sem szeretik bennem. Sok minden indul ebből különböző irányokba, és tegnap sikerült megértenem, hogy egyáltalán honnan ered az egész. Egyébként azt hiszem az önismeret nem azt jelenti, hogy tudod a tulajdonságaidat, hanem azt, hogy tudod, hogy a tulajdonságaid miért vannak, és jó esetben esetleg azt is tudod, hogy mit lehet kezdeni velük, hogy ne legyenek.

Minden alkalom után valamire rájövök magammal kapcsolatban. Ezek is a saját megvilágosulásaim, amihez basszus kellett fél év. Biztos valaki azt gondolja, hogy nincs szükség ilyen tudatos élésre, és lehet igaza is van, de ő biztos nem ilyen sérült ember. Én egyébként is tudatos ember vagyok, illetve a gyermekkori sérüléseimet szeretném élhetővé tenni, megszüntetni a szorongásaimat. Tudom, mindenki szorong, de hiszek benne, hogy lehet úgy élni, hogy ne blokkoljon ez bizonyos szegmensekben. Mindig azt gondolom, magamról, hogy sokkal többre vagyok képes, mint amit meg tudok mutatni, és ezt valahol egyébként mélyen nem csak mondom, hanem tényleg hiszem. Ezeken egyébként nem dolgozom folyamatosan. Azt is észrevettem, hogy időszakok vannak, van amikor jobban tudok koncentrálni.
Csináltunk egy tesztet pszichológusomnál. Gombteszt. Feladat: válassz ki gombokat és helyezd fel egy papírra a jelenlegi kapcsolataidat. Szándékosan nem nevezem konkrétabban, mert az már befolyásol. Két olyan dolgot is elkövettem az egész teszten, amit még soha senki. Először is kiválasztottam a legnagyobb gombot "én"-nek. Hát ezen a pszichóm kicsit fennakadt, mert hogy soha senki nem választotta magának a legnagyobbat... érdemes rajta elgondolkodni. Azt hiszem ez a nyilvánvalót jelenti, amitől kicsit bereszkettem egy pillanatra, az egót. Kurva nagy egóm van. Viszont azt hiszem ki merem jelenteni, hogy nem pejoratív értelemben, mint önzőség, hanem mint akarat, öntudat, erő. És ez igaz, nem azaz ember vagyok akit egyébként lehet jobbra-balra tologatni, mert semmi elképzelése nincs, és ez sosem volt így. Nah, tovább megyek. A másik egyedi. az elrendezési dolog, egyik oldalra helyeztem magam, és visszafelé pakoltam az embereket (általában körbe szokták helyezni). Én tudom mi volt a logikám, a távolság síkban való szemléltetése. Hogy mindenki egyforma esélyek mellett tolódik, pontosan és igazságosan látszódnak a dolgok. Mindegyik gombot zöldként akartam (csak elfogyott). Szóval mindenkire magam körül azonos esélyekkel gondolok, csak a pozíciók mások. Hogy ki-ki abba nem mennék bele, mert felesleges, és főleg ez folyamatosan változik, de nagyon jó teszt, a nagy egómból indult ki a rossz tulajdonságaim elemzése (amiről feljebb írtam), és azt is nagyon eredményesnek érzem. Hát itt tartunk most :)