Gyalogoltam Újpestig, tegnap is, ma is. Mivel elég melankolikus reggelim vannak, így nagyon jót tesz. Mellé vocal chillout (mostanában az a menő nálam), és ilyen teljesen fura állapotba kerültem. Ma pl azon gondolkodtam, hogyan alakul át a felhő esővé? Mi történik akkor? Hogy válik le? Ez ilyen ovis kérdés, na de akkor is. És persze nem vagyok túl jól, megint felmerült a szokásos lelki kérdés, merre tart az életem, hol vannak az álmaim? Na de persze nem panaszkodom, hiszen alapvetően nincs miért sírni... Egyébként volt ma egy nagyon jó beszélgetésem egy kolléganőmmel. Nagyon feltöltő volt, és nem azért mert poénkodtunk vagy ilyenek, hanem mert rájöttem, hogy tökmindegy honnan jöttél, milyen családból, milyen neveltetésből, milyen materiális környezetből, ugyanazzal a problémával kell szembenézni. Bár tudom, hogy mindketten más módszerekkel próbáljuk megoldani, az a tudat, hogy nem vagyok egyedül ezen a kibaszott bolygón, már önmagában egy visszacsatolás. A lényeg, hogy korban és gondolkodásban nagyon hasoníltunk, ezekszerint tehát az olyan gondolkodású emberek mind én, mind azt élik át, mint én?!
Aztán holnap lesz közös mozi kollégákkal, plusz szombaton a diplomaosztó. Nagyon sok filmben láttam, és mindenképpen át akartam élni a kalapdobálást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése