2012. július 16., hétfő

BalatonSound 2012

Életemben először voltam Soundon, óriási élmény. Nemrég értem haza, és most kábé mozogni sem tudok, de gondoltam addig írok róla, mg frissek az élmények. Niki nagyszüleinél szálltuk meg Balatonfenyvesen, úgyhogy gyakorlatilag a legneccesebb része nekünk eleve megoldott volt, és ami külön öröm számomra, hogy halálosan jó fejek a kis öregek. Aztán maga a fesztiválozás terve úgy nézett ki, hogy előtte találkozunk Nikó barátjával, kajálunk, piálunk, aztán lesz ami lesz. Addig működött is a terv, hogy beültünk pizzázni meg sörözni, majd utána kb minden terv dőlt. Maga a helyszín nekem nagyon hasonlít a Pepsi-szigethez, csak annyi különbséggel, hogy itt nem koncertek vannak, hanem elektronikus zene és DJ-k. Nikóval szépen végigmentünk a stílusokon, végigbuliztuk kb az összes sátort.
Persze nem voltunk szomjasak :D. Először a drum'n'bass sátorban, majd egy újabb kajálás/piálás kör után mentünk az egyik fő DJ-re, Paul Kalkbrennerre. Ultra szar volt. A tömeg borzalmas volt és úgy láttam, hogy nem választékos (stílusos?) a tömeg, valszeg ez olyan mint David Guetta, divatzene. Na mindegy, szal szépen lassan egyre kijjebb mentünk, nem lehetett már táncolni, túl nagy volt a népsűrűség. Átmentünk Budaira. Nekem ez volt az este legjobb része. Nagyon jó zenét csinált, viszonylag kevesen is voltak, és tényleg az volt mint anno, hogy egész testemmel élveztem a zenét. Aztán mentünk ismét kajálni/piálni (mondanom sem kell, hogy fél órát álltam sorba minimum), aztán jött a buli szívás része. Eleredt az eső. Eleinte egyáltalán nem volt gáz, de mikor vissza akartunk menni az arénába, akkor már jöttek a problémák. Az eső miatt az emberek állatokká váltak. A tömeg az eső erősödésével egyre agresszívebben nyomult az aréna bejáratán és konkrétan a szűkítőkorlátnál szegény Nikót olyan durván odapréselték, hogy a biztonsági Őrnek kellett kiszednie. Konkrét halálközeli élmény, neki is és nekem is, ahogyan végignéztem. Aztán nagy nehezen visszajutottunk (ekkor már vagy Carl Cox vagy Hot X volt, nem tudom melyik, még nem voltam egyiken sem). De sajnos ahogy (az eső elöl) jöttek be az emberek, egyre kellemetlenebb volt egyrészt a pára, másrészt meg ismét elviselhetetlen lett a tömegnyomor, úgyhogy úgy döntöttünk hazamegyünk. Öreg vagyok én már ehhez a tömeghez.

Szóval szakadó eső (a kép demonstrálja mennyire áztunk el), futás, fázás, szél, késő vonat, majd végül kipurcanás.


Összességében nagyon jó élmény volt, találkoztam fotós ismerősökkel (ennek külön örültem), és megállapíthatom, hogy a party élet nem igen változott az elmúlt két évben, sem a DJ-k, sem a közönség, sem a zene... valahogy olyan volt, mintha még mindig 2010-et írnánk :)


Nincsenek megjegyzések: