2014. március 7., péntek

Összefogás?!

Nem szoktam politikáról írni, pedig amúgy követem. Tegnap eljutottam addig, hogy megsajnáltam ezt a szegény összefogás csapatot. A lúzerség csúcspontja véleményem szerint, hogy már a nevükkel is szarba nyúltak! Sehogy sem jön össze ez a kampányidőszak :) ellenben Fidesz stratégiailag zseniális.

Bocs, nem tudom NEM reklám szemszögből megközelíteni :D

Ponyvaregény

  • Vincent Vega: És tudod mi az érdekes Európában?
  • Jules Winnfield: Mi?
  • Vincent Vega: A kis különbségek. Ugyanaz a szar van ott is, mint itt, de azért valahogy egy kicsit más.
  • Jules Winnfield: Például?
  • Vincent Vega: Például Amszterdamban bemész egy moziba és kérsz egy sört. És nem egy papírpohárban basszák oda, hanem üvegpohárban! Párizsban pedig a McDonaldsban is kapni sört! Na és tudod hogy hívják a Sajtos negyedfontost Párizsban?
  • Jules Winnfield: Nem Sajtos negyedfontosnak hívják?
  • Vincent Vega: Nem, mert ott nem fontban mérnek. Fingjuk sincs arról, hogy mi az a negyedfont.
  • Jules Winnfield: Na és hogy hívják?
  • Vincent Vega: Úgy hívják: Royal sajttal!
  • Jules Winnfield: Royal sajttal?!
  • Vincent Vega: Aha.
  • Jules Winnfield: És hogy hívják a Big Mac-et?
  • Vincent Vega: A Big Mac az Big Mac, csak náluk Le Big Mac!
  • Jules Winnfield: Le Big Mac! És hogy hívják a Whoppert?
  • Vincent Vega: Azt nem tudom, Burger Kingben nem voltam. 

Ott a lényeg, ami a mai tanácsom is egyben, a reklámszakmára mindenképpen igaz :)

2014. március 2., vasárnap

KÉPesség

Valami ilyesmit szeretnék a falamra

2014. március 1., szombat

Az emberek általában nem figyelnek egymásra.

Ez is lehetne így szimplán egy gondolat, de talán ez most némi kiegészítésre szorul, mert vannak kivételek. TÉNYLEG! Mivel az átlagnál érzékenyebb vagyok, így nekem ez egy fontos érték mérő kérdés. Amúgy ez esetben szerencsés vagyok, ezt szeretném előrebocsájtani, jelen pillanatban azt tapasztalom, hogy kevés ilyen van a környezetemben. És hát a környezeted valójában a TE tükörképed.

Előző posztjaimban voltak kijelentéseim. Azt hiszem, ha valaki olvassa talán nem is érti, vagy azt gondolja (tévesen), Kata depi, pedig nem. Ezek a gondolatok belőlem nem a szomorúság miatt jönnek, hanem mert őszintén akarom kimondani a kimondatlan érzéseket, amik valójában igazságok. Csak sokszormások (nem is tudják) HAZUDNAK, nem csak egymásnak, maguknak is. Vicces, de igaz, képesek vagyunk úgy élni, hogy akár egy életen át kamuzunk, sőt egy idő után már azt is elfelejtjük, hogy kamu, de attól még kamu. Mondjuk kíváncsi lettem volna, mit tudok kihozni az életemből, ha más körülmények vannak mögöttem... szerintem tök nagy dolgokat hoztam volna már létre. Bár így sem vagyok elégedetlen, a körülményekhez mérten, csak azt mondom ennyire mélyről (mentális és társadalmi szinten) borzasztó nehéz épségben felfelé haladni.

Jó hír: Kész a bicajom! Köszönöm Gergő+Aurél!