Kicsit régen írtam már. Többször belekezdtem, de annyi minden volt, hogy erre nem maradt időm. Tegnap és ma volt az első sulis hétvégém (és még holnap is folytatódik). Nosh, hát durvább, mint gondoltam. Ez a Maya egy olyan grafikus program, mellyel gyakorlatilag bármilyen 3D-s dolgot meg lehet tervezni, ezzel a programmal készülnek bizonyos reklámfilmek, vagy hollywoodi filmek. Alapvetően két ilyen 3D tervező program terjedt el, az egyik a Maya, a másik a 3D studio Max, én azért választottam a Mayát, mert ezt inkább a film készítők használják, míg a 3D S Maxot inkább a játékfejlesztők. Első szembesülésem, mivel ez nem az Adobe cég programja (hanem az Autodesk-é), hogy minden gyorsbillentyű, amit eddig gyakorlatból használtam, kábé felejtős. Tehát az egész programot és a felépítési elvet is újra kell tanulnom. Nem beszélve arról, hogy iszonyatosan bonyolult és többszintű a kezelőfelülete, bonyolultabb sokkal, mint pl a Photoshopnak vagy az InDesignak. Úgyhogy bátran és bölcsen kijelenthetjük, "nagy fába vájtam a fejszémet", és nincs visszaút (pedig napközben többször is átfutott az agyamon), meg kell küzdenem saját agyammal. A tanár alapvetően gyorsan halad, egyszerre kell figyelni a projektort, jegyzetelni és közben a saját gép előtt abszolválni. Szóval nincs más hátra, előre.
Aztán itt van az ősz ismét, megint eltelt egy év, és már nem indulok újabb fősulis évadban... egyrészt öröm, másrészt meg bevillan, hogy mennyire gyorsan elment 3 év. Hát ez van, tényleg meg kell élni a pillanatot (míg lehet), mert elszalad felettünk az élet.
1 megjegyzés:
Elírtál egy szót.
Megjegyzés küldése